Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
Csarcsura emlékeztek Oregfiúk terem-labdarúgótornája Salgótarjánban Zsúfolásig megtelt a salgótarjáni sportcsarnok szombaton délután. Nem akármilyen programnak ígérkezett, amit a plakátok hirdettek: terem-labdarúgótorna Sándor Gyula, az SBTC egykori, fiatalon elhunyt futballistája emlékére. Ifjúsági korúak és öregfiúk, sportújságírók és amatőr játékosok léptek a közönség elé ebben a néhány órában, s nem egyszer ragadtatták tapsra a publikumot. A nézők soraiban sem csak azok ültek, akik még látták játszani a népszerű „Csarcsut”, sokan csak hallomásból tudhattak róla. ök is szívesen nézték Szojka csupaszív játékát, Básti finom megoldásait, Répás lendületes szólóit, Jeck góljait. Az első mérkőzésen az STC ifi II. csapata csak nagy csatában kerekedett fölül a Madách Gimnázium együttesén, amely tavaly hatodik lett az országos középiskolai bajnokságban. Ezután fővárosi vendégek: a Népsport szerkesztőség válogatottjának tagjai léptek pályára, s nekik is meg kellett küzdeniük a város legnagyobb tömegsport-egyesülete, a Beszterce-lakótelep együttese ellen. Ünnepélyes aktus következett: a meghívott csapatok egy-egy labdarúgója, a volt játékostársak és az STC vezetői ajándékokkal, virággal kedveskedtek Sándor Gyula özvegyének. Zúgott a táps, mint ahogy a találkozók elején is, a játékosok bemutatásakor, s később egy-egy parádés alakítás, a „régi szép időkre” emlékeztető produkció után... Amikor éppen nem voltak a pályán — mert több csapatba is beszálltak, s némelyiküket alig lehetett lehívni az „arénából” — Csarcsu egykori játékostársai felidézték emlékeiket a volt jobbhátvédőről. Cserháti József, akinek a neve mindig Sándor Gyuláé előtt szerepelt az összeállításban, hiszen ő volt a kapus (ma a labdarúgószakosztály vezetője). — Háromszor lettünk vele együtt a vidék legjobb csapata. Megbízható, kitűnő jobb- bekk volt Szojka háta mögött, és a határozottságára, higgadtságára szükség is volt, hiszen Feri hajlamos volt a könnyel- műsködésre. Mindig egymást biztattuk, Gyuszi minden tőle telhetőt megtett a győzelemért. Akkor sem szidott, ha hibáztam, inkább nyugtatott, ; vigasztalt. Ideális játékostárs volt, nem véletlenül került az utánpótlás-, majd a B-váloga- to.ttba. Szojka Ferenc, aki a nagyválogatottban' is játszott (ma az STC labdarúgóinak pályaedzője) : — Lendületes, kemény, gyors szélsőhátvéd volt Sándor Gyula. Nem ismert elveszett labdát, erejét megfeszítve harcolt a pályán. Egyszerűen, hasznosan, kevés hibával játszott, a szélsők nem könnyen boldogultak vele. Kisterenyén, ahol tmk-lakatos volt, ugyancsak mindenki tisztelte. Magánéletében, munkájában ugyanolyan becsületes volt, mint a játéktéren. ATLÉTIKA Szabó Mónika (STC) fedettpályás bajnok .C |j iwrfliV ti Hajrájához érkezett a fele ttpály ás versenyidény. Az jrszágos ifjúsági bajnokságon Szabó Mónika a 60 méteres játfutásban váratlan sikerrel irvendeztette meg a tarjánl at- étabarátokat. Az előfutamjói a legjobb idővel került a iöntőbe, ahol esélyeshez mél- ó futással 8,85 mp-es idővel ilsőként futott át a célon. A jajnok edzője Csábi Imre. A iúk közül éremmel térhetett laza a középtávfutó Király Zoltán, aki 1500 méteren i :05.0-t ért el és a dobogó íarmadik fokára állhatott. Tá- mlugrásban Kiss Zsolt 658 :m-ig jutott, és a nyolcadik íelyen végzett. Bodó János nagasugrásban 190 cm-t telesített és 9. lett. A felnőttek Budapest-baj- nokságán Batovszki Katalin 60 méteres gátfutásban 9.35 mp-es idővel ezüstérmes lett. Novák Gyula pedig távolugrásban 710 cm-ig repült és 5. helyezést ért el. Az Ű. Dózsa—BHSE nemzetközi versenye az országos felnőttbajnokság főpróbája volt. Az STC-atléták értékes helyezésekkel tértek haza, hiszen Kadlót Zoltán a 3000 méteres síkfutásban 8:17.0 perces idővel a 6., Szabó Mónika 60 m gátfutásban 9.03-dal ugyancsak 6. helyen végzett. Távolugrásban Növik Gyula jutott a döntőbe és 717 cm-rel hetedikként fejezte be a versenyt.- 1.1 Oláh Dezső, a keménységéről ismert egykori balhátvéd, aki 25 éve a védelem másik oldalán játszott (jelenleg a csapat intézője): — Emlékszem, 1957-ben a Népstadionban játszottunk az Üjpesti Dózsa ellen, 70 000 né. ző előtt. Bablena sérült volt, ezért Sándor Gyuszit tették a csatársor jobb. szélére. Gyula a csapat egyik legjobbja volt, 3—1-re nyertünk. De előfordult olyan is, hogy törött kézzel focizott. Itthon játszottunk a Dorog ellen, cserelehetőség már nem volt, hát összeszorított fogakkal játszott tovább Csarcsu, de pályán maradt. Akkor is nyertünk, pedig megint a csatársorba állították... Sorjáznának tovább az emlékek, ha nem hívná a pályára az elmúlt évtizedek sztárjait a labda pattogása. Még beszélgetés közben is fél szemmel a játékot figyelik. És amint beállnak, visszafiatalodnak néhány évet; teljes lendülettel vetik magukat a küzdelembe, bizonyítani akarnak ma is. A régi tarjáni „aranycsapat” még ma sem puszta legenda — egy- egy látványos megoldás, cselsorozat, parádés gól visszaidézi az eltelt esztendőket. Amikor még Sándor Gyula is köz- tük játszott. Volt csapattársai ma is emlékéhez méltóan fociztak. Eredmények: STC ifi II.—Madách Gimnázium 2—1 (1—1). V.: Gáspár. <5.: Oláh (2), ill. ffiyetvai. Népsport szerkesztőség—Besz- terce-lakótelepi SE 3—2 (2—0). V.: Klement. ®.: Skrapics (2), Várkonyi, ill. Forgács, Cso- hány. STC öregfiúk—SBTC öregfiúk 4—2 (1—2). V.: Gáspár, ‘G.: Jeck (2), Básti, Répás, ill. Vasas (2). • DVTK öregfiúk—STC „A” öfeifiúr&Úfí (3-0)"/ V.: Klement. ®.: Szikoraf Vát-ádi, Bál, ill. Jeck. STC „B” öregfiúk—Ózdi Kohász őregfiúk 5—3 (3—1). V.: Gáspár. ©.; Veres (2), Horváth, Répás, Szűcs, ill. Barna, Barabás, Tóth, P. L. — V. F. Nyolc magyar arany Befejeződött a lengyelországi Pulawyban a korosztályos, lányoknál 1971, fiúknál 1970 után születettek részére kiírt nemzetközi úszóverseny. A legeredményesebben az NDK úszói szerepeltek, 22 számból 11-et megnyertek. Kitűnő teljesítményt, nyújtottak a magyar fiatalok is, akik nyolc győzelmet értek el, míg a román versenyzők három első helyet szereztek. LABDARŰGÓ-MNK Két klasszis különbség Kazincbarcikai Vegyész—Romhányi Kerámia 6—1 (4—0) Romhány, 2000 néző, vezette: Lázin. Kazincbarcika: Novák — Bukovics, Sztahon, Helgert, Fodor — Petrovics, Kálmán, Majoros — Fister, Munkácsi (Leskó, 55. p.), Szép. Edző: Frenkó László. Romhány: Kovács — Koczka, Balázs, Jelen, Kertész — Szűcs, Kecskés (Matyóka, 46. p.), Pincze — Sági, Zagyvái, Tóth (Győri, 75. p.) Edző: Vidomusz János. Hófoltok és víztócsák a pályán, a sáros felszín alatt keményre fagyott föld — a romhányi sporttelepen pedig annyi néző állta körül a játékteret, amennyit tán még soha sem láttak itt. A tavasz elejét idéző napsütés némileg ellensúlyozta a talpak alatt recsegő hó hidegét. Nappal szemben kezdett a hasai csapat, és már az első percekben sokszor megtréfálta a játékosokat a vizes, sáros „fü- vön” gyakran elakadó labda. A szokatlan, mondhatni irreális talajhoz a vendégcsapat tudott előbb alkalmazkodni. A 12. percben éppen egy tócsában lefékező labdát szerzett meg a hazai tizenhatosnál Munkácsi, jobbról begurí- tott középre, és a védők köziR kilépő Kálmán jó ütemben rácsapva a labdára, közerői a kapuba talált. 1—0. A 15. percben Zagyva! nagy helyzetben. 10 méterről a jobb kapufa mellé lőtt. Hét perccel később Fister jobbról ívelt be szögletrúgást, Fodor 12 méterről fejelt — a labda a felső lécről vágódott ki. A 24. percben a balszélső Szép átkéveredett a másik oldalra, pontosan adott középre, Munkácsi átvette a labdát, és tíz méterről, laposan a bal sarokba gurította a tehetetlen kavus mellett. 2—0. Három perc sem telt el,' s tovább növelte előnyét a Vegyész. Petrovics jobbról, az alapvonal közeléből végezhetett el szabadrúgást. A be- nvesett labdát Kovács kiöklözte, de épven Fister elé, aki a bal kapufa tövétől a jobb alsó sarokba lőtt. 3—0. A 33. percben Zagyva! durva lerántásáért Bukovics sárga lapot kapott a játékvezetőtől, a szabadrúgás után azonban tisztázott a másodosztályú együttes védelme. Tíz pere múltán ismét elakadt egy labda a hazai gárda tizenhatosánál, Szép megszerezte, elhúzta a kapus mellett is, és az üres kapuval szemben már nem hibázott. 4—0. Fordulás után kiegyenlítettebbé vált a játék, bár a kazincbarcikaiak egyáltalán rém csökkentették a termét. Sőt a 48. percben újabb gólt értek el, miután Jelen 22 méteres szabadrúgása után a labda a kapu fölé szállt. Az ellentámadás végén Balázs tisztázott ugyan, de hazaadással kísérletezett. a labda ezúttal is megállt a sárban: Kovács kapus már nem. érhette el de a rá- rajioló Szép megkaparintotta elhúzta és közelről a jobb felső sarokba vágta. 5—0. A második félidőre beállt Matyóka indított támadást az 53. percben, de Zagyvái lövését védte a kapus. A következő percben Jelen távoli bombája alig valamivel szállt fölé. Támadott a Romhány, bár a nézők „egyenlíteni!” bekiabálását a többiek fennhangon megmosolyogták. Az 57. percben azonban sikerült a szépítés. Sági húsz méterre a kaputól, váratlanul lövésre szánta el magát, az elnehezült, erősen pörgő labda pedig a fölugró kapus kezei között a hálóba hullott. 5—1. A következő veszélyes helyzet is a kazincbarcikaiak kapuja előtt adódott, a védelem nehezen tudott hárítani. A 65. percben ismét Jelen állt egy szabadrúgás mögé, ezúttal mintegy 30 méterről lőtt a kapu fölé. A másik oldalon Fister került gólhelyzetbe, de Koczka a gólvonal előtt mentett. Később megint Sági előtt adódott lehetőség, de ő tíz méterről, jobbról a kapus kezébe lőtte a labdát. Még ebben a percben történt, hogy újból Fister ugrott ki, s a kifutó kapus mellett ívelt labdája centikkel a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret A 88. percben Kálmán a 16-oson belül elbotlott egy védő lábában, Lázin kissé túl szigorúan büntetőt ítélt, bár ennek már nem volt jelentősége. A 11-est Petrovics lőtte rá, Kovács elvetődve kiütötte a labdát, de ismét az „ítéletvégrehajtó” elé, aki másodszorra betalált közelről a bal sarokba. 6—1. Harkányi edzőtáborozásból hazafelé tartva játszotta le ezt a kupamérkőzést a Kazincbarcikai Vegyész. Kilenc nap alatt öt találkozón léptek pályára, míg a romhányiak mindössze két előkészületi meccset játszhattak — éppen pályájuk használhatatlansága miatt — idegenben. Mind aa erőnléti, mind a technikai különbség erősen kiütközött a mérkőzés folyamán, ráadásul a vendégek hamarabb föltalálták magukat a szokatlan talajon. Gyors szélsőikkel, ügyes középpályásaikkal hamar eldöntötték a továbbjutás sorsát. Pontosabban, gólratörőb- ben és fizikailag felkészül tebben fociztak, mint a hazaiak, akik az Ózd és az Ege*! kiverése után az NB II. második helyezettje ellen mái nem is reméltek sikert. Nagy bravúr volt az is, hogy bejutottak a legjobb 32 közé, á negyedik vonalból, s a Szabad Föld Kupa döntőjébe ke-i rüTtek. Jók: Kálmán, Fister, Saépj iH. Balázs, Jelen, Zagyvái. (várkonyi) A labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupában márct-j us 9-én lesz az újabb forduló, amikor is a csapatok a leg-i jobb nyolc közé jutásért mérkőznek. A 16-ba tíz NB I-esJ négy NB II_es és két területi bajnokságban szereplő együttes lépett. Az MLSZ-ben hétfőn tartott sorsolás előtt Sós Károly, az MNK-bizottság elnöke üdvözölte a továbbjutott gárdákat és örömmel számolt be arról, hogy a 16-ba jutásért lezajlott mérkőzéseken a küzdelem lényegesen jobb volt, mint a kupa korábbi szakaszaiban, s nagyon bízik abban, hogy a folytatás még jobb lesz. A 16-ba kerülésért lezajlott 15 mérkőzés (szerdán dől el a verseny két területi csapat, a MOTIM TE és a Bábolna között) 52 gólt hozott és nyolc mérkőzésen nem volt elegendő a 90 perc a továbbjutás eldöntésére, sőt, két alkalommal csak a hosszabbítás utáni 11-es rúgások határozták! A legjobb nyolcba kerülésért a hétfői sorsolás eredményeként két „NB I_es” mérkőzés jött létre, a Békéscsaba a bajnok Rába-ETO-val, a Tatabánya pedig a Haladással csap össze. A már két NB I-es csapatot (MTK-VM, Videoton) elbúcsúztatott 22. sz. Volán a nyolcba kerülésért a Ferencvárossal találkozik. A nyolcba jutásért, március 9-én, szerdán egységesen 14 órától (a Tatabánya—Haladás 8-án, kedden játsszák) a következő párok küzdenek: MOTIM TE, vagy Bábolna— Pécs, Dunaújváros—Vasas, Békéscsaba—Rába-ETO, 22. szj Volán—Ferencváros, Nagykanizsai Olajbányász—Ű. Dózsa,1 Tatabánya—Haladás, SZEOL-AK—Bp. Honvéd, Kazincbarcika—Csepel Cselgáncs * Érmek és helyezések Miskolcon Nemzetközi labdarúgótorna Nagybátony—Vagonka Poprad 2—1 (0—0) STC-ZTS Kassa 3-2 (3-0) Salgótarján, 600 néző, v.: Gáspár. Nagybátony: Kocsis — Cséki, B. Kovács. Mihalkó, Bocsi — Szabó Gy. (Orosz), Dóra, Vágó — Szabó L., Kiss Gy., Szabó J. (Kiss K.). Az első negyedóra a vendégek mezőnyfölényével telt el, többet birtokolták a labdát, a gyors és szoros emberíogásos taktikájuk ellenszerét kezdetben nem találta meg a Nagybátony. A 17. percben Sobota a kapu torkából közelről lőtt kapura, Kocsis kitűnő reflexszel védett, a Benkó elé pattanó labdánál újra Kocsis mentett. Az első nagybá- tor.yi támadás végén Dóra szögletét az ellenfél kapusa a léc alól húzta le. A 30. percben Vskovich bombáját a jobb alsó saroknál csípte el a nagybétonyiak kapuvédője. A 30. perc után a bátonyiak magukra találtak. Villámgyors kontratámadásaik egyre többször hozták zavarta a poprá- di védőket. A szünet után a 47. percben vezetést szalasztott e! a Poprad: Ritter a kapu torkából lőtt mellé. Egy perc múlva a nagybátonyi válasz gólt eredményezett. Dóra Kiss Gyulát ugratta ki, a szélső lapos lövése a hálóban kötött ki. 1—0. Az 52. percben a nagybátonyi rohamok újabb gólt eredményeztek. A lesre játszó pop. rádi védelem mögül Cséki ugrott ki és tört a kapura, majd a kifutó kapus fölött a hálóba emelte a labdát. 2—0. A 66. percben Vágó 25 méterről futtából a felső lécet találta el. majd az újra hozzá kerülő labdát ismét a kapufára helyezte. A 83. percben szépített az ellenfél, Stefanek szabadrúgása a sorfal mögé hullt, a labdára rácsapó Sobota 5 méterről a bal sarokba lőtt. 2 —1. A nagybátonyiak 30 perc után átvették a játék Irán vitását, széleken futó támadásaik gyakran zilálták szét ellenfelük védélmét. Különösen Kiss Gyula volt elemében. Jó: B. Kovács, Cséki, Dóra, Kiss Gy., ill.: Janas, So- boda. Salgótarján, 1000 néző, v.: Varga J. STC: Rédei — Babosán (Juhász), Bogdán, Mákos, Kalmár — Varga, Kovács II., (Zsidó), Balga — Szanyi, Kovács III. (Berindán), Szekták (Kántor). Már a második villámgyors hazai támadás után, a 3. perc elején az ellenfél hálójába szállt a labda. Kovács II. beadását Szanyi fejjel a kapuba küldte. 1—0. Az újabb Stácé-kezdeményezések a 11. percben ismét gólt eredményeztek. Ezúttal is Kovács II. indított, Kovács III. a védőktől megkaparintott labdával kapura tört és a kifutó kapus fölött a hálóba emelt. 2—0. Élvezetes volt a játék, a középpályás sor Kovács II. vezérletével mintaszerűen indította a támadásokat, különösen a bal oldalon voltak veszélyesek. Közben Rédeinek is akadt egy-két nehéz pillanata. A 31. percben Balga távoli lövé«e okozott izgalmakat. majd a 34. percben esy újabb Szédlák-elíutás és beadás végén Kovács II. fejelt a hálóba. 3—0. A szünet után cserékre került sor. „Eredményeként” a játék színvonala erősen hanyatlott. Az 58. percben Szanyi kétszer is gólhelyzetbe került. mindkétszer hibázott. A 60. perc után az STC védelmének teljes rövidzárlatát kihasználták a kassaiak. A 64. percben Babcsán lapos, éles lövése zörgette a hálót. 3—1. A következő percben Andrejko a középen helyezkedő tarjáni védőkről „lecsurgó” labdát a bal 'árokba váeta. 3—2. Az STC. a kassaiak elleni találkozón jó játékkal szórakoztatta a közönséget. A széleken indított, villámgyors támadások, a látványos befelezések Igen magas színvonalat biztosítottak. Szünet után a cserék erősen csökkentették a csapatjáték értékét. A szokatlan posztokon játszó Zsidó. Berindán és Kántor nehezen birkóztak meg feladataikkal. A mindvégig lelkesen, keményen és nagy erőbedobássa! játszó ellenfél ió partner volt a halnoki főnróbán. Jó: Bogdán, Kalmár. Varga, Kovács II., Kovács Itt., Szedlák, III.: Babcsán, Lipinczki. — mátyus — Szorgalmas társaság az STC cselgáncsszakosztályának versenyzői gárdája, bár ritkán hallatnak magukról. Versenyeik sincsenek olyan gyakran, mint a népszerűbb sportágaknak, ám aki ezt a sportot választja, az jól tudja, mire számíthat. Kitartó edzés, hosszú felkészülési szakasz után léphet csak tatamira egy- egy versenyző. Erre azért is szükség van, hogy minél tökéletesebben elsajátítsa a szükséges technikát, s így csökkentse nemcsak a vereségek számát, de a sérülés veszélyét is. Mind nagyobb a sportág tábora, különösen a fiatalok körében. Salgótarjánban is az általános iskolák adják a versenyzői gárda utánpótlását. Legutóbb Miskolcon a felnőtt, az ifi I. és az úttörő II— III. korcsoport cselgáncsozói találkoztak mintegy 250-en| hogy az új, francia rendszerben lebonyolított versenysorozatban összemérjék tudásukat. Az STC sportolói egy arany-, kettő- ezüst-, öt bronzérmet és három 5. helyezést szereztek. Részletes eredmények: Ifi I., 78 kg: ...3. Marosszéky Gábor (Bolyai Gimn.), 86 kg! ...3. Makovinyi Tamás. Ü'ttörő II., 29 kg: ...5. ifj. Károlyi Antal (Petőfi isk.) és Kozma Zoltán (Somosi iskola), 45 kg: ...3. Hábel Miklós (Rákóczi isk.), 58 kg: ...2. Grósz Gábor (Rákóczi isk.) Űttörő III., 35 kg: ...3. Csonka Tibor (Bem úti isk.) 38 kg: ...5. Dánok Szabolcs (Petőfi isk), 41 kg: ...2. Deák Zsolt (Gagarin isk.), 45 kg: 1. Germán Zsolt (Mártírok úti isk.), 49 kg: ...3. Blbók László (Gagarin isk.) Továbbképzés Tardoson Háromnapos továbbképző táborozást rendez február 25- től 27-ijf Tardoson a Nógrád megyei Természetbarát Szövetség, a szakosztályvezetők és az országjáró diákkörök vezető tanárai számára. Az első napi közös vacsora után ismerkedési est, illetve konzultáció szerepel a programban. Szombaton Szőcs Gyula, a megyei szövetség elnöke nyitja meg az előadássorozatot, majd Csirke Pálné főtir;ár számol be az elmúlt év említésre méltó eseményeiről. Ezután dr. Mihályi János, a Heves megyei szakszövetség elnöke tart előadást „A szakosztályvezető” címmel. Márton Ferenc, a bükki nemzeti park természetvédelmi felügyelője, a megyei albizottság elnöke ezt a címet adta tájékoztatójának: „Input-output lehetőségek a természet- védelem területén Nógrád megyében”. Az előadásokat hozzászólások követik, „ a vita másnap délelőtt is folytatódik. A program végén az elnök értékeli a továbbképzést, és jutalmakat ad át a tavaly kiemelkedő munkát végzett természetbarát-vezetőknek.