Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
Teljesítmény és díjazás „Elengedték a plafont" a bányagépgyárban EGY FILLÉRT SEM... — Az egyéni teljesítménybérben nagyobb az ösztönzés — fejtegeti a csoportvezető. — Ott tudja az ember, hogy erre a munkára ennyi pénz van, s ha kétszer annyit végzek el, a dupláját kapom. Csoportbérezésben ezt nem lehet így kialakítani. Amiket mi készítünk, nagy volumenű munkák: négyötezer órás feladatok. Ezeket nemigen lehet külön-külön emberekre lebontani. A végzett munka alapján részesedni a javakból — fontos, és mindmáig korántsem mindenütt elért cél. Mivel a különfajta tevékenységeket összemérni sokszor lehetetlen, e lényeges elv vegytiszta és teljes körű érvényesülése csak a vágyálmokban lehetséges. fgy a teljesítmény és díjazása még sokáig szolgál kisebb-nagyobb konfliktusok kiváltójaként. Ezeket az összetűzéseket azonban vállalni érdemes, mivel átlag fölötti produkciókra — amelyekre a gazdaságban kiváltképp szükség lenne — csak akkor számíthatunk, ha a tehetség, a szorgalom, a lelemény is átlag fölötti elismerésre számíthat. A salgótarjáni bányagépgyárban többféle módját alkalmazzák a végzett munka hasznához igazodó bérezésnek; ezek egyik legtöbb figyelmet igénylő válfaja: a csoportteljesítmény alapján történő díjazás. — Tavaly az utolsó negyedévben különösen jó lehetőségünk volt a bérekben való különbségtételre, mert ..elengedték a plafont” — fogalmaz Mocsári Zoltán lakatos csoportvezető. — A teljesítmények maximális kifi- zethetőségi határát 115 százalékról 130 százalékra emelték fel. A zsebkendőnyi méretű művezetői irodában magyarázzák, Bonivárt Ferenc versenyfelelőssel együtt, hogy a csoportbérezésben mindenkinek van egy úgynevezett személyi órabére — minimum 15 forint —, amelyet a gyakorlatban mindenki megkap. A túlteljesítés százalékait aztán már érdemek szerint osztják széjjel. Mégpedig úgy, hogy kinek-kinek az órabéréhez tesznek valahány forintot. — Előfordul, hogy valakinek semmit nem tesznek az órabéréhez? — Természetesen! — bólint Mocsári Zoltán. — A semmitől négy forintig változik a ráadás. Akivel bajok vannak, igazolatlanul hiányzik, az egy fillért sem kap. Most is van egy ilyen „dolgozónk”. Négy napja nem tudok róla. — Ki dönti el, hogy miként osztják fel a huszonkét ember között túlteljesítésért járó összeget? — A csoportvezető, tehát én, és a művezető — felel a fegyelmezett arcú, hátra fésült hajú Mocsári. — Jutalmak elosztásában részt vesz még a szakszervezeti bizalmi is. — Sűrűn változik-e egyes dolgozók részesedési aránya havonként? — Nem sok változás szokott lenni. Majdnem havidíjasok az emberek- Persze, ha valaki láthatóan változtat a munkatempóján, akkor azt a pénzzel is érzékeltetjük. De általában a feladat szabja meg a fizetést. Nem egyforma fajsúlyú munkák vannak, és az emberek sem egyforma fajsúlyúak. — Érheti-e a csoportvezetőt olyan vád, hogy néni teljesítmény alapján differenciál, hanem köznapian: „pofára”. A derűs szakember nem zavartatja magát a nyers fogalmazásért: látszik, hogy demokratikus légkörben él, irányít, s hozzászokott, hogy a dolgokat nevükön nevezik. — Nem hinném, hogy ilyen vád érhetne. Általában először én teszek javaslatot , a szétosztásra, és egy összeget, ké^zer-kétezer ötszáz forintot „tartalékolok”; azt beláMocsári Zoltán tása szerint a művezető osztja el. Tehát ha én valakit véletlenül „leértékelnék”, akkor ezt a hibát a művezető kijavíthatja. ... CSAK ALL ÉS NÉZ — Nem is lehetne „pofára” osztani a pénzt! — állítja Jávor Gyula lakatos, főbizalmi. — Ma annyira egymás szeme előtt vannak az emberek, hogy ilyen kérdésben képtelenség lenne őket becsapni. — Es ha mégis történne kísérlet? — Akkor ott vannak a kisközösségek, a bizalmiak, s a megfelelő fórumokon reklamálnának.. — Volt-e már erre példa? — Nem. Azt mindenki elismeri, hogy aki többet vállal, többet érdemel. Aki egy fődarabot önállóan készít, érte felelősséget vállal, annak több jár, mint annak, aki csak besegít. Ezért a teljesítménybérben nincs vita. Amikor pedig jutalmat osztunk, akkor jelen van a párt, a KISZ, a szakszervezet képviselője is. Ilyen döntéskor mindig vita szokott kibontakozni, így utólag nem hallani békétlenkedést- „Morogni” inkább azért szoktak, hogy kevés a keret, amit szét lehet osztani. — Tehát a munka szerinti elosztás hibátlan ? — Csak a lehetőség határai között tudunk mozogni — ráncolja homlokát a szak- szervezeti tisztségviselő, és svájcisapkáját följebb tolja feje tetejére. — Sokféle az érdek, sokféle a törvény. Itt van például az ifjúsági törvény, amit a vállalatnál sokat emlegetnek. Én tagja vagyok a nagyvállalati szak- szervezeti bizottságnak, és ott nagyon a lelkünkre köJávor Gyula tötték, hogy meg kell tartani a fiatalokat. Sok fiatal szakmunkás felszabadul, aztán elmegy sofőrnek vagy másnak, mert itt kevesli a pénzt. Ezért fordulhat elő. hogy az idén szabadult szakmunkás majdnem annyit keres, mint a tíz éve itt dolgozó; 1 forint 50 fillér az órabérbeli különbség. Ezt az elvet kell követnünk, mert „kopunk, kopunk” ... Én nem panaszkodhatok — tudatja Parádi Gyula, huszonhárom éves hegesztő. — Az NDK-ban megszereztem a minősítést, és majdnem annyi a fizetésem, mint az „öregeké”. Az enyém 4500—4700 forint, az övéké hatezer körül. — Nem elhanyagolható a különbség... — Akkor kérdezze meg olt azt a fiút, ő betanított hegesztő; háromezret, háromezerkétszázat keres . •. — A korosabbak nagyobb tudással, tapasztalattal hasznosabban tevékenykednek! — Nem mindegyik. Van, aki csak áll és néz, aztán szalad panaszkodni, hogy ez vagy az nem dolgozik. Pedig van egy jó mondás erre: aki látja, hogy ki nem dolgozik, az maga sem dolgozik. A jó kötésű, bajúszos, barna legény az elismert „szakik” közé tartozik. Főként képzettségét, éles eszét becsüli benne a csoportvezetője. — Régebben biztatott a főnökség, hogy készítsünk a görgőbakból többet. Én rá is hajtottam, de másnap jöttek az öregebbek: minek dolgozok más helyett? És igazuk van, mert ha én többet dolgozok, nem látok belőle több pénzt. Hiszen a főnökség mit vesz észre? Ha erre jár, látParádi Gyula ja, hogy dolgozok. Négy óra alatt megcsinálom azt, amivel idősebb szaki nyolc óráig foglalkozik. Én néhány órát elsétálgatok, ő itt áll végig. De egyformán teljesítünk. — Görgőbakból többet is készíthetne, mint amennyi a norma? — Negyvenet kell naponta megcsinálni, de hatvanat nyugodtan meglehetne. Viszont nem érdemes. — Mikor lene érdemes? — Ha egyéni teljesítményben mérnék. En ezt már javasoltam. De azt válaszolták: így is sok az irodista. Ha azt akarjuk, hogy ezt a sok munkát mind „lenormáz- zák”, ■ nyilvántartsák, elszámolják, akkor még több irodista lenne- El sem férnének. Én nem értek egyet ezzel az ellenvetéssel. Ha egyéni teljesítménybér lenne, akkor mindenki jobban iparkodna. Mert látná, hogy miért dolgozik. SZAVAK VASKÖZELBEN Kellemes hőmérsékletű, világos csarnok. Benne jókora vasszerkezetek nyúlnak; ívhegesztő villog, kalapács kopácsol, felbőg egy-egy köszörű- vagy fúrógép. Érték- teremtés folyik: fejtöréssel, szakszerű figyelemmel, izzasztó erőfeszítésekkel. Mindenki vállán ott a felelősség: munkájáért, társa és saját testi épségéért. Ilyen közegben nem divat a szavak csűrése- csavarása, nem szokás elnézést kérni az őszinteségért', dicséretbe csomagolni a bírálatot. Épp ezért jelentenek e vasközeiben formált mondatok valós ismeretet, s megbízható támpontot az irányjelöléshez. Molnár Pál Huszonhárom idős korú veszi igénybe rendszeresen Palotáshalmon az öregek napközi otthonát, ahol a beszélgetésen túl tévé, rádió, kézimunkázás biztosítja szórakozásukat. Kéthetente orvosi ellenőrzésben részesülnek. Az ebédet a helybeli kisvendéglőből hozzák a tágas ebédlőjükbe, a tízórait, az uzsonnát a gondozónők. Micsutka Fcrencné otthonvezető és T-mes'k Jánosné készítik. A távolabb lakókért autóbusz megy, és a hazaszállításukról is a téesz gondoskodik. —kj— Megszelídül a megye leghangosabb üzeme MAI KÖRÜLMÉNYEINK között a termékszerkezet-váltás főszerepet játszik a gazdaság fejlődésében. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ezen az úton már eddig is jelentős lépést tettek előre, de most is napirenden van a fél- melegalakítás bevezetése, a hidegfolyatásos technológia meghonosítása, a mikrohenger- lés megvalósítása és ezzel egy- időben a szeggyártás korszerűsítése. Aki valaha is járt a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szegverőjében, az tapasztalhat" ta, hogy az elmúlt évtizedek során milyen elviselhetetlen zajban készült az építkezések egyik nagyon fontos kelléke, a szeg. Óriási gondja volt ez az gyár vezetőinek, akik oly sokat adnak a dolgozó ember védelmére, a jó munkahelyi közérzetre. Érthető a nagy öröm, hogy végre belátható időn belül, talán még 1983- ban két fontos feladatnak tesznek eleget egyszerre: korszerűbbé, gazdaságosabbá teszik a szeggyártást és 85 decibel alatti zajszintjével megszüntetik a régi szegverő üzem elviselhetetlenül nagy zaját. A szegverő korszerűsítésének hangsúlyozott céljára jellemző, hogy a programot a munkavédelmi feladatok között szerepeltetik, a zaj és vibráció elleni védelem címszó alatt. S ez jelzi, hogy ami történik, az elsősorban az ember védelmében válik valóra. A szegverő üzem teljes rekonstrukciójára 200 millió forintot fordítanak. De ha lúd, hát legyen kövér, mondják az acélgyárban. Éppen ezért olyan megoldásokra törekszenek, amelyek a zajcsökkentéssel egyidőben jelentősen növelik a munka termelékenységét, létszám-megtakaritást biztosítanak, növelik a termelési kapacitást, a mai igényekhez igazítják a csomagolást és kikészítést, miközben a régebben veszteséges gyártmányokból nyereségessé teszik a szeggyártást. A fejlesztés megvalósításán kilenc külső cég működik közre. Ügy tervezték, hogy a szégkikészítő üzem, amely a szegtisztítást és -csomagolást végzi, a felújított galvanikus horganyzó csarnokában ez év március 31-ével valósul meg. A szegverő üzem kialakításának határidejét az új gépek telepítésével együtt 1984. április 30-ra tervezték. A sikeres tárgyalások és a jól szervezett munka előreláthatóan a tervnél jobb kilátásokkal kecsegtet. A csehszlovák cég évente legfeljebb 25—30 szegverő gép szállítására vállalkozott volna. A gépbeszerzési tárgyalások során a szovjet partner kedvezőbb árak mellett ennél gyorsabb szállításra vállalkozott. így lehetővé válik, hogy ez év negyedik negyedévéig beérkezzen a gyárba a tervezett 83 darab új szegverő gép, amely a korszerű burkolatokkal egészségesebb, kedvezőbb körülményeket teremt. A szegverő gépek telepítési sorrendjét a szovjet partnerrel kötött szállítási szerződés határidői szerint programozzák. Mégpedig úgy, hogy az összhangban legyen az épület felújításával, a gépalapok és anyagmozgató berendezések telepítésével. Az összehangolt munka alapján a szegkikészítő üzemben folyamatban vannak az elszívóberendezések, a futómacskák szerelése, a tisztítódobok telepítése, a zsugorfóliázó algútkemence üzembe helyezése és a félautomata csomagológép telepítése is. A zajcsökkentéssel kapcsolatban folytatódnak a kísérletek. Elkészült egy szovjet és egy csehszlovák gép zajvédő burkolata. Ügy ítélik meg, hogy a szovjet gép burkolatán változtatni szükséges a gép jobb kiszolgálása érdekében! A csehszlovák változaton azonban jelenleg még a felnyithatóság megkönnyítésén kell segíteni. A kutatóintézettel való együttműködés során arra törekszenek, hogy a zajszint végül is a dolgozóknak kedvező legyen. A GYÁR IGAZGATÓSAGA úgy ítéli meg, hogy a szegverő üzem rekonstrukciójának helyzete kedvező. Előrelátó intézkedések és jól szervezett munka során máris 5—6 hónapos időt nyeretek, aminek megtartását a vállalat és a népgazdaság hasznára biztosítani kell. A várható teljes siker pedig nem kevesebb, minthogy 1984-től a termelési kapacitás 3000 tonnával növekszik, a szegverő termelési értéke a korábbi 252 millió forintról 386 millióra emelkedik. Ugyanakkor 159 fős létszám helyett 136 dolgozó képes lesz arra, hogy a régi üzem köze! 30 millió forintos deficitjét 27 millió forintos nyereséggé változtassa. Orosz Béla Ötmillió színestelevízió A fogyasztási szint emelkedésének egyik kézzelfogható jele a szovjet családok ellátottsága tartás fogyasztási cikkekkel. Jelenleg például száz szovjet családra nyolcszorta több hűtőszekrény, három és félszer annyi televízió, mosógép jut, mint 15 évvel ezelőtt. Abszolút számokban kifejezve 1965-ben 100 szovjet családra 319 óra, 59 rádió-vevőkészülék, 24 televízió, 2 magnetofon, 24 fényképezőgép, il hűtőszekrény, 21 mosógép és 52 varrógép jutott. 1981-ben már (szintén 100 családra vonatkoztatva) 520 órát, 88 rádió-vevőkészüléket, 88 televíziót, 28 magnetofont. 32 fényképezőgépet, 88 hűtő- szekrényt, 80 mosógépet és 65 varrógépet említ a statisztika. A háztartási műszála cikkeknek nemcsak a mennyisége, de a minősége h javuit. Ma már jóval többen keresik a színestelevíziókat, mirit a fekete-fehéret. Éppen ezért a szovjet ipar az 1981—1985 közötti időszakban megkétszerezi a színestelevíziók előállítását és eléri az évi f. millió darabos termelést. A háztartási műszaki cikkek gyártását egészében keresletének megfelelően 40 százalékkal emelik, termelésük gyorsabban nő a gazdaság általános fejlesztési üteméhez képest. A telítettség azonban még a jövő feladata. Szociológiai felmérések szerint 1985-ben a száz családra számított hűtőszekrény-ellátottság 95 sz'za- lékos, a mosógépekből 8<í, varrógépekből pedig 69 százalékos lesz. Fémfaló baktérium A thiobaeillus ferooxidans, vagy ahogyan „szülei”, Bruy- nesteyn professzor és a Mining Research Company nevezik, „fémfaló baktérium”, csemegéje a réz, a cink, a nikkel, a vas stb, amelyekből oldat formájában kivonja a fémet. Étvágyának felkeltéséhez és munkára serkentéséhez elegendő, ha ezt a „kohászati terméket faló” organizmust ammóniákot, foszfátot és szénmonoxidot tartalmazó. 35 C°-os savas oldatba helyezzük. Előfordulhat, hogy a közeljövőben ezt a baktériumfajtát felhasználhatjuk a szennyezés elleni harcban. Tökéletes szűrőnek bizonyulhat, amely a szennyvizekből eltávolíthatná a beléjük került fémhulladékot. NÓGRÁD — 1983. március 1., kedd 3