Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-20 / 43. szám
Eladta, de még benne manual Házak és hitelek (III.) Hetek óta figyelem a lapban . megjelenő apróhirdetéseket. Ahogy az ősz közeledtével a személygépkocsi-kínálat növekszik, a tél általában a lakások adásvételének időszaka. A kínálat mindig újabbakkal szaporodik. Az Országos Takarékpénztár Nóg- rád megyei igazgatóságán egy szekrény üveglapja mögött néhány gépelt lapról értesülhetnek az érdekeltek, hogy a pénzintézet hol, milyen lakást és mennyiért ad el. — Hogyan alakulnak az árak? — Évente több mint száz lakást vásárolunk vissza, s értékesítjük újra. Állapotuktól függően határozzuk meg a vételárat, nem kötelező kérni az ingatlankezelő vállalat becslését — tájékoztat Krajcsi Márton, az OTP csoportvezetője. Hamar előkerül egy füzet, amelyben tételesen szerepelnek a közelmúltban visz- szavásárolt lakások árai. Salgótarjánban, a város központjában például nyolcezer forint, négyzetmétere, a Kemerovo körúton ez alatt van néhány száz forinttal. Balassagyarmaton négyzetméterenként 6—7000 forintért veszi meg a felkínált lakásokat az OTP. — S mennyiért adják újra el? — Igyekszünk árszabályozó szerepet betölteni, s nem igaz, hogy egy-egy ilyen ügyleten óriási a hasznunk, hogy „megvágjuk” a vásárlót. Az új irányelvek szerint lakásonként három százalék a kezelési költségünk, ami körülbelül tizenötezer forint, s ezen felül a vevőt még két százalék átírási illeték terheli... Kinek adják el a visszavett lakásokat ? Általában annak, aki a vételárból a legtöbbet fizeti meg készpénzzel, szociálpolitikai szempontok csak ezt követően érvényesülhetnek. Egyébként az új tulajdonos személyéről bizottság dönt. Az építeni szándékozóknak könnyebbséget jelent, hogy a vételár kifizetése után két esztendeig — körülbelül ennyi idő alatt készül el egy családi ház — még jutányos feltételek mellett lakhatnak a lakásban. A vásárlónak pedig előnyös, hogy tisztes kölcsönt kaphat. — A takarékpénztár vásárol családi házakat is? — Elvileg igen, de példa nagyon kevés akad rá, mert szigorúak a műszaki követelmények, s általában ezeknek a felkínált épületek ritkán felelnek meg — válaszol Krajcsi Márton. A takarékpénztár más módon is közreműködik a magánerős lakásépítésben. Kiss Lajos, beruházási főelőadó a városi tanácsok és a járási hivatalok elnökeinek írt körlevelet mutatja. Ebben arról érdeklődnek, hogy melyik településen, hány építési telek kialakításával kívánják megbízni az OTP-t. Mert, ha a helyi tanács nem rendelkezik megfelelő fedezettel, a takarékpénztár megelelőlegezi, kialakítja a telkeket, közmű- vesít, a tanácsnak ezt a pénzt az ingatlanok használatbavételi díjából kell három esztendő alatt visszafizetni. Jenleg a salgótarjáni Gorkij- lakótelepen, Nagybátonyban, Balassagyarmaton, Pásztón folynak ilyen munkák,^ vagy éppen most készítik elő. Az OTP-nél azt mondják: a tanácsok erről a megoldásról nem eléggé tájékozottak, azért született a körlevél. A tartós használatbavételi díj elég borsos. A Gorkij-la- kótelepen a számítások szerint négyzetméterenként 400 forint körül lesz, s ezt az építem szándékozónak kell megfizetni. A közművesítést végző vállalatoknak, a tervezőnek, a lebonyolítónak nem érdeke, hogy olcsóbb legyen, az OTP pedig különösebb kockázatot nem vállal. így az építtetőnek olykor annyit kell fizetnie az ingatlan használati jogáért, amennyivel korábban bátran belevághatott a családi ház építésébe. — Az említett példa nem jellemző, mert a Gorkij-lakó- telepen valamennyi közmű elkészül, a lakásokba a gázt is bevezethetik — jegyzi meg Kiss Lajos, s az árak érzékeltetésére említi, hogy egy folyóméter szennyvízcsatorna 1600—1700, ugyanennyi villamos légvezetők 1200, vízvezeték 1100—1200, egy négyzet- méter út 9600 forintba kerül. — Meglehetősen igényes, körülbelül száz-százhúsz négyzetméter alapterületű lakásokat építenek manapság — mondja Zsidai László, az OTP megyei igazgatója. — Az idén 800—900 családiház-építési hitelkérelemmel számolunk, s szorgalmazzuk a korszerű csoportos építéseket. Emellett épülnek az OTP beruházásában is új otthonok... A VI. ötéves terv időszakára az OTP 1500—1800 ilyen lakás kivitelezését tervezte, amelyből megközelítőleg hatszázat már átadtak. Jelenleg már kész újabb négyszáz szerkezete, de hiába a pénzintézet igyekezete, ha a kivitelezői kapacitás kevés. Emiatt kénytelenek halogatni egyebek között a salgótarjáni Pécskő utcai építést. — Ahhoz, hogy a tervezett családi házak megvalósuljanak, az építőanyag-ellátásban jelentkező problémákon is enyhíteni kellene. Tavaly hol a téglával, cseréppel, hol a nyílászárókkal volt gond — említi az építkezések egy másik feltételét. Mert, ha az építtető az Országos Takarék- pénztár fiókjánál megkapta a hitelt, következő útja a TÜZÉP-telepekre vezet. S a hitel még nem minden. M. Szabó Gyula (Vége) ötletes fiatalok Hat esztendővel ezelőtt két korábbi — „cég” — á költségvetési üzem és az ingatlan- kezelő vállalat — egyesülésével jött létre Balassagyarmaton a városgazdálkodási vállalat. Feladata, az állami lá- kások karbantartása, fölújítása mellett a közterületek tisztántartása, a parkok felügyelete, de szerepet vállal a tetőterek beépítésében is. Jelenleg négyszáz dolgozója végzi a fenti tennivalókat, közülük másfél százan 35 éven aluliak. Nekik is részük van abban, hogy megépült tavaly a Mikszáth utcai központi telepes és a kertészetben a szociális blokk. De serénykedtek az étkezde kialakításánál is. Természetesen társadalmi munkában falaztak, festettek, tettek amit kellett. ötvenmillióval nőtt a betétállomány OTP-briaádok sikerei Értékelték az OTP megyei hálózatában dolgozó brigádok tavalyi munkáját. Tizenegy kollektívában 191-en — az összlétszám mintegy 80 száa- léka — vesz részt a szocialista munkaversenyben. A brigádtagok munkaköri kötelességükön túl is sokat tettek a takarékpénztár céljainak, terveinek eléréséért. Szervező munkájuk nyomán 55 millióval nőtt a betétállomány, négyszázzal az átutalásos betéttulajdonosok, 2033-mal az ifjúsági betétet elhelyezők száma. Három új KST-csoportot szerveztek, közel 400 taggal. A brigádtagok 153 ezer totó-lottó szelvényt adtak el. Jeleskedtek társadalmi munkákban is. Kétezer munkaórát lehet ennek alapján javukra írni. A takarékossági világnapra készülve több brigád is — köztük a megyei igazgatóság „Salgó” és „Takarékos ifjúság” nevet viselő közösségei — apró, maguk készítette ajándéktárgyakkal lepték meg az ügyfeleket. Ismereteik bővítésére számos formát használtak fel, többek között tavaly 44-en sajátították el új munkakör ellátásához szükséges tudnivalókat. Tizenhatmillió-hétszáznegyvennégyezer forint a betétállománya a nagylóci takarék sző. vetkezetnek. Az elmúlt évben 3,2 millió forintot kölcsönöztek, míg takaréklevél forrná, jában közel 2 millió forintot helyeztek letétbe Nagylócon. Képünkön Túrái Barnabásné és Istók Istvánné, a takarékszövetkezet dolgozói a mindennapi munkájukat végzik. Mindennapi örömeinkről F igyeljék csak meg! Találkozik két ember, és az érdeklődés szokványos szavai után csakhamar megtalálják a közös témát: panaszkodnak. Baj van a munkahelyen; vagy a munka nem ízlik, vagy a főnök, vagy a munkatársak. Gond van a családban, nem akar tanulni a gyerek, nem lehet szerelőt kapni az elromlott vízcsaphoz, aztán megint megtámadta valami a kertben a gyümölcsfákat, hetekig kell várni a kocsi javítására, nem lehet automata mosógépet venni, és így tovább. S, ha már más panasz nem jut az ember eszébe, szidja a televíziót, milyen rossz volt a műsor. Rászoktunk bizony a panaszkodásra. S már észre sem vesszük néha, hogy panaszkodásunk csupa dicsekvés, hiszen panaszaink forrása a legtöbb esetben nem az élet primer jelenségeihez kapcsolódik, hanem jobbára az általunk hőn szeretett tárgyakhoz. Arról meg különösen könnyen elfeledkezünk, hogy napról napra, óráról órára megjelennek életünkben apró, látszólag jelentéktelen, de mégis tartalmas, meleg, kedves örömök. Bizony, bizony, lassan alig vesszük észre őket. Mindezt egyik barátom juttatta az eszembe. Komoly, súlyos műtét és ágyban töltött hosszú hetek után néhány nappal ezelőtt ment ki először az utcára. Mintha idegen világban járt volna — mesélte. Megállt az utcasarkon, nézte a várost, és rájött, hogy gyönyörű. És tetszettek neki a kirakatok, és örült az aprócska hóesésnek, örült, ha valaki megismerte az utcán, és megkérdezte tőle: „Hogy vagy?” Még, ha formális volt is a kérdés, még, ha nem takart iS különösebben meleg érdeklődést, örült mégis, mert úgy érezte, hogy kötődik valakihez, valakikhez, vannak emberi kapcsolatai. Ö mondta: rájött, hogy mennyi csodálatos kis örömmel vannak tele a mi mindennapjaink. Betegség kellene hozzá tényleg, hogy ész- revegyük? Tragédia, súlyos emberi helyzet teremtené meg csakugyan a lehetőségét annak, hogy merjünk örülni a bennünket körülvevő világ szépségeinek? Valami nehéznek, szomorúnak — valóban súlyos gondnak — kell bekövetkeznie ahhoz, hogy saját életünk, cselekedeteink mögött észrevegyük a szépséget, az örülnivalót? Nem hiszem. Azt mondják, a jóhoz köny- nyű hozzászokni az embernek, a rosszat pedig sose lehet megszokni. Túlságosan hozzászoktunk volna a jóhoz? Ez lenne panaszkodó szertartásainknak a forrása? Nem tudom. Csak szeretném hinni, hogy mi, egészséges, műtét nélkül utcán sétáló-rohanó emberek is képesek vagyunk észrevenni a mindennapok szépségeit, és képesek vagyunk örülni is azoknak. Még akkor is, ha nem világrengető dolgokról van szó. Mindennapos panaszaink már megvannak. Mikor ismerjük fel —, mert vannak — mindennapos örömeinket? Mikor merjük vállalni azokat igazán magunkénak? Nem lehet, nem szabad megengedni, hogy a panaszkodás keserű hullámai annyira belepjék figyelmünket, hogy eltűnjön a képességünk: ráérezni a mindennapok örömeire. Hogy is írta Illyés Gyula? „Ragyognak a tárgyak, nyald meg a ceruzád.” Az írók-költők üzenete mintha nekünk, hétköznapi embereknek is szólna: vegyük észre a világban felragyogó tárgyakat. — A „kis csodák”_at, ahogyan egy másik költő, Garai Gábor megfogalmazta. Ilyen kis csoda a létezés maga, teljességével, tartalmával, s igen: kudarcaival és keserűségeivel együtt. Hogy vannak a világban emberek, akikkel közös a sorsunk, a gondolatunk, az érzéseink, akikhez tartozhatunk, kapcsolódhatunk „...a legemberibb szükségletünk — a másik ember” — írta Marx. de ez akkor is igaz lenne, ha nem ő írta volna. És ilyen kis csoda, hogy mindennap, az élet minden órájában tehetünk valamit, létrehozhatunk tárgyakat, fogalmazhatunk gondolatokat, s munkánknak látszata, eredménye van, amelyekkel mi magunk, a közösség is gazdagabbá válik. Barátommal még sokáig beszélgettem a téli hidegben az utcasarkon. Nem mertem neki mondani, most hát leírom: egy boldog emberrel beszélgettem, aki fel tudta fedezni saját maga számára az őt körülvevő világból az örömök forrásait. M indennapi örömök érnek bennünket percről percre. Ha mindegyiket nem is tudjuk észrevenni, legalább azokra figyeljünk, amelyeknek mi magunk vagyunk a forrásai, amelyek belőlünk, munkánkból, érzelmeinkből, gondolatainkból fakadnak. S, ha ráismerünk arra, hogy képesek vagyunk alkotói lenni az örömnek, talán befogadására is nyitottabb lesz a szívünlj. Talán meg tudunk állni egy-egy pillanatra, rácsodálkozni életünk egyik fontos tartalmára: a mindennapi örömökre. B. J. Csak egy asszony... Ä behavazott kertben gyerekek álldogáltak, lábuk szinte a földbe gyökerezett. Arcukat pirosra csípte a fagy. Nagy, csodálkozó szemekkel bámulták, hogyan birkózik az automobil a jeges hóval. Rakonczai Józsefné a falu felől jött. Óvatosan, kimért léptekkel közeledett a síkos úton. Derűs tekintete megpihent a parányi seregen, amíg szót váltott a gondozónőkkel. S. hogy mindent rendben talált, indult be a bölcsődébe, dolga után. * Szép lány volt. Sötét haja, nagy, eleven szemei beszédessé tették arcát. Ipolyve- cén élt és egy bálon találkozott Rakonczai Józseffel. A fiatal, jófejű lakatos akkor már szakérettségis volt Budapesten. Gyorsan megkedvelték egymást. Az esküvőt 1949-ben tartották és azóta az asszony Nagyorosziban él. Soha nem volt könnyű élete. Otthon, Ipolyvecén mélységesen vallásos környezetben teltek napjai. Maga is csordultig volt ezzel az érzéssel. Nagyorosziban meg azt látta, hogy a fiatal férje, annak édesapja ismert kommunista. Soha nem bántották érzéseit. Férje hét végeken jött meg Budapestről — később, a szakérettségi után dolgozott és egyetemen tanult —, s ilyenkor rendszerint elindultak megyét, országot látni. Az asszony egy- szercsak azon kapta magát, hogy elmaradt a vasárnap délelőtti ájtatosság. Helyét új, más élmények foglalták el. Egyre többet vett vállára a családi terhekből is. Az idős Rakonczai a termelőszövetkezet tagja volt, s földet vállalt a közösből a fiatalasszony is. A ház körül is akadt mip- ka, nem is kevés. Amikor ideje engedte, szívesen ment az asszonyok közé. Volt akkoriban a faluban egy lelkes, folyton másokért lobogó-dolgozó tanító. Kórust szervezett, színdarabot tanított. Ott szorgoskodott közöttük Rakonczai Józsefné is. Harmadik esztendeje élt Nagyorosziban, amikor a falu egyik vezetője szólt neki: — Három hónapig tartó iskolát szervez az MNDSZ Budapesten... Arra gondoltunk, hogy elmehetnél... A meglepetéstől jó ideig szóhoz sem jutott. Aztán eszébe jutott, közelebb lehet a férjéhez. A következő évben felvették a pártba. Később alaptalan vádaskodók martak férjébe, meg az idős Rakonczai- ba. Nehéz napokat éltek át, de bizodalma férje, apósa ártatlanságában, szilárd maradt. Akkor is. amikor a faluban sokan félrekapták fejüket, ha közeledni látták őket. S eljött az az idő, amikor az asszony úgy találta, semmivé zsugorodik az a parányi reménység is, ami tartotta őt, hogy majd tisztázódnak a dolgok. — Minek vagyunk mi párttagok, ha a párt tűri, hogy így bánjanak velünk — fakadt ki keserűen. — Nem a párt bánt bennünket... A pártban emberek vannak, olyanok is, akik előbb, vagy utóbb rájönnek, hogy tévedtek — magyarázta gondterhelten asszonyának Rakonczai József. Neki lett igaza. Az ellenforradalom után, 1957-ben elsőként léptek a pártalapszerve- zetbe. Rakonczai Józsefnét hamarosan a vezetőség tagjának, 1960-ban pedig párttitkárnak választották. Amikor először került szóba a dolog, a fejét rázta: — Én csak egy egyszerű asszony vagyok, hogyan vállalkozhatnék ekkora feladatra .. . — Keresve sem találnánk rátermettebbet nálad... Dolgoztál az MNDSZ-ben, ismered az embereket — győzködték. Végül is abban maradtak, hogy gondolkodik a dolgon. Azóta is a pártalapszervezet titkára. Ha lehet, kettőzött szorgalommal dolgozott és tanult. Rendbe tette a házat, a két kislányt, s ‘aztán jöttek az ő gondjai-dolgai. Ami a kislányokat illeti, felnőtt, lassan önálló diplomás ember mind a kettő. Bizony, nemegyszer megtörtént, hogy az este éjszakába fordult, amikor leült a könyvek mellé. Aztán hajnalban arra riadt fel. hogv fejét beleverte az asztal lapjába. A munka, az ismeretek las- san-lassan meghozták a bizodalmát az emberekben, meg önmagában is. Ahogy teltek, múltak az évek, tapasztalatlansága úgy fordult sokat érő tapasztalatokká, bizonytalansága eltökélt, határozott szándékká. Buzgalmát, nyíltságát, megértő emberségét nemcsak a pártszervezet tagjai, a faluban élők közül is sokan, sokra becsülik. * A bölcsődéért — a behavazott kertben valóságos kis meseház —, amelynek most a vezetője, kezdettől fogva sokat hadakozott. Szövetségese, az akkori tanácselnök, Király Sándor, meg az apró gyerekeket nevelő, fiatal szülők voltak. Mert a szorgosan gyűjtött pénzükből először csak húsz apróság elhelyezésére futotta. Igen ám, de a mamák háromszor annyi gyereket hoztak. Így aztán, attól kezdve, hogy megformálódtak az első tervek, nemigen volt hét, amikor ne utazott volna a járáshoz, vagy JL I Salgótarjánba a megyei taJ nácsra. Érvelt, vitatkozott Király Sándorral együtt, de pénzt csak nem kaptak a bölcsődéhez. — Mit eszeltéi már ki megint — fogadta őt a tanácselnök, amikor a bölcsőde dolgában újra csak megkereste. — Ha az emberek segítenek, csak megszerezzük a szükséges pénzt is —, magyarázta hévvel a titkárasz- szony. Segítettek a tanáccsal együtt és segítenek azóta is. A bölcsődében ma már félszáz apróságnak van puha, meleg otthona napközben. — A szülőkkel együtt tesz- szük meleggé — hárítja el magától derűsen az elismerést Rakonczai Józsefné. — A téli tüzelőt is velük együtt vágtuk, az erdőn... Legalább százezer forintot érő segítség volt... Benn, a parányi ágyakban békésen szuszogva álmodnak a gyerekek. Vincze Istvánná NÖGRÁD - 1983. február 20., vasárnap 3 1 (V
