Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

Fonák Nem. törvényszerű, hogy egy negyedosztályú ver­senyt, ahol csupa úttörő és serdülő korosztályú spor­toló szerepel, nagydobra kell verni. Csakhogy ami­ről szólunk most, az or­szágos viadal volt Salgó­tarjánban, nyolc egyesü­let csaknem kétszáz ver­senyzőjével. Rendezői, az STC vívószakosztályának vezetői nem tartották fon­tosnak, hogy értesítsék ró­la a helyi sajtót, így az­tán nem került be a ver­seny a hét végi sportmű­sorba sem. Igaz, a megyei versenynaptár utolsó olda­lán, apró betűkkel ott sze­repel a viadal, ám csupán a vívószakág több tucat rendezvénye közül szinte kiszámíthatatlan, melyiket bonyolítják le végül is, és melyiken vesznek részt az STC-sek. Az is igaz, hogy az egyesület éppen tíz nap­ja, a közgyűlésen határoz­ta el a vívás fejlesztését, ennél azonban nagyobb hangsúlyt kapott a szigorú takarékosság követelmé­nye, tehát hogy csak a leg­fontosabb versenyeket ren­dezzék meg és azokra utaz­zanak el a tarjáni sporto­lók. Sajátos módja a takaré­koskodásnak, hogy a meg­hívott vidéki és fővárosi csapatoknak még egy kis tájékoztatót sem küldtek, miként juthatnak el a Vo­lán-állomástól, a vonattól a verseny színhelyére. Rá­adásul a kezdési időpon­tot is úgy választották meg, hogy vasúttal és helyijárat­tal véletlenül se lehessen pontosan odaérni a Budapes­ti úti iskolához. Hogy egy he­lyi sportvezető kiment vol­na eléjük a pályaudvarra, ízt már elgondolni is ir­reális merészség. Kétség­telen: a többség — már akik a városba eljutottak — odatalált, ha nem is időben; a benevezettek har­mada azonban el sem jött. Lehet, hogy vannak már tapasztalataik? Egy vívóverseny — kü­lönösen, ha 184-en indul­nak — kora reggeltől sö­tétedésig is elhúzódhat. Sportolókról, ráadásul gyermekekről lévén szó, érthető igény, hogy közben valami folyadékhoz és ele­mózsiához is jussanak. Nem könnyű két napra elegen­dő ennivalót csomagolni a legrafináltabb szülőknek sem, a csapattársak pedig természetesen megosztják egymás között „ellátmá­nyukat", így kiszámítani is lehetetlen a szükséges mennyiséget. A gyerekek —, amikor éppen nem ver­senyeztek — a Gorkij-lakó- televi cukrászda sütemé­nyeire, fagylaltjaira és üdítőire voltak utalva, nem éppen olcsó áron. Az isko­la ételautomatája, amely kifejezetten ilyenkor len­ne a leghasznosabb, telic­sen üresen ácsorgott az elő­térben, akárcsak a büfé, amely „természetesen" zárva volt. Naav kár, hogy az egyébként jól szervezett verseny, amely a résztve­vők többségének — sport­értékét tekintve — nyere­séges volt. a rendezők szá­mára alinha, hiszen ezt a kis pluszjövedelmet is át­engedték a maszek cuk­rásznak. A Salgótarjánba eljutott, egyesületek vasién jó néhány snortsikerrel vi­gasztalódhattak. de ki tud­ja, eliönuck-e jövőre is. ha a rendezők ennsiit sem tö­rődnek vele, hogu minden tekintetben jól érezzék ma­gukat a vendégek? — IF — Nagyháfonyíak a dobogón Meglepetten kapták fel fe­jüket a szakemberek az FTC országos mezei versenyének eredményhirdetésénél, ugyanis a nagybátonyi atléták ne­vével már jó ideje nem találkozhattak. Most, a Nép­ligetben, borongós időben megrendezett Szabadkai Fe- renc-emlékversenyen, a nagy­bátonyi Bartók Béla Általános Iskola remekül szereplő ta­nulóinak jóvoltából kétszer is hallhatták az idén újjá­szervezett szakosztály nevét. Az érmes Takácson és Szepe­sin kívül a többiek is vára­kozáson felül szerepeltek. A bátonyiak helyezései: leány 1973. évf. 2500 m: ...7. Bátho- ri Zsuzsa, 8. Kecskés Szilvia. 1972. évf. 2500 m: ... 12. Ko­csis Anita. Fiú: 1973. évf. 2800 m: 1. Takács László, 2. Szepesi Norbert, ...4. Bedi Jó­zsef. Edzett ifjúságért túra A Nógrád megyei Termé­szetbarát Szövetség felszaba­dulási emléktúrát szervez április 3-án. vasárnapra Ka- rancsberénybe, a Nógrádi Sán­dor Partizánmúzeumhoz. Az útvonal Vadaskert—Kercseg rét—Zadánypuszta—Csatka— partizánmúzeum, vissza pe­dig autóbusszal jönnek a tú­rázók. A vasárnap reggel nyolc órakor Salgótarján Tar­ján vendéglőtől induló túrá­ra a rendezők mindazokat várják, akik ily módon is emlékezni akarnak a magyar partizánok dicsőséges harcai­ra. A túra állomása a Légrá- dy-vadászház, amely 1944-ben a felszabadító harcok során a Nógrádi Sándor-partizáncso- port harcálláspontja volt. Sportdélelőtt a Mikszáihhan Az iskolai KISZ-vezetőség szervezésében sportdélelóttre kerül sor a pásztói Mikszáth Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. A szer­vezők gondoskodtak arról, hogy ne csak az aktív spor­tolók szórakozzanak, hanem a „műkedvelők” is. Lehetett; futballozni, kézilabdázni, ko­sárlabdázni, asztaliteniszezni, sakkozni is. Egyes sportágak­ból versenyt is rendeztek. A fiúk között a labdarúgást a Ilí/a-sok nyerték. Asztalite­niszben Gedeon György I/a-s végzett az első helyen, a lá­nyok közül pedig Szabó Ag­nes Ill/e-s tanuló volt a leg­ügyesebb, Kosárlabdában a Ill/a osztály lányai szerezték meg az első helyet. Hogy a szurkolók ne unatkozzanak, kézilabda-mérkőzésen izgul­hattak. A gimnázium csapata az általános iskolai váloga­tottal játszott. Kezdetben úgy tűnt, a „nagyok” könnyen győznek, de a szívvel-lélekkel játszó általános iskolások fe­lülkerekedtek és biztosan nyerték a mérkőzést 21—12 arányban. Itt is bebizonyoso­dott, hogy nagy mellénnyel egyik csapat ellen sem lehet kiállni: végül is szégyenkez­hettek a gimnazisták a sú­lyos vereségért. A nap szen­zációjának tekintették a kö­zépiskolások a tanár-diák kis­pályás focimeccseti. A taná­rok ismét bizonyították, hogy nemcsak a katedrán állják meg a helyüket. A mérkőzést — igaz, nagy küzdelemben — 3—2 arányban megnyerték. Horváth (2) és Gombár, il­letve Falussy Győző és Már­ton egy-egy gólt szerzett. Sakkszimultánra is sor ke­rült, melyet Tóth László, a Miskolci Medicor versenyzője tartott. Ö is az iskola tanu­lója volt egy évtizeddel eze­lőtt. Ez a délelőtt is bizonyította, hogy szeretnek sportolni a fiatalok, csak lehetőséget kell adni ehhez nekik. Reméljük a következő sportnapon még többen részt vesznek a tanu­lók közül. Horváth István Túrázz velünk! Csillagtúra a Balgára Vasárnap a megyei termé­szetbarát szövetség nyilt tú­rákat szervez a kis-salgói ta­nácsköztársasági emlékmű­höz. A harcok egyik színhe­lyén 1959-ben a természet- barátok által társadalmi mun­kában emelt bazaltoszlopnál, déli 12 órakor kerül sor a megemlékezésre és koszorú­zás! ünnepségre. A csillagtú­rák célja, a Kis-Salgó, váro­sunkból több helyről, könnyű túrával, sétával elérhető. Ezen útvonalak közül javaslunk né­hányat. Zagyvarónáról az őrhegyen át Salgóra. A zagyvarónai autóbusz­végállomásnál fél 10 órakor Hulitka Róbert túravezető várja a természet kedvelőit. A négy kilométeres útvonalat a túrázók jelzés nélküli, szép erdei ösvényeken, utakon te­szik meg. A településtől nyu­gati irányban indul a túra, majd az őrhegynél északnak fordulva, a régi kisvasút nyomvonalán vezet Salgóbá- nvára. Innét nyugatnak az út­törő-váltótábor érintésével kapaszkodik a Salgóvár és a Kis-Salgó közti nyeregbe. A tóstrandról a Tatár-árkon át Salgóra. A 6-os számú autóbusz­végállomástól induló nyílt tú­rát Vongrey Béla túravezető kíséri, és szintén fél 10 óra­kor indul. Az előbbinél vala­mivel nehezebb, meredekebb 5 kilométeres út a zöld jelzé­sű turistautat követi. A tó­strand, majd a Camping és az STC-pálya után északnak for- fordul az útvonal. Néhány száz méter után éri el a Tatár-árok szurdokvölgyének kezdetét. Innét keletnek for­dulva a völgyet követi utunk. A meredek kanaszkodó után érjük el a Salgóvár alatti ni- ros jelzést. Ezen jobbra, dél­nek fordulunk, majd az ere­deti tornanályát követve ér­jük el a Salgóvár—Kis-Salgó közti nyerget, túránk célpont­ját. Eresztvényből a Kis-Sal- góra. Az eresztvényi autóbusz- megállótól két és fél kilomé­teres könnvű sétával a Dor- nyai-turistaházig a piros, on­nét a sárga jelzést követve a természetvédelmi terület cso­dálatos bükkösén át jutunk a csillagtúra célpontjához. Somoskőújfaluról a Kis» Salgóra. A vasútállomástól a sárga jelzésen indulunk 3 és fél ki­lométeres könnyű túránkra. Az Ökör-kőig a régi kisvasút nyomvonalán keletnek tar­tunk. Itt az alagútnál jobbra, délnek fordulva kapaszkodunk a kerek dombra. A dombtető után néhány száz rhéterre el­érjük a salgói síterepeket és a Kis-Salgóra vezető piros jel­zést. Ezen jobbra, délnek for­dulunk és az útjelzést, majd az erdei tornapályát követve jutunk az emlékműhöz. Az ünnepség után bárme­lyik útvonal javasolható ha­zatérésre. Ezen a kifejezetten könnyű séták mindvégig lefe­lé vezetnek. Visszautazás! le­hetőséget jelent a Salgóbá- nyáról, Eresztvényből minden óra 01 perckor induló autó­busz. A túrázóknak javasoljuk, hogy a március végi szeszé­lyes időjárásnak megfelelően öltözzenek, esőkabátot min­denképp vigyenek magukkal. — VM — SAKK Nógrád élversenyzőinek értékszámai A Magyar Sakkszövetség minősítő bizottsága közzé­tette az 1983-as évre érvényes hazai értékszámokat az 1982. november 30-ig beérkezett jegyzőkönyvek alapján. A minősítő bizottság listáján 16 nemzetközi nagymester, 26 nemzetközi mester, 21 FIDE- mester, 101 mester, 545 mes­terjelölt és 879 I. osztályú sakkozó szerepel. A mester- jelöltek és I. osztályú ver­senyzők között Nógrád megye egyesületeiből 13 mesterjelöl­tet és 31 I. osztályú sakkozót rangsoroltak. A megyei lista a következő. Mesterjelöltek: Egyed András 2230, Frink Ferenc 2250, Gallai János 2200, Gál Gábor 2210, Kassai Sán­dor 2130, Kánya Zoltán 2120, Klepej József 2210, Oláh Fe­renc 2195*, Palla György 2200, Szabó Ervin 2130, Szokács László 2190. Tóth Pál 2115, Váradi Oszkár 2135 (St. Vo­lán). Hovanecz László 2100 (St. Síküveggyár). I. osztályúak: Abri Ferenc, St. Reg. Vízmű 2035, Ágoston Károly St. Reg. Vízmű 1960* Berkes János Nb. Bányász 1950, Bronner Zoltán Nb. Bá­nyász 1980, Czakó Béla St. Reg. Vízmű 1995, Dóczy Mik­Gál Gábor (St. Volán) lós St. Volán 1925, Győri Ist­ván Bgy. SE 1920, Hankó Já­nos St. Volán 1950, Hidasi Bé­la Nb. Bányász 2025, Horváth Endre St. Reg. Vízmű 1950*, Istvanovszki Kálmán, St. Vo­lán 2060, Kaiser Ferenc St. Volán 1980, Klenőczki Sándor St. Volán 1925*, Konti Ferenc 1910, Lishtner István 1980 St. Síküveggyár, Makovnyik Sán­dor Pásztói SE 1970, Miklós Antal 2060, Mihalik János 1950, Pethő Gáspár St. Sík­üveggyár 2030, Petre Lajos Nb. Bányász 1900, Regős Gyu­la St. Síküveggyár 1905, dr. Rózsa György Bgy. SE 1920‘, Simkó Jenő St. Volán 2035, Szabó László St. Reg. Víz­mű 2000, Szabó Ferenc Pász­tói SE 1930*, Szabó Tamás St. Síküveggyár 1975, Szarvas Sándor St. Reg. Vízmű 2040, Szegő Zoltán St. Volán 1930, Sztremi István St. Reg. Víz­mű 1910, Sztremi József St. Reg. Vízmű 2040, Tóth József St. Volán 2015*. (A *-gal jelzett versenyzők az utóbbi években egyéni ver­senyeken nem szerepeltek, ezért értékszámuk sem válto­zott.) n y 6 s A z utcán nem tűnik föL' Mozgása laza, könnyed. A haja fekete, az álla kicsit előre ugrik. Hanem ha belép a kötelek közé, a szorí- tóba, akkor abban a pillanat­ban figyelni kell rá. Gyors, rettenetesen kemény, a pen­gevékony fiúban minden izom a mozgást szolgálja. A szeme egyenesen előre néz, hideg, céltudatos. Lakatos András­nak hívják, tizenkilenc, esz­tendős. Hatvankét mérkőzést vívott eddig, negyvennyolc­szor az ő kezét emelték ma­gasba a bírók, tizennégyszer jobb volt az ellenfele. Ré­gebben. Mostanában nem so­kan mondhatják el magukról az ötvenhét kilós juniorok kö­zül, hogy megszorították. — Tizen vagyunk testvérek. Az egyik bátyám bokszolt, de abbahagyta. Amikor sznk- munkáskénzőbe jártam Ka­zincbarcikára. akkor hatá­roztam el, hogv valami ke­mény sportot kéne csinálni. Ahol az ember kinróbália magát, Karntéznl akartam, de nem lehetett. Elmentem a Borsodi Bányászba bunyózni. (Győry József, a Balassa­gyarmati SE elnöke, Lakatos András edzője: — Lejárt az edzésekre, keményen dolgo­zott. de nem figyeltem rá kü­lönösebben. Eleinte. Egvszer aztán odajött hozzám és azt mondta, nézze, én nem aka­rok kikapni a szorítóban. Bu­nyózni akarok és jól. Ennek csak így van értelme. Győz­ni akarok. Segítsen. Hát ez volt a fordulópont, azt hi­szem. Láttám a szemében, ez a gyerek nem viccel, amit mond, komolyan kell vennem. Nekifogtunk.) — Eleinte nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Az is eszembe jutott, hogy abbaha­gyom. Akkor szóltam a mes­ternek. Nekem semmit sem kell kétszer mondani. Néha kizavarnak az edzőteremből, azt mondják elég, hagyjam abba. Ott van a futás. Mások utálják, én a világból ki tud­nék futni. Élvezem! Amikor elkezdtem, az első métereken még érzem a lábaim súlyát, de aztán “minden olyan köny- nyű lesz. Utána olyan tiszta a tüdőm, mint a patyolat. Cigaretta? Minek? Ital7 Kóla, vörös bor. Egy pohár. Nekem annyi untig elég. Láttam már kiégett, öreg nagyágyúkat, akiknek reszketett a keze. Az enyém nem fog. (Győry József: Amikor át- htvtnk Balassagyarmatra ed­zőnek elém állt: „vigyen el magával, amit elkezdtünk, fe­jezzük be”. Rendben van, gondoltam: A város fogadta, itt fejezte be a szakmunkás­képzőt is, központitűtés-sze- relést tanult. Közben ifjúsági magyar bajnokságot nyert, egy évre rá pedig az IBV bronzérmét hozta el Usti nad Labemból. Ritka fajta. Cél­tudatos, konok, a legjobb értelemben. Nem szent, nem őrült Dolgozik keményen, mert kitűzött maga elé egy célt: tudni akarja, mire ké­pes Lakatos András, a spor­toló.) — Edzés nélkül meghal a bunyós. Előfordult már, hogy pár napot kihagytam. Hiány­zott! Egyszerűen kellett! Ha hazamegyek Szendröre, nincs nap, amikor ne futnák, öcsémmel, bátyámmal kesz- tyűzök, árnyékolok. Bele - szoktam ebbe a ritmusba és nem is akarok kiesni belőle. Még öt-hat évet szánok rá, addig mindent ennek rende­lek alá. Már nem is morfon­dírozok rajta, nem kell vá­lasztanom, bennem kész a vá­lasztás Mondja a lánv: este akkor találkozunk? Nem le­het, ed‘;és van Ha jó. jó, ha nem. az is jó. Csak igy jut­hatok följebb. Most nemrég kivittek a juniorválogatottal Finnországba, örültem neki, de ez nekem még kevés. En felnőtt magyar válogatott akarok lenni és az is leszek. (Győry József; — Nagyon rövid idő alatt nagyon so­kat tanult. Ha nem hallja, azt is mondhatom, hogy mindent tud a bunyóról, amit tudni lehet. A fizikuma fantaszti­kus; erős. gyors, technikás. Csak csiszolgatjuk, amit tud, hogy a legjobbak közé jus­son. Ha minden sportolóban így párosulna a hit a tudatos­sággal, a szorgalommal, ak­kor az edzők lennének a világ legboldogabb emberei.) — Nem vagyok nagy ko­ponya, de a bunyóval lehe­tek valaki. Hogy miért mon­dom ezt? Mert sokan csak végigtengik-lengik az életü­ket, nem csinálnak valójában semmit. Én meg akarom pró­bálni magam, kiváncsi va­gyok, mire juthatok, ezzel a napi öt-hat órai kemény munkával. Nem kapok nagy fizetést, de nekem elég. Tö­rődnek velem, még takarékba is tudok tenni. Tudom, hogy az emberek fizetnek a je­gyekért, ezért ha bemegyek a szorítóba, meg akarom a magam részét szolgálni a jegy árából. A szorító... Ott nincs, kegyelem. Senkinek. Amikor bemásztunk a kötelek közé, vállaltuk a pofonokat, ö is, én is Sokszor sajnálom az ellenfeleimet, de pamacsol­ni akkor sem tudói?, ha gyen­ge a srác. Nincs mese, le­csapom. Utána kezdeni saj­nálni, bár lehet, hogy nem kéne. Sajnálom, hogy gyen­gébb, hogy rosszul készült föl. A juniorok között az or­szágban nem nagyon van el­lenfelem; ez rossz, mert igy kétszeresen is figyelnem kell. Nem bízhatom el magam, csak azért, mert engem még nem ütöttek ki. Ez a napom: reggel edzés tizenegyig, ebéd, pihenés, séta, fél hattól me­gint az edzőterem, hétig, fél- nyolcig. (Győry József: — Az előbb azt mondtam, hogy erős, technikás. Igaz De esze van a bunvóhoz, és ez legalább olyan fontos. Amikor bemegy a szorítóba, kikapcsolja a vi­lágot és a feladatra koncent­rál. Játszik, élvezi a dolgot. Akkor és úgy vált. ahogv kell, irányítja a mérkőzést. Tudja, hogv sokat kell még dolgoz­nunk. ha a felnőttek között is győzni akar, de vállalta.) — Sokat adott eddig is a bunvó Jártam már Olaszor­szágban, a 'lengyeleknél, az NDK-ban többször is Cseh­szlovákiában. most a finnek­nél. Nem ez a lényeg. Junior­világbajnokság lesz nemsokára Santo Domingóban. Szeretnék bekerülni az utazók közé! Az már erőpróba lenne. Az igen! Jövőre pedig olimpia. Szó szerint ki kell verekednem magam oda. Olyan ez, mintha leírtam volna és újra. meg újra fölmondanám a leckét. És nem akarok veszíteni. (Győry József: — Más a* edzés, ha itt van. Sok gyerek „lakatostul” kezd mozogni; figyelik. Ha edzőtáborban van, vagy a válogatottal jár éppen valahol, a gyerekek is lustábbak.) ■zz Nem hittem volna, hogy így figyelnek a srácok. Lát­ják, mit melózok, csináljál« utánsm. De azt szeretném, ha jobbak lennének, mint én! Ha abbahagyom, kicsikkel akarok foglalkozni. Ősztől középisko­lába iratkozom, tanulni fo-' gok, akkor velük is köny- nvebben boldogulok majd.' Négy éve bunyózok. Amikor anyám megtudta, összecsapta! a kezét, meg vagy te őrülve, gyerekem? Mostanában nem csankodja a kezét L akatos Andrásnak hív­ják, tizenkilenc éves,' ökölvívó. Balassagyar­maton a sportegyesület kis szobájában, ahol lakik, a fa­lon ott lóg Cassius Clav képe. Hortobágyi Zoltán NCGRÁD — 1983. március 27., vasárnap 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents