Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)
1983-04-09 / 83. szám
ESTE FÉL nyolcban egyeztünk meg. A ház egy a balassagyarmati panelházak közül, ám a lakás! A lakás az más, mint a többi. Kovácsék- nak nagyon sokat jelent. Két harmincon jócskán „inneni’ fiatal, akik apró gyermekeikkel önálló otthonban élhetnek. Pedagógusok. Két szoba, az egyikben a gyerekek aludnának. Aludnának, mert a késői vendégre mindkettő kíváncsi, nem jön álom egykönnyen a szemükre. A két és fél éves Gábor, a kisebbik kioldalog egy „szervuszozásra”, ami férfias kézfogást jelent. — Édesanya! — így szólította a vendéglátó háziasz- szonyt a kicsi ember és hát, hogy is modjam, ritka muzsika a fülnek ez a szép szó. Nem kell semmiféle magyarázat hozzá, ez a nyúlfarknyi hangsor olyan meleg... Jóska és Juli a főiskolának köszönheti házasságát. A szabolcsi lány és a balassagyarmati fiú Szombathelyen ismerkedett össze, hogy aztán onnan már együtt érkezzenek az egykori ‘ megyeszékhelyre. Előbb Jóska szüleinél húzták meg magukat, akkor már megszületett a nagyobbik fiú, Péter, aki most négy és fél esztendőt számlál. Gábor jövetelekor, nagyon szűkén lettek volna, amikor végül megkapták ennek a kétszobás lakásnak a kulcsát. önálló otthonuk van tehát, ahol nagyon jól érzik rrfagukat. Korunk szerint nem Is gondolkodunk a beszélgetés módján: tegeződünk. — Tiszabezdéd nagyon messze van, pontosan nem is tudom hol. Az tény viszont, hogy másféle észjárású emberek élnek arrafelé, mint Nógrádban. — Meglehet. Ä távolság nagy, hiszen Záhonytól még néhány kilométer a falu, de én megszerettem ezt a vidéket. Haza nehezebben jutunk a gyerekekkel — mondja Juli —, ezért inkább a nyári szünetben vonul le az egész család. — Ott a Tisza, Juli szülei kertes házban laknak, van ott mindenféle aprójószág, reggel hajtják a teheneket legelni át a falun, lovak kószálnak a réten — sorolja .Jóslta. — Fáról szakíthatják a srácok a gyümölcsöt, minden játék természetes, más tehát, mint a lakótelepi élet — gombolyítja tovább a gondolat fonalát a feleség. — Hogyan él egy kisvárosi, fiatal, értelmiségi házaspár? — Átlagosan — néznek egymásra. _ — Egyelőre itthon vagyok a gyerekekkel, szeptembertől viszont ismét tanítok — így Juli. — Természetesen a kézilabdázást, közös szenvedélyünket — pillant Jóskára — a gyes alatt sem fojtottam vissza. — Ezek szerint Jóska pótmama is ? — A világon mindent ellát a gyerekek körül. Az edzések szerencsére nem esnek egybe, így amikor ő nincs itthon, akkor én pátyolgatom őket, amikor az én időm jön, akkor ő veszi át a hatalmat. — A TÉLEN kicsit nehezebb volt a dolog — szól közbe a férj —, mert akkor egymást váltottuk.. Én este fél nyolcra érkeztem, Juli akkor startolt itthonról a sportcsarnokba. Megoldottuk, segítettek a sporttársak. — Szabad idő? Nevetnek. — Abból van a legkevesebb. Mindketten a megyei bajnokságban szereplő csapatban játszunk — mondja Juli —, ez edzésekkel, mérkőzésekkel jár. Sokat segítenek anyósomék. mostanában meg már visszük magunkkal a srácokat. Élvezik az utazást, a meccs alatt meg játszanak a pálya szélén. — Két gyerek mellett nem sok mindenre jut idő. Edzője vagyok a BSE ificsapatának, egyszóval szabad idő kevés marad — gondolkodik el Jóska. — A kollégákkal jövünk össze néha, egyszer-egyszer közösen színházba is eljutunk. Megnézzük a jobb filmeket, olvasunk. Kovács Józseféknél — Most, hogy nagyobbacskák a gyerekek, könnyebb időt szakítanunk magunkra is — veszi át a szót Juli. — Már gondolhatunk közös túrázásra, másik szenvedélyünkre. Még főiskolás korunkban megvásároltuk a. fölszerelést, sátrat, hálózsákot, ilyesmit. Testnevelők vagyunk, törődnünk kell a gyerekek ilyetén testmozgásával is, hát nem? — Munkahelyetek? Szinte egyszerre mondják: — A város legnagyobb gondja a krónikus tornateremhiány. Télen a folyosókon, osztálytermekben nem lehet igazán jó munkát végezni. Sajnos, egyelőre nincs pénz ilyen létesítményekre, pedig nagy szükség volna rá. Egyébként a kollégákkal jól kijövünk, nincsenek konfliktusaink. Teljesen hétköznapi- an élünk. — Amink van, az minden a miénk — mutat körbe Juli a szekrénysoron, színestelevízión, a gyerekek bútorain. — Mindent kifizettünk, nincs adósságunk. Némi pénzünk összegyűlt az ifjúsági takarékbetétben. — Mire? — Van egy nagy álmunk. Borzasztóan messze vagyunk még tőle — sóhajt Juli —, de szeretnénk egyszer, majd, valamikor egy kertes házat. Két éve itt lakunk már, de még mindig ott van a nyelvemen főzés közben, hogy szaladj ki a kertbe zöldségért. .. A gyerekek miatt is jó lenne. Reméljük, egyszer utólérjük ezt az álmot. — A mostani fizetésünk bizony hosszú éveket ígér — bólint Jóska. E pillanatban hatezer forint körüli összegből élnek négyen. Minden fillérnek alaposan megnézik a helvét. — SZERETNÉNK tisztességes emberekké nevelni a gyerekeinket — mondja Juli. — Ugyanígy gondolkodunk az iskolában ránkbízott gyerekekről is. Megtaláltuk a helyünket. Ez minden — így Jóska. Nem kérdi, kijelenti. Nincs mit hozzátennem. Hortobágyi Zoltán Merre tart az üzemegészségügy ? Beszélgetés dr. Girinyi Margittal, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjével Közel kétmillió, többségében nagyüzemi munkásról gondoskodik a magyar üzem egészségügyi szolgálat. A számottevő eredmények mellett azonban még így is a megoldásra váró problémák sokasága jellemezte működését. Ezért 1974- ben kormányhatározat született az üzemegészségügy és a hálózat továbbfejlesztésére. Mi történt azóta? Erről kérdeztük dr. Girinyi Margitot, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét. — Az üzemegészségügy, mint az alapellátás fontos tartozéka 1975-től szerves része az egyesített egészségügyi intézményrendszernek. Ezt jelzi — egyebek mellett — az is, hogy a megyei, illetve a területi integrált kórházi járóbeteg-ellátás egyik főigazgató-helyettese az üzemegészségügyi szolgálat gazdája. Ugyanebben az esztendőben lett a szolgálat szakmai • bázisa és irányítója az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet. Több az üzemorvos ás javultak a munka feltételei. A főfoglalkozású üzemorvosok száma 62 százalékkal, az üzemi-körzeti orvosoké 81 százalékkal emelkedett. Jelenleg több mint kétezer üzemi orvos — teljes elfoglaltságban illetve részállásban — évente kilencmillió esetben nyújt ellátást. — Gyarapítottuk az üzemi szakorvosi rendelők, laboratóriumi, nőgyógyászati, fogászati, valamint bőr- és ideg- gyógyászati óraszámát. Üj megoldás — s ezt már az integráció tette lehetővé —, hogy valamennyi megyeszékhelyen és néhány városban az egyesített intézmény keretében olyan üzemegészségügyi szakrendeléseket szerveztünk, ahol az orvossal nem rendelkező vállalatok dolgozóinak munkaalkalmassági vizsgálatait végzik, s a foglalkozási betegségekkel, a rehabilitációval és a keresőképességgel kapcsolatos kérdésekben konzultálnak. A foglalkozási betegségben szenvedők kórházi kivizsgálására és gyógykezelésére pedig speciális részlegeket jelöltünk ki. Sajnos ma még indokolatlanul kevesen kerülnek ide. Ennek egyik oka az,' hogy az üzemegészségügyben járatlan orvosok ritkán gondolnak arra, hogy valamely betegség foglalkozási eredetű lehet. — Nemrégiben egyik üzemünkben járva megkérdeznem, hogy a szembetűnően ’ól felszerelt és tágas szakorvosi rendelőintézet nem fényűzés-e, tekintettel a dolTények és emlékek Gyerünk a ! — Ec-pec kimehetsz, holnapután. .. nem, nem, ebből elég volt, most gyerünk! — Hová? — A Dolinkába! Ugrik a gyereksereg, egy- végtében végigtrappol a főtértől, a Rákóczi és Mali- novszkij úton át, a STÉSZ — a volt kórház — mellett felkaptatnak a dombra és indiánüvöltéssel beveszik magukat az erdőbe. Hosszú pércek után, lihegve érem őket utol, de már másznak, hintáznak, fogócskáznak. A bitumenezett útról még kábán bámulok a mélységbe, hétköznapi árvaságában is síép a stadion. Pár száz méter után ide nem Illő illat csap meg. A büfé mellett furcsán imbolygó, középkorú férfi keres támaszt. Jobbra fel az emelkedőn nehezen tolul a levegő a tüdőbe. s fönn a kis tisztásról már nem is érdemes megközelíteni a magányában rozsdásodó ketrecet. Lejjebb szalonnasütők, padok, a tavasz hírére nyílni készülő virágok. Néhány méter után, kissé magasabban, a salakos pályán, snortmelegítők tarkasága: fiúk és lánvok róják köreiket. A gyermekzsivajt időnként áttöri a madarak csivitelése. Csütörtök van. Ez ma a Do- linka. Kovács József nyugdíjas^ 358 és 1973 'között a Kohász Művelődési Központ Igazgatója volt: — Hivatalosan ma Zója-li- getnek hívják ezt, az acélgyár fölötti völgyecskét. Völ- gyecskét mondok, mert a még használatos neve a dolina szlovén szóból, a völgyből ered, kedveskedő kicsinyítővei meg. toldva, tehát dolina. Kezdetben Borbély-ligetnek titulálták, „keresztapja”, Borbély Lajos a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója volt, aki 1882- ben rendelte el a bükkös árok torkánál levő terület elrendezését. Tíz-tizenkét méternyi feltöltéssel tudták alkalmassá tenni, így lehetett ott szóra- kozó-kiránduló hely. Ezt is ugyanúgy magának alakította ki a gyár, mint az iskolát, vagy a kultúrházat. Nem sok mindent ^találtam a múltjáról. Amire én emlékszem, az annyi, hogy rendszeresen jártak ki a munkások szalonnát sütni, sőt, nagy főzések voltak és nagy kártyacsaták. Minden második csütörtökön a fúvószenekarunk •játszott, a kiépített színpadon gyakran lépett fel a tánccsoportunk, a színjátszó szakosztályunk. Az ötvenes évek elején a Dolinkában találkoztak augusztus 20-án a munkások azon faluk lakóival, küldötteivel, akikkel a gyár .kapcsolatban állt. Ha jól emlékszem. 1968 és 1975 között, egv kis állatkertünk is volt, ám sem a gyár, sem a város nem tudta fenntartani. Pedig sokakat vonzott többek között a gyerekek kedvence, Misa, a mackó. Persze, május elsején, a felvonulás után, itt gyűltek ösz- sze az emberek a majálisra. Élsősorban a vasárnapokon volt. igazán tömeg.. Bolyós Lászlóné, a művelődési központ jelenlegi igazgatója: — A Dolinka, azaz a Zója- liget, ma elsősorban a majális színtere, már ami a mi szempontunkat illeti. Gyermekprogramokat szervezünk, a tánccsoportunk ad műsort, a színjátszók is tartanak bemutatót és a zenészek koncerteznek. Más alkalmak nem is igen adódnak, de a brigádok ma is gyakran kijárnak. Van most már étterem is, kialakított szalonnasütő, a gyerekeknek játszási lehetőség, valójában maguknak szervezik a programot. őzeket, fácánokat és más állatokat telepített és ezeket külön vadőrök vigyázták. Volt ott egy nagyon jó vizű kút is, amiatt sokan szerettek kijárni. A gyár sokat adott a környezetvédelemre is. Emlékezetem szerint harmincnégyben meghirdették a Virágos Salgótarjánért akciót és ettől kezdve szigorúan vettek mindent. Egy ismerősöm, kissé kapatos állapotban letépett egy virágot és persze elkapták. Egy hét elzárásra ítélték. Ezt a gyárban nem merte elmondani, mert bizony oda bejutni és bentmaradni nem volt könnyű, különösen priusszal. így aztán kért egy hét szabadságot. A művezető rákérdezett, miért? Lakodalomba megyek, volt a válasz. A főnök nyilvánvalóan kételkedett. Hát ez a lagzi ahova én megyek, az egy hétig fog tartani — próbálta kihúzni magát a csávából az ismerősöm, mert a munkahelyére szükség volt. Szóval, én ilyen dolgokra emlékszem. gozók viszonylag kis létszámára. Valóban az volt mindaddig, amíg nyitottá nem tették a kerület rászoruló kis üzemei és a környék lakosai számára. Ez egyedi jelenség, vagy már másutt is van erre példa? — Sok helyen megnyitották a szakorvosi rendelőt a közeli gyárak és a lakosság előtt. A szakorvos és a műszerkapacitás még jobb kihasználása érdekében indokolt lenne, ha többen is követnék a példát. Ez azonban sokszor az üzemek vezetőinek ellenállásával hiúsul meg. — A statisztika szerint 1976—1981 között 29 százalékkal emelkedett azoknak ’ a foglalkozási betegségben szenvedő dolgozóknak a száma, akik még keresőképesek, és 38 százalékkal azoké, akik már keresőképtelenek. Ez nem a megelőzés gyengeségére utal ? — A szolgálat számára meghatározó, hogy az elmúlt két évtizedben számottevően csökkentek az olyan klasszikus foglalkozási betegségek, mint például a szilikózis, ólommérgezés, a különböző bőrbetegségek. Viszont a gépesítés, a tömegcikkgyártás árnyoldalaként előtérbe került a zajártalom, a vibráció, az idegrendszeri és érzékszervi megterhelés, az új vegyi anyagok használata pedig felveti a későbbi elváltozásokat és magzati károsodást okozó hatások lehetőségeit. Korai felismerésük és megelőzésük az üzemegészségügy egyik legfontosabb feladata. A majd mindenütt rendszeresített időszakos munkaalkalmassági vizsgálatok száma — elsődleges céljuk a megelőzés — figyelemremél- tóan növekedett, Ez azt is jelenti, hogy a dolgozók nagy része folyamatos orvosi ellenőrzés alatt áll. A szolgálat vizsgálja a munkafolyamatokat, a munkakörülményeket. Együttműködve a közegészségügyi-járványügyi felügyelőségekkel elemzik a murikával kapcsolatba hozható megbetegedéseket A felügyelőség rendszeresen méri a zajszintet a levegő szennyezettségét és hatását a munkásom szervezetére. Hogy a megelőzés még több tapasztalatra támaszkodhasson a szakszervezetek kezdeményezésére iparági munka- és üzemegészségügyi bázisokat szerveztünk. A közúti közlekedésben, textiliparban, a kohászatban, a gépiparbari és más szakterületeken. A kohászati és a gépipari bázis a vibrációs ártalom diagnosztikájával foglalkozik hasznosítva ehhez az új modern mű4 NÓGRAD - 1983. április 9., szombat Krátki József, öntőmunkás, ma nyugdíjazott öntödei csoportvezető : — Ezerkilencszázharminc- hatban kerültem a gyárba tanulóként. Túl sokat nem jártam a Dolinkába, valahogy nem éreztem jól magam az acélgyáriak között. Inkább a kuglizóba jártam, a kultúr- ház mögé, bár gyakori vendég ott sem voltam. No, de a ligetről van szó! A gyár ide Vasárnap. A tavaszi nao kacérkódik a hideggel. A szél belekapaszkodik a fák ágai ba. A Dolinka csendes. A városban a házakból kihallik a kora délutáni tévéfilm hangja Egy-egy autó végigzúg az utakon, némelyiken kerti szerszámok, apróbb építőanyagok. Egyik sem kanyarodik a ligetnek. Elhúznak tovább Eresztvény felé. Zengő Árpád szerek adta lehetőséget, sí közútiak pedig a hivatásos gépjárművezetők egészségi állapotát szűrővizsgálattal tárja fel. — A főfoglalkozású üzem-' orvosok mindössze 67 százalékának van táppénzbe vételi joga. Nem kevesli ezt? — Feltétlenül bővíteni kell ezt a kört. A tapasztalat megcáfolta a kezdeti aggodalmakat, nevezetesen, azt, hogy az üzemi orvos „házon belül” nehezebben mond nemet az indokolaitlan kérésekre, s ez növelni fogja a betegállományt. Nem következett be, viszont bebizonyosodott hogy sokkal előnyösebb, ha a keresőképességet olyan orvos bírálja el, aki nemcsak a betegséget, de a munkakörülményeket is jól ismeri. — Milyen gondok vannak á foglalkozási rehabilitáció térülőién ? — A rehabilitációnak szinte kizárólagos egészségügyi képviselője az üzemi orvos. Kezdeményezi és szakvéleményével elősegíti a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatását, társadalmi beilleszkedését. Ez gyakran nem könnyű, vagy mert ilyen munkahely kevés van az üzemekben, vagy mert a dolgozó nem vállalja az esetleges átképzést és inkább a leszáza- lékolást választja. Egy készülő rendelkezés szélesebb körű közreműködést teremt majd az üzemegészségügyi szolgálatnak. Jó néhány vállalat ugyanis még nem ismerte fel azt, hogy a rehabilitáció az ‘egyén és a közösség érdeke és még ott sem igyekszik szaporítani az ehhez szükséges tárgyi-technikai feltételeket, munkahelyeket, ahol a lehetőségek megvannak. — Az üzemorvosnak két lelke van: az egyik az általános orvoslás felé húzza (ezt sulykolták bele az egyetemen) a másik az üzemegészségügyi feladatok felé vonzza. Mi volna a kívánatos arány? — Jelenleg a főfoglalkozású orvos munkaidejének felét gondozásra, vizsgálatra, gyógykezelésre fordítja, a többit a speciális teendőkre. Ez a megosztás elfogadható, ha mindenütt így lenne. Ma még sokaknál a gyógyító tevékenység dominál. Dicsérendő viszont, hogy a szolgálat több mint háromszázezer gondozottat tart nyilván: elsősorban a szív- és érrend-; szeri, valamint az emésztőszervi betegeket, a foglalkozásuk miatt veszélyeztetett, a fiatalokat és a terheséket, akiknek élettani állapot indokolja a rendszeres ellenőrzést.' A betegellátás hatékonyságát fokozná, ha az alapellátás kulcsembere — az üzemi orvos és a körzeti orvos között rendszeres információcsere jönne létre. Ez mindkettőjük érdeke, nem utolsósorban a betegeké. K. K. Vercbclyi kosárfonó ba —
