Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

Házak és hitelek (!.) „Ne törődjön vele, majd visszafizetem... MM A lakásépítési programban új fejezet kezdődött január elsejével, amikor a már ko­rábban nyilvánosságra hozott rendelkezések, jogszabályok zöme életbe lépett. A közvé­lemény figyelmének közép­pontjába elsősorban a ma­gánerőből történő építkezések feltételei kerültek. Nem tit­kolt a szándék, hogy jelen­legi körülményeink között a korábbinál jobban igénybe kell venni — természetesen a család anyagi teherbírásáig — a saját erőforrásokat. Eh­hez a hitelezés új gyakorlata jó néhány könnyebbséget je­lent. A részletekről az Orszá­gos Takarékpénztár Nógrád megyei igazgatóságán érdek­lődtünk. — Igyekeznünk széles kör­ben információt adni a kü­lönböző kölcsönökről, szoci­álpolitikai kedvezményekről, a lakásépítés, -vásárlás és -korszerűsítés támogatásának részleteiről. A szakszerveze­tek megy?! tanácsával, a KISZ-szel közösen kerítettünk alkalmat tájékoztatókra, s a későbbiekben is szerepel ilyen a terveink között — mondja Zsidai László, megyei igaz­gató. Mint kiderül, az OTP-re nem kis feladatok hárulnak. Az esztendőből eltelt másfél hónapban az egy évvel ha­sonló időszakhoz képest meg­tízszereződött az igény a csa­ládi házas hitelek iránt. Per­sze, van ebben más is, mint az építési láz. Tavaly ősszel eredeti terveikkel ellentétben sokan elkerülték a takarék- pénztárt, mert várták, mit hoz számukra 1983. — A jogszabályok megje­lenése után munkatársaim felkészítőkön vettek részt, létrehoztuk az információs szolgálatunkat, megkaptuk a szükséges propagandaanyago­kat, belső átcsoportosítással megerősítettük az építési hi­telek ügyintéző apparátusát. A lakosság türelmét kell kér­nünk, ha olykor akadozik a gépezet, a megszokottnál töb­bet kell várni az engedélyre, mert nekünk is bele kell jönnünk — magyarázza Zsi­dai László. Hozzáteszi, hogy az ügyintézők felelőssége is megnövekedett, hiszen min­den egyes családi háznál, kor­szerűsítésnél egyedileg bírál­ják el a hitelkérelmet. Ügyintézéslesbe indulunk. A tágas helyiségben tucatnyi­an tárgyalnak, várakoznak. A legtöbben Trenyisán Emilné- hez állítanak be, ő az, aki lassan betéve tud minden ap­ró részletet a lakásépíté­sek, -vásárlások hitelfeltéte­leiről. Negyedszázada, hogy a pénzintézetnél dolgozik. — Rengetegen érdeklődnek, naponta, húsz-harminc em­ber kíváncsiskodik komoly, vagy csak feltett szándékkal. — mondja. — Akadnak fur­csa esetek is. A kedvezmé­nyes hitel lehetősége azokat is megmozgatta, akik ugyan megtakarított pénzzel, építé­si anyaggal, telekkel nem ren­delkeznek, de családi házat szeretnének. Kérdezem, hogy mennyi a havi jövedelme, a válasz meg az rá, hogy mi kö­zöm hozzá. Hát miből fogja törleszteni az adósságát? Ne törődjön vele, majd visszafi­zetem... Szóval, az ilyesféle gondolkodás beleviheti az ál­lampolgárt olyan ügybe, amit később százszorosán is meg­bánna. Sokakat nem érdek­li, hogy miből élnek majd, ha a ház felépül, hiszen az OTP- részlet, a lakás fenntartása, a mindennapi kiadások együt­tesen nem filléreket tesznek ki. Meséli, hogy sok bajuk van az ingatlanok adásvételével. A vásárló anélkül köti meg a szerződést, hogy tájékozóda­na a hitelezés részleteiről. Emiatt később a szerződést kell módosítani, átdólgozni, ami szintén idővesztés és többletkiadás. Trenyisánné előtt tucatnyi sokszorosított tájékoztató. Középkorú férfi érkezik, aki építeni szeretne. A kérdések: mennyi hitelt kaphat hozzá, mennyi saját pénzzel kell ren­delkeznie, körülbelül mennyit kell havonta majd törleszte­nie? A válaszok egyediek, hi­szen itt a mondás úgy módo­sul: ahány ház, annyi ügy. Belelapozunk az egyik kiad­ványba. Ha valaki például a háromszázalékos kedvezmé­nyes kamatozású kölcsönből háromszázezer forintot kap harminc esztendőre, a havi törlesztés összege 1267 forint. Ha még bankkölcsönt is igény­be vesz, tegyük fel tíz esz­tendőre ötvenezer forintot, a nyolcszázalékos kamat mel­lett havonta újabb 609 forint a visszafizetési kötelezettsége. E kettő együtt már jelentős összeg a családi költségve­tésben. — Említette, hogy sokan szívesen vállalnák az eladó­sodást, nem gondolva a kö­vetkezményekre. Mi alapján mérlegelik, hogy melyik csa­lád mennyire terhelhető? — Amikor mi a jövedelem­ről kérdezünk, emögött a hi­telképesség eldöntésének szán­déka bújik meg, hiszen a ta­karékpénztár kockázatot vál­lal. A rendelkezések szerint a jövedelem harminc száza­léka lehet maximum a havi OTP-részletek összege — vá­laszol az információs szolgá­lat vezetője. A másik pultnál Somoskő­újfalui fiatal házaspár érke­zik telekkönyvi szemlével, kölcsön igénylési papírral. — Ez így nem jó! —mond­ja Szabó Károlyné előadó. — A telekkönyvi szemlén a szü­lők szerepelnek tulajdonos­ként. tehát önök hitelt nem kaohatnak, csak ők... A fiatalasszony láthatólag elkeseredik, mondja, ő az egyetlen örökös, a szülők már nyugdíjasok, a ház az övék lesz, s a fűtés korszerűsítésé­hez szeretnék a kölcsönt. Amikor megismerkednek a hitel feltételeivel, leolvasni arcukról, hogy a központi fű­tés kialakítását el kell egye­lőre halnsztaniuk. M. Szabó Gyula (Folytatjuk) Falugyűléstől falugyűlésig Út, víz, tisztaság Nógrád egyik leghosszabb települése Ludányhalászi, így a hozzá csatlakozó Nógrádsza- kállai együtt természetesen jelentős a helybeliek életé­ben a közlekedés szerepe. A korábbi falugyűlésen és más fórumokon is sokan vetették fel: rossz az út. Panaszuk or­voslást nyert. A két község­ben, illetve a köztük levő szakaszon is javították a búr-' kolatot. Emellett Nógrádsza- kálban közel r^egyedmilliós költséggel felújították a Hu­nyadi utat. A helybeliek ma­guk is igyekeztek javítani sa­ját helyzetükön. A tavalyi év során végzett mintegy 4 mil­lió forint társadalmi munká­ból többek között besegítet­tek a Kossuth út járdásításá- ba, s folytatódott a Rákóczi úti gyalogjárda kialakítása is, mely az idén fejeződik be. Ugyancsak jelentős lépés Ludányhalászi életében a tör­pe vízmű elkészülte, a vezeté­kes ivóvízhálózat létrejötte. Sajnos — tekintettel arra, hogy a vízórák beszerzése je­lenleg nagy nehézségekbe üt­közik — tavaly csak mintegy 60 portára köthették be a vi­zet, az intézmények közül is csak a legszükségesebbek, a szociális otthon és az óvoda kerülhetett sorra. A többi köz- intézményt az idén szeretnék csatlakoztatni a hálózatra. Ugyancsak jelentős „fegy­Szögólló aumiabroncs Az USA-ban olyan gépkocsi' abroncsot készítettek, amely­ben éles és hegyes tárgyak nem tehetnek kárt. E gépko­csiabroncs futófelület alatti gumirétegét a következőkép­pen készítik el: 80 000, egyen­ként 0,5 centiméter hosszú acéldarabkát különleges rög- zítőszerrel a gumiba kever­nek, « ebből a masszából hen­gerük a szóban forgó réteget. vertény” volt a Beszterce-pa- tak tisztítása, amit szintén kértek a falugyűlés résztve­vői. Megyei támogatással kö­zel háromnegyed millió forin­tot fordított rá a közös köz­ségi tanács. A lakókörnyezet tisztasága szempontjából szintén előre­lépés az intézményes szemét­szállítás megindítása. Elein­te a szécsényi költségvetési üzemmel végeztette ezt a ta­nács, azonban a lakosság nem volt elégedett a szolgáltatás­sal. Éppen ezért új szállítót kerestek, egy magánfuvarozó személyében, akinek a mun­kája ellen eddig nem merült fel kifogás. „Jóslat'’ helyett irányjelöiés Tények, tervek, táviatok Napjaink „szigorodó viszonyai” között kiváltképp fontos gazdasági művelet a tennivalók célszerű sorrendbe állítá­sa: a valósághoz igazított, életrevaló tervezés. Ennek gya­korlatában ma még számottevő „belső tartalék”, azaz ki­használatlan lehetőség rejlik. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek az utóbbi években többféle módon próbálják megújí­tani, hatásosabbá tenni e lényeges gazdasági mozzanatot. A kísérletek hasznáról és a velük kapcsolatos tanulságokról faggattuk Lukács Györgynét, a közgazdasági főosztály veze­tőjét. — Mi határozza meg a ter­vezés kereteit? — Erre vonatkozólag az Ipa­ri Minisztérium adott ki út­mutatót, amelyben kis részt foglal el a módszerre tett ja­vaslat, a nagyobb részt pedig a kért tervmutatók listája töl­ti ki. A minisztériumi igény kielégítése kedvéért bizonyos mértékig párhuzamos tervezés folyik. A „saját” tervben több az alternatíva, a „tóligozás”. Erre nincs lehetőség a minisz­tériumtól kapott formanyom­tatványokon : azok egy zárt rendszerben, határozott adato­kat gyűjtenek össze. — Nagy terhet jelent-c a párhuzamosság? — Az éves tervkészítésben nem. Mert a „saját” dokumen­tumaink sokkal részletesebbek, aprólékosabbak, mint a kapott formanyomtatványok; azokat tehát könnyűszerrel kitöltjük. Gondunk a középtávú tervek­kel adódik: azokról is igen ap­rólékos, részletező az adat- igénylés. Irányokat, tendenci­ákat meg tudunk előre hatá­rozni, de konkrét mutatókat már nemigen. — Korábban egy másik vál­lalatnál hallottam, hogy egy hivatal öt évre előre kérte a majdani újításokból származó majdani haszon summáját. Az ide küldött kérdéslistán szerc- pelt-e hasonló? — Ilyenre nem emlékszem. — Mi történik akkpr, ha a középtávú terv nem betűről betűre úgy teljesül, ahogy a „jóslatban” fogalmazódott? — A megítélésben 1980-tól tapasztalunk szemléletválto­zást, Addig a terv „szentírás­nak” számított. Azóta a terv nyitott jellege, rugalmas keze­lése a jellemző. Eleve alterna­tívák szerepelnek a dokumen­tumban. És lehetőség van az előirányzattól való teljes elté­résre is az új helyzethez való igazodás kedvéért. Sőt, ez nem­csak lehetőség, hanem szük­ségszerűség a vállalat léte szempontjából, mi több meg is követelik tőlünk „fentről”. A terv tehát senki szemében nem „szent és sérthetetlen”. — Milyen indokok sorakoz­nak a vállalati középtávú terv léte mellett a gyakorlat szem­szögéből? — Bár a világ eléggé gyor­san változik, elképzelhetetlen a munkánk előzetes program nélkül. Kell, hogy minden pil­lanatban lássuk magunk előtt a mozgásteret, szükséges, hogy távlati célok „tereljenek” ben­nünket. A hosszabb távú el­képzelések jó támpontok az éves tervek korrigálásának irányához is. Tavaly például év közben vált szükségessé a tőkésexport előzetes tervének módosítása, a kivitel növelése. A változtatás mértékét a le­hetőségeken kívül távolabbi programunkkal hoztuk össz­hangba. — Miként lehet még életké­pesebbé, használhatóbbá tenni a vállalati középtávú tervet? — Éppen a változáshoz való alkalmazkodás jegyében állan­dóvá válik a középtávú terv aktualizálása. Ennek egyik ré­sze, hogy a VI. ötéves terv el­ső két esztendejének tapaszta­latait, eredményeit alapul vé­ve módosítjuk a következő há­rom év programját. Az aktu­alizálás másik része: az idő­horizont előretolása. Ezt „csú­szó”, „guruló”, „gördülő” ter­vezés néven emlegetik. Arról van sző, hogy a középtávú ter­vezés nem ér véget a népgaz­dasági tervidőszakok határai­nál. Azt tapasztaltuk ugyanig, hogy egy új tervidőszak első évében bizonyos visszaesés kö­vetkezett be az előző eszten­dőhöz képest. Mégpedig azért, mert nem volt eléggé folya­matos a tervezés; mintha egy világ megszűnne, és új világ köszöntene ránk a következő fél évtizedben. Ezt a gyakorla­tot megváltoztatjuk, s már most kialakítjuk az 1986-ra, ’87-re vonatkozó elképzelése­inket. így mindig öt évre lá­tunk előre, nem csupán az ér­vényes tervidőszak határáig. — Föl lehet-e használni a tervezésben a kollektív böl­csesség erőit? — 1981-ben az új .terv ösz- szeállításakor tervkonzultáci­Tókat tartottunk a gyárrészle­geknél. Lehetővé tettük, hogy az apparátusunk által készített tervjavaslatot széles körben előre megismerjék, véleményt formálhassanak róla és ezt el is mondhassák. Az új javasla­tokat józan ésszel mérlegelve a feltételrendszer és a lehető­ségek figyelembevételével vég­legesítettük a dokumentumot. Az idei terv még demokrati­kusabb és körültekintőbb mód­szerrel készült. A szokásos november helyett már augusz­tusban hozzáláttunk a munká­hoz. Minden gyárrészleg ön­állóan készített tervet. Ehhez a termelési tényezők adatai kéznél voltak nálunk, a piaci körülményekről pedig minden kért információt eljuttattunk hozzájuk. Izgalommal vártuk, hogy a gyárrészlegek tervei A hazai üveggyárakban alkalmazott automata gépek különböző pótalkatrészeit eredmény­nyel gyártják az ÜM Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban, ahol méretében és alak­jában mind bonyolultabb szerkezetek készítése folyik jelenleg is. Az alkatrészgyártó szakemberek a legkényesebb igényeket is kielégítik, megrendelőiket így mentesítve más beszerzési lehetőségektől. Képünkön Galó József géplakatos. — kulcsár — mennyire térnek el a tervező­apparátus által készítettől. — Miben voltak kiváltképp jellegzetes eltérések? — Három kérdésben: a ter­melésben, a létszám alakulásá­ban és a bérezésben... — Tehát minden lényeges területen..., — Igen, ezek a leglényege­sebb kérdések. A termelésben nem vették kellően figyelem­be a vállalat feelősségét a belföldi ellátásban és a tőkés­exportban. Nem tudtuk tehát elfogadni a részleges termelés­csökkentési igényeket a gyár­részlegektől. — Miért kívánták mérsékel­ni a termelést? — Döntően a létszám alaku­lása miatt. Tavaly mintegy száz fővel fogyott az állomány. A gyárrészlegek ezért a terme­lés szintentartását csak növek­vő létszámmal tudták elképzel­ni. Erre azonban nincs reális lehetőség két ok miatt. Egyik: az objektív tendencia. Több az elmenő, mint az új felvé­teles. A másik a gyár érde­keltsége a bérfejlesztésben. A fizetések emelésére a központi­lag biztosított kereten túl csak csökkenő létszámmal van le­hetőség. Itt is nézeteltérés volt: a gyárrészlegek ugyanis a le­hetségesnél nagyobb mértékű bérfejlesztést terveztek. — Volt-e mód a kompromisz. szumra? — Ebben a kérdésben sem­milyen. A beszabályozottság teljesen megköt minket, moz­gástér nincs. A gyárrészlegek­nek tehát be kell állni a sor­ba. — Mely lényeges kérdésben tudják elfogadni a gyárrészle­gek álláspontját? — Mindhárom „ütközőpont­tal” összefügg egy kezdemé­nyezés: a vállalati munkakö­zösségek alakításának a szor­galmazása. Ez növeli a kapa­citást és gyarapítja a jövede­lemszerzési lehetőségeket. Ed­dig egy munkaközösség alakult nálunk. Ennek tapasztalatait felhasználva lényegesen csök­kenteni kívánjuk a megalapí­tással járó bürokráciát, és egyéb módon is kedvet ébresz­tünk a munkaközösségben való működéshez. Ezek a leen­dő kollektívák az idei és a kö­vetkező évi tervek megvalósí­tásában várhatólag igen fon­tos szerepet töltenek be. Molnár Pál Sok millió munkanap vész el az alacsony vérnyomás miatt A Német Szövetségi Köztársa­ságban a beteg- és nyugdíjbizto­sítási szervek adatai szerint egy év alatt 9,5 millió munkaképtelen­ségi napot vesznek nyilvántartás­ba. Ezek a munkanapkiesések a megbetegedett személyek túlságo­san alacsony vérnyomására ve­zethetők vissza. Ez tűnik ki ab­ból a jelentésből, amelyet a Münchner Medizinische Wochen­schrift új száma közöl. Az ada­tok szerint az alacsony vérnyomás (hipotónia) egy év alatt több mint 1,1 millió kórházi ápolási napot és 7769 kórházi gyógykezelést tett szükségessé. E betegség évi költségei a je­lentés szerint kb. 4 milliárd DM­et értek el; ebben a munkakép­telenek segélyezésére fordított 3,45 milliárd DM is benne van. A munka- és keresőképtelenek segé­lyezésére 35 millió, kórházi ápo­lásra 167 millió, gyógykezelésre 27 millió, gyógyszeres kezelésre 380 millió és bejáró betegek számára nyújtott orvosi szolgáltatásokra 57 millió DM-et fordítottak. Az alacsony vérnyomás miatt nyugdíjba vonult személyeknek, a jelentés szerint, csak 18 százaléka részesült megfelelő kezelésben a nyugdíjazást megelőző öt év alatt, A jelentés ezzel kapcsolatban fel­veti a kérdést, vajon nem hagy­ták-e kihasználatlanul a gyógyke­zelés lehetőségét. NÓGRÁD — 1983. február 18., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents