Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

Fapanta Bécsijén Nézetazonosság ax osztrák— görög tárgyalásokon Kreisky kancellárral meg­egyezik álláspontunk abban, liogy minden további nukleá­ris rakéta és robbanótöltet el­helyezése Európában súlyosán veszélyeztetné a békét, negatív kihatással lenne a kelet—nyu­gati kapcsolatok megjavítását célzó erőfeszítésekre — mon­dotta pénteki bécsi sajtóérte­kezletén Andreasz Papandreu görög miniszterelnök. A kor­mányfő kiemelte, hogy a leg­fontosabb nemzetközi kérdés sekben nézetazonosság jelle­mezte, a pénteken lezárult osztrák—görög kormányfői tárgyalásokat. Különösen vo­natkozik ez az enyhülés, a béke és a leszerelés ■ kérdésére. A Közel-Keletről szólva a gö­rög államférfi aláhúzta; senki sem vitatja Izrael jogát, hogy biztonságos határok között él­jen. Ugyanakkor azonban Iz­raelnek is el kell ismernie, tiszteletben kell tartaniá a pa­lesztinok önrendelkezéshez, önálló államalapításhoz való jogát. j .A görög kormányfő óva in­tett attól, hogy bárki is meg­próbáljon Libanonra erősza­kolni egy Izraellel megkötendő kétoldalú egyezményt. A ren­dezés előfeltétele, hogy a kül­földi csapatok elhagyják a kö­zel-keleti ország területét, amelynek biztonságát nem­zetközileg kell szavatolni. A libanoni válságot külső beavat­kozás nélkül kell rendezni, — mondotta. Papandreu végezetül elis­meréssel szólt Görögországnak a többi balkáni állammal, min­denekelőtt Bulgáriával és Ju­goszláviával való együttmű­ködéséről a legkülönbözőbb te­rületeken. Andreasz Papandreu pénte­ken befejezte háromnapos hi­vatalos ausztriai látogatását és elutazott Bécsből. Vegyi fegyvereket vetettek be A Salvador! hadsereg ame­rikai gyártmányú helikopte­rek és repülőgépek bevetésé­vel megtorló támadásokat in­tézett Suchitoto város köze­lében több település ellen — közölte a Rádió Venceremos, A hazafiak rádióadója sze­rint a békés polgári lakosok elleni támadásban vegyi fegy­vereket is bevetettek. A tízezer lakosú várost és az ittlevő több mint három­száz fős helyőrséget .teljesen bekerítették a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítás! Front erői. A múlt péntek óta körülzárt városban nincs víz, megszakadt az áramszolgálta­tás és akadozik az élelmiszer» ellátás. Ünnepség ci 35. évforduló jegyeken 'Folytatás az ’ oldalról.) helyzetben időközben végbe­ment történelmi változásokat. A magyar—szovjet gazda­sági kapcsolatokról szólva kiemelte: külkereskedelmi forgalmunk csaknem egyhar- madát az országaink közötti export és import adja, mind nagyobb szerepe van a köz­vetlen termelési és egyéb gazdasági együttműködések­nek a különböző ágazatok­ban. Az együttműködés mind fontosabb részévé válik a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban kialakuló koo­peráció. Felbecsülhetetlen értékű, állandó segítséget ka­punk a műszaki-tudományos fejlesztés' területén is. Apró Antal azután arról szólt, hogy az 1079-ben alá­irt magyar—szovjet kulturá­lis és tudománvos együttmű­ködési szerződés új lehetősé­geket teremtett a szellemi, művészeti kapcsolatok el­mélyítésére. A Szovjetunió­ban az elmúlt több mint há­rom és fél évtizedben 250 magyar szerző művei jelen­tek meg — 35 nyelven —, ha­zánkban 2500 orosz és szov­jet művet adtak ki. csaknem 36 millió példányban. A ma­gyar, illetve szovjet kulturá­lis napok hagyományos ren-. dezvénysorozatai, a vetélke­dők és a baráti találkozók ló alkalmat nyújtanak egvmjs művészetének, kulturális eredményeinek megismeré­sére. A személyes emberi kapcso­latok elmélyítésén, a magyar- szovjet barátság erősítésén munkálkodik a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság — hangoz­tatta Apró Antal. Az MSZBT- nek napjainkban mintegy 1700 tagcsoportja van. így a bará­ti társaság önállóan és más in­tézményekkel közösen jelentős bázisa a szovjet kultúra és tu­domány magyarországi meg­ismertetésének. Tevékenyen részt vesz a testvérvárosok, téstvérmegyék kapcsolatainak gazdagításában: ma már mini den magyar megyének, s szá­mos városnak van szovjet partnere. — Az elmúlt háro.m és fél évtized azt bizonyítja, hogy az 1948-ban kötött magyar—szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hatékonyan segítet­te az országaink előtt álló' fel­adatok megoldását. A kapcso­latok továbbfejlesztése, a szer­ződés nyújtotta kedvező lehe­tőségek megfelelnek a magyar nép nemzeti érdekeinek.-Az ünnepségen felszólalt Vlagyimir Bazovszkij, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vete is. Kiemelte: az 1948. feb­ruár 18-i szerződés tükrözte a szovjet—magyar kapcsolatok­ban bekövetkezett gyökeres változásokat, fontos szerepet játszott az országaink közötti új, igazi testvéri kapcsolatok kialakításában. Ma megbont­hatatlan testvéri barátság, sok­oldalú együtt működés jellemzi kapcsolatainkat, amelyek szi­lárd alapokra épülnek. A szo­cializmus és a kommunizmus építésében az alapvető érdekek és célok azonossága egyesíti a két országot. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság a társadalmi élet valamennyi te­rületén gyümölcsöző együtt­működést folytat. Barátságunk túlnőtt az államközi kapcsola­tok keretén és milliók ügye lett, egyre jobban kibontakoz­nak kapcsolataink a két ország helyi párt-, szakszervezeti, if­júsági és egyéb szervezetei kö­zött. Az ünnepi beszédeket kö­vetően a déli hadseregcsoport és a KISZ Központi Művész- együttese, a Rajkó zenekar, valamint neves hazai előadó­művészek magyar, orosz és szovjet versekből, dalokból, zeneszámokból összeállított ünnepi műsorral köszöntötték az évfordulót. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, (MTI) Emlékezés jeles napokra Négrád megyében A magyar—szovjet barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés aláírásának harmincötödik, valamint a szovjet Vörös Had­sereg megalakulásának hatvan- ötödik évfordulója alkalmából megyeszerte tartottak meg­emlékezéseket. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben tegnap reggel huszonegy termelőrész­leg dolgozói* röpgyűlésen mél­tatták a két esemény jelentő­ségét, minek után köszönő táv­iratot juttattak el a Szovjetu­nió budapesti nagykövetsége címére. A salgótarjáni síküveggyár dolgozói ebből az alkalomból köszöntötték a Kemerovo me­gyei testvérvállalatuk, az an- zsero-szudzsenszki síküveg­gyár dolgozóit, s küldtek táv­iratot a Szovjetunió budapes­ti nagykövetségre, kifejezve a Vörös Hadsereg iránti tiszte­letüket, s elégedetten szólva a két nép közötti sikeres együtt­működésről és megbonthatat­lan barátságról. Kohl válaszlevele Honeckerhez Az NSZK elutasítja az NDK javaslatát Fogadás a nagykövetségen Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagyköveté pénteken fogadást adott a magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 35. év­fordulója tiszteletére. A moszkvai magyar nagy- követségen. rendezett fogadá­son megjelent Mihail Gorba­csov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a, KB titkára, Ivan Kapitonov, az SZKP KB titkára, Ivan Polja- kov, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, Alekszej An­tonov, a Szovjetunió minisz­terelnök-helyettese, valamint Viktor Malcev, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettese. Jelen voltak a Szovjetunió több minisztériumának veze­tői, a szovjet hadsereg tábor­nokai. a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság központi vezető­ségének tagjai, a Szovjetunió társadalmi és kulturális éle­tének kiemelkedő személyi­ségek Pénteken Bonnban nyil­vánosságra hozták annak a válaszlevélnek a szövegét, amelyet Helmut Kohl, az NSZK kancellárja intézett Erich Honeckerhez, az NDK államtanácsának elnökéhez. A nyugatnémet kormányfő eb­ben elutasította az NDK-nak' azt az elgondolását, hogy a két német állam területének bevonásával valósítsák meg a svéd kormány által javasolt közép-európai atomfegyver­mentes övezetet. Kohl érvelése szerint egy adott terület,nukleáris fenye­getettsége szempontjából nem az a döntő, hogy állomásoz- tatnak-e ott nukleáris fegy­vereket, hanem az, hogy irá­nyulnak-e rá nukleáris fegy­verek. Egy atomfegyvermentes öve- zét csak a nagyobb biztonság „illúzióját” teremtené meg, a valóságban viszont „tekintet­tel a Varsói Szerződés fölé­nyére a hagyományos fegy­verzetek területén, egy ilyen övezet még csak fokozná a konfrontáció veszélyét” A kancellár sürgette, hogy mindenekelőtt a már folyó fegyverzet-ellenőrzési és le­szerelési tárgyalásokon — Genfben és Bécsben — szü­lessék megállapodás. A levél­ből azonban egyértelműen ki­derült, hogy a jelenlegi nyu­gatnémet kormány ezt a megállapodást még mindig egyoldalú nyugati előnyök ér­vényesítésével képzeli el. így például Kohl ezúttal is meg­ismételte azt a merev állás­pontot, hogy az európai kö­zép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tár­gyalásokon a nullamegoldást fogadják el, teljesen figyel­men kívül hagyva az ameri­kai előretolt nukleáris rend­szereket, valamint a brit és francia közép-hatótávolságú eszközöket. Éhező kontinens Az elkövetkező tíz évben Olyan súlyos élelmiszerhi­ányokkal kell szembenéznie Afrikának, hogy nem kizárt véres éhséglózadások kitöré­se sem. Edouard Saouma, az ENSZ élelmezési és mezőgaz­dasági szervezetének, a FAO-nak a főigazgatója és szakértő kollégáinak hely­zetértékelése szerint, legfőbb ideje meghúzni a vészharan­gokat. Emberek tömegei fog­nak éhen halni — Hangzik John Robertson, egy zim­babwei közgazdász baljóslata. Ha azt a kifejezést halljuk, hogy afrikai mezőgazdaság, akkor a szárazság és az éhín­ség jelképei, az állati tete­mek borította repedezett föld, a csontig lesoványodott, fel- puffadt hasú, könyörgő sze­mű kisgyermekek látványa idéződik fel bennünk. A hír­adófilmeken is látható élel- miszersegély-osztásokra nincs minden éhezőnek lehetősége, vagv ereje eljutni. Fekete-Afrikában minden pe'cben 4' rsecsemö szüle­tik. s közülük — átlagban — hat elpusztul, mielőtt meg­élne e.gv életévet. A kelet - afrikai Tanzániában naponta legalább 150 gyermek hal éhen. A szomszédos Uganda 2 északi vidékén az utóbbi években százezren pusztultak el a szárazság következtében. Afrika beteg és gyógyulásá­ra az egyetlen esély, ha az élelmiszer-termelést ugrás­szerűen növelni tudnák — szögezte le a FAO főigazga­tója nemrégiben egy inter­júban. Előbb azonban a be­teg „egészségi állapotának” további romlását kellene megakadályozni. Afrikában — itt elsősorban a Szahará­tól délre eső területek érten­dőek — ugyanis egyre csök­ken az egy főre jutó élelmi­szer-termelés. Ráadásul a vi­lágon Afrikában a legna­gyobb a népszaporulat: éven­te három százalék. A felhalmozódott válság leginkább a gyarmati időszak öröksége. Afrika fehér gyar­matosítói a kivitelre alkal­mas mezőgazdasági terméke­ket részesítették előnyben, és nem törődtek a lakosság táp­lálásának forrásaival. A füg­getlenség elnyerése után a fiatal államok vezetői sem mutattak érdeklődést a me­zőgazdaság? politika iránt. Gazdasági erőfeszítéseik a városokra, az iparra és az olyan presztízsjellegű léte­sítményekre összpontosul­tak, mint a repülőterek^ kongresszusi paloták, s nem­igen törődtek a falusi embe­rek mindennapos létfenn­tartási küzdelmével. A fel- vásárlási árak olyan ala­csonyak, hogy a földműve­seknek egyszerűen nem ér­demes többletet termelni. Az afrikai országok döntő* többsége kénytelen hatalmas összegeket fordítani élelmi­szer-behozatalra. Közben azonban egyre kevesebbet kapnak az ásványkincsekért és az olyan mezőgazdasági exportcikkekért, mint a ka­kaó, vagy a cukor. így már képtelenek a korábbi meny- nviségbén vásárolni élelmi­szert. Most, a nyolcvanas évek cl<*iőre vált igazán Vi­lágossá. hogv Afrikában a gazdasági fejlődés fő akadá­lya a mezőgazdaság nyomo­rult állapota. Az élqlmiszersegélyek gya­korlatilag semmit sem olda­nak meg, A szállítmányok jelentős hányada közlekedési lehetőségék hiányában, gon­datlanságból, vagy a kor­rupció miatt alig jutnak el oda, ahol arra a legnagyobb szükség lenne rájuk. Zairé­ben például egyszerűen el­lopják a külföldi élelmiszer­segélyeket, és a feketepia­con értékesítik csillagászati árakon. A FAO szerint a nemzet­közi segítségnek arra kelle­ne irányulnia, hogy az afri­kai falvakban megteremtsék olyan, a többlettermelést biz­tosító földművelési eljárá­sok alkalmazásának lehe­tőségeit, amelyeket a pa­rasztok könnyen el tudnak sa­játítani. Növelni kellene per­sze a felvásárlási árakat. Eh­hez azonban a városokban emelni kellene az élelmiszer- árakat. Éppen ez az, ami­től a legtöbb afrikai kor­mányzat retteg. Hiszen a rendszerekre a városi lakos­ság elégedetlensége jelenti a közvetlenebb veszélyt. Az érintett kormányzatok­nak, persze a fejlett ipari or­szágok támogatásával, vala­mit lépniük kell. Nincs más választásuk, ha el akarják kerülni, hogy bekövetkezze­nek a FAO főigazgatója által megjósolt elemi erejű éhség­lázadások. (Kurucz János) NÖGRÁD - 1933. február 19., szombat j Bécsi kiútkeresés Tizedik éve tárgyalnak Bécsben a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről. Amikor megkezdődött a maratoni eszmecsere, a maihoz képest ked­vező légkör uralkodott a világban. Enyhülésről, kölcsönös bizalomról, leszerelésről, békés egymás mellett élésről tán soha annyi szó nem esett bolygónkon, mint akkoriban. Azóta változott a helyzet. Bonyolult, feszült világban élünk, s ilyen körülmények között a bécsi tárgyalóterem­ben nem történt említésre méltó előrehaladás. Azt viszont senki nem vitathatja, hogy az osztrák fővárosban immár 330. plenáris üléséhez elérkezett fontos fórum a kelet—nyu­gati párbeszéd nélkülözhetetlen része. Csütörtökön a szovjet nagykövet űj, átfogó javaslatot terjesztett elő a tárgyalássorozaton közvetlen státussal részt vevő négy szocialista ország nevében. A szovjet, len­gyel, NDK-beli és csehszlovák indítvány értelmében a je­lenlegi haderőállomány létszámától függetlenül mind a NA­TO, mind a Varsói Szerződés 900—900 ezer főre csökkente­né fegyveres erejének létszámát a térségben. Ezenkívül — a jószándék Igazolásául — a Szovjetunió és az Egyesült Államok még az idén egy-egy meghatáro­zott csapattestet kivonna Közép-Európából. Ezt követően a bécsi tárgyaláson közvetlen státussal rendelkező államok befagyasztanák haderejük és fegyverzetük szintjét, mind­addig, amíg sikerül megállapodni egy átfogó haderőcsökken­tés második szakaszáról. Számos szocialista és nyugati javaslat után tehát egy újabbal gyarapodott a bécsi előterjesztések száma. Elemei­ben sok olyan friss vonásra bukkanhatunk, amely némileg közelit a korábbiakhoz, akár a NATO-tagállamok, akár a VSZ indítványait vesszük szemügyre. így van ez rendjén: nagy horderejű kérdésekben csakis kompromisszumokkal lehet eljutni a kölcsönösen elfogadható, a biztonságot va­lamennyi fél számára szavatoló megállapodásig, Bécsben a legtöbb vitát eddig a létszámadatok váltot­ták ki. A NATO előterjesztései 90 ezer főnyi saját csökken­téssel szemben rendszerint körülbelül háromszor annyi ki­vonását követelték a Varsói Szerződéstől. Csakhogy a kö­zép-európai erőegyensúly fenntartása nem tűr ilyen egyenlőt­lenséget. A fegyveres erők létszámának egyenlő szinten tör­ténő befagyasztása mindenképpen elősegítené a további lé­péseket mind a haderő, mind a fegyverzet csökkentése irá­nyában. ' i Persze, gyökeres fordulatot máról holnapra aligha vár­hatunk Bécsben. Az ott tárgyaló szakértők nem függetle­níthetik magukat olyan meghatározó tényezőtől, mint a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulása. Genfben és Mad­ridban összesen három fórumon folyik a bécsivel egyide­jűleg fontos tanácskozás, ugyancsak lényeges leszerelési kérdésekről. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk: amíg a kölcsönös bizalom légkörét Washington részéről mindunta­lan újabb és újabb provokációk érik, addig a párhuzamo­sok csak a végtelenben találkoznak. Csakhogy Európának — és a világnak — nincs végte­len sok ideje a fegyverkezési hajsza megállítására. Ezért üdvözlik ma a realista európaiak a Varsói Szerződés új ajánlatát. Gyapay Dénes A Béke-vi! ágtanács programja Nemzetközi konferencia •a béke és biztonságról A Béke-világtanács ebben az évben a mongol főváros­ban nemzetközi konferenciát rendez az ázsiai béke és biz­tonság kérdéseiről. Ennek kap­csán Romes Csandrai, a BVT elnöke interjút adott a Mon- came mongol hírügynökségnek. Ázsia továbbra is az ame­rikai imperializmus soroza­tos támadásainak célpontja — mondotta Csandra, majd mél- latta azt a mongol javaslatot, mely szerint az ázsiai és a csendes-óceáni országoknak megállapodást kellene kötni­ük az erőszak alkalmazásáról és az azzal való fenyegetőzés­ről való kölcsönös lemondás­ról. Ennek a rendkívül idő­szerű kezdeményezésnek az a legfőbb célja, hogy az ázsiai országok között fennmarad­jon a békés viszony és a köl­csönös megértés, hogy elmé­lyüljön közöttük a kölcsönö­sen előnyös együttműködés. 1983. a fontos döntések éve lesz az emberiség szamára, hiszen a népek válaszút előtt állnak.* Az amerikai kor­mányzat és a NATO-körök rakétatelepítési tervei súlyos helyzetet teremtettek. A ta­valyi esztendő a háborús ve­szély fokozódásának időszaka volt, de egyben a széles körű békemegmozdulások éve is — állapította meg a BVT elnö­ke, majd hangsúlyozta: Jurij Andropovnak a Szovjetunió megalakulása 60. évforduló­ján mondott beszédében elő­terjesztett javaslatai alapot adnak az optimizmusra. A TASZ5Z közölte Háttérben az ellenségeskedés szítása Az Egyesült Államok nem­régiben meghirdetett „demok­rácia és nyilvános diplomá­cia” programja nyilvánvalóvá teszi, hogy az az ellenségeske­dés szítására, a fegyverkezési hajsza fokozására irányul. Ez a politika minden reakciós re­zsimet és erőt egyesíteni akar egy Washingtonban kidolgozott állásponton — állapítja meg a TASZSZ szovjet hírügynökség elemzése. Az Egyesült Államok vezetői a világot továbbra is a konf­rontáció, az erő alkalmazása és az erőszakos módszerek szemüvegén át szemlélik, s ezeket a módszereket tekintik minden probléma leghatéko­nyabb megoldást lehetőségé­nek. Az Egyesült Államokban nemrégiben meghirdették ..a demokrácia és a nyilvános dip­lomácia programját”. Ebből ki­tűnik, hogy Reagan elnöknek a tavaly nyári londoni beszé­dében meghirdetett kommu­nizmus elleni „keresztes had­járata” ma mindazok elleni hadjáratként értelmezendő, akik nem értenek egyet Wa­shington diktátumokra és ön­kényre támaszkodó politiká­jával. Az Egyesült Államok a „de­mokrácia védelmének” ürü­gyén jogot formái magának arra, hogy beavatkozzék más államok, különösen azon fej­lődő országok belügyeibe, ame­lyekre Washington szeretné kiterjeszteni saját politikai be­folyását — mutat rá a szovjet hírügynökség. *

Next

/
Thumbnails
Contents