Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: dél* Mottó: „Minden szóró! eszébe jut valakinek valami" 1 I ? 1 Bin 11 óra 54 perc: Űjabb né­hány ezer gyanús külsejű tö­rök a vár, az izgalom tetőfo­kára hág. Ádáz tusa. Kézi. 11 óra 55 perc: Fehérvár már csaknem teljesen vörös. A vérfürdőben bérletesek lu­bickolnak. 11 óra 56 perc: „Jani* — kiáltja Hunyadi felé egy ja­nicsár — „Ütött az utolsó fél­órád!’”. „Még nem!” — tilta­kozik a kapitány — „A sors forgatókönyvében ez másként íratott meg. Én is és Nándor is túléljük ez ostromot!” „Zavarba ejtesz!” — így a török, zuhanás közben. 11 óra 57 perc: A várvédők közé kétes egzisztenciájú nők vegyülnek. A tűzrőlpattant menyecskék valami disznósá- got főzhettek ki, mert az ost­romlóknak nem ízlik a fekete leves. Szerencsére egy deli if- ' jú megzaboiázza a rakoncát­lan lányokat: „El innen Ka­tica! Nem Egerben vagyunk! Most az én nagyjelenetem kö­vetkezik!” 11 óra 58 perc: A deli le­gény maga köré gyűjti a ha­ditudósítókat. „Írjátok! Kelt: 1456. július 22-én, pontban...” A deli ifjú zavartan karjára pillant. Nincs rajta óra. 11 óra 59 perc: Teljes fejet­lenség. Mindenki ellenségétől tudakolja, mennyi is a pon­tos idő. A deli ifjú kapitá­nyára tekint, az a napot kém­leli. 11 óra 59 perc 55 másod­perc: „Tedd Titusz!” — ad jelt Hunyadi, és másodmagá­val a mélybe veti magát a deli ifjú. A déli harangszó el­ső kondulására a kép kimere­vedik. és a vásznon feltűnik az „Ebédszünet” felirat. Ismert jelenség, hogy egy- egy égtáj időnként politikai kategóriává „nemesbedik”. Naponta hallani például ke­let—nyugati ellentétről, ame­lyen még egy nebuló sem « földrajzi fogalmak tusakodá­sát érti. Akadémiánk által szembesített helyesírási sajá­tosság, hogy „a Nyugat” így, nagy kezdőbetűvel írandó ak­kor, amikor a földgolyónak napszállta felé eső országjai- ból összeállt hatalmi tömb fo­rog szóban. Kevésbé közkele­tű, de olykor emlegetett „el­lentét” az észak—déli is. En­nek már a múlt század hat­vanas éveiben megteremtődött a „hagyománya”. Akkor az amerikai polgárháború dúlt, amelyben dél a kevésbé dicső célt képviselte: a rabszolgaság intézményének fönntartását. Az égtájak titokzatos viasko- dásának képzete nálunk is a köztudatba ivódott az Észak dél ellen című Verne Gyula­regénynek köszönhetően. Eb­ben az évszázadban is fölele­venedett az észak—déli szem­benállás (rög) eszméje. Ezúttal nem csunán az amerikai föld­rész értődik a kifejezésen, ha­nem egész planétánk, amelyen a „gazdag észak” és a ..sze­gény dél” réz farkasszemet esvmással. Mint látjuk, dél ezúttal is a rövidebbet húzza. Nem elhanyagolható kü­lönbség azonban a XtX és az e századi ellentét között, hogy akkor a dél. azaz a déli álla­mok az északiaktól különvál­va is élhettek volna kelleme­sen tovább; a két földfélteke azonban — lapzártakor érvé­nyes tudományos álláspont szerint — nem inthet búcsút egymásnak. Szerencsére az „ellentétért” nem az égtájak a ludasak. Mindig nyári. Egyetlen tiéli délre sem emlékszem. A nap­nak erről a szakáról csak olyan emlékképeim vannak, amikor a nap az ég tetején áll, nincs árnyékuk a fáknak, forró a föld és a magasan megpakolt szekerek átlátha­tatlan porfelhőben csörömpöl­nek előre. A dohónyföldön kiszáradtak a rögök, szúrják a talpamat s az üdezöld levelek elviselhe­tetlen fekete ragacsot hagvnrk a kezemen, ha segítek a nagy­anyámnak dohánylevelet tép­ni. Bár akkor, hét-nyolc éve­sen kifejezetten élveztem fe­ketén tapadó mancsaimat, s az sem zavart, hogy a kannaban felforrt vizet nem szabad kéz­mosásra használni, s nekem dohány büdös kézzel kell ebé­delnem. Ültünk az árokpar­ton, katonánként késre szúr­tuk a kenyeret és a szalon­nát. Aztán elheveredtünk a gazban, mert a tikkadt árok­parton nem fű, heilem gaz nőtt. Az asszonyok aludtak, de én túl nagy és túl kicsi voltam ahhoz, hogy lecsuk­jam a szemem. Nem tudom, meddig tartott a munkaidő, s volt-e egyáltalán. Biztos nem, mert este, amikor elvégeztük otthon a házimunkát, újra dolgozni mentünk. A simító- ba. A zöld leveleket cso­móba fogtuk, egy rúdra kö­töttük, s kiakasztottuk a paj­tába száradni. (A technika előrehaladásával most mes­terséges szárítóberendezésbe teszik.! Aztán színük szerint szét kellett válogatni a most már zörgő leveleket, ki kel­lett simítani, s a csuda tudja, mit kellett még csinálni, amíg cigaretta lett belőle. Nem tu­dom. csak azt, hogv velem minden délben kezdődött, a dohányföldön, mól — — vési — •A kisorsolt szét Bősze Szaho! es, Nőgrádmegyer. Malom Öt S. szám a'atti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra Is várluk olvasőlnk javaslatait! A javasolt szó — a me’lékell szelvényre írva — áorilis 2-tg küldhető be. szerkesztő­ségünk címére: Palgóta-1án, Palóc Imre tér 4.. 3100. ÍA borítékra kérjük ráírni: „Egv sióval is nyerhet!”). Szombati társasjátékunk­kal legközelebb két hét múlva jelentkezünk. Farkas András képei és illusztrációi Mit mond a ma emberének Madách Imre Az ember tra­gédiájában? Sőtér István sze­rint: trAz ember vállalkozása az élet, a történelem végigélé- sére nem reménytelen. A küz­delem teszi az embert em­berré a küzdelemre tett élet a legnemesebb anyagban, magá­ban az emberben valósítja meg remekművét. .”. Farkas András Balassa­gyarmaton élő festőművész munkássága során konok rendszerességgel vissza-vissza- tér e hatalmas műhöz. Mond­hatni, munkásságában — leg­alábbis illusztrációs tevékeny­ségében — Az ember tragé­diája meghatározó szerepet játszik. A műhöz készült il­lusztrációiban a virtuóz rajz­tudáson túl megcsodálhatjuk a gondolati gazdagságra, a pon­tos fogalmazásra való törek­vést. Ugyanakkor azok közé tartozik, akik a legnagyobb alázattal közelítenek a műhöz. — Illusztrátnri álláspontom: pontosan kötődni az illusztrá­landó alkotáshoz, illeszkedni a korabeli hanghoz is — jegy­zi meg a művész. Munkássága során rengeteg illusztárciót készített a vi­lág- és a magyar irodalom nagy alkotásaihoz. A Tragédi­ához az első illusztrációso- rozaíot 1949-ben készítette el, a következő. 1951-ben készült sorozatból a bibliai színek hi­ányoztak. Az úiabb sorozat 1966-ban készült, maid 1973- ban. A mű finn nyelvű kiadá­sához 1972-ben készített soro­zatot, de számon tarthatunk 1976-os, és 1980-as sorozato­kat is Ezeket az évtizedek so­rán megismerhette a közönség, csakúgy, mint a többi illuszt­rációkat. Talán csak a fél­száz Petőfi-illusztráció a kivé­tel, amelyek az ötvenes évek elején készültek s még együtt soha nem állították ki őket. A salgótarjáni 211. számú Ipari Szamunkásképző Inté­zetben — Varga-Balúzs Vil­mos dicsérendő szervezésében — nemrég nyílt meg Farkas András kiállítása, ahol Az ember tragédiájához 1973-ban készült teljes illusztrációso­rozatot mutatják be. A soro­zat kis albumban is hozzáfér­hető A kiállítás ugyanakkor képet ad a művész egész munkásságáról. A jövő szak­munkásai Farkas András sze­mélvében olvan művésszel is­merkedhetnek meg. aki a könnyű stílusiátékokat ke­rülve tudatosan a dolgozó ember felé fordult, annalc éle­tét. örömpit és küzdelmeit festette s festi napjainkban is. A művész 1920-ban Ahaúj- szinán született, földműves­családban. A képzőművészeti főiskolát 1944-ben fejezte be Budapesten. Balassagyarmaton 1947-től élt, pedagógusként és művészként eevaránt hűséges maradt ?z indító közösséghez, az út*-a bocsátó szeretett pa­lóc földhöz. Képein megelevenednek a gyöngéd tájak, az évszakok törvényei szerint váltakozó színű dombok, a meghúzódó patakokkal, a fákkal körül­ölelt házak, a magot termő mezők. Ez a világ azonban nemcsak az üde frisseséget és könnyedséget közvetíti a né­zőnek, hanem érzékelteti az ember örök küzdelmét is a földdel, a természettel, a tár­sadalmi viszonyokkal. A mű­vész alázattal közelít a mun­kálkodó emberhez, a küzde­lem nagyságát és szépségéj egyidőben érzékeltetve. Ez a varázs sugárzik a megfáradt öregek mozdulataiból és te­kintetéből, a téli hóban haza­felé tartók kimért mozgásá­ból, a hordómosási jeleneiből, az ültetők és kapálok ősi te­vékenységéből. Pásztorok és parasztok járnak-kelnek, örül­nek és bánkódnak a (iombos, hegyes palóc vidék szögletei­ben. Olvanok, akik tudják a törvénvt, csak a mun ki é'Wi és torija meg az emberi. Eb­ből. fakad minden érték. Eb­ből fakad a csöndes szénség is. Egvszerű igazság ez még­sem mindig nvilvánvaló, ezért ismétlése is óira és újra indo­koltnak látszik. Ez Farkas András tanítása. A pedagógusé és a művészé egyaránt. Hogy milyen ke­mény igazság ez, arra példa a kiállításon látható Dózsa 1514 című sokalakos kép is. A föld. a munka, a szabad élet jogáért, a szabadságért, a nyűgöktől mentes életért küz­döttek Dózsa seregei és még annyian a következő száza­dokban. T. E. 8 NÓGRÁD - 1983. március 26., szombat A porcelán új útjai Portrévázlat Szász Endréről Szász Endre az utóbbi években újabb meglepetések­kel fordította magára a fi­gyelmet. Hollóházi szakembe­rekkel együttműködve bárso­nyos fényű, a színek és vona­lak szépségét évszázadokig megőrző porcelán lapokat ön­tetett ki, amelyekre nemcsak táblaképeket, hanem később a győri színház, majd a Hil­ton Szálló részére hatalmas, szimbolikus erejű freskókat festett: szórópisztolyok és tör­lések segítségével. E technikai újítás bevezetését kémiai és technológiai kísérletek sora előzte meg. „Sokat olvastam és kísérleteztem, miközben ráébredtem arra, hogy milyen káprázatos lehetőségek rejle­nek a porcelánban. Volt úgv, hogy szinte »vakon« festet­tem. munka közben mindig az égetés utáni színekre gon­dolva. A győri színház két belső pannója és a Hilton Szálló porcelán mozaikja már a kikísérletezett új eljárások alapján készült. Ilyen nagy­méretű porcelán lapokat eddig még nem csinálták. Az anyag fagy- és hőálló, külső és bel­ső térben egyaránt használ­ható. színét és tónusát nem változtatja. A szakemberek szerint a porcelán felületének eme megmunkálása nagy jö­vőt ígér. Forradalmasíthatja az építészeti dekorációt is. mert ellenáll a légszenveződési ár­talmaknak s a kiégett színek évszázadokig megőrzik fé­nyüket.” Porcelán kép (1979—80) Szász Endre több éves szer­ződést kötött a hollóházi gyárral, s minden évben hosz- szabb-rövidebb időt tölt el a faluban. Már működik a kor­szerűen berendezett stúdió, ahol fiatal szakmunkásokat is oktat, újabb és újabb lehető­ségek után kutatva legfőbb munkatársával: Klein László műszaki vezetővel. Általá­ban az éjszaka csendjében dolgozik: ecsettel, szórópisz­tollyal, törlésekkel, textilda­rabokkal, újjaival, tenyerével meg még sok más módon. „A technika nagvon fontos, de valójában másodlagos — vé­lekedik Szász Endre. A fes­tésnek úgv kell mennie mint a helyes autóvezetésnek: ref- lexszerűen. de a képen nem szabad látszania az anvaagal való küzdelemnek. Én is küz­dők az anyaseal, de ez nem tartozik a közönségre. Na­gvon fontos, hogy a művész kinek dolgozik. Az absztrakt csak önmagának fest, meg né­hány sznobnak, akik azt ál­lítják, hogv értik. Ezek a pik­torok a dekoráoiót összetévesz­tik a képzőművészettel. Pedig annak mások a feladatai. A műv^rzet legizgalmasabb te­rülete. hogy meg kell fogal­maznia az embernek az űj morált, s aki erre képtelen aki ezt nem tudia, az nem művész. Aki csak »dekora­tiv«, az nem tanít meg sen­kit”. Szász Endre szeret nagy felületekkel dolgozni. Egy- egy mozdulatnak, egy-egy Tanulmány a győri színház Padlóváza (1983) hajlatnak jellegzetes merész iramú vonalakkal ad kifejező erőt. Lapjain világítanak a lila, a sárga és a kék színek, — az égetés magasiskoláját bizonyítva. A tányérokra szí­vesen rajzol virágmotívumo­kat, amelyek többnyire piros porcelán freskójához. és arany szélezésűek, s belső felületüket egy-egy tónusos fej — a fekete és fehér ár­nyalatival — díszíti. De ta­lálkozunk teljesen geometri- zált, figura nélküli ábrázola­tokkal is, amelyek csodálatos színekben sziporkáznak. Nagy szerepet juttat a fehér és a fekete arannyal való kapcso­latának. A hollóházi műhelyben lát­ható műtárgyak többsége egyelőre még mintapéldány, de már készülnek (ofszet el­járással) sokszorosított dísztá­lak is. Formailag is bővültek a lehetőségek. Láttunk a gyár stúdiójában figurális mintá­zatokkal ellátott porcelán hege­dűket, kávés- és teáskészlete­ket, kecses és szokatlan ala­kú padlóvázákat. Most már idehaza is hallatlanul nép­szerű, bár külföldön jobban ismerik, mint hazájában. Goldblatt Noel chicagói mil­liomos, aki 28 évvel ezelőtt egv rákkutató intézetet alapí­tott. s kifinomult ízlésű mű­gyűjtő, Szász Endrét „az év­század művészének” nevezte. Egyik monográfpsa: Fav­mond S. Stites Picassóval és Salvadoré Dalival hozta pár­huzamba. Itthon két könvv is készült róla. a budapesti ta­vaszi fesztivál idején pedig a Vigadó Galériában rendeznek kiállítást legújabb műveiből. Dr. Tóth Ervin KÁLDI JÁNOS: Vita brevis Mottó: Pillanat csupán az élet, de gyönyörűség. Igen, igen, elillanó füst és csak pillanat csupán. Akkor is, ha sok-sok délelőtt s ugyanannyi délután. Akkor is, ha sok-sok éjszaka, röpke pillanat csupán. Múlékony holdfény a tűzfalon, meglebbenő lomb talán. Cikázó villám, suhanó, könnyű pillanat csupán. Átfutó fellegecske árnya az esti domb hajlatán. Madár szárny-villanás, messze, fönt, hamvas pillanat csupán. Egy álomi fényfolt emléke a kertre dőlt rózsafán. 1982. {. Aforizmák A korbács politikája külö­nösen ott alkalmas, ahol meg- csömörlöttek a mézeskalács­tól. (Talleyrandnak tulajdonított mondás) ☆ A kutya számára a haladás olykor nem egyéb mint rozs­damentes acélból készült lánc. (Kutyahumor) ☆ Az illető kiváló képeségeket árul el a szükségletek kielégí­tése terén. (Egy Arizona államban talált sziklára írt jellemrajz­ból) ☆ Tanulni soha sincs késő —. évek múltával azonban a ta­nulás gyümölcsei túl kemény diónak bizonyulnak. (Antipedagógiai gondolat)

Next

/
Thumbnails
Contents