Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-23 / 45. szám

Az év első napjaiban kezdődött el a termelés az ÜM Pásztói Szerszám- és Készülékgyá­rának új formagyártó csarnokában, amelynek építése az elmúlt esztendő végén fejező­dött be. A hazai üveggyárak részére készítik itt a különböző üvegipari formákat, a Pász- tón levő öntöde öntvényeit az új csarnokban munkálják meg. Közéleti pillanatkép Csak annyit tett, hogy elmondta gondjait Fejes-bemutató a megyeszékhelyen NÓGRÁD — 1983. február 23., szerda Áz az utca nem utca Sok minden föl tudja bor­zolni a kedélyeket. Néha egészen apró dolgok is. Egy utca azonban nem apró do­log. Felsőpetényben „utcai harcok” dúlnak, természete­sen jelképes fegyverekkel. A Mező Imre utca lakói, miként ez a faluban bevett szokás, két kezükkel —sőt! — a saját pénzükön építették járhatóvá az úttestet, maguk csinálták a járdát is. A ta­nács fizette a fuvardíjat az ásványbányának. Ez is régi szokás. Ha kevés a pénzed, toldd meg némi közmunká­val. Ez mostanában afféle új­kori közmondás, a szó legszo­rosabb értelmében, hiszen a köz gyarapszik általa. Ebből még nem lett volna háború. Okot egészen más szolgáltatott. A Mező Imre utcát és a vele párhuzamos Jókai utcát 60—80 méteres földút köti össze hosszú évek óta. Ta­valy ősszel munkagép érke­zett és a Mező Imre utca fe­lőli bejáratot földúlta, teher­autókról pedig jókora beton­gyűrűket gurítottak le össze­vissza. Most már gyalog is csak nagy nehezen lehet ott közlekedni, gépkocsival egy­általán nem. A Mező Imre utcaiak leve­let írtak a rétsági járási hi­vatalnak, mondván, hogy ne­kik kell az utca, az a bi­zonyos földút. Azután a me­gyei tanácshoz fordultak, mind a tizenkilencen aláírták a levelet. A választ C. Becker Judit osztályvezető főmérnök nevében a helyettese fogal­mazta meg. Lényege: ott a továbbiakban nem lesz utca. Csupán majdan gyalogjáró és zöldterület. A névtélen földút ugyanis igen meredek — szól a levél továbbá a szabályo­zási tervben oda nem utcát terveztek. Alföldi János buszsofőr ír­ta azt a bizonyos levelet a megyei tanács illetékes osztá­lyához. így vélekedik: ' — A válasszal nem va­gyunk elégedettek. Nekünis kell az az utca! Évek óta ott jártunk ki gépkocsival, a földút révén közelebb van az óvoda. A Mező Imre utca nagyon szűk, csak üggyel-baj- jal közlekedhetünk rajta. Ha két autó összetalálkozott, az egyik ott kitérhetett. Most aki behajt, farral kifelé jöhet csak ki. Érthetetlen, hogy el­zárták a földutat. Süveg Miklós épp munká­ba indul, de csatlakozik a beszélgetéshez: — Bennünket senki sem kérdezett meg. A tanácstagi beszámolón sem volt a lezá­rásról szó! Mi hajlandók len­nénk a földutat is kővel bo­rítani, hiszen sokan használ ' ták eddig. Tábori Jánosné háza épp szemben áll a betongyűrűk­kel: — Itt szánkóztak télen a gyerekek, annak is vége. Sze­rencsére nem esett sok hó, nem sajnálják. A virágágyást mind letapossák az autók előttünk, mert ha itt futnak össze, akkor az egyiknek mu­száj ráhajtani, annyira szűk az utca. Ki kellene normáli­san szélesíteni a Mező Imre utcát is! Tudom, a házakat nem lehet odébb vinni, de a kerítéseket már lehetne. Ha­ragszik a tanács, mert nem ástuk ki a vízelvezető árko­kat. Hová? — Ide? Nem létezik! — kap a szón Süveg Miklós. — így sem férünk! Ha még az ár­kokat is kiássuk, akkor elfogy az utca teljesen! — A tanácselnök mindig ideges, ha a földút felől kér­dezzük — legyint Táboriné. Bíró Ottó tanácselnök Nő­tincsen kiteríti a szabályozási tervet az asztalra. — Érthetetlen előttem a Mező Imre utcaiak kívánsága. A földútnak nincs semmi funkciója! Az sosem volt ut­ca, csak így alakult az idők folyamán. A tervezők oda zöldterületet képzeltek, ha­marosan meg is csináljuk a járdával együtt. Járművek számára túlságosan meredek, balesetveszélyes. Tanácstagi beszámolón elmondtuk a la­kóknak tervünket, már akkor is tiltakoztak néhányan. Ha esett az eső, korábban is a főút felől mentek haza az ottlakók, ezután is így lesz. Egyébként nem lenne még szűkebb az az utca, ha bu­szok nem állnának benne! Pe­dig kijelöltünk területet nem is messze onnan, ezeknek a járműveknek. Tulajdonképpen büntetnünk kellene, mint azért is, hogy a lakók nem ásták ki a vízelvezető árkokat. * „Az elnök valamiért min­denáron véghez akarja vinni amit kigondolt!” — vélik az utcabeliek. „Néhány ember érdeke csupán, hogy a földút megmaradjon.” — szögezi le a tanácselnök. A szakemberek véleménye szerint veszélyes az évtizedek óta használt földút. Lám, miből lehet háború. A Mező Imre utca lakói felsőbb fórumhoz fordulnak igazu­kért, a tanács ragaszkodik a szabályozási tervhez. Nem dolgom dönteni ebben a vi­tában. A.zonban arinyit meg­jegyeznék: az utca lakóit nem ártott volna kérdezni a terv készítésekor. Bizonyára akadt volna megfelelő megoldás, jobb a mai helyzetnél. És még valami. A girbegurba árok és a lehajigált betongyűrűk hó­napok óta csúfoskodnak a Mező Imre utca derekán, a földút torkolatában. Hortobágyi Zoltán CSIP-CSUP Vásári szöveg Épp új üzletet nyitnak a belvárosban. Fölöttébb tet­szetős az épület: márvány és üveg képezi külsejét. Az üvegtáblák frissen vannak fényezve: tisztán tükrözik vissza a nyitás alkalmából ösz- szeverődött kiadós tömeget. A sűrű embererdő türelmes; látván, hogy az üzlet tömve érdeklődőkkel, nem sürgeti a bebocsáttatást. Beszélgetve, mutogatva kívülről fürké­szik a kirakott csecsebecséket: rézkancsóktól faszobrokon ke­resztül a fotográfokig sok mindent. — Az első negyedórában csakúgy kapkodták a díszkar­dokat! Volt, aki hármasával vitte! — tájékoztatja meccs­közvetítői hévvel a későn ér­kezetteket egy siheder. Megböki társát egy javako­rabeli, testes férfiú, s a jól ér­tesültek magabiztosságával közli: — A legtöbben mindjárt az aranyat keresték! — Majd, mint aki az élet dolgaiban már jártas, hozzáteszi: — Ilyenkor biztos drágábban ad­ják — és kristálytiszta logiká­val meg is indokolja a fölté­telezést —, mert most nyi­'tott az üzlet Társa, úgy látszik, élesen j átlátja, az okfejtést: egyetértő­ig nagyokat bólogat. — Mitől olcsó az az ötven­nyolcezer forintos Hi-Fi to­rony? — kérdi barátnőjétől egy fruska. — Annyiért a Centrumban, vagy a Lakbér­ben is lehet kapni... Széttárt kéz, csodálkozó arc a felelet. — Én már unom ezt a vá­rakozást! — csattan föl egy bundás asszonyság. — Látom, a Zsuzsi bezzeg már beju­tott hátulról. Mert neki ott dolgozik a rokona. — Van hátul is bejárat? — tudakolja bátortalanul a férji szerepkörben feltűnő úr. — Hol nincsen? — dobja vissza a kérdést a bundás. és magával vonszolja párját. Vissza-visszatekingetve el­tűnnek. A „bazár” mellett már kész a könyvesbolt. Rövidesen az is megnyílik. Lesz-e akkor is kö­zönség? S ha igen, mekkora, miféle? £oy zacskó szög Apró szöget kell beszerez­nem. Kitört ablakot helyez­tem vissza, s az üveget rögzí­tő léchez csak nagy, ronda szögeim voltak kéznél, azokat ka'apáltam be, persze csupán félig, provizórikusán. Egye­lőre kialakulóban van a házi bav''ácsfölszerelés, amely ír'"idén családfőnek létszük­séglet, hacsak nincs olyan vas- taron kibélelve a pénztárcája, hogy az apró-cseprő szolgál­ta '"'.-okért is kifizetheti a bor­só- -ummát. Rá is találok az apró szö­gedre a v:-^boltban. Bőven van időm kivá’^ztani a megfele­lőt. az e'^dók r^m zovsr-ak. egymással vannak elfoglalva. Én sem zavarom őket, bele­markolok a szögkupacba és elindulnék a pénztár felé. — Gyerekek! Hát vevő van a pultnál! — kiált föl a pénz­táros. — Miért bes2élgettek ilyenkor is? Ejnye, ejnye! Sajnálom a szétugrasztott párt. Egészségesen kommu­nikáltak, és ez fontos dolog. Igaz, a vevő ilyenkor fölös­legesnek érzi magát. „Minek is jöttem be a boltba, hiszen ezek jól megvannak nélkülem is? — kérdi magától a vásár­ló. — Csak zavarom őket. Ék vagyok az összeillő fogaskere­kek közé pottyanva” — foly­tatódik a meditáció, s ez már egészségtelen. Jön az ifjú eladó. Barátsá­gos, egyáltalán nem morcoso- dott meg az eszmecsere fél­beszakítása miatt. — Tessék parancsolni! — Ezeket a szögeket kér­ném. Törzsét kissé megdöntve be­lenéz eléje tárt markomba. — Ennyit?... Hát... Tes­sék elvinni... — mondja té­tován, s lassan megfordulni készül. Ajándékba adná az árut, ér­te egy köszönömöt se várva. Ugyan honnan ered ez a nagy­vonalúság? ősei hagyatéka­ként a lelke mélyéről? Vagy csak éppen rokonszenves va­gyok neki? Esetleg ez valahol benne volna a kor levegőjé­ben? Mintát lát környezetében arra, hogy bőkezűen „adakoz­nak” a — máséból? Mindez kideríthetetlen, mert talán ő maga sem tudja. Kár is fillé­res dolgok miatt kétségekben vergődni. Vergődés helyett fizetni aka­rok. Ha elvárom, hogy nekem is fizessenek a fáradozásokért, akkor én sem akarok adós, le­kötelezett maradni. Még fillé­rek miatt sem. Ilyen fillérek is kikezdik az ember tartását, s hajlamossá teszik arra, hogy olcsójánosként dobja piacra portékáit. —’ Tíz dekára kell kiegészí­teni és akkor négy forint —, közli a kereskedő. S hozzálát a művelethez. Fontos kézmoz­dulatain látom, hogy nincs messze az idő, amikor érteni fogjuk egymást. Lakásra szövetkezve Fegyelmezett tekintetű férfi érkezik panasszal. Mint lakás­szövetkezeti elnök kapott névtelen levelet. A borítékban — többek között — egy kivá­gott újságcikk simult. Az írás egy lakásszövetkezeti konflik­tus részleteit taglalta; termé­szetesen csak a bizonyítható tényeket említve, a nem bizo- nyíthatóakat pedig óvatosan sejtetve. Nem a panaszos férfi szö­vetkezetéről szólt a leleplező riport, de a névtelen levél szerzője jónak találta a köz­leményt arra, hogy „bunkó­ként” ravadja kézbe, s fenye­gesse vele lakásszövetkezeti elnökét. — Tudom, hogy ki küldte — mondja tárgyilagos hang­hordozással a lakók válasz­totta tisztviselő. — Ilyeneket kapok egy ideje „hálából” a sok idegeskedésért. Van, aki éjszaka is felzavar, hogy „már megint nem jó a lift!”... De nem vállalom tovább. Hama­rosan letelik az öt év, és le­mondok, válasszanak mást. Egyáltalán nem összetört ember; délceg tartással jön- megy, s mégis megbúvik ben­ne valami szánnivaló. A szem­lélőben az motoszkál: talán mégiscsak a cikkben megrótt ellenszenves lakásszövetkezeti elnöknek volt igaza. Őt bez­zeg kevesen molesztálták, s ha akadt is vállalkozó, azt ki­váló érzékkel és gyakorlattal fárasztotta ki. Talán nem ka­pott névtelen levelet sem, de ha kapott is, aligha zavartat­ta magát. Hiszen még a ne­vén nevező újságcikk sem tud­ta megrendíteni pozícióit. Ne­ki nemcsak hivatal adatott, hanem ész is hozzá. Ráter­mett férfiú, amilyennek lennie kell. — Nemigen tudok segíteni magának — summázza véle­ményét az újságírónő. — Ha erről imánk, az csak önnek ártana. Kellemetlen helyzet­be kerülne a lakók előtt. Az elnök bólint, egyetért, fogadkozik: ő tovább nem... S az ember eltöpreng, meny­nyire nehéz beosztás az övé és társaié. Kezdetben összeáll egy új ház lakóközössége; job­bára vadidegen emberek. Gyorsan választaniuk kell, mert már a beköltözés előtt adódnak szövetkezeti felada­tok. Kapva kapnak az első je­löltön, akár megfelelő, akár nem. S utána már bajos kor­rigálni. Munkából hazatérve mindenki pihenne, a gyerekei­vel foglalkozna, s még kisezer dolga akad. Kevés energia marad a szövetkezet viselt dolgaival bíbelődni. Mégis muszáj, mert egy-egy szövet­kezeti tévedés — esetleg svind­li — közvetlenül a zsebekből húzza ki a forintokat. Akad, aki névtelen levéllel vezeti le indulatait. Van, aki új elnök­jelöltet keres és tevékenyen szervezi a személycserét. S előfordulhat olyan is. aki va­lamilyen fölöttestől, illetékes­től várja, hogy egy igen pon­tos, célba találó újságcikk után a gyakorlatban is vonja le a következtetést. m. p. — Ha elviszik az óvodát, itt soha többé semmire nem le­het megmozgatni az embere­ket. Pedig most már egyre több a gyerek, s ha nincs ho­va tenni őket, elmennek in­nen a fiatalok. Mostanában még Tarjánból is kiköltöznek ide, és építenek. A fiatalasz- szonyok is dolgozni akarnak. Volt egy nagyon, szép óvo­dánk, de életveszélyesnek nyilvánították, most meg a tsz-nek van benne a kanmafe- dél-tömítést gyártó részlege. Én is itt dolgozom csoportve­zetőként. Ennek az üzemnek már nem volt életveszélyes! Szpisák Jánosné kesereg így, aki Sámsonháza egyik tanács­tagja. A Nagybárkányi köz­ségi közös Tanács dönt sor­suk felett, ugyanúgy, mint Luciáivá, Kisbárkány, Márk- háza és Nagykeresztúr-puszta dolgaiban. Harminc tanács­tag képviseli a településeket. Megnőtt a tanácstagok ázsió­ja mióta nincs helyi tanács a községekben, csak |a szakelő­adók és a tisztségviselők tar­tanak heti egy alkalommal ügyeletet. Emellett a tanács­tagoknak a különféle, közös­séget érintő ügyekben erősö­dött a közvetítő szerepe. — Népszerű ember ön? — vetem oda a kesergések kö­zepébe a kérdést. — Inkább visszahúzódó tí­pus vagyok... — Akkor hogyan sikerül megmozgatni a falut? — Ha valamit tenni kell, szinte észre sem veszem, és lelkesedem. Nem tudom mi a népszerűség, csak azt tudom, hogy jönnek az emberek ügyes-bajos dolgaikkal, Es azt látom mi hiányzik még a falunkból, a körzetemből. Me­gyek, intézem, szervezem az ezzel kapcsolatos teendőket. Ehhez segítőtársam is van. A beszélgetés első pillana­tától furcsa volt, hogy a férj igyekszik megmagyarázni min­dent. Ám gyorsan kiderül, hogy ő a népfront helyi bi­zottságának elnöke, s mint a tenyerét, úgy ismeri a gondo­kat. Ő hát a segítség. A fele­ség még csak harmadik éve tanácstag, férje meg már „öreg róka” a társadalmi tevékeny­ségben. — Előfordul, hogy összeszó­lalkozik a tanácstag és a népfrontelnök? — Ó, jaj, gyakran — vágják rá mindketten és elnevetik magukat, ami azt jelzi, hogy a családi életet ezek az ösz- szekoccanások nem zavarják. — Nehéz elhinni, de a ta­nácstag nagyon sokszor szem­bekerül a tanáccsal — foly­tatja a férj —, hiszen a falu még mindig nem nyugodott bele a körzetesítésbe, mert ez azzal is járt, hogy sok min­den megszűnt itt. Érthető, hogy a terület központja fej­lődik elsősorban, de több min­den juthatna nekünk is. Nem nagy álmokról van szó, csak a feltétlenül szükséges dol­gokról. Nem fejeztük még be az óvoda ügyét. — A legközelebbi falugyű­lésen szavazunk majd, hogy kell, vagy sem. Én azt mon­dom, hogy kell! Másunk nincs. Mi tartana itt bárkit? Sokat kínlódunk a falu útjaival is. Pedig rengeteg társadalmi munkát vállalnának saját ér­dekükben az emberek. Csak anyag kellene, úgy mint volt a járdához. — Nincs hova menni a fa­lubelieknek — folytatja a népfrontelnök férj — holott időnként elkelne egy-egy mű­sor. Igaz, a művelődési ház romos, de helyre lehetne hoz­ni. Csak pénz kellene, vagy ide is anyag. Munkáskezek akadnak a faluban. — Most miért mondod... ? — perlekedik a tanácstag fe­leség —, van itt más is, ami fontos. Játszóteret építünk a gyerekeknek. Lassan csak elő­rejutunk. — Csak lassan! — hévül fel újra Szpisák János. — Az önkéntes tűzoltótestületnek például két éve, írásban meg­ígértek a megyeiek százezer forintot. Annyit nem láttunk belőle, mint maga. Ki törő­dik (ezzel a faluval? Csak mi! Az meg kevés! Szpisák Jánosnét az bosz- szantja most, hogy lábtörése miatt szobafogságra van kár­hoztatva. Menni kellene a fa­lu dolgai után. Ha el is kese­redik időnként, változtatni csak úgy tud és tudnak, ha cse­lekszenek is. De a tettek m m mindig egyszerűek. Néha a fa­luval is meg kell küzdeni. Vol­tak, akik nem lelkesedtek ai járdáért, most meg hálálkod­nak, hogy a tanácstagnak ezt is sikerült elintéznie. Ma már tiszta cipővel léphetnek a la­kásba. A fiatal tanácstag azt mond­ta: nem tudja mi a népsze­rűség. Ám azt érzi, mit kell tenni. Megválasztásának is ez volt az alapja. Csak annyit tett, hogy falugyűléseken, a szokásos csendet megtörve többször elmondta gondjait. S akit érdekel a falu sorsa, kap­jon bizalmat. Persze, nem is azzal a kitétellel, hoav ha szól­tál, csináld is meg. Különösen jő, ha erre biztatni sem kell. (-5 -d) A Budapesti Játékszínház közelmúltbeli bemutatója után a szolnoki Szigligeti Színház is műsorára tűzte Fejes Endre Vonó Ignác című színművét. A népszerű író darabjának hőse egyszerű ember, akinek 1914— 1956 közötti élettörténetét ki­sérhetik nyomon a nézők. A lírával és humorral telített al­kotást Csizmadia Tibor ren­dezte. Tehetségére az ősszel figyelhettünk fel, A kazetta című Sternheim-darab előadá­sakor. A darab főszerepeit Bán János, Bajcsay Mária, Zala Márk és Egri Kati alakítja. A szolnoki társulat a Vonó Igná­cot kedden mutatta be a sal­gótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban. Az érdeklődők ma este is láthat­ják. A délutáni előadás tech­nikai okok miatt elmarad, ezért a diák- és nyugdíjas- bérlet tulajdonosai későbbi időpontban láthatják a pro­dukciót.

Next

/
Thumbnails
Contents