Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-03 / 52. szám
A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár szécsényi kábeldohiizemcben ebben az évben a növekvő piaci igényekhez igazodva, mintegy 83 millió forint értékű fa kábeldob gyártását szeretnék megvalósítani. A kábeldobok jelentős részét a Magyar Kábel- műveken keresztül külföldi piacra termelik. —Rt— Tárt karokkal várt ötletek „Távolabbi munkaterületeken nem nagyon örülnek a mi ötleteinknek az MTK miatt. Vagyis: mert Más találta ki. Régi magyar hiba ez Jedlik Ányostól Bánfyig. Meg kell szenvedni, míg az ember az ötletét hasznosítja. Szemleletváltozásra volna szükség ezen a téren is. De nehéz dolog, mert nem egy-két embernek, hanem nagyon soknak kéne a szemléletét megváltoztatni” — nyilatkozta lapunknak egy régebbi alkalommal Hegyi Gyula, az SKÜ üzemmérnöke. Több hasonló véleményt is lehetne idézni az újítások, ötletek, szokatlan javaslatok fogadásáról, s valószínű, hogy a panaszok többsége megemlítené az itt is érintett két gátló tényezőt: az irigységet, illetve a „magyar sajátosságot”. Lassan közhelyekké feslenek már ezek a rosszallások, a két hiba ellenben továbra is él és virul. Pedig „Az eddiginél határozottabban kell támogatni az újítókezdeményezéseket” — mondta ki a legutóbbi pártkongresszus gazdaság- politikára vonatkozó határozata is a fontos tennivalót. Alkalmasint e fokozottabb támogatást hatékonyan elősegíti egy közelmúltban megjelent könyv: Lénárd Ferenc pszichológusnak A gondolkodás hétköznapjai című érdekfeszítő munkája. Az írást az Akadémiai Könyvkiadó dobta piacra a Korunk tudománya sorozatban. A tudós nem csupán túllép a közhelyeken, hanem bizonyos fokú védettséget is nyújt olvasójának a közhelyek ellen azáltal, hogy a lélektan szemszögéből ír a gondolkodáshoz kellő ismeretekről, a zavaró akadályokról, a gondolkodás elindításáról, a gondolatmenetről és az elmélkedés hozamáról. Az újítómozgalom számára talán leghasznosabb része a kötetnek az utolsó fejezet, amelynek címe: A fogadtatás. Lénygbevágó tanulsága ennek a 37 oldalnak, hogy az újdonsággal kapcsolatos fenntartásnak, nehézkességnek korántsem mindig a rosszindulat valamelyik váfaja húzódik meg a háttérben. Hanem, bár egyáltalán nem előnyös, de természetes, belátható emberi reagálásról van szó. Ez magától értetődően nemcsak Magyarhonra, hanem az egész •földkerekségre jellemző (mint azt Lénárd nemzetközi, történelmi és közelmúltbeli példái fényesen szemléltetik). Az embereknek újtól való idegenkedése miatt lehet mérgelődni, elkeseredni, ám ez ritkán célravezető. Hasznosabbnak látszik e káros tulajdonság tudatosítása, és tüneteinek” nevén nevezése. Ezt teszi az itt taglalt könyv. „Az új gondolatot először merő képtelenségnek tekintik, amely még említésre sem érdemes” — olvasható a műben. Amit nem így fogadnak, az legtöbbször nem jó gondolat, de — s ez nehezíti a dolgot —, amit így fogadnak, az még lehet valóban rossz ötlet is. „Aztán jön egy időszak, amikor égy csomó egymásnak ellentmondó kifogást emelnek ellene — írja a könyv —, például: az új elmélet túl jan- tasztikus vagy csupán új szóhasználat.’’ Sok újító átélhette már tippjének ezt a fajta bírálatát. De különösen jellemző az új gondolat térhódításának következő stádiuma, amit így ír le a kötet: „Végül elérkezik az az állapot, amikor szinte mindenki úgy tesz, mintha mindig is ezt az elméletet vallotta volna.” Föltehe- tőleg nemcsak az újítók tudnának példákat említeni saját emlékeikből e tétel alátámasztására. E sajátosságok pontos leírása, köztudatba emelése minden bizonnyal sokat segít a belőlük származó hátrány mielőbbi leküzdésében. -A csomó afórizmaszerű bölcsesség közül még egyet kell kiemelnünk, égető időszerűsége miatt: „Gyakran tapasztaljuk — írja több évtizedes kutató munka alapján Lénárd —, hogy az új gondolatok kedvező hivatali fogadtatása kompromisszumos megoldásokat szült. Bármilyen szimpatikus is a kölcsönös engedményekkel járó megegyezés, annyira elveheti az új gondolat sava-borsát, hogy bevezetése értelmetlenné válik.” Seregnyi ötletembernek örömet jelenthet pusztán az is, ha kötetben olvasván ismer rá saját nehézségeire; ám igazi örömet az „hozhat a konyhára”, ha a tudósi elemzést gyakorlatilag hasznosítjuk a gazdaságban. Molnár Pál SZÁZLÁBÚ SZfCSÉNY Nagy lépések gazetas Kiemelkedő és rendhagyó évet tudhat maga mögött a szécsényi termelőszövetkezet. Kiemelkedőt azért, mert termelését. és nyereségét egyaránt 60 százalékkal növelte egyik évről a másikra, bruttó árbevétele még ezt is meghaladó mértékben emelkedett, s átlépte a 400 milliós határt. Rendhagyót azért, mert a múlt év végén egyesült a ludányhalászi közös gazdasággal. Növekvő termelékenység és hatékonyság Vállalkozásaink sikeresek voltak, s a múlt évét nyugodtan nevezhetjük a nagy lépések évének — mondotta dr. Hütter Csaba a termelőszövetkezet elnöke. — Annak ellenére, hogy sok tartalékunk van még, elégedettek lehetünk az elért eredménnyel. Amellett, hogy dinamikusan fejlődő ipari tevékenységünk hozta bevételünk 62 százalékát, nagyot léptünk előre az alaptevékenységben is. A 4,6 tonnás búzahozam, a 29 tonnás hektáronkénti cukorrépa- és silókukorica-termés megfelel azoknak az igényeknek, amilyeneket egy ilyen nagyüzemmel szemben támaszthatnak. A 6014 literes fajlagos tejhozam azt jelenti, hogy évente több mint 3 és fél millió liter a tejtermelés. S az sem mellékes, hogy a munka termelékenysége 15,5 százalékkal nőtt egy esztendő alatt, az eszközhatékonyság pedig csaknem kétszeresével. Érthető, hogy így a szécsényi— ek nyugodtan vállalhatták azt az új bérezési rendszert, amely a nyereség és a bér viszonyára épül. Mindez szerves része annak a törekvésnek — amit nyíltan hangoztatnak a gazdaságban —, hogy a jól dolgozók érezzék magukat jól, a rosszul dolgozók pedig rosszul... Könnyűipar és kohászat Az a vélemény, miszerint egy bizonyos szinten fölül töb- bg kerül a leves, mint a hús, úgy tűnik nem érvényes a szécsényi termelőszövetkezetben. Amíg 1981-ben az egy tehénre jutó nyereség 2800 forintot tett ki, addig tavaly ez az összeg már 3800 forintra rúgott. További előrelépést várnak a hízómarha értékesítésében és a baromfihús-termelésben egyaránt, elsősorban a költségek csökkentése révén. Igaz, ebben a gazdaságban kikre és van mire támaszkodni. A 45 egyetemet és főiskolát végzett szakember mellett 222 a középiskolát végzettek száma, akikkel együtt 443 szakmunkás segíti az eredményes gazdálkodást. S a magasan kvalifikált vezető szakemberek száma nyilvánvalóan idén is nő, hiszen a jó gazdaság mágnesként vonzza a jó dolgozókat. A 110 milliót érő géppark olyan biztonságot nyújt a termelésben, mint eddig soha. Ugyanakkor e hatalmas technikai bázis mind eredményesebben látja el megnövekedett feladatát. Az energiatakarékos berendezések, a hulladékhő-hasz- nosítás, az energiafelhasználást megkerülő eljárások csupán egy év alatt 120 tonnányi olaj megtakarítását teszik lehetővé, a biogáztermelés beindulásánál egy időben. A közös gazdaságban két év alatt 5,7-ről 3,7 százalékra csökkent az árbevételhez képest az energiaköltség. Ebben vitathatatlan szerepe van annak, hogy a termelőszövetkezetben egy év alatt 80 millió forintot fordítottak fejlesztésre a különböző népgazdasági programok részeként. A több lábon állás stratégiáját pedig jól bizonyítja, hogy az alaptevékenység mellett a könnyűipartól a kohászaton és gépgyártáson át a bányászatig egész sor ipari tevékenységgel foglalkoznak. Bicegés ellen Az újonnan megválasztott 15 tagú vezetőség előtt ez évben is nagy feladatok állnak. A megye termelésében legnagyobb gazdasága, területében is a második legnagyobbé lépett elő. A jelenlegi helyzetben több mint 600 milliós bevételt és több mint 60 milliós nyereséget tervező szécsényi termelőszövetkezét páratlan képviselője Nógrád megye mezőgazdaságának. A tervek megalapozottak, szécsényi mércével mérve teljesíthetőek, mert az utóbbi esztendőkben felhalmozódott szellemi, anyagi kapacitás, az élvonalat képviselő technológia feljogosítja erre a nagyüzemet. Hogy ezek megvalósításához évi 358 ezer köbméter teljesítményű biogáztelepre, öntödére, gépgyártásra és AG- ROTEK-raktárra van szükség a legelőre alapozott húsmarhatartás mellett az egyúttal azt jelenti, hogy élni tudtak lehetőségeikkel, adottságaikkal. Mertek kockáztatni és vállalkozni, ami nélkülözhetetlen velejárója az eredményes gazdálkodásnak. A termelés és feldolgozás egymásra építése mellett nagy súlyt fektettek a szerteágazó ipari tevékenység fejlesztésére is — mindenből egy kicsit elv alapján — s ez a mai piaci viszonyok mellett biztonságot nyújt. Miként a százlábún sem lehet észrevenni, ha elveszti egy-két lábát, hogy biceg, a szécsényiek is minden bizonnyal túlteszik magukat azon, ha egy-két elképzelésük nem válik valóra az elkövetkező időszakban. Van mire biztosan támaszkodniuk! Z. T. A hazai piaci megrendelések mellett külföldi megrendelőknek is szállítanak női divatruhákat. Az első negyedévben a Sikk küiönlegességű női ruházati szövetkezet szécsényi üzeméből. Képünkön Csernák Józsefné női dzseki varrását végzi. —Rigó— PÁRTTITKÁR BALASSAGYARMATON Család Pár perccel ezelőtt fejeződött be a taggyűlés a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat balassagyarmati üzemében. Ezt követően Szűcs Lász-lóval, a pártszervezet titkárával együtt olyan nyugodt helyet kerestünk magunknak, ahol nem zavarnak bennünket, ahol jóízű eszmecserét folytatunk. * Az alapszervezet titkára 1979-ben került’ ide dolgozni. Mint mondja, az akkori párttagok közül sajnos igen kevesen maradtak itt. ö, meg György Jancsi. Az eltelt több mint egy évtized alatt Szűcs László bebizonyította: nemcsak mint párttitkár képes helytállni a közösség szolgálatában, hanem magas fokon műveli szakmáját, a vízvezeték-szerelést is. * — Először 1972-ben választottak meg egyhangúlag az alapszervezet titkárának. A tagság tudta, hogy egyenes, szókimondó vagyok, ragaszkodom az igazsághoz. Véleményemet, álláspontomat csak akkor változtatom meg, ha érvekkel képesek meggvőzni. Az egyenes, szemtől szembe való beszédet. illetve ezt a tulajdonságé' valószínű, a szülői ház- té' hoztam magammal. Szüleim többször voltak párt- alapszervezeti titkárok. Visz- szaemlékezve beszélgetésükre, csak azt mondhatom. mindig őszinték voltak — bármiről is volt szó. Az itt töltött több mint egy évtizedről nagyvonalakban a következőket mondhatom: — Ügy érzem, mint politikai vezetőt is elismernek. A párttagokkal a kapcsolatom baráti, s számomra mindennél többet ér az, hogy bizalommal vannak irántam munkatársaim és a párttagság. * A legutóbbi évzáró taggyűlésen a városi pártbizottság értékelése szerint az alapszervezet tagjái jól oldják meg gazdasági, politikai feladataikat, a közösség szolgálatát, teljesítik a pártélettel, párthatározatokkal kapcsolatos kötelezettségeket, kezdeményeznek, döntő többségük példát mutat az élet minden területén. — Jólesett a testület elismerése, mert éreztem benne saját munkám minősítését, • megbecsülését, azt, hogy a városi pártbizottság egyenrangú partnerként kezel bennünket. Gondolom, azért születhetett meg az előbbi vélemény, mert olyan elvtársakkal dolgozom együtt, akikkel jól megértjük egymást, akik között jól érzem magam, akik becsülik, értékelik munkámat — vall meleg hangon a párttitkár. * A nehéz időszakok őt sem kerülték el, de mindig túljutott a kritikus holtponton. Az első időkben az önmagával szemben igen magasra állított mércét próbálta elfogadtatni és megvalósíttatni a tagsággal. A gyakorlat azonban rádöbbentette, hogy nem mindenkitől várhatja el azt. amit saját magának előírt. Pedig akkor is vallotta, hogy nem híve a kompromisszumoknak. Az élet viszont erre is megtanította. No meg arra, ha valami elsőre nem úgy megy. ahogy elképzelte, akkor más megoldást kell keresni. Megértette, hogy az emberek érzékenyek, jólesik nekik, ha esetenként, még ha felelősségre is vonják őket. az ő helyükbe képzeljük magunkat. — Bevallom, az első időkben idegesebben, magasabb hangon szóltam, mint ahogy kellett volna. Nem tehetek róla, hirtelen természetű vagyok és borzasztó gyorsan reagálok a különböző dolgokra. Édesanyám ezt gyerekkoromban már észrevette. Azzal magyarázta, hogy a második világháborúban, afni- kor a németek menekültek, i von az utolsó pillanatban lakóhelyünk közvetlen közelében felrobbantottak egy raktárt, s a légnyomás engem földhöz csopott. Ha a vitában úgy éreztem, hogy száz százalékig igazam van, akkor gyorsan felpörögtem, de sohasem haragudtam meg senkire. Ilyenkor a párttagok, a munkatársaim, vagy vezetőtársaim megfogták a vállamat, s így szóltak hozzám: — Lacikám, nem ilven hangot akarunk tőled hallani . .. Máskor meg odahaza, amikor kettesben voltunk feleségemmel, ezeket mondta: — Ebben az esetben nem volt igazad. Aztán mondd, miért van arra szükség. hogy mindig csak a Szűcs hangja hallatsszon ki az ajtón? Az észrevételek mindig jelezték, hogy változtatnom kell. Addig azonban sohasem fajult a helyzet, hogy bárkit is megsértsek. Ma már előbb hosszabb-rövidebb ideig gondolkodok, aztán szólok. * A módszerek előnvös változásában sokat segített neki az öthónapos pártiskola, továbbá az. hogy rengeteg időt töltött olvasással és tanulással. hogv megfeleljen az egvre növekvő követelményeknek, a tagság i#éá s nyeinek. Előfordult, hogy többször kiesett a kezéből a könyv, mégse tette le addig, amíg el nem olvasta, amire kíváncsi volt, vagy amit kötelezően előírtak. Visszapergetve az eseményeket, úgy vélekedik, hogy az első időszakban inkább csak a nehezét érezte, mint á szépségét a pártmunkának. Ahogy bővültek ismeretei, gazdagodott tudása, nőtt hozzáértése. úgy fokozódott figyelmessége, differenciált megítélése, lényeglátása a párt- alapszervezet tagjai és munkatársai iránt. Életében a legválságosabb időszak 1979 volt, amikor a fia igen súlyos balesetet szenvedett. — Mondanom sem kell, hogy ez idegileg nagyon megviselt. Lemondtam a csoportvezetői beosztásról, arra kértem a párttagságot, hogy mentsem fel a titkári tisztség alól. Ök azonban ragaszkodtak hozzám. Ebben a nehéz helyzetben is maradásra kértek. Az elsőre nemet mondtam, a másodikra igent, ha ők is úgy akarják. Ezt a kritikus időszakot a pártmunka egy kicsit megsínylette, de nem annyira, hogy bánkódnom kellett volna miatta. A pártalapszervezetben megtartott rendszeres összejövetelek elvi alapon, családias, meghitt elvtársi légkörben zajlanak le. A taggyűlést is a kölcsönös beszélgetés jellemzi. Nem kell végighallgatni a beszámolót, akinek közben is van valami észrevétele. javaslata, véleménye, kifogása, vagy egyéb más, az nyomban közreadhatja. Az elhangzottakra minden esetben a titkár válaszol. — Örömmel mondhatom, hogy az alapszervezet minden tagjára maximálisan számíthatok — szól büszkeseggel a hangjában Szűcs László, aki eddig kétszer kanta meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. Több különböző szán. tő dicséretben részesült, dolgozott az aranykoszorús címet elnyert Madách Imre Szocialista Brigádban, taaia a városi pártbizottságnak én a fegyelmi bizottságnak. Mielőtt elváltunk, felkereste az ott dolgozó feleségét, majd azzal bocsátott útrs*^ most már nem csak a nehézségét. hanem a szépségét is érzi ennek a sok erőfeszítést, áldozatot kívánó, de igen hasznos munkának. Bizonyára azért, mert maga mögött érzi a kollektíva segítségét, a nyugodt otthon féltő, szeretetten felfokozott gondoskodását. — venesz — j NÓGRÁD - 1983. március 3., csütörtök 3
