Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

?ESTNEVEL£SÓRA Alkalmi felmentettek a szertárban üzenet egykori iskolámba: kedves diákutódaim, kik ma­napság koptatjátok az álta­lam húsz évvel ezelőtt hasz­nált gimnáziumi ' tartozéko­kat, böcsüljétek'meg annak a patinás középiskolának a két szép tornatermét; mert jár­hatnátok itt olyan tanintézetbe is, amelyiknek egy sincs! A riport színtere ezúttal olyan oktatási intézmény, ahol legalább egy tornaterem van, s ezzel alighanem átlagosnak is mondható. Tegyük mindjárt hozzá: kettő kellene, hiszen a- lányok és fiúk testnevelésórá­ja külön van. Ottjárunkkor éppen az utóbbiak használták a termet; a kosárlabdázás elemeit gyakorolták, s erre másutt nem is lehetett volna módjuk. A lányoknak maradt a középiskola „aulája”, vagy­is a jéghideg kövezetű, nem éppen makulátlan tisztaságú, földszinti csarnok — alkalma­sint átjáróház — néhány tor­napaddal. A testnevelésórára, amely­re eredetileg azért jöttem (s ezt jó előre közöltem is), hogy a fölmentettekről ír­jak — csak igazgatói enge­déllyel és a helyettes kí­séretében mehettem le. Kí­sérőm végig el sem moz­dult mellőlem. Egybekötöt­te az alkalmat egy ellen­őrző jellegű óralátogatás­sal és nekem kezdettől az volt az érzésem, hogy tu­lajdonképpen engem ellen­őriz. Óra után az igazgató- helyettes részletesen érté­kelte a tanár előtt a látot­takat, csaknem szájbarág- va az újságírónak is, mit hogyan ítéljen meg; mint­egy hivatalos minősítést „diktálva”. Megvallom, akkor nem jegyzeteltem. Az alábbiakban az követ­kezik, ahogyan én láttam a testnevelésórát. A közben készített feljegyzések alap­ján. Tizenkfleoc lány sorakozik a tornaterem előtti folyosón. Egyikük jelenti a fiatal test­nevelő tanárnak, hogy senki sem hiányzik. Aztán visszaáll a sorba és a többiekkel együtt végighallgatja az óra rövid vázlatát: — Futással kezdünk, köz­ben kisebb ügyességi gyakor­latok lesznek, aztán fogójáték következik, majd padgya- korlatok, végül csapatver­seny és levezető lazítás. — Balra át, egyesével futó­lépésben, irány áz aula, in­dulj — mondja a testnevelő halkan, de határozottan, s a diákok csendben, fegyelme­zetten követik az utasítást. Szaladnak körbe a hideg, csúszós kövön, időnként meg­érintik a talajt; törökülést, fekvőtámaszt mutatnak be — hárman közülük tréningalsó nélkül... A tanár gyorsítja az LÁNYOK A KÖVÖN A MÁSIK BALLÁB SÖPRO ÉS LAPÁT iramot, a leguggolás futás köz­ben nem mindenkinek sikerül anélkül, hogy a lábán kívül más testrésze ne érintse a kőpadlót. Néhányan a lihe- gést erőltetik kuncogássá: sa­ját állóképtelenségüket” is kinevetik. Aztán körbejárás követke­zik, s ettől lecsillapodnak a lányok, rendeződik a légzés. Nem sokáig. Jön a fogócska, és — véletlen? — elsőnek az egyetlen szemüveges osztály­társ a kiválasztott „áldozat”. Ö már ügyetlenebb „pandúr”, mint aki őt elcsípte... S a „büntetés”: két fekvőtámasz! — Féllábon tessék tovább ugrálni — módosít a testneve­lő, s még vidámabb lesz a hangulat. — Most páros lábon — jön az új utasítás. Később: — A másik- bal lábon —, s a tré­fától hangosabb lesz a viho­gás. Az egyik lány (nevezzük Marikának) többször is „csen­dőrkézre kerül”, de adja is to­vább mindjárt. — Mindenki fogja meg azt a testrészét, ahol a fogó meg­érinti — magyarázza az érin­tőfogó lényegét a tanár, s to­vább emelkedik a hangulat. Mari egy „elvetődéses akció” nyomán a térdét markolva kénytelen hajkurászni az újabb jelölteket. Előkerülnek a tornapadok, ugráló és egyensúlygyakorla- tbk következnék. Marika elő­ször bliccelni akar, nem fű­lik a foga a pádhoz; aztán el­sőnek áll a sor elejére és ahogy ráugrik a fafelületre, szinte robban alatta, maga is megijed tőle. — Emeld föl a feneked! — mondja valakinek a testne­velő, talán többeknek is, ért­sen belőle, aki akar: akinek nem inge, ne vegye ma­gára. Később páros gyakorla­tokat mutatnak be, kettesével forognak végig a keskeny pá­don, s Mari megjegyzi: „Ezt csak zenére tudom... ” De azért a sor végére maradt kis­lánnyal, akinek nem jutott pár, újra végigpörögnek. Talicskázás az új játék, s hozzá a testnevelő megjegy­zése: — Nem tolod, csak tartod a lábát, mert különben pofára esik! (És az igazgatóhelyettes szaporán, rosszallóan jegyze­tel, nem is mulasztja el az óra _ után kifejteni: szerinte ez nem volt helyénvaló meg­jegyzés. ...) Marink már a pad felénél hátraszól: — Elengedhetsz! — Aztán dicséri a társat: — Erika, de gyors vagy! — És a második menetet megint elblicceli. Kar-, has- éá hátizomerősítő gyakorlatokon a sor, a nevet- gélés elcsendesül, csak a zi­hálást hallani. De azért a mi kiválasztott . diáklányunknak van ereje most is megszólalni: — Hol a csatom? —, s amíg keresi, megtalálja és vissza­tűzi. megint kihagyhat néhány hajlítási, feszítést. Az óra vége a csapatverse­nyeké. Háromfelé oszlik a társaság és amelyik csapat nyer, annak nem kell végül helyre tenni egy padot sem; a másodiknak egyet, az utolsó­nak pedig kettőt. És a győz­tesnek kijár a. kollektív taps is. Nincs hiány biztatásban, izgalomban, még egy-egy bi­zonytalan óvási kísérlet is el­hangzik: — Nem ér, nem jött végig! — árulkodik Ma­rika, akár egy kisgyerek. Ahe­lyett, hogy önmagára figyel­ne: ő a másik oldalról kerüli a padot, nem úgy, mint a többiek. Második lett a csa­pata, vihetnek vissza egy pa­dot. — Körbejárás, ütemre ki- és belégzés a karok segítsé­gével — vezényel a tanár, s hozzáteszi: — Kifújással kez­dünk, nem úgy, mint a tévé­tornában! — S a vidám tár­saság végül újra felsorakozik, az óra értékelésére: — Ma erő- és képességfej lesztés volt a programunk, a fizikai készségek javítása. Mindenkivel meg vagyok elé­gedve. Vigyázz! Egészségetek­re! — Köszönjük szépen! — énekli a kórus, mint a nap­közisek az ebédlőben, miután jóétvágyat kívántak nekik. — Pihenj, oszolj — hang­zik az utolsó utasítás, s a lá­nyok jól bevágják maguk után az öltözőajtót. Am a ta­nár még beszól: — Ketten fogjanak söprűt és lapátot és takarítsák föl a követ — mondja, s kijelöli az alkalmi „személyzetet”. — Ez volt a testnevelés óra — fejezhetné be most —, ki­lenc osztályom egyikének két, heti öt órája közül a második. A viszontlátásra — és, ha még meg is hajolna hozzá, az lenne az igazi. De neki is vé­gig kell hallgatnia a hivatalos minősítést. Amikor végre szó­hoz jutok, megkockáztatom: — Máskor sem szoktak fel­mentettek lenni? — Volt most is kettő, csak a szertárba küldtem őket pa­kolni — válaszol a testnevelő. — Tudja, néha engedélyezzük nekik, egészségügyi okokból, az első napon. Miért kérdi? — Tulajdonképpen most már nem is érdekes. Ámbár... mi­attuk jöttem. V. F. Túrázz velünk! Szombati havas túra|avas*afun!< A természet végre biztosí­totta a családok, elsősorban a gyermekek örömére szolgáló sízés, ródlizás, hógolyózás le­hetőségeit. A hét közepén vá­rosunkban és az alacsonyab­ban fekvő területeken bekö­vetkezett esőzés, enyhülés el­lenére megyénk síterepei vár­ják a téli sport kedvelőit. Vetélkedők, versenyek A .salgői síparadicsomban szombaton fél 10 órakor a vá­rosi sportfelügyelőség és a KISZ megrendezi hagyomá­nyos téli tömegsportnapját. A komoly erőpróbát igénylő és a tréfás, játékos vetélkedőkre az óvédáskorúaktól a nagyapá­kig, mindenkit szívesen látnak, A hét korcsoportban megren­dezendő alpesi síugró-, sílö­vész-, és szánkóversenyekre a Dornyai-túristaház előtt vár­ják a rendezők a sportolni vá­gyókat. A rendező bizottság, a Salgótarjáni Sí Club aktivis­tája, Kakuk József vezetésé­vel minden előkészületet meg­tett. A felvonókat, pályákat alkalmassá tették a remélhe­tőleg igen nagy számú érdek­lődők fogadására. Mindenki nyer! Elsősorban azzal, hogy saját egészsége védelmében, kondí­ciója javítása érdekében mo­zog. Emellett a versenyek, ve­télkedők résztvevői díjazás­ban is részesülnek. Túrázzunk Salgóra! Annak ellenére, hogy a Vo­lán rásegítő járatokkal igyek­szik kulturált utazási lehetősé­get biztosítani Eresztvénybe, javasoljuk, hogy a kedvező hóviszonyokat kihasználva sí­túrával közelítsük meg a ve­A H 3 Hosszú lejtők várják a sizőket Saigon télkedő színhelyét. A kohásza­ti üzemek salgói kapujától, a piros jelzésű, turistaútvonalon, a hajdani fogaskerekű vasút nyomvonalán északnak tart­va, egyhe lejtővel kapaszkod­hatunk fel a kis Salgó (Bo­szorkánykő) és a Salgóvár köz­ti nyereg alá. Innét néhány száz méterré találjuk a Salgó­vár északi lejtőin elterülő sí- paradicsomot Ez az alig 5 km-es, könnyű sítúra, mely gyalogszerrel is teljesíthető, szinte csak bemelegítésnek számít az egész nap folytatha­tó salgói mozgáshoz. Hazafelé mindenképpen ja­vasoljuk az előbbi útvonalon való lesiklást, hisz a hosszú, kellemes lejtőkön való sízés mindig ■ felejthetetlen élményt nyújt. — VM — TEREMFOCI Öregfiúk döntője Február 13-án, 9.00 órától Romhányban, a tornacsarnok­ban rendezi a rétsági járási labdarúgó-szövetség a 30 év fölötti „öregfiúk” teremlabda­rúgó-torna döntőjét. A részt­vevő csapatok: Érsekvadkert, Rétság, Tolmács és Balassa­gyarmat. A döntő szereplői körmérkőzésen döntik el a helyezések sorrendjét. A lab­darúgó-szövetség díjazza a torna legjobb kapusát, leg­eredményesebb góllövőjét és legjobb játékosát! Két végi sportműsor SZOMBAT TERMÉSZETJÁRÁS: ASZTALITENISZ: NB ni. ffí.: Starjáni Volán- Egér SE, Salgótarján, Mali- novszkij úti alsó tornaterem, 14 óra. KÉZILABDA: Karancs Kupa, Salgótarján, városi sportcsarnok. Program: Bgy. SE—Detva I. (ifi) 13 óra, Detva—Bgy. SE (Ifi ifi) 14 óra, Detva—Bgy. SE (női) 14,50 óra, Érsekvadkert—Bgy. SE (ffi) 15.50 óra, STC—Detva (ffi ifi) 16.50 óra,. St. Síküveggyár— Detva (női) 17,40 óra, Érsek­vadkert—Detva (ffi) 18,40 óra. ' KOSÁRLABDA: NB II. Keleti csoport. Ffi- mérkőzés: STC—Karcag, Sal­gótarján, városi sportcsarnok, 11 óra. TEKE: NB II. Keleti csoport: St. Síküveggyár—Kecskeméti MÁV, Salgótarján öblösüveg- gyári pálya, 11,30 óra. Téli panorámatúra Baglyas- kőre. A túra indul: Salgótar­jánból 13 órákor a főtéri szö- kőkúttól. TÖMEGSPORT: SVT—BTSE tömegsportdé- lelőtt, Salgótarján, városi sport_ csarnok 8,45 óra. „Talpon Tar­ján” téli tömegsportnap, Eresztvény 9,30 óra. VASÁRNAP KÉZILABDA: Karancs Kupa, salgótarjáni városi sportcsarnok. Program: Nagybátony—STC I. (ffi) 9 óra, Nagybátony ISZI—STC (ffi ifi) 10 óra, Detva II.— Nagybátony (ffi) 10,50 óra, STC I—Detva II. (ffi) 12,40 óra, BRG—Pásztó (ffi) 13,40 óra, Nagybátony—Pásztó (női) 14.40 óra, STC II—Pásztó (ffi) 15.40 óra, STC—Pásztó (női) 16.40 óra. NÓCRÁD - 1983. február 12., szombat KOSÁRLABDA NB II. Otthonában rajtol az STC férficsapata Az NB II Keleti csoportjá­ban az őszi idényt az STC férfikcsárlabdázói a 6. he­lyen zárták. A szurkolókban jogosan fogalmazódik meg a kérdés; sok ez, vagy kevés? Mint ismeretes, az elmúlt idény­ben 2. helyen végzett a gárda, s a körülményeket figyelembe véve ősszel úgy áll* a rajthoz, hogy akár az NB I-be kerülés is lehetséges. A remények szerlefoszlásáról, a tavaszi idényről Boronyai Tamás ed­zőtől kértünk tájékoztatást. — Sajnos a , körülmények úgy alakultak, hogy a jelenle­gi 6. hely nagyon is valós. Kár lenne siránkozni a sérü­léseken, a füstbe ment átiga­zolásokon, de tény: Juhász, az együttes legponterősebb játé­kosa sérülés miatt az őszi szezon nagy részét a lelátón nézte végig. Petrucsikot, .mire hazahoztuk volna, már az Eger NB I-es csapata elvitte. Meg­jegyzendő, hogy ezen az átiga­zolási tárgyaláson nem vol­tunk „versenyképesek”. A fel­soroltak alapvetően befolyá­solták a további teljesítményt, nagy kár, hogy a veszélyhely­zetben a többiek csak egy- egy meccsre tudták „felszív­ni” magukat. Aztán az első két, részben váratlan vereség tői leeresztettek, és a közép­mezőnyben találtuk magunkat ami a többségnek már nem jelenteit sikert. Most, hogy. indul a tavasz, valamivel jobb a helyzet. Felkészülésünk a bosszantó terem- és szervezési gondok ellenére elfogadható volt (szezon közben először tartottunk edzőtábort). Ahhoz azonban, hogy a tavalyi 2. hely ne maradjon számunkra a csúcs, alapos szemléletbeli változás szükséges játékosok-’ tol, edzőktől, vezetőktől égy- aránt — fejezte be nyilatko­zatát az edző. — mátyus — TEKE NB ITl. Ismét három vereség A harmadik fordulóval folytatódott az NB III-as te­ke-csapatbajnokság küzdel­mei. Továbbra sem kíséri szerencse a nógrádi csapatok idegenbeli szereplését a itava- szi fordulókban. A Pásztó együttese az Ormosbánya csa­patához utazott. A közepes színvonalú találkozón a ha­zai csapat szerezte meg a ve­zetést. Ezt követően a ven­dégek percei következtek, a pásztóiak ledolgozták hátrá­nyukat és a negyedik dobó után már a vezetést is meg­szerezték. A hajrá azonban a hazaiaknak sikerült jobban, és ez Pásztó vereségét jelen­tette. A Mátranovák gárdája az Agria otthonába utazott. A novákiak nem tisztelték ven­déglátóikat, már a mérkőzés elején megszerezték a veze­tést. Ez azonban az Agria já­tékosaira hatott ösztönzőül; a novákiaknak nem sikerült erő­síteni és vereséget szenvedtek. A Somoskőújfalu csapata az Egri Forgácsolóhoz utazott. A közepes színvonalú talál­kozón — mindössze egy négy­száz fás eredmény született — a győzelmet a hazai pálya előnyét élvező Forgácsoló csapata szerezte meg. Ered­mények: Ormosbánya—Pásztó 6—3 (2234—2198). Ormosbánya: I Szabó 393, Kovács 369, Schmidt S. 338, Lénáid 363, Scmzdt F. 378, Forgács 393. Pásztó: ifj. Huber B. 354, Koczka 373, Tóth P. 367, Győ­ri 369, Csemer 365, Huber 376. Egri Agria—Mátranovák 6—2 (2430—2297). Egri Agria: Szabó 369, Lukács 395, Ká­dár 414, Tóth 397 Bárdos 410, Jégcr 445. Mátranovák: Fodor 386. Kozma 399, ifj. Kecskés B. 362, Stoszek 369, Kecskét B. 415, Nádasi 364. Egri Forgácsoló—Somoskő­újfalu 6—2 (2285—2248). Eg­ri Forgácsoló: Miskolczi 373, Jeszovszki 377, Vinczepap 379, Mohácsi 400, Skovrán 384, Leszkovszki 372. Somoskőúj­falu: Németh 366, Miskei 373, Szabó 385, Kotroczó 367, Fan- csik 388, Balázs 369. A csapatbajnokság negyedik fordulójában mindhárom nóg­rádi csapat hazai pályán sze­repel. A Mátranovák a PAKÜSE gárdáját fogadja, a Pásztó a ZÖLDÉRT csapatát, míg a Somoskőújfalu együt­tese az Egri VM-et. G. G. Évzáró közgyűlés Négrédmegyerben Február 9-én megtartotta szokásos évzáró közgyűlését a Nógrádmegyeri SE A beszá­moló és a hozzászólások után, új vezetőséget választott a közgyűlés. Az elnök Szabó Já­nos, helyettese Mulyad Gábor, gazdasági vezető Horváth Jó­zsef, szakosztályvezető Babka János lett. Az új összetételű vezetőségtől sokat vár a falu lakossága. A legsürgősebb és legégetőbb probléma az öltöző 1 építésének befejezése volt. A létesítmény immár teljesen a sportolók rendelkezésére áll. A társadalmi szervek a ta­nács, téesz, KTSZ, FMSZ magasfokú támogatásról tet­tek tanúbizonyságot. A labdarúgócsapat teljes intenzitással készült a tava­szi rajtra, heti három foglal­kozáson vesznek részt, vasár, nap pedig Salgótarjánban, a® uszodában volt a keret egy kis izomlazító foglalkozáson.

Next

/
Thumbnails
Contents