Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

SEX-LEX Két hasontó tatin szó a címe ennek az írásnak. A lex azt jelenti: törvény. A sex pedig. . . Hát igen! Annak idején, amikor Mózes a két kőtáblá- ra vésett ősi törvényt átvette, a hatodik parancsolat azt mondta: „Ne paráználkodjál”. A hatos szám latinul: sex. Ezért neveznek mindent sexnek, ami a nemi élettel kap­csolatos. Vajon mit akart mondani a „ne paráználkodj” tilalom a törvényt ismerő és tisztelő embernek? El akarta tiltani a nemi élettől? Lehetetlen! Hiszen ez a szaporodásnak, az élet továbbvitelének, a jajfenntartásnak az első Üteme. . . jen, amikor Hirschler Imre, Kovács Lajos, Kovász László megkezdték a felvilágosítás munkáját, már megvolt a terv, de . nem volt elég, és még akadályozta is az úgyneve­zett illem a munkát. A sze­xuális felvilágosítás szüksé­gessége azóta napról napra követelőbben jelentkezik. A szexológiának — az egészség- tudomány egyik igen fontos és szükséges ágának — a megjelenése és megerősödése korunk szükségszerű köve­telményére épül. Még nem késett el, de bizonyíthatom, hogy, ha már évtizedekkel ezelőtt megszületett volna: ke­vesebb lenne a szerencsétlen házasság, a szomorú -válás, a boldogtalan asszony, a beteg nő, s a csalódott férfi és az idegrendszert maró búbánat­tal birkózó ember. Ezért is örvendetes legújabban dr. Veres Pál Beszélnünk kell róla című kitűnő könyve, amely kellően felsorakoztatva és a kérdéseket osztályozva magyarázza a nemi élet értel­mét, célját, érdekességét, gya­korlatát, boldogságát és buk­tatóit is. Tárgyilagos és őszin­te. Értelmes szóval válaszol azokra a mardosást és ver­gődést szülő kérdésekre, amik a szexben vajúdó embert gyötrik, és iparkodik még a nehezen meggyőzhető agyakat is helyes irányba terelni. Ál­lítom, hogy, ha húsz évvel korábban jött volna ez a könyv, könnyebb lenne kéz­ben tartani és irányítani fia­talságunknak a boldogság felé sántikáló életét. Hasonlóan jó segítség Bá- gyoni Attila Szenvedélyek rabságában című könyve, aminek egyik fedezete segíti megérteni a sex-lex, a nemi élet törvényei megismerését, előnyös irányítását és becsü­letes terelését, amire soha nem volt olyan szükség, mint éppen napjainkban. Mert mindenkinek érdemes megje­gyeznie: amennyire helytelen és illetlen a szerelemnek az utcára, az idegenek elé, a közösségbe és a közterületek­re kivitele, legalább annyira veszedelmes az álszemérem­mel való takarózgatás. Őszinteséget, becsületessé­get. kiegyensúlyozott boldog­sághoz vezető nemi életet akarunk teremteni legalább utódainknak. Boga doktor Szövget kutatók az Antarktiszon A 13 millió km2 területű Antarktiszon, a déli jégvilág jégmezőin napjainkban több állam tart fenn állandó és ideiglenes kutatóállomást. Ké­pünkön a 20 Antarktisz- expedíció két szovjet munka­társát látjuk, a világ talán leghidegebb pontján. A het­venes évtized közepén itt minusz 88,3 C fokot mértek. A délsarki kutatások az el­ső világháború után lendül­tek fel és a második világhá­ború után vetették be a technika komolyabb vívmá­nyait a jégmezőkön: motoros szánokat, fűthető házakat, re­pülőgépeket, helikoptereket, ■stb. a jégtörők mellett. Sze­rencsére ez a kontinens ma is a béke kontinense, amelyet nemzetközi egyezmény véd az egész emberiség és a tudo­mány számára. Itt nincs hon­foglalás, hiszen az antarkti­szi természeti viszonyok ezt nem is engednék meg. A ván­dorhó ugyanis a legrövidebb idő alatt betemet minden te­rületfoglalási jelet, lobogókat, cövekeket, határjelző táblá­kat. A tudomány képviselői már több évtizede azt az ál­láspontot hangoztatják, hogy az Antarktiszt nem szabad bevonni az egyes államok ha­talompolitikai küzdelmeibe. Eddig érvényesült ez az elv, bár az elmúlt évtizedekben volt néhány állam, például Anglia, USA, Argentína, Chi­le, amely szívesen megvetette volna a lábát huzamosabb időre, és annektálta volna az Antarktisz egy-egy részét. A jégvilág azonban közös Lábbal tiport értékek rFel a kezekkel!' Nyugat-Németországban a bankrablások és egyéb erőszakos bűncselekmények megakadályo­zására egy fürthi cég újszerű ri­asztóadót szerkesztett. Az adó cigarettadoboz nagyságú, és a felsőkaron kell viselni. Ha pél­dául egy bankpénztáros felszó­lításra feltartja a kar iáit, akkor a készülék 10 milliwattos teHe- sítménnyel néhányszor 10 méter távolságra jelzéseket ad, ame­lyeket egy megfelelő vevő fel­fog. A vevő meghatározott im­pulzusokkal riasztócsengőt mű­ködtet, vagy fényjelzést vált ki. A parányi adóba szerelt ötletes berendezés megakadályozza, hogy minden karmozdulatra ri­asztás következzék be. Skóciai Sshal Skóciában primitív ősgerin­cesnek, egy közel 490 millió éves őshalnak a maradványai kerültek elő. Néhány évtized­del ezelőtt is találtak már ilyeneket, de állatrendszertani hovait irtózásuk nem volt tisz­tázható. Ez a most felfedezett lelőhely a könnyebben meg­határozható. kitűnően meg­maradt példányok egész so­rát tartalmazza ebből a ge­rincesek törzsfejlődésének legalsó fokáról származó ős- állattípusból. A szájnyílása körül porcgyűrű van, és por­cos kopoltyúkosara hasonlít a még ma is élő körszájúaké- hoz. A skóciai őskör szájú a mai köiszájúak elődje volt. Ez utóbbi állatok a gerinces állatvilág legprimitívebb máig fennmaradt halszerű lényei. Közéjük tartoznak a nyálka- halfélék és az ingolák. Tes­tüket pikkely helyett nyálkás bőr fedi. Az őshal szája világosan bizonyítja, hogy szívással táp­lálkozott. Maradványai mellett egy vele egykorú megkövese­dett növény kilyukasztott le­veleit találták. Hansgeorg Stengel: A kérdések kérdése NŐGRÁD — 1983. február 16., szerető tulajdon, és reméljük, hogy a természeti kincsek kiaknázá­sában is megmutatkozik majd az az egyetértés, amely pilla­natnyilag az antarktiszi tudó­sok körére jellemző. Természetesen nem erről volt szó már akkor sem, ha­nem azokról az elkendőzött, letagadott, félrecsúszott és magyarázott, káros — sokszor egyenesen kóros — szokások­ról, amik már akkor kifogá­solhatók voltak, és bár a tör­ténelem tanúsága szerint az idő sokat változtatott, csi­szolt, rontott, vagy javított rajtuk, a téves hozzáállás megmaradt velük szemben.. Vajon miért? Mert az ember az őszin­teséget szűk marokkal mérte, és évszázadokon át aem csak környezetének, hanem még önmagának is hazudott. És ez az oka a sok sikertelen, szomorú, kielégületlen há­zasságnak, a békétlenségnek, a megértés hiányának, a vá­lások tömegének, a frigiditás­nak — a női hidegségnek —, a feszültség letagadásának, a szexuális felfogás kisiklásá­nak. Az őszinteség hiánya, amit egyesek nagyképűen tar­tózkodásnak, jónevelésnek, helyes magatartásnak, szemé­remnek tartanak. Pedig nem az! Legfeljebb álszemérem. Az ember élete túlságosan rövid ahhoz, hogy a történel­met araszoljuk vele. No, de emlékezzünk csak arra, hogy még a mi gyerekkorunkban is a gólyamese volt a divat. Sőt, nem is csak divat, ha­nem kötelező illem. (Pedig én még csak 77 éves vagyok). Az én gyerekeimet már nem etettük gólya mesével. Nagyo­kat nyelve próbáltunk meg az igazságról szólni, főleg, amikor a harmadik után a negyediket vártuk. Pedig én orvos vagyok, a feleségem meg pedagógus. Nagy eredmény volt, amikor el mertük mondani, hogy a várt testvérkét anyu­ka a szíve alatt hordja, és rövidesen meg fog születni. Öröm volt a számomra, hogy az egy ik terhes védőnőnk kis­lánya rászólt hajladozó anyu­kájára: „Ne gyűrd össze azt a gyereket!” ...A gólyamese ha­lálát éreztem benne. Vala­hogy úgy, ahogyan a Medi­cina által kiadott Kurt/Seel- mann-könyv „Gólya hozza...?” címmel már ezt feszegeti. Igen, mert a gondolat megérett. Egymás után jelentek meg a jóakaraté tudománynépsze­rűsítő kiadványok, mint Haraszti főorvos könyve, majd „Fiúknak a lányokról”, „Lá­nyoknak a fiúkról”... és nem is olyan régen a „Szex-kresz”, ami már elmondja a tényt. No, de csak magát a valósá­got, és főleg azt, hogy mit nem szabad, mit nem taná­csos, hogy baj ne legyen. Ar­ról egy szó sem volt, hogy, amit teszel, úgy tedd, aho­gyan a természet megkívánja, hogy mindenkinek javára, előnyére szolgáljon, hogy egészségére váljék. Pedig ép­pen a magyarázatról, a hoz­záállásról kell beszélni. Ma már nem vitás, hogy az ál­szemérem, a képmutató, a tisztességet emlegető és ha­zudó világ ideje lejárt. A fejlődés, tájékoztatás őszin­teséget követel, mert bebizo­nyosodott, hogy nem csak a mese, hanem a ködösítés ide­je is elmúlt. Az egyre köve- telőbb tudásvágy megelőzte a lehetőséget, a tájékoztatás felvonultatását, és megszület­tek a vadhajtások, a tévhitek taposta dűlőutak. A sajtóban meghonosodó felvilágosító módszer — a kérdés-felelet — olyan megdöbbentő felvilágo- sultsági hézagokat mutatott, és mutat, ami kétségbeejti még a szakembert is. Sajnos, én tudom — hi­szen évtizedek orvosi és új­ságírói tapasztalata áll mögöt­tem, és több tízezres levéltö­megre hivatkozhatom —, hogy elképesztő a szexuális tájékozatlanság. Annak ide­Európában a szőnyeg egy­szerű lakberendezési tárgy, amivel a padlót borítják, dí­szítik. Keleten jóval több ennél, ősi szertartások szim­bóluma, amely vallási szo­kásokhoz is kapcsolódik. Tör­téneti sorrendben a / nemez­szőnyeg volt az első. De a szövött és csomózott szőnye­gek története is a legősibb időkre nyúlik vissza. A szép és értékes szőnyeg fogalma ma is világszerte összefonó­dik a „keleti” jelzővel. így nevezik mindazokat a szövött és csomózott technikával ké­szült alkotásokat, amelyeket ma már világszerte — s nem csak a keleti országokban — előállítanak. A kézzel szőtt vagy csomózott textilanyag ma luxuscikk, de a nagyipar­ban szinte korlátlan lehető­ség van rá, hogy az ottho­nokat ellássa ízléses, művé­szi darabokkal. Ilyen korsze­rű gyártási eljárásnak szá­mít például a rendkívül ter­melékeny tűzött technológia. A lényege az, hogy a hordo­zó alapszövetbe különböző sűrűségben dolgozzák bele a díszítő fonalakat. A tűzött szőnyeg készítésénél az embe­ri munkaszükséglet mindösz- sze egynyolcada a szövött gé­pi technológiánál szükséges­nek. A szövött szőnyeg egyetlen négyzetméterének előállításához egyébként — az előkészítő folyamatokat is be­leszámítva — egy óra szük­séges. Századunk fejlett techniká­ja ma már nemcsak az elő­állítókat segíti, hanem a sző­nyegek bonyolultan szép min­tázatát megkomponáló terve­zőket is. A képünkön látha­tó angol gyártmányú mágne­ses adatrögzítő rendszer se­gítségévéi például az eddigi­nél sokkal változatosabb min­tájú szőnyegeket lehet ter­vezni, illetve szövésre előké­szíteni. Egy-egy mágnestár­csa kb. nyolc állandó sző­nyegminta adatait tudja tá­rolni. Egy gombnyomással változtatható a minta, vagy­is kiválasztható a meglevő nyolc közül a kívánt válto­zat. A minta tükörképét is elő lehet állítani ezzel az el­járással. A tervezési munka végeredménye ezután a gé­peket vezérlő lyukszalagokon kerül ki az üzemekbe. Autóbusz helyett léghajó Párizs szívétől 12 kilomé­terre délre fekszik az orlyi repülőtér. Ezt a terepet még az első világháború idején egyengették el, majd pilóta­iskola nyílt a repülőtéren. 1949-ben építették meg vég­legesen polgári légiforgalmi repülőtér céljára. Hatalmas ez a repülőtér, ,több mint 1700 ha-on terül el. Már a hatva­nas évtizedben 4 millió utas ment át a légikikötőn egy év alatt. Orly vasárnaponként kirán­dulóhelynek számít, sok ezer párizsi hozza ki ide vendé­gét, akik elgyönyörködnek a gépek fel- és leszállásában. A légiforgalom hihetetlen mér­vű fejlődése miatt azonban Orly is szűknek bizonyult, így a hetvepes évtizedben kiépült Párizsban a Charles de Gaulleról elnevezett roissyi óriás légikikötő. A Concorde? gépek már ezt használják. Párizs régi közlekedési prob­lémája a repülőterek megkö­zelítése a város központjából. Orlyt és a roissyi repülőte­ret is jól meg lehet közelíte­ni autóutakon. Orlyba példá­ul az Air France autóbuszai sűrűn indulnak a városköz­pontból. A repülőterek közöt­ti forgalmat is igyekeznek megkönnyíteni az illetékesek. Egy legújabb elképzelés sze­rint a két légikikötőt kormá­nyozható léghajójáratokkal kötnék össze egy angol—fran­cia terv alapján. Ezt az évti­zedekkel ezelőtt leírt légi jár­művet ma már nemcsak a ter­vezőasztalokon találhatjuk meg, hanem egyre több cél­ra építenek ilyeneket utas­szállítás mellett, pl. reklám, turisztikai célokra, de alkal­mazásuk szóba jöhet más té­ren is, például a légi szállí­tásnál. Ha valóban megin­dul a léghajójárat, annak utasai Orly felett ezt a ke­net látják majd. T örténetünk kisvároská- jában három orvos praktizál: a fogorvos, a fülorvos, meg a körzeti orvos; akik közül a legutób­binak az égvilágon semmi köze sincs mondandónkhoz, mivel annak rendje s módja szerint épp az imént nyitotta ki rendelője ajtaját, s szólt lei rajta: — Kérem a következőt... Nem így a fogorvos. S nem így a fülorvos sem. A fogorvosnak fáj a füle, félbe is szakítja a rendelést, kifüggeszt egy kartovlapot az ajtajára („Rögtön jövök!”), s elmegy a fülorvoshoz. A fülorvosnak fáj a foga, félbeszakítja a rendelést, ki­függeszt egy . kartonlapot az ajtajára („Rögtön jövök!”), s elmegy a fogorvoshoz. A fogorvos a fülorvosi, a fül­orvos a fogorvosi váróban ücsörög, elvégre fogorvosunk­nak a füle, fülorvosunknak a foga fáj. Namármost. A fogorvosi vá­róban fészkelödni kezdenek a betegek, köztük a fülorvos is. S a fülorvosi váróban mint- úgy fészkelödni kezdenek a betegek, köztük a fogorvos is. Kétórai hiábavaló várako­zás után a fogorvosi váróban egyszj-r csak háborogni kezd valam: — Micsoda disznóság me­gint! Hagyják órákon át itt ülni az emberi? Mintha idő­milliomos lenne! Nekem fáj a fogam, ez elemi emberi jo­gom kérem, s tessék, itt a sorszámom, már régen kinn kellene lennem!... — A többi helyeslőén bólogat, (ki-ki sa­ját fájós fogára gondolván köz­ben), mígnem egy idős asz- szony végre megszólal: — Épp a fülorvostól jövök szegény beteg fülemmel, ott is ugyanígy ülnek az embe­rek, ugyanígy mérgelődnek, a roló lehúzva, senki sem jut­hat be... Bolond egy história, mond­hatom. A fülorvosnál — vé­letlenül épp ez idő tájt — pon­tosan ugyanaz játszódik le. Hja, ha csak egyetlen pá­ciens személyesei; ismerné a fogorvost vagy a fülorvost' Minden másképp sülhetne el, mivel a két. idős asszony (mármint a fogfájós meg a fülfájós) a váróba lépve már jó órával előbb leisóhajtott volna—imigyen: — Hiszen itt ül a doktor úr! Hát ezért! Csakhogy mivél inkább le­szedik róluk a keresztvizet, annál kisebbre húzza össze magát zavarában a fülorvos és a fogorvos. Egészen addig, míg ki nem pattan az isteni szikra a fejükből. Mindketten kilojjóznak a váróból, persze lábujjhegyen, s elviharzanak áldásos működésük színtere felé. S itt történetünk olyan for­dulóponthoz érhetne (magam is hallottam ilyesmiről), hogy a két orvos egészen pity- malatig sorozatban elszágul­dozik egymás mellett. Csak­hogy kinek használnak ezzel? A fülfájós fogorvosnak? A. fogfájós fülorvosnak? A vá­rakozó betegeknek? F og- és fülorvosunk tehát nem rohangál oda s vissza a végtelenségig egymás mellett hanem szem­betalálkozik, méghozzá haj­szálpontosan a félúton (ki- mérhetöen). Így van ez rend­jén (elvégre egyszer tán a valóság is produkálhat ily esetet!). S ekkor már nekünk is csupán egyetlen, noha dön­tő kérdésünk lehet: MELYIK FOGJA HAZAKtSÉRNI 4 MÁSIKAT — ELSŐKÉNT?! Fordította: Makai Tóth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents