Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
Mint macska a kásut Lesz-e püré, vagy sem? A burgonyával általában két esetben szokott gond lenni. Először is, ha sok terem. Másodszor, ha kevés. Arra, hogy éppen annyi legyen belőle, amennyire valóban szükség van, még nem volt példa. Ezért lett volna kívánatos, hogy a feldolgozás valamilyen formában megkezdődjön a megyében. Erre — egy-két nem számottevő kísérleten kfvül — mindeddig nem került sor. Talán most... ? Krumplikár Az elmúlt években aNóg- rád megyei ZÖLDÉRT volt a burgonyatermesztés és -értékesítés szenvedő alanya. Most a szenvedők köre némileg bővült. A tavalyi, minden eddiginél alacsonyabb — alig több mint 15 tonnás hektáronkénti hozam — még olyan stabil termelőszövetkezeteket is megrendített, mint a szügyi, hogy az őrhalmit ne is említsük. A szárazság miatt a megyében tízezer tonnával kevesebb burgonya termett a vártnál, s rendkívüli gondok voltak a minőséggel is. A nagyüzemek legtöbbje a burgonyatermesztésben kényszerhelyzetben van, amiből csak végső esetben —, nem kis áldozat árán — menekülhet. Arról a nagy gép- és eszközállományról van szó, amely semmi másra nem használható. Tehát, ha rn'ncs burgonya, nem lehet kihasználni a gépsorokat. Márpedig a tervek ismeretében alighanem erre kerül sor. hiszen az idén — jobb esetben is — mintegy 40 százalékkal csökken a megvében a burgonyatermőterület. Kell, de mégse A megyei ZÖLDÉRT-et már 1977 óta foglalkoztatja a túltermelés levezetése. Az évenként — általában tízezer tonnás ingadozás esetében a termelés és értéke- siiéS' ’l^ztönsága' : egyai'&ht megköveteli a feldolgozást. — A múlt év végén került sor dejtári telepünkön az első. kísérleti jellegű burgonyapép előállítására —, mondja dr. Jancsó Sándor, a ZÖLDÉRT igazgatója. — A Nógrád megyei Sütőipari Vállalatnak gyártottunk elő, egytonnányit. — Mi volt a vélemény? — Rendkívül kedvező. Kifogástalan minőségű kenyér készült belőle. — Ennek ellenére azóta sem állítottak elő többet a burgonyapépből. — Januárban ismét megkerestük a sütőipari vállalatot, ahol közölték, hogy napi háromtonnányi lenne az igényük, 11 forintos kilónkénti áron. — Ez nem is rossz ár a 8 forint 30 filléres burgonyából. — Ilyen árú burgonya a valosáffban nem létezik. Számításaink szerint a pén önköltsége k’lónként 12 forint 25 fillér. Ráadásul tudunk olvan ZÖLDÉRT-vállalat- ról, amelv berendezkedett péngvártásra. hasonló áron és bele is bukott. Tiszteletkörök Ezt azért mégsem lehet elvárni egy vállalattól. Akkor sem, ha a burgonya a ZÖLDÉRT-nek eddig is évente átlagosan ötmillió forintos ráfizetést jelentett. — A megyei sütőipari vállalat vezetőivel a közeljövőben ülünk le ismét tárgyalni a burgonyapép gyártásáról. Amennyiben 13—14 forint közötti árban meg tudunk egyezni, akkor megkezdjük a gyártást. Ez áll arányban a pehely árával is — mondja az igazgató. Hallgassuk meg a másik fél véleményét. — Már két éve húzódik az ügy — mondja kissé keserűen Tarján György. a sütőipari vállalat főmérnöke. — Mindig úgy ülünk le tárgyalni, mintha merőben új kezdeményezésről volna szó. De ez nem rajtunk múlik. — önök viszont nincsenek kényszerhelyzetben, hiszen jelenleg is burgonva- pehelyből készítenek kenyeret, s a hazai gyártás megkezdése óta nincsenek ellátási problémák. Pró és kontra püré ügyben — Ennek ellenére részben tekintettel vagyunk a megyei érdekekre, másrészt a burgonyapépből, annak ellenére, hogy több a gond vele, mint a pehellyel jobb Bálnák Vlagyivosztok közelében Vlagyivosztok közelében, a A tengeri óriásokat a tarpart menti vizekben heringevő tályhajó árnyas homályában bálnák raját figyelték meg, menedéket kereső halrajok ajrneiyeknek a hosszúsága el- vonzották a part menti vizekéri a ti métert. Az óriások be. A bálnák nyilvánvalóan megjelenését a horgonyzóhe- nem vettek tudomást a több lyen álló tartályhajó tengeré- éves halászati tilalomról a szei figyelték meg. Először Nagy Péter-öbölben, ahol a egy szivar alakú test jelent védő intézkedések révén a meg, és a hajó oldalától né- halállomány jelentősen mec hány méterre eltűnt a vízben, szaporodott. A heringrajok Valószínűleg ez volt a felde rítő. Három nap múlva már tucatnyi bálna gyűlt össze a tartály ha jó körül. ma gyakran a Vlagyivosztok melletti part menti vizekbe is eljutnak. minőségű kenyér süthető. Más a héjszerkezete, jobban bírja a szállítást, a tárolást, egyszóval a minőségi kifogások 4—5 százalékos csökkenésére számíthatunk. — Mi szól ellene? — A folyamatos szállítási igény, hiszen felhasználhatóságának ideje 5—20 nap, szemben a pehely egyéves garanciájával és az ára, amiben sajnos mind ez ideig nem jutottunk dűlőre. — De e ZÖLDÉRT számokkal bizonyítja, hogy az önköltsége így is több mint egy forinttal magasabb kilónként, mint amennyit kínálnak érte. — Mi viszont tudunk olyan Hajdú-Bihar megyei termelőszövetkezetről, amely kilónként 10 forint 50 fillérért állítja elő a burgonya- pénet. A számítás — bár még nem láttam — különben is elfogadhatatlan, hiszen a sütőiparnál és az ipar számtalan más területén is az alapanyag költsége teszi ki a termék 70— 80 százalékát Nem tudom a 3 forint 30 filléres burgonyából. boavan lesz 12 forinton felüli Pén? — fgv valószínűleg semi- lven pén nem lesz. Holott, ha jól értettem, a sütőinar Is érdekelt a burgonya felhasználásában Nem lehetne valahogy közös nevezőre jutni? Talán közös erővel — Annak ellenére, hogy kevesebb gondunk van az 54 forintos pehellyel, mi szívesen gyártanánk kenyeret pépbői is. Az igény nagyon megnövekedett a burgonyás kenyérfélék iránt, többet is sütünk belőlük, mint tavaly. Ami pedig a közös nevezőre jutást illeti, felajánlottuk technológusaink segítségét, de ezt elutasította a ZÖLDÉRT. — Gondolja, hogv technológusokra van szükségük? — Az előállítási ár ismeretében feltételezem. Itt a sütőipari vállalatnál valamikor készítettek burgonyapépet, de nem hiszem, hogy olyan áron. mint amilyenért nekünk kínálja most a ZÖLDÉRT. — Elképzelhetőnek tartana valamilyen kooperációt, termelőszövetkezetek. a ZÖLDÉRT és a sütőipari vállalót között? — Igen, bár anyagi eszközeink roppant szűkösek. Két-három éve lénvegesen többet tehettünk volna egy burgonyafeldolgozóért. Szeretnénk siettetni a megvalósulást. hiszen ez termelőnek. feldolgozónak és felhasználónak egyaránt -Vdeke lenne. ugyanakkor népgazdasági érdek is. S. ha már az érdekek ígv találkoznak. talán egy olvan bonyolult kérdést is meg lehet oldani, mint a krumplipüré gyártása. Zilahy Tamás Többet magunkért A napokban fgy Wsvállalat vezetője siránkozott azon, hogy nem változott a helyzetük az önállósulásuk után, sőt úgy tűnik, hogy telnek a hetek, a mélypont felé haladnak, mert nem segít nekik senki. Hosszas faggatózás után kiderült, hogy tálcán várják az alkatrészeket, munkaszervezésük a régi vállalati módszerekkel történik, de a központ megszűnt, nem gondolkodik és nem cselekszik senki helyettük. Másik esetben egy tanácselnök tette szóvá, hogy hovatovább, a rendelkezésre álló pénz szinte semmire sem elegendő, s egyelőre nem lát kiutat. Miután a falvakra általánosította a problémát és elsősorban a községfejlesztési hozzájárulás rendszerének hiányosságaiból következtetett, komolynak kellett Ítélni aggódását. Komolyabbnak, mint a kisvállalatét — annak valós gondjait elismerve —, hiszen ez nagvobb közösséget érint. Az „egy példa nem tipikus” alapján kár is lepne szót fecsérelni a dologra, ha a tehetetlenség érzete és látszata nem jelentkezett volna másutt is. És ez abból gyökerezik, hogy adott eey meghatározott pénzügyi keret a községeknek, számíthatnak még a társadalmi munkára, amivel szépíthetik, bővíthetik lakóhelyüket. Ezen túl nincs jelentőségük (vagy bátorságuk) újabb módszerekhez nyúlni. Pedig az igények többet kívánnak az eddigiek alapién megvalósíthatóktól: mind több jó út, megfelelő világítás, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő kellene. Sok helyen ki sem merik mondani, hogy egy kicsivel több segítség szükséges a lakosságtól. „Mit képzel, a tanács nem koldul”, „A mi társadalmunkban ilyet?”, „Így is morognak az emberek a kofára” — hangzanak el a válaszok a további lehetőséget kutató kérdésre. Az utóbbiban kétségtelenül van némi igazság. A községfejlesztési hozzájárulás jelenlegi rendszere társadalmi igazságtalanságot hordoz: a fizetési kötelezettség a jövedelem- adóhoz és a házadóhoz kötődik és egy viszonylag szűk réteget érint csak. Ez a községekben és a kisvárosokban okoz elsősorban feszültséget, miután a hozzájárulás a lakosság csak egy bizonyos körét érinti, a létrehozott fejlesztések pedig az egész település lakosságának ellátási igényét szolgálják. Ami pedig a „koldulást” és az „illetlenséget” illeti, nagy tévedés, hiszen törvényerejű rendelet ad módot arra, hogy a tanács — a lakosság külön igényeinek kielégítése érdekében — a fizetésre önként vállalkozóktól hozzájárulást fogadhat el. összességében tehát a tájékoztatás, vagy a meggyőzés hiányát lehet felfedezni. Kétségtelen, hogy minden újabb kiadás teher. Ám ha igény van... ? Mert, ha forintban nézzük, akkor is megtérülhet. Amennyiben! társadalmi munkával, önkéntes adakozással elkészül egy orvosi rendelő, nem kell sok kilométert utazni és munkaidőt veszíteni, s a megteremtett lehetőséget az utódok is élvezhetik. Az iskolabővítés, a terven felül kiépített út is más-más költségtől mentesít, komfortosabbá teszi az életet. A „nekem jó így is” magatartás pedig önzést rejt, nem gondolva a gyerekek és unokák jövőjére és szüli azt a csodálkozást, ami a fiatalok elköltözését kíséri. Az államháztartás nem tudja kiadásokkal követni, most különösen érthető okokból, a jogosan növekvő igényeket. Részt vállalni nemcsak a javakból, de a javakért is kell és lehet is. S mert magunkért tesz- szük, önkéntesség ez a köz javára. Példa akad rá és ebből a legfrissebb: Ecsegen az orvosi rendelő épül majd az önkéntességre is alapozva. Ha arra várnának, hogy a tanácsnál összegyűljön a pénz, hosszú évek, talán évtizedekig kellene kínlódniuk, hiszen más feladatokat is meg kell oldani. Ugyanitt, a takarékpénztár vezetőie azt mondta, hogy tízezer forintot adna, ha végre lenne lehetőség a jó ivóvíz megteremtésére. Bizonvára nem áll egyedül szándékával.’ Utalva újra gazdasági helyzetünkre, a hogyan továbbra már sokan keresik a lehetőséget a törvények adta lehetőségeken belül. Űjabb példa a Hazafias Népfront salgótarjáni városi bizottságának témavázlata —, mely jelzi a városi gondokat is —, s megoldást kínál feszítő helvzetre: „A tanácsi források nem teszik lehetővé a városi közműhálózat igények szerinti bővítését, s ez hátráltatja mind a lakásprogram végrehajtását, mind pedig a már korábban beépült magánházas területek közműellátását. A megoldás lehetőségének azt tartjuk, ha a magánerő bevonásával, a szükséges közművek társulásos alapon való megvalósításával gyorsítjuk meg lakóterületeink fejlődését”. A M -.1.adottak, (bővebbek is; rV>OQS7© ©K^q idesoroljuk a tégla- Jegvek és a kommunális kötvénvek kiadásának lehetőségét), s úgy tűnik, hogv csupán az igényeket és a szándékot kell összehangolni. T e kell vetkőzni azt a szemérmességet. ami a segítségkórést gátolia, meg kell szűntetni azt a tájékozatlanságot, ami a lehetőségeket eltakarja. Nincs otoan ember, aki saját maga. gyermekei, unokái ellensége lenne, akinek érvekkel és tényekkel ne lehetne megmagyarázni, hogv megnövekedett gondjainkon csak közös erővel tudunk enyhíteni. s hogv nemcsak az a sajátunk ami portánkon belül van. Többet magunkért most egy kis áldozattal tudunk tenni. Ha áldozat az, amit magunkra költünk! Zengő Árpád Fűthető alumínium fólia Norvégiában olyan alumínium fólia került forgalomba, amelybe drótokból álló „pókháló” van bedolgozva. A kivezető drótot bármely kisfeszültségű áramforráshoz csatlakoztatni lehet, és így a fólia felmelegíthető. Mindenféle praktikus újdonságot készíthetnek belőle. Például konzervdobozt, amelybe készételt csomagolnak kirándulók számára. A konzervdobozt az autó cigarettagyu jtó berendezésével lehet összekapcsolni, és ígv felmelegíthető benne az étel. Tapéták, üléspár- nák és takarók fűthető béléseként is használják. Edénv- és tányérta-lókat is bevonnak vele Ezekben az étel hosz- szabb ideig melegen tartható. ....................................................................................................................................................................... Kiváló hegesztő szakmunkáikra van szükség a FÜTÖBER nagybátonyl gyáregységében, ahol Kovács Antal is dolgozik. Nagyméretű tartályokat hegeszt berendezésével — kj — (Té) Vélemény Szűk választék a magazinban „Egy jó gondolat sohasem csorbát szenvedett. Ez főleg jön egyedül” — idézte az Eri- azért tűnik fel a magyar té- cson művek jelmondatát a vénézőnek, mert éppen a csütörtök esti Panoráma. Ez külpolitikai tévériportok, nem- a szlogen önmagában is, ha zetközi stúdiók szoktatták mást nem, azt a gondolatot hozzá ahhoz, hogy érvek, el- magával hozza: Skandináviá- lenérvek egyazon újságírói ban is az ötleteket, a kezde- munkában ütköznek meg egy- ményezéseket vélik a legfon- mással. A Wisinger-riport így tosabb „doppingszernek” a egyoldalú maradt, ám ennek gazdaságban. ellenére is részletgazdag kéA televízió világpolitikai ma- pet kaptunk az északi or- gazinja ezúttal négy „biok- szágrói. Számunkra különös- kai" töltötte ki az egy óra képpen tanulságos és meg. hosszát. Két kisebb interjú szívlelendő az a „svéd sajá- keretezte a műsort, s ezek tosság”, hogy Wisinger akár között terpeszkedett el egy a kormányfővel, akár egy mű- csaknem negyvenperces vezetővel beszélt, angol svédországi riport, valamint nyelvtudásával kiválóan bol- Kalmár György negyedórás dogult. Bizonyos mértékig ta- indiai jelentése. E tartalom- Ián ez is közrejátszik abban, jegyzékből alkalmasint lát- hogy a svéd „vegyes gazdaság” szik: a magazinjelleg ezút- ha nem is jól. de e válságban tál nem domborodott ki az is „elfogadhatóan” működik, egyébként általában izgalmas, ahogy ezt a riport utolsó sza- népszerű összeállításban. Sok- vában a szakszervezeti tiszt- rétűség híján a néző a jó viselő, Odmner közölte, minőségtől remélhetett kár- a Panoráma másik jelen- pótlást. tékenyebb anyaga, Kalmár Űj. Fontos információkra szá- Delhiben készült ripo-lja két míthattunk Wisinger István sokat próbált újságíró profi svédhoni körképétől, e műsor munkája volt. A harmadik „fődarabjától”.^ Válságban világot széltében-hosszában van-e a „jóléti állam” gazda- bejárt riporter, és az arab 7" firtaUa avatottan az sivatagokban tűzpróbát kiállt újságíró. Válaszokat hallhat- operatőr, Neumann László eztunk a szociáldemokrata mi- úttal „szalonfeladatot” ka- niszterelnöktől, egy kommu- p0tt: az el nem kötelezett or- nista parti ^ KB-tagtól, egy szágok hetedik csúcsértekez- <!'akszervezeti tisztségviselő- letérői kellett tudósítaniuk, tol. egy művezetőtől és mun- Kalmár György tüzetes tárgykódoktól. Feleletet vártunk ismeretről tett tanúságot,több volna — legalább egy nyúl- oldalról villantott fénvesővát farknyi snittben — egv kon- a vi 1 áfg e részének súlyos fe- zervatív politikustól is, e szültséggócaira. Kár, hogy e várakozásunk viszont hiába- konfliktusok áttételes ma- valonak bizonyult. A „hali- 5var vonatkozásaira még csak gattassék meg a másik fel is nem is uta]t. így munkája elve, amelyet a „Ch”uriin.ák- rsupán intellektuális érdeklőlegénység” többi tagja^ a fo- ^ést válthatott ki, szellemi izszerkeszto mellett elsősorban ágimat nem keltett Benda László és Baló György hatásosan alkalmaz, ezúttal (molnár) NÓGRAD - 1983. március 27., vasárnap 3