Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
Pedagógus házaspár A győztes szemszögéből Ecsegi események Körbekörbe Ha a körbe irt betűket meghatározott sorrendben olvassátok össze, egy ország nevét kapjátok megfejtésül Méltók a munkásőri szolgálatra Kosztolányi Dezső írta egyik finom mívű miniatűrjében, hogy vannak dolgok, amelyeket szinte képtelenség összehasonlítani, mert választani sem lehet közöttük. Valahogy így jártam én is, amikor — a pedagógus házaspárral — Nagy Gáborral és Tiszasülyből származó feleségével beszélgettem Nagybá- tonyban, a Bartók Béla Általános Iskolában. Néhány héttel ezelőtt még csak munkásőr jelöltek voltak, de ma már eredményes munkával, sikeresen készülnek fel másik küldetésükre, a munkásőri szolgálatra. Ünnepélyes külsőségek között „avatták fel” a pedagógus házaspárt munkásőrnek. — Szép hivatás a miénk — mondta Dóra tanító néni, a fiatal feleség —, mert embert nevel, közösségét formál, az új nemzedék előtt nyitja fel a messze hívó utak sorompóit. Korunk, társadalmunk, a mi világünk tőlünk várja a jövő nemzedék nevelését, formálását. Meg kell tanítani a gyermekeket a majdani győzelmek után érzett öröm érzésére, de fel kell készíteni a kudarcok elviselésére is. Teljes embert kell nevelnünk, olyanokat, akik fel vannak készítve a felnőtt életben való helytállásra. S ez rendkívül nehéz, felelősségteljes feladat, ’hisz élő embert kell formálni: a pedagógusnak és a munkásőrnek is. — Már úttörőkoromban is csodáltam a munkásőröket, a katonákat, a rendőröket — mondta Nagy Gábor tanító, akinek édesapja a fegyveres erők nyugdíjas tisztje. — Évek kellettek, amíg megérlelődött bennünk, hogy nem csak katedrán, hanem a fegyveres erők testületében is szolgáljuk hazánkat. Szeretünk ott lenni, hiszen sorainkban megtalálhatók a munkás- mozgalomban részt vett öreg harcosok az illegalitás, a munkásosztály jogaiért folytatott empertpróbáló erőfeszítésekben edződött veteránok és a felszabadulás után született új nemzedék tagjai is, akik közé mi tartozunk. Igazi elvtársiasság, fegyelem, pontosság, kötelességtudás jellemző zászlóaljunkra. A kiképzésünk, a felkészüléNagy Gábor Nagy Gáborné Kisdobosok tudós macskákról Kálién az általános iskolában ismét számos úttörőrendezvényre került sor az elmúlt napokban. A kisdobosok versmondásban mérték össze erejüket, Arany Jánostól a Juliska elbújdosik és a Tudós macska kötelező verseket kellett elmondaniuk. Ez legjobban Koncz Andreának, Koncz Jolánnak és Kiss Krisztiánnak sikerült. Míg az úttörők versenyéből a hasonló nevű Koncz Andrea került ki győztesen, a 2—3. helyen Vej- zer Erzsébet és Papp Annamária osztozott, ugyancsak ő nyerte meg az iskolai asztalitenisz-versenyt. Komár Ágnes és Nagy Katalin előtt. Mint Sergely Rita tudósításából kitűnik, az említett diákok szabadidős- és tanulmányi te- vévenységük dicséretet érdéHiánycikk a járdalap Egy taggyűlés ürügyén MINEK MONDJAM... fektettek le a Gárdonyi, a Mikszáth és a József Attila utcában. Igaz a szállítók késtek a járdalapokkal, így aztán a Mikszáth utca páratlan oldala nem készülhetett el, mint ahogy a Szügyi út, a Csóri utca és a Kossuth utca sem. Egyébként járdákra 134 ezer orintot költöttek tavaly. MELEG A HÁZ Elvonultak a fűtésszerelők a művelődési otthonból: korszerű központi fűtéssel látták el az intézményt, erre 205 ezer forint volt szükséges. Csesztvén a Kossuth és a Béke út felújítására nem kevesebb, mint 400 ezer forintot fordítottak. Szügyben az orvosi rendelő tetőszerkezetének bajait orvosolták az újraszigeteléssel. BEVÉTEL, KIADÁS Az idén fejlesztésekre 783 ezer forintot szánnak. Jelentős bevételi forrás a telkek tartós használatbavételi díja, ebből M5 ezer forintot terveztek, de < tűnik, túlteljesítik a közébf **i tervet. A székhelyközségi.- n egyre nagyobb az igény a telkek, a magánerős építkezés iránt. A kiadások fedezésére szolgál a település lakóinak községfejlesztési hozzájárulása is, 3 millió forintos társadalmi munkát belekalkuláltak az idei fejlesztésekbe. KORÁBBAN A TERVEZETTNÉL A tavalyi többletbevételek lehetővé teszik, hogy már az idén megépítsék a csesztvei ravatal o-» zót, pedig csak jövőre tervezték, Szügyben és a két társközségben — Csesztvén és Nógrádmarcalban — ebben az évben buszmegállók épülnek. Csupán az anyagot vásárolják meg, az építést a falubeliek végzik. Föl kell újítani néhány korábban elkészített és azóta már tönkrement járdát. Háromszázezer forintot terveznek ebben az esztendőben Szügy villanyhálózatának bővítésére. — H — 1 NÓGRÁD - 1983. február 22., kedd Farsang, tudományos-technikai úttörőszemlék, vetélkedők, játékok — ezekről az eseményekről szólnak az Űttö- rösarok legfrissebb levelei, amelyekből ízelítőt adunk. Először Salgótarján nagyszabású vetélkedőjének krónikáját olvassuk el! — Amikor megtudtuk, hogy Iskolánkban , testvérvárosok vetélkedője lesz, nagy lelkesedéssel készülődtünk. Az első akadályokat sikerrel vettük, megnyertük a nyolcadikosok versenyét, majd a házidöntőt is. Következett a városi! Miután megérkeztünk a salgótarjáni ifjúsági-művelődési házba, s letelepedtünk a 6-os asztalnál már alig vártuk a verseny kezdetét! Kis zászlót húztunk, amelynek a hátán volt a feladat, nekünk egy csehszlovák dalt kellett elénekelnünk, majd egy tesztlapot töltöttünk ki, aztán zenés országjárásra invitáltuk a hallgatóságot... fej-fej mellett küzdöttünk a Mártírok úti Általános Iskola csapatával... A második forduló feladatai között tárgyfelismerés szerepelt: az olimpiai macit, csehszlovák süvegcukrot, egy háncskürtöt, fából faragott, balalajkázó medvét kellett „azonosítanunk” ... Aztán eredményhirdetés következett: elsők lettünk! Kimondhatatlan volt az örömünk. És akik a tudósítást írták: a Gijgarin Általános Iskola 8/b osztályos csapata, jutalmuk besztercebányai táborozás. Gratulálunk nekik! Hogyan? Merre tovább? E kérdést teszi föl önmagának is rétsági tudósítónk, Mocsári Nóra, ugyanis elérkezett számára a pályaválasztás nagy pillanata. így ír erről: — Ezt segítette a közelmúltban lezajlott pályaválasztási üzemlátogatás, mely során a a rétsági pékségben nézhettük meg a sütés minden ördöngős mozzanatát. Élvezet volt nézni, ahogyan keverték a tésztát, amelyet az ügyes kezek pillanatok alatt megformáltak, s máris futószalagon voltak a szép, piros, ropogósra sült zsömlék. És ezután következett a soha nem látott produkció: nekünk is megengedték, hogy a látottakat kipróbálhassuk. Felgyürkőz- tünk hát, s nekiveselkedtünk! A szalag végén mindenki kíváncsian várta a nagy „művet”. S bizony úgy néztünk ki. a néhány perces munka után, mint a hóemberek... Kotroczó Róbert, a másik „törzsgárdás” tudósítónk Ho- mokterenye kisdiákjainak eseményeit rögzítette papírra. Eszerint sikerrel zajlott le a művészeti szemle, a TTUSZ, s a sajtófigyelő szolgálat is megalakulóban van. Őszintén szólva, ez utóbbi hír különösen jólesett nekünk... Az ecsegj általános iskolások nemrégiben a pásztói tejüzem KISZ-eseihez látogattak el, írja Szuszai Éva. Részt vettek a KISZ-gyűlésen, amelyen az elmúlt mozgalmi év munkájáról, az 1983-as esztendő tennivalóiról esett szó. Könczöl Krisztina szintén az ecsegi Komarov úttörőcsapat tagja első tudósítását küldte az Üttörősaroknak. A napokban megtartott csapatösszejövetelről írt, ahol emléklapokat adták át a TTUSZ-en elért jó szereplésekért, valamint a Nekem szülőhazám honvédelmi játék győzteseinek. Ez utóbbin Szilinyi Szilvia és Simon Sándor szerezte meg az első helyezéseket. Ugyancsak itt jutalmazták a fogászati pályázat legjobbjait is: a fő- díjat, egy asztal'focit, a Tengerész őrs vette át. Az ecsegi harmadik tudósítást Figura Klára küldte. Ebben a személyi igazolvány átvételének „ceremóniájáról” számolt be. Többekről, röviden A csecsei farsangi karnevál eseményeit írta meg Varbai Mária úttörőcsapat-„króni- kás”. A jelmezek közül néhány: Kukori család, vénasz- szonyok, gályarabok, Hófehérke és a hét törpe, robot, Miki egér, kéményseprő, KFT együttes. .. A zsűri ítélete szerint a legötletesebbek a gályarabok jelmezei voltak. míg egyéniben a kéményseprő nyerte el a legnagyobb tetszést. Jutalmuk: habo6torta. Bállá Györgyi Drégelypa- láinkról az iskolai TTUSZ iskolai versenyéről számolt be, Fodor Krisztina Karancsla- pujtön egy interjút készített a zánkai vezetőképző tábor három volt résztvevőjével. Zeke Andrea, Petre Mariann, Sz. Kohári Agnes a pásztói Dózsa György iskola eseménydús hétköznapjairól tudósították az Űttörősarkot, míg Tóth Ágnes és Szőllősi Kinga Ka- rancskesziből egy sportverseny élményeit írták meg. Megfejtés — nyertesek — feladvány Az elmúlt rejtvényünk számos megfejtője közül az alábbiaknak kedvezett a szerencse: 1. Csige Zsolt, Mátravere- bély, Ady Endre út 27. 2. Végh Frigyes, Szuha, Kossuth út 104. 3. Oláh Erzsébet, Nagybá- tony-bányaváros, Lovász J. u. 8. 4. Csejk Erika, Érsekvad- kert, Darvas J. út 8. 5. Durcsák Krisztina, Nem- ti, Kossuth L. út 115. Könyvnyereményeiket postán küldjük el! Az alábbi rejtvényünk megfejtéseit 1983. március 4-ig kérjük postára adni a következő címre: Üt- törősarok, NÓGRÁD szerkesztősége, Salgótarján, 3100, Pa- lócz Imre tér 4. sünk együtt járt a politikai, gazdasági és más ismereteink bővítésével, gyarapodásával. Nagy Gábor — felesége helyeslése közben — szólt arról is, hogy a munkásőri feladatok ellátására, kiképzésére nagy gondot fordított a parancsnokság, a legtapasztaltabb vezetők vállalták ezt a felelősségteljes munkát az egységnél. A munkásőri szolgálat és a pedagógus hivatás hogyan egyeztethető össze — kérdeztem beszélgetőparthereimtől. Nem közhely még akkor sem, ha némelyek annak minősítik, akkor is igaz, hogy a tanítói, a nevelői munka nemcsak a legszebb, de egyúttal a legnehezebb hivatások egyike. Számtalan területen találkozik a pedagógus és munkásőri hivatás. Gondoljunk csak arra, — többek között —, hogy milyen sok tennivalónk van a fiatalok hazafias és honvédelmi nevelésénél. A megyében úgy látjuk — sok fiatal nevelő véleményét is ismerjük —, minden támogatást megadnak ahhoz, hogy a pályakezdő pedagógusok egzisztenciát teremthessenek maguknak. Boldog örömmel mondják, hogy a nagybátonyi tanácstól — az Iskolavezetés javaslata alapján — lakást kaptak. Az egy-, illetve kétévi működésünk alatt éreztük, s bizonyára a jövőben is érezzük munkánk fontosságán pák elismerését, tevékenységünk megbecsülését. — Segítjük, ösztönözzük a szülők, „ a családok bekapcsolódását az iskolai nevelőmunkába. A nagybátonyi iskolában valósággá válik a család és az iskola hasznos, elengedhetetlen együttműködése, ami a gyermekek érdekében történik. Az idei tanév amúgy is nagy feladatokat ró mind a pedagógusra, mind a gyermekekre, ami új és új tennivalók kidolgozását követeli meg a tanintézettől, a családtól egyaránt. — A pedagógus és a munkásőr is állandó reflektor- fényben áll — mondta a Nagy házaspár. A kívülállók óhatatlanul is általánosító következtetést vonnak le. Ezért mind az iskolai nevelőmunkát, mind a munkásőri teendőket magas színvonalpn kell ellátni. Rokonszenvvel. szeretettel vették tudomásul a kollégák — tanítványuk voltam; jegyzi meg JSTagy Gábor —, a szülők és a tanítványok, hogy a munkásőrség tagjai lettünk. így már a tanulóifjúság előtt is bizonyítani kell: méltók vagyunk a munkásőri szolgálat ellátására, a megtisztelő bizalomra, és úgy kell élni, dolgozni, hogy példa legyünk előttünk. gy. 1. A legutóbbi tanácsülésen Szügyben szerencsére több volt a 1ó hír, mint a rossz, amikor az elmúlt évben végzett munkára visszatekintett a tanács. Nagy feladatuk volt tavaly, hogy idejében elkészüljön az öregek napközi otthona. Összefogás eredményeként félmillió forintból kialakították az idős emberek hasznos időtöltését szolgáló helyiségeket, a falu lakói társadalmi munkában segédkeztek az építkezésnél. Járdákat Tudunk-e szenvedélyesen, meggyőzően és őszintén szólni munkánkról? Szembenézünk-e kellő önszigorral hibáinkkal, avagy túltesszük magunkat efféle kételyeken? S egyáltalán, merjük-e vállalni a realitásokat, légyen az kellemetlen, yagy éppen számunkra kedvező. És még hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennem, amikor a BRG salgótarjáni gyáregysége Mosolygó Antal KISZ-alapszervezetének évzáró taggyűlésén, a beszámolót követően ránk ülepszik a csönd. Ugyanis, nincs hozzászólás. Néhány percnyi „türelemjáték” után végül ketten-hár- man elmondják rövidre fogott véleményüket, amelyek inkább csak rövid kiegészítések. Majd a kínosnak tűnő helyzetet mentendő, a gyáregységi KISZ-titkár, Kovács Zsolt szavai invitálják a hallgatóságot : — Nem kellene ennyire szerénynek lenni! Hiszen nagyon is eredményes mozgalmi évet zártatok... erről beszélnénk illik és kell is! E napokban Nógrád megye több száz alönszervezetében kerül sor az elmúlt mozgalmi esztendő összegzésére. S mint a tapasztalatok jelzik, a fenti eset másutt is történhetne. A dolog pikantériája, hogy például a BRG alapszervezete valóban eredményes évet tudhat maga mögött. Hiszen hallgassunk csak bele Debreceni Tamás titkári beszámolójába: — ... vállaltuk az új gyártmányok jobb és pontosabb műszaki előkészítését, ebben igen áldozatos munkát végeztek a műszerjavítóban és a műszaki osztályon dolgozó fiatalok. Csaknem teljes létszámmal vettünk részt a két kommunista műszakon... társadalmi munkát végeztünk, segédkeztünk az új ifjúsági klub belső kialakításában. . számos alkalommal vezettünk gyáregységünkbe látogató csoportokat. .. újításokat adtunk be... az átlagosnál magasabb színvonalú vitaköröket tartottunk, vezetőnk aranyjelvényes propagandista kitüntetést kapott. .. Még hosszasan sorolhatnám a tényeket, amelyek a harminckilenc fős tagság munkáját minősítik ' Amint a taggyűlés előtt Gazsi Ferenc műszaki osztályvezető is megjegyzi: elsősorban a fiatalok kezdeményezőkészségére, lelkesedésére számít. Tehát, bizonyos, hogy valóban szorgalmasan ténykedő alapszervezetről van szó. Ám, mindez a közös értékelésen mégsem jött elő. Talán inkább az összejövetel utáni szűk körű beszélgetésen. ahol az okokat feszegetve többször is elhangzott, hogy olykor mintha nagyképűségnek tűnne az eredményekről, a sikerekről beszélni. Ezeken általában gyorsan tova futunk, s leparkírozunk a problémáknál, a fogyatékosságoknál. — Ami bizonyos szempontból érthető is — hangsúlyozták néhányan. — Ugyanis, az eredmények már mögöttünk vannak, „megszenvedtünk” értük, ezeket minek mondjuk?! Ugyanakkor, a gondok, a problémák megoldásra várnak... S nem célszerűbb és hasznosabb a teendőkről vitatkozni ? — Ha viszont alábecsüljük az eredményeket, nem méltatjuk eléggé — így az ellenérv —, akkor az lesz a látszat, hogy rosszul dolgozunk, nem csináltunk semmit... egyszóval, kudarchangulat lesz úrrá az embereken. És ez legalább olyan rossz, mintha dicshimnuszokat zen- gedeznénk. Valahol a két állítás között lehet a helyes út, állapítottuk meg végül. Az önértékelésnek a valóságot kell tükröznie. S a taggyűlésre alkalmazva: az éves munka megítélésének a tagság összvéleményére kell alapoznia! « * Hangsúlyozandó, a BRG- sek gondja nem egyedi probléma, de nem is általános. Ellenkező előjelű esetben is jelen voltam már, amikor az egész évi semmittevést parázs vita igyekezett palástolni, s ahol ha mindenki annyit tett volna, mint amennyit beszélt, talán a vörös vándorzászlót is kiérdemelték volna. Ettől mégiscsak jobb és tartalmasabb volt „Mosolygóék” tag- gvűlése. T. L.
