Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

Mindenkor igazodni a változó körülményekhez Kedvezően kezdődött az új esztendő Irta: Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára Az 1983. esztendóberr továbbra is azt a gazdaságpolitikai irányvonalat követjük, amely a fejlődés minőségi jegyeinek gyor­sabb ütemű kibontakoztatását, az új növe­kedési pálya által megkövetelt struktúravál­tást és hatékonyságjavítást helyezte közép­pontba, s amely már az elmúlt ót év gya­korlatában -igazolta életképességét. Ennek az irányvonalnak a stabilitása, valamint az üzemek 1982. évi eredményei és sokatígérő kezdeményezései, a saját gyengeségeinkkel való reális szembenézés együttesen jó ala­pul szolgáltak az 1983. évi vállalati és szö­vetkezeti tervek sokoldalú, színvonalas kia­lakításához, a kedvező évindításhoz.-Megalapozottabb tervkészítés Figyelembe véve a népgazdasági elváráso­kat, a megye ipari üzemeinek 1983. évi ered­ményes tevékenységét, differenciált fejlődé­sét, a megyei pártbizottság múlt év decem­beri ülésén az idei esztendő legfontosabb gazdaságpolitikai feladatait az alábbiakban fogalmazta meg: hatékony gazdálkodás, jöve­delmező exportbővítés, ésszerű importhelyet­tesítés, az ország fizetőképességének megtartá­sa és a külgazdasági egyensúlyi helyzet ja­vítása érdekében. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy továbbra sem lehet reálisan számítani a kül­piaci értékesítési lehetőségek számottevő nö­velésére. Megyénkben az elmúlt két évben csökkent a nem rubelelszámolású export. Ennek kedvező irányú megváltoztatása a ter­melő-gazdálkodó egységektől sokkal aktí­vabb, offenzívabb piaci munkát igényel. Az ímportgazdólkodás új rendszere pedig na­gyobb kezdeményezőkészséget, gazdálkodás- centrikusabb szemléletet és gyakorlatot kö­vetel minden üzemtől. Nekünk is számol­nunk kell a belső felhasználásra, beruházás­ra fordítható eszközök csökkenésének hatá­sával. Ezért megyénk gazdasági fejlődését is döntően a termelési szerkezet további kor­szerűsítésével, a versenyképesség javításá­val, a belső tartalékok hatékonyabb kihasz­nálásával szükséges biztosítani. Az év kezdetén Önként adódik ■ kérdés: mi jellemezte a tervkészítés folyamatét? A gazdálkodó egységek vezetőinek véle­ménye alapján az 1983-as év indítását a ko­rábbiaknál zavartalanabb tervkészítés előzte meg. A tervező munka már a múlt év de­rekán elkezdődött, a szükséges információk megfelelő időben és mélységben rendelkezés­re álltak, a szabályozó rendszer várható mó­dosításáról pedig folyamatos információt kaptak üzemeink. Mindeteket jól hasmosí- tották a tervek végleges kialakításában. A gazdasági környezet gyors váltoxásalhoa való igazodás igénye mind több (lsemet Sun tönzött. Illetve kényszerít*« e többalteme- tívás tervezés alkalmazására. A tervező munka tartalmi gazdagodá­sát segítette a széles körben érvénye­sülő demokratizmus, amelynek során a munkáskollektívák a legtöbb területen hozzáértéssel nyilvánítottak véleményt, tet­tek javaslatokat a terv végleges for­mába történő öntéséhez. Pl. a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben a korábbiaktól eltérően a gyárrészlegek is külön tervjavas­latokat készítettek, melyek a vállalat funk­cionális szerveinek elképzeléseivel ütköztet­ve nyerték el végleges formájukat. összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy az 1983. év előkészítését a változó feltételek­hez rugalmasabban igazodó tervkészítés jel­lemzett, melyben jobban kifejeződik a ter­vek, s magának a tervező tevékenységnek a korszerűbb értelmezése is. A kedvező fejlődés ellenére helyenként továbbra is előfordulnak olyan visszatérő hi­ányosságok, amelyek fékezik az előbb emlí­tett kedvező tendenciák érvényesülését. Ez a megállapítás elsősorban a kisebb gváregv- sésekre érvényes. Nem egyedi eset az ÉSZAK- Kö példája, ahol a nógrádkövesdi üzem tervkészítésben való részvétele egyszeri ka­pacitáskimutatásra korlátozódott. Középpontban az egyensúlyt javító törekvések Vajon a népgazdasági elvárások, a tovább­ra sem könnyű külső és belső piaci feltéte­lek, valamint a megyei sajátosságok ás le­hetőségek, miként tükröződnek a tervek tar­talmában? Az egyensúlyi és hatékonysági követelmé­nyeknek megfelelően azok az üzemek hatá­rozták meg jól feladataikat, amelyek közép­pontba helyezték a jövedelmezőség növelé­sét, és sajátosságuknak megfelelően a ter­melés ütemének fokozását is. De jónak ér­tékeljük a nyereségüket növelő és a termelé­süket szinten tartó üzemek elképzeléseit is. Ezek tervéből egyértelműen kitűnik a haté­konyság javítására irányuló céltudatos, kö­vetkezetes törekvés Nem szolgálják sem a központi célkitűzé­sek segítését, de saját maguk fejlődését sem azok a vállalatok, amelyek terveikben csök­kenő hatékonyságot irányoztak elő, ami né­hány helyen még a termelés visszaesésével is párosul. Nem tartjuk helyesnek ezt a fel­fogást és gyakorlatot akkor sem, ha tudo­másul is vesszük bizonyos objektív nehéz­ségek és egyedi sajátosságok létezését. Az előbbiek jelzik azonban a gazdálkodó egységeknek a körét is, amelyeknek az év során az átlagosnál jobban oda kell figyel­ni a tervek folyamatos karbantartására, a változó feltételekhez való rugalmas igazo­dásra. E gondolatnál szükséges megemlíteni, bogy központi döntés alapján még ebben az évbén megkezdődik az alacsony hatékonysá­gú üzemek helyzetének rendezése. Nekünk ez olyan feladatot jelent, hogy a megyében is felül kell vizsgálnunk azokat az üzeme­ket, amelyek hatékonysága az ágazati átlag 30 százalékánál alacsonyabb. Tartalmi vonatkozásban azt állapíthatjuk meg. hogy a tervek alapvető rendező elvét a hatékonysági és egyensúlyi feladatok ké­pezik, ami a versenyképesség, a jövedelme­zőség fokozására, a minőség javítására, a gazdaságosabb export bővülésére irányuló, erőteljesebb törekvésekben jut kifejezésre. A tervek leglényegesebb — s hozzá kell tenni —, egyben legkritikusabb fejezetét is a külgazdasági egyensúly javításában való részvétel alkotja. Ezen belül az államközi szerződések által megalapozott nagyobb biz­tonság jellemzi a rubelelszámolású export- előirányzatokat. Dicséretesek azok a dina­mikus exportbővítő törekvések is, melyek­kel tőkésrelációban több üzem, így a Sal­gótarjáni Ruhagyár, az öblösüveggyár, a BRG, a Romhányi Építési Kerámiagyár, vagy az ELZETT szécsényi gyáregysége számol. Továbbra is kedvezőtlen értékesítési gon­dokkal küzd azonban a nem rubelelszámolá­sú kivitelben meghatározó szerepet játszó SKÜ, és különösen a balassagyarmati kábel­gyár. Az offenzívabb marketingmunka, a piaci lehetőségek időbeni érzékelése és az azokra való gyors reagálás most ezért is so­ha nem látott jelentőséggel bír. A piaci igényekhez való igazodás motivál­ja a termékszerkezet átrendezésére vonat­kozó tervcélkitűzéseket is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például több új, pers­pektivikus termék kialakítására kerül sor. A gazdálkodó egységek jelentős részénél nö­vekszik a viszonylag gazdaságosan előállít­ható termékek köre. Néhány üzem vesztesé­ges termékeit olyan helyen kívánja elhe­lyezni, ahol az adott lehetőségek és feltéte­lek között még gazdaságosan gyárthatók. Más üzemben a termékszerkezet-váltás pro­filtisztítással járt együtt. Szükséges egyben azt is hangsúlyozni, hogy a nemzetközi versenyképesség fokozása, a termékszerkezet-váltás meggyorsítása érde­kében tett eddigi erőfeszítések megyénk üzemeiben nem elégségesek. Viszonylag las­san bővül az exportálható termékek köre, mennyisége, illetve javul azok hatékonysá­ga és gazdaságossága. Ügy tűnik, hogy a versenyképesség javítására, a termékszer­kezet korszerűsítésére Irányuló lendület alábbhagyott, s nem eléggé biztatóak az ez- zel kapcsolatos rövid és hosszú távú elkép­zelések sem. Hosszabb távon eredményesen él biztonságosan gazdálkodni pedig csak előrelátó és következetesen végrehajtott ter- mékgaarkéwt-viltással lehat. Megkülönböztetett figyelem A gazdálkodás hatékonyságának javításé­ban meghatározó szerepe van az ésszerű anyag- és energiagazdálkodásnak. A tervelő­irányzatok arról tanúskodnak, hogy min­den területen — kezdve az energiakiterme­léstől és -felhasználástól az energiahaszno­sító berendezések előállításáig — kedvező változások tapasztalhatók, de a tennivalók is legalább ilyen széles körűek. A Nógrádi Szénbányák például a szén mi­nőségének, a kitermelés gazdaságosságának javításával veszi ki a részét a kormány ener­giaracionalizálási programjából. A Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár jobb ha­tásfokú, korszerűbb széntüzelésű berendezé­sek előállításával kapcsolódik a program si­keres végrehajtásához. A racionálisabb ener- giahasznosítást szolgálják a Balassagyarma­ti Fémipari Vállalat új alumínium radiáto­rai, valamint azok az új gyártmányok, ame­lyeket a síküveggyár (hőszigetelő üveg), a Nógrádi Szénbányák (fluidágyas tüzelőbe­rendezések), illetve a FŰTÖBER nagybáto- nyl gyára (vegyes tüzelésű kazán) terveiben szerepelnek. Legnagyobb tartalékok megyénk üzemei­ben is az energiafelhasználásban jelentkez­nek. Az erre irányuló elképzelések a tervek­ben sokrétűen jelennek meg. Többségük a gyártmány- és gyártásfejlesztéshez kapcsoló­dik, elsősorban műszaki-szervezési intézke­dések, a hulladékanyagok és hulladékhő fel- használása, az anyag- és energianormák kor­szerűsítése, helyettesítő anyagok alkalmazá­sa, segéd- és rezsianyagokkal való szigorúbb gazdálkodás formájában. Eredményeink feljogosítanak bennünket arra, hogy szóvá tegyük az e téren jelent­kező hiányosságokat is. Visszapillantva az előző évekre, joggal mondhatjuk, hogy a kezdeti nehézségek után jó volt a folytatás. Ma viszont ott tartunk, hogy más megyében, akik később indultak, azok közül sokan meg­előztek bennünket. Megyénkben az energia­racionalizálási hitelkérelmek száma az or­szágos átlaghoz viszonyítva, csupán az egy- harmad részt éri el. Lehetőségeink ennél jó­val nagyobbak. Több jól előkészített, meg­alapozott pályázatra, Illetve ezzel kapcsola­tos kezdeményezésre van szükség. Jó úton járnak azoknak a gyáraknak a vezetői, akik elképzeléseik kidolgozásakor a hozzájuk ha­sonló külföldi vállalatok ez irányú eredmé­nyével vetik össze terveiket. Rátérve a hatékonyabb gazdálkodás má­sik fontos területére, az importgazdálkodás­ra, annak új követelményeire, abból kell ki­indulnunk, hogy az elmúlt évben éppen a korlátozó intézkedések révén sikerült nép- gazdasági szinten elérni az egyensúlyi hely­zet javítását. Ugyanakkor sok jogos kritika is érte ezen intézkedéseket, elsősorban me­revségük, valamint a döntések túlzott cent­ralizálása miatt. Az Idén bevezetett rend­szer keretgazdálkodás-jellege nagyobb ön­állóságot biztosít a gazdálkodó szervezetnek, korlátozva a felhasználás globális mértékét. Az 1983. évi tervek arra utalnak, hogy üze­meink kiemelt figyelmet fordítanak az im­portanyagok és -alkatrészek ésszerű helyettesí­tésére, s különböző mértékben igyekeznek al­kalmazkodni az új követelményrendszerhez. Jelentkezik ez azokban a törekvésekben, ame­lyek a szervezettség javítására irányulnak, a beszerzéstől a felhasználásig, az információs kötelezettségtől a havi, illetve negyedéves el­számoltatás bevezetéséig. A tervekben erőtel­jesen kifejezésre jut az Importanyagok és -al­katrészek hazaival való helyettesítésére Irá­nyuló törekvés. Az ELZETT szécsényi gyár­egysége pl. az eddig importból beszerzett bú- torzárkulcsokat a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár gyármányával kívánja helyettesí­teni. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat sa­ját erőből teremti elő a nemrégiben még im­portból származó bányatámszelepeket. A Bu­dapesti Harisnyagyár nagybátonyl gyára dön­tően szocialista országokból pótolja a tőkés- omágokból beszerzett fonalat és festéket. A jelenlegi tapasztalatok arra U utalnak, hogy üzemeink többsége jól sáfárkodik a ren­delkezésre állé Importkerettel, amely egyrészt a rendszer életképességét, másrészt a gazdál­kodó szervezetek alkalmazkodókészségét mu­tatja. Ennek ellenére nyugtalanító jelenségek is fel­lelhetőek. Például az első hónapokban az idő­arányosnál nagyobb volt a felhasználás. Má* most mutatkoznak a jelei annak, hogy a terv­be vett importkiváltús egy részének megvaló­sítása nehézségekbe ütközik. Mindezek indo­kolják az újabb kezdeményezések szüksé­gességét, a tervszerűbb, folyamatosabb mun­kát. Korszerűbb érdekeltséggel — hatékonyabb munkavégzés A kitűzött célok elérésében fontos szerepe van annak, hogyan fejlődik a vállalatok belső szervezeti és érdekeltségi rendszere. A hatékonyabb gazdálkodás és rugalma­sabb alkalmazkodás jegyében számos gazdál­kodó egység foglalkozik tervszinten is a belső irányítási és érdekeltségi rendszer továbbfej­lesztésével. Többségük a középvezetés önálló­ságának és felelősségének növelését, a belső Információs rendszer korszerűsítését, az irá­nyítási láncok ésszerű, a feladatokhoz jobban Igazodó csökkentését irányozzák elő. Néhány gyárnál és gyáregységnél ez a munka össze­kapcsolódik a nagyvállalaton belül folyó szer­vezetkorszerűsítési tevékenységgel. Továbbra filipL, Sorozatban készülnek a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál az alumínium radiátorok. is él az a jól bevált gyakorlat, mely szerint a jelentősebb szervezésfejlesztési munkák elvég­zését az üzemek a szakmailag jobban hozzáér, tő, nagy tapasztalattal rendelkező tudomá­nyos szervező intézetekre bízzák. Valamennyi gazdálkodó szervezetnél egysé­gesen bevezették az új bér- és keresetszabá­lyozási rendszert. Működésének kezdeti ta­pasztalatairól egyelőre csak a tervezett bér- fejlesztések alapján alkothatunk véleményt. Ezek szerint az előirányzatok a korábbiakhoz képest szélesebb skálán, — mintegy 1,5—6.5 százalék között — szóródnak, döntő többsé­gük azonban alacsony szinten (2—3 szá­zalék között) mozog. A nagyobb emelés lehe­tőségét kutatva néhány üzem a létszámcsök­kenésből adódó lehetőségeket is számba ve­szi. Tapasztalhatók azonban ezzel ellentétes törekvések is, számos gazdálkodó egység több év után ismét létszámbővítéssel próbál­kozik. Ebben felfedezhetők olyan vonások is, amelyek a létszámhígítást segítik elő. A tapasztalatok alapján szükség van arra, hogy az üzemek évközben folyamatosan felül­vizsgálják jelenlegi elképzeléseiket és olyan irányú intézkedéseket hozzanak, amelyek el­sősorban a meglévő létszám megtartására és hatékonyabb foglalkoztatására irányulnak. Továbbra is valljuk, hogy a megalapozott fejlődés indokolja a hosszabb távú perspek­tivikus beruházási tervek készítését. Ennek során figyelembe kell venni a szűkre szabott fejlesztési lehetőségeket, valamint azokat az irányokat, amelyek népgazdasági szempont­ból elsődlegességet élveznek. ' Az üzemek terveiből kitűnik, hogy a ter­vezett, illetve folyamatban lévő beruházások alapvetően összhangban állnak az elvárások­kal. Döntő többségük gyorsan megtérülő gépi rekonstrukció, s az elsődlegességet élvező te­rületekhez kapcsolódik. Sajnos a jelenlegi ter­vekben nem szerepel olyan beruházás, amely a konvertálható exportalapok bővítését céloz­za. A korszerű üzemek mellett megtalálhatók olyan alacsony műszaki-technikai színvonallal rendelkező üzemek is — így az &SZAKK0 nógrádkövesdi üzeme, vagy a nógrádmegyeri ipari szövetkezet — ahol a jelenlegi állapot a napi folyamatos termelést-gazdálkodást gátol­ja. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy • nehezebbé váló hitelfeltételek nem jelentik azt, hogy a népgazdasági érdekeket szolgáló kezdeményezések nem találnak támogatás­ra. Figyelembe véve az utóbbi Időszakban megcsappant beruházási kedvet és a folya­matos fejlődés Igényét, Indokolt, hogy vál­lalataink, gyáraink a lehetőségekhez Iga­zodva olyan hosszabb és rövldebb távú el­képzeléseket dolgozzanak ki, Illetve kezdemé­nyezzenek, amelyekkel jelenleg és a jövőben la biztosíthatják n népgazdasági egyensúly és a hatékonyság Javításában való eredményes részvételüket. Az előbbiekhez nagyrészt és szorosan kap­csolódik megyénk építőiparának tevékenysé­ge Is. Elismerés Illeti az építőipari szövetke­zeteket és TÖVÁLL-okat, mert rugalmasan alkalmazkodtak a megváltozott igényekhez, az elvárásoknak megfelelőén tovább növelték karbantartási és felújítási tevékenységük arányát. Tekintettel arra, hogy a megyei építési el­képzelések megvalósítását veszélyezteti az állami építőiparban bekövetkezett erőteljes létszámcsökkenés, a hatékonyság és struktú­raváltási program jó végrehajtása mellett az is fontos, hogy a szövetkezetek lehetőségeik­hez képest törekedjenek kapacitásuk bővíté­sére. Ily módon vállaljanak nagyobb részt a megye építési igényelnek kielégítéséből. Az állami építőipari vállalatok sajátos nehézsé­geit ismerve reális célként gazdálkodásuk sta­bilizálásét tűzhetik ki. A dolgozók cselekvő részvételével Az évindítás, valamint az eddig eltelt két és fél hónap tapasztalatai egyértelműen jel­zik, hogy a múlt évinél kedvezőbben, :ökke- nőmentesebben alakult a termelés és a gaz­dálkodás. Jobb a rendelésállomány, s bizo­nyos mértékben javultak az értékesítési le­hetőségek. Ugyanakkor érthetetlen módon néhány olyan alapanyagból jelentkeznek be­szerzési gondok, amelyek egyáltalán nem in­dokoltak, s fékezik a tervszerű munkát. A tervekben foglalt célokkal nemcsak egyetértenek a dolgozó kollektívák, de kife­jezték azon elhatározásukat is, hogy cse­lekvőén, kezdeményezően, az új követelmé­nyek vállalásával járulnak hozzá az ez évi ter­vek eredményes végrehajtásához. Ehhez a ki­bontakozó, jó irányú tettvágyhoz adhatnak sok segítséget a pártszervezetekben dolgozó kommunisták. Tőlük azt várjuk, hogy a po­litikai munka eszközeivel segítsék megértet­ni és elfogadtatni a magasabb követelménye­ket, a gazdasági környezet új vonásait, lehe­tőségeit. Személyes példamutatásukkal is mozgósítsanak a konkrét feladatok jó vég­rehajtására. Teremtsenek olyan politikai fel­tételeket, melyben szélesebb körben bonta­kozik ki a dolgozók tenniakarása ésekezde- ményezőkészsége. Hogy ez minél taftal ma­sabb, gazdaságosabb és eredményesebb le­gyen, szükség van a munkahelyi, társadalmi és tömegszervezetek, s a KISZ munkájának hatékonyabb politikai koordinálására is. Az előttünk álló feladatok a korábbiaknál nehezebb körülmények között kezdeménye­zőbb, fegyelmezettebb munkát és helytállást igényelnek mindenkitől, minden munkahe­lyen. Csakis ez lehet a biztosítéka annak, hogy az 1983. évi tervcélkítűzések ilyen kö­rülmények között is eredményesen megvaló­suljanak,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents