Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-14 / 87. szám

Golyós írón Gazdasági esélyeiÉ Évelője Mire jó a nyelvtudás? A karancssági termelőszövetkezetben no­vember elejétől új modem üzemviteli épü­letben készülnek az öngyújtók, a golyós trónok összerakása és a gázpalack-cso­magoló anyagok készítése. A több mint há­romszáz négyzetméter alapterületű létesít­ményben helyet kapott a műhely, kazánház, raktár és a szociális létesítmény. iWyAnijnli gazdasági és kulturális nyi­U>tLuigU<:n tottságából következik, hogy számunkra a nyelvtudás létkérdés. De nem­csak a nyelvtudás, hanem a néptudást a más népek kultúrájában való jártasság is. Mi, tízmillióan ezt könnyebben tudomásul vesszük, mint azok, akiknek nyelvét száz­milliók beszélik. „Hogyhogy ön nem tud angolul? Hát nem tanult az iskolában angol nyelvet?” Egy an­gol élhet abban a hitben, hogy a világban való eligazodásához elegendő, ha megtanulta azt, amit az „angol” tárgy (irodalom és nyelvtan) címén neki megtanítottak. De ne­künk — és itt fordul előnyre a hátrány — helyzetünk követeli, hogy Shakespeare-n. Swiften, Defoe-n, Dickensen kívül ismerjük még Petőfit és Aranyt, Adyt, Babitsot. Rad­nótit, József Attilát — és Goethei, Hölier- lint, Verlaine-t, Rimbaudt, Puskint, Tolsz­tojt, Gorkijt is. Sokszorta gazdagabbak va­gyunk tehát — vagy, legalábbis; lehetünk. Ma már a világkultúrában — akárcsak a világgazdaságban — egyetlen nemzet sem élvez abszolút fölényt. Nincs olyan nép, amelyik valóban korszerű és versenyképes tudással vértezheti föl állampolgárait, ha csak a saját belső fejlődésének eredménye­ire támaszkodik. Mennyire ösztönöz bennünket ennek tudo­másulvételére a mindennapi társadalmi gya­korlat? Az ésszerűség azt diktálja: csak ak­kor boldogulhatunk, csak akkor tudunk kül­földön is eladható terméket gyártani, csak akkor tudunk külföldön biztos piacot nyer­ni, csak akkor vethetjük meg lábunkat más országokban, ha annak a külföldi országnak nemcsak a nyelvét ismerjük, hanem az otta­ni szokásokat, a mentalitást, a gondolkozást — az egész kultúrát is. Nagyon nehéz azt megmérni, milyen erős ná­lunk a külföldi kultúra elsajátításának megis­merésének valódi igénye. A nyelviskolák be­iratkozási adatai azt bizonyítják: a szándék nem hiányzik. A felismerés szintjén tehát megtörtént a frontáttörés. Rengetegen sze­retnének megtanulni oroszul, angolul, fran­ciául, németül, spanyolul, olaszul. És nagyon kevés embernek sikerül. Ez nem elsősorban a nyelvtanítás hatékonyságának a kérdése, hanem: a valódi érdekeltségé. A nyelvtanítás hatékonyságában is igen sok gondra lelhet a kutató. De itt legalább ugyannvi hasznos kezdeményezésre is bukkan. Ilyen például a gimnáziumi fakultációk rendszere, amely le­íKS'Visi. hetévé teszi, az eddiginél alaposabb nyelvta- nulást. Ilyen az új felvételi rendszer, amely­ben követelmény az idegen nyelvi tájéko­zottság. De az érdekeltség még mindig nagyon tö­redékes, Töredékes, mert az élet mindennap! gyakorlatában nem érvényesül minden a tu­dás — pontosabban: a több tudás fölénve. Ez nem nyelvpótlékkérdés. Nyelvet tudni nem azért célszerű, mert a sikeres vizsga után az ember tizenöt százalékkal magasabb fizetést vehet át havonta. (Egyébként ,is,: egyre több helyen megszigorítják a nyelv­pótlékok rendszerét. Ma már általában csak olyan munkakörben fizetnek nyelvpótlékot, ahol munkaköri kötelesség az adott nyelv ismerete.) A nagyobb előnynek abból kellene származnia, hogy az az ember, aki többet tud nagyobb teljesítményt mutathat fel. Az az üzletkötő, aki nemcsak tökéletesen isme­ri területének nyelvét, hanem az ottani szo­kások. emberi kapcsolatteremtési módok,- gondolkozástípusok világában is jól tájéko­zódik, sokkal jobb üzleteket köt, mint aki tolmács segítségével próbál boldogulni. A kérdés pedig az: többet keres-e a nagyobb teljesítményt elérő ember, mint a másik? Nemcsak az üzletkötőknél vethető fel eí a kérdés, hanem a kutatás, a műszaki tevé­kenység, az oktatás, a gyógyászat — tulaj­donképpen szinte az élet valamennyi terüle­tén. Jobban megfizelik-e azt a tanárt, aki előadásában szaktárgya legfrissebb eredmé­nyeit is beleszövi? Magasabb-e a jövedelme annak, aki (nyelv)tudása révén pontosabban.' jobban, eredményesebbben dolgozik? Ha a gazdaságot racionalizáló törekvések átfogják majd társadalmunk egészét, akkor minden vállalat számára létkérdés lesz a. munkatársak tudása. A racionalizálási törek­vések teh^t megnövelik a valódi, a használ­ható nyelvtudás iránti igényt: a vállalati, munkaadói igényt is. Csakhogy nyelvtudá­sunk mai állapota nem tűr halasztást. a nairflfáll mai igényeihez kénest Pítlnaa’J ugyan nem élünk ide­gen nyelvi analfabétizmusban, de a jövő távla­taihoz képest nagyon sok még a tanulnivalö. A nyelvtudás megszerzése akarat és idő kérdése is. Az ország gazdasági esélyeit nö­veli a nyelvi kulturáltság színvonalának emelése. Ehhez egyéni és közösségi áldoza­tokra van szükség, és legfőképpen bizalom­ra : a jövőben. Szunyogh Szabolcs Tóth Árpád né műszakonként ötszáz tábla műanyag csórna- A csomagolóanyagok darabolását és az élek hajlitását Dalnok! golóanyagot készít. Dániclné készíti. Másodikról — előbbre? Tervek és isstesiséseif ELMÚLTAK már azok az idők, amikor a megyebeli Vo- lán-vál'Ialat szinte egyedural­kodó volt a közúti személy­éi teherszállításban. Immár esztendők óta folyik ugyanis meglehetősen éles harc a ,MÁY- a közúletek, s újabban a termelőszövetkezetek, s más, gépjárművel rendelkező egy­ségek között a fuvarpiac bir­toklásáért. Mindennek követ­kezménye, hogy fordult a kocka: a vállalatnak kell a megbízók elébe menni. — Á gazdasági szabályozók, s az egyéb körülmények vál­tozásai afra késztettek, hogy minden eddiginél alaposabban mérjük., fel a lehetőségeket, jaa stabilabban akarunk tal­pon maradni — mondja Szó Béla, a Volán 2. számú Vál­lalat igazgatója. — Talán so­ha niég ekkora energiát nem ^Ordítottunk az idei tervek elkészítésére, megvitatására, a piackutatásra, az újabb •partnerek „megszerzésére” és a fuvarszervezésre, mint most. Hatalmas viták voltak, s -folynak még ma is példaként arról, meddig mehetünk el a „rizikózásban” — merjünk-e még jobban kockáztatni s mi az a biztonsági határ, amely nem. veszélyezteti vállalkozá­saink eredményességét. A mai körülményekhez alkalmazko­dás az élet valamennyi terü­letén megnövelte feladatain­kat, s előtérbe hozta az elő- zőekihél még jobban az anyaggal, az energiával és a költségekkel történő hatéko­nyabb gazdálkodást. A múlt esztendő szép si­kert hozott a nógrádiaknak: a tröszt vállalatai közötti ver­senyben másodikként takarí­tották meg a. legtöbb üzem­anyagot, s különböző teljesít­ménymutatók elemzése alap­ján a hatékonyságban is a dobogó második helyét sze­rezték meg. A sok nagy kö­zött nem mindennapi teljesít­mény volt tőlük. — Éppen ezért — véli az Igazgató — még tovább lép­ni egyre nehezebb. De hogy mégis sikerüljön. keressük azokat az újabb formákat, s tárjuk fel még ki nem hasz­nált lehetőségeinket, amelyek •zt biztosítják. Az idei év első két hónap­jának eredményei alapján máris úgy tűnik, a Volán kettes 1933-ban sem fog a sor végén kullogni. Nem lep­lezett örömmel említik, hogy az elszállított súly 18,3, az árutonna/kilométer teljesít­ményük 6,2 százalékkal ma­gasabb az előző esztendő ha­sonló időszakánál. A pótko­csis teljesítmény 14,3 száza­lékkal nőtt, s ennek ellenére, csaknem kilenc százalékkal kevesebb benzint és három százalékkal kevesebb gázola­jai használtak el. S még egy fontos tény az eddigi adatok szerint az egy fizikai dolgozó egy napra jutó teljesítmény­értéke 5,4 százalékkal maga­sabb, mint a múlt év ja­nuár-februárjában. • KÖSZÖNHETIK-e mindezt csupán a jobb. a szervezet­tebb. a körültekintőbb, az ön által rugalmasnak nevezett munkának? — Az alapot természetesen ez adja, de nem tagadjuk az általunk kidolgozott érdekelt­ségi és ösztönzési rendszerek „húzó” hatását. A Volán hatalmas munkát végez a Nógrádi Szénbányák külfejtési üzemeinél Kazáron és Homokterenyén. Mindkét fél számára fontosak a nagy teljesítmények melyek azon­ban csak a szerelők, a rako­dógép-kezelők és a gépkocsi­vezetők összehangolt munká­jával valósíthatók meg. Ám, hogy a „gépezet” zavartala­nul üzemeljen, minimálisra kell csökkenteni a váratlan meghibásodásokat. idejeko­rán elvégezni a karbantartá­si és javítómunkát. Új intéz­kedésekkel így tették érde­keltté az „első lépcsőt”, a szerelőket az előzőeknél jobb, gyorsabb, pontosabb munkára és az eredmény nem maradt el. A teljesítmény növekedé­sével arányban fizetésük azó­ta csaknem ezer forinttal lett magasabb. A vállalat és az egyén ér­deke találkozik azáltal is, hogy különösen a gépjármű- vezetőknél ösztönzik a máso­dik szakma megszerzését. Ez­zel segítik a bármilyen ok miatt a volán mögül lekény­szerült dolgozókat új helyen történő munkába állásra — szerelőnek, lakatosnak, he­gesztőnek —. s óvják őket a jelentős keresetcsökkenéstől. Hasonló célokat szolgái majd a május elsején felavatandó rehabilitációs műhely is. A személyforgalomnál, a DH- munkarendszer részeként, mind jobban serkentenek a mi­nőségi munkára: a pontosság­ra, a késések és járatkimaradá­sok csökkentésére, az udva­riasságra, . a tájékoztatásra. E követelmények teljesítésével vagy azok elmulasztásával nyolcszáz forinttal kereshet­nek többet — illetőleg keve­sebbet a buszvezetők. Újszerűén változtatták meg idén a munkaversenyt is. Ne­gyedéves vállalásokat tesznek a brigádok, amelyet a három hónap elteltével azonnal érté­kelnek és — fizetnek. Ápri­lis elején, a végzett munka függvényében, differenciál­tan hétszázezer forintot osz­tottak így szét. • — A MEGNÖVEKEDETT feladatoknak ebben az új helyzetben csak úgy tudunk eleget tenni, s ezt már a gya­korik t igazolja, ha újszerű bérpolitikát folytatunk, s új­fajta ösztönzési rendszereket vezetünk be. Természetesen, helyes és rugalmas piac- és üzletpolitika alkalmazása mellett. Ezekre az idén még nagyobb figyelmet kell fordí­tani, mert a Volán Tröszt szervezeti módosítása követ­keztében, 1984-ban az eddigi­eknél lényegesen jobban meg­nő a vállalatok önállósága Nem szeretnénk a tanulópénzt visszafizetni... ! Karácsony György Képviseli: az acélgyárat BrSgcsdéimolc tanácskozására készülve — Elhangzott a vállalati brigádvezetők tanácskozásán, hogy ha több brigád is eléri a kiváló szintet, akkor mind kapja meg az érte járó kitün­tetést. Ne a felsőbb szervek határozzák meg, hogy maxi­mum ennyi meg ennyi lehet a kitüntetett kollektívák szá­ma — fejtegeti a brigádveze­tők választott képviselője. — Mert elég furán jött ki, hogy nálunk most tizenkét brigád érte el a kiváló szintet és csak hét kaphatja meg a ki­tüntetést. Az lenne jó, hogy ha a vállalatnak van rá ke­rete, minden brigád vegye át a megérdemelt jutalmat. — Éppen az a nagy kérdés, hogy ma van-e a vállalatok­nak elég tág kerete... — Ha nem elég tág a keret, akkor Is van mód a jutalma­zásra, mert 1500 forint helyett kapjanak, mondjuk, 1200 fo­rintot a brigádtagok a Kiváló cím mellé... Fölelevenítsük-e? Javában zajlanak az előké­születek a május végi V. or­szágos brigádvezetői tanács­kozásra. A legtöbb vállalatnál Veszélyes női gíikeesivezeük A nemek közötti egyenlőség a közúti balesetek terén is je­lentkezik: néhány év óta a női gépkocsivezetők több balesetet okoznak. 1960-ig száz férfi gépkocsi- vezető, 2,5-szer több balesetet okozott, mint száz nő — ol­vashatjuk az American De­mographics statisztikáiban. Napjainkban — ugyanezen for- * rás szerint — már csak 1,5 szőr többet. Előrejelzések sze­rint a teljes egyenlőséget 1995- ben érjük majd el. Mi lehet ennek a fordulat­nak az oka? A gépkocsi min­dig is a hatalom és a szabad­ság szimbóluma volt az em­ber számára. A hatalomhoz és a szabadsághoz jutott nők^ fokoza'osan vetkőzik le ve­lük született női óvatosságukat. már megválasztották azt az embert, aki az ország színe előtt képviseli majd ,a kol­lektívát. A Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben az 57 esz­tendős Molnár Sándorra esett a választás. Az üzemfenntar­tási gyárrészleg csoportveze­tője 1940 óta ténykedik az acélgyárban, 1958 — tehát a kezdetek — óta brigádtag. Jelenleg az állami díjas „MHSZ Szocialista Brigádot” vezeti. — Munkásmúltjába bele­fért az 1958 előtti munkaver­seny is. Volt-e olyan vonása annak, amit ma talán érdemes lenne föleleveníteni? — Akkoriban az egyéni ver. seny ideje tartott. Részt vet­tem az Élmunkás és a szta­hanovista mozgalomban is; több kitüntetést szereztem. Mostanában érdemes erősí­teni a verseny egyéni voná­sait. El is kezdtük ezt azzal, hogy a vállalásokat egyének­re bontjuk le; sőt, ahol le­het. előbb teszik meg az egyé­ni felajánlásokat és ezekből összesítik a brigád vállalást. Ez a módszer hasznos, még jobban el kellene terjeszteni. Reméljük, belátják... — Milyen vadonatúj kezde­ményezéseket tenne? — A gondolat talán nem vadonatúj, de föltétlenül al­kalmaznunk kell, hogy az éves vállalások helyett idő­szakos vállalásokat tegyünk, s ezeket értékeljük. Januártól decemberig a világ annyit változik, hogy lehetetlen előre látni, mire tegyünk fel­ajánlást. Ezqrt három-négy hónaponként újabb célokat kell kitűznünk. — Ezt már három-négy éve hangoztatjuk, a gyakorlatban mégis csigalassúsággal lépünk előre... — Még többször hangoztat­juk és reméljük, hogy fel­sőbb szerveink is belátják, hogy ezen az úton kell to­vábbhaladni. — Belátni mindnyájan be­látjuk ezt, csak óvatosak va­gyunk. .. — Talán a brigádvezetők ta­nácskozása lendíteni fog a* ügyön. Ott fel kívánok szólal­ni, s ha erre módom nyílna, elmondanám többek közt azt, amiről eddig beszéltünk. Ezen kívül a többi acélgyári bri­gádvezető gondolatait is ősz* szefoglalnám. Véleményüket a következő napokban, hetek­ben gyűjtöm egybe. Sok változási — Meglátása szerint a jö­vőben csökken vagy növek­szik a versenymozgalom sze­repe a munka szemszögéből? — Nem értek egyet azokkal, akik szerint csökken, mert szerintem inkább nagyön is növekszik a mozgalom jelen­tősége. A mai világban sok kellemetlen változás ér ben­nünket. Előfordul, hogy egy- egy munkáról váratlanul át. kell állni egy másikra. Ezt senki nem fogadja szívesen. Meg kell értetni az emberekr kel, hogy mégis szükség van rá. Ilyent megmagyarázni na­gyon nehéz. Nehéz elfogadtat, ni a brigádtagokkal is, de ve­lük talán valamivel könnyebb, mint a többiekkel. És ez a kis különbség is fontos. Molnár Pál NÖGRÁD - 1983. április 14., csütörtök \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents