Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
A Húsvét-sziget titkai bálják megfejteni a Húsvét- sziget rejtélyeit, expedíciók tucatjai ásták fel földjét, etnográfusok és archeológusok vitatkoznak róla. Egy francia kutató így foglalmazott: ha az ókori Athént találnánk meg az Antarktisz jege alatt, azt is könnyebben megmagyarázhatnánk, mint a Húsvét-szi- get emberformájú kőszobrainak eredetét és rendeltetését, A világ köldöke A magányos sziget tovább őrzi tehát titkait, hiszen még a pontos nevét sem tudjuk a száztizennyolc négyzetkilométernyi földterületnek, (ösz- szehasonlításképpen: négy és félszer kisebb, mint Budapest). A térképen szereplő elnevezés Roggeveen holland kapitánytól származik, aki 1722 húsvétján fedezte fel az európaiak által még nem ismert szigetet. Az akkor ott élő bennszülöttek szigetüket Rapanuinak hívták, de a tudományos kutatók nem hiszik, hogy ez lenne az ősi neve. A mondák szerint az ott lakók a Világ köldökének nevezték földjüket. Más elbeszélések szerint az Ég határa a legrégebbi elnevezés, amellyel a szigetet illették. Az ősi nevek mögött a szigeten lakók elhagyatottságának érzése húzódik meg. A délamerikai kontinens olyan messzire fekszik a Húsvét-szi- gettől, mint Írország Kanadától. Tahititői, az óceáni szigetvilág „fővárosától" még távolabb esik. A polinéziai szigetvilág legkeletibb előőrse, mondják egyesek, bár ez a megfogalmazás némileg pontatlan. Akár keletről, akár nyugatról nézzük, a Húsvét- sziget távol fekszik a fő hajózási útvonalaktól, ezért is alakulhatott ki sok évszázaddal ezelőtt az a mikrokultúra, amelynek értelmezése mind a mai napig vitatott. Kik faragták a hatalmas kőszobrokat, mi volt a jelentése a sziklákra vésett „madárember” alakoknak, mire szolgáltak a barlanglabirintusok? Thor Heyerdahl, a neves norvég kutató már a második világháború előtt, majd nem sokkal utána és az ötvenes évek közepén több utazást szervezett a térségbe, fgy a Húsvét-szigetre is. Ezek sorában talán a legkiemelkedőbb a híres Kon-Tiki expedíció — a norvég tudós egy balsafatutajjal jutott Peruból az óceáni szigetvilágba —, ezzel Heyerdahl bizonyítani kívánta, hogy a több ezer csendesóceáni sziget az amerikai kontinens felől népesült be. „A jövő emlékei” A norvég kutató szerint a Húsvét-sziget első bevándorA „szent emberek” — egykor kik — arccal a tenger felé lói időszámításunk szerint körülbelül 400 táján érkeztek a dél-amerikai Peruból: Kon- Tiki és vele együtt menekülő hívei, ök teremtették a hatalmas vulkáni tufából faragott szobrokat és ezek fő alakjait. Évszázadokkal később — az ezredforduló után — jöttek az újabb bevándorlók Kolumbiából. Heyerdahl- nak nézete elfogadtatásáért két évtizedes kemény küzdelmet kellett vívnia azokkal a tudósokkal szemben, akik a régi elmélet híveként azt vallották, hogy Polinézia és a Húsvét-sziget csakis Ázsia felől népesülhetett be. Heyerdahl kutatásainak egyik legvitatottabb pontja: hogyan faraghatták ki és állíthatták helyükre a 10—20 tonnás — a legnagyobb 50 tonnás — szobrokat a kezdetleges eszközökkel és a viszonylag kis számú lakosság segítségével. Erich van Däniken svájci „múltbalátó” a nálunk is bemutatott „A jövő emlékei” című filmjében többek között azt állítja, hogy földöntúli lények alkották a hatalmas kőkolosszusokat. Däniken azonban „elfelejtette” megmutatni a mozinézőknek a Húsvét-szi- geten található kőfejtőt, ahol még ma is láthatók a félig kész szobrok. Heyerdahl bebizonyította, hogy viszonylag egyszerű emelőszerkezettel 180 ember izomereje' elegendő egy kőóriás mozgatásához. További kérdés: miért hagyták abba az ismeretlen szobrászok munkájukat? A legendák szerint több mint 300 évvel ezelőtt háborúskodás tört ki a „hosszúfülűek” és a „rövidfülűek” között. Az elnevezés onnan származik, hogy az egyik törzs kultikus okokból mesterségesen — fa- és kagylópeckek segítségével — megnyújtotta fülkagylóját. A harcban a „rövidfülűek” győztek, de a küzdelem egyúttal az addig virágzó kultúra le- áldozásá't is jelentette. A „szent embereket” ábrázoló kőszobrok faragása abbamavarázserőt tulajdonitattak ncradt. A feledés homályába merült az ősi írás és a sziklarajzok jelentése is. Benszülött puccskísérlet A holland tengerészek 1722. húsvétján kőkorszakbeli állapotokat találtak itt. Utánuk spanyol, angol, francia, amerikai tengerészek és perui rabszolgakereskedők szálltak partra. Ez utóbbiak ezer embert vittek el guano kibányá- szására a Dél-Amerikához közel eső szigetekre. A behurcolt betegségek tucatjával szedték áldozataikat. így történhetett, hogy a századfordulóra alig százan maradtak a szigeten. A Húsvét-szigetet végül is Chile annektálta 1883- ban. A huszadik század, a tudományos-technikai forradalom jóllehet megváltoztatta a körülbelül kétezer bennszülött élétét, ám a nagy távolság legyőzése nem sikerült maradéktalanul. Hetente egy repülőgép érkezik Chiléből, de ez is csak tranzitállomásnak használja a Húsvét-szigetet. Évente egy hajó köt ki, amely építőanyagot, gyógyszert, Diesel-olajat és egyéb felszerelést hoz magával. A szigeten a fő közlekedési eszköz még ma is a ló, a néhány tucat gépkocsi rendszám nélkül közlekedik. A nagy ritkán odavetődő turistahajók igazi szenzációszámba mennek. Mindez igazán nem jelent erős kötődést Chiléhez. Többek között ezért is történhetett meg, hogy a hatvanas évek elején a benszülöttek „puccskísérletet” hajtottak végre. El szerették volna érni, hogy Francia-Polinéziához tartozzon, hiszen Dél-Amerikához nem sok közük van. Az akkori chilei kormány egy kisebb hadihajót és 40 katonát küldött a Húsvét-szigetre, akik egy puskalövés nélkül „leverték” a lázadást. g. f. P. A tárgyalóteremből Balta és börtön A lista hosszú, pedig Berki János még nem töltötte be a huszonötödik életévét. A lista, amit emlegetek, természetesen nem a jutalmak listája. .. Berki már többször volt büntetve, nemegyszer erőszakos cselekményekért. Amikor a börtönőr leveszi a bilincset a kezéről a tárgyalóteremben, megmozgatja a csuklóit és körbenéz. Nem túl magas ember, a vállal nagy erőt sejtetnek. Az erőszakoskodáshoz persze kell az erő is... Lopás, verekedés volt eddig a számláján, most azonban súlyos a vád: emberölés kísérlete. Szügyben tavaly karácsony előtt egy nappal, élettársa lakása előtt kisbaltával fejbevágta Cs. Jánost, majd egy lapát élével arcon szúrta Tálas Györgyöt. Cs. János életét az orvosi beavatkozás mellett Tálas György lélekjelenléte mentette meg, amikor a lesújtó balta elé odakapta a kezét. Az ütés nagy részét fölfogta, ám a kisbalta éle elérte Cs. János fejét és betörte a koponyáját. Az élete hajszálon múlott. * Azon a délelőttön Bet-ki pénzhez jutott és Balassagyarmaton hozzáfogott az Iváshoz. amit egész nap folytatott. Élettársához karikázott kerékpárral Szügvbe, előbb azonban cimborájával még betértek a presszóba. Az ivócimbora Németh János nem volt rest, az egyik kerékpárról elemeit egy szatyrot. A két jóbarát ballagott hazafelé, ám a kárvallott utolérte őket és követelte jogos tulajdonát. Megúszta verés nélkül. .. Cs. János, aki önkéntes rendőr és barátja, Tálas György tudomást szereztek a dologról, s a tettrekész férfi döntött: intézkedik. Értesítették a rendőrséget, majd Cs. János kocsiján Pusoma Lász- lónéhoz, Berki élettársához hajtottak. Nem tudhatták, hogy ott már nagyobb társaság italozik. Az autó zajára valaki előkerült a házból, akinek Cs. János megmutatta az igazolványát és követelte a lopott holmi előadását. A zajra megjelent fiatalember közölte, hogy neki a dologhoz semmi köze és indult vissza a házba. Cs. János: „— ... és akkor kaptam oldalról, a sötétben, a hatalmas ütést. Nem estem el, de megszédültem. Odanvúitam a fejemhez és összefogtam a sebet, majd beültem az autóba és félkézzel indítottam. Vártam. hogy Tálas György beszálljon.” Nem szállhatott be. A sötétből előrontó Berki János kisbaltával sújtott Cs. János fejére, nagy erővel. Ezt Tálas György valamelyest fölfogta, aztán összegabalyodott a támadóval. Tálas nem gyönge ember, megszerezte a kisbal- tát. Szállt volna be az autóba, amikor ösztönösen megérezte a bajt. Megint Berki volt az. Most egy lapát volt a kezében, azzal támadt a védekezésre képtelen férfinak. Az állát találta el, széthasítva azt. A földre zuhanó férfira akkor már többen csimpaszkodtak. Cs. Jánosnak nem volt más választása, sebességbe tette a kocsit és segítségért rohant. A presszó elé akkor kanyarodtak be a rendőrök... * — Elindultak felém, tisztelt bíró úr. Mind a ketten. Hátráltam a farakásig, ott volt a balta. Én csak védeni akartam magam... — mondja a vádlott. — Tálas megtámadta magát? — kérdezi a bíró. — Nem, kérem. — Akkor minek kellett a lapát? — Nála volt a balta! Hát nem állhattam ott üres kézzel! — méltatlankodik Berki. Sok mindenre jól emlékszik, ám sok mindenre egyáltalán nem. Többnyire akkor hagy ki az emlékezete, ami« Színészek szövetkezete BESZÉLGETÉS HARSÁNYI GÁBORRAL, A HÖKÖMRÖL — Mikor a legszélesebb közönségről beszélünk, akar- va-akaratlan fölidéződik a minőségből való engedmény gyanúja. — Nem hiszem, hogy a szeles körű siker a minőségi igénytelenséget jelentené. Ez a közönség lebecsülése volna. Éppen hogy a közönség az, amely a leginkább kifinomultan érzi a minőséget. A melós ember, aki fáradtan jut el a színházba, olyan darabot szeretne látni. ami közel áll hozzá, ezért érdekli; szórakoztatja is, de emellett az agytekervényeit is mt''mozgatja. A ..minőségi engedmény” vádja inkább régebben volt divatos. Amikor kijött egy-egy film, amelyekről a közönség nem tudta: eszik vagy isszák. Akkor vigasztalta magát néhány alkotó, hogy „nem ő hibás, hanem a közönség”. Nekünk az a célunk a Hö- köm Színpaddal, hogv ne magunkat szolgáljuk, hanem a közönséget. A sikert és a minőséget, a szórakoztatást és a nemesbítést összhangban kívánjuk tartani. — A Hököm elsősorban üzleti vagy művészeti vállalkozás? — Elsősorban művészeti. Annyiból üzleti, hogy kenyeret akarunk keresni vele. Az .üzletinek” rossz a kicsengése, ezért én nem nevezném így a művészettel való kenyérkeresést. A bevételnél fontosabb célunk volt, hogy a színészi pályán háttérbe került művészeknek lehetőséget adjunk. A „háttérbe kerülést” úgy értem, hogy nem sikerült kibontakoztatni tehetségüket. Őket kerestem fel, és vontam be az ország első színházszövetkezetébe. Nagy kincseket mentettünk meg, ez már most is látszik Várhegyi Teri például kiemelkedj művész: a magyar Julietta Massing lehetne. — Mostani darabjukban, it Vukban, jó alkalom kínálkozik, hogy „gyermeteg” derűjüket kiéljék, hihet így nevezni egy művészi tulajdonságot? — Művésznek elengedhetetlen tulajdonsága bizonyos fokú „gyermetegség-’: a nyitottság, a fogékonyság az új iránt. Nálunk, színészeknél szorosan kötődik a munkához az emberi megrmlvánu- lások kíváncsi megfigyelése, elraktározása. Később szerepekben vesszük elő aa így tanultakat. Egy mesejátékban nyilvánvalóan kiélhetjük játékkedvünket, gyerekek iránti szeretetünket. Csodálatos érzés visszahallani a gyerekek reagálását. A legjobb közönséget ők alkotják. Hangosan újjonganak a főhőssel a vidám jelenetek alatt, de amikor egy-egy helyzetben megérzik a drámát, abban a pillanatban komoly felnőtté válnak A Vük kitűnően alkalmas arra, hogy ilyenfajta változásokat idézzen elő. Nemcsak egy mesés kis történetet mond el, hanem küzdésről, igazságról, barátságról mond el fontos gondolatokat. — Felnőtteknek miiven fontos produkciókat kínál a Hököm? — Május végén a Budapest Sportcsarnokban mutatunk be egy óriási rein- harcili cirkusznak megfelelő műsort. Négy napon összesen nyolc előadást tartunk Miért bántják a magyar futballt? címmel Ez a nroduk- ció is az eredeti Hököm-el- képzeléseknek megfelelő: széles közönségnek szóló, szórakoztató és tartalmas kíván lenni. Molnár Pál EZT ÍRJA MEGI (Nem) mindennapi Salgótarjánban lépett föl a héten a Hököm Színpad, A tavaly augusztusban alakult „színházszövetkezed’ Fekete István regényéből a Vükből készült darabot mutatta be tarjám gyerekeknek. Az alkalmat megragadva kértük meg Harsányt Gábor színművészt, a színház egyik vezetőjét, hogy válaszoljon a NÓGRÁD kérdéseire. — Az az ember érzése, hogy mostanában talán ritkábban hall Harsányiról, mint korábban. Jelcnt-e valamit ez? — Nem sokat jelenthet. Ha csak a saját munkámat tekintem: íilm3zmkron, tévé, rádió, színház jut bőven. Legfeljebb azt jelentheti az érzése, hogy keveset ül a tévé előtt. Az igaz, hogy most jobban szelektálok. Eljutottam arra a fokra, hogy megválogatom, mit vállalok el. Közrejátszott ebben az, hogy tavaly új színházat kaptam Karinthy Mártonnal, s ez az alapítvány erőm nyolcvan százalékát leköti. — Ez az új színház Is mintha valamilyen kiút keresése lenne valamiből... — Nem kiutat keresünk mi, hanem utat. Ez egy nemzedéki feladat. Az a nemzedék, amely átadja nekünk a stafétabotot, megkívánja, sőt megköveteli tőlünk hogy új formákat, új tartalmakat keressünk, olyanokat, amilyenek a mi korosztályunkat fémje'zi. — Egyöntetűen megköveteli az újat, vagy előfordul, hogy idegenkedik c.z újtól? — Attól függ, kiről van szó. Ki az, aki „idegenkedik”? — Ki az, aki „megköveteli"? — Egyetlen fórum lehet: a közönség. A közönség az, aki a mi pályánkat egyedül minősítheti. Ezért irigylem néha a társművészeket. Egy festőnek könnyebb dolga van abból a szempontból, hogy ha nem érti meg a kora, azzal vigasztalódhat: „majd a halálom után felnő hozzám a közönség”. Nálunk csak a közvetlen sikerért van értelme az erőfeszítéseknek. Mi a jelenben dolgozunk a jövő számára. A Hököm Színpad ezért tűzte ki céljául olyan szórakoztató darabok játszását, amely a legszélesebb közönségnek szól Tól-ig színház: a végletektől a végletekig játszok a műfaiokat. everekda- rabot, drámát, cirkuszt... kor a rá terhelő eseményeket kéne fölidézni. — Nagyon sötét volt — mondja Berki. — Nem látta, hogy Tálas megsérült, hogy vérzik? — Azt nem. — A baltát látta a kezében? — Azt igen. * Cs. Jánosnak emlékezetes karácsonya volt a tavalyi, akárcsak Tálas Györgynek. Az orvosszakértő megállapította, hogy a baltacsapás nyílt koponyatörést okozott — ez súlyos, életveszélyes sérülés —, ami halálos eredménnyel is járhatott volna. Tálas sebe ugyan nem volt ilyen veszélyes, ám ha a lapát valamivel lejjebb éri el a férfi nyakát, életfontosságú ereket metszhetett volna el. Ez sem Ber- kin múlott. * A megyei bíróságon dr. Horváth Emil tanácsa Berki Jánost, min többszörös visszaesőt bűnösnek találta emberölés és súlvos testi sértés kísérletének bűntettében, amiért hatévi fegyházban eltöltendő szabadságvesztésre ítélték, a közügvek gyakorlásától ugyancsak hat esztendőre tiltották el. Az ügyész az ítéletben megnyugodott, a vádlott és védője enyhítésért föllebbe- zett, így az Fáiét nem jogerős. Az iratok a Legfelsőbb Bírósághoz kerülnek. — h — Mottó: A* apró esetek is lehetnek nagyon bosszantóak, időnként tanulságosak, mert szintén bárkivel megtörténhetnek. Mi lenne, ha... Már tizenöt percet késik a i vonat. Sehol egy pihényi hó, fák sem rezdülnek a széltől, a fizika törvényei szerint a gőz nem alakulhat át vízzé a mozdonyban mielőtt munkát végezne, hiszen az állomás hőmérője pluszt mutat. Ahatár irányából érkezik egy szerelvény, egye fene, egy állomásnyit elébe megyek a vendégemnek. A pénztár ablakán becsúsztatom a pénzt. A jegykiadó rémülten néz rám. — Tíz fillérrel rövidebb — kiált fel és visszarántja a menetjegyet. — Tudom, de úgy gondoltam, hogy ez a vonat is öt percet késett, és én ennyivel rövidültem meg. — Hogy képzeli! A vasúti jegy ára megszabott! — És a szerződés másik oldala? A jelzett időre nem ért ide a vonat! — Ki mondta azt magának, hogy ide kell érnie? A MÁV csak azt garantálja, hogy az utas eléri a célját! Vitánknak az vet véget, hogy a szerelvény kihúz az állomásról. Kibaktatok a friss levegőre, a szolgálattevő is ott sütteti magát a még kissé erőtlen tavaszi nappal. — Bocsáson meg — óvatoskodom — de az ön mögött levő menetrendben is az van írva, hogy húsz perce be kellett volna jönni a gyorsnak. — Na látja! Ha nem lenne menetrend, maga sem reklamálna. Világos. Csak az nem egészen érthető még, hogy miért jár egyáltalán városunk felé vonat, hogv Stephenson 169 évvel ezelőtt miért készített ilyen masinát, sőt. Wattnak szüksége volt-e arra, hogy küszködjön a gőzgép feltalálásával. Továbbmegyek. Azaz, dehogy megyek, mert várhatnám vendégemet egv út mentén. de azt sem kellett volna „feltalálni”. Most ülhetnék nvugodtan otthon, s nem meditálnék a menetrenden. A szobái az szabói...' Kolléganő mesélte a kővetkező történetet. Ügy látszik a MÁV-ra rájár a rúd, mert ez is vasúti eset. Mint az hosszú úton szokás, unaloműzőül most is szóba elegyedett a négyfős társaság a kupéban. Téma hamarosan a zene lett, nevezetesen a jazz, s illusztrációként közösen hallgatni kezdték az egyiküknél levő magnóból kedvenc muzsikájukat. Pár perc múlva jött a kalauz és kérte a jegyeket, plusz egy százast a szabálytalanságért. Hiába érveltek, hogy egyhangú beleegyezéssel ..renitens- kedtek” és oly halkan, hogy a szomszéd fülkében sem zavarhatott senkit. Fizettek és némán utaztak tovább, mígnem céljukhoz közeledtek. Kiléptek a folyosóra. Kalauzunk ott. állt a kocsi végében. Az utolsó fülke felé mosolygott és ritmust vert vitaival az ablakpárkányon. Pillanat- nvi csend után a bent ülő társaság. a kis magnót erősen megszégyenítő hangerővel, rázendített: „Száz forintnak ütvén a fele. egye meg a fészke■ fekete fene... " Egye! Z. A. NÓGRÁD - 1983. március 27., vasárnap 5
