Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
CÉEMKÁZ Bár létük már nem igazi ezenzáció, még mindig rajtuk a világ szeme. Rajtuk, a kisvállalkozókon, akik megragadva a felkínált lehetőséget, több-kevesebb bátorsággal belevágtak valamibe, amibe mások nem mertek, nem akartak. * Gyári kerítéseken belül is árgus szemekkel figyelik a gazdasági munkaközösségek ténykedését. Hogy mit dolgoznak — azt is, Kbgy mennyit keresnek — sokkal jobban. A VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyáregységében a kezdeti kivárás után — óvatosságra intette a tarjániakat a vezérigazgatóság, ne kapkodják el a csoportok szervezését, legyenek azok ellenőrizhetőek, áttekinthetőek — nagy elánnal vette kezdetét a vállalati gazdasági munka- közösségek életre hívása. Voltak, akik türelméből nem futotta idáig, ők önálló gazdasági munkaközösséget alakítottak, bár ezernyi szállal kötődnek így is a gyárhoz. o Most öt gmk dolgozik a gyáregységben: a Salgó, a Keszi, az Univerzál, a Ka- rancs és a Cserhát, összesen bő félszáznyi emberrel. A tanácsi jóváhagyás utáni pecsétet várja további bárom: a Tarján, a Zagyva és a Pécskő nevű vállalati gazdasági munkaközösség. Nem jutott még eddig, vezérigazgatói hozzájárulást kér még csak újabb kettő: a Turbina és a Komplex. Mire ez a sok alakulat? Hogyan találják meg helyüket egy olyan gazdasági szervezetben, ahol amúgy is kiosztatott már mindenki teendője?Balog László, a VEGY- ÉPSZER salgótarjáni gyáregységének főmérnöké: — Informálással, buzdítással kezdettől fogva szorgalmaztuk a kisvállalkozások létrejöttét. Produktív kapacitásunk kisebb, mint amekkora a hozzánk benyújtott igények kielégítéséhez kellene, valahogyan tehát muszáj megtoldanunk. A kooperáció kiterjesztése nem bizonyult járható útnak: akik szóba jöhettek, nem tudták szavatolni, ellenőrizni és bizonylatolni a megkívánt minőséget, márpedig ez' nálunk, például a hegesztési varratoknál biztonsági okokból kötelező. A gyári gmk-kban viszont saját embereink dolgoznak, ők erre képesek! A gyáregységnek most jól megy, egyik-másik rendelőjét akár el is küldhetné más gyártóhoz. Reális azonban a veszély: hátha az ügyfél végleg megmarad amannál... Ne adja az ég, jöhetnek még szűkösebb esztendők! A vgmk-k viszont elvállalják mindazt, ami a gyári ka-pacitásba nem fér bele, mindazt, ami egy nagyszervezet mozgatásával indokolatlanul drága lenne. Készítenek nehezen beszerezhető alkatrészeket, szerkesztenek a piacon nem kapható gépeket, gyártanak termékeket. Együttesen évi több millió forint érték kerül ki kezük alól szabad idejükben —, s, mint mondtuk, ez csak a kezdet. Balog László főmérnök: — Egyszer egy nyugati partnerünk azt mondta nekünk: a magyar vállalatokkal az a baj, hogy elutasító válaszukra is több hónapot kell várni. Ez jutott eszembe a végéemkák alakítása kapcsán — az állami apparátus finoman szólva, lassúsága az emberek idegeire megy. Hónapokba kerül, míg az üdvözítő pecsétet a papírra ütik, s ez pénzt húz ki az emberek, a gyár, a népgazdaság zsebéből. Nem értem, miért e huzavona. Mi napok alatt készítünk el dokumentumokat, pedig ezek tervek, műszaki számítások! Némelyik munkaközösséget konkrét üzletre hozzuk létre. Most mondjuk a vevőnek, várjon, nem dolgozhatunk még, mert hiányzik a pecsét?! — Bárki végéemkátag lehet? — Bárki azok közül, akik főállásukban nyolc óra alatt tisztességesen teljesítik kötelességüket. A bevá- logatás tehát jutalom is, s, mint ilyen, visszavonható attól, aki érdemtelenné válik rá. — Elsőszámú vezetők is beléphetnek? — Mi nem. Ez köztünk hallgatólagos megállapodás. Bármennyire iparkodnánk, előbb-utóbb a gyanús lojalitás árnyéka esne ránk. Jobb ezt megelőzni. A műszakiaknak, közgazdászoknak viszont nem tilos. — Nyilván nem céljuk, hogy a munkaközösségek tagjai munkaidejükben is különmunkájukat végezzék. Hogyan lehet az ilyesmit ellenőrizni? — Helyismerettel. Ha egy mérnököt például saját géemkája tagjaival látunk egyszer, az lehet véletlen, ha kétszer, arra már fel kell figyelni, ha háromszor, az már csaknem bizonyíték. Akkor leülünk vele négy-, vagy hatszemközt megintjük és kilátásba helyezzük a retorziót. Ennyi általában elég is. o A Salgó nevű vállalati gazdasági munkaközösség alakulása —, mint csaknem valamennyi1 másé — egy sztorihoz fűződik. Csányi Dezső művezető, vgmk-tag: : — Csőfalgyártási gondok- . kai vesződtünk, nem tudtuk kivel elvégeztetni. Akkor azt gondoltuk, ha néhány extraszakember összefogna, precízen megcsinálhatná a munkát. így jött létre a csoport A csőfal elkészült, s azóta sok minden más is. Most éppen a szalagcsiszoló gép. Nagy szükség van rá, megvásárolni viszont sehol nem lehet. A Salgó vgmk-nak is több hónapig tart, hisz komplikált munka, de meglesz a gép! Tervet nemigen készítenek, inkább az esetlegesség érvényesül. A csoport összevá- logatásánál nem volt pardon, csak hozzáértő, jó szakembereket fogadtak el. így aztán a Salgó Csányiék munkahelyének a krémjét képviseli. Csányi Dezső: — A gyár kikalkulálja, mennyit ér neki a munka, aztán mi számolunk. Csak azt vállaljuk, ami nekünk is megéri, végtére, mi is vállalkozók vagyunk! — Milyen kifutásra számít? — Néha van olyan érzésem, miszerint néhányan már megbánták, hogy elengedték ezt a dolgot Ügy gondolom, addig kell csinálnunk, amíg hagyják. © Elektromos angol kemencét vásárolt a gyár, ebben bérmunkában is hőkezel. Jó üzlet, kifizetődik, számo- latlan az igény rá. Tavaly még másodállásban szolgálták ki a Cooperheat kemencét, s miután erre nem volt mód tovább, sürgetett a kérdés: le kel] hát állítani a tizenkét milliós berendezést? Ez a Cooperheat-sztori, melynek nyomán a Karancs hőkezelő vgmk megalakult. Most már nyolc tagjának dolga a kemence megpako- lása. Havonta és fejenként 50—60 órát szánnak rá szabad idejükből. Szokács Rezső fődiszpécser, vgmk-tag: — Állítom, hogy nem a pénzéhség hozott össze bennünket. Rosszul persze, nem járunk, de házat építeni se fogunk belőle. Ügy számítunk, évi húsz-huszonöt ezer forint lesz a fejenkénti különkereset. Van, akinek lakáscserére kell, van. aki kocsija benzinköltségét oldja meg belőle. Módjával vállalunk, nem akarunk ettől kifeszülni. — így is nagy a teher, hiszen nehéz fizikai munkáról van szó. — A mi tagjaink zöme irodai munkát végez, számunkra a szellemi többlet volna megerőltető. Azt nem is vállalnánk. Idegmunka a miénk, bírni kell fejjel, türelemmel a gyártásszervezéssel kapcsolatos napi cirkuszokat. Ehhez képest a kemencepako'ás már csaknem pihentető. Hét végeken különben is alig dolgozunk, az a családé. <9 Amennyire szolídak ők a többletmunkát és -jövedelmet illetően, annyira nagyot fog a gyáregység egyetlen önálló gazdasági munkaközössége, a Keszi: . A kilenc tagú gmk volt az első fecske, 1982 májusában jegyezték be. Pintér Imre lakatos csoportvezető, a gmk egyik vezetője: ■— Herczeg Pista ötleté volt. Lehet most ilyesmit fiúk, gondolkozzunk rajta — mondta. Gondolkoztunk, bár nem túl sokat, gyorsan döntöttünk. Inkább az okozott fejtörést, kikkel dolgozzunk együtt. Nemcsak spéci szakemberre van szükség, kell olyan is, aki az egyszerűbb munkát elvégzi; uiiárti i.-u.s/: íiaj;, • - •• Herczegnek műhelye volt Karancskesziben, azt újította föl a gmk. Saját tőkéjük nem volt, csak munkájukat fektethették be. A gépeket a gyártól kapták bérbe. Pintér Imre: — Méghozzá borsos árakon! Az esztergapadért havi hatezer-hétszázat fizetünk, s alig dolgozunk rajta napi három-négy órát. Nincs is rajta haszon. Saját gépeket szeretnénk, s amíg arra össze nem gyűlik, nincs megállásunk, hajtunk kíméletlenül. Tervük szerint idén hárommillió forint lesz a bruttó bevétel. Ennek egyhar- mada anyagköltség, s lejön még belőle a társadalom- biztosítás és a sokféle adó. A tagok havi kétezer forint részfizetést kapnak, a többit az év végi zárszámadáskor. A tavalyi órabérük átlaga 176 forintra jött ki. Dolgoznak a VEGYÉPSZER- nek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek, utóbbinak szegcsomagoló félautomatákat, konténereket. Kaptak ajánlatot Balassagyarmatról, csinálhatnának sörkonténereket is — nem győzik. — S, ha többen lennének? — Nem. Így is bonyolult Külön alkalmazottakat kell felfogadni a pénzügyek, jogi dolgok intézéséhez. — Miben áll a rizikójuk? — Ügy kell vállalnunk, hogy a hozzávaló anyagot készpénzzel, azonnal kifizethessük. Nincs bankszámlánk, nem ad á kezünk alá senki semmit, mindent magunknak kell intézni. — Volt, amire ráfizettek? — Igen. A rossz munkát is elfogadtuk a VEGYÉP- SZER-től, hogy a jót megkaphassuk. — Kötelesek a gyártól vállalni? — Nem. De illik. A Keszi gmk-tagjainak jövő évig nincs lazítás. Szombat, vasárnap hajnaltól estig dolgoznak, hét közben délutánonként. Nem üdülnek, nem járnak strandra, otthon csaknem szállóvendégek. Jövőre, ha saját gépekkel dolgoznak majd, pihente- tőbb tempóra állnak át — határoztak. De tudnak-e vajon? Pintér Imre: — Nekem ne mondja senki, hogy munkaidőn túl is szeret dolgozni. Nem azért csináljuk. Pénzre megy a játék. Aki bírja, keres, aki nem, bedobhatja a törülközőt. Köztünk csak az máradhat, aki dolgozik. o Pir.térék tempójával nem is olyan lehetetlen, hogy idővel egyikük-másikuk kidől. A túlhajszolt életritmus nem csak a főállásban végzett munkára, hanem erős bizonyossággal az egészségre is visszahat. Vajon, hol itt az elviselhe- tőség határa? S, hogyan ellenőrizhetik g terheket kívülállók azoknál, akik saját magukat ellenőrzés nélkül hajtják? Rónai Tibor, a gyáregység szakszervezeti titkára: — A legutóbbi pénteken rám jutott a déiutánosi ügyeletesség. Láttam benn gmk-zni az egyik munkást, földimet, aki délelőtt már ledolgozta műszakját Megkértem, vinne haza kocsijával este tízkor. Azt mondta, nem teheti, csak másnap reggel indul haza. Hogy lehet ezt bírni?! — A túlóráztatások fölött ellenőrzési joga van a szak- szervezetnek. Mit tehet a gmk-k esetében? — Semmit. Megkövetelhetjük, hogy az, aki főállásbeli dolgát nem végzi el rendesen, ne vehessen részt benne. Ez viszont ellj sősorban. gyári érdek. » — így azonban elÖbbutóbb számítani lehet az üzemi balesetek, a táppénzben töltött napok emelkedésére. — így igaz. Jogkörünk azonban e téren nincs. Amit tehetünk, megtesszük. Nyár elején tárgyalja a szakszervezeti bizottság a gmk-kat, ehhez elemző, föltáró munkát kell elvégeznünk. Meglátjuk, mit tudunk ebben segíteni. A szakszervezeti bizottság eddig két esetben kapott információt: két gmk-ás tagságát vonják vissza, mert az egész műszakot, a délutáni munka megszervezésével, előkészítésével töltik. A jelzéseknek utánajártak, mindkettő igaz volt. A csoport, ahol a két ember dolgozik, eddig jó teljesítményt nyújtott, mos} állandó kiegészítésre szorul. Márpedig a munkabérért nem bejárni, hanem megdolgozni kell. Rónai Tibor; — A nyolc órát sokféleképpen el lehet tölteni. Nem kunszt bebizonyítani, hogy azért nem jött a teljesítmény, mert nem kapták időben a csonkot, a palást nem olyan volt, mint kellett volna, a karima minősége csapnivaló, sok a tervezői probléma. És akkor mi van? Az előbb említett csoport eddig minden nehézséget megoldott, azt is, ami lehetetlennek tetszett, most várnak, míg mások megoldják. Addig is pihennek, kell az erő. f * Nem véletlenül intette óvatosságra a vezérigazgatóság a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárát. Óriási erő szunnyad a gyári kisvállalkozásokban — ugyanakkor sok hátulütő, buktató is rejlik bennük. Értékük semmiképpen sem a munkaidő „átcsoportosítása”, hiszen az alapelv változatlan: többletjövedelmet csak többlet- munkával tisztességes szerezni! Szendi Márta „Nem • pénzéhség hozott össze bennünket” A szakszervezeti bizottság már két jelzést kapott (Barna Alfréd felvételei) | NÖGRÁD - 1983. május 14., szombat 5 í
