Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-04 / 29. szám
Képünkön a másfél éve üzemelő áthúzöpácoló gépsor egy részlete látható, amelyen kén. sav helyett sósavval pácolják a hengeracélokat. Ezt a váltást a mindinkább előtérbe kerülő környezetszennyezés ellen való védekezés tette szükségessé, mely során a regenerálható sósavat ismét felhasznál hatják a rendszerben, így nem szennyezi a közvetlen környezetet. „Alulról jövő" értékelés Zagyvarónán Bíráló bizalmiak asztalára; „visszalövésre” tehát nem adódhat lehetőség — így a titkár. — Egyébként olvashatók voltak szélsőséges vélemények; ezek többnyire személyes sérelmeket kifogásoltak. Megtaláltam a módját, hogy egy-két túlzott, de figyelemre méltó észrevételt szóban közöljek az illetékesekkel. Örömömre: felháborodásnak jelét se láttam; kiki fontolóra vette, amit kellett Ebből is látszik, hogy a bizalmiak értékelése egy-egy vezetőnek pótolhatatlan, hasznos kontroll f Eszes észrevételek — Az észrevételek közt szerepelték-e olyanok, amelyek nemcsak Zagyvarónán, hanem általánosabban érvényesek? — A miénkhez hasonló üzemekben gyakran nem elég a munkaerő. Ilyenkor előfordul, hogy egy belépő dolgozó aránytalanul magas fizetést kap, s feszültséget okoz. Ez azért fordulhat elő, mert a bizalmi véleményét nem mindig veszik a kellő súllyal figyelembe. Egy másik, viszonylag újszerű észrevétel az volt, hogy különböző szintű vezetői posztokra gyakran gyáron kívülről hoznak embert. Pedig a belső munkatársaknak kellene pályázatot kiírni. A pályázat nyertesét utána határozott időre is ki lehetne nevezni, hogy a véglegesítés előtt kiderüljön: a káder alkalmas-e az adott feladat ellátására. p. m. Ä nehérségefc ellenére Sikerűi-e hetedszer? Tervezők és földmérők tervei technikai kísérletek elvégzésében. Például a lengyelekkel kooperálnak egy széntüzelésű konténer-kazántelep hazai gyártásának megkezdésével kapcsolatban. Tovább segítik a több mint négyszázmillió forint értékű kányási rekonstrukció megvalósítását. Feladatuk a lejt— akna villamosenergia-ellátásá- nak megtervezése, a szállítószalag-tervek elkészítése. Dolgoznak a vállalat harmadik külfejtésének beruházási alat>- okmányán. A széntermelés várhatóan már az idén megkezdődik. Ügy kívánják elvégezni a nagybátonyi szénosztályozó és környékének rekonstrukciós tervkészítését, hogy az távlatilag is zavartalan munkát biztosítson. Részt vállalnak a bányászlakás-építési akcióból. Három épületet terveznek Nagybátonyban. Két károlyaknai sorház tervezését végzik, amelyben tíz bányász- család lel otthonra. Dolgoznak a kisterenyei Rózsa Ferenc úti kétszer hatlakásos sorház kiviteli tervein is. A földmérők munkájára továbbra is igényt tartanak Zalától Békés megyéig. Legfontosabb teendőjük a már meglevő, vagy tervezett olajipari és gázipari létesítmények felmérése. kisajátítási tervek elkészítése. Munkával több évre ellátottak. Ezért a földmérési részleget fejleszteni kívánják. Újabb munkásokat vesznek fel. Javítják a műszerállományt és bővítik a gépkocsi- parkot. így szeretnék elérni, hogy nyereségtervüket nem kevesebb, mint 43 százalékká túlszárnyalják. „Nézze, mi a sajtó elől soha nem zárkózunk el, sőt nagyon szívesen nyilatkozunk. De ebben a témában nem le hetne valami más vállalatot megkeresni?... Mert a mi helyzetünk... tudja .... szóval ez most valahogy nem vág ösz- sze...” Nagy felelősség! Egy patinás salgótarjáni üzem szakszervezeti tisztség- viselője fogalmazta telefonba a bevezető mondáitokat. A késztermékeket exportáló, nemrég önállósult egység tavaly veszteséggel zárta mérlegét, emiatt találtatott időszerűtlennek, hogy beszélgessünk a témáról. Nevezetesen: az első számú vezetőknek a szak- szervezeti bizalmiíestület által való értékeléséről. A telefonba kapott javaslatot megfogadva egy másik vállalatnál, a tavaly 16 millió forint nyereséget elért Salgótarjáni ötvözetgyárnal érdeklődtünk a témáról. Az ottani szakszervezeti titkár, Szabó János sem túl nagy örömmel vállalkozott a nyilatkozásra. Miért? — Az emberek megítélése igen nehéz feladat. Vezetőkről véleményt alkotni különösen nagy felelősség — közli a gyári politikus. — Látnia kell mindenkinek, hogy nem a bíráló, hanem a javító szándék az elsődleges. Gond, hogy a vezetők értékelésében még kevés a gyakorlatunk. Nincsenek fix pontok, így apró óvatlanság is elég ahhoz, hogy túllőjünk a célon. Mindent egybevetve: még nem túl népszerű ez a teendő. — Épp ezért érdemes írni, beszélni róla szélesebb közönség előtt! — A vezetőknek az szb által való értékelését a SZOT és a Minisztertanács 1977-ben rendelte el nyitja ki a szakszervezeti titkár a dokumentumot. — Nálunk csak 1980-tól készült értékelés. Szerencsére a jövőben több mód lesz a gyakorlásra, mert tavaly decemberben újabb hatáiozat született az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről, s ebben már előírják, hogy nemcsak az első számú vezetőket, hanem művezetőig „lemenőleg” minden vezetői értékelnie kell a szakszervezetiek. Ezt áprilisig be keli éní+eni a vállalatok működési szabályzatába. NÚGRÁD — 1983. február 4., péntek A kábelgyár kiállta a próbát TALÄN SOHA még ilyen nehéz évet, mint a tavalyi, nem zárt még a balassagyarmati kábelgyár. Séczi Imre igazgató mondja: — A világgazdasági pangás miatt megcsappant a termékeink iránti kereslet, amelyet még az itthoni, visszafogottabb beruházási tevékenység is rontott. Kiterjedt külföldi kapcsolataink révén tudom, hogy 1982-ben a fejlett tőkésországok kábelgyárai is alig 35—40 százalékig voltak „leterhelve” megrendelésekkel. Júliusban jártak itt Angliából szakemberek, s ők is megerősítették: a sziget- ország hét hasonló jellegű vállalata is roppant nehézségekkel küszködik, s a színvonaláról, minőségéről, foglalkoztatottsági jó arányáról híres svédországbeli kolléga is megrendeléshiányról, s az ezzel összefüggő, megnövekedett munkanélkülségről panaszkodott. De személyes tapasztalatot is elmondhatok: másfél hónappal ezelőtt kint jártam az NSZK-ban, a Siemens cégnél, partnerünknél, s ott úgyszintén meggyőződhettem a piaci nehézségek valódiságáról. Az ütemtelenül beérkező rendelések bizony náluk is roppant erőfeszítéseket követeltek, hogy terveinket teljesíteni tudjuk. De kijelenthetem : a balassagyarmati kábelgyár eddig kiállta a kemény idők próbáját is. A megye másik városának gyárától 1982-ben azt várták el a Magyar Kábel Művek vezetői, hogy termelési értékben érjék el az egymilliárd- küencszázmillió forintot, s ami a kikötésekben ezen belül a különleges erőfeszítést követelte az egymilliárd- száztizenhárommillió forint értékben meghatározott exportkivitel volt. Ekkora összegű árunak piacot találni akkor, amikor ez nagy világcégeknek sem sikerült? — Az esztendő első negyedében mi is teljesen bizonytalanok voltunk, mert a meglevő rendelésállomány szerint szinte képtelenségnek tűnt, hegy a 758 milliós tőkésexport- tervünket teljesíteni tudjuk. Akkor még a 400 millió forintos árbevételt is sikernek könyveltük volna el. Hiszen, nézze: még március végén is az éves kontingensnek mindössze 21,5 százalékára volt megrendelés és a következő hónapok sem sok jóval kecsegtettek : a második negyedév végére 25,7, a harmadikéra is csak 22,7 százalékot tett ki a megrendelések aránya. Ha összeadja, láthatja: jócskán maradt még kihasználatlan kapacitásunk. De aztán, sajnos éppen akkor, amikor már láttuk, különböző erőfeszítéseink ellenére sem érjük el a kitűzött célokat, „beindult a gépezet”. Október elsejétől, még máig is megmagyarázhatatlan okok miatt, iszonyú mennyiségű terméket kívántak tőlünk a különböző, főként külföldi megrendelők. ENNEK EREDMÉNYEKÉNT tőkés- és szocialista exportjukat jelentősen túlteljesítették, miként a termelési értékük is az elvártnál többre: egymi iliárd-kilencszázhárom- millióra sikeredett. Ilyen körülmények között érték el, hogy az előző évinél csaknem négy százalékkal több kábel, s egyéb termék hagyta el az ország határait. De hogyan? — Fölösleges, s nem is akarom újólag a nehézség szót ismételgetni: használom helyette inkább a megértést, a rugalmasságot, a szervezést, az igényekhez való gyors alkalmazkodási készséget és a szinte hétről hétre változó feladatok megértését, megértetését, s az azok végrehajtásában való, szinte példa nélküli, pozitív részvételt. Ezek révén sikeredett a negyedik negyedévben olyan teljesítményt elérni, amire a gyár fennállásának története során még nem akadt példa. S ezt bizonyítom. 1982 ben, január elsejétől december tizennyol- cadikáig nyöicezerszáz tonna kábelt szállítottunk ki “külföldi megrendelőknek, az utóbbi időponttól december harminc- egyedikéig viszont — rövid, még kéthétnyi idő alatt sem — ötezerszázötven tonnát. Tizenkét nap alatt útnak indítottunk százkilencvenkilenc megrakott vasúti teherkocsit, huszonhat kamiont és négyszáz tehergépkocsit. Az ezeken elfuvarozott áru értéke meghaladta a háromszáznegy- vennégymillió forintot. Ezen belül irányvonatok sokaságát indítottuk útnak Záhonyon keresztül a Szovjetunióba, Iránba és Irakba, a közúti járművek végcéljai pedig Hamborg, Fiume és a csepeli szabadkikötő voltak. — Tehát a tervek teljesítése nem csak a termeléstől függött... — Valóban, nagyfokú szervezési munkát igényelt, hogy a határidők tartásának biztosítására megfelelő szállítási kapacitás álljon rendelkezésre, s percet se kelljen várni a hivatalos okmányokra, a vámkezelésre. Nem hivatalos szóhasználattal élve, csak azt mondhatom: le a kalappal a MÁV, a Volán, a Fősped, a vállalati központi szállítás, valamint a vám- és pénzügy- őrség emberei előtt. — Ám, gondolom saját gyára dolgozóit sem felejti ki a sorból! — Legszívesebben őket említettem volna legelőször! Hiszen, szinte emberfeletti volt, amit végeztek, éjjel-nappal, ünnepek alatt. Megértették az átcsoportosítások, a változó műszakok szükségszerűségét és olyan elánnal dolgoztak — olyan minőséget produkálva —, hogy az éppen akkoriban itt-tartózkodott tőkésmegrendelők is osztatlan elismerésüket fejezték ki. — így, most már megnyugodtak? — SZÓ SINCS RÓLA! A pangás tovább tart, s még nem tudni, mikor élénkül meg a keresleti kedv termékeink iránt. A lendület viszont tart tovább, s így minden reményünk megvan a tavalyihoz hasonló eredmények elérésére. A balassagyarmati kábel- gyáriak, a múlt esztendei hu- szonkilencmillió dolláros exportjukat idén tovább akarják növelni. A miként egyelőre maradjon az ő titkuk... Karácsony György Bátrak voltak-e? Az értékelés módjára részletes előírás nincs, így sajátos gyakorlatok alakulnak ki a vállalatoknál. Az ötvözetgyárban tavaly decemberben küldtek körlevelet a bizalmiaknak, írván: papíron nyilvánítsanak véleményt arról, hogy a vezetők miként javítják a gazdálkodást, a munkakörülményeket, az üzemi demokráciát, a munkahelyi légkört. Fölvetődik a kérdés: — Egy bizalmi mennyire tudja megítélni, hogy a vezetők ügyesen gazdálkodnak-e? — Ez valóban nehéz kérdés; körültekintő munkát, felelősséget követel a bizalmitól. Nyilván ebből adódik, hogy az észrevételek túlnyomó része a munkakörülményekre és az üzemi demokráciára vonatkozott. Ámbár e közlemény témájául nem az értékelés tartalma, hanem a módszere szolgál, annyit érdemes elmondani: a vbt elismerőleg foglalt állást a gazdálkodással kapcsolatban: a számos áremelkedés és váratlan zavar ellenére a gyár nyereséges volt; ez nem kis érdem. — Eléggé bátrak voltak-e a bírálatban a bizalmiak ? — Egyikük megkérdezte: ha őszintén leírja a véleményét, meg tudja e őt védeni a szak- szervezet? Megnyugtattam, hogy az értékelések név nélkül kerülnek az összesítők Az év elején a tervezők ts terveznek. így van ez a Nógrádi Szénbányák tervező- és földmérő irodájában is. Van mire alapozniuk — hangsúlyozta Kerlai József viUaipnsmér- nök, aki nyolcadik esztendeje áll az iroda élén. Az iroda történetében ugyanis már hatszor elnyerték a megtisztelő Élüzem címet. Vajon az idén megkapják-e hetedszer? Minden reményük megyan rá, mert az elmúlt esztendőt is sikeresen zárták. Az árbevétel jól alakult, hiszen a 160 fős kollektíva 27 millió forint árbevétellel számolt és a valóságban 38 millió forint került a kasszába. A nyereség még kedvezőimen alakult, mert 7 millió forintra számítottak, a valóságban 14 'millió forint lett. A. pénz három forrásból gyűlt össze. Egyrészt műszaki tervezést végeztek saját vállalatuknak. Másrészt 12,8 millió forint értékben idegen vállalatoknak terveztek. A földmérők 22,6 millió forintért a korábbi évek gyakorlatának megfelelően főleg a gáz- és olajtermelő, illetve -szállító vállalatoknak, az Olajtervnek és az ÁFOR- nak dolgoztak, szinte az egész országban. Az idei tervekben a tavalyihoz hasonló árbevétellel számolnak. Felmérőkapacitásuk már 100 százalékban lekötött, míg a tervezők 75 százalékban ellátottak munkával az idei esztendőre. A mérsékelt beruházási igények ellenére sem kívánnak munka nélkül maradni a tervezők. Aktív piackutatással, rugalmas munka- vállalási politikával kívánják elképzeléseiket megvalósítani. Ehhez kellő segítséget nyújt a körültekintő munka- szervezés és a teljesítmény- centrikus bérezés. A vállalati gyártmányfejlesztésben jelentős szerepet vállalnak. Olyan speciális tervezői profilt kívánnak kialakítani, amelyben távlatilag fő- vállalkozói szerephez is juthatnak. Nem csak a tervezésből, de a termelésből is részt vállalnak a vagonvontatók gyártásában, a korszerű tüzelésJárdásítási csúcs Pasztán Mérlegen az összefogás Az 1982-es esztendőre Pász- tón fejenként átlag 1200 forint társadalmi munkát vettek tervbe. A tanács ezt az értéket már az év elején 100 forinttal megemelte. A teljesítés még a megemelt összegnél is magasabb lett, meghaladta az 1600 forintot. Más szóval a közösség összefogásának mérlege a tavalyi évben 19 millió 449 ezer forintot mutatott. Bár nem ez képviselte az érték zömét, szinte a legtöbb lakót érintette a járdásítás. Ebben rekordot javított a nagyközség, összesen 2000 négyzetméternyivel növelte a gyalogjárók feHí'étét. A számos lakossági felvetést és panaszt orvosló munkálatok háromnegyed részét a tanács által biztosított anyagból a helybeliek végezték el. Kiemelkedő munka volt a Nógrádi Sándor-lakótelep parkosítása. melyből a lakosság és a vállalatok vállvetve vették ki részüket. A gazdasági egységek közül az ÉLGÉP jeleskedett, melynek munkásai játszótéri játékokat készítettek. Az élők igényeit figyelembe véve, az elhunytaknak tisztelegve, részben elvégezték a temető bekerítését, amit tanácsi anyagok biztosításával az idén teljes egészében társadalmi munkával fejeznek be. A gyermek- és oktatási intézmények javára végzett munka jelentős hányada a Dózsa iskola környékének rendbetételére, az új iskola beüzemelésével kapcsolatos feladatokra esett. Kivették részüket a feladatok megvalósításából az óvodai munkáltató- egységek. A gyermekintézményekért a legtöbbet a Váci Kötöttárugyár helyi egysége és az iskolatej-akció megszervezésével a tejüzem tette. Kiemelt munkát végeztek az állami gazdaság, az ÉLGÉP, a szerszám- és készülékgyár és a fővárosi kézműipar dolgozói, szocialista brigádjai is. A társközségekben, Mátra- szolősön és Hasznoson a sportért mozdult meg a lakosság. A szőlősiek Pásztori lebontottak egy szanálandó épületet, hogy szert tegyenek leendő öltözőik építőanyagára. A hasznosiak ugyancsak hasonló létesítményhez kezdtek hozzá, s az alapozást elvégezték.
