Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-11 / 35. szám

irigá&ek, vállalások és... (I.) Vállalkozó nagyvállalatok A kisvállalatok nevétől hangos az ország. Felsorol­ni is nehéz volna, hány he­lyen írják, tárgyaljak, meny­nyi van belőlük, mit csinál­nak, milyen szépen virágoz­nak. Amennyire örvendetes ez — hiszen mi akartuk, s még mindig csak a kibonta­kozás kezdetén tartunk — annyira visszatetsző az érté­kelések egyoldalúsága. A leg­többször úgy beszélnek a kisvállalatokról, mintha semmi közük sem volna a nagyokhoz, sőt — kimond­va vagy kimondatlanul — gyakran ott bujkál a véle­ményekben: bezzeg a mám. mutszervezetek. Azok lom­hák és nehézkesek, s alig tudják nyomon követni a világpiac változását. Az Ipari Minisztérium szakértői szerint nagyválla­latról szólhatunk akkor, ha az évi termelési érték meghalad­ja az egymilliárd forintot, s a dolgozók létszáma több mint ötezret. Kisvállalatról abban az esetben, ha 300 embernél kevesebb dolgozik a cégnél; a kettő között helyezkednek el a középvállalatok. Hoz­záteszik, hogy ez kissé le­egyszerűsített kategorizálás, mert az ágazattól is függ a megítélés. A nyomdaipar­ban például már ezer fő fe­lett is nagyvállalatról van szó. Visszatérve az évi egy­milliárdos termelési érték­re: gondoljuk, nem szüksé­ges nagy képzelőerő annak a megértéséhez, milyen nagy értékű gépparkra és mennyi forgóeszközre van szüksége egy nagyvállalatnak ahhoz, hogy évi egymilliárd forint fölött produkáljon. (Magyar- ország egész 1981. évi nem­zeti jövedelme nem érte el a 700 milliárd forintot!). Ezt a gépparkot nem lehet de- rűre-borúra kicserélgetni, még akkor sem, ha a világ­piacon hirtelen „hátra arc”- ot vezényelnek valamilyen termék gyártásából. Ilyen ér­telemben tehát valóban nehe­zebb helyzetben van a nagy- vállalat, különösen akkor, ha a kisvállalattal állítjuk szembe, már azért is, mert az utóbbiakra az alacsony eszközérték a jellemző. Vagy nincs is gépparkjuk (szelle­mi kisvállalkozások), vagy ha van is, kevés, s annak a mozgatásával igyekeznek mi­nél többet elérni. Mégis hamis nyomon jár az, aki az imént említett ob­jektív körülmények miatt nehézkesnek minősíti a nagyvállalatot. A szakmai hozzáértés, a világpiaci ér­zékenység és előrelátás, a vezetés művészete éppen ab­ban rejlik, hogy ilyen hely­zetben is meg kell keresni annak az útját, mikép lehet :— nem kicsi tételekben — boldogulni. A hosszú távú stratégiai elképzeléseket meg a napi rugalmasság kö­vetelményeit kell egyeztet­ni, vagy ütköztetni, s hogy ez az egyeztetés nem ered­ménytelen, azt a termék­szerkezet-korszerűsítési fo­lyamat kibontakozása iga­zolja, különösen a feldolgo­zóiparban. Konkrét vállala­tokra térve': vajon nem a vállalkozó szellemről tanús­kodik-e az, hogy az Ikarus Gyár immár több kontinens autóbuszpiacára betört, az Egyesült Államok több vá­rosában is megjelent, vállal­va a gyilkos konkurrenciá- val járó kockázatot. Vagy az Egyesült Izzó, amelynek leányvállalata ugyancsak . Amerikában működik. A Borsodi Vegyi Kombinát, amely Líbiában épít gyárat, a debreceni Alföldi Nyom­da, amely a többi között a svédeknek készít könyveket, természetesen svéd szöveg­gel. Szó sem róla, előbbre tart­hatnánk a termékszerkezet korszerűsítésében, vannak annak helyenként szubjektív akadályai is. (Felkészültebb lehetne a vezetés). Mégis botor dolog lebecsülni a mammutszervezetek vállalko­zó kedvét, s még inkább szembeállítani őket a kicsik­kel, hiszen valamennyi kis­vállalkozási forma közül a vállalati gazdasági munkakö­zösség a legnépszerűbb. És pe­dig azért, mert — maholnap már klasszikus példa lesz Dunaújváros — gyakran a nagyvállalat is úgy találja, hogy akkor tudja meghono­sítani a vállalkozó szellemet a gyárkapun belül, az a leg­kifizetődőbb, ha az ilyen­olyan feladatok megoldására kisvállalkozásokat hoz létre. Ezért van ma több mint száz vgmk (vállalati gazda­sági munkaközösség) a Du­nai Vasműnél. A termelő jellegű kisvál­lalatok is — az eredeti cél­nak megfelelően — mind inkább a nagyvállalatok hát­tériparának a részévé kezde­nek válni. „Bedolgoznak” ne­kik, bonyolult kooperációs kapcsolatok alakulnak ki. A honi ipar nemzetközi ver­senyképessége nem kis mér­tékben azon múlik, hogy e folyamat, a nagyvállalati. kisvállalati rendszer miképp fejlődik. Az egész nagyvállalat-kis­vállalat vita a tsz-szervezést követő időszakra emlékeztet, amikor szembeállították a mezőgazdasági nagyüzemet meg a háztájit. Közgondolko- dáSúnk ma már éljútott oda, hogy ez balgaság, hiszen a háztáji óljában a tsz-ből ki­került malac hízik, tsz-táp- pal etetik, a tsz veszi vissza és adja el, ha vágásra érik... Valószínű, csak idő kérdése, míg a közvélemény megszok­ja, hogy a nagyiparnak is lehet „háztájija”, még ha kisvállalkozásnak hívják is. A legfőbb szempontról nem is beszélve: a nemzeti jövedelmünk nagysága, a jö­vőnk mégis csak attól függ elsősorban, miképp boldo­gulnak azok a milliárdosok. Mármint a nagyvállalatok. m, I. — Milyen tapasztalatokai hozott az elmúlt negyedszá­zad, hogyan ítéli meg a népi ellenőrök huszonöt éves mun­káját? — Mindenekelőtt szeret­ném hangsúlyozni, hogy a né­pi ellenőrzés a magyar nép történelmének olyan idősza­kában jött létre, amikor az egyik legfőbb feladat az el­lenforradalom utáni konszo­lidáció volt. A népi ellenőrök ehhez sajátos munkájukkal járultak hozzá, felléptek a társadalmi tulajdon gondatlan kezelése ellen, a fellazult tár­sadalmi normákkal szemben. Ha fejezetekre lehetne bonta­ni a népi ellenőrzés eddigi történetét, ez lenne az első, s egészen 1962-ig tartott, a szocializmus alapjainak lera­kásáig. Ezt követően 1968-ig a népi ellenőrök főként a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésével létrejött termelő- szövetkezetek gazdálkodását igyekeztek segíteni, vizsgála­taik zöme is ezzel függött össze. Hadd említsem, hogy volt rá példa, amikor a be­takarítási munkákra való felkészülésről szereztek ta­pasztalatokat. A következő fe­jezet az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével kezdő­dött. Ekkor főként a belső tartalékok feltárása, a válla­lati önállóság kérdései szere­peltek a vizsgálataink élén, majd 1978-tól, amikor napi­rendre került a népi ellenőr­zés tevékenységének korsze­rűsítése is, a népgazdasági egyensúly javításához, az ex­portfeladatok teljesítéséhez, a termelékenység javításához, az életszínvonal szerényebb' mértékű növekedéséhez igye­keztünk hozzájárulni sajátos eszközeinkkel. — Kik azok, akik ebben a jelentős munkában részt vet­tek, s ma is részt vállalnak? — A népi ellenőrzés füg­getlenített apparátusa csupán néhány fő. A munka zömét társadalmi aktivistáink vég­zik. Nógrádban számuk meg­haladja az ezerszázat. Bi­zottságaink összetétele folya­matosan javult, s tükrözi me­gyénk társadalmi, gazdasági szerkezetét. Népi ellenőreink harminckilenc százaléka felső­fokú végzettséggel rendelke­zik, szakmai és politikai szempontból egyaránt íelké A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál az idén 140 ezer négyzetméter alumínium radiátort készítenek, melynek je­lentős része, közel hetven százaléka nyuzati exportra, oszt­rák és nyugntn ’mct piacokon kerül éríékesítésn» Győri Ist­ván gépkezelő az elemek furatait készíti. önálló vállalattá alakult az ország első innovációs agrár- ügynöksége: az 1979-ben ala­pítóit Pannónia. A 84 tagvál­lalatot egyesítő társaság igaz­gatói tanácsának határozata alapján ezentúl közös válla­latként működik. Cégbejegy­zése a Pannónia Műszaki-Fej­lesztési Innovációs Közös Vál­lalat néven történt. Székhe­lye a Baranya megyei Baksa község, innovációs irodája működik Budapesten, Debre­cenben és Keszthelyen. Saját reklámirodája és nyomdája van. Tevékenységi körében az új eljárások felkutatása, s azok gyakorlati alkalmazása és elterjesztése tartozik. A szellemi termékek forgal­mazására szakosodott cég ar­ra vállalkozott, hogy egy asz­talhoz ülteti a feltalálókat, a kivitelezőket és a felhasználó­kat. Evégett számba vette a tagvállalatok által felkínált és igényelt szellemi terméke­ket,, s ezekből adatbankot ho- zoti létre. Szolgáltatásként rendszeresen kiadja az úgy­nevezett Pannónia-dossziét, amelyben közzéteszi, hogy ki, mit ajánl és igényel, milyen jellegű együttműködésre vál­lalkozik a partnerekkel. A Pannónia tagjainak több­sége mezőgazdasági üzem, raj­tuk kívül állami és szövetke­zeti vállalatok, egyetemek és főiskolák, valamint kutatásir fejlesztési. intézetek vesznek részt a közös vállalat munká­jában. Tagja az Intercoop Külkereskedelmi Vállalat is, ezáltal lehetőség nyílik a szellemi termékek külföldön történő értékesítésére. A cég részjegyeket bocsátott ki, ezek arányában viselik a tagválla­latok az esetleges vesztesé­get, illetve részesednek a vár­ható nyereségből. Egy rész­jegy értéke 58 ezer forint. A tekintélyes pénzügyi alap lehetővé teszik, hogy a vál­lalat indokolt esetben — vál­lalva a kockázatot — finan­szírozzon kutatási, kísérleti és fejlesztési célokat, sőt meg is vásárolja és forgalmazza a szellemi termékeket. A számvetés megtörtént. Eszerint a múlt esztendő­ben a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat brigádjai jócskán hozzájárultak ahhoz, hogy a régóta „gyengélkedő” egység legalábbis megközelít­se a tervben meghatározott célkitűzéseket. Amire igen nagy szükség volt, mert ez a kezdeti lépcső azon az úton, amely a vállalat gazdálkodá­sának rentábilissá, majdan nyereségessé tételéhez vezet. — Minden tekintetben ne­héz évet zártunk 1982. de­cember végével — mondja Gordos István, munkaver- seny-felelős. — Vonatkozik ez a tervek nem teljesítésén túl a mozgalomban felvetődött gondokra is. Mégis, úgy lát­juk, sikerült önmagunkat a helyes irányba orientálni, s ha ezen nem változtatunk, márpedig semmiféle körül­mények között nem, akkor úgy véljük, ebben az évben kevesebb gonddal kell meg- küzdenünk. — Ez azt jelenti, hogy le- esillapultak a hullámok, sike­rült révbe vezetni a munka­verseny hajóját? — Korántsem! Akadnak még teendőink jócskán. Az el­ért eredményeket csupán fo­gódzónak, alappillérnek te­kintjük, amely a feljebb ju­tást biztosítja. Hiszen — az élet diktálja így —, minden­képpen el kell mozdulnunk, maradjunk ennél a kifejezés­nél: az állóvízből. Hiszen, úgy vélem, túl sokáig pihen­tettük az evezőinket. — Mit takarnak e szép sza­vak? — A szocialista verseny­mozgalomnak a lehető leg­jobban kell azonosulnia a vállalati célkitűzésekkel, sem­mi szükség a látszatvállalá­sokra, a „ha akarom, meg tudom magyarázni” naplóbe­írásokra. Az emberek for­málása mellett, s ez egyálta­lán nem elhanyagolható szem­pont, a konkrétságra, a száza­lékszemlélet megváltoztatá­sára kell törekednünk. Igaz, ez ellen már tettünk, de ré­gi berögződéseket igen csak nehéz egyik évről a másikra sutba vágni. Pedig ezt kell tenni, hiszen a mi munkánk legfőképp időben. minőség­ben, megbízhatóságban nyil­vánul meg. Lehet, eseten­ként a számok is fontosak le­hetnek, de az értékmérő, mégis csak egy határidőre, megfelelő költséggel, „ele­gánsan” kivitelezett ház vagy más ipari vagy szociális ob­jektum. Ez a mérce, nekünk ehhez kell viszonyulni akkor, amikor a munkaverseny ered­ményeit vesszük bonckés alá. — Említette, ez megtörtént. — Igen. Alaposan elemeztük, mit is tettünk a múlt esz­tendőben, s feltártuk azokat a még meglevő hiányosságokat, amelyek meggátolták a még jobb eredmények elérését. — Mik ezek? — Legfőképp a szervezet­lenségből adódtak gondjaink. Gyakori volt, hogy a brigádok éppen emiatt nem tudták tel­jesíteni vállalásaikat. Már­pedig, ha a feltételeket nem biztosítjuk, lehetetlenség az eredmények elmaradásának miértjét számon kérni. Gon­dosabb, jobban átgondolt, pre­cízebb munkára van szükség a munkahelyeken, s ez vo­natkozik vezetőre, beosztott­ra egyaránt. Emellett látjuk azt is, hogy — főleg közép­szinten — nagyobb támoga­tásra van szüksége a mozga­lomnak. Megengedhetetlen, hogy a munka — a kereseti és más szempontból jobbnak, avagy rosszabbnak tartott — elosztása sértődésekhez, torzsalkodásokhoz, a munka­kedv és -lendület megtörésé­hez vezessen. Sajnos, az ilyen történések is rányomják bé­lyegüket a munkaverseny eredményeinek fokozására, s vezethetnek rövidebb-hosz- szabb ideig tartó megtorpaná­sokhoz. — Személyeskedések és — szocialista brigádmozgalom...? — Csak egy példa erre. A múlt esztendőben egyik jó ne­vű kollektívánk, tulajdono­sai a Vállalat kiváló brigádja címnek, szerette volna meg­kapni egy házgyári elemek­ből készítendő lakás kivite­lezését. A választás másra esett — megsértődtek. Oly­annyira, hogy a harmadik ne­gyedévben már nem is tud­tuk értékelni őket, s még ké­sik az idei vállaláslistájuk is. Másik brigádunk, a vállalat­nál a legnagyobb számú és a legeredményesebb volt —, sajnos múlt időben kell be­szélnem róluk! — egyszerűen feloszlatta magát. Megszűnt, nem vesz xészt a mozgalom­ban. Sajnos ennek inkább ob­jektív okai voltak, bár szub­jektív tényezők is közreját­szottak benne. Szubjektivek is... (Folytatjuk.) Karácsony György Negyedszázada alakult meg a népi ellenőrzés Interjú Kispál Józseffel, a megyei NEB elnökével A népi ellenőrzés idén februárban ünnepli megalakulá­sának huszonötödik évfordulóját. Ez idő alatt országszerte népi ellenőrök tízezrei ügyeltek társadalmi munkában, a törvények, a rendeletek betartására, okos észrevételeikkel segítették a társadalom előtt álló célkitűzések megvalósítá­sát. A jubileum alkalmából a népi ellenőrzés múltjáról, mai tevékenységéről beszélgettünk Kispál Józseffel, a Nóg­rád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével. szült. Az 1960-as évek köze­pén létrejött szakcsoportok­kal lehetőségünk van arra, hogy egy-egy vizsgálat ösz- szefoglaló jelentését tárgyal­va, kikérjük a téma legjobb helyi szakértőinek vélemé­nyét. A megyei, a járási-vá­rosi népi ellenőrzési bizottsá­gok az irányítást végzik, ke­resik a hatékonyabb módsze­reket, előkészítenek, szervez­nek. A lényeg, hogy széles társadalmi bázison nyugszik a népi ellenőrzés. Tisztelettel kell megemlékezni a jubile­um alkalmából mindazokról, akik munkájukkal segítették a népi ellenőrzést, s ma kü­lönböző okok miatt már nem lehetnek közöttünk, s azokról is, akik talán ezekben a he­tekben is helyszíni tapaszta­latokat gyűjtenek. A népi el­lenőröket a vizsgálatok során, a munkahelyen tisztelet veszi körül, adnak véleményükre, nagyon sok hasznosítható ja­vaslat születik vizsgálataink alkalmával. — Hogyan lehet jellemezni a népi ellenőrzési bizottságok kapcsolatrendszerét? — Munkánkhoz jelentős se­gítséget kapunk a KNEB- től, a megyei, városi, járási párt-, állami és társadalmi szervezetektől. Ezek a kap­csolatok széleskörűek és tar­talmuk egyre gazdagodik. So­kat adunk a tájékoztatás ha­tékonyságára, hiszen vizsgála­taink nem öncélúak. Az a törekvésünk, hogy a vizsgála­tokban feltárt hiányosságok­ból máshol is leszűrhessék a szükséges következtetéseket, a. jó tapasztalatokat pedig Is­merjék meg és hasznosítsák. Igénybe vesszük ehhez a tö­megkommunikáció lehetősé­geit, s különböző munkahelyi, lakóhelyi fórumokon számo­lunk be tapasztalatainkról. Ez a mi munkánkhoz nélkülözhe­tetlen. Mint, ahogy egyre több energiát fordítunk az általunk észlelt hiányosságok megszüntetésére. Információt kérünk a vizsgálatot követő intézkedésekről, rendszeresek az utóvizsgálatok is. Javasla­tainkat általában egyetértés­sel fogadják, s nem maradnak el az intézkedések sem. — Gyakran fordulnak ál­lampolgárok a népi ellenőrzé­si bizottságokhoz? — A lakosságtól érkezett bejelentéseknek nagy fontos­ságot tulajdonítunk, igyek­szünk ezeket körültekintően, szakszerűen kivizsgálni. E be­jelentések tartalma általában tükrözi az adott korszakban a társadalmunkban meglevő feszültségeket. Manapság fő­ként a kereskedelemben, a szolgáltatásban, a lakásgazdál­kodásban meglevő fogyatékos­ságokat, a társadalmi tulaj­don kezelésével kapcsolatos hanyagságokat teszik szóvá, örvendetesnek tartjuk, hogy mind több a valóban közér­dekű bejelentés, ami az irán­tunk megnyilvánuló bizalom jele, s emellett jelentősen se­gíti a tervezőmunkánkat. Ter­mészetesen a megyében te­vékenykedő népi ellenőröket is a segítés szándéka vezér­li, s az elkövetkező időszak­ban ugyancsak legfontosabb célkitűzésünk, hogy az állami ellenőrzés rendszerében já­ruljunk hozzá a szocialista társadalmunk előtt álló idő­szerű és hosszabb távra szóló közös feladataink megvalósí­tásához — fejezte be a be­szélgetést Kispál József. M. Sz. Gy. Szellemi termékek agráriigynöksége Indulás előtt az első Haldex üzem az Egyesült Államokban Szakemberek utaztak a Ta­tabányai Szénbányáktól az Egyesült Államokba, hogy irá­nyítsák az első, ott felszerelt Haldex-rendszerű meddőfel­dolgozó február végén, már­cius elején esedékes üzembe helyezését. Még 1981-ben ala­kított a Tatabányai Szénbá­nyák vegyes vállalatot egy amerikai céggel azzal a cél­lal, hogy a saját szabadalmát képező eljárással hasznosít­sák az amerikai szénbányák meddőhányóit. Az első üzem gyorsított ütemben készült el: mindössze 7 hónappal ezelőtt küldték el Tatabányáról a mérnöki terveket, s az üzem már indulásra kész. Egy Kentucky államban levő bá­nya meddőhányóinak feldol­gozására közös tőkebefektetés^ sei létrehozott első amerikai Haldex üzem évenként egy­millió tonna meddőből 250 000 tonna magas kalőriájú szenet nyer vissza. A szén értékesí­téséről a vegyes vállalat ame­rikai partnere gondoskodik, a haszon felét dollárban kapja meg a tatabányai vállalat. Március elején az ausztriai Wolsbergben is megkezdik eg v Haldex üzem szerelését. Ezt a Tatabányai Szénbányák fő­vállalkozóként kulcsrakész állapotban adja át az osztrák, partnernek. Ez azt jelent:, hogy Tatabányáról szállítják a terveket, csakúgy, mint á berendezéseket, tatabányaiak szerelik és helyezik majd üzembe az új létesítményt Rövid határidőre vállalkoztam a tervek szerint már július­ban átadják rendeltetésének az új üzemet. A meddőből ki­vont szenet osztrák üzemben hasznosítják, s a nyereségen osztozik az osztrák partner és a tatabányai vállalat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents