Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
E N Lefogadom,®“* — tíz-, tizennégy éves, —, aki tisztában lenne azzal, mi is az a tuskózás. Sőt, a legtöbb fiú ebben a korban még a faha- sogatóshoz sem ért — manapság. A kérdés jogos: minek fát hasogatni, amikor a városi bérházak egy részét központilag fűtik, ahol pedig nem, ott az apa — féltve csemetéjét — maga' végzi e veszélyes munkát. Hogy helyes-e ez a féltés, vagy sem, nem akarom eldönteni. A véleményem persze megvan erről... Negyvenöt telén kaptunk rá a tuskózásra? Vagy talán még előbb? Nem is tudom. Bizonyos, hogy a háborús évek utolsó telén a falun minden valamire való fiúgyerek tuskózni járt. Kezdetben csak a temetőt jártuk, s a kipusztí- tott, kivágott akácok méteres tuskóít forgácsoltuk jó, éles fejszével. (Egyetlen esetre sem emlékszem, hogy valamelyikünk is elvágta volna a lábét vagy a kezét!) Később a kastélykertekre tettük át működési területünket. Mert bár az akác a legjobban égő fa a világon, szívósan kemény verejték kell hozzá. A Halmos- és Bárczay-kert fái többnyire fenyők voltak — s ahogyan mondtuk — szalad bele a fejsze, mintha vajba vágnánk. Többnyire itt is csak tuskőkat találtunk, mivel ügyes felnőttek „felvásárolták” a szép ezüst-, luc-, boróka-. s még mit tudom én milyen fenyőket, s értékesítették. A felvásárlás nem lehetett ügy, mírt igen magas egyhangúvá, unalmassá, sőt csonkot hagytak siettükben. terhessé vált. A fejsze — bár- Vagy talán ránk gondoltak, mennyire is élesítette ki Sza- A későbbi tuskózókra? Alig- kácsi bácsi, falunk jólelkű ha! kovácsa — egyre életlenebb, A tuskózáshoz nem csak sőt egyre nehezebb lett. Időéles fejsze szükséges. Ásószer- vei gyűlöltük, sőt követ is faszám nélkül silány az ered- ragtünk vele, s fél zsák for- mény. Mert mielőtt a fejszére gáccsal mentünk haza. 'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiimiiiiimniMiimiiiiiiiiiiiMmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii | Baráth Lajos: Tuskózás I I iiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiimiiiiiiiiniiiiiiiiiiiMiiHiiiiiiiMiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii sor került volna, körbeástuk — Kicsorbult! — mutattuk a fatuskót, le mélyen, s csak odahaza a fejszét, azután kezdtük vágni, farig- — Mert kicsorbítottátok, csálni. Hiszen ebből a műve- Szántszándékkal! létből jószerivel csak forgács E tarthatatlan helyzetből a jutott a zsákba. Ennek viszont Varga fiúk mentették ki a nagy hasznát láttuk, odahaza kéri süvölvényeket. nem kellett hasogatni. — Ezután robbantunk! — Igaz az, hogy a gyerek egy Jelentették ki. idő után mindenre ráun. A robbantásos módszer kl- Amíg szüléink elengedtek tus- tűnőnek bizonyult. A lövész- kóznl, sőt kezdetben elszök- árkokban gyutacsokat, gyújtunk, addig élvezettel forgat- tózsinórt szedtünk, körbeós- tuk a fejszét. Ám mikor tűk a fát, egy fejszefoknyi anyám reggel megjegyezte: rést vágtunk jobbról Is, bal— Mehetnél már tuskózni! ról is, betapasztottuk sárral — ekkor már nem ízlett any- vagy valamivel, s már rohan- nyira a munka. tunk is fedezékbe. Ám a családban mindenki- Mér a második héten kénynek megvolt a maga köteles- telenek voltunk abbahagyni a sége. Az enyém, a legkisebb Varga fiúk módszerét. S pon- fiúnak, a fakészítés. tosan Vargéék adták hozzá az így aztán a tuskózás idővel intő példát. Regina néni egyik szombaton éppen babot főzött, s hát tömte a robbantott forgáccsal a kis csikótflzhelyet. Éppen új kosár fáért ment a* udvar hátsó végébe, a tönkhöz, amikos iszonyatos robbanást hallott. Nem volt szokatlan a robbanás abban az Időben, de ez alkalommal fölöttébb gyanús helyről jött. A házból, méghozzá a konyhából. A látvány iszonyatos és lehangoló volt. A csikótűzhelyből alig maradt valami, a készülő bableves a plafonon, Illetve a mestergerendán, a vasfazék pedig darabokban szanaszét. Este engem i* elővettek otthon. — Mivel tuskóztok t! fiam? — kérdezte apám. — Hát fejszével I — Hozd be a fejszét! A fejszét akkor már hetek óta nem élezte Szakácsi bácsi, nyilván a féldeci honoráriumokért sem jelentkezett... U • c valahol itt ért vé- ... nur ge{ B tuskózó pályafutásom. Igaz, akkorra már felszabadították falunkat a szovjet katonák, s megindult, illetve tndulgatott a normális élet. A szántói fuvarosok szállítani kezdték a baskői hegyekből a rönkfákat, s egykét darab „véletlenül” beké- veredett az udvarunkba. A fejsze nem került le a napirendről. de hozzácsapódott a fűrész. Hej, ez sem volt köny- nyű mulatság, Mert a feladatom nem változott aztán sem. A tűzrevalóról nekem kellett gondoskodni. Kádár Páter« Munkásasszony műszak után Á marókés-pőrgé« fényével szemedben — . • kattintod mosatlan edényre a lámpát, ■ nézed a sző helyett asztalra nokott levelet, Kiosztod megkésett, óvatos csókjaidat, reggel tán néhány akad a szavakból Is, ha ropog a vekker az idegekben, ha álom ólma könnyebb, mint a kötelesség, Sóhaj az öröm a tévé távoli üzenetén, osonsz az ágyhoz, felsír a parketta alattad, szuszog a gyermekágy, szombatot vár a lakás. Keresztes József: Sárkány legel Sárándi József: Újságversek A Töke, mint világazúr fölötte a világ az úr? (Lírai közgazdaságtan) Máról holnapra il a nép Máról holnapra élek én is Az játszik veletek s velem kié e halhatatlan fétis — Kié a halhatatlan fétis? — 2 Krokik Árrendezés után: Örömömben jegyet váltottan a buszon potyautazó légynek A kutyás hölgy j Van nekem egy dán dogom miatta elkárhozom Bölcseleti Nem futez kétszer ugyan abba a folyóba 3 Tollrajz Petőfi Sándor utca hat a föld fölött az ég alatt Fényhiány és léghiány: — kisorsolt magány fojtogat Telsz ózondús benzingőzzel zajjal s szeszélyes szeretőkkel Szörnyeteg leszel — vén bohó lepusztult-,,győztes" városlakó Kerti Károly: Ijedt galambok iW:,i Kollár György: Röpülj! Sárkány dűlöng a rét fölött és fát legel, bokrot legel, s fejet legel, s legel dögöt. Lomhán böfög, de nem megy el. Füvet legel, legel rögöt. Csak sompolyog, csak megdelel: emészt, ürít, tátog, köhög, s támad megint, s legel, legel... És nem megy el, és nem megy el. Pálos Rozita: Babilon vizeinél lábunkban annyi félelem rémület és fájdalom vert gyökeret annyi romot katasztrófát cipelünk erkölcsi nemlétezők holtsúlyával becsapott Jövendőt vonszolunk minden tettünk pusztulást követel míg léptünk tájolását ellenkező irányban nem kezdjük újra a középszerűség mentsvárait megsüvegeljük a morális önkielégülők a hamis lázadók szava — mint szent hagyaték míg kigyulladt lépteinket imaként nem helyezzük a csillagmosta angyallajtorjákra hogy elgyötört kezünk felmutathassa egy napon a világ átváltozását
