Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

A salgótarjáni öblösüveggyár csiszolt üvegárui határainkon túl is jól értékesíthető. Ké­pünkön Póczos Pál üvegcsiszoló exportárut készít. — kj __ é s a KISZ-szervezet értékelé­se kölcsönösen térjen ki a munkaverseny szervezésével, irányításával és ösztönzésével kapcsolatos együttes és külön- külön végzett tevékenység mi­nősítésére. Tegyék vita tár­gyává az értékelés és az ér­dekeltségi rendszer alkalma­zásának korszerűségét, he­lyességét —, s ha szükséges­nek vélik — javasolják meg­változtatásukat. A vállalati tanácskozások tegyék lehetővé, hogy minél több brigádvezető mondjon véleményt a munkáverseny jelenlegi helyzetéről, tegyen javaslatot fejlesztésének lehe­tőségeire, módjaira. A tanácskozások érdemi vitájának jó előkészítése ér­dekében az előterjesztések sok­oldalúan mutassák be a szo­cialista brigádmozgalom „szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni és élni” hármas jelsza­vának érvényesülését. Ennek keretében szükséges elemez­ni, hogy a brigádmozgalom hogyan szolgálja a munkahe­lyen a főbb gazdaságpolitikai célok megoldását, mint példá­ul az egyensúly javítását, az anyag- és energiatakárékossá- gi programok teljesítését, a hatékonyság, a minőség javí­tását. Különösen fontos értékelni azt, hogy a munkaverseny, a brigádmozgalom hogyan tu­dott alkalmazkodni a megvál­tozott gazdasági körülmények­hez, a rugalmas tervezési és termelési gyakorlathoz. Foglalkozzon az értékelés azzal, hogy a brigádmozgalom mennyiben járult hozzá a dol­gozók szakmai és általános műveltségének gyarapításá­hoz (másod-, rokonszakmák elsajátításához), a vállalati termelőerők fejlesztéséhez és hatékony felhasználásához. Térjen ki a vita arra, hogy a mozgalom mennyiben se­gítette a szocialista életmód fejlesztését, az egymást segí­tő munkatársi kapcsolatok erősítését, a szociálpolitikai, a területpolitikai és társadalmi feladatok megoldását. Kívána­tos, hogy a társadalmi mun­kaakciók és a kommunista műszakok jelentőségéről, hasz­nosságáról, a tennivalókról le­gyen vélemény. Elemezzék, hogy a vállalat, szövetkezet egyes gazdasági egységei és a különböző dolgozói rétegek hogyan és milyen formában kapcsolódnak be a munka­versenybe, a brigádmozgalom­ba és milyen volt együttmű­ködésük a munka során. A vita és az elhangzott ja­vaslatok alapján a brigádve­zetők tanácskozása határozza meg a munkaverseny és a brigádmozgalom minőségi fej- ' esztésének, hatékonyabbá té­telének feladatait. így többek között: a végzett munka és a versenyvállalások egységes értékelésének és elismerésének rendjét, módját, a munkaver­seny feltételrendszerének fej­lesztését. E feltételrendszernek biztosítania kell a dolgozók gyors tájékoztatását, mind a feladatokról, mind pedig azok változásairól, továbbá a ver­senycélkitűzések operatív megbeszélését, a munka és a verseny szervezettségének ja­vítását. A brigádvezetők ta­nácskozására hárul véleményt alkotni a szocialista brigádok minőségi jegyeinek erősítésé­ről, ezen belül a kollektivitás fegyelmezettség, önértékelés és önművelődés szerepéről, a gazdasági vezetők és a tár­sadalmi szervezetek teendői­ről a brigádmozgalom szerve­zésében, segítésében és fej­lesztésében. A SZOCIALISTA BRIGÁD- MOZGALOM negyedszázados évfordulója jó alkalom Nóg- rádban is a mozgalom ered­ményeiről, gondjairól, a to­vábbfejlesztés szükségességé" ről szóló eszmecserére. Ez le­hetőséget teremt a jó tapasz­talatok feltárására, terjeszté­sére. A munkahelyi tanácsko­zások, majd az országos ta­nácskozás vitája, a tapaszta­latok összegzése jelentős mér­tékben járulhat hozzá a szo­cialista mozgalom továbbfej­lődéséhez. Igent, vagy nemet, de gyorsan Nem vagyunk késésben? „Önkritikusan be kell ismernünk, hogy termékfejleszté­sünk nem követte a világpiac változó igényeit, ezért kiaján­lási lehetőségeink beszűkültek.” Később: ... „Exporttevé- kenységünket tovább erősítjük, célunk, hogy termékösszeté­telünk eltérjen az elmúlt időszaktól, gazdaságosabb, népgaz­dasági szinten is elfogadható dollárkitermelést biztosítson.” (Részlet Kollár Józsefnek, a Romhányi Építési Kerámiagyár igazgatójának á pártvezetőség előtt elmondott 1982. évet ér­tékelő és 1983. évi feladatokat meghatározó beszámolójából.) — Nem késő, sok tekintet­ben újabb egzisztenciát te­remteni a múlt év elején el­vesztett külpiacokon? — kér­dem Balogh Gyulától, a gyár műszaki . igazgatóhelyettesé­től, amikor az ez évi tőkés­export lehetőségeire és a ten­nivalóira terelődik a szó. Elgondolkodik, majd közben egy telexet tesz elém. Ebben az áll, hogy egy osztrák cég érdeklődik, mely szerint az általa kívánt méretű padló­lapot tudják-e gyártani. Amennyiben igen, akkor hat­ezer négyzetméterre volna szüksége. — Köztudott, hogy a belső piac igénye 1982-ben falicsem­péből visszaesett, ugyanakkor padlólapból jelentősen meg­nőtt. Annak ellenére, hogy tavaly már az R 1 üzemün­ket is a padlólap gyártására állítottuk át, a belföldi igé­nyeket sem tudtuk teljesen kielégíteni. Ugyanakkor kül­földről sok olyan információ jutott el hozzánk, amelyekből mevjllapítottuk, hogy a kül­földi piac mindkét termé­künknél — falicsempe, padló­lap — előnyben részesíti a 15—20 centiméteres mérete­ket. Ilyet mi nem gyártunk. Azok a tőkéspartnerek, akik velünk üzleti kapcsolatot kí­vánnak létrehozni, már ta­valy ősszel több mintát küld­tek el hozzánk azzal, hogy szeretnék, ha mi gyártanánk le. A szükséges kísérletekhez hozzákezdtünk, hogy bizo­nyítsuk : komolyan vesszük ké­résüket, jó üzleti partnerek akarunk lenni. A tavaly ok­tóber óta folyó kísérletek el­ső eredménye már megszü­letett. Az egyik kívánt ter­mékből rövidesen útnak in­dítjuk a szállítmányt. A má­sik termék prototípusát február végéig készítjük el. Ezek a termékek ugyanakkor igazodnak a mi technológi­ánkhoz, az általunk használt anyagból és mázból készül­nek. * — Milyenek a további kilá­tások? — Egy nyugatnémet és egy angol vásárló felajánlotta, hogy termékeinket az egyed- árusítási jog alapján szíve­sen forgalmazza. Bevallom, feladta a leckét a vezetésnek. Latolgattuk az ajánlat előnye­it, hátrányait, figyelembe vet­tük, mitől esnénk el, ha a jö­vőben a külpiacon valami­lyen oknál fogva élénkülne a kereslet. Még nem döntöttünk — mondja a műszaki igazga­tóhelyettes. * „A csempeigény növekedé­sével nem számolhatunk, ezért az R 3 kapacitását pad­lólap, illetve csempekályha gyártására konvertáljuk... ” Később: ,,..a cserépkályha gyártását ez év első fél évé­nek végére kívánjuk felfut­tatni. Egyébként az év végé­ig 9 ezer tonna kályhacsem­pe termelését irányozzuk elő”. (Részlet a bevezetőben emlí­tett beszámolóból.) * — A káiyhacsempegyártás beindításánál késésben va­gyunk-e, vagy van még jó esé­lyünk előnyös külföldi üzlet­kötésekre is? — Itthon nem vagyunk ké­sésben, de abban nem vagyok biztos, hogy a külföldi piaco­kon hátrányban lennénk. Már csak azért sem, mert nemrég az egyik osztrák cég néhány mintát küldött számunkra az­zal a kéréssel, hogy mond­junk mielőbb igent, vagy ne­met — veszi vissza a szót Balogh Gyula, majd hozzá­fűzd: — Amikor elhatároz­tuk a kályhacsempe gyártá­sát, akkor egyúttal kimond­tuk, hogy nem törekszünk az olcsóbb tömeggyártásra, ha­nem exkluzív igényeket kí­vánunk kielégítem. Ennek megfelelően a kályhacsempe megjelenési formája egyér­telműen bizonyítja, hogy igé­nyes, kézi munkával készül. Olyan termékcsaládokról lesz majd szó, amelyeknek bizo­nyos elemeit több termékünk­ben is jól fel tudjuk használ­ni. Ily módon növeljük az esz­tétikai hatást. A gazdaságos értékesítéssel egyidejűleg azon fáradozunk, hogy a kály- hacsempegyártásban jó tíz­egynéhány ezelőtt megszerzett hírnevet és vevői bizalmat újból megerősítsük. * — Mi jellemzi még az, új terméket? — A klasszikus színek mel­lett fényes és félmatt kivitel­ben kerülnek a vásárlókhoz. Az előbbiek mellett mód nyí­lik kézzel festett dekorációk alkalmazására is. Sok szakmai vita után úgy döntöttünk, hogy kétszer égetett techno­lógiával készítjük a kály- hacsempét. Hogy milyen si­kerünk lesz, az később dől el. Mindenesetre, ami rajtunk múlik, azt jól elvégezzük. Egy dolog azonban biztos: csak kifogástalan kályhacsempé­ket engedünk ki a gyárból. Ennek megfelelően szervez­zük meg a különböző mun­kafolyamatokat, az anyagelő­készítéstől kezdve, egészen az új dolgozók betanításáig. Az adott lehetőségen belül első­sorban régi nagy vásárlóink igényeit elégítjük ki — érzé­kelteti az új termék gyártá­sával kapcsolatos elképzelé­seket, az eddig tett előkészü­leteket a műszaki igazgatóhe­lyettes. * „A gyártmányfejlesztésben felkészültünk arra, hogy a vevők igényeit követve, a megrendelt konkrét mintákat is gyártani tudjuk. Emellett folyamatosan, és fokozatosan felkészülünk a nemzeti, terü­leti igényeket is figyelembe vevő, saját arculatunkat is felmutató versenytermékek kifejlesztésére”. (Részlet az előbb említett beszámolóból). * Az idei program világos, egyértelmű, sokat ígérő. Az újabb sikerekhez, külső pia­ci nehézségek, belső szigo­rúbb követelményék teljesí­tése és a helyi gondok meg­oldása útján vezet az út. A kialakult nagy versenyfutás­ban előnyt jelent a kollektí­va számára, hogy az idei el­képzelésüket már tavaly több mint 60 új termékkel meg­alapoznák. Ugyanakkor folya­matosan figyelik a piac visz- szajelzéseit. Venesz Károly — Tavaly kilenc ügy került hozzánk, és végeredményben öt-négy volt a javunkra. Az­az a SZÜB ötször foglalt ál­lást úgy, hogy az egyszemélyi elbíráló döntését felül kell vizsgálni, és az újító számá­ra kedvezőbben kell megítél­ni a dolgot. — Az, hogy „javunkra” azt jelenti: a SZÜB elsősorban az újító mellett áll a vállalat ill- letékessel szemben? — Nem éppen. Mivel szak- szervezeti testület vagyunk, természetes, hogy a dolgozó oldalán állunk a vállalati ve­zetővel szemben. De ettől függetlenül szeretnénk mindig a realitás talaján maradni. Tehát én úgy mondanám, hogy egyik oldalon se kötelez­zük el magunkat végletesen. Őrzők a strázsán Fontos testület gyárainkban a szakszervezeti újítási bi­zottság. Az ötletmesterek eh­hez a fórumhoz fordulhatnak, ha úgy vélik: indokolatlanul dobták vissza újításukat, vagy számukra hátrányosan állapí­tották meg a díjkulcsot. A Salgótarjánti Vasöntöde és Tűzhelygyárban hat ember strázsál az üzemi demokráci­ának ezen a nélkülözhetetlen őrhelyén; elnökük Panyik Bé­la, üzem_ és munkaszervezési •vezető. — Minden munkaterület képviselve van a bizottság­ban, így nemigen érvényesül­het esetleges káros szubjek­tivizmus, — közli a derűs szakember — Hangsúlyozom, hogy nekünk nem döntési, csak állásfoglalási jogunk van. Véleményünket írásban meg­kapja az újító, az újítási fe­lelős és természetesen az igaz­gató. Ö dönt, hogy elfogadja-e javaslatunkat, vagy sern. — Előfordul-e, hogy „sem”? — Tavaly egy ilyen adódott az ötből. Kiderült, hogy va­lóban az egyszemélyi elbírá­lónak volt igaza, és mi téved­tünk. Ezt mi nem szégyelljük bevallani. Mekkora a hatásfok? — Az, hogy a testület ki­lencből ötször mondott ellent egy fölöttesnek, azt mutatja: „harcos” bizottság... — Eddig még nem adtak okot arra, hogy féljünk. Nem is jutott eszünkbe megijedni. Ilyen szintű műszaki tevé­kenységnél egy felülvizsgálat mindig jól jöhet. Én 1980 óta foglalkozom ezzel a dolog­gal; a több mint két év alat­ti mindig csak szakmai szem­pontok döntöttek. — Mekkora a SZŰB-állás­NÓGRÁD - 1983. február 9., szerda ÍJ Tűzhelygyári ötletsors SZŰB-jektív ióg^«Sok Országos tanácskozás: május 28-án Negyetiszáiaifos a szocialista iirif ádmozgalom írta: Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettese Öt év múltával ismét tanácskoznak az élenjáró szocia­lista kollektívák vezetői. Erre ösztönöz a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai Bizottságának útmutatása, a Mi­nisztertanács, a SZOT, a KISZ KB és a szövetkezetek érdek- képviseleti szerveinek állásfoglalása. A szocialista brigádve­zetők VI. országos tanácskozását május 28-ára hívják üsz- sze. A SZOCIALISTA BRIGÁD­MOZGALOM hazánkban a legtömegesebb munkamozga­lom, és fontos társadalmi bá­zisa közös céljaink megvaló­sításának. Jelenleg a mint­egy 160 ezer brigád csaknem kétmillió dolgozót tömörít so­raiba, 80 százalékuk szocialis­ta címet elnyert kollektíva. A szocialista brigádok közül legtöbben a vasiparban, (24 ezer), a mezőgazdaságban (23 ezer), az építőiparban (15 ezer) és a kereskedelemben (15 ezer) dolgoznak, de meg­találhatók szép számban a népgazdaság minden területén, az anyagi termelés körén kí­vüli ágazatokban is. A véleménycsere, a párbe­széd azok között fog ismét kibontakozni, akik az elmúlt negyed század során számos alkalommal bizonyították ten- niakarásukat, az alkalmazko­dóképességüket, társadalmi rendszerünkhöz való ragasz­kodásukat, a közösségért ér­zett felelősségüket. E mozgalom 25 éves jubi­leumához érkezett. Példák so­ra bizonyítja, hogy a mintegy 135 ezer kollektíva többsége mindenkor tudott alkalmaz­kodni az adott időszak gaz­daságpolitikai követelmé­nyeihez. Felajánlásokkal, ru­galmas vállalásokkal segítet­ték a munkahelyi programok teljesítését, a minőségi szín­vonal növelését; újításokkal, ésszerűsítésekkel, a technoló­gia, a balesetvédelem to­vábbfejlesztését. Élenjárói, kezdeményezői voltak az alapműveltség (8 általános) megszerzésének, a politikai,, szakmai ismeretek bővítésé­nek, az emberi humánum, a segítőkészség kiteljesedésé­nek. Ezeknek jegyei fellelhe­tők a gyermekintézmények patronálásában, kommunis­ta műszakok szervezésében. Mindemellett igaz, hogy ezek­kel az eredményekkel nem­egyszer és több munkahelyen a formalizmus, a vezetői igénytelenség is párosul. A munkahelyi és országos tanácskozások célja, hogy to­vábbi lendületet adjon a szo­cialista brigádmozgalomnak, hozzájáruljon a dolgozók ak­tivitásának, kezdeményező­készségének szélesebb kibon­takozásához, segítse gazdasági és társadalmi céljaink, a VI. ötéves népgazdasági és válla­lati tervek megvalósítását. Mozgósítsa a szocialista bri­gádokat a népgazdasági egyen­súly és a vállalati gazdálko­dás szempontjából alapvető hatékonysági, export, import anyag- és energiatakarékos­sági feladatok eredményes megoldására. Erősítse a bri­gádok, a dolgozók szerepét és felelősségét a fegyelmezett, minőségi munkavégzésben, az általános és szakmai művelt­ség gyarapításában, a mun­kahelyi demokratizmus, a közéletiség fejlődésében. A tanácskozás a tapasztalatok, a jó kezdeményezések fel- használásával, fejlődésünk követelményeihez igazodva mutasson irányt a mozgalom további lehetőségeire, felada­taira. Az országos tanácskozá­son kapjon megfelelő mélta­tást a szocialista brigádmoz­galom negyedszázados tevé­kenységé, jelentősége. A tanácskozás feladata az is, hogy demokratikus fórum keretében a szocialista brigád­vezetők vitassák meg, hogyan kapcsolódjanak az előttük ál­ló feladatokhoz, valamint a brigádmozgalom továbbfej­lesztésének kérdéseit. A demokratikus előkészítés érdekében az országos ta­nácskozást vállalati (szövetke­zeti) brigádvezetői értekezle­tek előzik meg. Ezeken választ­ják meg az országos tanácsko­zás küldötteit. A munkahelyi tanácskozásokat 1983. márci­us végéig minden vállalatnál, szövetkezetnél meg kell tarta­ni. Előkészítését á vállalatok, szövetkezetek gazdasági ve­zetése, szakszervezeti bizott­sága, KISZ-szervezete együt­tesen végzi. A tanácskozá­sokra meg kell hívni a szo­cialista brigádok — munka­brigádok — vezetőit, a mun­kaversenyt irányító, segítő gazdasági és társadalmi szer­vezetek vezetőit, aktivistáit is. A TANÁCSKOZÁSOKON vitaindító beszámolót a vál­lalat igazgatója, a szövetkezet elnöke tart. A szakszervezeti bizottság és a KlSZ-szerve- zet képviselője adjon értéke­lést sajátos tevékenységük­ről, a munkaverseny, a bri­gádmozgalom helyzetértéke­léséről és továbbfejlesztésé­nek módozatairól. Ennek az értékítéletnek és koncepció­nak a kialakításához előzete­sen a dolgozók széles körétől kérjenek véleményt. A gazdaságvezetői beszámo­lói a szakszervezeti bizottsá0 erő. és az energiamegtaka­rításra vonatkozó tippeket ér­tékelhetjük fel szívesen. Energiamegtakarítást célzó újítás nem került az aszta­lunkra, de a testi munkát he­lyettesítő, illetve könnyítő öt­leteket, amikkel kapcsolatban hozzánk fordultak, mindig igyekeztünk magasabb díj- kulccsal honoráltatni. Egyéb­ként vannak vállalatok, ahol ezeket az újításokat az or­szágosan meghatározott há­nyadnál is magasabb arány­ban díjazzák, annyira fontos­nak tartják őket. „Megdicsért” minket — Kilencből négyszer a SZŰB- is az újítóval szemben foglalt állást. Vigasztalják-e ilyenkor az ötletmestereket? — Nemigen. Inkább meg­próbáljuk megmagyarázni, megértetni, hogy javaslatuk valóban használhatatlan. — Ez mindig sikerül? — Egyáltalán nem. Még egészen nyilvánvaló esetekben sem. Egyszer a napnál világo­sabban bizonyítottuk az újí­tónak, hogy ötlete nem illik be nemcsak hogy a magyar, de a megrendelő német pi­acon érvényes szabványba sem! Az illető ezt nem volt képes megérteni, ehelyett „megdicsért” bennünket. Molnár Pál foglalások hatásfoka: azaz mennyire vétetnek figyelem­be? — Ha csak azt mondom, hogy öt ellenvéleményünkből négyszer miénk lett az igaz­ság, ez jelent valamit. Az előírások szerint nekünk nem kötelességünk követni egy-egy javaslatunk sorsát, de termé­szetesen tudjuk, hogy miket fogadnak el indítványaink kö­zül. — Előfordul, hogy egy el­utasított újítást a SZŰB-nak köszönhetően elfogadnak? — Hogyne! Tavaly egy újí­tás selejtmegtakarításra vo­natkozott. A Tarján/2 tűzhely­nél selejtes köpenyeket még felhasználhatjuk a Tarján/I- nél — ez volt az ötlet lénye­ge. Először visszadobták, de mi megállapítottuk, hogy mi­vel a köpeny ennél a típus­nál takarva van, az esztétikai hibáknak nincs jelentőségük. Nekünk lett igazunk. — Sikerült-e fölsrófolni újítási díjakat? — Természetesen. Legutóbb például az először 300—300 fo­rintban megállapított díjat 500—500-ra sikerült emeltet­nünk, Elsősorban a munka-

Next

/
Thumbnails
Contents