Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
^MINDENBEN KÉTELKEDNI KELL1 > AHOL HÁTRÁNY A JÓ ADOTTSÁG Száz esztendeje halt meg Marx Károly Utoljára a Marx családhoz tartozó, Lenchennek becézett Helen Demuth, a hűséges házvezetőnő látta életben. A kopogtató Engelsnek halkan nyitott ajtót, hiszen nagybeteg volt a háznál. A hűséges barát, harcostárs azt hallotta, hogy reggel a nagybeteg egy kis levest és húst evett, sőt kevés bort is ivott hozzá. Lenchen azt mondta: — Elszunnyadt... Engels vele együtt ment fel a lépcsőn, ahol Marx karosszékében, íróasztala előtt ült. A Tőke harmadik kötetének néhány kéziratoldala feküdt előtte. De már nem élt. 1883. március 14-én, száz évvel ezelőtt Marx Károly szíve megszűnt dobogni. Három nappal később, a londoni highgate-i temetőben kísérték utolsó útjára. A sírnál Engels beszélt. — Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és az amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történelem tudománya. Nagyon is hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Darwin a szerves természetet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét azt az eddigi ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk és ru- házkodniuk kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak; hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése és ezzel egy nép vagy korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezkedései. jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzetei kifejlődtek, így tehát ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig, ahogy eddig történt, megfordítva. A hír — bár akkoriban még közel sem volt olyan gyors a hírszolgálat, mint ma — hamarosan az egész világon köztudottá vált. A proletárlapok Engels szavait idézték; Az emberiség szegényebb lett egy fejjel — elvesztette a legjelentősebb fejet, amellyel ma rendelkezett”. A polgári sajtó orgánumai is hírt adtak róla. Az ellenségek is kénytelenek voltak elismerni szellemi nagyságát. A Neues Wiener Tagblatt című osztrák polgári lap leírta, hogy „Kari Marxot a legjelentősebb és legkiválóbb kortársak közé kell sorolni”. A burzsoá sajtó azonban, miközben nem hallgathatta el az elhunyt tehetségét és életművének nagyságát, a lehető legkülönbözőbb módokon kisebbíteni igyekezett Marx hatását, eltorzítani tanításának és tevékenységének jellegét, arcátlanul meghamisítva életrajzát. A gyűlölet és a rágalom, mely- lyel Marxot a tőkés rendszer védelmezői életében illették, halála után sem szűnt meg. Arról cikkeztek, hogy amíg ő a munkások nyomoráról írt, maga fényűzésben töltötte napjait. Egyik kiemelkedő tanítványa, Karl Liebknecht, aki a német munkások nevében részt vett a temetésen is egyik cikkében kénytelen volt leszögezni; „Marxról kimondhatatlanul sokat hazudtak ösz- sze — többek közt azt is, hogy ő maga bőségben élt, míg a közönséges menekültek nagy tömege körülötte éhezett és éhen veszett. Nem tartom magam jogosultnak arra, hogy itt bővebb részletekre térjek ki, de annyit mondhatok; amit naplójegyzetei élénken a szemem elé tártak, az nem a nyomor egyszeri esete volt, amely mindenkit utolérhet, különösen idegen országban, ahol nincs mire támaszkodni; az emigránsok nyomora évekig nehezedett Marxra és családjára, éspedig a legélesebb formában. Kevés menekült volt, akinek többet kellett szenvednie, mint Marxnak és családjának. S még a későbbi években, amikor Marx jövedelme növekedett és rendszeresebbé vált, még akkor sem vólt a Marx család anyagi gondoktól mentes. Évekig — pedig akkor a legnehezén már túl voltak — az az egy fontsteriing: 20 márka volt az egyetlen biztos jövedelem, melyet Marx hetenként a New York Tribune-tói kapott cikkeiért...” Az Arbeiter-Wochen-Chro- nikban Frankel Leó, Marx személyes jó ismerőse, a család jó barátja méltatta az elhunyt jelentőségét. Rámutatott, hogy Marxot szocialista közgazdasági elméletér, kívül, legjobban történelemfelfogása különbözteti meg az ugyanezen a területen működő íróktól és tudósoktól. „Marx bebizonyította, hogy az eddigi társadalom — miként azt az ó- és középkor története is mutatja — egész története osztályharcok története, amelyek folyamán az uralkodó osztályok részéről társadalmi és politikai hatalmuk megtartása — a társadalmilag és politikailag elnyomottak részéről pedig a hátalom meghódítása iránt folyik a harc. Az emberi társadalom fejlődésének története Marx szerint szoros összefüggésben áll a termelési viszonyokkal, a társadalom szociális létfeltételeivel, amelyek megváltoztatásával — alkalmazkodva az új viszonyokhoz és létfeltételekhez — a társadalom elvei és eszméi ismét megváltoznak, úgyhogy egy bizonyos korszak uralkodó eszméi állandóan csak mint az uralkodó osztály eszméi nyilvánulnak meg. Marx történelemfelfogásából az is világosan kitűnik, hogy társadalmunk természetes fejlődési szakaszait az uralkodó osztály éppoly kevéssé képes rendeletekkel megváltoztatni, mint ahogyan a munkásosztály sem tudja e fejlődési szakaszokat átugrani”. Frankel; „Marx már ravatalon fekszik. Gazdag tevékenysége közben távozott tőlünk és ahol a világon egyetlen gondolkodó munkás, egyetlen önzetlen tudós, a nép egyetlen igaz barátja él, ott ezt a legkimagaslóbb, legnemesebb emberbarátot meg fogják gyászolni. Marx halott, de az egész munkásosztályt betöltő szelleme él és élni fog még akkor is, amikor mi, gyászoló tanítványai, már régen eltűntünk az örök éjszakában”. Ez a szellem él, alkotásait világszerte százmilliók tanulmányozzák. Gondolatai újabb eszméket szültek, munkamódszere, amelyet kedvenc jeligéje a Üe omnibus dubitandurh (Mindenben kételkedni kell) jellemzett, a társadalommal foglalkozó igazi tudósok számára örök példát adott. Csak testét földelték el a London északi részében lévő temetőnek a szegények, elesettek részére fenntartott csücskében; szelleme — ahogy már halála órájában előre látták barátai, tanítványai — évszázadokon át tovább él. És az egyszerű márványtáblát, amely alatt már előzőleg elhunyt hűséges felesége is nyugodott, s ahova később egyik unokáját, majd Helene Demuthot is temették, csak 1956-ban váltotta fel a temető egy központi helyén fekvő, egyszerű emlékmű. A kifejező Marx-mellszobrot Laurence Bradshaw ismert londoni szobrász készítette. A síremlék talapzatába beillesztették a Marx család régi sírját jelölő márvány táblát. Az emlékműnél minden áldott nap sok a friss virág. Az az elme, amely száz esztendeje nem gondolkodik többé, kiérdemelte az emberiség háláját. Pintér István Hárman hátulról Az utóbbi esztendőkben a mezőgazdaságban megkülönböztetett figyelem kísérte a kedvezőtlen termőhelyi adottságú, vagy egyéb okok miatt támogatásra szoruló nagyüzemek gazdálkodását. Nem is ok nélkül, hiszen nagy területen termelnek, sok embert foglalkoztatnak és a nehéz körülmények között megtermelt termékeikre nagy szüksége van a népgazdaságnak. Jó is volt ez a fi- g3'elem, mert ezek közül az üzemek közül nem egy számottevő eredményeket ért el, évről évre erősödött. Ugyanakkor jó adottságú, nagy mezőgazdasági termelési hagyományokkal bíró nagyüzemek közül évente egy-kettő veszteségesen gazdálkodik és legalább ugyanennyiben minimális eredmény képződik. A kiegészítő kritikája Nincs ok vészharangok kongatására. A megye mezőgazdaságának eredményei önmagukért beszélnek, de nem lehet nem odafigyelni ezekre a képességeikre alaposan rácáfoló termelőszövetkezetekre sem. Még az év elején ... A meglepetések sora 1980- ban Érsekvadkerttel kezdődött. A gazdaság csak kínos- keservesen tudott másfél milliós nyereséget letenni, a tervezettnek éppen egyhato- dát. A viharfelhők már javában sűrűsödtek a palotási termelőszövetkezet felett, bár az eredményben ez nem jutott kifejezésre. Több mint figyelmeztetés volt a romhá- nyi egymillió 862 ezres nyereség és Szurdokpüspöki szánalmasnak mondható 117 ezer forintos eredménye. Sajnálatos, hogy akiknek okulniuk kellett volna, semmit sem tanultak — tisztelet a kivételnek — és a kilábalás helyett a három utóbb említett gazdaság 1981-ben már veszteséges évet zárt. Mégpedig összesen több mint 27 millió forintos hiánnyal. Közülük is egyedülállónak mondható a szurdokpüspökiek esete, ahol az alaptevékenység fejlesztését segíteni hivatott kiegészítő tevékenység is veszteségesre sikeredett. A korábban élvonalba tartozó gazdaságot a megye 37 termelőszövetkezete közül csupán a palotási tudta „alulmúlni”. Elvetélt vezetés Sok értelme nem volna a múltban vájkálni, ha 1982- ben valami változás történt volna Szurdokpüspökiben. Változás azonban nem volt, hacsak a néhány százezerrel nagyobb veszteséget nem minősítjük annak. Hogy az elkövetett hibákban milyen felelősség terhelte a vezetést, arra a legjobb példa a palotási termelőszövetkezet, ahol egy esztendő alatt képesek voltak az új vezetők nyereségessé tenni a gazdaságot. Ügy értek el hatmilliós üzemi eredményt, hogy évközben több mint 40 millió forintos hitelüket is törlesztették. Hogy a magára talált palotáshalmi termelő- szövetkezet mennyire szilárd, azt ez az év mutatja majd meg. Az előjelek kedvezőek. A kellemetlen meglepetésről 1982-ben az őrhalmi közös gazdaság gondoskodott, kedélyborzoló 21 millió körüli pénzügyi hiányával. A megye olyan gazdaságává vált, amelyen — mint azon a bizonyos állatorvosi célú beteg lovon — kiválóan tanulmányozható, milyen kórok támadhatják meg egy-egy mezőgazdasági nagyüzemet, ha ebbe az objektív és szubjektív tényezők is besegítenek. Az a termelőszövetkezet, amely 1976-ban még a magas jövedelmezőségű üzemek kategóriájába tartozott, 1980-ra visszaesett az alacsony jövedelmezőségűek közé és onnan azóta sem tudott felemelkedni. Megtalálni a kiutat Az alacsony jövedelmezőségű — hatékonyságú — üzemek sorában jelenleg több olyan közös gazdaság található, amelyek szántóinak aranykorona-értéke meghaladja a 21-et, bizonyítékául annak, hogy a jó föld még nem minden. Ellenkezőleg! Egy ■ 93! -es kimutatás szerint az alacsony jövedelmezőségű termelőszövetkezet Szántóinak aranykoronaértéke 18 volt, míg a megyei átlag csak 16,18. Ebbői többek között az a következtetés is leszűrhető, hogy a gyengébb termőhelyi adottságú gazdaságok előbb „kapcsoltak”, rugalmasabban alkalmazkodtak a változó körülményekhez, míg a „jobbak” és többnyire a nagy területű üzemek nem jöttek rá, hogy a korábbi módszerekkel, szerkezettel és vezetési szemlélettel nem lehet boldogulni. Nehézkesen mozdultak — és sajnos mozdulnak ma is — a kiegészítő tevékenység fejlesztését, vagy egyáltalán megteremtését elhanyagolták, a mezőgazdasági termelésből származó bevételek pedig nem tették lehetővé a termelés bővítését. Eszközeik, gépeik, épületeik elavultak, fejlesztési forrásaik beszűkülése következtében újakat vásárolni, vagy építeni nem tudtak, emiatt »üzemeltetésük hihetetlen költségeket emésztett föl. Mindezt akkor, amikor a termelés költségei amúgy is folyamatosan emelkedtek. Ördögi kör, amelyből a menekülés útját megtalálni nagyon nehéz. Évek óta ezek a gazdaságok veszik igénybe a termelési hitelek döntő részét, állandp pénzügyi gondjaik enyhítésére, ezek a gondok azonban nem enyhülnek. Az idén Szurdokpüspökiben és Romhányban új elnököt Választott a termelőszövetkezetek közgyűlése, így talán az új söprű jól söpör elv alapján sikerül megtalálni a megfelelő gyógyírt a gazdaság betegségeire. Örhalom- ban pedig a szanálás, a veszteségrendezési eljárás tesz pontot a hosszú ideje tartó vajúdásra. E három közös gazdaság sokkal többre képes, mint amennyit az elmúlt években nyújtott. Kérdés, fel tudnak-e zárkózni a többiekhez? Megtalálják-e azt a termelési szerkezetet, azokat az üzem- és munkaszervezési módszereket, amelyek a hanyatlás helyett fellendülést eredményeznek. E három nagyüzem a megye mezőgazdasági területének csaknem tíz százalékán gazdálkodik. És egyáltalán nem mindegy, hogyan. Tavalyi teljesítményük alapján a termelőszövetkezetek között az utolsó három helyet foglalják el. Idén talán felsőbb osztályba léphetnek .. . Zilahy Tamás A Nyevezsiszt, egyik legnagyobb számtalan iparvállalat szennyvize mérgezi. A kaunaszi műszaki főiskola kutatói most olyan lélegeztető állomást építettek a folyó medrében Panyevezsisz közelében, amelynek működése jelentős mértékben felgyorsította a folyó öntisztítási folyamatát. A pontonokon elhelyezett berendezés — hatalmas tüdőként folyamatosan levegőt nyom a víz alá. Ennek eredményeként megnövekszik a víz oxigéntartalma, ami elősegíti a hasznos mikroorganizmusok — a víztárolók takaróinak — szaporodását. A hidrotechnikai szakemberek most olyan nagy teljesítményű állomások fejlesztésén dolgoznak, amelyek egész évben végeznék a víztárolók oxigénnel történő dúsítását. Automatikus vezérlésű kombájnok A domborzati viszonyoktól, a talaj állapotától és a vetés sűrűségétől függően határozza meg a KSZK—100 takarmánybetakarító kombájn optimális sebességét a mező- I gazdasági gépesítési és villa- ‘ mosítási központi tudományos kutatóintézetben kifejleszVíztisztítós oxigénné! Litvánia folyóját „Mindenki ismeri a Forgács-ereszkéf" emberek itthagyták őket. Tő— Nem elég, ha az emberek csak az anyagi és az erkölcsi elismerésért hajtanak. Bár nélkülözhetetlen, hogy ezt a kettőt hiánytalanul megkapják! — fejtegeti a brigádvezető. — De ezeken kívül kell az is, hogy az ember belülről érezze: „bányász akarok lenni”. JÓK A CSAPATBAN Az év első két hónapjában jelentékeny sikert ért el a Nógrádi Szénbányák kányási aknaüzemének Március 21. brigádja. A közelmúltban kezdődött a nagy horderejű beruházási munkálatokban, új vágatot hajt a 42 tagú kollektíva. Mint hírlik, a korábban ezt a munkát végző aknamélyítő vállalat havi húsz métert haladt előre, a tőlük a stafétabotot ávevő kányásiak pedig ennek többszörösét „hajtják ki” ugyanennyi idő alatt. — A BAV bizonyos mértékig hátrányban volt velünk szemben — mondja sportszerűen Forgács István brigádvezető. — Ök messziről jártak ide, ezért a jobbak, a húzó lünk pedig jó bányászok kerülték a csapatba. A 42 éves brigadéros egy ifjúsági brigádot vezet. Magától értetődőnek tartja, hogy' egy fiatal közösség a bányában nem lehet meg tapasztalt, a szakma minden rsínját-bín- ját gyakorlatban is jól ismerő korosabb tagok nélkül. — Egy ifjúsági brigád működésének egyik célja éppen az, hogy sokat tudó, szorgalmas húzó „erőket” neveljen ki a tagjai közül. A mi brigádunkból az utóbbi két évben két szakvezető került ki — közli büszkén a kis közösség irányítója. — Egyikük iparosból, azaz lakatosból, másikuk csillésből lett vájár. KI MIÉRT HAJT? Szemmel látható, hogy a fiatalos bányászember „atyaian” nyilatkozik meg „csikó- csapatáról’'. Nem csupán követel tőlük, hanem együttérez veiak, támogatja gondjaik megoldását. — Az idősebbeknek természetesen kell a pénz — fejtegeti —, mert nagyok a gyerekek, sok forintot elvisznek a családi káoszából. A fiatalnak ugyancsak kell a pénz, mert házát építi, abba bútor, gép, miegymás szükséges, s nekik is nőnek már a gyerekeik. Ök ezért hajtanak. És ez a jó!’ Én ezeket az embereket szeretem. Akik hajtanak valamiért. — Maga miért hajt? — Két gyerekem van. A fiú már főiskolás. Neki havonta két és fél ezer forintot küldök. A lányom tizenhat éves, de maholnap ő is úgy kér, mint a nagyobb. — Mekkora hajtóerő ma a munkaverseny ? — Én SZMT-tag vagyok, és ott is sokat hallok erről a témáról. Ügy gondolom, hogy akkor kezdődött bizonyos viszaesés, amikor a versenyben elért fokozatok jutalmazásából a szabadságolás elmaradt. A szabad időt mindenki szereti De mondjuk négyszáz forint, legyünk őszinték, keveset számít. A mi brigádunk természetesen nemcsak a forintokat nézi. Nincs olyan társadalmi munkaakció, amiben ne vennénk részt!’ — Hogyan lehetne még hatásosabbá tenni a versenyt ? — Nálunk több forma van, ezek jól ösztönöznek. Ezenkívül most szereltek fel hangszórókat, amik ki- és beszálláskor adják a hangos híradót. Ebből tájékozódnak a bányászok a versenyeredmá - nyékről. Az ilyen tájékoztatás ösztönző hatással van arra is, aki vezet, arra is, aki egy kicsit lemaradt. NÉVADÓ: A BRIGÁD Nemritkán hallani, hogy a bányászatot többnyire csak a jövedelmezőségéért vállalnák némelyek, mert „ez a munka nem szép”. Mit szól ehhez Forgács? — Mint minden munkának, ennek is megvan a szépsége. Nehéz és veszélyes, ezt mindenki tudja, ezért a jó vájárnak presztízse van még a kocsmában is! Tudja a bányász, hogy az a biztosítás, amit most készít, még tizenöt év múlva is ott áll, és öreg bányászként mutathatja majd az akkori fiataloknak: ezt nézd meg, mi csináltuk, és így kitart még. A vágatokat általában arról a brigádról nevezik üzemen beiül, amelyik hajtotta. így ismerik például a „Forgács-ereszkét” is Kányá- son. tett automatikus vezérlőrendszer. A berendezést a vezetőfülke belső falára rögzítik. Ez dolgozza fel a hajtóműben, a sebességváltó-szekrényben és a fűtőrendszerben elhelyezett jeladóktól érkező információt. A kapott adatok értékelése alapján adja ki az egyes mechanizmusoknak a szükséges utasításokat. A kísérleti eredmények alapján az új automatikával felszerelt traktorok termelékenysége 15—20 százalékkal nőtt. Érezhetően csökkent az egy tonna betakarított termelésre jutó üzemanyag-felhasználás is. Az ötéves terv végéig a be- lorusziai „Gonszelmash” gyártószalagjairól lekerülő valamennyi kombájnt felszerelik az új automatikával. Molnár Pál NÖGRÁD — 1983. március 15., kedd 3
