Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

Városközpont — Salgóiarján Fotó: Kulcsár J. Nagyobb társadalmi összefogás szükséges A hetvenhéthez még tizenöt Természetvédelemről - Négrádban A szervezett, s tartalmában valós környezetvédelmi mun­ka Nógrád megyében — mi­kent másutt is — egy 1961- ben született törvényerejű rendelettel vette kezdetét. Az indulás után, amely valóban a megóvásra érdemes érté­kek számba vevése volt, eltelt még néhány esztendő, amely tényleges eredményeket ho­zott. Csak a hetvenes évek elején gyorsult fel a termé­szetvédelmi tevékenység, melynek révén az országos és a megyei jelentőséggel bí­ró földtani víztani növény­tani, tájképi, állattani és kultúrtörténeti jelentőségű te­rületek közül csaknem hét­ezer hektárnyit nyilvánítot- lok védetté. Közéjük tartozik a többi között Salgó-vár és környéke, az ipolytarnóci ős­leletek, a börzsönyi és a hol­lókői tájvédelmi környezet, a nógrádi vár, s Mátranovák térsége, amely a megye leg­nagyobb kiterjedésű termé­szetvédelmi területét foglalja magaban cvása, hiszen erre más szer­vezetek és egyesületek hiva­tottak, mégis, minden évben, így az idei téli hónapokban is csaknem huszonöt mázsányi madóreleséget vásároltak fel és helyeztek ki. A Bükki Nemzeti Fark, va­lamint a Pest megyei Környe­zet- és Természetvédelmi Fel­ügyelőség szakembereivel — előbbiek, mint országos érde­keltségű területet a Salgó vá­ra és környékét, Hollókőt, va­lamint Ipolytarnócot gondoz­zák, utóbbiak a nagybörzsö­nyi tájvédelmi körzet jelen­tős részét — és a homokte- renyei ágazat dolgozóival együtt, idén tovább folytatód­nak a megyében a természet- védelmi munkák. A megyei tanács kezdeményezésére a meglévőeken kívül még az el­következendő időszakokban tizenöt űj, értékei miatt meg­MUNKÁSARCOK óvásra érdemes terüíetet vesz­nek felügyeletük alá. A többi között — s ez or­szágos érdeklődésre tarthat számot — a Salgótarjánhoz közeli Szilváskőnél megtalál­ták a Somoskőújfaluihoz ha­sonló káprázatosán szép ba- zaltömlés utódját (folytatá­sát?), amelynek kibontását a jó idő beálltával megkezdik, s láthatóvá teszik a nagykö­zönség számára. A természetvédelmi mun­kák elvégzéséhez az idén — sajnos az előzőekinél kevesebb összeg. egymillió-négyszáz­ezer forint áU rendelkezésre. Értékeink megóvása széles körű társadalmi összefogást és támogatást igényelne Nóg­rád megye szép földrajzi és egyéb jellegű adottságainak védelmére, s azok — akár az utazási irodákon keresztül tör­ténő — megismertetése. A megyében jelenleg het­venhét, e tekintetben megkü­lönböztetett objektumot tar­tanak nyilván, amelyek fel­ügyeletét, „karbantartását” az országban egyedülálló kezde­ményezésként, egyetlen szerv: a homokterenyei Zagyva völ­gye Termelőszövetkezetben létrehozott természetvédelmi ágazait tartja kézben. Az ága­zatvezetőből és a négy füg­getlenített természetvédelmi őrből, valamint a szükség sze­rint igénybe vett dolgozókból álló testület a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztály által biztosított pénzkeretek és feltételek mel­lett látja el tevékenységét. A múlt évben több mint egymillió-hatszázezer forint állt e célra rendelkezésre, amelyet főképp állagmegóvás­ra, korszerűsítésre. díszfák és cserjék vásárlására, s azok kitelepítésére használtak fel. A hetvenhét tájvédelmi kör­zetből húsznak jutott megfe­lelő mennyiségű pénz a fela­datok ellátására, a többieket évről évre folyamatosan újít­ják fel. Tavaly — példaként — új garnitúrákat helyeztek ki a felsőpetényi kastély kert­jében, a sipeki doboskúti for­rásnál, új, immáron a hato­dik forrást „foglalták” a nyír- med-pusztai halastó környé­kén. S bár a természetvéde­lemnek — amely főképp terü­letek és épületek megóvásá­ról gondoskodik — nem el­sődleges célja az állatvilág Akit nem szeretnek, de... G igantikus monstrumként tornyosul elénk az élénk, szép színekre fes­tett gyártókomplexum, amely arra hivatott, hogy a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben megvalósítsa az új: a félme- leg-átalakításos, süllyesztékes kovácsolási technológiát. Nem azonnal ért hozzá min­denki, itt van a kiegészítő gépet adó nyugatnémet cég fiatal mérnöke, aki szakmai tolmács híján most kézzel-láb- bal mutogat, így adja tudtá­ra a helybéli szakembereknek a hibaforrások eredőjét. Bar- tus József, mégha ebbéli ide­gen nyelvű tudása meglehető­sen hiányos is, érti, miről van szó. No meg, a műszaki rajzok egyugyanazok a világ akármelyik táján... Keze — valaki rosszmájúan jegyezte meg, hogy szokatlan ilyen beosztású emberektől — konyákig olajos. Nem szemlé­lője, hanem résztvevője az úí technológia elsajátításává’ kapcsolatos hibáé hárítás! munkálatoknak. — Látja — törli bele puha rongycsomóba piszkos tenye­rét mivel kell foglalkozn egy hajdani kapakovácsnak. — Csak nem fájlalja ezt? — Dehogy! Hiszen 1968 óta vagyok művezető, s mint ilyen beosztásúnak, kötelessé­gem, hogy az irányításom alá tartozó akármelyik gép mű­ködéséhez úgy értsek, miht más senki. Mert, képzelje csak el: milyen visszatetszést keltene az a dolgozóim kö­zött, ha bármilyen dologban is, akár csak egyetlenegyszer nem tudnék rajtuk segíteni, úgy néznének rám, mint egy porcelánszoborra. „Akinek” nem mozdul sem keze, sem lába. Bartus József élettörténete nem éppen szokványos. — ötvenhétben szabadultam itt, az acélgyárban, mint ko­vács. Hatvannyolcig álltam ott a kemence előtt, de úgy, hogv tizenhét éves koromoan már rámbízták egy hatfős csapért vezetését. Nekem ez már ak­kor is meglepetés volt, hiszen másik öt társam életkora csaknem a duplája volt az enyémnek. De elboldogultunk szépen, senki sem forszírozta, hogy mit keres itt nálunk ve­zetőként egy ilyen taknyos gyerek. Ök is a munkát néz­ték, s én tudtam, tudok is dolgozni. Bizonyságot szerez­tek erről, befogadtak, elfo­gadtak, s azóta is úgy néz­nek rám, mint maguk közül valónak, nem mint főnöknek — Pedig a művezetőket nemigen szeretik. Még nagyok a tartalékok Beszélgetés Varga Józseffel, a szécsényi nagyközségi pártbizottság titkárával — Nem. Engem sem. Hiszen nap mint nap kerülünk konf­liktusokba, gyakorta óráról órára. S egyébként is, fölös­legesnek tartanám a mézes­mázas szavakat, ami — vall­juk be — ezeknek a kemény embereknek nem is kenyerük. Ök, ami szívükön, az a szá­jukon, ilyen modornak. Vi­szont ez nem jelenti azt, hogy fapofával járunk el egymás mellett úgy mintha semmi kö­zünk nem lenne egymáshoz. Érzem, tudatják is velem, bíznak bennem, s érzik, mi­kor velük vagyok, semmiféle probléma nem maraihat meg­oldás nélkül. A kölcsönös egymásrautaltság tart minket össze úgy, mint harcban egy századot. Amelynek s célja kitűzött feladat maradéktalan teljesítése. — Maguknak ez mindig si­kerül? — Eleddig még panaszra nem adtunk okot. És nemcsak mennyiségileg, hanem minő­ségileg is eleget teszünk a követelményeknek. Nem di­csekvésképpen, de ez a króni­kához tartozik, 1958-ban mi voltunk itt a kohászati üze­mekben annak a versenyfor­mának a bevezetői, kezdemé­nyezői, akik a „Munkád mel­lé add a neved!” elnevezésű mozgalmat beindítottuk. Ne­vünk kezdőbetűit ütöttük be a termékekbe, s így a B. J.-t, vagy az O. I.-t ismerik Dél- Afrikában. Irakban, s még a világ ió néhány országában is. Ez így megy azóta is. — Maga viszont már „elfe­lejtődött” kint: művezető nem áll a gép elé. — Ez így van. — S nem fájlalja? — Dolgozni mindig szeret­tem.... Hanem történt egy na pon, délutános műszakot kezdtem, s már ott álltam a ké- mence előtt, amikor küldönc érkezett azzal az utasítása." i, hogy jelentkezzem azonnal a nagyfőnöknél. Akkor már a gépipari technikum harma­dik osztályába járt rm. Fel­mentem, leültetett, s megkér dezte, lenne-e kedvem műve­zetőnek lenni? Egynapnyi gondolkodási, időt kértem, hi­szen akkor már nős voltam, két gyermek apja. s mint bri- gádvezető-előmunkás megke­restem a háromezer-négyszáz forintot. Ö meg csak nyolc­százzal kevesebbet tudott fel­ajánlani. Feleségemmel, aki szintén itt dolgozik a ková­csodban. meghánytuk-vetettük a dolgot és — döntöttünk: igen. — Nem bánta meg? — Eleinte bizony össze kel­let húzni magunkat, mert ugye két gyerek mellett az a fizetés nem bizonyult túl sok­nak. Egyébként, már megint nem azért mondom hogv bár­ki is megsajnáljon. tíz év a'att utolértem bérben egv előmunkást. Megkérdezhetné, miért vállalkoztam arra. hogy anyagiakban ilyen hátrányos helyzetbe, de beosztásban vi­re kerüljek? Hát, mert szere* tek az emberekkel foglalkoz­ni, s örömömre szolgál, ha személyes és termelési gond­jaikat megoldhatom. Tudja, milyen jóleső érzés, amikor tiszta szemmel tekinthetek mindenkire. A negyvenhárom esztendős Bartus József már háromszor volt Kiváló dolgozó, egyszer meg megkapta a Kiváló mű­vezető címet. Tizenhat éve párttag. — Amikor először álltam ki az elé a száz ember elé — nálunk így mondják: a platz* ra, akikkel együtt dolgoztam, s nekem kellett kiadnom az utasításokat, bizony furcsa érzés volt. Száz figyelő szem­pár, s megannyi különféle gondolat... Túljutottam ezen, s ma már, hogy végbement a nagy rekonstrukció, inkább a gépekkel van bajom Ezekk-i a .szuperautomatákkai Hi zen a létszám műszakonként nem több mint húsz. És ennyi idő alatt mindenki megváltozott. K opaszodik a művezető is, akinek lánya har­madéves főiskolás. f;a meg a gimnázium hármunk osztályát végzi. Ám azért, mintha ott is lenne hala. ahol nine, ösztönös mozdula­tokkal sirm'tia végig tar ko- oonyáját. Vélem. szavakat keresgél hogy újra — mint mindig — megértesse magát a "émet mérnökkel... szont ennok ellenére is einhb­Kar?.c=onv { NÓGRÁD — 1983. február 13., vasárnap Ö A közelmúltban értékelte esztendős tevékenységét Szé- csényben a nagyközségi pártbizottság. A tanácskozáson sok­oldalúan vizsgálták az alapszervezetek irányító, szervező- és ellenőrző munkáját, a kommunisták hogyan segítették az ipari és a mezőgazdasági üzemekben a célkitűzések tel­jesítését. Erről beszélgettünk Varga Józseffel, a nagyköz­ségi pártbizottság titkárával. — Azzal már az induláskor számoltak a legtöbb üzem­ben, pártalapszervezetben, hogy 1982. gondokkal tűz­delt, nehéz év lesz. Végül is milyen eredménnyel zárták az elmúlt esztendőt a szécsé- nyi üzemek? — Szécsényben az ipari üzemek, nagyvállalatok gyár­egységei, telephelyelyei, jóllé­tét a termelési értékük egy­két százalékkal magasabb volt, mint a megelőző évben, még­se mondhatjuk egyértelműen eredményesnek az 1982-es esztendőt. A szolgáltatóipari szövetkezet, az ÉPSZÖV, a téglagyár, a tejüzem és a költségvetési üzemünk terv­szerűen, jól dolgozott, túltel­jesítették tervüket. A szol­gáltatóipari szövetkezet több mint egymillió, az ÉPSZÖV jó kétmilliós nyereséggel zár­ta az évet. Ugyanakkor az ELZETT szécsényi gyáregy­ségénél, a háziipari szövetke­zetnél és az erdőgazdaság­nál nem sikerült megvaló­sítani az elképzeléseket. Az exportáló üzemek összességé­ben 70—75 százalékos export- tervteljesítéssel számolhatnak. ' Az elmaradásnak sokféle oka van. Az ELZETT-ben példá­ul a külpiaci lehetőségek sze­rényebbek voltak, mint ko­rábban. A bútoripari vállalat szécsényi egységének bútor­exportja nem volt gazdaságos. A nagyközségi pártbizott­ság, a pártalapszerveZetek te­vékenységébe mindinkább be­épül, annak szerves részévé válik a gazdaságpolitikai szer­vező, irányító és ellenőrző munka. Ez az elmúlt évben is konkrét intézkedésekben öltött testet. Az is igaz, hogy ezeket az intézkedéseket nem sikerült mindenütt következe­tesen megvalósítani. Minden­képpen hasznosnak tartottuk, hogy szinte valamennyi üzem­ben jelentős erőfeszítéseket tettek a műszaki fejlesztésre, a takarékos anyag- és ener­giagazdálkodásra. Az EiL- ZETT gyáregységében több mint egymillió forint megta­karítást értek el a műszaki fejlesztés és a takarékos ener­giagazdálkodás révén. Ter­mészetesen tapasztalatok so­ra bizonyítja azt is, hogy a tervszerűbb, a fegyelmezet­tebb, szervezettebb munka, a költségek mérséklése a ter­melés, a gazdaságos export, az üzemi eredmények növe­lésének még nagy tartalékát rejtik magukban. — Szécsényben jó hírű ter­melőszövetkezet dolgozik. Mi­lyen zárszámadás elé néz­nek, hogyan alakult a szö­vetkezeti tagok jövedelme? — A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet ered­ményes esztendőt ha­gyott maga mögött. Tervét jelentősen túlteljesítette, s ebből adódik, hogy a nyeresé­ge várhatóan 34—35 millió. A növénytermesztés és az ál­lattenyésztés jövedelmét jól egészítette ki most is a mel­léküzemi tevékenység. A hozzáértő, szorgalmas munka eredménye, hogy nőtt, mint­egy 55 és fél ezer forint a termelőszövetkezeti tagok át­lagos jövedelme. A nagyüzem támogatta a szövetkezeti ta­gokat háztáji gazdaságuk fej­lesztésében. Az ebből szárma­zó bevételük jó ötmillió fo­rinttal több a tervezettnél. — Hogyan sikerült megva­lósítani a községfejlesztési cé­lokat, elképzeléseket? A taná­csi erőfeszítések mellett meny­nyiben számíthattak az üze­mek, a lakosság támogatásá­ra? — Ügy gondolom, joggal állapította meg a nagyközsé­gi pártbizottság: fejlesztési elképzeléseinket, életszínvo­nal-politikai célkitűzéseinket folyamatosan 'megvalósítot­tuk. Kiemelt feladatunknak, a lakásépítésnek eleget tet­tünk. Többszintes házat épí­tettünk 30 lakással, közmű­vel itt Szécsényben. Az el­múlt két évben új utcasorok alakultak ki, több mint fél­száz családi ház épült. Az el­használódott tanácsi lakások felújítása is tervszerűen tör­tént. A folyamatos építőmun­ka érdekében a Rákóczi úton elkezdődött az épületek bon­tása. Helyükre új lakások, szolgáltatóegységek kerül­nek. Emellett a tanács újabb telkeket alakított ki. Gondot okoz azonban, hogy több mint 90 korszerű családiház-építés- re alkalmas telekre még egyetlen jelentkező sem akadt. Propagandamunkánkban ez­zel a ténnyel mindenképpen számolnunk kell. Szécsényben a társközsé­gekkel együtt, mintegy hét­ezer ember él. Ügy értékel­tük, hogy ellátásuk a legtöbb területen jól alakult. ^ Az ÁFÉSZ hatékony közreműkö­désével a kereskedelmi és vendéglátóegységek forgal­ma emelkedett. Bővült, to­vább korszerűsödött a szolgál­tatóhálózat. Utak, gyalogjá­rók épültek. Az elmúlt év­ben nem kis gondot okozott Szécsényben az ivóvíz. A szécsény—ludányhalászi ösz- szekötő vezeték, az új kút üzembe helyezése enyhítette gondjainkat. A harmadik or­vosi körzet megszervezésével javult az egészségügyi ellátás is. S azt tervezzük, hogy a kinőtt, elhasználódott műve­lődési ház helyett újat épí­tünk. Az előkészületeket már a múlt évben megkezdtük. A tanács erőfeszítései mellett számolhatunk az üzemek és a lakosság támogatásával is. Hiszen tavaly az üzemek és a lakosság kommunista szom­batjainak, társadalmi mun­kájának értéke meghaladta a tízmillió forintot. — Kérem, szóljon arról, hogy milyen feladatokat ha­tározott meg a testület az üzemekben, intézményekben dolgozó alapszervezetek, kom­munisták számára az 1983-as esztendőre? — Arra buzdítjuk alapszer­vezeteinket, hogy erősítsék kezdeményezőkészségüket a helyi feladatok megoldásá­ban, fejlesszék munkamód­szereiket, igazítsák azt job­ban a mindennapi gyakorlat­hoz. Fontosnak tartjuk, hogy a telephelyeken, a gyáregy­ségekben dolgozó alapszer*re­zetek időben ismerjék meg a nagyvállalatok célkitűzéseit, segítsék a vállalat és a telep­helyek esetenként eltérő ér­dekeinek összehangolását. Ügy vélem, ezzel segíthetjük leg­inkább a termelési tartalé­kaink feltárását, gazdaságos hasznosítását, exportlehetősé­geink szélesítését, a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének javítását. — A tanácsi vezetőket, az ott dolgozó kommunistákat ugyanakkor arra ösztönözzük, hogy az ipari és mezőgazda- sági üzemekkel együttműköd­ve, a lakosság segítőkészségé­re támaszkodva, az idén is tegyenek meg mindent a nagyközségben az életkörül­mények, az ellátás további ja­vításáért. A lakásépítést és lakásgazdálkodást változat­lanul a legfontosabb tenni­valók 'közé soroltuk, szóltunk arról is, hogy az anyagi le­hetőségeinknek megfelelően, nagyobb figyelmet kell for­dítanunk a fiatalok életkörül­ményeinek javítására és a te­lepülésen élő idős emberek támogatására. S ebben termé­szetesen nemcsak az üze­mekben tevékenykedő párt- szervezeteknek, a lakókörze­tekben dolgozó kommunista közösségeknek is van tenniva­lójuk. — Köszönöm a beszélge­tést. V. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents