Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám

“• Hévízi edzőtábor után TESTNEVELÉSÓRA Ismét hazai „napköziben ff Fájó térddel és szívvel — A Na^ybátonyi Bányász labdarúgócsapata — közel 2 hetes hévízi felkészülés után — a minap hazaérkezett. Az edzőtáborozás tapasztalatait Klimó István szakosztályi el­nök a következőikben össze­gezte: — A munka az eredeti prog- ramnak megfelelően folyt. Az ideális körülmények — kitű- nő-pálya, kellemes szálláshely, önzetlen segítség a helyi és a környékbeli sportegyesüle- -. tektől — és a 19 labdarúgó fe­gyelmezettsége, akarása meg- jr hozta az eredményt. Az itt­honi 28 edzésen „felszedett” energiát tovább tudtuk akku­mulálni. A hévízi és a gye- nesdiési pályán naponta tar­tottunk edzést: délelőtt és dél. után. Ettől csak a négy ed­zőmérkőzésen tértünk el. Sor­rendben az alábbi csapatok- ■ kai játszottunk: a megyei el- *' , *ő osztályú Honvéd Bottyán SE (2—0), az NB Il-es Ta­polcai Bauxitbányász (3—2), a területi bajnokságban sze­replő Hévíz (4—1), és az ugyancsak II. osztályú Keszt­hely (4—2). A kitűnő soroza­tot — 4 győzelmet és 13—5-ös gólkülönbséget — egyre erő­teljesebb és eredményesebb játékkal érték el a fiúk. A mérkőzéseken az összeállítás így festett: Kocsis — Csáki, Antal, B. Kovács, Tamás — Bocsi, Szabó György, Mihalkó — Szabó L., Dóra, Szabó J. A többiek is — Kiss I., Orosz, Kiss II., Loch, Kocsis, Kiss III., Varga és Berták — kap­tak játéklehetőséget. Sajnálatos, hogy ketten bo­kasérülést szenvedtek: Loch és Bocsi. A balszélső állapota súlyosabb, bokaszalagja el­szakadt, így hetekre harckép­telenné vált. Egyébként na­pokkal korábban haza is uta­zott. Sajátos gondot okozott, hogy Bertók térde nem bírta Az Elbrusz hegyei közt *. '.Nagyszerű” — mondja min­denki, aki megfordul az Elb- - rusz hegyei között. »; Az utóbbi években egyre többen töltik téli szabadságu­kat a Kárpátokban, a Kauká­zusban. Különösen népszerűek 1 ,az Európa legmagasabb csúcsa, . az Elbrusz közelében épült tu­ristaházak. A közel 3 ezer méter magas Cseget-hegység lankás lejtőin, kötélpályákkal és melegedők- kel ellátott sípályák jó gya- korlási lehetőséget nyújtanak "a ‘ legkülönbözőbb szintű síe­lőknek. Az sem baj, ha vala­ki először köti fel a sítalpakat. Tapasztalt oktatók vezetésével, néhány nap alatt „lábra áll­hat”. megízlelheti a meredek ,r. fordulatok, a porhanvós hón való száguldás örömét. A Szovjetunió valamennyi ré­széről érkeznek ide sportolók, Aki egyszer megfordul egy í; igazi hegyi táborban, nem fe_ lejti el a vakítóan fehér hó­val borított hegycsúcsokat. Képünkön: elbűvölő a kau­kázusi hegyek szépsége. ATLÉTIKA STC-sek fedett pályán Javában tart a fedett pályás atlétikai versenyidény. A sort a legifjabbak, a 15—16 éves serdülők nyitották meg, majd bekapcsolódtak az ifjúsági versenyzők és a DVTK szer­dai versenyével a felnőttek is a küzdőtérre léptek. Az STC- sek eredményei: Ganz-MÁVAG ifjúsági ver­senye. Női 60 m gát: ...2. Sza­bó Mónika 8-9 mp. 60 m sík: j.,6. Szabó Mónika 8,1 mp. Férfi távolugrás: ...4. Kiss Zsolt 656 cm. BHSE serdülőversenye, női magasugrás: ...3. Varga Ildikó 164 cm. Fedett pályás Budapest Ifjú­sági Bajnokság. Női 60 m sfk: ;;.2. Szabó Mónika 8,0 mp. 60 m gát: ...2. Szabó Mónika 8,8 mp. Férfi 1500 m: ....2. Király Zoltán 4:04,7. 3000 m: ...2. Ki­rály Zoltán 8:51,3. Távolugrás: ....4. Kiss Zsolt 653 cm. Magas­ugrás: ...4. Bodó János 190 cm. Dicséretes a fiatal atléták szereplése, hiszen a futófolyo­só építése miatt jelenleg csu­pán tornateremben és szabad­téren készülhettek a szabadté­ri idényre. * Szerdán egész napos „nagy- üzenj” volt a budapesti Olim­pia Csarnokban. A piros re- kortánon fennakadás nélkül peregtek a versenyszámok. A népes mezőnyben két kitűnő salgótarjáni atléta is indult. A női távolugrásban Batovszki Katalin biztosan került a leg­jobb hat versenyző közé. Vé­gül 549 cm-t ugrott és ezzel az előkelő második helyen vég­zett. A nap utolsó verseny­száma a férfi 3000 m-es sík­futás volt. A közel harminc- fős mezőnyben ott volt Kadlót Zoltán, az STC válogatott fu tója is. Zoli erős iramot dik­tált' az élmezőnynek, és végül az utolsó métereken dőlt el az első három hely sorsa. Győ­zött Tóth László (BHSE) 8:07,2, 2. Markó Gábor (BHSE) 8:08,5, 3. Kadlót Zoltán (STC) 8;11,Ö új egyéni csúcs (régi 8:16,7). Kadlót február 12-én Svájcba utazik, ahol a SATUS genfi mezei futóversenyen vesz részt.- 1. j. ­Győzött a 8SE Szerdán a késő esti órákban (47—33) arányban győzött az Clermont Ferrandban Ron- , „ , . chétti Kupa mérkőzésen a BSE AS Mon«errand ellen és be­női kosárlabdacsapata 82—71 jutott az elődöntőbe. Rossi nincs formában A nemreg meg agyonünne pélt Paolo Rössi egyre in­kább a kritikák tüzébe kerül. Főként amiatt, hogy meg se tudja közelíteni a spanyolor­szági Mundialon mutatott eredményes játékát. A bírá- Ipk szerint egyre többet fog­lalkozik üzleti ügyeivel, jö­vőjének tervezgetésével, mint a futballal. Az elmúlt vasárnap, amikor már ki tud­ja hányadszor Trapattoni ed­ző lecserélte, gúnyos fütty kísérte az öltözőig. Rossi az olasz bajnokság­ban eddig mindössze 3 gólt lőtt, egyet 1 l-esből, a három válogatott mérkőzésen pedig szinte az ellenfél kapujának a közelébe sem jutott, ö ma­ga úgy véli, hogy fáradt, idő kell, míg újból formába len­dül. Ezt azonban csak lelki- ismeretes edzésmunkával ér­hetné el, ha legalább olyan szorgalmas volna a pályán, mint a magánéletben. a kispadon Ez neked kör? Hiányzik a tűz A fiúk kedvence megfelelően a terhelést. Na­gyon valószínű, hogy porcle­válás következett be. A hévízi napok alatt egyéb programot is végigcsináltunk: a bányúszüdülő fürdőjében gyúrást és víz alatti masszázst kaptáik a játékosok. Nem túl­zás, ha azt mondom: mind­nyájan felszabadultan, nagy kedvvel „élték” a hévízi na­pokat. A tartalmas, jól sikerült ed­zőtáborozást —, amelyet a be­teg vezető edző, Dávid Róbert távollétében Zagyi István pá­lyaedző irányított — egy ide­ig még napközis rendszerben folyó hazai felkészülés kö­veti. Az első előkészületi mér­kőzés otthon a Petőfibánya ellen 3—2 arányú nagybáto- nyi győzelemmel végződött. Az együttes ma délelőtt a Selypi Kinizsi otthonában lép pályára. T. I. Labdarúgás, előkészületi mérkőzés STC—SELYPI KINIZSI 6—0 (5—0) Tóstrandi pálya, 100 néző, v.: Gáspár S. STC: íjászló — Babcsán, Bogdán, Varga, Kal­már — Balga, Földi, Berin­dán — Szanyi, Kovács III. Szedlák. A szünet utáni együttes: Rédei — Kovács I., Mákos, Kántor — Zsidó, Berindán, Lipták — Garai, Szanyi, Ko­vács III., Szedlák. A délelőtti 70 perces tak­tikai edzéssel a lábukban az igen jól és pontosan adogató ellenféllel ■ szemben nehezen bontakozott ki az STC táma­dójátéka Az első negyedóra után viszont látványos 30 perc következett. Pontos indítá­sokkal, a széleken futtatott tá­madásokat, vagy a ziccerhely­zetig kidolgozott adogatásokat védhetetlen gólok követték. A 17. percben Kovács III. buk­tatásáért — a kapussal állt szemben — megítélt büntetőt VaFga- értékesítette. 1—0. öt perccel később Szedlák be­adását Balga védhetetlenül lőtte 16 méterről a bal felső sarokba. 2—0. A 32. percben Berindán önzetlen átadását Kovács III. közelről lőtte a hálóba. 3—0. A 40. percben a 16-os vonaláról Kovács III. perdített, nyesett szabadrúgá­sa a kapufáról visszapattant, a befutó Varga fejjel a háló­ba továbbította. 4—0. Két perccel később Szedlák be­adását újból Kovács III. ér­tékesítette. 5—0. A második játékrész egyetlen gólját nem sokkal a kezdés után, sakk­matt helyzetből Lipták sze­rezte. 6—0. A folytatásban már kevés öröm akadt. Az új összetételű gárda elhanya­golta a szárny játékot, a hely­zeteiket sorra elhibázták. Eb­ben a játékrészben Rédeinek is akadt dolga. — mátyus — Ahogyan visszaemlékszem rá: más volt a hangulata a „tornaóráknak” a fölső tago­zatban, mint kisiskolás ko­romban. Tízéves koron túl a gyerekek mozgása egyre ren­dezett ebb, harmonikusabb; a fiúk izmosodnak, a lányok nő­iesednek, s mindannyian meg­komolyodnak egy kicsit az esztendők során. Hetedik osz­tályban már a továbbtanulás, a „hogyan folytassam” is fog­lalkoztatja őket, s akad, aki ilyenkor jegyzi el magát akár egy életre a sporttal, a rend­szeres mozgással. Ezúttal két hetedik osztály testnevelésórá. ját látogattuk meg. Az első pillantás a torna­terembe az emlékeket igazol­ja: mindössze egyetlen fiúcs­ka ül'a „kispadon”. Igaz, hogy az ok már ismerős az alsó ta­gozatból: — Nincs nálam felszerelés — mondja Csaba. — Elvesz­tettem a tornacipőmet. Leg­utóbb a nadrágot magamon hagytam, a cipő meg elkalló­dott valahol. Újat kell venni. — Egyébként szeretsz mo­zogni, sportolni? — fagga­tom. — Igen, régebben cselgán- csoztam is, de abbahagytam, mert most már többet kell ta­nulni. Négyes lettem félévben és egészségügyi szakkörre is járok. A pókfocit meg a ki- dobóst szeretem a legjobban. Ja és a partizán játékot. Közben a teremben zajlik az élet, a gyerekeket elég gyakran kell fegyelmezni. — Ez neked kör, Imre? — kérdezi élesen a tanárnő va­lamelyik fiútól, aki jókorát lekanyarít a tornaterem sar­kából: nem megy ki egészen a széléig, ahogy libasorban ha­lad a csapat. — Talán jobb lenne, ha a lányok és a fiúk külön tor­názhatnának — mondja köz­ben a másik testnevelő —, de minden osztályban jóval több a lány, és az egész évfolyam­ból nem is férne be mind a terembe. Néha használhatjuk a sportcsarnokot, a kondíció­termet, tavasztól az udvart, de most a tanterv „zárthelyi” foglalkozásokat £r elő. Egy-két kislány olykor ha­marabb abbahagyja a gim­nasztikát, mint a többiek, s a tanárnő nem szól rájuk. — Szilvi ma könnyített test­nevelésre kapott engedélyt — hallom a magyarázatot. — Havonta egyszer kérhetik ezt a lányok, ilyenkor rájuk bíz­zuk, mennyire erőltetik ma­gukat. Nem szoktak visszaél­ni vele. Páros gyakorlatok követ­keznek labdával. Nem nehéz fölismerni a kézilabdázás ele­meit: átadás, labdavezetés, labdafogás... Az egyik kis­lány kivonja magát a gya­korlatokból, félreáll és le­biggyesztett szájjal, szemüve­gét igazgatva nézi a többie­ket. Nincsen párja, bliccel, lazsál. — Anikó legalább kétszer bukott már — mondja a ta­nárnő —, a tantermekben sem villog. — Aztán megpróbálja megmagyarázni neki, hogy Szilvivel felváltva csinálja meg a gyakorlatokat. Mi ta­gadás, nehezen érti meg. De a többiek sem igen ügyesked­nek a labdával. Néhány kivé­tel van csak; ők viszont ennek tudatában rá is játszanak: erősebbeket dobnak. fegyel- mezetienkednek, feltűnősköd- nek, míg rájuk nem szólnak: — Gyuri és Tamás jelent­kezzenek az osztályfőnöknél! Az óra végén kidobás játék emeli a hangulatot. Hiába szól előre a tanárnő a fiúk­nak: ne csak a lányokat do­bálják — addig nem nyug­szanak, amíg minden kis hölgy meg nem kapja a maga talá­latát. Érdekes: a legtovább éppen Szilvia marad talpon. — Valahogy hiányzik az el­szántság, a tűz ezekből a lá­nyokból — gondolkodik han­gosan a testnevelő. — Nem is harcolnak a labdáért, csak félrehúzódnak, elfordulnak... Ezt látom én is. A fiúk meg olykor élethalál-küzdel- met vívnak a pöttyös játék­szerért, nem kímélve sem egymást, sem önmagukat. A győztes Zoli lesz, aki — miu­tán a tanárnő végül értékeli az órát és legközelebbre fe­gyelmezettebb munkát kér a tanulóktól — „kulcsfelelős­ként” elsőnek mehet az öltö­zőbe. A párhuzamos osztálynak férfi testnevelő tanár vezeti a foglalkozást. Nemrégen vette át a B-seket, a második fél­évtől van velük. Halkan, de határozottan beszél; sokkal nagyobb itt a. fegyelem, mint az előző órán. Tizenhat lány és tizenkét fiú sorakozik föl előtte. — Jó napot, tanulók —kő* szönti őket — Erőt, egészséget — hangJ zik a válasz kórusban. A he­tes jelent, méghozzá Három hiányzót, aztán a tanär ismer­teti az óratervet, játékkal kez­dődik a foglalkozás. Egyet­len lány ül a hosszú tornapa­don. — Sérült vagyok — mondJ ja Edina —, a térdemből le4 vált egy darab. Kézilabdá­zóm, és az edzésen kifordult a térdem. Majdnem minden évben van egy-egy ilyen bal­esetem, de most először ilyet* komoly. Két hete történt, azó­ta járok kezelésre, az orvos szerint még három hétig kell hordanom a védőgumit. Ad­dig nem tornázhatok, nem sza­bad edzeni és játszani sem. Nagyon fáj a szívem emiatt. Edina kifejezetten magas növésű, jó alakú, sportos kül­sejű lány. A pályán a kapus posztja az övé. Különleges adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki merjen farkas­szemet nézni a pár méterről, teljes erővel rádobott, kemény kis labdákkal. — Vigyáznom kellett volna,' amikor magas térdemeléssel futottunk — teszi hozzá az előbbiekhez. — Tudom, hogy sérülékeny ez a testrészem. Most a heti két gyakorlás is elmarad, és borzasztóan hi­ányzik. Ahogy néztem a vi­lágbajnoki közvetítéseket, még jobban megszerettem a sport­ágat. Időközben véget ér a remben a páros fogócska, utolsónak Éva akad „horog­ra”, ő a győztes. Ebben az osztályban is, akár a A-ban, magasabbak általában a lá­nyok, mégis félszegebbek, ügyetlenebbek. Közülük ke­rülnek ki a „bliccelők” is, pe-' dig itt ma egyikük sem kért könnyítést... — Innen is járnak sokan’ sportszakkörre, tömegsport­foglalkozásokra — mondja a tanár. — Főleg a túrák iránt nőtt meg a gyerekek érdek­lődése. És persze a fiúk ked­vence a kispályás foci, a te­remlabdarúgás. A pókfociba á lányok is beszállnak. Amit látok: „cigánykerék”j gyakorlás — pontosabban: ké­zen átfordulás oldalra, pá­rokban, segítséggel —, illet­ve a mérlegállás ismételgeté­se. Nem nagyon megy. Hiány­zik a bátorság és az egyen­súlyérzék. Egy kislány leül oldalt az egymásra pakolt tor­naszőnyegekre. — Fáj a hátam — mented getőzik halkan. — Mióta? — érdeklődöm. — Már az előző órán is érez­tem, csak nem ennyire —'• mondja bizonytalanul, aztání szégyenlősen visszasomfordál a sorba. Játék közben előbb- utóbb elmúlik a fájdalom. V. F. Az elhatározások közgyűlése Sakk OB n. Súlyos vereség Néhány éves kihagyás után ismét, sportköri közgyűlést tartottak Drégelypalánkon. Ugyanis az egyesület az el­múlt évben felébredt „Csip- kerózsika”-álmából. A köz­gyűlés családias légkörben zajlott le, amit nem „zavar­tak meg” a helyi szervek ve­zetői, képviselői. A családias hangulat egyik megnyilvánu­lása volt, hogy akadtak, akik Kiss Istvánnak, az egyesület elnökének előterjesztését nem tudták megjegyzés nélkül vé­gighallgatni; menet közben véleményt nyilvánítottak, kér­déseket tettek fel; s az elnök, hogy a „családias ’’atmoszfé­rát megőrizze, azonnal reagált a közbevetett megjegyzésekre. Végül is az egyesület elnö­ke mindent elmondott, ami a sportkör életével összefügg. A „sportfeltámadás” egy éve az asztalitenisz- és a sakkszak­osztály megszervezésével kez­dődött. Igaz, a járási bajnok­ságban nem veitek részt, de eredményesen szerepeltek a szpartekiádversenyeken. Jól sikerült határ menti sportta­lálkozót szervezték. Május 1­én különböző tßmegsportver- senyekkel tették színesebbé a helyi ünnepségeket. ősszel beneveztek a járási labdarú­gó-bajnokságba. Igaz, a csa­patnak eddig nem sikerült a győzelem ízét „megkóstolni”. Becsületükre legyen mondva, hogy vállalták a játékot. Az asztaliteniszezők eddig a Szon­di Ipari Szövetkezetben ütöt­ték a labdát. Most örömmel fogadták, hogy’ a művelődési házban helyet is kapnak. Ami a gazdálkodást illeti, nem sok jót tudott a beszá­moló megállapítani. A legna­gyobb gond, hogy a tagdíjbe­vétel teljesítésével igencsak hadilábon állnak. Az Idei év feladatai között szerepel a szervezeti élet meg­erősítése, a szakosztályvezetés stabilizálása, a taglétszám nö­velése, a serdülő-labdarúgó- csapat nevezése a bajnokság­ba. Tóth József, a labdarúgó­szakosztály vezetője, a csapat társadalmi edzője vállalta, hogy ebben az évben 40 pár­toló tagot beszervez. A játé­kosok sem akartak az edző mögött lemaradni, ök is csat­lakoztak a szervező mozga­lomhoz. Pál Péter a szomszéd község, Hont sportkörének el­nöke az együttműködésről tett említést, felajánlotta szakmai segítségüket. Domszky György, a balassagyarmati városi sportfelügyelőség helyettes vezetője több gyakorlati taná­csot adott a vezetőségnek. Szólt a szervezeti élet megerő­sítéséről, a tízes bizalmirend­szer megszervezéséről, a saját bevétel emelésének fontossá­gáról, az utánpótlás nevelésé­ről, a kollektív felelősségről. Az elhatározások közgyűlé­se volt Drégelypalánkon. A más területeken előbbre járó községben talán a mindenna­pi életet kiegészítő sporttevé­kenység is szélesebb, színe­sebb, tartalmasabb lehet az 1983-as évben. Ha az elhatá­rozásokat, javaslatokat tettek fogják követni, akkor minden bizonnyal így is lesz. — szenográdi — a nyitányon > Debreceni USE— St Voláa 10—3 (l) Megkezdődött a küzdelem aí OB H-es sakkcsapatbajnokság két csoportjában, és mindjárt a nyitányon több meglepetés szüle­tett. A Keleti csoportban szerep­lő, a tavaly még OB I-bcn küz­dő Miskolci Medicor és a Debre­ceni USE két számjegyű győze­lemmel rajtolt. Sajnos az utób­bi Salgótarjánban érte el a nem várt sikert, a tavaly ezüstérmes St. Volán ellen. A három mester­rel felálló debreceniek remekül játszottak, s bátran állíthatjuk: esélyesei a bajnoki címnek, a fel­jutásnak. A két csapat ’ között azért nincs ilyen nagy tudásbeli különbség. Ezúttal a szerencse is elpártolt a volánosoktól. A győ­zelmeket Istvanovszki Kálmán és Kassai Sándor szerezte, míg Egyed András és Szabó Ervin döntetle­nül végzett. A Gallai—Kámán játszma függőben maradt a deb­receni sakkozó gyalogelőnyével. A forduló eredményei: Láng Vasas—BHG 8—6, ÉPGÉP—MÉM 9—5, Orosháza—Pénzverő 6,5—6,5 (1), Szeged—Makó 9,5—4,5, Gyön­gyös—Kecskemét 5—8 (1), Eger— Miskolc 2—12. Az St. Volán sokkolói a 2. for­dulóban, február 13-án Makón mérkőznek a Spartacus csapata el- ] len. (sz. 1.) 1 NQGRÁD - 1983. február ü., péntek 7 >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents