Nógrád. 1983. április (39. évfolyam. 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

1. Miért nem vezettek si­kerre Jordánia és a PFSZ megbeszélései? Jordániának és a palesztin népet képviselő PFSZ-nek van miről tárgyalnia. Ha létrejön egy független pa­lesztin állam a gazai övezet­ben, valamint a Jordán nyu­gati partján, azt nyilván kü­lönleges kapcsolatok kötik majd össze a folyó keleti partján elterülő Jordániával, amelynek lakossága többsé­gében palesztin származású. Ennek fontos feltétele a múltbeli konfliktusok végle­ges feloldása is: még nincs másfél évtizede, hogy az 1970-es fekete szeptember idején a jordániai arab légió húszezer palesztinnal vég­zett s a mozgalom kénytelen volt áttenni központját Am- manból Bejrútba. Elképzelhető tehát akár egy jövendő államszövetség is, de ennek az államok szö­vetségének kell lennie, amely­nek kiindulópontja a füg­getlen Palesztina megte­remtése. A Reagan-terv vi­szont másként képzeli el ezt a konföderációt. Az amerikai elképzelések lényege éppen a palesztin állam létrehozásá­nak kikerülése. Ezért java­solják egy palesztin—jordá­niai államalakulat megte­remtését az ammani udvar fennhatósága alatt s már az előzetes tárgyalásokon is fel­tételként szabják, hogy a palesztinok nevében Husszein király tárgyaljon. A jordá­niai uralkodónak kedvezne az amerikai terv, mégsem vállalhatja nyíltan, mert szembe kerülne az arab csúcsértekezlet határozatai­val és saját korábbi kötele­zettségvállalásaival. Ugyan­akkor szívesen venné, ha va­lamiféle arab és palesztin felhatalmazást kapna, a nyu­gati sajtó szerint Husszein afféle „ReafeZ”-mégoldást sze­retne, a Reagan-terv össze­hangolását a fezi döntések­kel. A jordániai—palésztin tárgyalásokon azonban nem voltak képesek áthidalni eze­ket az ellentmondásokat s jóllehet, a kapuk nem zá­ródtak be, egyelőre nem si­került közelíteni az alapve­tően különböző álláspontokat. Bonyolítja a helyzetet, hogy Washington a jelek szerint nem tudna igazi ellenszolgál­tatást ígérni az araboknak, terve esetleges elfogadására sem. A többször hangozta­tott „területet békéért” (értsd: különbékéért) nehezen állná meg a helyét, amikor a Be- gin-kormányzat ragaszkodik a bibliai határokhoz, be akar­ja kebelezni Gazát és Cisz- jordániát (az arab Jeruzsá­lem esetében ez már meg is történt), s a telepítéspoliti­kával sem hajlandó leállni. Sőt, időközben újabb vihar­felhők is gyűlnek, húzódnak a libanoni tárgyalások és fe­nyegető lépések történtek a libanoni Bekaa-völgyében tartózkodó Szíriái csapatok ellen: rendszeressé váltak például az izraeli harci gé­pek berepülései. Washingtonban, ahol a kö­zel-keleti tervet magának az elnöknek a személyéhez kö­tötték, nehezen állítanák ki a próbálkozás halotti bizo­nyítványát. Megpróbálják az amerikai elképzeléseket életben tartani, felvetődött például egy washingtoni Husszein-utazás lehetősége, Shultz külügyminiszter pe­dig javasolta az arab orszá­goknak, hogy „fontolják meg a PFSZ megfosztását a pa­lesztinok képviseleti jogá­tól”. A közel-keleti esemé­nyek legfőbb tanulsága azon­ban éppen az, hogy a palesz­tin problémát nem lehet ki­kerülni, sem a palesztin né­pet, sem a PFSZ-t nem le­het „leváltani...” 2. Hogyan alakultak Wa­shingtonban a leszerelés­sel kapcsolatos viták? Pyrrhosnak, az időszámí­tásunk előtti 3. században élt epiruszi uralkodónak nevét a pyrrhosi győzelem fogalmá­val örökítette meg a történe­lem. A király hosszú hadjá­ratot viselt a római biroda­lom ellen, amelynek során formálisan kierőszakolta a győzelmet, de annak veszte­ségei és költségei felértek egy vereséggel. A fogalom a héten azzal kapcsolatban kelt új életre Washingtonban, hogy Reagan többszöri nekirugaszkodás után végre elfogadtatta a szenátus­sal jelöltjét, Kenneth Adel- mant, ADCA, a leszerelési és fegyverzetkorlátozási kérdé­sekkel foglalkozó hivatal élé­re. Korábban az illetékes sze­nátusi bizottság — noha ab­ban az elnök pártja a republi­kánus párt van több­ségben — nem java­solta a kinevezést. A 37 éves diplomata esetében egyaránt kifogásolták hozzá nem érté­sét a témához, valamint szél­sőséges állásfoglalásait. Ez a lépés presztízsvereségét jelen­tett az elnök számára, külö­nösképpen akkor, amikor a közbülső megoldással új tak­tikai kísérletet tett fegyverke­zési politikájának elfogadta­tására. Ezért — amint a washingtoni tudósítások hírül adják — szenátori irodáról szenátori irodára haladva dol­gozták meg az ingadozókat s így sikerült szerény többséget biztosítani. Közben előterjesztették a tizenegy tagú Scowcroft-bi- zottság jelentését is, amely az egykori nemzetbiztonsági ta­nácsadó vezetésével az MX ra­kéták ügyében volt hivatott javaslatokat tenni. Az elnök annyiban megőrizhette arcát, hogy nem vetették el teljesen az új rakétákat, igaz a javas­lat szerint a száz MX-et Wyo­ming és Nebraska államban, a régebbi Minuteman rakéták silóiba kell teleoíteni. A fegy­verkezési hajszának ez az ága tehát nem fékeződik, no­ha kiderült, hogy az elnök korábbi, az MX rakéták sű­rű telepítését szorgalmazó, s így többségének megsemmisít- hetetlenségét feltételező „cso- dafegyver”-indítványa merő illúzió. A kép teljességéhez tarto­zik, hogy ezek a „pyrrhosi győzelmek” csak erősítették a nukleáris fegyverkezési ver­seny befagyasztására tett amerikai erőfeszítéseket. A képviselőházban minden va­lószínűség szerint ezúttal többséget remélhetnek a fre­eze a befagyasztás hívei s a velük szembenállók csupán a szavazás ismételt elhalasztá­sát tudták elérni. Ezzel vi­szont a téma továbbra is a köztudatban szerepel. Amint erősíti a befagyasztás követe­lését az amerikai katolikus püspöki kar állásfoglalása, a tíz államban tartott ez irányú népszavazás is. Igaz, egy kép­viselőházi határozat nem kö­telező az elnökre, de jelentős erkölcsi nyomást jelent (a Szovjetunió egyébként kész a kölcsönös kötelezettségválla­lások alaoján a fegyverkezési hajsza befagyasztására), külö­nösen amikor mind nehezebb keresztülvinni a fegyverkezési terveket. 3. Milyen eredményekkel jártak a szovjet—japán külü­gyi konzultációk? Hosszabb szünet után is­mét szovjet—japán konzultá­ciókat tartottak Tokióban, a külügyminiszter-helyettesek részvételével. (Szovjet részről Mihail Kapica tárgyalt, aki különben a Kínával folytatott konzultációkat is vezeti.) Amint ez ilyenkor szokás, alaposan körüljárták a két or­szág kapcsolatainak kérdéseit. Szó esett katonai problémák­ról: a szovjet külügyminiszter­helyettes hangsúlyozta, hogy egyetlen rakéta sincs Jaoánra irányozva, s ha Japán követ­kezetesen betartja akorábban kinyilvánított antinukleáris elveket, a Szovjetunió messze­menő biztosítékokat nyújt számára. Gazdasági vonatko­zásban több fontos lépés tör­tént (például nagylétszámú japán küldöttség utazott Moszkvába), de amerikai részről embargóintézkedések elfogadását akarják rákény­szeríteni Japánra, éppen e napokban tárgyal Tokióban az ezzel foglalkozó COCOM bizott­ság, ami a politikai párbe­szédet illeti, a leginkább za­varó tényező, hogy Japán te­rületi követeléseket hangoztat, s ezekkel olyan feltételeket igyekszik támasztani, amelyek természetesen teljesíthetetle­nek. Ennek ügyén és ürügyén visszautasítja illetve fékezi a normalizálásra tett, ésszerű, kölcsönösen előnyös szovjet indítványokat. A tokiói konzultáció kedve­ző jele annak, hogy a párbe­széd folytatódik, ugyanak­kor jól tükrözi a reális hely­zetet, az akadályokat is. Réti Ervin Bulgária és a PFSZ Bolgár részről egyetértéssel fogadják a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetnek egy füg­getlen palesztin állam és Jor­dánia közötti konföderáció lét­rehozására tett erőfeszítéseit — hangsúlyozza a Jasszer Ara- fatnak, a PFSZ végrehajtó bizottsága elnökének pénteki bulgáriai baráti munkaláto­gatásáról kiadott közlemény. Todor Zsivkov és Jasszer Arafat a megbeszélések so­rán áttekintette a közel-keleti helyzetet, és a közel-keleti konfliktus alapját képező Pa­lesztinái probléma békés és igazságos rendezésének módja­it. Elítélték Izrael Libanon el­leni agresszióját, az Egyesült Államok törekvését, hogy fo­kozza politikai és katonai je­lenlétét a Közel-Keleten. Kö­vetelték egyúttal az izraeli csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását Libanon egész területéről, vala­mint Libanon területi egységé­nek és szuverenitásának sza­vatolását. Egyetértettek abban, hogy minden érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételével hívjanak össze nemzetközi közel-keleti konferenciát. Nagyra értékel­ték a fezi arab csúcsértekezle. ten elfogadott közel-keleti ren­dezési elveket, hangsúlyozva, hogy ezek az elvek megegyez­nek a tavaly szeptember 15- én előterjesztett szovjet ja­vaslattal. Mindazok a kísérletek, ame> lyek bármilyen formában a Pa­lesztinái és az arab nemzeti­felszabadító mozgalom, vala­mint a Szovjetunió és a szo­cialista országok közötti szö­vetség gyengítésére töreksze­nek az arab népek érdekei el­len irányulnak — hangsú­lyozza a két fél közös állás pontját rögzítő közlemény. TOLLHEGYEN A folt Az elmúlt napokban, ami­kor Gagarin útjának 22. év­fordulóján, az űrhajózás nap­járól emlékezett meg a vi­lág, újabb kozmikus ese­ményekről szólt a híradás. Felbocsátották a szovjet Asztron űrlaboratóriumot és sikeres utat tett a Challen­ger amerikai űrrepülőgép. Útja során, többszöri pró­bálkozás nyomán, képes volt hiteles légif elvételeket ké­szíteni a Perzsa- (Arab-) öböl­ben terjengő olajfoltról is. Azt viszont sajnos még nem sikerült elérni, hogy si­kerre vezessenek az olaj­szennyeződés megakadályo­zására folytatott tárgyalások. Folyik a háború, ömlik az olaj a tűzre és a vízre... örülünk a tudomány és a technika sikereinek, de a fényképezési bravúrnál is hasznosabb lenne az olajszi­várgást meggátló kompro­misszum bravúrja, itt a föl­dön ... r. e. Hás hangsúlyok az amerikai—NSZK A palesztin—jordániai tár­gyalásoknak most lezárult fordulója ily módon ered­ménytelenül végződött, de a sokfrontos diplomáciai küz­delem folytatódik. Husszein sértődötten lemondott a pa­lesztinok lehetséges képvise­letéről, nyilván arra várt, hogy az arabok és maguk a palesztinok kérjék erre. A PFSZ-nek sok mindent fi­gyelembe kell vennie, többek között a palesztin mozgalom sokszínűségét, az egység meg­őrzését, valamint az összes arab irányzat támogatásának lehetséges megszerzését. Vannak újabb indítványok is, egy félhivatalos marokkói el­gondolás szerint az Arab Li­ga hetes bizottsága kaphatna tárgyalási megbízatást, annak a PFSZ és Jordánia mellett Szaúd-Arábia, Szíria, Tuné­zia, Marokkó és Algéria tag­ja. Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Moszkvai látogatást tervez a nyáron Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár, s washing­toni tárgyalásai során Reagan elnököt is megkísérelte ráéb­reszteni a szovjet vezetőkhöz fűződő személyes kapcsolatok fontosságára — a jelek szerint eredménytelenül. Reagan és Kohl a pénteki találkozón egyetértett abban, hogy a lehető legszorosabban együtt kell működni a má­jus 28—30 között megrende­zendő williamsburgi csúcsta­lálkozón napirendre kerülő világgazdasági kérdésekben. Reagan elnök a megbeszélés után „komoly válaszra” szólí­totta fel a Szovjetuniót legu­tóbbi, s Moszkva által már el­tárgyalásokon Kohl Moszkvába látogat utasított „közbülső megállapo­dási” javaslatára, jóllehet is­meretes, hogy ez a javaslat ugyanúgy a szovjet rakéták egyoldalú leszerelését követeli, mint a korábbi „nullamegol­dás”. Reagan figyelmeztetett, hogy ha a Szovjetunió nem változtat álláspontján a május­ban folytatódó genfi tárgyalá­sokon, az Egyesült Államok folytatni fogja az előkészüle­teket rakétáinak Európába te­lepítésére. Helmut Kohl kancellár ugyanezt az álláspontot kép­viselte a Fehér Házból való távozásakor elhangzott nyi­latkozatában és később meg­tartott sajtóértekezleten, de más hangsúlyokkal. Kérdések­re válaszolva a kancellár meg­erősítette, hogy a NATO de­cemberben megkezdi az ame­rikai közép-hatótávolságú ra­kéták Nyugat-Németországba telepítését, ha addig nem sike­rül megállapodásra jutni Genfben. Az ultimátumszerű amerikai megfogalmazásokkal ellentétben azt a reményét fe­jezte ki, hogy „a Szovjetunió még nem mondta ki az utol­só szót” a nyugat genfi javas­lataira. A bonni kancellár tárgyalá­sain és sajtónyilatkozataiban több ízben aláhúzta, hogy az NSZK milyen nagy súlyt he­lyez a szovjet vezetőkkel való személyes kapcsolatokra. Kö­zölte. hogy júniusban esetleg Moszkvába utazik, hogy ta­lálkozzék velük. Reagan el­nökkel, mondta, „kiterjedt tár­gyalásokat folytatott a kelet— nyugati kapcsolatok kérdései­nek teljes skálájáról”, s eze­ken aláhúzta „a szovjet veze­tőkkel fenntartott személyes kapcsolatok változatlan fon­tosságát”. 2 NÖGRÁD - 1983. április 17., vasárnap Elhunyt Illyés Gyula A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége mély megrendülés­sel tudatja, hogy április 15-én hosszú betegség után, életé­nek 81. évében elhunyt népünk, nemzetünk nagy fia, Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-díjas író. Elhunytával pótol­hatatlan veszteség érte a magyar kultúrát. Temetéséről később intézkednek. Illyés Gyula 1902. novem­ber 2-án született a Tolna megyei Rácegrespusztán. 1916-tól Budapesten tanult. Fiatalon kacsolatba került a baloldali diákmozgalom­mal: rendszeresen eljárt a Galilei Kör ülésére, 1919-ben a szocialista diákok egye­sületébe. A Tanácsköztársa­ság leverése után elkötele­zett politikai tevékenysége miatt üldözték, emiatt 1920- ban el kellett hagynia az or­szágot. Bécsben, Berlinben, majd Párizsban, a francia szabad munkásmozgalom és a nemzetközi avantgarde központjában töltött öt évet. Első versei — melyek a szürrealizmus hatását mu­tatják — itt jelennek meg emigráns magyar lapokban. Hazatérte után kezdetben Kassák Lajos köréhez tar­tozott. de verseire hamaro­san felfigyelt a Nyugat is. 1928-tól a folyóirat munka­társa. Eredeti, s már ekkor kiforrott költészetének leg­főbb vonása a néppel, a szegényparasztság sorsával, s a hazai tájjal való szo­ros együvé tartozás érzése. E korszakának csúcsa A há­rom öreg, Ifiúság. Hősökről beszélek című költményei. A harmincas évekbeli költé­szetével és prózájával az ek­kor szerveződő népi írók mozgalmának egyik elindí­tója és kiemelkedő alakja. 1936- ban jelent meg kor­szakos jelentőségű műve, A puszták népe. Babits halá­lától az ország német meg­szállásáig a Nyugat örökébe lépett Magyar Csillag című folyóiratot szerkesztette. 1937- ben Nagy Lajossal részt vett a szovjet írók I. kong­resszusán. Szerepet vállalt a Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszer­vezésében is. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, s egy ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Művészetét ekkor a biza­kodó hangnem jellemzi, de megjelenik a belső küzdel­met is kifejező filozofiku- sabb. drámai mondanivaló. Érdeklődése ezekben az években fordult a dráma­írás felé. írói tevékenységé­nek középpontjában a kö­zelmúlt és a jelenkor kérdé­sei álltak, s e gondolatot olyan alkotások fémjelezték, mint az Ozorai példa, a Fáklyaláng, s a Dózsa György. Műfordítóként is a legkiválóbbak közé tarto­zott. A francia költőket a legmagasabb színvonalon tolmácsolta. Egész életében az elkötele­zett humanista irodalom hí­ve volt. Sokszínű közéleti tevékenysége elválaszthatat­lanul összeforrt művészi pá­lyával. Egy ideig részt vett a Magyar írók Szövetsége elnökségének, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának és az Országos Bé­ketanácsnak a munkájában, valamint egyik alelnoke volt a Magyar és a Nemzet­közi Pen Klubnak. Művészetét számos ma­gyar és külföldi kitüntetés­sel ismerték el. Háromszor kapta meg a Kossuht-dí- jat, legutóbb 1970-ben. A Magyar Népköztársaság Ba­bérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét pedig 1982- ben, 80. születésnapja alkal­mából nyújtották át számá­ra. Munkásságáért megkap­ta a belgiumi költészeti bi- ennálén a költészet nemzet­közi nagydíjat, és 1978-ban a francia költészet nagydí­ját: a Barátság-díjat, 1970- ben Herder-díjjal,. 1981-ben Mondello-díjjai tüntették ki. Változatlan irányban (Folytatás az l. oldalról.) bői. A legközvetlenebb és igen nehéz feladat a következő két évre a fizetőképesség további fenntartása és jelentős áruforgalmi aktívum elérése — ráadásul olyan világpia­con, ahol változatlanul igen nehéz eladni, exportálni! De csakis ez teszi lehetővé az életszínvonal megőrzését, ez en­nek a gazdasági feltétele. A kongresszus határozatának megfelelően eddig sikerült megőriznünk társadalmi méretekben az életszínvonalat. Az első két évben, ha csak kis mértékben is, három százalék­kal, de növekedett az egy főre jutó reáljövedelem. Az idén valamelyest csökkenni fog. Ám az egész öt esztendőt te­kintve — ha sikerült munkánkat lényegesen hatékonyab­bá tennünk — elérhetjük az eredeti célt, a szinten tartást. Továbbra is ez áll pártunk és kormányzatunk törekvésé­nek középpontjában. A mai világgazdasági helyzetben csak kevés ország mondhatja el ezt magáról. Ezzel közvélemé­nyünk reálisan gondolkodó többsége tisztában van: érté­kelni tudja törekvésünket. Az egyetértést természetesen ezúttal is tettekkel, az eddiginél jobb munkával kell vala­mennyiünknek kifejeznünk. A nemzetközi és gazdasági körülmények megváltozása tükröződik az ideológiai, szellemi életben is. Felerősödtek egyes körökben felelőtlen, zavaros, ellenzékieskedő néze­tek és magatartásformák. Hangoztatóik, képviselőik gyak­ran nincsenek is tudatában annak, hogy a szocialistaelle­nes nyugati propaganda puszta eszköznek próbálja felhasz­nálni őket. Az ideológiai munka egyik legfontosabb tenni­valója, hogy tovább erősítse a szocialista hazaszeretetet és más népek megbecsülését, az internacionalizmust, ezzel is visszaszorítva a helyenként feléledő nacionalista megnyil­vánulásokat. Sokrétű, bonyolult feladatokat ír elő a Központi Bizott­ság a kommunisták, a pártszervezetek számára. Erősítsék eszmei-politikai, szervezeti és kivált cselekvési egységü­ket; álljanak ki határozottabban politikánk védelmében és megvalósításáért; bátorítsák mindenütt az új, előre vivő kezdeményezéseket. Szükség van a párton belüli, a közös álláspont kialakítása előtti alkotó vitákra, a pártélet de­mokratizmusának megfelelően; de a viták lezárása után egyetlen kommunista sem képviselhet „a kertek alatt”, vagyis különféle körökben eltérő magánvéleményt. Fejlesz­teni kell a politikai munkamódszereket, meg kell szaba­dulni munkánk sok formális, bürokratikus vonásától; s határozottabban fel kell lépni a párttagság egy kis részé­nek egoizmusával, a szocialista erkölcsi normákba ütköző magatartásával szemben. E magatartás idegen a néptől, még kevésbé tűrhető meg a pártban. Nem felszólító, hanem kijelentő módban fogalmazott mondattal zárul a határozat: „pártunk politikájára, né­pünk összefogására, a szocialista rendszer megújuló ké­pességére építve megoldjuk az előttünk álló bonyolult fel­adatokat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határozatait, és előbbre jutunk a szocializmus építésének útján.” Ez a kijelentő mód erőt és magabiztosságot sugároz, cse­lekvésre sarkall. Koncz István

Next

/
Thumbnails
Contents