Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

I A politikus Madách Beszélgetés dr. Szabad György egyetemi tanárral PUSZTULÓ MŰEMLÉK Tari Lőrinc várkastélya A Madách-emlékév kereté­ben Salgótarjánban megren­dezett tudományos tanácsko­záson dr. Szabad György aka­démikus az Eötvös Lorónd Tudományegyetem tanúra Ma­dách Irore politikai hovatar­tozásának kérdéseiről tartott előadást. Az előadás után arra kér­tük ismertesse meg olvasóin­kat a politikus Madách Im­rével. a kutatások eredmé­nyeivel. — A polgári átalakulás fej­leményeit kutatva ismételten találkoztam a politikus Ma­dách Imre alakjával — mon­dotta. — Noha Palányi Meny­hért rnár a századfordulón fel­figyelt Madách politikai sze­repének fontosságára. Halász Gábor pedig' 1942-ben közéleti tevékenységének legjelentő­sebb dokumentumait közre is adta Madách műveinek ha­talmas gyűjteményében, csak az elmúlt negyedszázad­ban vált egyértelművé a rend­kívül szoros kölcsönhatás Ma­dách irodalmi munkássága és közéleti tevékenysége között. Az 1960-as évek elején vég­zett saját, az önkényuralom válságának időszakával fog­lalkozó és más megyék mel­lett Nógrádra is kiterjedő fel­táró munkáján kívül Szabad György kiemelte Győrffy Mik lós, Krizsán László, Szabó Bé­la, Kerényi Ferenc és masok kutatási eredményeit, amelyek sokban új megvilágításba he­lyezték Madách reformkori, 1848/49-es és az önkényura­lom alatti tevékenységét. Mindezek nyomán, valamint a Sőtér István, Horváth Károly, Mezei József és más kiváló irodalomtörténészek által for­mált új Madách-képen mar­kánsan rajzolódnak már ki közéletiségének vonásai. Szabad György a Salgótar­jánban tartott előadásában a reformkori Madáchot a jog­egyenlőség megvalósítását cé­lul tűző polgári átalakulásért és Magyarország polgári par­lamentáris alkotmányos ön- kormányzatáért vívott küzde­lem híveként és támogatója­ként jellemezte, összhangban az irodalomtörténészek által már kialakított vélemények­kel. Beszélgetésünkben hangsú­lyozta azonban, hogy a fiatal Madách, aki ismételten polé­miába bocsátkozott a konzer­vatívokkal és elhatárolta ma­gát Széchenyinek a reform- ellenzékkel már sokban szem­beforduló politikájától, ko­rántsem volt elkötelezettje a reformtábor egyik irányzatá­nak sem. Az államberendezkedés jö­vőjét illetően az 1846-os évek­ben az Eötvös József vezette úgynevezett centralista cso­port nézeteivel értett egyet, a gazdaság- és társadalompoli­tika fő kérdéseiben, valamint a bécsi kormányzat elnyomó intézkedései elleni küzdelem­ben a reformellenzék Kos­suthot követő derékhadával tartott, néhány • kérdésben pe­dig annak adta jelét, hogy a radikálisok alkumentességé­vel érez együtt Telek Ervin Épig í A várkastély maradványa (Kép: Mihalik Tamás) Tar falu északkeleti vé­gén, a Mátra déli lejtőjén emelkedik a többszörösen át­épített, bővített középkori templom, melynek helyreállí­tását ebben az évben fejezi be az Országos Műemléki Felügyelőség. A templomtól délnyugatra kb. 200 m-re egy 20—25 m hosszú, 1,50 m vas­tag, valamint 3 m magas, tört kőből épített szabályta­lan, romos falmaradvány emelkedik. A falat áttörő nyí­lások, feltehetően, az erősen elpusztult ablakok helyét jel­zik. Az elbontott falaknak a földből itt-ott előbukkanó ma­radványai és a fennálló fal­részlet alapján, egy nagyjá­ból téglalap alaprajzú épület képe bontakozik ki előttünk. Az épület déli részét alápin­cézték, melyet a pusztulás utón feltöltöttek. Ma már — a megmaradt íalrészlet alap­ján — szinte lehetetlen meg­állapítani, hogy az épület hány szintes is volt. Az épü­let nyugati homlokzata előtt a mesterségesen kialakított árok nyomai fedezhetők fel, mely minden bizonnyal kör­bevette az épületet. Az 1954- ben megjelent Nógrád me­gyei műemléki topográfia az említett romról a következő­ket írja: „...A kát. templom szomszédsága és régisége is ellene mond újabb templom feltételezésének, viszont vár­nak sem látni nyomát. A rom feltehetően inkább la­káscélra szolgáló épület le­hetett — talán későbbi idők­ből (barokk?)”. Az 1976-ban végzett terep- bejárás során a rom környé­kén igen sok cserepet, va­lamint néhány elszórt kőfa­ra gványt is találtunk. A be­lül zöld, barna mázas és mázatlan, kívül körbefutó pár­huzamos vonalakkal díszített, fehér anyagú pohár, fazék és tálak töredékei, továbbá a vörös és szürke kályhasze­mek a XV—XVI. század jel­legzetes anyagát képviselik. A falmaradvány tövében egy gótikus, címeres zárókövet, valamint 2 db egyszer hor­nyolt íves kőborda töredéke­it fedeztük fel. Az eredeti- ■ leg meszelt zárókő és kőbor­dák egy téglalap alaprajzú helyiség boltozatának elemei voltak. Az egyik nyílás előtt az ablak gótikus kőkeretéhez tartozó szemöldökkő töredé­ke került elő. A faragványok és a kerámia alapján nem kétséges, hogy az épület kö­zépkori várkastély, mely ta­lán a XIV—XV. század for­dulóján, vagy a XV. század első felében már állt. A ránk maradt írott források min­denesetre erről tanúskodnak. A Rátót nemzetség ősei (Olivér és Rátold) a Nápoly melletti Casertából érkeztek Magyarországra Könyves Kálmán királyunk feleségé­nek — Roger szicíliai herceg leányának — Busilla kísére­tének tagjaként. A nemzetség tagjai közül a XIII. század folyamán már többen is vi­seltek országos tisztségeket. A három ágra szakadt nem­zetség nádori ágának tagja, Porch István királynéi lo­vászmesternek 1265-ben Ist­ván ifjabb király Ágas várát adományozta, a hozzátartozó Kutasó, Bárkány és Tar fa­lukkal együtt, valamint a pásztói apátság kegyuraságát. Fia az a nagyhatalmú Domo­kos, aki 1315-től haláláig be­töltötte az ország — a király után — legmagasabb közjogi méltóságát, a nádori tisztet. Az ő, továbbá testvéreinek, László bánnak és Kakas mes­ternek fiai 1347-ben meg­osztoztak az addig közös tu­lajdonban levő birtokokon. Az így létrejött, egymástól független birtokok központ­jainak nevei, a különváló nemzetiségi ág családainak előneveivé váltak. Ekkor kezdték használni a pásztói, tari, dorogi, kazal stb. elő- neveket. A tari család leszár­mazottja, Tari Lőrinc pohár­nok mester, aki 1408. és 14ít: között elzarándokolt Írország­ba, ahol felkereste Szent Pat­rik nevezetes purgatóriumát. Tari Lőrinc építette át a ta­ri templomot. A templom dér li falában látható az a csúcs­íves, kőkeretes kapuzat, mely­nek timpanonjába a család címerét faragták. A tern nie. - mot övező kőfalnak a várkas­tély felé eső szakaszán egy bejárati nyílást képeztek ki. A várkastélyt először 1454- ben említi oklevél, amikor Tari György és a pásztóiak: (mivel egy őstől származnak)' kölcsönös örökösödési szerző­dést kötöttek. Az oklevélben felsorolt birtokok között sze­repel „...Thar castro...” 1472-ben Mátyás király, miJ vei Tari György fiúörököst nem hagyott maga után, ösz- szes birtokait Guti Ország Mihálynak és a Kompolthy családnak adományozta. Egy 1511-ben keltezett ok­levélben újra szerepel a vár­kastély. Utoljára 1569-ben említik, amikor Enyingi Tö­rök Ferencet és feleségét Gu­ti Ország Borbálát beiktat­ják „Tar vár” birtokába. A' várkastély feltehetően nem sokkal ezután, a törökök el­leni harc során elpusztult Kőfalait lerombolták, kőanya­gát a környék lakosai el­hordták. Néhány évvel ez­előtt a várkastély egyik falá­ra házat építettek. — A várkastély pontos alaprajzát, építési idejét azonban csak egy alapos ré­gészeti kutatás tisztázhatná.' Feltárására a műemléki szempontok figyelembevéte­lén túl, tudományos megfon­tolások miatt is szükség len­ne, hiszen a középkori vár-' kastélyok beosztásáról, alap­rajzáról, építtetőik igényes­ségéről stb. megfelelő infor­mációk hiányában ismerete­ink eléggé vázlatosak. Juan Alberto Cabello Országos zenei nevelési konferencia Győrött Június 26. is Július 1. között rendezik meg az országos zenei nevelési konlerenciát, az ének-zene szakos általános, és középiskolai tanárok, valamint a felsőfokú oktatási intézmények pedagógusainak háromévenként ismétlődő szakmai tanácskozását. Elemzik Bartók és Kodály sze­repét a zenei nevelésben, meg­vizsgálják a zeneoktatásnak azo­kat a változásait, amelyekre Bar­tók és Kodály korszakos tevé­kenysége késztette a szakembe­reket. Plenáris üléseken foglalkoznak egyebek között a népzenekuta­tás legújabb eredményeivel, a zene ifjúságra gyakorolt hatá­sával és a zeneoktatás pszicholó­giai kérdéseivel. A szekcióülése­ken viszont elsősorban az ének­zene pedagógia soron levő ten­nivalóit elemzik. A konferenciák sora éppen másfél évtizedes múltra tekint vissza. Az elsőt 1968-ban tartot­ták a Rába-parti városban, s en­nek sikerére alapozva határoz­tak arról, hogy háromévenként újra és újra megteremtik ezt a fórumot a zenepadagógusoknak. kísérletről számoltak be negyedéves népművelés szakos egyetemi hallgatók, a salgótarjáni Bányász Művelő­dési Házban tartott klubta­lálkozón. A „kísérlet”, melyet a budapesti művelődési köz­pontban — több hónapos munkaperiódusban — a csö­vesek között végeztek, nóg­rádi népművelőknek is szol­gálhat némi tanulsággal. S, talán nem is csak a népmű­velőknek.... Lágymányosi lakótelep — budapesti művelődési köz­pont. Az ország egyik leg­újabb és legkorszerűbb mű­velődési intézményének tá­gas, de kihasználatlan előte­rében ’82. telén is népes tár­saság verődött össze délutá­nonként: a hideg elől az ut­cákról behúzódó csövesek. Laza, csupán formálisan ösz- szetartozó kis csoportjaik lét­száma együttvéve meghaladta a százötven főt. Nem volt ez egyedi eset, ácsorgó, ténfergő csoportjaikkal találkozhat­Érdekes 4 NÓGRAD — 1983. február 16., szerda VÁLASZRA VÁRÓ „CSÖVESKÉRDÉS” Egy biztató kísérlet fejezetei tunk az utcákon, tereken, aluljárókban is. Hogy mégis mi volt itt az új, a szokat­lan? Az, hogy míg más mű­velődési intézményben általá­ban merev elutasításban volt részük, addig a BMK bátran kezdeményező népművelői el­és befogdták őket. Először csak székeket vit­tek le nekik, s ha ez így nem is tűnik valami soknak, min­denesetre mór volt hová le­üljenek, és érezhették, hogy van már helyük valahol. (Rendbontások persze ezután is voltak, és ezek időlegesen meg is osztották az intéz­ményben dolgozókat; párto­lókra és elemzőkre.) A csövesek magatartása egyébként továbbra is eluta­sító volt; csak az előtér me­legét és viszonylagos kényel­mét igényelték, minden más elől elzárkóztak. A BMK népművelői mellé ekkor segítőtársként szegőd­tek az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem bölcsészettudo­mányi karának népművelés szakos hallgatói. Fárasztó, végtelen sok türelmet követe­lő munka kezdődött. Közelebb kerülve, mind mélyebben meg kellett ismerniük ezeket a sehová tartozni nem kívánó, senkivel közösséget nem válla* ló fiatalokat. Hónapok teltek el, mig a népművelőknek si­került elfogadtatniuk magukat a csövesekkel. Munkájuk első eredményei: a még bizonytalan értékű fel­mérések, a rövid, felszínes beszélgetések tapasztalatai, és lassan körvonalazódó szocio- programok. Munkájuk során felhasznál­ták a legko szerűbb technikai, módszertani eszközöket épp­úgy, mint ahogy támaszkod­tak ösztönös, emberi ráérzé­seikre, kapcsolatteremtő kész­ségükre. És, bár még mindig nehezen, de a bizalmat éb­resztő, okos „odafigyelés” ha­tására a fiatalok kezdtek őszintén megnyilatkozni. Hosz- szú beszélgetések indultak. Beszéltek, hisz sokuknak elő­ször adatott meg, hogy vala­ki érdeklődéssel fordult felé­jük, valaki értőn hallgatta őket. Akadozva elmondott vallomásaikból felvillantak és esetenként tragikus súlyt kap­tak a társadalmunkat terhe­lő, és más területeken is je­lentkező problémák. A hagyo­mányos családmodell válság­tünetei, az oktatási intézmé­nyekkel szemben támasztott újszerű és nyomasztóan nagy követelmény, aminek sok eset­ben az iskola nem tud ele­get tenni. Az alkohol mel­lett mind gyakrabban tűnrk fel a narkotikumpótló anya­gok önpusztító felhasználása. Mindezek figyelmét köve­telő, és már felismert prob­lémák. De vannak még fel nem ismert, a társadalom termé­szetes változását, mozgását lappangva követő olyan nega­tív jelenségek, amelyek az egyébként is gyenge, kialaku­latlan személyiséget támadva elindítják ezeket a fiatalokat a társadalom perifériájára sodródás útján. A szocialista SrSS nem ismerhet „elveszett” em­bereket. A csövesek, s így a veszélyeztetett fiatalok száma, ha nem is nagy mértékben, de növekszik. Okos törvények adnak teret és köteleznek egyben ezeknek a fiataloknak a segítésére, de a leírt szó önmagában nem elég. Az egész társadalomnak, de hivatásuk betöltésével elsősorban a nép­művelőknek, pedagógusoknak feladata, kötelessége, hogy tegyenek az értelmetlen hal« lódás, s így a „csövesprobW ma” megoldásáért. Értük velük! Szabados Gábor Régi és új elemek a művelődésben Ä megújulás napjaink egyik alapvető követelménye. Per­sze' fontos volt mindig, hiszen a fejlődést foglalja magában, fejlettségünk adott szakaszá­ban azonban különösen az. Népművelőink, figyelve és megértve a kor szavát, nena véletlenül fáradoznak tevé­kenységük folyamatos meg­újításán, a változó körülmé­nyekhez és igényekhez va­ló szüntelen igazításán. ■ Ojabb és újabb ötletek­kel rukkolnak elő, eddig nem ismert formákat, módszereket ötlenek ki és igyekeznek meg­honosítani. E helyes törekvés mellett azonban nem szabad elfelejte­ni. hogy a húrt fölösleges túl­feszíteni. A közművelődési munka is a régi és az új ele­mek együttes, harmonikus arányán alapszik a legmegbíz­hatóbb eredményességgel. Azaz a régit értelmetlenség el­dobni csak azért, mert nem új. És fordítva is igaz: értelmet­lenség az újat favorizálni csak azért, mert ilyen még nem volt, jóllehet a kutyát sem ér­dekli. Nem feltétlenül szük­séges tehát utánozni másokat, főként nem akkor, ha ma­gunknak vannak még kellően ki nem aknázott lehetőesége- ink. A szükséges megújulási fo­lyamatban mindezekért nem árt, ha gondolunk a XVII. századi népi bölcsességre: „Amit a magad kamrájában is megtalálsz, ne menj azért a szomszédba i” XXX r A közművelők múlt év vé­gi megyei értekezletén Szé- csényben számos hasznos ész­revétel. tanács között hangzott el, hogy intézményeinknek to­vábbra is elsőbbséget kell biz­tosítani a társadalmi csopor­tokra, rétegekre orientált mű­velődésnek. Arról van szó te­hát, hogy a munkások és fia­talok kulturális igényeit, ízlé­sük, szemléletük formálását a jövőben is kiemelt feladatként kell kezelni. A munkások művelődése négy szempontból érdemel fi­gyelmet. Egyik az alapiskolá­zottság állapota, helyzete. A felnőttoktatás ugyanis az el­múlt években fokozatosan visszaesett és tavaly elérte a tíz évvel korábbi mélypontot. Olyan körülmények között, amelyek minden korábbinál jobban követelik meg az egyén tudását, magas fokú ismerete­it. Ugyancsak lényeges tenni­való a szakképzettség fokozá­sa. Nem elhanyagolható, — szórakoztató belső nevelő funkciója révén — az öntevé­keny művészeti mozgalom cél­tudatos, sokoldalú támogatása. S végül: nem feledkezhet meg egyetlen közművelődési intéz­mény sem közönségének szó­rakoztatásáról. Az utóbbi idő­ben ezt a funkciót eléggé mel­lékesen kezelték, s az intézmé­nyek programjaiban a szóra­koztatás rovására túltengett a didaktizmus, az erőszakoltság. Ügy tűnt — nemegyszer az irányítás segédletével —, hogy a művelődés és a szórakozás szembekerült egymással. No­ha nem ellenfelek, hanem na­gyon is egymást kiegészítő, egy tőről fakadó édestestvé­rek. A régi feladatban tehát az új elem, hogy meg kell va­lósítani a szórakozás-szórakoz­tatás egyenjogúságát. Az ifjúságot illetően tapasz­talati tény, hogy összetétele, tudása, magatartása, viselke­dése, gondolkodása — nem is minden szempontból pozitívan — jelentősen megváltozott. A népművelőknek erről tudomást kell venniük. Egyrészt ki kell elégíteni igényüket, másrészt követelményeket kell támasz­tani velük szemben. El kell érni. hogy a kulturális prog­ramok minél élményszerűbben, hatásosabban segítsék elő a fiatalok szemléletének jó irá­nyú formálódását, gyakorta ta­pasztalható értékzavarainak csökkenését, illetve megszűné­sét. A hangsúlyos elem e fel- adatkomlexumban az értékek közötti eligazodásra esik. Bizonyos fokig a korábbinál eltérően kell foglalkozni az értelmiséggel. Egyik oldalról: nagyobb mértékben kell be­vonni őket a közművelődési munkába, másik oldalról: job­ban kell foglalkozni a szó­rakozási-művelődési igényeik kielégítésével. Olyan légkört kell kialakítani — ebben fő­ként a tanácsoknak, munkahe­lyeknek adódik feladatuk —, amelyben hasznosnak érzi ma­gát az egyén és értelmét lát­ja a cselekedetnek. Témánk kapcsán számtalan dologról ejthettünk volna szót, kereteink azonban korlátozottak. Ügy gondoljuk, hogy így is sikerült érzékeltetnünk a lényeget. Egy-egy közmű­velődési munkaterv megfogalmazásakor nem kell „óriási” feladatokra gondolni. Tenni kell azt, amit eddig is — csak jobban, élménytadóbban, a változó követelményekhez, kö­rülményekhez igazodóbban. S ez a „csak" egyáltalán nem semmiség! — ok —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents