Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-26 / 97. szám

ák Vk k Oi XM ■ R ■ flflt m v K K93WMI Hl mm ■ lr8*a UHU 'SáftfrS mi ■mr m i» M Ik.« or ^ ■a :ss ■ w a umr m m ' m pAHfll ■r m IBI Bt r T ■r- w—m' JÓM Végfisztelgés a puszták fiának Nagy veszteség híre érke­zett hozzánk a múlt hét ele­jén: elhunyt Illyés Gyula, ko­runk egyik legjelentősebb iro­dalmi személyisége: költője, próza- és drámaírója. Csak­nem egyidős volt századunk­kal; 1902-ben született. Pénteken temette az ország. Bátran mondhatjuk így, mert temetésén ott sereglettek meg" hajtott fővel a haza politikai, állami, társadalmi, művésze­ti, tudományos intézményei­nek magas tisztségű képvi­selői, barátok, becsülök ezrei; idős kortársak és ifjabb nem­zedékekből valók, kiket mű­vei valamelyike megérintett. Méltó kegyelettel volt je­len a temetésen a televízió, és a nagy halottnak járó példás tisztelgés gesztusának fogad­hattuk a péntek esti műsor- változást is. Elmaradt a Jan- csó Miklósról készült portré­műsor sugárzása, helyet adva a Szülőföldem című sorozat­ban Illyés Gyula megindító- an szép. korábbi vallomásai­nak arról a tájról, ahol gyer­mek- és ifjúkora éveit élte, világról, társadalomról, em­berről alakult legközvetle­nebb tapasztalásait élményeit származtatta. Reméljük, hogy a búcsúztatás után további szándékai is lesznek a televí­ziónak, élni a gazdag írói ha­gyaték kínálatával. A pénteki adásnak válto­zott műsorszerkezetében iro­dalmunk egy másik jelentős személyisége is megjelent a képernyőn. A második mű­sorban a 75. esztendős Ko­lozsvári Grandpierre Emilről láthattunk portrét, és ismer­hettünk meg részleteket leg­markánsabb műveiből. Sajá. tos írói arculata nehezen ha­sonlítható bárkiével a hazai literatúrában. Független sze­mélyiség, mással össze nem téveszthető, ironikus látású realista, aki a különösségek­ben, az élet fonákságainak megmutatásában ad teljeset, szokottól eltérő valót. Az adásnap eseményei kö­zött említést érdemel a MAFILM Dialóg Filmstúdió és az MTV közös filmje, az Ideiglenes paradicsom is. Elő­készítőjét, a német deportáló táborokból a háború éveiben hazánkba menekült francia katonákról készült dokumen­tumprodukciót már láthattuk, most a játékfilmváltozat sem volt érdektelen. Kovács András írta és rendezte meg a valós történetet magyar és francia színészekkel, a főbb szerepekben André Dussollier- vel, Fraj't Edittel, Szabó Lász­lóval, Christian Van Cáu-vel, Ferenczy Csongorral, Bács Ferenccel, Paudits Bélával, Pataky Jenővel, Bánfalvi Ági­val, Soós Edittel, Dancsházi Hajnallal, Ferenczy Kriszti­nával, Barancsi Ferenccel, Né- methy Ferenccel, Ambrus Andrással. A műsorhét- egyéb napjain is volt részünk irodalmi szin­tű produktumokban. Sze-dán került képernyőre Hubay Mik­lós Harmadios és meg kell dögleni című tévéjátéka ko­runk abszurditásukban is va­lós történéseiről. Az író hosz- szú ideje hazánk kulturális­művészeti életének olaszorszá­gi propagálóra, így érthető­en választotta témájául a ven­déglátó ország sajnálatosan mindennapos problémáját, az emberrablást. A puszta tény azonban csak ellendülési pont számára. A további szándék: feltárni, követni a lelki fo­lyamatokat, magatartási re­akciókat, melyek az esemé­nyele részeseit jellemzik. A napihír ilyen közelítésben vált írói alapanyaggá Hubay- nál, s ötvöződött érdekesen izgalmas, gondolatokra kész­tető tévéjátékká. A művet Málnay Levente rendezte sok vizuális fantá­ziával, a főszerepben a mos­tanában sokat foglalkozta­tott, kitűnő fiatal színészt, Kovács Titusz^ láthattuk, ki­nek arcát az épp most véget ért sorozat. a Mint oldott kéve Mednyánszky Cézára­ként jegyezhettük meg. Mel­lette Mensáros László, Kállai Ilona, Tóth Enikő, Mécs Ká­roly, Iglódi István és Bá­rány Frigyes nyúitott kimun­kált alakítást a tévéjátékban. Mindössze tizenöt perces volt, de örökkévalóságnak tűnt az a zenés program, me­lyet Liener Márta produká’t kedden este a Stúdió ’83. után. Unalmas dalocskák, ér­dektelen előadásmód, említést sem érdemlő hangocska, de bámulatos átöltözőkészség, — mint a „művésznő” reklám­filmjeiben. Ahol — ugyebár — csak egy ugrás a Sugár! Talán jobb is, ha megmarad ez utóbbinál. Ott egés-en el­viselhető! (b. t.) Lucifer — Szentgyörgyi István Adalék Az ember tragédiája színháztörténetéhez A dtósjenől gyermekévek után, félbehagyva debreceni teológiai tanulmányait, Szent­györgyi felcsapott vándorszí­nésznek, majd 1871-től 1931-ig haláláig — a kolozsvári Nem­zeti Színház tagja. A színház 1884-ben jó két évtizeddel a dráma megszüle­tése után tűzi műsorára Ma­dách művét, azonban, mint Szentimrei Jenő írja könyvé­ben, a Tragédiát nem tartotta a kor színpadképesnek „el­vontsága és bölcseleti elemek­kel való túlterheltsége miatt”, s csupán Paulay Ede rendezői leleménye csinált belőle Ko­lozsváron színpadi alkotást. Az előadás sikerét és szín­vonalát jól példázza, hogy Ady Endre a Budapesti Naplóban 1905. április 21. számában megjelent a Tragédia felújítá­sáról szóló kritkájában tudó­sít arról, hogy a színház „mi­kor már valami nagyon újat akar adni, föl’ámasztja immá­ron. úi előadásban Az ember tragédiáját”. Akkor lenne pe­dig csak szabad hozzányúl­nia. „mikor Madáchoz és Pau- layhoz méltóbb lesz a Nemze­ti Színházban minden.” A századforduló pesti színházai­val csunán Kolozsvár ősi szín­háza vehette fel a versenyt. A kolozsvári ősbemutató sze­reposztása szerint a mentő szp- ’•°n Luciferé — ki átmenti Á^ámot a tizenöt szín bonyo­dalmain — Szentgvörgvinek jutott. A bemutatótól 1913-ig 04 alkalommal játszotta a sze­repet. A korabeli kritikák meglehetősen hűvösen méltat­ták az előadást és Szentgvör- gyi játékát. Egy példa a Ma­gyar Polgárban megjelentből: ..Szengyörgyi Luciferje eléggé ördögi s ez ördögében elég változatos volt arra nézve, hogy szintén kitűnő alakítás­nak mondhassuk.” Janovics Jenő visszaemlé­kezéseiben olvashatjuk, hogy Szentgyörgyi Lucifer szerepét nem játszotta szívesen, igye­kezett fiatalabb színészeknek átadni a szerepkört. Ennek okát a korabeli színházi tevé­kenységben találhatjuk meg. Hét évtizedet töltött színpa­don, s amikor huszonöt éves színészi jubileumához érke­zett 1888-ban számadást ké­szített. A kolozsvári működé­sének első tizenöt évében 2695 fellépésen játszott 702 darab­ban, s 859 különböző szerep­ben. Ezen belül is rendkívül nagy a változatosság: népszín­művek, operettek, operák, klasszikus művek, s voltak jellemszínészi, komikusi vé­nát igénylő feladatok. Igazán kiemelkedőt azonban már időnként egyébként elsekélye- serő népszínművek paraszt- alakjainak megformálásában alkotott A színész nem válogathatott a darabokban, ki volt szol­gáltatva a színház kénve-ked- vének. Rendkívül szemlélete­sen írja le mindezt Jászai Ma­ri Szentgyörgyi Istvánhoz — kéztörés miatt bal kézzel — írt levelében: „A színészet tisztelt barátom valóban meg­szűnt az a szép ideál lenni, melyet mi kerestünk, melyért küzdeni, nélkülözni oly édes volt! A színészet megszűnt szép művészet lenni;- beéri azzal, hogy iparművészet le­gyen. A valódit, az isten» szikrából kipattantat, lassan­ként elsikkasztották a mindig gyermek közönség elől a kasz- szát leső profánok, akik fölöt­tünk intézkedő hivatalnokse­reget számok tekintélyével győzik meg személyük nélkü­lözhetetlen voltáról.” Szentgyörgyi realista színész volt, aki hivatását mindig komolyan vette. Szemére ve­tették azt, hogy rokonszen­vessé tette Lucifer alakját, s ez mai értelmezésünk szerint nem is rossz kritika, Talán Lucifer szavaival is válaszol­hatnánk rá: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”. Végh József Merre fart a magyar iparművészet? Az 1983-as diplomamunkák tükrében találhatjuk meg a Választ, pontosabban annak csak egy részét, hiszen a Ma­gyar Iparművészeti Főiskolán megvalósuló reform további módosításokat fog eredmé­nyezni. Elindult egy nagyon hasznos, fontos és többé nem halasztható folyamat a kör­nyezetkultúra egészének meg­újítására. Az urbanizáció következté­ben a környezetrongálódást megállítani, meggyógyítani, az elvesztett természetet vissza­hódítani többek között az iparművészeti tárgyak sokasá­gával lehet. Egyrészt úgy, hogy az iparművészeti oktatás erre a nagy célra irányul, másrészt úgy, hogy ebben az ipar is méltó partnerré, szö­vetségessé válik. Az iparmű­vész-oktatás reformja ezt a mozgást segíti elő azzal, hogy a konstruktőrök sokaságát ne­veli fel, s a valóban legtehetsé­gesebbeknek tartja fenn a művészképzőt. Komolyabb gondot fordít a menedzselésre is, sőt a nyelvtanulás fokozá­sával sürgeti iparművészetünk világtájékozódását. Ebben a szellemben’ mutatták be dip­lomamunkáikat a most vég­zett főiskolások — bár ők még a régi metódus alapján önálló iparművész-oklevelet kapnak. Ettől függetlenül azonban már ők is, szinte va­lamennyien üzemi gyakorla­ton vettek részt, s továbbra is kapcsolatban maradtak az iparral. Itt, ebben a légkörben ismerkedtek meg a társada­lom követelményeivel. Ennek köszönhető, hogy vágyaikat, elképzeléseiket megfelelően egyeztették kapott feladataik­kal, s ezt becsülettel teljesí­tették is. Ennek jegyében ké­szültek a különböző étkészle­tek, nyomott textilanyagok a szín, a forma és az igény mér­legelése jegyében. Még a go­belineket is a közösségi óha­joknak megfelelően készítet­ték (színes kárpit az Orszá­gos Széchenyi Könytár részé­re. mely olvasó figurát ábrázol). A mostani végzősök komolyan vették a szakma minden fogásának elsajátítását — er­re igazolás az ötvösök magas technikai felkészültsége. Fan- táziadúsak a belsőépítészeti elgondolások, a műemléki fel­újítások tervei és a bútorok is; az elméleti és gyakorlati építészeti iparművészet rajzai, tárgyai. Kiemelkedő az ipari forma tanszék munkája, mely oktatási egységek világítását Kerámia diplomamunkák. tűzte ki célul az előírt eszté­tikai és egészségügyi szem­pontok alapján. Jellemző az élet és a Ma­gyar Iparművészeti Főiskola párhuzamára, hogy új inku­bátort mutatott be az egyik diplomázó, aki kétgyermekes anya. Saját élménye is hozzá­segítette, hogy megfelelő in­kubátort tervezzen, mely a praktikumnak és az esztétikai követelményeknek egyaránt megfelel. Jelzik a Magyar Képzőművé­szeti Főiskolán kiállított mű­vek is, melyek a Marx Károly- pályázatra érkeztek, hogy a mai művészjelöltek, a jövő festői és iparművészei bátor, szabad, kötetlen képzelettel rendelkeznek. Munkájukon alapulhat a magyar ipar- és képzőművészet megújulása. Losonci Miklós Áz európai filmek és az amerikai néző Az amerikai filmforgalmazó hálózatba európai filmeknek nagyon nehéz bejutniuk. A bemutató mozik szinte kizá­rólag a belföldi filmgyártó társaságok termékeit vetítik. Az utóbbi évtizedben azonban másféle forgalmazó hálózat is kezd kialakulni igényesebb nézők vagy egyetemi hallga­tók számára. Az idetartozó mozik olyan filmeket vetíte­nek, amelyek új témákat és új formai megoldásokat köz­vetítenek, Az Egyesült Álla­mokban ma már viszonylag nagy a Bergman-filmek né­zettsége, és az igényesebb kö­zönség érdeklődéssel fordul az olasz és a francia film­művészet felé. A televízió képernyőjén azonban európai filmek csak egészen ritkán je­lennek meg, bár az úgyneve­zett oktató televízióadók, ame­lyeknek kevés pénzük van saját műsorok előállítására, viszonylag sok mü’’é«zi fil­met vesznek át a BBC-tői A szocialista országok film* jei és az amerikai néző kö­zött még nagyobbak az aka­dályok: nemcsak kereskedel­miek, hanem politikaiak is. A szocialista filmek az Egye­sült Államok legfeljebb né­hány filmfesztiválon jelen­hetnek meg, vagy speciális filmklubokban rendezett kül­földi filmszemléken. Mindez nemrég még a szov­jet filmekre is érvényes volt. Az utóbbi években azonban változások mutatkoznak eb­ben az elszigetelődési politi­kában. Például az egyik nagy New York-i moziban ma már van arra lehetőség, hogy a nézők a legérdekesebb szov­jet filmeket megismerhessék. Nyikita Mihalkov Obblomov- jának olyan visszhangja volt az Egyesült Államokban — különösen az egyetemi mo­zihálózatban —, hogy a ke­resletet tíz újabb kópia vásár­lásával tudták csak kielégíteni. Menysovnak a Moszkva nem hisz a könnyeknek című film­je pedig megkapta a legjobb külföldi film Oscar-díját. Most pedig újabb behatolás­ra kerül sor a „vasfüggöny” mögé, amellyel az amerikai filmforgalmazók védték az amerikai nézőt a szovjet fil­mek ellen: a New York-i In­ternational Film Exchange tizenegyet megvásárolt a leg­újabb szovjet filmek közül, amelyekből mielőtt azokat az Egyesült Államok egész terü­letén forgalmaznák, kísérleti jelleggel 14 amerikai város­ban tartottak vetítést. Első­sorban olyan filmeket válo­gattak össze, amelyek a szov­jet emberek életének in- timebb szféráit mutatják be, ami természetesen nem je­lenti azt, hogy ezek a filmek nem ábrázolják a szovjet va­lóság szélesebb társadalmi hátterét Az űrkutatás úttö­rőjéről, Ciolkovszkijról szóló életrajzi filmet kétségkívül főleg azért vásárolták meg, mert abban Jevgenyij Jevtu­senko, a költő játsza a fő­szerepet, aki az Egyesült Ál­lamokban vitathatatlanul a legnépszerűbb szovjet alkotó- művészek közé tartozik. Ezeken az előzetes vetíté­seken többször részt vett egy kis szovjet filmdelegáció is, amelynek tagjaival a vetítés után élénk vitákat folytattak a jelenlevők, és bár ezeken a beszélgetéseken néha olyan kérdések is elhangzottak, ame­lyeket egyértelműen az ame­rikai tömegtájékoztatási esz­közök provokatív vagy kom­munistaellenes propagandája befolyásolt, a nézők nagy többsége őszinte érdeklődést mutatott a szovjet emberek élete, a mai szovjet kultúra iránt, sőt sokan nyíltan kife­jezték, hogy respektálják azo­kat a morális értékeket, ame­lyeket a látott filmek közve­títettek nekik. KOSSUTH RADIOI 8.27: Japán 8.57: Népdalcsokor 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14 10.35: Hangverseny 11.36: A lipcsei rádlő fúvőszene- kara játszik li.39: Tavaszt szél 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsosuk a Magyar Nem­zeti Galériát 13.55: verbunkosok, nóták 14.41: Arckép az ukrán Iroda­lomból 15.05: Chopin: b-moü szonáta 15.28: Nyltnlkék — Kisiskolások műsora 16.00: Népzenei Hangos Újság 16.40: Osváth Júlia öperaártákat énekel 17.05: Szocialista művelődés­ügyünk úttörői 17.30: Kettősök Abrahám Pál operettjeiből 19.15: Népszerű nóták énekes és hangszeres változatban 19.55: Szintézis 20.25: Boris Christoff operafel- vételelből 20.58: Tisztább lett a levegői *1.13: Korábban volt esztendők­ben... *2.30: Mozart: Falusi muzsikusok *2.50: Késő este *3.00: A Jullliard vonósnégyes látszik. 0.10: Breltner János táncdalalból PETŐFI RADIO: 8.05: Negyedóra háromnegyed ütemben 4 NÖGRAD - 1983. óprili» 26.. kedd / 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.30: Tündérslp 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja 16.35: Csúcsforgalom 18.00: Disputa 19.09: A pajzán grlffmadár 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Tudományos könyvmozaik 20.58: A Rádió Dalszínháza. A madarász 23.20: A mai dzsessz. MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek. Időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Döntött a bíró­ság. Sorsok és forintok. Dr. Tí­már László előadása. 17.10: Fia­talok zenés találkozója. Szer­keszti Beély Katalin és Zakar János. 18.00: Eszak-magyaror- szági krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGVAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna, flsm.) 8 05: Iskolatévé. Fizika. (Alt. lsk. 1. oszt.) 8 30: Fizikai kísérletek, t 8 00: Kémia. (Alt. lsk. 7. oszt.) 9.30: Magyar nyelv. (Alt. lsk. 3. oszt.) _ 1000: Fizika. (Alt. lsk. 8. oszL) 10 30: Deltácska. 10.45: Csata fekete-fehérben. (Ism ) 11.05: Képújság. 14.00: Iskolatévé. Deltácska (Ism.) 14.20: Fizikai kísérletek t. (Ism.) 14.30: Magyar nyelv. (Alt. lsk. 3. oszt.) (Ism.) 14.45: Fizika. [Alt. lsk. 7. oszt ) (Ism.) 15.15: Napköziseknek (tsmí) 18 10: Hétköznapi csoda. Magvarul beszélő szovjet mesetáték gyerekeknek és felnőtteknek. II/l. rész. 17.25: Kuckó (Ism.) 17 55: Képúlság. 18 00: Nemcsak nőknek. 18.15: Reklám 18.20: Emlékszel még? Rátonvi Róbert operett- műsora. 18.55: R-'-'ám. 19 10: Tév^m-na. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Offenbach bolondozásat. Magyarul beszélő francia tévéfilmsorozat VI/8. rész: Az elfelejtett keringő. 21.00: stúdió '83. 22.05: A közélet: alkotás. Gajdócsl István portréja. 22.35: Tv-blradó, 3. 2. MŰSOR: 20 00: Gólyavár! esték. 20.45: Tv-hiradó. 2 21 05: Egészségünkért! *1.15: Három homályos nap. Magyarul beszélő szovjet bűnügyi film. *2.50; Képújság. BESZTERCEBÁNYA: 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.10: Jégkorong-VB: Svédor­szág—Szovjetunió mérkőzés. 22.35: Laboratórium. 23.05: Hírek *. MŰSOR: 20.07: Titkos vár a Kárpátokban. *1.35: Időszerű események *2.05: Afganisztán Jelene (Ism.) 22.25: Matematika mindenkinek, (ism.) MOZIMŰSOR I Salgótarjánt November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Vér­szerződés. Színes magyar film. 8 órától: Morfium. Színes, szink­ronizált jugoszláv bűnügyi film. — Kohász: Noé bárkái. Színe« magyar természetfilm. — Tarján vendéglő: Hölgyem, Isten áldja. Amerikai filmvlgjáték. — Ba­lassagyarmati Madách: Elefánt- sztori. Színes, hangbemondásos, japán film a szavanna Impozáns lakóiról. — Nagybátonyi Petőfi: Szerencsés Dániel (14). Színes magyar film. — Pásztói Mátra. Manhattan. (14). Szinkronizált USA film. — Rétsáe: Szabadlá­bon Velencében (14). Színes, szinkronizált francia—olasz bűn­ügyi fllmvfgtáték. — Kistere- nyel Petőfi: Üldözök (16). Szí­nes. szinkronizált USA bűnügyi film. — Jobbágyi: Feketeszakáll szelleme. Színes, szinkronizált USA filmvlgjáték felújítása. I \

Next

/
Thumbnails
Contents