Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

Sikeres esztendő - tanulságokkal Versenyfutás a piacért Nemrégiben a munka, a gazdálkodás múlt esztendei tapasztalatait értékelte a sal­gótarjáni síküveggyárban a nagyüzemi pártbizottság. Az elmúlt hónapok tevékenységé­nek összegezése is elégséges ok volt arra, hogy a kom­munistáik leüljenek, meghány- ják-vessék a tapasztalatokat, megvonják a tanulságokat. A salgótarjáni nagyüzemek gaz­dálkodását, jövőbeni teendő­it azonban mostanában te­kintette át a városi pártbi­zottság is. Az ajánlások meg­fogalmazása konkrét tenniva­lókká, a gyáriakra várt. A nagyüzemi pártbizottság azt, vizsgálta, a gyári kommu­nistáik mennyire értik, hogy a népgazdaság helyzete, a minduntalan változó- hazai és külország! körülmények gyor­sabb, pontosabb és minőségé­ben is más munkát kíván­nak. A termelést, gazdálko­dást jobbító elvek hogyan je­lennek meg a műszakiak, a piackutatók, a közgazdászok, az üveghúzók és feldolgozók, a fenntartást végző munkások mindennapi tevékenységében. — A gyárvezetés, a gyári kollektíva a vágótól a rako- dómuakásig, a mindennapi gyakorlatban tanulta meg mit jelent a piacra termelés... Bizony az NSZK-ból érke­zett kereskedőnek kerekre nyílt a szeme a csodálkozás­tól, amikor a gyáriak nyolc­napos szállítási határidőt vállaltak. S az üveg az ígért időre annak rendje-módja sze­rint megérkezett rendelteté­si helyére. Az 1983-ra terve­zett tőkésexport csaknem harmadát lekötötték, s elszál­lítják az első negyedév végére. — Ez volt az első eszten­dő a gyár történetében, mi­kor napra készen szállítot­tunk — erősítette meg Együd János, az alapüveg-feldolgo- zó gyáregység vezetője. Azt sem titkolta, mindez nem meht gondok nélkül. Elő­fordult, hogy akadozott a munka, mert nem volt elég üveg. Év közben leállt az USA export, az esztendő vé­gén meg alig győzték a mun­kát. Jó néhányszor a mun­kásokhoz fordultak —, amikor azok már ledolgozták a nyolc órát —, hogy maradjanak még. Az emberek többsége meg­értette, akkor kell rádolgozni, amikor viszik az üveget. Rendszerint többen vállalták a túlmunkát, mint amennyi munkáskézre szükség volt. A pártbizottsági ülésen sok szó esett arról, hogy erköl­csileg és anyagilag is jobban kell becsülni a hozzáértést, a jobb minőségű munkát. így a kiemelt mérnökökhöz hason­lóan meghonosítják a kiemelt technikus státusát. A kü­lönböző pályázatok kiírásá­nál várhatóan nem csupán a pénz szerepel majd a díjak között. A jutalmak között egy-egy a szakmai ismerete­ket és gyakorlatot gyarapító út is lesz. Hiszen ennek, a sikeresen pályázó mellett, a gyári kollektíva is nyertese lesz. Közelebb a gyakorlathoz A mostani esztendőnek újabb nagy tervekkel, remé­nyekkel indulnak a gyáriak. A síküveg az edzett és a ra­gasztott üveg mennyiségéi Adni, amikor kérik Dr. Juhász Gyula igazgató eredményes esztendőről adott számot. — A termelés, az export egyaránt növekedett a múlt esztendőben. A termelés mi­nőségi mutatói egyetlen év­ben sem voltak ilyen jók, mint most... Javult a gyár kereskedelmi tevékenysége, erősödtek partnerkapcsola­taink. Exportunk, s így a bevételünk is a tervezettnél nagyobb mértékben emelke­dett. .. Jobban vigyáztunk ar­ra is, hogy ne csak sok üve­get termeljünk, hanem ered­ményes, jövedelmező legyen a munkánk — mondta. Tavaly a síküveggyárban 28—30 millióval több üveget húztak, dolgoztak fel, mint, amilyen termelési értékkel az esztendő elején számoltak. A tőkésországokba szállított üveg is jó 6 millióval több volt a tervezettnél. A nyere­ség várhatóan eléri a 92—93 millió forintot. Mindezek el­lenére a pártbizottság ülésén senki sem akadt, aki ne tud­ta, ne érezte volna: nehéz évet hagytak maguk mögött A munkát többször is át kel­lett szervezni, hozzáigazítani a piac igényeihez. Magyarán szólva: azt és annyit kellett termelni, amennyit a vevők kértek, akkor szállítani, ami­kor kérték. Mert egyedül a nyereség teszi lehetővé a gyár további fejlesztését, a bérek, a jövedelmek, a szo­ciális juttatások növelését. Lőcsei József kereskedelmi főosztályvezető világosan érthetően fogalmazott: Becsülni a jó munkást egyaránt növelik. Az éves munka eredményeként száz­milliót meghaladó nyereség­gel számolnak. Ám azt is vi­lágosan látják, a követelmé­nyeknek csak úgy tudnak ele­get tenni, ha tovább javítják az üveg versenyképességét. Jobban számolnak a piac gyors változásaival és nem­csak több, hanem jobb mi­nőségű, jól értékesíthető üve­get termelnek, dolgoznak fel. Természetesen mindezért sokmindent kell tenni, a gyárvezetésben, a gyáregysé­gekben dolgozó kommunis­táknak, pártonikívülieknek, a tapasztaltabb munkásoknak és a fiataloknak. Pálfalvai László és Kovács Péter, az építési és fenntartási gyár­részlegtől, Konti Ferenc köz- gazdasági osztályvezető. Ta­kács Gyula a síküveget fel­dolgozó gyáregységtől, vala­mint Csák Ferenc, a nagy­üzemi KISZ-bizottság titká­ra is erről szólt a tanácsko­záson. — A pártalapszervezetek, az agitáció és propaganda munkásai a múlt évben is azon fáradoztak, hogy az em­berek megismerjék céljainkat, s azt is, hogy megvalósításu­kért nekik mit kell tenniük — nyugtázta Miskolczi István, a végrehajtó bizottság tagja. Következtetése mindenki számára egyértelmű volt: még- inkább hozzá kell igazítani a politikai munkát, az alap­szervezetek tevékenységét a mindennapi gyakorlathoz. Még hatékonyabban kell tá­mogatni a folytonos meg­újulást kereső, a tartalékokat hatékonyan kihasználó mun­kás kollektívákat és a felelős­séggel kezdeményező ered­ményesen tevékenykedő ve­zetőket. S ez nemcsak a párttagok, valamennyi gyári dolgozó ér­deke. Vincze Istvánná Varga László, a műszaki főosztály vezetője is azt tart­ja az eredmények legfőbb zá­logának, hogy a gyárban terv­szerű, fegyelmezett munka folyt. A korábbinál eredmé­nyesebben hasznosították a meglevő lehetőségeket. Jobban gazdálkodtak a technikával, a technológiával és a nem ke­vés szellemi kapacitással. — Egyetlen csomagolástech­nikai szakember munkába ál­lítása tetszetősebbé és olcsób­bá is tette az árucsomagolást, kelendőbbé az üveget. Mind­ezt import helyett hazai anyagból csináltuk. Most ' a műszakiak az anyagmozgatás korszerűsítésén dolgoznak — magyarázta. Az elmúlt 10—12 év alatt, az üveggyártás megújulásá­val párhuzamosan, jelentős erőfeszítéseket tettek a gyá- ban a szakmai színvonal nö­veléséért. Ma négyszer any- nyi mérnök és tízszer annyi közgazdász dolgozik a köz­ponti irodaházban, a gyár­egységekben, mint 1970-ben. A vezető szakemberek java­része harminc körüli fiatal. Egymilliárd forint értékű gép, berendezés és mintegy más­félezer ember munkáját irá­nyítják. Síküveggyárig szak­munkásokat képeztek és nem kevés azoknak a száma, akik középiskolai végzettséggel fi­zikai munkát vállaltak. BETEGÁLLOMÁNY NÓGRÁDBAN Van, aki úgy gazdálkodik vele, mint a fizetett szabadságával Megyénkben évről évre sokasodik a betegállományban töltött idő aránya, emelkedik a táppénzként kifizetett forintok summája. Tavaly megyénkben naponta átlag több mint öt­ezer dolgozó maradt otthon gyógyulás céljából, s a tizenkét hónap alatt összesen csaknem 170 millió forint táppénzt fi­zettek ki az embereknek. A „fajlagos” mutatók szerint Nógrád 1982-ben a tizenkilenc megye közül a sereghajtó szerepét töltötte be a táppénzhelyzetet tekintve. Javíthat­nánk-e a „helyezésen?” — erről faggattuk Viczián Gyulát, a megyénkben társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjét. — Tapasztalja-e, hogy kü­lönféle fórumokon a betegál­lomány alakulásáról szólván burjánzik az önmegnyugla­tás? — Ezt nem hinném. Inkább arról van szó, hogy nem sze­retjük azt mondani: megyénk ebben vagy abban elmarad a többitől. Így aztán talán nem mindig és nem mindenütt használnak ki minden lehető­séget azok, akik tehetnek va­lamit a táppénzhelyzet javí­tására. — Mi az, amit tehetnek eb­ben a rendkívül bonyolult, szinte mindennel összefüggő dologban? — Ha az elején akarjuk kezdeni: a feltűnő, hogy az egyetemen nem tanítják a táppenzbevételt. Ezzel az or­vos csak a gyakorlatban ta­lálkozik. És nem egyszerű ki­mondani valakire, aki pa­nasszal jelentkezik, hogy nem beteg. — Tehát fontos lenne az orvosi szigort fokozni? — Kulcskérdés annak el­döntése, hogy valaki kere­sőképtelen vagy nem. s ez az orvoson múlik. Lényeges, hogy nem azokkal van a gond, akik valóban betegek! A szocialista humánumból fakad, hogy teremtsük meg a lehetőséget a gyógyuláshoz azoknak, akik rászorulnak, ér. tiik minden áldozatot meghoz­va! A baj azokkal van, akik nem betegek, s a táppénzzel jogtalan anyagi előnyhöz jut­nak . — Tavaly a 170 millió fo­rint táppénzből vállalataink csak két és fél milliót fizet­tek, azaz nem eléggé érde­keltek a helyzet javításában. Lehetne-e fokozni az érde­keltségüket? — Jelenleg Q három napon belüli betegállományra a táp­pénzt a vállalat adózatlan nyereségéből fizetik. Ez nem irányítja rá eléggé a figyel­met a kérdésre. Hozzáte­szem, hogy csak a szűk látó­körű vezetőket kell közvetlen anyagi érdekeltséggel figyel­meztetni. Mégis hiba, hogy a számon kért adatokat tekint­ve egy-egy iagzgató nem ér­dekelt abban, hogy kevesebb legyen a táppénz, mint előre tervezte. A vállalat ezt rátar­tással tervezi, s ha nem na­gyon lépi itúl a megjelölt mértéket, akkor nem zavarja a táppénz helyzete. — Ha a vállalat jobban ér­dekelt lenne a betegállomány csökkentésében, nem adna-e ez okot a humanitásba üt­köző visszaélésekre? — A betegség megállapí­tása továbbra is az orvos fel­adata; visszaélésre tehát nincs lehetőség a vállalat ré­széről. De; megszigorítaná az ellenőrzéseket, és még na­gyobb gondot fordítana a sé­rülések és a betegségek meg­előzésére az üzem. — Akik azt állítják, hogy Nógrád az ország többi részé­nél rosszabb helyzetben van a táppénzhelyzet javítását te­kintve, azok mivel érvelnek? — Az ipari szerkezet sajá­tosságaival. Viszonylag sok együtt a nehézipari és a bá­nyaüzem. Ezen kívül nem kevés a nőket foglalkoztató könnyűipari gyár sem. Itt az a gond, hogy számos kisma­ma a gyermekápolási táp­pénzt nem lehetőségnek, ha­nem járandóságnak tekinti. Akad, aki úgy gazdálkodik vele, mint a fizetett szabad­ságával: „még ennyi napom van, ezit a két ünnep között k i v e s z e m”. — Hallani, hogy némelyek a megyénkben élő cigányság­gal is összefüggésbe hozzák a táppénzhelyzet romlását... — Szabolcs ebből a szem­pontból rosszabb arányokat mutathatna ki Mégis kedve­zőbben állnak minálunk. — Miből sejthetjük, hogy általában többen „élvezik” a táppénzt, mint indokolt len­ne? — Jellemző például, hogy a szezonmunkák idején nagyobb lesz a betegállomány. Egy orvos mesélte, miután kiírt egy dolgozót: „lehet, hogy be­teg, de ugyanezzel a bajjal nem jött volna el mondjuk februárban”. Néha-néha meg­jelennek az úgynei’ezett „fer­tőzött terültek”, vagyis ahol az orvos túl könnyűkézzel ír­ja ki az embereket Az egész­ségügyi szervek ezt mindig felülvizsgálják, de nem szí­vesen adnak róla tájékozta­tást, mondván, hogy ők ezt maguk kiszűrik, s intézked­nek a felelősségrevonásról. — Sok minden teendő rr.ég ebben a szerteágazó kérdés­ben: például a jól dolgozóié­nak olyan fizetést kell kínál­ni, hogy ne érje meg neki, ha megbetegszik”. Vagy el kell érni. hogy a dolgozók ne lássák: én itt megspórolok nehezen két forintot. az üzem másik részén pedig... — Kidobnak az ablakon két milliót. — Erre gondoltam. Ezek ál­talában szervezési változta­tások. Mit tehet a szóbeli ..szemléletformálás”? — Sajnos ma nem számít becstelenségnek, ha valaki táppénzt csal. Sőt: néhány esetben ez sikk is! Ezen vol­na érdemes változtatni. Va­lamint nem hiábavaló, ha felhívjuk a figyelmet a táo- pénz aránytalan növekedésé­re. 1979-ben a megyei párt- bizottság foglalkozott a kér­déssel. és a határozata nyo­mán két évig gyökeres javu- lás_ következett be. Ez bizo­nyítja, hogy ha valamire oda­figyelnek az emberek, akkcr a jó eredményre is számítani lehet. Molnár Pál A háztartási gépek, eszkö­zök, híradástechnikai berende­zések és szerszámáruk forgal­ma a korábbiakhoz hasonlóan tavaly is jobban növekedett a kiskereskedelmi átlagnál. A keresletet összességében kielé­gítették. Néhány terméknél azonban változatlanul adódtak mennyiségi és választékgon­dok, kevés volt például a nagyméretű hűtőszekrény, a fagyasztóláda, a varrógép, az átfolyós vízmelegítő, a víz-és Az év második felében már termelnek a Forgácsoló-szerszámipari Vállalat érsekvadkerti „PORCON” gyáregységének most épülő üzemcsarnokában, ahol forgácsológépek szerszámait gyártják majd hazai megrendelésre. Ezeket a termé­keket egyelőre tőkésimporíbői szerzik be a felhasználók, az ersekvadkertiek „belépésével” feleslegessé válik a kon- vert'büis valutáért történő vásárlás. A gyáregységben 1983-ban 60 millió forint árbevételt terveztek, ebből 5 millió fo­rint nyereségre számítanak.-ki ­Hz Iparcikk-kereskedelem Idei lervel gázvezeték szereléséhez szük­séges acélcső, s nem volt ele­gendő mezőgazdasági szerszám sem. Gábor Pál, a Belkereske­delmi Minisztérium főosztály- vezetője az idei ellátásról az MTI munkatársának elmond­ta: iparcikkekből a tavalyinál mérsékeltebb forgalomnöveke­désre számít a kereskedelem. A legfontosabb cél az ellátás színvonalának feltétlen meg­őrzése az alapvető iparcikkek­ből és az olcsóbb termékekből, •továbbá a vásárlás körülmé­nyeinek javítása. Igyekeznek javítani a háztartási munkát könnyítő eszközök kínálatát, s bővíteni a magánerős építke­zésekhez szükséges cikkek vá­lasztékát. Nagy gondot fordí­tanak energiatakarékos termé­kek forgalmazására, a mező- gazdasági kistermelés anyag-, eszköz- és szerszámszükségle­tének biztosítására, és a sza­bad idő hasznos eltöltéséhez szükséges áruválaszték, vala­mint az ehhez kapcsolódó szolgáltatások megszervezésé­re. A tervek szerint az áruk nagy részét a hazai ipar ál­lítja elő. Az elmúlt év kedvező tapasztalatai alapján a keres­kedelmi vállalatok az idén erősítik termelésszervező tevé­kenységüket, s ez várhatóan csökkenti a hiánycikkek szá­mát. Mindemellett — mint a főosztályvezető elmondotta — még mindig gondot okoz a választékban és minőségben is kielégítő árumennyiség be­szerzése, mert — bár az utób­bi időben javult a kapcsolat —■ a szállítók általában továbbra sem kényeztetik el ajánlataik­kal a belkereskedelmet. Az idén az Ipari és a Belkereske­delmi Minisztérium az árula­pok egyeztetésénél azt állaní- totta meg, hogy a gyárak kis­mértékben ugyan többet vál­laltak a múlt évinél, a belke­reskedelem igényeinek azon­ban átlagosan csak 80 százalé­kát képesek kielégíteni. A hi­ányzó árumennyiségnek azt a részét, ami importból nem fe­dezhető, belkereskedelmi áru­cserével és határ menti vá­lasztékcserével igyekszik be­szerezni a kereskedelem. 36 évet zárt az UKKÜ A Nógrád megyei Tanács útkarbantartó költségvetési üzeme eredményes esztendőt hagyott maga mögött. Az üze­met még 1970-ben alapították. Feladata a tanácsi utak, hidak karbantartása, felújítása. Az alapítás évében még alig öt­millió forint volt az üzem ter­melése. Az 1982-es évben vi­szont 12-szeresére növelte ezt az értéket. A tavalyi év sikeré­hez a kedvező időjárás is hoz­zájárult, ám a jól szervezett munkavégzés és a határidők pontos betartása volt a siker elsődleges tényezője. Saját erő­ből négymillió 311 ezer forin­tos beruházást hajtottak végre. Az üzem balassagyarmati te­lephelyének korszerűsítésére, javítóműhely és szociális blokk megépítésére több mint két­millió forintot, gépbeszerzésre 310 ezer forintot fordítottak. Az elhasználódott, kiselejte­zett gépjárművek helyett 2—3 darab IFA illetve Robur típfc sú gépkocsit vásároltak.

Next

/
Thumbnails
Contents