Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
ismét elsők a clrégelypalánkiak Nem térnek le az útról Megfelelő emberek a megfelelő helyen A küldöttgyűlés résztvevői A n\egyei északnyugati csücskében meghúzódó Dré- gelypalánk az ember szívének csücskébe is belopja magát. Ha mással nem is, a helybeli termelőszövetkezet eredményességével mindenképpen. Az itteni zárszámadás egyaránt öröm a közös gazdaság tagjainak, alkalmazottainak, a megye vezetőinek és nem utolsósorban az újságíró is mindig szívesen veti papírra az itt elhangzottakat. Nógrád megye legelső — és hosszú évek óta legelső — mezőgazdasági nagyüzemétől tanulni is lehet. Ha belehúz a fűrészes... A hétfői küldöttgyűlésen a melegről Mayer Antal elnök beszámolója gondoskodik. A helyi kultúrházban ugyanis olyan hideg van, mintha vezetőinek eltökélt szándéka volna, hogy a megye leggazdagabb termelőszövetkezetének küldötteit és a vendégeket, megfagyasszák. — Gazdaságunk eredményes évet zárt. Termelési értékünk 3 és fél százalékkal nőtt és megközelíti a 286 millió forintot, nyereségünk pedig a 43 és fél milliót. Jelentősen nőtt az állattenyésztés, a fafeldolgozás és a gyümölcsfeldolgozás bevétele — derül ki a beszámolóból. . — A fafeldolgozás a miénk — súgja a mellettem ülő Drégelyi Lajos fűrészes. — Jól belehúztunk kommentálja, ami lényegében természetes dolog is egy fűrészestől. Szomszédja, Varga Péter asztalos bólogat hozzá. — Majdnem húsz százalékkal többet csináltunk a tervezettnél. Mindez azt igazolja, hogy a közhiedelemmel ellentétben Drégelypalánkon nem egyedül a szörpüzemet tekintik üdvözítőnek, hanem más ágazatok fejlesztését sem hanyagolják el. Ez nagyon is beleillik a több lábon állás koncepciójába, akkor is, ha a gyümölcsfeldolgozás részesedése vitathatatlan az egész gazdálkodásban. Az a 80 milliós beruházás, amely jelenleg zajlik a szövetkezetben, páratlan a megye mezőgazdaságában. Ha ehhez hozzá vesszük, hogy mindez saját erőből történik, országosan is figyelemre méltó teljesítmény. „A differenciált megítélés mellett nem kevés elszántság is kell az új feladatokhoz igazodó folyamatos kádercserék következetes megvalósításához” — írja Bossányi Katalin a Népszabadság egy közelmúltbeli szá- j mában Káderügyek: nehéz ügyek címmel. A fontos írás 92 ipari vezetőváltás tanulságait taglalván mutatja be, hogy az új követelményekhez igazodva miként élénkült meg a „megfelelő embert a megfelelő helyre” irányítás tulajdonképpen állandó jellegű folyamata. E folyamat eredményessége csaknem mindig elsőrangú kívánalom volt gazdaságunkban: a változó körülményekhez való mindenkori igazodás új és új vezetői erényeket értékelt föl, más — előzőleg még kellő — tulajdonságokat viszont hátrébb szorított a fontossági listán. Negyedszázada még a klasszikusnak számító hármas követelmény* első eleme volt kiugróan fontos, de már az akkori bonyolult helyzetben sem kizárólagos szempont: „A káderek megítélésénél a rendszer iránti hűséget, a hozzáértést és a rátermettséget egyesítő elvi követelményből kell kiindulni” — mondja már egy 1957-es határozat. Áttekintve a KB-ülések, kongresszusok anyagát, megállapíthatjuk, hogy a három követelmény az évtizedek alatt mind teljesebben összeforrott, olyképpen, hogy a politikai alkalmasság természetesen megőrizvén első helyét, magába olvasztotta — a fejlődés parancsának megfelelően — a szaktudás és a rátermettség elemét. Jól szemléltetik ezt Aczél Györgynek a legutóbbi MTESZ-kong- resszuson mondott szavai: „A szocializmus értékeit alkotó módon vállaló, az újat felkarolni tudó, azért bátran kezdeményező, s ehhez szakmailag felkészült ember alkalmas politikailag arra, hogy vezető pozíciót töltsön be, mert a vállalkozás, az új felkarolása az élet minden szintjén politikai feltétele a vezető alkalmasságának”. A kérdésről történő, mind sűrűbb politikusi és tudományos megnyilatkozások (is) jelzik, hogy a gazdasági irányítók kiválasztása ezekben az időkben mindenestől az érdeklődés fénykörébe került: mint rendkívül jelentős belső tartalék, mint hatékonyabban mozgósítandó emberi tényező. A társadalom sokat vár — joggal — azoktól a tagjaitól, akik a meglevő, s a közeljövőben csak kevéssé gyarapítható termelő- eszközökkel, munkaerővel úgy képesek manőverezni a honi és a nemzetközi gazdaságban, hogy azok minél több hasznot hozzanak a közösségnek. Nyilvánvaló, hogy a megváltozott közegben csak változni képes, vagy új emberek birkózhatnak meg az adódó feladatokkal. „Ma a vállalatoknál a korábbiaktól eltérő, alkatilag más típusú vezetőkre van szükség — írja Sinkovács Alfréd a Vezetéstudomány januári számában. — A vállalkozó típusú vezető kerül előtérbe, aki innovatív módon dolgozik; új szükségletet felkeltő, vagy meglevő szükségletet magasabb szinten kielégítő, azaz, dinamikus és rugalmas magatartást tanúsít..., s ennek megfelelő kiválasztási rendszer is szükséges”. Két döntő tényező Hogy mindennek ellenére az élet Drégelypalánkon sem vált könnyebbé, az azért kicsendül Mayer Antal beszámolójából is. A differenciált premizálás körül kialakult vita is azt bizonyítja, hogy vannak még mindig akik nem érzékelik eléggé a megváltozott helyzetet. Igaz ez akkor is, ha egy ilyen jól szervezett, jól vezetett, eredményes gazdaság biztonságos burokként óvja, védi dolgozóit és azok érdekeit. Ezen a burkon belül azonban rendnek és fegyelemnek kell lenni, különben könnyen megsérül, és oda a biztonság Csak nem két órával a küldöttgyűlés után sikerült közeSajnos, a dolog természeténél fogva még á követelmények világos megfogalmazása után is igen nehéz feladat a legmegfelelőbbek megtalálása. „A vezetésre alkalmas erők száma összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint tíz, de még inkább 20—30 évvel ezelőtt — hívta föl a figyelmet Méhes Lajos a legutóbbi ipargazdasági konferencián. — A káderek kiválasztásának mechanizmusa mégis megrekedt a kezdeti állapotnál. „A magyar gazdaság nemzetközi rangja w mutatja, hogy az alkalmazott mechanizmus a maga idejében megfelelően töltötte be szerepét. Ipari vezetőket — a kézzelfogható felelősség szorításában — az ismert követelmények és a teljesítőképesség alapján jelöltek ki a testületek, háttérbe szorítva a több párthatározatban emlegetett káros szubjektivizmust. Jellemző példa erre megyénkben, hogy a két üveggyár mindkét vezetőjét a nyugdíjba távozó igazgató javaslatára a második vonalból, vagyis a kijelölő testület számára az „ismeretlenség homályából” emelték az irányítói posztra, nagy teret adván a szakmai jellegű érveknek. Egyéb közelmúltbeli kijelölések alkalmával is szemmel látható volt, hogy a felelősök elsősorban a képességeket, az addigi teljesí tményt vették alapul, ellenállván a személyes természetű faktoroknak. Mégis nyilvánvaló, hogy az alkalmazott kiválasztási módszer egyre kevésbé marad összhangban a megélénkült minőségi fejlődéssel. A leggyakrabban javasolt és sok helyen mér bevezetett új eljárás: a pályázat útján történő kijelölés határozott időre. így két leeyet üthet egy csapásra az alkalmazó. Egyfelől nem okoz késleltetést, vagy megrázkódtatást a személycsere. „El kell ismernünk’— nyilatkozta Aczél György a legutóbbi interjúkötetében —, hogy a becsületes, de a kor követelményeinek megfelelni képtelen vezetőket a szocialista emberség szellemében eljárva ritkábban váltjuk le, mint azt az eredményesség parancsa megkívánná”. E dilemma tehát megoldódna a pályázati rendszerrel. Ugyanakkor maga a kiválasztás is demokratikusabb, tehát hatékonyabb lenne. Mégis, egyelőre ez a módszer sem fenékig tejfel, mivel beidegződések maradványaként —, mint az elöl idézett Népszabadság-cikk is írja — „ma még a számba jöhető szakemberek is szívesebben veszik, ha »-felülről-« választják őket, és nem ők ajánlkoznak”. Természetes velejárója azonban a fejlődésnek, hogy új és új ellentmondások jutnak felszínre a magasabb minőségi fokozatokon, de ezek nem riaszthatják vissza a kezdeményezést. A vezetők kiválasztásának mozzanatában is azokra az erényekre van szükség tehát, mint ma a gazdaság egészében: a bevezetőben említett elszántságra, bátor kísérletezésre, felelős kockázatvállalásra, s a közösség ítélőképességébe vetett bizalomra. Molnár Pál Biogázzal fűtött baromfitelep 1 NÓGRÁD - 1983. február 22., kedd lebb férkőzni Kapás Józsefhez, aki több hónapos gyengélkedés után érthető örömmel, megha- lottan fogadta az őszinte gratulációkat volt munkatársaitól Húszonegy évig volt korábban ennek a gazdaságnak az elnöke. Ez ugyanúgy páratlan teljesítmény, mint az az időtálló nagyüzem, amelyet létrehoztak. Mi ennek a titka? — Több mint 15 éve rájöttünk, hogy csak úgy tudunk igazán eredményesen gazdálkodni, ha a termeléstől '’a feldolgozásig mindent mi végzünk. Ehhez megvoltak adottságaink, csupán olyan kapcsolatokat kellett kiépíteni, hogy évről évre növelhessük a termelést. Jól időzítettük a jelenlegi beruházás kezdetét. Előbb sem pénzünk nem lett volna hozzá elegendő, sem a személyi feltételek nem voltak biztosítottak, nem beszélve a piacról. Idén ehhez már minden adott, meg is kezdi termelését az új üzem, amely nemcsak egyszerűen termel, de önmagát is fejleszti. — Mint sokat tapasztalt vezető, milyen tanácsot tud adni a maiaknak, hogy követhessék a drégelypalánki példát? — Szoros, közvetlen kapcsolatot kell teremteni a dolgozókkal. Nem büntetni kell, hanem példát mutatni, ezzel lehet fegyelmet teremteni. Az első számú vezető személye nagyon fontos, de az sem mindegy, hogy a többiek együtt húznak-e vele. Mint ahogy az is sokat jelent, hogy megbecsülik, elismerik egymást a szövetkezetben. Ma, amikor egy-egy döntés születik, abban nemcsak a milliókat, a tonnákat kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy emberek százainak jövőjéről is döntünk. — Engedjen meg egy személyes kérdést. Hogy telnek mostanában napjai? — A korábbi több ezer hektár helyett egy kisebb gazdaságban, a háztájiban dolgozom. Szőlővel, gyümölcsfákkal foglalkozom. Nyáron nedig a Balaton mellett gazdálkodók. Gyakran felkeresnek a régi kollégák, partnerek, csaknem olyan szoros kapcsolatban állunk egymással, mintha még mindig dolgoznék. Hadd ne mondjam, hogy ez milyen jó érzés... Zilahy Tamás Kapás József Megszívlelendő tapasztalatok Néhány figyelemre méltó mondat Devcsics Miklósnak, a megyei tanács elnökének hozzászólásából. — A gazdaságosság kérdése ma döntő tényezője a termelésnek. A számok egyértelműen bizonyítják, hogy sokat termelünk, de drágán. A költségek növekedésének gátat kell szabni. Ez pedig csak fegyelmezett, racionális gazdálkodás mellett lehetséges. A termelés minden területén, minden szintjén célszerű munkára van szükség, s a költségekkel való gazdálkodás színvonalában kell olyan eredményt elérni, mint a termelés növekedésében. És itt következik a vezetők felelősségének kérdése. Megyénkben is számtalan példa van arra, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. A vezetés mikéntje döntő tényezője az eredményességnek. A megyei vezető elismerését fejezte ki, hogy a drégelypalánki termelőszövetkezet vezetése a múlt évben is helyt állt, hiszen az ország több mint 1300 közös gazdasága között az ötvenedik helyen áll a rangsorban. A végzett munkáért köszönetét mondott a küldött- gyűlésnek, majd átnyújtotta Kapás Józsefnek, a termelőszövetkezet nyugalmazott elnökének 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát. Vállalkozó bankok A közgazdászkörökben sok bírálat éri manapság a magyar bankrendszert. A szakértők az üzletibb, a vállalkozóbb, a kockázatot is vállalni képes bankot; sőt: bankokat hiányolják. Ami a többes számot illeti, a bírálók azt szorgalmazzák, hogy a gazdálkodók ne csak egy ajtón tudjanak bemenni, ha hitelre, pénzre van szükségük üzleti elképzeléseik megvalósításához, hanem legyen lehetőségük arra, hogy több bankhoz is bekopogtathassanak az ajánlataikkal. A kritikák jogosságának elismerése mellett a szakemberek maguk is úgy látják, hogy a vállalkozói kedv nem kizárólag a termelő és szolgáltató szervezetek sajátja, hanem az utóbbi időszakban a bankokban is elmozdult valami a holtpontról. A Magyar Nemzeti Bankban létrehozott Innovációs Alap például aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a magyar szellemi termékekből keresett áru és szolgáltatás váljék. Nagy rizikó ez, hiszen az innovációs tevékenység lényegét jelentő újdonságba mindig kockázatos belefogni. Az elkülönített pénzalap segítségével a bank és a gazdálkodó szervezet megosztja egymás között a különböző üzleti akciók kockázatát. Vagyis nem ingyen adományként, nem ajándékként, vagy támogatásként jutnak a vállalatok és szövetkezetek a summákhoz, hanem az Innovációs Alap szakemberei is nyereséget remélve, szigorúan üzleti alapon ítélkeznek a beruházandó összegek sorsáról. Az Állami Fejlesztési Bank különösen az új vállalkozási formák elterjedését szorgalmazza. E bank támogatásával jött létre az egészségügyi létesítmények kulcsra kész megvalósítására alapított Me- dinvest, a művelődési, sport- és oktatási épületek, intézmények elkészítésének fővállalkozására szövetkezett Kultur- invest. Bábáskodott az export célú fővállalkozásokkal foglalkozó Transinvest, a lakásépítésre alakított FILAV Közös Vállalat és a mezőgazdasági termelési rendszerek külpiaci értékesítésére vállalkozó Farminvest születésénél is. Az ÁFB vállalkozói hajlamát jellemzi, hogy ezeknek az újonnan alapított szervezeteknek nem csupán hitelt ad, hanem saját „üzleti résszel” is rendelkezik. Az üzleti rész vállalása jogokkal és kötelezettségekkel is jár. Az ÁFB tavaly január óta tevékenységét kiterjesztette az újonnan létrejövő egyes kisvállalkozások (kisvállalat, leányvállalat, kisszövetkezet) finanszírozására is. Az ÁFB- nek érdeke, hogy üzlettársai minél nagyobb nyereségre tegyenek szert, ugyanis a hitelkamat egy részét a nyereség nagyságától függően kapják vissza. Minél nagyobb a nyereség, annál tekintélyesebb részt. A csaknem félszáz külkereskedelmi jogú vállalat és a Magyar Külkereskedelmi Bank részvételével 1981-ben megalakított Interinvest alaptőkéjével ugyancsak vállalkozóként vett részt a különböző — elsősorban a konvertibilis elszámolású exportot növelő — fej lesztésekben. Miután mindhárom bank csak rövid ideje él a vállalkozási és kockázatvállalási lehetőséggel, s a fejlesztések eredményességének megítélése az eltelt időszaknál hosz- szabb terminust igényelne, mérlegszerűen, pontos számadatokkal egyelőre aligha lehetne bizonyítani: gazdálkodói, üzleti szemmel is helyes volt a néhány esztendős döntés. A szakemberek azonban a kezdeti eredmények alapján máris bizakodóak. Mindez arra utal. hogy nálunk is beválik az üzletibb szemléletű, vállalkozóbb típusú bank- rendszer. Molnár Patrícia Már biogázzal fűtik a szé- csényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet évi 1,7 millió kilogramm baromfihúst előállító telepét. Az ország első működő biogáztelepének reaktorában tavaly októberben kezdték meg a szarvasmarhahígtrágya erjesztését. Az így nyert 5000 kalóriás metán jelenleg már eléri a napi ezer köbmétert. Az új energiaforrás felhasználásával az idén iegalább kétszázezer kilogramm fűtőolajat takarít meg a közös gazdaság. Az osztrák licenc szerint működő biogázüzemet huszonkét és fél millió forint beruházásból egy év alatt építették meg Szécsényben. Referencia létesítményként tartják nyilván, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei bármikor megtekinthetik, tanulmányozhatják működését. A szé- csényi tsz ezenkívül Bioinveszt néven beruházó-tervező-kivi- telező vállalatit is létesített, amely a dokumentációk elkészítésétől a kész biogáztelep üzembe helyezéséig minden megbízást elvállal.
