Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-31 / 76. szám

Radiátorok Nagybátonyból Sorozatban készülnek a konvektiv radiátorok a FCTÖBER nagybátonyi gyáregységében. A korszerű fűtőeszközöket a gyár saját műszaki fejlesztői konstruálták. Árulkodott a képeslap Útba esik jövet-menet a volt szeméttelep A- kényszerű várakozási idő alatt megtelt az autó hamu­tartója. s mi sem tűnt ter­mészetesebbnek, mint hogy egy könnyed mozdulattal a kocsi alá szórjam- Azaz tet­tem vona, ha nem akad össze pillantásom a túloldalon ál­ló hölgy szúrós tekintetével. „Inkább bezinre költse a pén­zét, mint bírságra” — mon- ta, amikor közelebb lépett —, „éppen őrjáratban vagyunk, arra ügyelünk, hogy tiszta maradjon a falunk”. Már-már el is felejtettem a dolgot, amikor máshol hely­színi bírságolás szemtanúja lettem, melynek alapja a kör­nyezet' csúfítása volt. Néhány óra múlva dolgom akadt a Szügyi községi közös Taná­cson, s gondoltam rákérdezek, mik ezek az akciók. — Nem akciókról van szó, hanem folyamatos munkáról — mondja Frenyó Gyuláné szabálysértési előadó. — A környezetvédelmi őrjáratokat bizottság végzi, amelyben a társadalmi és tömegszerveze­tek néhány tagja dolgozik. A fiatalasszonynak felcsil­lan a szeme, amikor erről a munkáról esik szó, mert mint mondja, imádja a természetet, szereti a tisztaságot és azt! a faluban is megköveteli. Pon­tosabban a falvakban, mert a titulusa így teljes: körzeti szabálysértési előadó, s ez azt jelenti, hogy a tanácshoz tar­tozó három község Szügy, Nőgrádmarcal, Csesztve mel­lett még öt falu tartozik ha­tókörébe. — Hatékony a munkájuk? — Nézzen körül! Bár van még mit tenni, mert például ■hiába szerveztük meg a sze­métszállítást, egyesek az éj­szaka leple alatt olyan helyre hordják a kacatokat, ahol szennyezik a környezetet. Így alakult ki a Szügy és Mohora közötti illegális szemétlerakó. Nagyon sok gondunk volt ve­le. Egy reklám nyomán, még szlogen is született rá: „Útba Csonterősítő Ez évben már az ország valamennyi vidékére eljuttat­ja keresett termékét, atakar- mánymeszet a kupi Egyetér­tés Termelőszövetkezet. A te­rületén található nagy tisz­taságú mészkőből hrrminc- ezer tonnányit bányásznak ki és dolgoznak fel takarmányo­zási célokra az idén. A tákar­esik jövet mehet, a volt sze­méttelep”. A megyei környe­zetvédelmi szemle előtt sike­rült végre megtisztítani a te­repet. Az utolsó napon a vb- titk'árunk, biztos, ami biztos, újra megnézte a helyszínt, s mit talált? Természetesen egy szemétkupacot Hogy nyomra leljen, szabályosan guberálni kézdett és talált is széttépett képeslapokat. Mint a gyere­kek a mozaikjátékot, össze­raktuk és így pontos címmel rendelkeztünk. Később kide­rült, hogy a tettesünk balas­sagyarmati gazdaságvezető. Ki is jött a feljelentés után, azzal fenyegetőzve hogv nem tudjuk, hogy ő kicsoda? Hi­ába volt minden, ezer forin­tot kellett fizetnie. Tudja mi­vel védekezett? ö már így szokta meg! Pedig Gyarmaton is rendszeresen szállítják a szemetet A faluban, egy-egy porta előtt megkezdték az ágyások előkészítését a virágoknak. Tiszták az utcák, a télnek alig van nyoma. Frenyó Gyu­láné is megjegyezte, hogy nem abban versenyeznek már az emberek, hogy kinek ma­gasabb egy téglásorral a há­za, hanem hogy kinek szebb, virágosabb a portája, a kerí­tés előtti tere. Itt még meg­maradt az a jó szokás, hogy különösen vasár- és ünnepna­pok előtt mindenki lesepri, elgereblyézi a kerítése előtti utcafrontot. — Ezek szerint lassan meg lehet szüntetni az őrjárato­kat? — Sajnos, nem — mondja Frenyó Gyuláné — vannak még, akik kilógnak a sorból, s nem Is mindig a környeze­tünkben élők. Mondtam már, hogy szeretem a természetet, gombázni is sokat járok, s egy ilyen alkalommal, megállt kö­zelemben egy teherautó. A piaitójáról egy tönkrement vaskályhát akartak ledobni. Nem volt nálam a sárga kar­szalagom és a helyszíni bír­a bányából mányba keverhető csonterősí­tő adalékot nemcsak a nagy­üzemi gazdaságokba szállít­ják, hanem ötkilónként por­ciózva a budapesti Hermes Szövetkezettel közösen, a kis­termelők részére is árusítják; az esztendő végéig több mint száznegyvenezer háztáji cso­magot hoznak forgalomba. ságolásra jogosító igazolvá­nyom, de mondtam a bácsi­nak, ennek ellenére feljelen • tem, ha itt hagyják a kályhát. Nem csupán hivatalos, de magánemberként, is ellenzem, amit csinálnak. Pironkodott és fogadkozotti aztán végül is odébbálltak. Visszaúton besoroltam egy építési törmelékkel megrakott teherautó mögé, mely meg­állt a Szügy—Mohora közötti, most már csak volt szemét­telep közelében. A sofőr ki­szállt, körbenézett. Nem tud­ni, min meditált, néhány má­sodperc után cigarettára gyújtott, újra köroejártatta a tájon szemét, megvonta a vál­lát, s elhajtott Eehet, hogy nem volt szándéka itt lebo­rítani autójának terhét, vagy túl nyílt volt a terep? Re­mélhetőleg nem csupán a zöl­dülni készülő természet riasz­totta vissza, hanem az a ma­gatartás, amit a szügyiek is képviselnek saját környezetük védelmében. (zengő) Mi is egy ifjú leány álma, amikor szakmát kell válasz­tania? Kozmetikus, fodrász, bolti eladó.. egyszóval amo­lyan tiszta, mutatós nőknek való foglalkozások, A tizennégy éves Tercsi alaposan elképesztette a kör­nyezetét — a csúfolódásból is jócskán kijutott neki —, ami­kor bejelentette: marós le­szek vagy esztergályos. o o o Tercsi 29 éves, Palcsák Jó- zsefné, a hivatalos neve és a Nógrádi Szénbányák kistere- nyei üzemének forgácsolómű­helyében dolgozik harminc férfitársával együtt. Törékeny alakját olajos munkaruha fedi. Olajos kéz­zel igazgatja haját leszorító hetyke kendőt. Itt a finnyás­kodásnak. hiúságnak nincs helye Már ami a külsősége­ket illeti. Mert hiú ám Ter­csi, hogy is ne lenne hiú ar­ra, hogy napi teljesítménye vetekszik a férfi társakéval, hogy éppen olyan biztos kéz­zel vezérli esztergagépét, mint a kollégák. — Egy üzemlátogatáson kezdődött az egész. Nyolcadi­kos voltam, amikor a nagybá­tonyi gépüzemben szemügyre vehettem a rideg anyagok alakítóit. Annyira megtetszett e játéknak tűnő foglalatosság, ; időponteltolcdások zayarai Készlettöbblet következményekkel Gazdálkodni — okosan Mint minden termelő, gaz­dálkodó egységben, így a salgótarjáni öblösüveggyár­ban is az érdekeltségi rend­szer egyik fő eleme az esz­köz- és készletgazdálkodás. Hiszen vállalati forma kö­zött — egyebütt is! — e ke­retek túllépése jó néhány negatív következménnyel jár. Mert kemény feltéte­lekhez és — kamatokhoz kötött hitelfelvétellel páro­sul, rontja a jövedelmező­ségi mutatókat, „kellemet­lenül” hat a belső érdekelt­ségi rendszerre és a költ­séggazdálkodásra. Nem mindegy hát... — Nem bizony — mond­ja Kecskés László, az öb­lösüveggyár gazdasági igaz­gatóhelyettese. — Éppen ezért folytatunk néhány esz­tendeje olyan tevékenysé­get, amely elősegíti a nor­ma szerinti készletgazdál­kodás feltételeinek megte­remtését. Effajta tevékeny­ségünk két területre korlá­tozódik: a vásárolt anyagok­kal és eszközökkel, vala­mint a saját maguk által megtermelt termékekkel va­ló még helyesebb bánás­módra. Ami kívülről jön Az öblösüveggyár munká­jához szükséges alapanya­gok, miként .a szóda, a kvarchomok, a kemenceépí­téshez és -rekonstrukcióhoz kellő samott, valamint az arany és a szakmában lüsz- ternek nevezett festékféle­ségek Bulgáriából. Cseh­szlovákiából, a Német De­mokratikus Köztársaságból, Romániából, s tőkésorszá­gokból érkeznek. Az Üvegipari Művek vál­lalatainak termelése azon­I ban percre sem állhat le, hiszen gyártmányaik jelen­tős hányada mindennapi szükségletet elégít ki. Ép­pen evégett hozták létre néhány esztendővel ezelőtt azt a vállalatok közötti koordinációs központot, amely adatai — és szinte törvényszerű utasításai alap­ján, képes arra, hogy az or­szág egyik gyárából, ahol megfelelő tartalékokkal ren­delkeznek, alapanyagot jut­tasson át a másik társvál­lalatnak. Mindez persze, a segítő fél részére többlet- költséget is jelent, hiszen a rakodást és a tárolási díjat, az ezzel kapcsolatos egyéb fáradságokat neki kell meg­fizetni. Mondhatni, kelle­metlen helyzet, hiszen, aki segít — pórul jár. A salgótarjániak megta­lálták ennek ellenszerét. Az importfestékek országos tá­rolási központját alakítot­ták ki az öblösüveggyárban úgy, hogy az itt levő anyag fölös része nem a megye­belieket, hanem a vevőt terheli anyagi, adózási és másfajta szempontokból is. időponteltolódások hátrányai A gyár egyik fő gondja, hogy a termelés folyama­tosságának biztosításához már egy évvel előtte kell megrendelni minden anya­got, amit — szinte látatlan­ban meg is tesznek. Hiszen hazai kereskedőcégektől is manapság gyakori, hogy ké­résükkel a kiszállítási ha- időt megelőző egy-két hó­nappal előbb jelentkeznek csak. Kizárt hát, hogy jó előre kész gyártási prog­ramokkal rendelkezzenek, s ez roppant károsan hat ki az anyag- és eszközgazdál­kodásra. A gazdasági igaz­gató a többi között égy-két jellemző példát említ erre —, amelyek e sorok olvasá­sa közepette sértődés ne es­sék! — „legtestvéribb” part­nereik modorára vonatkoz­nak. A nagy belföldi vá­sárlók is, ellentétben a ré­gebbi gyakorlattal, már nem kötnek velük egyesztendős keretszerződést, gyakorlata helyette maximum negyed­éves előrejelzésre korláto­zódik. Előfordulnak ennek következményeként olyan, sokkot okozó állapotok is, amikor egy hónapra előre nem tudják, mit gyártsa­nak. S felkorbácsolja az idegeket annak tudata, hogy van megfelelő mennyiségű alapanyag, kapacitás, em­ber. De hát... A papíriparnak a csoma­golóeszköz-igényt legalább hatvan nappal az általuk történő szállítás előtt kell jelezni. Akkor, mikor még ki sem derült a késedelmes megrendelésekből, milyen áru kerül a nem is olcsó dobozokba. így fordult elő nem is kevés alkalommal, hogy hosszú hónapokig kel­lett várni arra, hogy a mé­retnek megfelelő termék­kel tudják megtölteni a kar­tonokat. — Mindez persze — mond­ja Kecskés László — ked­vezőtlenül hatott készlet­gazdálkodásunkra. Nem rit­kán maradnak nyakunkon előre, látatlanba rendelt holmik. Ebbéli, viszonylag leromlott állapotunkat saj­nálatosan illusztrálja, hogy a múlt évben sem voltunk képesek a készletszintét tartani; ennek forgási se­bessége — így, hivatalos szóhasználattal élve — Rá- rom-négy nappal romlott. S ez baj. Az időponteltolódások kö­zé —, amely előre nem lát­ható meghibásodások azon­nali kiküszöbölését hivatott megoldani, sorolhatók azok a nagy mennyiségű gépalkat­részek, amelyek lehet, évek hosszú során át foglalnak helyet, emésztenek fel rak­tározásra, állagmegóvásfa tetemes összeget. De hát itt­létük szükségszerű, hiszen sosem tudni, mikor kéU azonnal hozzájuk nyúlni. Gondok — belül — Sajnos — állapítja meg Kecskés László —, „ a piaci igényekhez történő rugalmas és gazdaságos al­kalmazkodás készletnöve­kedéssel jár együtt. Nekünk — példaként —, kifejezet­ten ráfizetés ötvenezer Tempress poharat legyár­tani, így a gépet „meg­eresztjük” százezerre. S a fennmaradó hányadot, tud­va, hogy e? is fogyóeszköz^ kell majd valamikor vala­kinek tárolni. Törési hány»;, dot, raktározási gpndot, # egyebeket beleszámítva, minden következménnyel. S nem ez az egyetlen ilyen termék; Aztán meg itt van­nak az úgynevezett Ruta-, kész, ám továbbfeldolgózás- ra (festésre, csiszolásra) vá­ró holmik, amik a piaci igé­nyek változásai miatt- —, mert hpl ebből, hol abból a, fájtából rendelnek — ma­radnak huzamosabb ideig nálunk, raktáron. Természetesen a jeienlfe- gi helyzeten lehet még javí­tani. Éppen ezért tűzték ki; célul a készletek minimálja és maximális mennyiségé­nek újólagos megállapítását1 éé a szervezési teendők kö­zött szerepel az idén' az üzemek anyaggal történj gazdálkodásának korszerű­sítése is. Mi több: az> öbu lösüveggyáriak — e céllal kapcsolatban — még job­ban igyekeznek kihasználni a számítógépprogram adta lehetőségeket. Persze, nemcsak azégt; hogy az emberek ne gon­dolkozzanak... Karácsony György Nöh férfias szakmában, avagy, ki mit tud hogy marósnak Jélentkeztem. Esztergályosnak vettek fel. Természetesen először a szak­munkásképzőbe. — Iskolában, tanműhely­ben, üzemi gyakorlaton sok­sok fiúval körülvéve, milyen érzés lehetett? Tercsi elmosolyodik. — Először furcsa volt min­den, a fiúk egy része idegen­kedett tőlem. Másik részük az udvarlást választotta. Amikor összebarátkoztunk, és megmu­tattam nekik, hogy én is érek annyit a munkában, mint ők, megállapodtunk: firriítva va­gyok. — Volt azért valaki, aki ki­vonta magát e megállapodás alól. — Igen, Palcsák József la­katos, akivel iskolatársak vol­tunk. A férjem lett. Tercsi indítja az eszterga­gépet. Magyarázza a működé­sét. Egy rajz segítségével for­mál az élettelen vasból hasz­nos munkadarabot. Kattog' a gép. monoton a zúgás, meg­feszül a figyelem. — Szeretni kell a szakmát. Ráérezni a szépségére Tíz éve dolgozom, az üzemben, és úgy érzem nyugdíjba is innen megyek. Ha bírja az egész­ségem. Mert a lábaim estére elfáradnak az egész napi áll- dogálásban, a fejem is eltom­pul néha az állandó zúgástól. Hétvégén ezért a természetet, a kirándulást választom ki- kapcsolódásként. .. — Hát igen! Ég/ esztergá­lyos nő is nő a javából — jegyzi meg nevetve Szűcs Jó- zsefné. miközben kivetkőzik a hegesztő-„szerelésből”. — Nem ismerem a Tercsit, csak ahogy elbeszélte, de saját szakmámból ítélve mondha­tom, hogy neki sem könnyű. Nem lehet egy mimózavirág. — Azért hegesztőnek lenni sem kutya. Nem? — néz rám a 29 éves fiatalasszony. — Nehezen szokj a meg a szem a szikrazuhatagot én sokszor még éjszaka is csilla­gokat látok. — Hogyan lett hegesztő? — Nem volt olyan .öretlen a pályám, mint — ahogy me­séli — a Tercsinek. Nem te­kintettem ólmaim netovábbjá nak a hegesztést. Mégis itt, ragadtam. Szűcs József né, vagy ahogy á FÜTÖBER nagybátbnyi gyárának ventillátorüzemé­ben a munkatársak nevezjk. „Az Ani” Nagybátonyból ,a tűzhelygyárba járt dolgozni. Ráunt az utazgatásra a karai kelésre, a három műszakra. Á betanított munka sem ízjet* annyira ezért választott ma­gának szakmát. Egy tanfo­lyam elvégzése után hegesztő- nő lett. j — Szeretem a munkámat, Szép az, ahogy a kezem által összeállnak az anyagok. So­kan csodabogárnak tartanak minket „férfias" szakmát űző­ket. Pedig olyanok vagyunk, mint a többi nő. Szeretünk szépek lenni, modernül öl­tözni. Szeretünk szórakozni. Vagyis nem veszítettük ’el a nőiességünket. Csakhogy ml a férfiakat egész más szem­mel vizsgáljuk, mint a höl­gyek általában. Nekünk na­ponta versenyezni kell az erősebbik nemmel. Bizonyíta­ni, hogy helytállunk a férfi­aknak „fenntartott!’ szakmák­ban is. Itt nincs érzékenyíce- dés, nvafogás. kényeskedés. Több tízkilós acélszerkezetek vannak. Meg hegesztőpáica, aztán mindent bele, ki mit tud . Kiss Máris NÖGRAü - 1983. március 31., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents