Nógrád. 1983. március (39. évfolyam. 50-76. szám)

1983-03-13 / 61. szám

Negyvennyolcas honvédeink csákója Vásári ajándékként, a far­sangi jelmezek kiegészítő darabjaiként még ma Is fel­feltűnik a csákó, ez a jel­legzetesen csúcsos, elől szem- ellenzövel ellátott fejfedő, amely egykor előírásos ha- diviselete volt több ország katonáinak. Mi, magyarok különös sze­retettel emlékezhetünk a csákóra, hiszen éppen akkor vált jelképesen 9zép viselet­té, amikor nemzeti történel­münk egyik legemlékezete­sebb korszaka érkezett el: nevezetesen az 184!?—49-es forradalom és szabadság- harc idején. A csákó a hegyes magyar parasztsüvegből alakult ki. Eredetileg nemezből vagy fe­kete posztóból készült, mégpedig két főbb formá­ban. Egyrészt megtartotta összefüggő hengeres alakját másrészt nyújtott három­szögletű anyagból sodorva varrták össze. Ez utóbbinak a csücske vagy lecsüngött vagy ,.csókásán” ■*— ferdén — elállt. Nos, eme „ferde- ség” miatt lett a csákó — csákó. Ismereteink szerint már ■ az 1700-as években csákót hordtak többek közöt* a Győrött állomásozó kato­nák, s azok a magyar pél­dára megalakult huszárez­redek Is, amelyeket francia, svéd, hannoveri, porosz stb. zászlók aLatt állítottak fel. A franciák shako néven is emlegették ezt a magyar származású hadi ruhadara­bot. Azt, hogy a csákóból & mai értelemben vett csákó lett, szintén a franciáknak köszönhetjük. Mégpedig azért, mert a korábban el­lenző nélkül használt hen­gerféleségre ők szerkesz­tettek először egy kis szem­ellenzőt. Pontosan azért, amiért az efféle kiegészité-_ seket máig alkalmazza a kalaposmesterség meg a sap­kaipar: védjenek az esőtől, takarják el a szemkápráz­tató napot. Az 1800-as évek elején még tovább egyszerűsödött a csákó. Leffentyűjét posz­tóból való testéhez szorítot­ták, a felső peremén pedig erős drótot futtattak körbe, hogy felfogja a kardcsapá­sokat. Homioki részére pe­dig különféle díszek kerül­tek — aszerint, hogy mely hadnem katonái számára készült. Ezt a formáját elnyervén, valóságos dladalutat járt be a csákó. Elsősorban azért, mert könnyebb volt a ko­rábban használt bőrsisakok- nól. másodsorban meg azért, mert a maga hetyke­ségében igen mutatós, kato­nás volt. A Monarchia hadseregé­ben 1805-től rendelték el a csákó viselését, természete­sen úgy, hogy a hadnemek mindegyikében megkülön­böztető jelzést kapott. A hu­szárok például fekete-sárga rózsát raktak csákójuk csú­csára, a fejfedő jobb olda­lán pedig díszes zsinór lógott le. Mindamellett még egy úgynevezett forgó is felma­gasodott a huszárcsákó leg­elején, amely ékes szép tol­iakból készült. i I'' 48-as huszárok (Benczúr részlete.) Gyula-festmény Amikor 1840. március 13-én kitört a forradalom, a Habsburg-birodalomhoz tartozó népeit katonáinak túlnyomó többsége már csá­kót hordott. A felkelő ma­gyar seregbe tömörülő ka­tonák is ezt hordták a fejü­kön. Igaz, nem egészen úgy, mint korábban, mert előbb magyar címer lett a csákók ékessége, később pedig egy babérkoszorún átszűrt kard. (Akkortól hogy a császári családot megfosztották a magyar tróntól.) A szabadságharc csákói aztán megannyi különféle díszt, megkülönböztető jel­zést kaptak. A nemzetőrök szemeilenzője fölé például föiiratos bádogszalag került; a tüzérek szintén bádogsza­laggal tudatták hovatartozá­sukat. A huszárok — ezre- deik szerint — más és más, különösen élénk színű csákókat hordtak. A csákó — ez a magyar származású, és a magyar történelem különösen szép napjalbar oly fontos szere­pet jálszó katonai viselet, akkor kezdett eltünedezni, amikor a toborzást felvál­totta a Sorozás. Az ékes fej re való ugyanis egykor a hadi élet önkéntes vállalá­sát jelképezte. Aztán pedig jöttek a mind nagyobb és mind gyilkosabb fegyverek, amelyeknek a kezelőihez immár semmiképp sem illett a könnyed, legényes csákó. Az 1900-as évek elejétől Mo- narchia-szerte kényszerű ka­tonai ruházattá lett a sokat emlegetett csukaszürke. A tarka, mutatós, csákók mú­zeumi tárgyakká nemesed­tek. .. A. L. A fiatalkor előny ? Neve: Karácsony Agnes. Életkora: 24 év. Foglalkozása: műszaki rajzoló. Hobbi: sí, tenisz, túrázás, könyvek. Különös ismertetőjele: hogy nagyon csendes. Törékeny al­kat. A NÖGRÁDTERV egyik tanácskozótermében, a fűtő­testre támaszkodik beszélge­tés közben. Mögötte, az abla­kon át még látni a tél apró nyomait a hegyek oldalán. Ez már nem csábít síelésre, így a többi hobbijára gondolhat. Ha marad rá ideje. — A mozgásra szükségem van. Olvasni is nagyon szere­tek, így kell időt szakítani rá. — Fiatal még, a szórako­zóhelyekre, koncertekre... — Nem szeretem a zajos he­lyeket. No, meg tanulok is. Az Ybl Miklós Építőipari Mű­szaki Főiskola másodéves hall­gatója vagyok. így a fontossá­gi sorrend dönt, hogy mikor, mit csinálok. Aztán kiderül az is, hogy nyelvekkel is foglalkozik. Né­metül jól beszél, az angolba is belekóstolt már, kacsingat a finnre is, a nyáron erede­tiben, a helyszínen fogja ta­nulmányozni. Mindezek mel­lett tanácstag. — A salgótarjáni Béke-te­lep képviselője vagyok egy éve — mondja a már meg­szokott csendességgel. — Bátorság kellett elvállal­— Nem is tudom. Nem volt idegen tőlem, hogy a közös­ségben, a közösségért tegyek. Voltam ifivezető, Itt, a munka­helyemen KISZ-vezetőségi tag vagyok, édesanyám a nép­frontnál dolgozik, a nővérem a KISZ-ben, tehát már otthon is kaptam némi képet arról, hogy mit, hogyan kell csinál­ni. Megosztani a figyelmet, a cselekvést fiatalon sem köny- nyű. Még akkor sem, ha eb­ben a korban az érzékeny­ség, a cselekvőkészség na­gyobb, mint a fáradtabb idő­szakban. Az élettapasztalat viszont hiányos még. Ám nem zárja ki azt, hogy egy fiatal ne lássa helyesen a teendő­ket, és ennek megfelelően cse­lekedjen. — Végül is, a fiatalkor előnynek számít? — Eddig nem tapasztaltam, hogy hátrányba kerültem vol­na valakivel szemben is. I-Ia megválasztottak, a bizalom megvan, és én teszem a dol­gomat ahogyan kell, egyen­rangú partnere vagyok a töb­bi tanácstagnak. — És a körzetben? Ott több­nyire öntől idősebbek élnek. — Ott sem ez a fontos. Fog­lalkozni kell az emberekkel és a gondjaikkal. Ennyi csak a titok. Igaz, itt több türe­lemre van szükség, mert hosz- Szabban mondják a problémái­kat. Időnként magam is vé­gigjárom a körzetet, elébe me­gyek a panaszoknak, hogy kevesebbet bajlódjanak az emberek. — Felszólalt már tanács­ülésen az érdekükben? — Még nem, de írásban kétszer Interpelláltam. — Az eredmény? — Egyelőre negatív. Nyil­vános telefonfülkét kértünk, és azt, hogy legyen külön kör­zeti orvosa az itt élő közel ezer embernek. Most nincs le­hetőség ezt megoldani, de fel­színen kell tartani minden jogos igényüket, nehogy fele­désbe merüljön. Manapság nem ritka, hogy fiatalok felelős pozícióba ke­rülnek. Karácsony Ágnes pél­dája is mutatja: idejüket nem az rabolja el, hogy koruk mi­att bizonygatni kellene alkal­masságukat. A tetteik dönte­nek. Hogy van még ellenkező példa? Bizonyára. Van fiatal, aki nem váltja be a hozzá­fűzött reményeket. Ez is igaz. Ám helytálló, tegye továbbra is dolgát, aki tévedett, újra kezdheti, bizonyíthat. Az élet egyszerű törvénye ez. Csupán alkalmazni kell nyugodt leikiismerettel. Megújult a Krém! harangtornya A moszkvai Kremlben be­fejeződik a Nagy Iván ha- rang'.cronynak, ennek az ősi orosz építészeti emléknek a restaurálása. Tágasabb lett a harangto­rony földszintje: a terjedelmes levegőtisztító berendezést lég­kondicionáló rendszerrel he­lyettesítik. Megváltoztak . a múzeum padlózatának koráb­bi szokványos kerámiabera­kásai is, helyükön, most éke­sen díszített márvány fénylik. A munkák befejezésükhöz közelednek az első emeleten is, ahol a Kreml híres kin­cseskamrája található — a „Bátriarkai sekrestye”, továb­bá a második emeleten, Nyi­kolaj Gasztunszklj egykori kápolnájában. Itt a kőpadlóra különleges üveglapokat he­lyeztek, ezzel oldva meg a hangszigetelést és ezekre rak­ták a díszes parkettát. A mű­vészek a festészet alkotásaival ékesítik a termet. Újszerű külsőt kapott a ha­rangtorony maga is. Lefejtve a felszínéről a nagyszámú festékréteget, a restaurátorok feltártak az eddig szemmel nem látható, megmaradt fi­nom, aprólékosan megmun­kált réteget.-Eredeti szépségében ragyog az Ivanov tér, is amelyet is­mét nagy homokkő lapok bo­rítanak. Békaméreg Dél-Amerikában, Kolumbia őserdeiben őshonos egy két- három centiméter hosszú és alig egygrammos kis béka (Phyllobates latinasus), amely rendkívül erős mérge miatt közvetlen életveszélyt jelent emberre, állatra egyaránt, A béka bőréből nyert váladék kémiai vizsgálata kimutatta, hogy három, egymáshoz szer­kezetileg hasonló vegyületből áll. Ezeket batrachotoxin A B ás C-nek nevezték el. A vízben és az acetonban jól ol­dódó méreganyagról kérőbb az is kiderült, hogy kémiai szerkezete alapján a sztere- idok közé tartozik. A légzőizmokat bénító, ful- ladásos halált okozó batracho- toxint ma a legerősebb nem fehérje természetű méregnek tartják. Az indiánok nyílmér­génél, a kurárénál is erősebb; ötvenszer hatékonyabb a kob­ra neurotoxinjánál, ölszázszor a tengeri uborkák mérgénél és ezerszer erősebb, mint a nátriumcianid. Kristályos for­mában akár “tizenöt évig is eltartható anélkül, hogy bom­lásától tartani kellene. Egy milligramm előállításához körülbelül 80 békára van szükség. Jó kedélyű, vidám, örökké mozgolódó ember T. főmér­nök. Senki sem gondolná ró­la, hogy két infarktus van a háta mögött. Az első egy termelési értekezleten kapta el. Ült a vezetői asztal mögött, hirtelen szédülést érzett, a többire nem emlékszik. A kór­házban tért magához. Erős szervezetének köszönhető, hogy az élet győzött, nem pe­dig a halál. Ä második in­farktus után is gyorsan talpra állt. Betegágyából, telefonon naponta érdeklődött az üzem sorsa iránt. — Ez a hivatá­som, én választottam — mond­ja, — orvosi javaslatra sem hagyom abba. Stresszről, rohanó életről, infarktusról beszélgettünk a közelmúltban a p.-i kórház belgyógyász főorvosával. Ki­egyensúlyozottnak tűnő, kö­zépkorú ember, csupán arcá­nak barázdái, szemének meg­tört fénye árulkodik a napi munka túlfeszítettségéröl, a rejtegetett fáradtságról. Rizi­kófaktorokat, statisztikai ada­tokat sorolt, aztán elgondol­kodva megjegyezte: — Azt hiszem, egy kis hi­ba csúszott — a jó szándék mellett Is — az emberekkel való törődésünkbe, gondos­kodásunkba. Naponta hal­lunk, olvasunk az időskorúak // On hogy érzi magát?" gondozásáról, a fiatalok egész­ségvédelméről. Rendszeres or­vosi ellenőrzés alatt állnak az öregek, a nyugdíjasok, az is­kolás korú gyerekek. De mond­ja meg őszintén, ki törődik a középkorúak nagy táborával? Z. tánárról senki nem akar­ta elhinni, hogy infarktust kapott. Olyan nyugodtnak tűnt mindig, nem ivott, nem dohányzott — mondják a kollégái. Arról már a mun­kanapló árulkodik, hogy Z. a heti órákon túl, szükségből hány helyettesítést vállalt, hány szakkört vezetett, s amiről még a munkanapló sem szól: egyetemi szakosító, TIT-előadások, pártmegbíza­tás... — Közéleti embernek val­lotta magát. Semmilyen ké­rést nem tudott elutasítani. Velem, meg a gyerekkel ál­landóan ingerlékeny volt, itt­hon csapódott le az, amit az iskolában magába fojtott. Amikor először rosszul lett, küldtem az orvoshoz. Azt mondta, minek menjen, nincs semmi baja — panaszolja a felesége. A főorvos: — Kinek jut eszébe az, hogy a nap, az élet terheit vállu­kon viselőktől, gazdasági ve­zetőktől, munkairányítóktól, a jövő generációját nevelők­től megkérdezze: „ön hogy érzi magát? Meddig bírja még?” vagy: — „ön mikor volt orvosnál utoljára?” A környezet természetesnek tart­ja, hogy a vezetésben részt vevők egészségesek, nagy te- herbírásúak, Idegeik kötélből vannak, s csak amikor a men­tő kórházba száguld a főnök­kel; döbbennek rá: ő is csak egy ember. B. középvezető. Ütközési pont a lentiek és a fentiek vi­táiban, nézeteltéréseiben. Uta­sításokat hajt és hajtat végié. Gyakran csattan rajta az os­tor. Több mint húsz esztende­je dolgozik ezen a poszton. Felesége és két gyereke vanj esténként a gáztűzhelyen ta­lálja elhűlt vacsoráját. Óva­tosan lépked, nehogy az alvó­kat felébressze. Íróasztalhoz ül, tervrajzokat, dokumentu­mokat ellenőriz. Hajnalra a hamutartó megtelik csikkek­kel. Olykor erős fáradtságot érez, szúrást a hátában, a szíve táján. Amúgy „semmi” panasza nincs. Orvosnál utol­jára öt évvel ezelőtt volt. To­rokgyulladással. A főorvos: — A holnapot építőknek, jö­vőt tervezőknek, új generációt nevelőknek nincs idejük ar­ra, hogy testük jelzéseit ko­molyan vegyék, figyeljenek rá. A lótás-futás, az örökös el­foglaltság eltereli a gondola­tukat a hirtelen jött szívtáji fájdalmakról, szédülésről, a pillanatnyi rosszullétekről. Egy nyugtató cigaretta, egy élén- kítően ható jó erős kávé —. s ezzel el van intézve. Nem pa­naszkodjak senkinek. Pedig a jóslófájasokból, hirtelen rosz- szullétekből, hosszabb-rövi- debb idő múltán komoly baj alakulhat ki. Hagy tegyem hozzá tanulságképpen: az el­múlt évben az infarktusos be­tegek nagy többsége a közé?#» korosztályból került hozzánk. Kiss Mária NÓGRÁD - 1983. március 13., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents