Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

Egy szolgáltatás bemu'atfcozik (L) Öl sseruezel — mos r A MUNKAEEÖ-KÖZVE- TÍTÉS rendszere az utóbbi időben több kritikát, mint el­ismerést kapott, különösen a vállalati szakemberek, de a munkát keresők részéről is. Bírálták rugalmatlanságát, szóvá tették bürokratikus vo­násait, kritizálták a nevében kötelező, tartalmában nagy szabadságfokkal bíró jelle­gét, elítélték eredménytelen­ségét. .. Más, de korántsem elha­nyagolható kérdés azonban, hogy ezek a sokszor — sőt legtöbbször érdekektől vezé­relt, érzelmektől felfűtött meg­nyilvánulások mennyiben voltak jogosak. Ha nem kis jóakarattal feltételezem, hogy minden észrevételnek volt igazságtartalma, akkor szintén el kell fogadni azt, a kérdést mégis csak leginkább eldönteni hivatott szakem­berek által képviselt állás­pontot, hogy a munkaerő­közvetítés hagyományos rend­szere is többé-kevésbé ered­ményesen töltötte be funkció­ját és hozzájárult a munkál­tatók és a munkavállalók egymásra találásához. Az a legtermészetesebb do­log, hogy minden igényt nem elégíthetett ki, különösen, ha —, mint az gyakran előfor­dult — az teljesen indokolat­lan volt. (Hogy ne mondjak mást: a közvetítés rendszere nem volt hibás abban, hogy a „vándormadarakat” öt hely­re történt kiközvetítés után sem vették fel sehol.) Az is más dolog, de szem elől semmiképpen sem tévesz­tendő, hogy a közvetítés rend­szere állandóan változó kö­rülmények és módosuló cél­kitűzések között — tehát más és más feltételek mellett — funkcionált. Nem véletlen te­hát, hogy az elmúlt 35 év során többszöri változtatáson ment keresztül, annak érde­kében, hogy — lehetőség sze­rint — mindenkor operatív eszközként szolgálhassa a foglalkoztatáspolitikai célki­tűzések megvalósítását biz­tosító munkaerő-gazdálko­dást. CSAK EMLÉKEZTETŐÜL: a kiélezett munkaerőhelyzet­ben az elsődleges célt az in­dokolatlan munkaerőmozgás lefékezése, a kiemelt jelentő­ségű munkáltatók munkaerő­igényének kielégítése képez­te. (Döntően adminisztratív, korlátozó intézkedéseken ke­resztül.) Az 1988-ban beveze­tett gazdaságirányítási rend­szer mechanizmusai és hatá­sai a munkaerőmozgás erősö­dését váltották ki. A káros­nak ítélt munkaerő-fluktuá­ció megszüntetésére ekkor, a már említett ..kötelező” jel­legű közvetítést vezették be. Az intenzív munkaerőmoz­gást nem sikerült ugyan meg­fékezni, de ez nem is okozott gondot minden esetben: ennek egy része szándékolt volt a strukturális átrendeződés szükségszerű következménve. Figyelemmel arra, hogv nan- jainkban a gazdaságpolitikai célkitűzések ..fő csapásának” iránya az intenzív fejlesztés kibontakoztatása —. amely olyan ágazati, gyártmány-, termák-_ és ebből következő­en munkaerőstruktúra-vál- tozást vonhat (és kell, hogy vonjon!) maga után, amely munkavállalók sokaságát érintheti és mozgatni fogja — a munkaerő-közvetítés rend­szerének korszerűsítése, meg­újítása elodázhatatlan fel­adat. Ebben a helyzetben a mun­kaerő-közvetítés célja szük­ségszerűen bővül. A munkál­tatók folyamatosan átrende­ződő/— és remélhetőleg egy­re inkább valós szükséglettel egybeeső létszámigényeinek kielégítése, a munkára jelent­kezők, az elhelyezésre várók munkához juttatása mellett az új típusú közvetítő szer­veknek elő kell segíteniük a kölcsönösen megfelelő fog­lalkoztatási igények egymás­ra találását. A közvetítő szerveknek túl kell lépni a hagyományos for­mákon és módszereken, sutba kell dobni az adminisztratív és bürokratikus eszközöket. Mint minden más területen ma és a jövőben, itt is más­ként kell dolgozni! Annál is inkább, mert a pozíciók — a gazdasági helyzet, a munka­erőpiac, a munkáltatói szük­ségletek, a munkavállalói igé­nyek — a megszokottnál ra­dikálisabban is változhatnak. A felélénkülő munkaerő- mozgás mellett, az említettek miatt nehezebbé válhat az el­helyezkedés. Az új típusú szolgáltató jellegű közvetítésnek fel kell kelteni a munkavállalói igényeket is. Gondolkodást is kell formálni, a szemléletet is alakítani! Korántsem biztos az, hogv mindenki ott dol­gozik. ahol leginkább kifejt­heti képességeit. Meg ke'l te­hát találni mindenki számá­ra a neki leginkább megfe­lelő mun’-á*. A MUNKAERŐ-KÖZVE­TÍTÉSI tevékenység a jövő­ben ki kell terjedjen az álla­mi és szövetkezeti munkálta­tók mellett a magánkisiparra és kiskereskedelemre is. (Folytatjuk.) Baráthi Ottó Honfoglalás „Nevesincs" utcában Irány: Irán Derűs arccal Van valami megmagya­rázhatatlan természetes öröm abban, amikor a világszerte nehezedő gazdasági feltéte­lek között egy üzemnek si­kerül megőrizni helyét a nagyvilágban. Hát még, ha javítani is tud rajta. Valami ilyesmit éreztem Kalocsai Fe­rencnél, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek készáruraktárá­nak vezetőjénél, amikor a hazai és az exportszállítások helyzetéről érdeklődtem. — Ami most történt,, az nem mindennapi dolog — mondia derűsen a szállítás­vezető. — A szállítás dinamikája jelzi, hogy milyen igényt tar­tanak hazai és külföldi pia-_ cokon a vállalat termékeire.’ S, amikor szünetel, vagy csökken a szállítás üteme, akkor bizony, elgondolkodunk. Most azonban élénkülést ta­pasztalunk. Nemrég hagyta el a gyárat egy páratlan ex­porttétel. Tudja, milyen hosz- szú 25 vagon egymás mögött? Ennyit pakoltunk meg salgó­tarjáni rúdacélból. S aztán irány Irán! A szállításvezető nem em­lékezik, mikor volt ilyen nagy egy tételből a szállít­mány. A , gondolatok mögött ott van egy egész üzem szak­értelme, lelkesedése és lelki­ismerete. A gyártástól a be- vagonírozásig nagy figyelem és gond kísérte az iráni meg­rendelést. így vannak ezzel a többi exportigény termelésé­nek és kikészítésének egész fázisrendszerében. S, amikor kigördül egy-egy jelentős exportszállítmány, akkor megkönnyebbülnek. Irán elég messze van. Amíg Salgótarjánból a távoli or­szág megrendelőjéhez érke­zik ez a nagy szerelvény rúd­acél, addig talán többször is át kell pakolni az árut. A szállítmánynak nemcsak ha­táridőre kell megérkeznie, de a szállítás és az átpakolások folytán sértetlenül, teljes ép­ségben. Mert, ha az üzemmel szemben támasztott igénynek mindenben meg tudnak felel­ni, akkor egy-egy külföldi cég jó márkának ismeri el az üzem emblémáját. A hosz- szú időre szóló kereskedelmi kapcsolatnak ez a korrektség rakja le az alapját. Záhony hetekig nem fogad­ta az árut. Nagy volt a zsú­foltság. A Salgótarjáni Kohá­szati Üzemekben is gyakran felmerült a határidőcsúszás gondolata. Nemrég érkezett a hír, indulhat az exportszállít­mány. A kohászati üzemek szállítási szakemberei egy percet sem haboztak. — Rakodjunk, fiúk! Hadd menjen az export. Ez a rúd­acél pedig ráadásul még jó pénzt is jelent. Kedvező ára van a külpiacon. Amit ezúttal kapnak érte, az jó valuta lesz az ország­nak. A valutára pedig szük­sége van a gyárnak is. Hát ezért ült ki a derű a kohá­szati üzemek készáruraktára vezetőjének arcára. Orosz Béla — Tessék mondani: mi az utca neve? — kérdem a nagy- bátonyi Mátra-lakótelepen a frissen vakolt, mészillatú la­kóház előtt, néhány éppen hurcolkodó tulajdonost. Mint­ha legalábbis a magyar el­mebajnokságon hangzana el a kérdés úgy néznek rám a fé­nyesen csillogó szobabútor alól, de sem ők, sem a roko­nok, sem az ismerősök nem tudják az utcanevet — ment­ségükre legyen mondva az építésvezetőségen sem, csak úgy emlegetik: a C—1—2-es. Második kérdésem már ele­ve nehezebbnek tűnik: — Ki a házfelügyelő és hol található? Nem is szaporítom tovább e „tudálékos” kérdéseket, hi­szen a költözködőknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem efféle dolgok iránt érdeklődnek. Erre ráérnek maid a beköltözést követő na­pokban. Néhányan már azon­ban teljesen birtokukba vet­ték új otthonukat, . például Czenéék is. akik a tari szü­lőknél éltek ez idáig két gye­rekükkel. Bemutatják az ötvennégy négyzetméternyi kétszobás la­kást, világos, tágas, tetszetős tapétájú szobák, az átlagosnál nagyobb méretű konyha, tel­jes ablaksorral, csupán a fo­lyosó tűnik szűknek. — Elégedettek vagyunk az elosztással, mi több a műsza­ki minőséggel is — mondják, s ez szemlátomást jólesik az éppen ott hiánypótlást végző festőknek. Mint kiderült Czene Gyuláék hat esztendővel ez­előtt már lakástulajdonosok lehettek volna, akkor azonban lemondtak a salgótarjáni le­hetőségről, megvárták a nagy- bátonyit. — Ez közelebb van jóval a kányási aknaüzem­hez — említi a férj —, ennél már nem töprengtünk. Rácz Pálné férje — mint egyébként a huszonnyolc la­kás valamennyi tulajdonosa — a Nógrádi Szénbányáknál dol­gozik. Tízéves munkaviszonyt vállaltak, így jelentős kedvez­ményekkel jutottak otthon­hoz, régzint jóval hamarabb az átlagos várakozási időnél, részint nedig olcsóbban. Ráczék Mátra verebei vből ér­keztek, szintén a szülőknél él­tek korábban. — Kimondhatatlan öröm. hogv végre önállóan rendez­hetjük be lakásunkat, senki­től sem zavartatva élhetünk — mondja a fiatalasszonv —. anváméknál, bizony s^kan voltunk a szűköske házban. A négvesztendős Palika mór alig várta, hogy a játékainak helyet keressen az új lakás­ban. Aztán útban van az újabb csa’ádtng is. ha min­den igaz ánrilis húszadikán négven leszünk... Mindkét családban meg­kérdeztem. ha egv ..mesebeli lakóteleoi tündér” teliesítené a kívánságot,, mit kérnének tőle? Czenéék — több lakó kérését is tolmácsolva — elő­ször egv autóbuszmegállót szeretnének a közeiben, hiszen a ielenlegi járatokhoz több száz métert kell gyalogolni, egy kör járat sokat könnyítene különösen a kismamák gond­jain. Második kívánságuk, lévén autójuk van, garázs­építési lehetőség a közelben, harmadjára pedig azt „kérel­mezték”, hogy a lakásátadás után szokásos apró-cseprő hi­ányosságok, problémák kerül-; jék el e környéket... Ráczék a buszmegállón kí­vül azt - szeretnék, ha a lakó­háziak többet járnának össze, valamiféle közösségi élet ala­kulna ki. Harmadik kívánsá­guk pedig, hogy lakásukba minél hamarább egv szép bú­tor és szőnyeg kerüljön — úgy legyen! * Barangolok a környéken, aztán bámulom az önfeledten költözködőket, kiknek lelke­sedését csöppet sem hűti a hi-. dcg szél és a csaodosó eső. Bányászok, ők sokkal mosto­hább körülmények között is helytállnak. — Maga melyikben kapott lakást? — kérdezi egy feke­te bajszos, mokány fiatalem­ber. — Semelyikben — válaszo­lom egykedvűen. — Akkor is húzza meg ezt az üveget! — s kezembe nyújtja a házszentelőre ho­zott demizsont, aztán barátsá­gosan invitál: — jöjjön a bá­nyához, nem bánja meg! — De már siet is, kezében egy halom könyv. Nem lesz itt baj a közösségi élettel sem, gondolom. T. L. i 1f 82-ben sem javult a pénzügyi fegyelem Nem javult 1982-ben a pénz­ügyi fegyelem — állapította meg a Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatósága, amelynek az a feladata egye­bek közt, hogy ügyeljen a gaz­dálkodás rendjére. A javulás hiányát igazolja, hogy 1931- ben az ellenőrzések 82 száza­léka, 1932-ben nedig már 95 százaléka zárult jegyzőkönyv felvételével. Márpedig a sza­bályszerűséget vizsgáló ellen­őrök csak. akkor vesznek fel jegyzőkönyvet, ha a gazdálko­dó szervezet megsértette a gaz­dasági előírásokat, ha elmu­lasztotta vagy hibásan telje­sítette költségvetési kötelezett­ségei teljesítését, ha helytele­nül számlázott, ha hibásan képezte (és használta fel) ér­dekeltségi' alapjait. A listavezetők: a tsz-ek A legtöbb szabálytalanságot, illetve hibát esztendők óta a szállítás-hírközlésben, vala­mint az építőiparban működő gazdálkodó szervezetek köve­tik el. A vizsgálatok azt is ki­derítették, hogy magas a visz- szaesők, vagyis az ismétlődő hibát vétők aránya. E tekin­tetben a szövetkezetek, azon belül is elsősorban a mező- gazdasági szövetkezetek a lis­tavezetők, Az sem ritka, hogy egyes gazdálkodó szervezetek­nél hibát hibára halmoznak, s ennek következtében ugyan­csak megkérdőielszhető a ve­zetői tisztánlátás illetve a dön­tések megalapozottsága. A gyakori hibavátők mellett akadnak azonban olyan válla­latok is, ahol az ellenőrök évek óta nem tapasztalnak hi­ányosságokat, pontatlanságo­kat. Közéjük tartozik példá­ul az Észak-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagyke­reskedelmi Vállalat, a Győr- Sopron megyei Gabonaforgal­mi, a Sárvári Baromfifeldol­gozó, a Pest megyei Vendég­látóipari Vállalat. Az ellenőrzés feladata, hogy felfedje a szabálytalanságo­kat, felhívja a figyelmet a mulasztásokra — és rámutat­va az okokra — segítsen a hibák megelőzésében. Egy vi­déki mezőgazdasági termelő- szövetkezetnek például abban, hogy ne fizessen uzsoradíjat' fővárosi bérleménvéért. A szó­ban forgó tsz ugyanis több mint kétmillió forintot volt hajlandó áldozni egy ingatlan­ért. A kert éves bérleti dija négyszögölenként ezer foriní fölöt^ voit. Egy másik — ezút­tal ipari — szövetkezet külső szakértők munkáját túlbecsül­ve „szabadult meg” könnye­dén forintjaitól. Száznegyven­ezer forintot fizetett ki egy zsürizetlen (és fel sem hasz­nált) tanulmány díjazására. A főigazgatóság munkatár­sai az Utóbbi három esztendő­ben a megvizsgált vállalatok és szövetkezetek kétharmadá­nál tártak fel olyan hibákat és szabálytalanságokat, ame­lyek jogosulatlan személyi jö­vedelmek és különböző alap­talan. indokolatlan előnvök keletkezését tették lehetővé. Egyebek közt a másodállások­ban és mellékfoglalkozások­ban. a gépkocsihasználat, az elMeggel való maninuláció, va'omint a laza anyaggazdál­kodás kapcsán fizettek . ki ilyen pénzeket. A vizsgálatok azt is megállapították, hogv a szóban forgó jelenségek kiala­kulásában és rendszerré válá­sában szeTene van az ellenőr­zést elmulasztó, elnéző vezetői magatartásnak is. Az sem rit­ka. hogv a gazdálkodók oly­kor szeméK-ps — anvarrí vagy rgvéb — érdekeltségük miatt hunvnak szemet a szabályta­lanságok fölött. Jó szabályzatok — rossz végrehajtás A Balassagyarmati Fémipari Vállalat tanműhelyében készülnek jov.-n-'ö szakmájuk elsajátítására S!mon Róbert és Br-zovszki Vince másodéves szerszámkészítő tanulók. Az Ipoly parti üzem oktatási bázisán biztosítja szakemberei­nek utánpótlását. — kj — A tapasztalatok azt mutat­'ák, bogy a számviteli rend­ben és a pénzügyi fegyelem­ben feltárt hibák és hiányos­ságok általában a jó belső szabályzatok pontatlan végre­hajtásából származtak, s csu­pán negyedük vezethető visz- sza a szabályozás helytelensé­gére. Egyébként a hibák oko­zóiként tartják számon a gya­kori és jelentős jogszabály- módosításokat is. A gyorsan változó körülmények kétség­telenül a szabályozók sűrű módosítására kényszerítik az irányító szervezeteket. Ez pedig a pénzügyi ellenőröket kény­szeríti arra, hogy erősítsék a gazdálkodás kontrollját. Ez is egy eszköz — még­hozzá hathatós eszköz — lehet ugyanis arra, hogy megakadá­lyozzák az indokolatlan jöve­delemszerzést. Molnár Patrícia ' Kevesen tudják... ..., hogy a Magyar Autó­klub, s többek közt salgótar­jáni szervezete is hitellevél biztosításával nyújt nagyobb biztonságot a külföldre uta­zóknak. Az összes nyugati or­szágban érvényes AIT-hitel- levél 300 svájci frank értékű külhoni szolgáltatás igénybe­vételére jogosít, ezért a pén­zért megjavíttathetja kocsiját az utazó, szállíttathatja is járművét, valcm'nt kórházi kezelést vehet igénybe. A szol­gáltatások ellenértékét haza­térte után forintban egyenlít­heti ki. A hitellevélhez há­rom kiegészítő szelvény is tartozik, ezek egyike ellené­ben a szükséges alkatrészt azonnal és díjtalan szállítás­sal utána küldik, a másikért az üzemképtelenné vált au­tót fele fuvardíjjal hazahoz­zák, a harmadik pedig az egész család repülővel való és itthoni kifizethető hazautazá­sát teszi lehetővé. Ha a hitel­levéllel igénybe vett szol- gáltatások értéke meghalad­ja az ötezer forintot, 4—6 ha­vi részletfizetési kedvezményt is ad az autóklub. Hasonló hitellevelet kaphatnak a szo­cialista országokba utazók is. NÓGRAD — 1983. március 22., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents