Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-29 / 74. szám
„Kl MIT TUD” Tízen jutottak tovább a megyéből Megtartani az embereket Községpolitikai munka Nagylócon Narr sikert aratott az Ispán—Muszirai néptáncpáros, de tovább Jutott az őket kísérő DÜ- Vö népzenei együttes is. Kulcsár József felvétele A szombati lapzárta után született eredmény a „KI MIT TUD” nagy érdeklődéssel várt megyei döntőjén. A salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ színháztermében március 26-án délután 15 órától vette kezdetét a tehetségkutató seregszemle. A szólistákat és együtteseket Juhász András, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára köszöntötte. A Nógrád megyei döntőn vettek részt Szolnok megye legjobb népi táncosai is, így összesen huszonnégy produkciót tekinthetett meg a népes közönség és a zsűri. A megvei zsűritagok mellett Gaál Ferenc, a Magyar Televízió munkatársának elnökletével Mezei Éva, a Pannónia Filmstúdió és Csala Mária az Ifjúsági Rendező Iroda munkatársa képviselte a „központi zsűrit". A szombati versenyen megyénk fiataljai jó felkészültségről tanúskodtak, együttesen is ígéretes színvonalat nyújtottak, amit bizonyít az is, hogy — a már korábban továbbjutott FRONT együttes és Mázuk Edit salgótarjáni táncdalénekes mellett — további 8 szólista, illetve együttes került a televíziós ver- senvt megelőző utolsó „válogatóversenyre”. A továbbjutók között van: a Nógrád táncegyüttes, a DÜVÖ népzenei együttes, Vasas Gyöngyi népdalénekes, Wilwerger Józsa népdalénekes, Pataki Katalin prózamondó, Alapi István gitáros, Ispán Tibor és Musztrai Zsuzsa náptánepáros, valamint Stoor Christen diszkótáncos. (A „KI MIT TUD”-os műsoridőt meghaladó abszurd játékával a budapesti színjátszónapokra kapott meghívást az SZPK-stúdió.) A „KI MIT TUD” országos döntőjére összesen tehát tíz megvei produkció kapott, meghívást. Valamennyi továbbjutónak gratulálunk, s reméljük sokukkal találkozhatunk a televízió képernyőjén is! Megjelent: a Nógrádi Szemle Megjelent a megyei pártbizottság politikai folyóiratának idei el- ■6 száma. Tartalma ezúttal Is a megye politikai életének fő területeihez kapcsolódik, tapasztalatokat •lemez, feladatokat körvonalaz, szemléletet, munkastílust, magatartást orientál. Sok fontos írása közül is kiemelkedik a Pártélet- rovat vezető cikke, a megyei párt- bizottság állásfoglalása A testület 1983 novemberében értékelte a XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai végrehaitásának tapasztalatait, és meghatározta a további feladatokat. A Központi Bizottság ..félidős” helyzrteiemző, feladatrticghatározó munkáiának •egítésére hivatott dokumentumát a pártbizottság ........a^zal a szánd ékkal hozza nyilvánosságra, hogy előmozdítsa az alsóbb pártszervek, alanszervezetek heiyzotisme- retének pontosabbá, mélvebbé tételét, orientálja célkitűző, döntéshozatali tevékenységét, s mozgósítson a kongresszus, a pártértekezlet, a helyi párthatározatok végrehajtására.” — Bizonyos, hogy az állásfoglalás megismerése a testület szándékának megfelelően segíti megyénkben a pártmunkát. A gazdasági szférában dolgozó káderek, a propagandisták számára fontos információkat, tanácsokat, segítséget nyújtanak a gazdaságpolitikai rovat írásai. Ozsvárt József a medvében folyó gázdasági építőmunka elmúlt évi tapasztalatait és 1983. évi tennivalóit elemzi. A további írások a kivitelező építőipar fei- lődésérői. szövetkezeti iparunk innovációjáról (......gazdasági feüődés intenzív szakaszának mozeásfor- máIáról*»), valamint " Salgótarján kisüzemeinek és kis volumenben exportáló ep'vsépcinek a külgazdaság! egvensúlv javításával kaoeso- Jatos lehetőségeiről és feladatairól szólnak. Társadalompolitikai rovatát ezúttal egyetlen kérdéskör, a munkások kultúrában való részvétele bemutatásának szenteli a Szemle: a Miskolci Akadémiai Bizottság salgótarjáni tanácskozása anyagának — dr Csongrádv Béla előadásának, Urmössy László, dr. Le- hoczky Alfréd és dr. Nagy Andor korreferátumának — megismerése jól szolgálhatja művelődéspolitikai tevékenységünk színvonalának emelését. Három tanulmány — dr. Bandur Kárólv, dr. Lonsták László é* Molnár Pál tudományos értékű doVozata — továbbá a propagandistáknak címzett írások és két úl könyv ajánlása Is gazdagítja a Szemle 1983. évi első számának anvagát. A borítón látható fotók — Kulcsár József felvételei — március 21-e. ánrilis 4-e, május i-e eszmélt Idézik. Dr. Ujlaky István Nagylócon — azt mondja a tanácsi statisztika — majd kétezer ember él. Napközben az utcákon alig-alig jár ember, s csendesek a porták is. Úgy véli Bélák Dezső tanácselnök, hogy nincs ezen semmi csodálkoznivaló. Helyben csupán a termelőszövetkezet és a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet kínál munkát, azt is csak néhány embernek. így aztán a ‘ munkaképes korú lakosság r.agy része, majd ezerkétszáz ember, eljár dolgozni. Salgótarján, Balassagyarmat és a közeli Szécsény üzemében találtak munkát, megélhetést. S ahol a munka, ott, vagy annak ,r közelében vásároltak, építettek lakást is. Legalábbis eddig. Mert az mindenképpen figyelemreméltó dolog, hogy egyre többen maradnak a faluban. Mesélik, hogy az 1970-es évek elején még nemigen okozott gondot a tanácsnak az építkezés. Nem kapkodtak a telkekért. Aztán 1980-ban, tekintettel az ébredező érdeklődésre, egyszerre kialakítottak harminc telket. Arra gondoltak, legalább négy-öt esztendőre elvetették maguktól a gondot. Ám a házhelyek egy-kettőre elfogytak. Egy utcasornyi ház épült az utóbbi években Nagylócon. S azóta újabb igénylők jelentkeztek. I A sok-sok társadalmi munkával épült nagylócl mozgalmi ház. A jó közérzet Bárány János, a pártalapszer- vezet titkára azt tartja, hogy mindezeket a jelenségeket nem hagyhatja figyelmen kívül a pártalapszervezet, amikor munkáját tervezi, szervezi. A 42 tagú alapszervezetben a községi intézmények dolgozói, társadalmi és tömegszerveze- tek irányítói, szövetkezeti tagok tevékenykednek, meg nyugdíjasok. Egy részük egészségi állapota a múló idővel olyannyira megromlott, hogy munkájukra nemigen számíthatnak. Am, akik mozogni, dolgozni tudnak, azokra biztosan építhet az alapszervezet. Mozgalmi jártasságukat, politikai iskolázottságukat, gazdag élettapasztalatukat jól hasznosítják a párt- a községpolitikai munkában. Van aki a pártvezetőségben dolgozik, s olyan is, aki pártcsoportot irányít. Mert ami a munkát illeti, abból van bőven. Közülük a legfontosabb, hogy sorra-rend- re megvalósuljanak azok az elképzelések, amelyek tovább gyarapítják Nagylócot, meg a társközségeket, Hollókőt, Zsúnypusztát. A pártalapszervezet egyik legfontosabb feladatának tartja, s ezért folyamatosan vizsgálja: hogyan lehet jobbítani a lakosság életkörülményeit. Természetesen együtt a társadalmi, a tömegszervezetekkel, a lakossággal. A fejlesztésnél tapasztalt huzavonát éppúgy szóvá teszik, mint a lakosság mindennapi ellátását kísérő gondokat. Nem kis részük van abban, hogy a település addig ellátatlan részén két esztendeje ABC-boIt nyílt. S most azt sem hagyják szó nélkül, hogy a kenyér, a tej nem érkezik mindig időben, s megesik, hogy kevesebbet szállít az ÁFÉSZ a szükségesnél. Bárány János nyolc esztendeje irányítja az alapszervezetet, s gyakran tapasztalta, hogy az emberek jó közérzete formálja igazi lakóközösséggé a falut. Társadalmi segítséggel A múlt esztendőben is alapszervezeti taggyűlésen beszélték meg, hogyan sáfárkodott a tanács a gondjaira bízott pénzzel, hogyan sikerült megvalósítanak fejlesztési elképzeléseiket, s a munkában mennyiben számíthattak a tanácstagokra és a lakosságra. Volt miről beszélniök. Utat építettek, s a régi tanácsházából —, amely évekig arra várt, mi lesz a sorsa — orvosi rendelőt alakítottak ki. Nagyot lendített ez az egészségügyi alapellátáson. Hollókőben a villanyhálózatot bővítették. A közpénzből persze mindenre nem futotta. Szerencsére Nagylócon, de Hollókőn és Zsúnypusztán is a társadalmi munkának esztendőkre visszaSUVICK Be'épek a szobába, a televízióban éppen egy rövidfilm pereg. Kiglancolt vonatot látok, egy kalauz áll a vagon lépcsője mellett. Elegáns főhajtással üdvözli az éppen odaérkező utasokat, majd széles mosollyal felsegíti őket a magas lépcsőn. A filmkockák peregnek tovább, a következő másodpercekben kalauzunkat már a vasúti kocsi belsejében látjuk Belép az ajtón, katonásan tiszteleg, s az egész jelenet olyan ezzel a makulátlan Viselkedésű, ránc és pecsétnélküli porcelánruhát viselő vasutassal, mintha egy képeslapból vágták volna ki. Akárcsak a vasúti kocsit. Fenemód kisuvickolták. Mert isten uccse’ meg lehetne enni * padlójáról a mákos tésztát Gyanakszom. Ez a film aligha szól a mi vasutunk- ról. Nyilván messzeföldröl hozta a tudósítást a televízió forgatócsoportja. Valami oktató-nevelő szándékkal: ilyen is van, így is lehet stb. Bár •mi azt' illeti, ismerősnek tűnik az egyenruha, a pályaudvarokon megszokott mega- fonhangról nem is beszélve. Még pár másodperc és vége a bizonytalanságnak: minden hitetlenkedés ellenére igenis á mi vasutunkről van szó. Megjelenik ugyanis a képen a vagonok oldalára felfestett, atililált MÁV-jel, majd egy Nyitott szemmel csábos hang arra próbálja rávenni a pályaválasztó fiatalokat, hogy menjenek dolgozni- tanulni az „életszagú” jelenetekben bemutatott MÁV- hoz. Ejnye-ejnye, csóválom a fejem, de jól megy ezeknek a televíziósoknak, nem ülhettek vonaton már vagy tíz éve. De gyorsan vissza is vonom a televíziónak szóló gyanúsítást, mert megjelenik a képernyőn a jól ismert, kör alakú embléma: tévéreklámot láttunk. Nem a szerkesztők festik hát csábos valótlanná a valóságost, hanem a MÁV fizet azért; hogy olyannak mutassák, amilyennek szeretnék. Gondolom, a fényesre suvickolt, egyébként lehangolóan szürke valóság láttán ösz- szetörik magukat a tizenévesek a MÁV kapui előtt, a felvételi irodák dolgozói csak keserves kínok árán bírják n rohamot S ha mégsincs ilyen nagy tolongás, annak csak egvetlen oka lehet: a beláró d'ákok hajnalonta nem ilyen kiglancolt luxusszemélvvo- natoV>-e szái'nnk fel a bérleteikkel. Hiába tehát egy drága pénzen készített való- ságs-rZnftő — embereket ma- nint’láló — tévéreklám, a jobb sorsra érdemes ingázó diákok ismerik a valóságos vasutat is. Éppen olyannak, amilyen! Három-négy év alatt bőségesen van idejük az ismeret- szerzésre. Ennyi esztendő kín- ja-keserve, bosszúsága pedig aligha feledhető egy lihegő tévéreklám láttán, ha a mostaninál tízszer annyi pénzt áldoznak is a suvickra. Nem a tévébeli szerelvényt, hanem a közlekedő vonatok zömét kellene tehát kiglancolni; nem csak a kamera mutatta dolgozót kellene netté tenni, udvariasságra és előzékenységre oktatni Ez lenne az igazi vonzerő a pályaválasztás előtt álló fiataloknak. Igaz, egy pár perces reklámfilm összehasonlíthatatlanul olcsóbb. A MI HAZUNK A munkásbusz robog hazafelé, utasainak a fejében bizonyára az a gondolat motoszkál: mi mindent lehet még végezni otthon. Bámulom a busz mellett elmaradó házakat. Különösen egy vonja magára a figyelmemet. Puccosgőgös. égnek iramló ház. Látszik. rogy egyedi tervezés, a tulajdonos sajátos kívánságai alapján és (bizonyán vastag) pénztárcája segítségével éoült. A munkásbusz mellettem ülő utasa — egy épitőiDarl segédmunkás — észreveszi, hogy rajt* felejtettem tekintetem a nem mindennapi látványon. — A mi házunk! — emeli a kezét a kis kastélyra. — A tietek? — sehogyan sem értem a szűkszavú magyarázatot. — A miénk hát! Igaz, hogy a kocsmáros nevén van, de mi hordtuk neki össze a rá- valót TÉRKÉP Nem telik el hónap anélkül, hogy valamilyen fórumon ne hallanánk, vagy írásban ne olvasnánk: Nógrád az ország (egyik) legkisebb megyéje. Mi tagadás, dagad a mellem a büszkeségtől, mert most nem akármilyen hírt továbbíthatok az olvasónak: ez a (rang) sor már a múlté, Nógrád alighanem az ország legnagyobb megyéje lesz. Nem vicc. kérem a térképkorrekcióról ugyanis hivatalos magyar újságban olvastam. A Népszava készített összeállítást arról, hogy miként vált be n közlekedésrendészeti igazgatás új rendje, s a terjedelmes írásban idézik az egvik Nógrád mesvei illetékes véleményét Addig rendben is van a dolog, amíg a balassagyarmati és a pásztói fogadónnook ideiéről olvasok, a következő sor láttán azonban ki kell törölni a szememből az örömkönnyeket. Hogyisne, amikor régi kedves otthonom ezentúl itthon lesz, mert a híradásból kiolvashatóan minden bizonynyal Nógrád megyéhez csatolják a szívemhez annyira hosf- zánőtt kisvárost. Ügy bizony, a balassagyarmati és a pásztói időpontok közlése mellett arról is szól a cikk, hogy a nógrádiak ügyes-bajos dolgaikkal mikor vehetik igénybe a SÄTORALJAÜJHELY-i fogadónapot. Ejha, ez aztán szép távolság. Jókora terület. Derék perspektíva! Most aztán tippelhetek. A Nógrád megyei illetékes bizonyára pontosan nyilatkozott, ígv akár Salgótarjánról is beszélhetett — Sátoraljaújhely helyett. De ott van még a cikk fogalmazója, a korrektor, akik esetleg megnézhették volna a térképet. Hoppá! Esetleg meg sem kellett nézni, mert már tudnak valamit.' Anvt még ezután teryeznek. Mellesleg, erre vall, hogy az idézett cikk megjelenése óta eltelt vagy két hét, de eddig egyetlen sornyi cáfolat sem jelent meg a hírt felrönoentő lapban: Sátoralia- úihely mégsem tartozik Nógrád megyéhez. Mi több. a derék város sem tiltakozott. Gvanús. Nagvon gyanús. Akárhogyan is. de .nem zörög a haraszt...” Tényleg, nem hallottak valamit? Kelemen Gábor nyúló, Jő hagyománya! vannak. A mozgalmi házat, ahol a tanács is teszi a dolgát, annak idején szó szerint együtt építették á nagylociak. Dolgoztak rajta a szocialista brigádok, volt párttagokból, tömegszervezeti aktivistákból verbuválódott csapat is. A községi tanács azt a helyes gyakorlatot követi, hogy az építéshez, a parkosításhoz, ároktisztításhoz szükséges anyagot oda adja, ahol azt társadalmi munkában használják fel. Jó néhány gyalogjárót, vízelvezető árkot, de játszóteret is építettek így a három településen. Sok társadalmi munka van az orvosi rendelőben és Zsúnypusztán a mini gázcseretelep földmunkáit is a lakók végezték. S amit építettek, azt óviák, vigyázzák az emberek. A tisz. ta, kora tavasztól őszig virá gos utcák, gondozott parke egyaránt dicsérik az idős .. buzgalmát, a fiatalok szorgalmát. Tavaly nem kevesebb, mint négy és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ezt megelőzően mintegy kétmilliót. Igények és lehetőségek Tett egyet, s mást a pártalapszervezet azért is, hogy az idei községpolitikai elképzeléseket megismerjék az emberek, segítsék megvalósításukat. Az utóbbi időben gyakorlattá vált Nagylócon, hogy a pártvezetőségi, az alapszervezeti taggyűlések mellett, a tömegpolitikai tanfolyamokon is szót váltanak a három település dolgairól, gondjairól, a továbblépés lehetőségeiről. Így aztán a párttagok, a társadalmi aktivisták tudják milyen' tervek megvalósításán munkálkodik idén a tanács, s hogyan segíthetik megvalósításukat. A párttagok, a társadalmi aktivisták együtt mozgósították a falubelieket legutóbb is a falugyűlésre. Any- nyian jöttek össze, hogy csaknem szűknek bizonyult a hatalmas terem. Ismerve a lehetőségeket, reálisabban mérlegelik, sorolják az igényeket is az emberek. Nincs fórum Nagylócon, ahol ne tennék szóvá az iskolát és a rossz minőségű ivóvizet. A két réges-régi épület nem csak korszerűtlen, szűk is a kétszáznál több gyereknek. Bi. zony jó néhány esztendő eltelik, amíg végleges megoldást találnak rájuk. Valamit azért minden esztendőben tesznek. Most történetesen rendbe hozzák a tanműhely tetőszerkezetét, s rendbe teszik a három, kicsiny gye-, mekek számára is elfogadható vizet adó kutat. Villanyt visznek amellett az új házakból álló utcába. Hidat építenek, utcákat portalanítanak, s Hollókőn — többek között — nem kisebb munkába fognak, mint a szabadtéri színnad bővítése, ülőhelyek kialakítása. S a munkában a lakosság támogatása mellett a szécsényi termelőszövetkezetre is számíthat a tanács. V. G. NÓGRÁD - 1983. március 29., kedd