Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-03 / 28. szám
Az elmúlt évben mintegy 82,5 millió forint értékű árut termelt a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár szccsényi kábelüzeme. A fa kábeldobot speciális gépeken készítik. Képünkön: Kelemen Gyula gépszerelő a kábeldobok sorfúrását végzi. Pártbizottsági ülés Pásztón Nem lesz könnyebb Népi ellenőrök mondják Rétságon Több szakember. Javaié ellátás Kisszbvelkeze! a vegyipari egyetemen A pásztói nagyközségi párt- bizottság a közelmúltban végezte el az elmúlt esztendőre kitűzött helyi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának elemzését. Juhász László, a pártbizottság titkára a végrehajtó bizottság nevében szögezte le, hogy az előirányzottakat alapvetően sikerült teljesíteniük, a gazdálkodó szervezetek jelentős erőfeszítéseket tettek a tervek teljesítéséért, a gazdálkodás hatékonyságának javításáért. Kiugró teljesítmények Pásztón egy szakasz lezárult, a nagyközség iparára már nem a korábbi évek látványos pezsgése, az újonnan letelepült üzemek termelésének rohamos növekedése a jellemző. Kiugró teljesítményt az ÜM Szerszám- és Készülékgyárának és a KÖSZIG helyi gyárának kollektívái értek el. Termelésüket 22,3, illetve 27,5 százalékkal növelték. Az előbbi fejlesztés alatt áll, az utóbbiban befejeződött a rekonstrukció, s az eredmények ebből adódtak. Persze nem kizárólag, hiszen a nagyközség ipari üzemei összességében 6—6,5 százalékkal gyártottak többet a korábbinál. S hogy ez nem akármilyen teljesítmény, példázza, hogy közben zavartalanul általánossá vált az ötnapos munkahét, a dolgozók száma pedig nyolc százalékkal csökkent. Lépten-nyomon felfedezhetők a törekvések a megváltozott körülményekhez, a piaci igényekhez való alkalmazkodásra, a figyelem középpontjában áll Pásztón is a költségek csökkentése, a munka jobb szervezése, a munka- fegyelem szilárdítása. Mindehhez gondolkodó fők kellenek. Kiss Károlyné, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregysége pártalapszervezeté- nek titkára hangsúlyozta, hogy a termékkorszerűsítés folyamatos feladatot kell, hogy jelentsen, Pataki Sándor, az ÉLGÉP igazgatója is új kelendő termékről számolt be. Éppen az ÉLGÉP a példa rá, hogy van, ami fejtörést okozzon. Míg korábban az energiahordozók költsége 2,4 millió forint volt, tavaly ugyanerre a célra 4 millió forintot voltak kénytelenek költeni, pedig 13 százalékkal kevesebb energiát használtak fel. A KŐSZIG igazgatója, Bessenyei Sándor viszont ellenpéldákat sorakoztatott fel: a melegtechnológia alkalmazásával 15 százalékos az olajszármazék bitumen megtakarítása, miközben a termék minősége nem romlott. S mióta a bitument előmelegítve, tartálykocsikban kapják, a tüzelőolaj megtakarítása negyvenszázalékos. Ennyit jelent, ha alaposan szétnéz valaki a portán, mi akad még kihasználni való tartalék. A jók, jók... A kibővített pártbizottsági ülés is megerősítette, hogy azokkal az üzemekkel, amelyekről eddig is dicsérettel szólhattak, most sincs különösebb probléma. Kedvezőtlen viszont, hogy néhány gazdasági egység képtelen ezekhez felzárkózni. Ä Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepe gondokkal küzd, de ennek ellenére 17 százalékos volt a bérszínvonal növekedése. A megtorpanás jelei fedezhetők fel a pásztói termelőszövetkezet gazdálkodásában is, ami megnyilvánul a tervezettnél kevesebb nyereségben, a túlzottan magas ráfordításokban, s olykor akadnak a munka- szervezésnek is fogyatékosságai. A többi között erről beszélt Szilágyi Albert, a járási pártbizottság titkára, aki hangsúlyozta: egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a népgazdaság nehéz körülményeiről, s éppen az elmúlt esztendő a példa rá, hogy a változó feltételek között is képesek vagyunk jelentős eredményekre. Nem egészen ez jellemezte a tanácsi fejlesztéseket, ahol temérdek gond halmozódott fel, sok vo,lt az V. ötéves tervről áthúzódó beruházás, ráadásul nem minden újabb feladatot sikerült maradéktalanul előkészíteni. Tavaly —, mint azt a pártbizottság megállapította, — enyhültek a feszültségek, jó néhány új létesítménnyel gyarapodott a nagyközség. A községközpont rekonstrukciója is elkezdődött az esztendő végén, s elhárulóban az akadályok a vezetékes gáz bevezetése elől is. A pásztóiak életkörülményei a tervezettnek megfelelően alakultak, kiegyensúlyozott volt az áruellátás, a kereskedelemben és szolgáltatásban, igaz helyenként döcögve, de megkezdődött az új üzemeltetési formák alkalmazása. Szót érteni A nagyközségi pártbizottság idei munkaprogramja egyik legfontosabb feladatként jelöli meg a pásztói ipari üzemek hatékonyságának növelését, a szervezettség, az anyagellátás javítását, az energiatakarékosságot, a folyamatos termelést akadályozó tényezők elhárítását. S van feladatuk a pásztóiaknak is a külgazdasági egyensúlyt javító tőkésexport fokozásában, s ennek egyik feltételeként a termékszerkezet korszerűsítésében. Hogy sem ezek a feladatok, sem a tanácsi gazdálkodás teendőinek megvalósítása nem lesz könnyű, tisztában vannak vele a nagyközség kommunistái. Ezért is hangsúlyozták, hogy a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósulásához nélkülözhetetlen feltétel szót érteni minden dolgozóval, hiszen elsősorban az ő becsületes és lelkiismeretes munkájukon múlik a tervek teljesítése. Az elmúlt esztendő pásztói eredményei további reményekre jogosítanak fel. M. Sz. Gy. A műszaki fejlesztési alap újszerű képzése a mezőgazdaságban Az idén megváltozott a műszaki fejlesztési alap képzési rendszere a mezőgazdaságban. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az alap- tevékenység — a mezőgazda- sági termelés, növénytermesztés, állattenyésztés — után is hozhatnak létre saját alapot, ebből azonban termelóberuhá- zásokat nem finanszírozhatnak, csakis fejlesztő jellegű munkálatokat. Elsősorban olyanokat, amelyek jól szolgálják a helyi lehetőségek és a meglevő berendezések gazdaságosabb kihasználását. 1982-ben mindössze nyolcvan mezőgazdasági üzemnek tették lehetővé — kísérleti jelleggel — a helyi alapképzését, az idén valamennyi gazdaságnak adott ez a megoldás, és nem kötelező érvénynyel. Az ipari és melléktevékenység után viszont kötelező a műszaki fejlesztési hozzájárulás képzése, ezeket az összegeket központilag használják fel. 1983-ban a MÉM újabb, induló műszaki fejlesztésekre nem ad ebből az alapból központi támogatást, csak a korábbi években megkezdett munkálatokhoz járul hozzá a forrás által nyújtott lehetőség határáig. Egyebek között korszerű sertéstelepek műszaki technológiájának kialakítását támogatják, néhány új szarvasmarhatelep építését is gyorsítják az alapból. A hulladékok felhasználását és a korszerű energiatakarékos megoldások kísérleteit es a technológiák bevezetését is felkarolják a központi kezelésben levő összegekből. A tét: húszezer fonna hús A tét valóban húszezer tonna sertés-, illetve baromfihús. Hogy miképp lehetne hozzájutni, az a városi ember számára kissé talán fantasztikusan hangzik. A mértékadó mezőgazdasági szakemberek viszont nem tartják annak: elméletileg már megvalósíthatónak látszik a recept, bár a legfontosabb, a gyakorlati alkalmazás még hiányzik. A kiindulópont: mintegy százezer hektár kiterjedésű olyan rét- és legelőterület van az országban, amelyet ma nem, vagy alig hasznosítanak. Az ok eléggé ismert. Békés megyében, ahol sok a szarvasmarha, nagyon kevés a gyepterület, Borsodban, Nógrádban meg a hajdú-bihari szikes térségekben viszont, ahol bővében vannak a rétnek, meg a legelőnek, aránylag kevés a tehén, meg a juh. Ezeken a vidékeken ugyanis több a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó, szegényebb tsz, mint másutt. Még mindig az elmélet síkján maradva, a következő alternatív megoldás kínálkozik: 1. Kora tavasszal óriási, állatokat szállító teherkocsikra rakjuk a növendékmarhákat, mondjuk Békésben, s felvisszük őket Hajdú-Biharba. esetleg Borsodba és ottmaradnak késő őszig. 2. A gyepben gazdag borsodi, nógrádi stb. tesz-ek lekaszálják a szénát, s a szárítást követően, jól összepréselten bálázva ez eljut a már említett Békésig. A két változat közül különösen az első látszik vonzónak, már azért is, mert Amerikában például, ahol mindent dollárban és centben mérnek, nem ritkaság, hogy tavasszal egy-két száz kilométerrel odébb, legelőben bővelkedő területre viszik a növendékmarhákat. Ha ott megéri, kifizetődő lehet ez nálunk is. Ha csak néhányszor tíz kilométerről van szó, ezt már Magyarországon is megteszik időnként. Például a már említett Békésben, hiszen azért ott is akadnak gyepterületben gazdagabb tsz-ek. De arról, hogy a második, netán a harmadik, negyedik megyéig terjedne a horizont — még nem tudunk. Mintha a látóhatárt is leszűkítenék a megyehatárok. Pedig van már példa arra, hogy tovább lehet tekinteni annál, mindenekelőtt az aratás idején. Közismert ugyanis, hogy ha a gabona betakarítása sürget, akkor az ország északi felén gazdálkodó tsz-ek közül — ahol a búza csak később érik — sokan a délibb megyékbe küldik a kombájnjaikat, s amikor náluk kell vágni a kenyérgabonát, a megsegített megye viszonozza a szívességet. A MÉM-ben nem ok nélkül hivatkoznak arra, hogy az ország három nagy állattenyésztési, takarmányozási termelési rendszere, az Agrocoop, a Boscoop, illetve a Taurina lényegében egész hazánk területét átfogja, s nem res »k- tálja a közigazgatási határokat. Ennélfogva e termelési rendszerek tudnának a legtöbbet tenni azért, hogy a mar említett százezer hektárnyi rét- és legelőterület jobb hasznosításában is előbbre lépjünk. Érdemes lenne hát még egyszer számolniok. mérlegelniük, hiszen valóban nem kicsi a tét. Ha ugyanis feletetnénk az állatokkal a százezer hektár fű-, illetve szénahozamát, akkor mintegy húszezer hektár kiterjedésű tömegtakarmány- ternső (lucerna, siló stb.) területet lehetne felszabadítani Békésben, meg másutt. Ezen a húszezer hektáron pedig évi százezer tonna kukoricát, illetve búzát termeszthetnének, ennyi gabona viszont valóban húszezer tonna sertés-, illetve baromfihús előállítására volna elegendő. Ahogy az írásunk elején mondtuk. Ezért ajánljuk még egyszer: számoljunk! M. U NÓGRÁD — 1933. február 3., csütörtök i A rétsági járás népi ellenőrei tavaly ‘számtalan vizsgálatban vettek részt. A napokban ezek tapasztalatairól számolt be a bizottságnak Kiss János, a NEB járási elnöke. BEFOGADNI AZ ÜJAT Iparban, mezőgazdaságban ma egyaránt a sikeresség fokmérője lehet, hogy milyen gyorsan fogadják be és főként mennyi idő alatt hasznosítják az új ötleteket, a korszerűbb technológiát. A rétsági járás mezőgazdasági üzemeiben nem riadnak visz- sza a fiatal szakemberek alkalmazásától, akik — az eddigi vizsgálat tapasztalatai szerint — fogékonyabbak az újra. A termelőszövetkezetek többsége kapcsolatban áll a különféle termelési rendszerekkel, amelyek biztonságosabbá teszi a termelést, a gazdálkodást, ám ennek ellenére sokszor nem érik el más üzemek termésátlagait, az országosat, sőt a rendszerátlagot sem. Oka többnyire a kedvezőtlen termőhelyi adottság, a szűkös pénzforrás. Gond — állapították meg a rétsági járás népi ellenőrei —, hogy a kockázatot csak a termelőszövetkezetek viselik, a rendszergazdák nem. PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ Nem mindegy, hogy egv liter tejet, egy kiló húst hány forintból állít elő az adott gazdaság. A költséggazdálkodás szabályozása fontos feladat, néhol azonban ezt nem tették meg. Sőt, ahol kedvezőtlenül alakultak a mutatók, a nem épp hízelgő eredményeket nem követte alapos elemzés. Márpedig a hibák föltárása az első lépés a jobb gazdálkodás útján. Akad hely, ahol leltárhiányt fedeztek föl, ám az okokat nem kutatták, a felelősségre vonás elmaradt. Vajon miért — kérdik joggal a népi ellenőrök. ELLÁTVA, ELLÁTATLANUL A Börzsönyvidéki ÁFÉSZ az ellátás „gazdája” a rétsági járásban és ennek a feladatnak többnyire megfelel. Tavaly növekedett a hűtőkapacitás, az üzletek egy részét felújították, a kenyérellátáson szándékozik javítani az az uj sütőüzem, amit Romhanyban építenek. Nagy szükség lesz rá, hiszen évek óta gondot okoz, hogy rossz minőségű a mindennapi kenyér, kiváltképp a kisebb településekre érkezik késve, és nem is mindig frissen. Kevés volt a tejtermék. Sok üzlet zsúfolt, korszerűtlen a járásban. A lehetőségek figyelembevételével az ÁFÉSZ kötelezettségeinek eleget tett, ám a jobb ellátást akadályozza, hogy a nagykereskedelmi válial átok egy része nem köt szerződést a szövetkezettel — és szállításaikra nincs semmi garancia. Ez azonban már túlnő az ÁFÉSZ hatáskörén. AKI SZÓL A KÖZÉRT Tavaly hét közérdekű bejelentés érkezett a járási NEB-hcz — állapította n\eg Kiss János —, ebből négy volt megalapozott. Ami furcsa: három névtelenül érkezett, s mint a NEB megállapította, a közért szót emelők a megtorlástól féltek. Ugyanis a bejelentések a társadalmi és a magántulajdon téves értelmezését rótták föl, szóvá tettek pénzügyi lazaságokat, és számos hiányosságot. A NEB az illetékesekhez fordult, akik az ügyet megnyugtatóan rendezték. Ez. utóvizsgálat kapcsán megállapították azt is, hogy a hibák újratermelődnek. A:; állampolgárok egyébként közérdekű bejelentéseikkel általában a helyi tanácsokat keresik meg, ahol a jogszabályok szerint járnak el ügyükben. ' EGY ÉV T APA SZTAL AT A A népi ellenőri vizsgálatok azt bizonyítják, hogy az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek a rétsági járásban is alkalmazkodnak a megváltozott kül- és belgazdasági helyzethez, követni igyekeznek a piac igényeit. A különféle energiák hasznosításában még sok a föltáratlan tartalék. Az eredmények mellett akadnak hiányosságok, kiküszöbölésük természetesen javulást jelent. A föltárásban nagy szerepet vállalnak a népi ellenőrök — állapította meg a rétsági járás népi ellenőrzési bizottsága. A három szakcsoprt, valamint az aktívák a nehezebb körülmények között is kellő színvonalon dolgoztak, megfelelően képviselve a közösség érdekeinek védelmét. h. z. Műszaki fejlesztésre, az üzemszervezés korszerűsítésére kötött megállapodást a Veszprémi Vegyipari Egyetemen tevékenykedő kisszövetkezet, a Keminden és az Ipari Szövetkezetek Veszprém megyei Szövetsége. A szerződés értelmében a hallgatókból és oktatókból alakult kisszövetkezet részt vesz az ipari szövetkezetek technológiáinak, termékeinek korszerűsítésében és a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás megszervezésében. A vállalkozásra esztendőnyi eredményes tevékenysége jogosítja fel a Ke- mindení. Az első éves mérleg szerint árbevételük meghaladta a 2,2 millió forintot, tiszta nyereségük pedig a százezret. Munkájukat legnagyobb mértékben a fűzfői Nitrokémia vette igénybe, a munkaerőhiánnyal küszködő üzemrészeiben a kisszövetkezet tagjai vállalták — a folyamatos termelés érdekében — hét végi műszakokat. Az utóbbi öt hónapban a fűzfői gyárban 40 millió forint termelési értékeit állítottak elő, munkájuk hatmilliós nyereséget hozott az üzemnek A Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat megbízásából a minőségvizsgálatokban, környezetvédő intézet létesítésénél, laboratóriumi szerelésekben, műszerek beállításában vettek részt. A tagság szakmai megosztása igen kedvező, közülük ötvennégyen j harmad- és negyedéves vegyész- és szervazőmémök-je- löltek, a 19 oliteíó között pedig ven vegyész, közgazdász, építész, elektromérnök és gépészmérnök is. Szenzoros fényerőszabályzó Elektronikus fényerőszabályzóval gazdagodott a Kontaktét Alkatrészgyár Kontállux- családja. A sorozat bővítésére a Kontállux-termékek eddigi sikere ösztönözte a vállalatot. A kereskedelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hagy a lakás- kultúra fejlődésével a vásárlók a hagyományos villamos felszerelési cikkek mellett keresik az esz1 etikusabb kivitelű. s egvbon magasabb t nő szaki színvonalú termékeket. ' új kapcsoló az első hazai ve télytársa az üzletekben kapható külföldi- fényerőszabály- zóknak. Eltérő azonban az itthoni és a külhoni kapcsolók műszaki megoldása. A hazait saját fejlesztésű integrált áramkörökből építik fel, szenzoros megoldással, vagyis érintéssel 60—500 watt között folyamatosan szabályozható a fényerő. Az új kapcsoló sorozatgyártását megkezdték, s az idén várhatóan több ezer nzoros fényerőszabályzót ■eilekesítenek itthon.
