Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-17 / 115. szám
Szakmai érán a „Stromfeldében rrHiénk a ház! Vasárnap délután a salgótarjáni ifjúsági házban f f A magyar orvostudomány szervezője Markusovszky Lajos Besze László tanuló a marógép kezelésével ismerkedik. Bazán Attila az Iskola egyik legügyesebb növendéke. Kiss István szakoktató Bojtár Ferenc munkáját ellenőrzi. — b. a. — A legnagyobb magyar orvosegyéniségek között tartják számon a kilencven éve elhalálozott dr. Markusovszky Lajost, a legrégibb magyar orvosi folyóirat, az Orvosi Hetilap alapítóját, a hazai egészségügy és orvosi felsőoktatás európai szintre emelőjét. Markusovszky 1815. április 25-én született a Liptó megyei Csorbán, evangélikus papi családból, középiskoláit Rozsnyón és Késmárkon végezte. Édesapja korai halála miatt nehéz anyagi helyzetbe került, ezért csak a Feste- tich családnál végzett házitanítóskodás mellett, megszakításokkal tudta folytatni 1834- ben megkezdett tanulmányait a pesti egyetem orvosi karán, így 1844-ben lett orvos-doktor. Ezután Stáhly Ignác országos főorvos támogatásával Balassa János mellett „tiszteletbeli segéd” lett, majd Párizsba és Bécsbe küldték ösztöndíjjal. Bécsben kötött életreszóló barátságot Semmelweis Ignáccal. Visszajö- vetele után nevezték ki a pesti egyetemen „rendes segéddé” ugyancsak Balassa mellé. 1848-ban lelkesen a szabadságharc mellé állt, előbb a honvéd orvosoknak hadisebészetet adott elő, később tábori orvos lett Görgey Artúr hadosztályában. A szabadságharc bukása után elbocsátották egyetemi állásából. A rabságból nemrég kiszabadult Balassa sietett a segítségére azzal, hogy ma- gansegédeként alkalmazta. Közben a Trefort es Eötvös család magánorvosa lett. Élete egyik legjelentősebb kezdeményezése volt, hogy az önkényuralom idején, 1857- ben 'megalapította a ma is élő Orvosi Hetilapot, amely köré a nehéz körülmények ellenére fel tudTa sorakoztatni a teljes hazai orvosi társadalmat. A magyar orvosi irodalom kifejlesztése érdekében másik jelentős kezdeményezése volt 1863-ban a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat megindítása. Közéleti tevékenysége 1867 után kiterebélyesedett, ugyanis Eötvös József miniszter hívására a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az orvosképzési ügyek, később az összes egyetemi ügyek előadója lett. Tevékenységének ideje alatt sikerült az orvoskari tanszékek számát 13-ró! 22-re emelnie és ezek számára új korszerű — ma is működő — épületeket építtetni. Markusovszky munkabírása rendkívüli volt, többek között jelentős szerepe volt a hazai közegészségügyi törvények megalkotásában, a Közegészségügyi Tanács megalakításában, sokat törődött a főváros közegészségügyével, vízellátásával és a gyógyfürdőkkel. Nem volt az országban olyan orvosi közügy, amellyel ő és közeli munkatársai, az úgynevezett „Mar- kusovszky-kör” tagjai — Korányi Frigyes, Lumniczer Sándor. Than Károly stb. — ne foglalkoztak volna. Szerkesztői munkássága mellett kétszáznál több orvosi cikke, tudományos > dolgozata jelent meg. írásai széles látókörről és sokoldalúságról tesznek tanúbizonyságot. 1892-ben ment nyugdíjba. Vas megyében, Szombathelyen kórházat neveztek e! Markusovszkvról, melynek udvarán bronzszobra áll. Emlékezetére osztják ki évenként a Markusovszky-díjat a legkiválóbb orvostudományi dolgozatok szerzőinek. Batári Gyula 6 NGGRÁD - 1983. május 17., kedd Ahogy egy nyüzsgő hangyabolyt nem tehet megszámlálni, úgy ezt az eleven társaságot sem. Annyi bizonyos, teljesen megtöltik a helyiséget. Tízévestől húszévesig, fiúk, lányok három csapatot alkotnak, de csak a játék vezetője tudja e csapatokat megkülönböztetni, hisz egyetlen mozgó és rlcsajos tömeggé folynak össze. Nem úgy zajosak, ahogy azt az ember egy művelődési házban játszó fiatal társaságról gondolná. Itt olyan felkiáltások röpködnek, olyan cikornyásak is. amilyeneket nem túr el a papír és a toll. S e mondatokat a vetélkedés okozta átmeneti kudarcok szülik, velük párhuzamosan jelen van a játék okozta öröm, izgalom, sikerélmény. Vasárnap délután, a salgótarjáni Ifjúsági-művelődési ház klubjában vagyunk, a „Miénk a ház!” elnevezésű szabadidős-programon. A házigazda Szabó Péter, körülötte a déli városrész hatvan fiatalja. — A környék meglehetősen heterogén, ez a társaság is elég vegyes — mondja Szo- boszlai Béláné, az intézmény igazgatója. — A „Miénk a ház!” programot márciusban kezdtük el, azért, mert nem tetszett nekünk, hogy ezek a fiatalok vasárnap délutánonként semmit sem csinálnak.- Azt akartuk, hogy inkább a házban legyenek, és konkrét céllal tartózkodjanak itt. Szabó Péterben nagyon jó partnert találtunk. A huszonéves fiatalember földrajz—testnevelés szakos tanár a Budapesti úti Általános Iskolában, s félig-med- dig népművelő, a főiskolán elvégzett népművelői speciális kollégium révén. — Már kialakult rendjük van ezeknek a vasárnap délutánoknak. A „főműsort” sok közös zenehallgatás, filmvetítés, beszélgetés köríti. Volt már a hegymászásról élmény- beszámoló, sakkszimultán, szkanderverseny, játékkaszinó, maratoni táncverseny, s ilyen vidám, játékos, de ismereteket is adó vetélkedő, mint ez a mai. Messziről indultunk, kezdetben sok baj volt a fiatalok egy részével, ma már ezek is legfeljebb „csak” káromkodnak. Természetesen, vannak itt jólnevelt, minden tekintetben rendes gyerekek is, sokukat tanítom az iskolában. Természetesen vannak ilyen gyerekek a társaságban, csak mivel ők viselkednek, nem tűnnek fel a felületes külső szemlélőnek. — Azért a jelenlevő fiatalok túlnyomó többsége „kulcsos gyerek”, akiket vasárnap is jobb szeretnek házon kívül tudni a szülők, mert otthon zavarnak. — Ha a szülők se, ön miért foglalkozik velük vasárnap délutánonként? — Épp azért, mert a szülők nem. Rossz nézni, a sok csavargó, kódorgó' gyereket, és én pedagógus vagyok. Azonkívül, itt rutint szerzek a velük való bánáshoz, mint kezdő, két éve tanító tanár, ennek sok hasznát veszem. S, ha akarja, ezt nem írja le, nyolcszáz forintot kapok érte egy hónapra. Ez nem sok, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy mellőzhessem. Csendes kislány, mégis a csapat kulcsembere, talán, mert fegyelmezett. Henriettának hívják, ötödikes. — Gyakran jársz az ifjúsági házba? — Ö, mindennap! — mosolyog. Juhász Gyula Makón Bővült az emlékhely Az április hónap Juhász Gyula életében és halálában, is „szerepet játszott”. 1883- április 4-én született, és 1937. április 6-án halt meg, 54 éves korában. Mindkét esemény Szegedet juttatja eszünkbe. A költő és a város neve már annyira összefonódott a köztudatban, hogy az egyik említésekor általában a másik név is eszünkbe jut. A költő életművét á közvélemény — iskolai tanulmányok révén is — viszonylag jól ismeri. Sokkal kevesebbet tudunk azonban a tanárról, az emberről. Pedig életének olyan történései, mint a makói tanárévek sok szempontból meghatározóak fejlődésében, egész életművében. Amikor az egyetemen befejezte (tanulmányait — a híres Négyessy kör egyik diákja volt az — isten háta mögötti Szakolcára került, itt helyettes, majd rendes tanár 1911—13 között. Nagyon magányos volt. Ezekről az évekről irta (már Makón) az Orbán lelke című regényét. Az alföldi város, Makó befogadta őt. A „végek száműzetésből” 1913-ban került az itteni főgimnáziumba, és négy tanéven keresztül nagy lelkesedéssel, eredményesen tanított itt. Baráti köréhez tartozott Matusik István, Buday Géza (még az egyetemről ismerte őket) és az az Espersit János, akinek háza otthona • is volt, nemcsak neki, hanem József Attilának is. A ház ma irodalmi emlékhely, éppen a két költő emlékét ápolva. 1913 és 1917 között az „áldott emlékű” Papp néninél lakott Juhász Gyula, de az Espersit-ház második otthona voit, sok verse született itt, még később a huszas években is, amikor rendszeresen átlátogatott Szegedről. „Ha megakarok írni valamit, kimegyek Makóra Espersit János barátomhoz, akinek lakása valóságos múzeum. Jói el vagyok a szent csöndben” — írja. Kedvelte a várost: „Sok helyen jártam, sok embert megismertem, de kis helyen ennyi igaz embert, mint Makón, nemigen találtam”. Itteni életét részben feljegyzéseiből, leveleiből, és verseiből ismerjük. Fontos adalék azonban az említett Espersit naplója is. A házigazda jónevű ügyvéd, a művészetek, a művészek mecénása is, akinek hajléka a város és környéke értelmiségeinek gyakori ihlető helye is volt. „A Ifalsa áldja ezt a szép lakot. Hol napjaim dams örömbe folytak". (Hangzatka) A versíró Juhász Gyula Makói emlék című, a városról írt egyik cikkében ilyeneket olvashatunk az előzőek bizonyítására: „Makó kedves nekem... itt voltam fiatal, hár az is igaz, hogy itt rokkantam meg (utal 1917- ben kiújult betegségére, amely után idegszanatóriumi kezelésre szorult, majd nyugdíjazták). Jó tanítványaimra gondolok a jó kollégákra... és a kis színházira, egy szép kisasszonyra, akinek olyan gyönyörű bokái voltak, hogy még verset se mertem írni róluk.” Anna emléke még itt is, újra meg újra. felbukkan. Barátjának meséli el, hogy miket mondott neki Sárváry Ann% a nagyváradi színésznő egyik budapesti találkozásukkor, „Sokat szenvedtem Maga miatt. Erdélyben bármerre mentem, megjelentem, ellenem hangolódtak az emberek. Pedig én nem csaltam meg. Maga tudja a legjob- bam* Gyula, hogy köztünk nem volt semmi”. A költőnek még most, évek múlva is fáj a régi seb, hogy Anna talán el sem olvasta a hozzá mt 10—12 verset. ,A legszebb érzéseimet adtam neki. Verseket írtam hozzá, s ő azt mondja, hogy köztünk nem volt semmi... Az a szerelem már meghalt. A többi ügy már csak utánérzés, játék. A nőt már többé úgy szeretni nem tudom” A feledést az írás, a munka adta. Szeretett tanítani, önképzőkört -vezetni. Jó tanár volt Makón Juhász Gyula. Minősítéseiben ez áll: „Lelkes és.kiváló tanár. Tanóráira lelkiismeretesen készül. Szaktárgyaiban jelesen képzett. Lelkiismeretesen tanít és helyesen fegyelmez. Kiválóan buzgó és pontos. Magatartása kifogástalan” A tanításon kívül előadásokat tartott Kiss Józsefről, Petőfiről, Adyról, Rudnay Gyuláról, művészek találkozóit szervezte, a színházi élet hozzáértő, lelkes propagátora is volt 1918—19-ben átmeneti, súlyos betegség után — kedélye, munkakedve újra a régi, bár tovább már nem tanít. A szanatóriumi gyógykezelés után végre „hazatalált”, Szegedre költözött, élete további éveit az anyai házban élte. A színházi életet irányította, 1919-ben direktóriumi tagként ő alapozta meg a munkásszínjátszás hagyományait, a Nemzeti Színház (éppen 100 éves az idén') művészei Szeged gyáraiban, üzemeiben játszottak gyakran A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatarása miatt az ellenforradalmi rendszer üldözte, mellőzte. Jellemző, hogy nyugdíjjogosultságért újra kellett folyamodnia („10 évet. tc'töttem a magyar pedagógia nyilvános szolgálatában”), s csak hosszas, mintegy hatévi hercehurca után állapították meg részére a nyugdíjat 149 P 60 fillér összegben 1923-ban. Makói éveire visszaemlékezve álljon itt végül kát kis részlet egyik verséből, illetve leveléből. „Falusi csönd zenél nekem. Esős napon, mély éjjeken Nem látogat láz, szenvedély 'De a csönd csak zenél.” (Makói idill) „Mikor utoljára voltam Makón, olyan ovációt kaptam, olyan vendégszeretet várt, amelyben csak azok részesülhetnek, akiket csakugyan szeretnek”. öt csakugyan szerették „a jó makóiak” pedig még 1925- ben nem is tudhatták, hogy ebből a városból indítja el a hírnév felé azt a József Attilát, aki 1922-ben, első verseskötete megjelenésekor mindössze 17 éves, •de már meglátja benne a zsenit a kötethez előszót iró Juhász Gyula: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe... szeressétek és fogjátok pártját neki!” A város az Espersit-ház- ban ebben az évben Juhász Gyulára vonatkozó anyaggal bővítette az irodalmi emlékhelyet. — ridor — Galambtei Köztudott, hogy az emlősök utódaikat az emlőikben termelt tejjel táplálják. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a galamb, noha emlői nincsenek, szintén „tejjel” táplálja fiókáit. A galamb bélcsatornája, pontosabban a begye sűrű, krémszerű, sárgás anyagot választ ki, amely rizsnagyságú szemekből tevődik öszsze. Az anya ezt a galambtejet begyéből a fiókák garatába öklen- dezi vissza. Francia kutatók különböző galambok begyéből vett mintákon tanulmányozzák a „tej” összetételét, és megállapították, hogy fehérjében gazdag: 11—13 százalék fehérjét tartalmaz. — Miért? — Mert játszunk, és jó. Ezek a vasárnap délutánok is olyan érdekesek. — És a szüleid mit szólnak hozzá ? — Nem örülnek. De, ha egy-két órára elkéredzkedek, elengednek. Körbevesznek bennünket a többiek. — Miért tetszik felírni a Henrietta nevét? — Mert írni akarok erről a délutánról a NÖGRÁD-ba. — Tessék az én nevem is felírni! — egymást túlkiabálva kérik. A leghangosabbnak szól a kérdés: — Előbb válaszolj: mit csinálnak most a szüleid? — Mosnak. — Az enyémek takarítanak! — kiabál egy másik. Az ő nevük is a noteszba kerül. Vidám délután ez, a gyerekek, fiatalok szemmel láthatóan jól érzik magukat Kint esik az eső, de itt bent mókás, izgalmas; érdekes minden. Otthon — tekintve a szabad idővel együtt megnövekedett házi munkát — esetleg nem így lenne. Milyen jó, hogy övék a ház! — veszprémi — Magánjellegű közleményem B izonyára magyarázatra szorul az olvasónak, hogy miért adom közre közleményemet. Nos, rájöttem, hogy eddigi kiterjedt levelezésem helyett sokkal egyszerűbb, ha megfelelő formában és lényegében egyetlen anyagban adom tudtára mindenkinek általános állás- foglalásaimat. Mindemellett egy közlemény csak más, mint egy levél. Valahogy komolyabb és hivatalosabb. Megjegyzésként előrebocsátom még: első -közleményem lévén lehet, hogy nem tudtam, e hivatalos forma tökélyére jutni, de remélem elnézik még eme fogyatékosságomat. Tehát: 19.... hó... nap stb. az érini tettek — természetesen én — áttekintették a kialakult helyzetet. Megállapították, hogy kapcsolataik egy része javult, más része romlott. (Utóbbi: magánhitelezők, OTP stb.). Ez egyrészt a kialakult nemzetközi és világgazdasági helyzetből fakad, másrészt abból a türelmetlenségből, amely révén egyes emberek a realitásokat figyelmen kívül hagyva túl gyorsan akarják a problémákat rendezni. Felek — mármint én — megállapították, hogy fizetőképességüket fenn akarják tartani továbbra is, de sajnos ez csak külső források bevonásával lehetséges. Ezek a források azonban, sajnos, az utóbbi időben már nem buzognak, csak csörgedeznek. (Ha ezt annak is lehet nevezni.) — Utóbbi a közlemény hivatalos hangjától való különbözősége miatt törlendő. Felek — fentiek — kifejezték ama szándékukat, hogy fokozottan be akarnak kapcsolódni a nemzetközi pénzügyi szervezetek munkájába (értsd Világbank) pénzügyi problémáik áthidalására. Ezért felek arra kérik a velük pénzügyi kapcsolatban levőket, hogy tagságuk végleges rendezéséig (értsd Világbank) fölösleges kéréseikkel ne zaklassák. A pénzügyi kérdéseken túlmenően a felek —, mármint én — áttekintették szomszédos kapcsolatainkat is. Felek további javaslatot tettek a problémák közös megoldására irányuló szándék kialakítására vonatkozóan a kapukulcsot illetően is. . F elek —, mármint én — a fenti magánjellegű közleményt a megfelelő baráti légkörben, az egymás iránti barátság elmélyítésének szándékától vezéreltetve hozták, a kölcsönös egyetértés és megértés szellemében. Kaposi Levente j
