Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

Az alsótoknak új ebédlőt vehettek nemrég birtokba. Az étkezés önkiszolgáló jellegű, és egyszerre közel 100 gyermek étkezhet. A képen az új ebédlő. P. T. I. OREGEX VÉDVE Nem bírom már a vénasszonyt! Nehezen lódulnak neki a sorok, mert nem hagy nyu­godni egy mondat. Még leír­ni is nehéz, pedig más mond­ta, csupán idézni kellene. Könnyedén, de mégis hiszem, hogy meggondo’atianul bök­te ki egy fiatalember egy rá­dióriportban: „Inkább vál­lalom a börtönt, de nem bí­rom már a vénasszonyt!” Bár­milyen súlyos egy helyzet, nehéz elképzelni, hogy egy embert simán le lehet írni, mint egy elhasznált leltári tárgyat. Idegent sem, nem hogy családtagot. Nem álta­lánosítható jelenség, de ki tudja azt, hogy hány fejben fordult meg az öregektől való megszabadulás gondolata. Még akkor is, ha nehezen megvalósítható a több gene­ráció együttélése, különö­sen a városban. És valóban, nem is mindig jó. Ám van a dolognak egy másik oldala. Az élet hozta magára maradottság, a súlyos betegség, a számos ok miatt megromlott életkörülmények. És létezik a gyerekek tudatos tehermentesítése, olyan, élétr- forma vállalásával, mely nem az eihagyatottságot, csak a magányosságot jelenti. Emberek ők is, akik már letették, amit kellett, az asz­talra. Pihenésük, védelmük jogos. Csupán mintavétel Valamivel nagyobb az épü­lőt, mint egy családi ház, de külsőleg alig tér el attól. Ta­lán az ovális, zománcozott tábla utal egyedül arra, hogy állami épület. A palotáshal- md öregek napközi otthona. A csend egy pillanatra ijesz­tő, de csak a bezárt ajtó nem engedte ki a zajt. Ez is csak inkább nesz, hiszen a jó ebéd után, a csöndes pihengetés itt már természetes. — Huszonhárom idősebb ember jár ide nap mint nap — mondja Micsutka Ferenc- né. az otthon vezetője — nyolctól délután négyig fog­lalkozunk velük. Valójában 25 férőhelyes az intézmény, csupán haláleset miatt va­gyunk kevesebben. Pedig ne­hezen indultunk másfél éve, mert a közvélemény még mindig menhelynek, szégyen­foltnak tekintette a napközit, pedig ez nagy segítség az öregeknek. A szemléletválto­zást jelzi, hogy a megürese­dett két helyre kilenc jelent­kező van, s ezen túl még tu­dunk négy-öt olyanról, aki rászorulna a segítségünkre. Azt hinné az ember, hogy naphosszat csak ülnek és ül­nek az öregek. Ám megint csak a csendes pihenő vezet félre. — Olvasgatnak, kézimun­káznak, kártyáznak, tévéznek — segít ki gyorsan Micsutka Ferencné —, de voltunk már kirándulni saját pénzünkből is... — Ezt hogy kell érteni? —; No nem abból, amit ha­vonta befizetnek, hiszen az hozzájárulás a napi három­szori étkezéshez, az ellátás­hoz, ezt a nyugdíjuk után állapítják meg és 100 forint­tól 390 forintig terjed, hanem abból, amit különféle , mun­kák után kaptunk. Hulladé­kokból, rongyból, szivacsból, ruhaanyagból, használati tár­gyakat készítettek az ügyes kezek. Jó időtöltés és pénzt is hoz. Sajnos, ezek a hul­ladékanyagok elfogytak, s jó lenne, ha valamelyik cég gondolna ránk. Természete­sen teljesen igyen nem is kívánjuk. Az idős emberek szemmel láthatóan jól érzik magukat, marasztalnak egy kis beszél­getésre, de sietni kell, hogy azt is megtudjuk: aki nem juthat be ide, arról hogyan gondoskodnak. A segítés nem teher A tanácson szívesen adtak információt. Nem dicsekvés­ből és nem szívességből, mert az öregek védelme nem csu­pán feladatuk, de szívügyük. Paiotáshalmon, s a hozzá tartozó Szarvasgedén, Kis- bágyonban nyolcszáznyolc­van körül van a nyugdíjko­ron túliak száma. Az öregek napközi otthonára évente át­lagosan 276 ezer forintot köl­tenek. A házi szociális gon­dozás rendszerét egy hiva­tásos és öt társadalmi gondo­zó segíti, ők 14 idős ember ápolását végzik. Természete­sen ehhez is kell pénz, a ta­nács 74 ezer forintot fordít erre a célra, de két ember­nek biztosít folyamatosan ét­keztetést is. A segély sem jelentéktelen: megközelítő­leg százötvenezer volt az el­múlt évben a rendkívüli jut­tatás (62 főnek), s tizenné­gyen rendszeresen kapnak támogatást. Befejezve, de nem lezárva A számok szárazak. A szándék, akarat és a tett di­cséretes. Ez a példa hivatáso­sok példája. A lakásokba be­látni nem lehet. Annyi ta­pasztalható, hogy fordul a szemlélet: az intézményesített gondoskodást igénybe venni nem szégyen és nem megalá­zó. De ez nem minden. Le­het egyedi eset a bevezető példája. Ám tartani kell at-, tói, hogy nem az. A lelkiis­meret mocorog olykor da a környezet eltakarja hz öre­gek védtelenségét. Csak a tarthatatlan állapotok ke­rülnek időnként felszínre. Pe­dig az idősek védelmének képlete nagyon egyszerűnek tűnik, sőt, közhelynek: egy­szer mindnyájan megöreg­szünk. Zengő Árpád Kulturált vámellenőrzés — fejlődő idegenforgalom Beszélgetés dr, Garamvölgyi Károllyal, a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokával Változatlanul nagy a határállomások forgalma: tavaly 10 millió külföldi és 4 millió magyar állampolgár lépte át az országhatárt. Ez nagy próbatétel elé állítja a vámható­ságokat is. Ezért kerestük fel dr. Garamvölgyi Károly ve­zérőrnagyot, a vám- és pénzügyőrség országos parancsno­kát, arra kérve, hogy értékelje az 1982-es idegenforgalmi év tapasztalatait. ■ — Az idegenforgalommal kapcsolatos ellenőrzés a vám­hatóság tevékenységének 35—40 százalékát jelenti. Ez fi­gyelemreméltóarány! A nemzetközi turizmus persze, sok­kal fontosabb annál, mint, amit ez a százalékarány kifejez. Ez érthető, hiszen az utazók érzékenyen reagálnak minden intézkedésünkre. — Régi igazság, hogy ahol milliók utaznak, ott a vám- és ■pénzügyőrség munkája már a társadalmi közérzetre is kihat. Ma is érvényes ez? — Még fokozottabban, mint korábban, hiszen 1981-ben szigorúbbá vált a vámellen­őrzés. Köztudott, hogy ezt mindenekelőtt a belföldi el­látás biztonságának védelme tette szükségessé. Egyébként hasonlóképp vélekedtek és intézkedtek a szomszédos or­szágokban is. Az alapvető cél továbbra is az, hogy töretlenül fejlődjék i degen f o rg almu nk. Ne legyen viszont csempé­szés, deviza-, valutaüzérke­dés, engedély nélküli pénz- forgalom. Vagyis, nem az utasforgalmat kívánjuk kor­látozni a szigorúbb ellenőr­zéssel. Azért dolgozunk, hogy a valóságos turizmus fejlőd­jék a bevásárlóturizmus he­lyett. — Kedvező változásokra ve­zetett a szigorúbb ellenőr­zés? — Feltétlenül! Szinte meg­szűntek az egy-két napos be­vásárlónak, hosszabb időt töltenek nálunk a vendége­ink, növekedett a szervezett turizmus. Látogatottabbak let­tek szállodáink, a szocialista országokból érkező vendég át­lagosan 40, a tőkésországokból ideutazó turista pedig 29 szá­zalékkal többet költött ná­lunk. A valutabevétel elérte a 270 millió dollárt, illetve a 200 millió transzferábilis ru­belt. Minthogy a külföldi turis­ták hosszabb időt töltenek hazánkban, jobban kinyitják a pénztárcájukat, s végre a valóságos turizmusra helye­ződött a hangsúly. Azt hi­szem, joggal mondhatjuk: ide­genforgalmunk mindinkább rátér a minőségi fejlődés út­jára. Ez a fejlődés persze, azt igényli, hogy tovább javul­jon a vámhatóságok munká­jának minősége. Az átgondol­tabb forgalom- és szolgálat- szervezéssel arra törek­szünk, hogy mérsékeljük, sőt, ha lehet, elkerüljük a zsú­foltságot, s a jelenleginél is kulturáltabban és gyorsabban, de a szükséges pontossággal1 és biztonsággal dolgozzunk. Hatékonyabbá akarjuk tenni az utazók körében az infor­mációs munkát, ezen belül az érvényben levő deviza- és vámrendelkezések szélesebb körű propagandáját. Persze, az idegenforgalmi vállalatok­nak is alaposabban ismerni­ük kell a vámrendelkezése­ket. Általában: még jobban összehangoljuk a munkát a határőrséggel,' az útügyi és az idegenforgalmi intézmé­nyekkel. — Hogyan alakult a sza­bálysértések száma a korábbi időszakhoz képest? — 1982-ben csökkent a felderített vám- és deviza­szabálysértések és bűncselek­mények száma és értéke. Ez örvendetes fejlemény, hiszen meggyőzően bizonyítja: az emberek nagy többsége való­ban azért utazik hazánkba, hogy pihenjen és élmények­kel gazdagodjék. Az idegen­forgalom egy része nálunk szükségszerűen tranzitjellegű Vannak, akiknél hamis pénzt találunk, sőt a kábítószer­csempészés is előfordul. Ar­ra törekszünk, hogy az or­szágot megvédjük ettől a ve­szélytől. Erre köteleznek ben­nünket a szigorú nemzetközi megállapodások is. — A nemzetközi gazdasági kapcsolatok azáltal is gazda­godnak. hogy egyre több ma­gvar állampolgár vállal mun­kát külföldön és mind több külföldi dolgozik hazánkban. Miképp érezteti ez a hatását a vám- és pénzügyőrség mun­kájában? — A külföldi munkát vál­lalók csomagjában levő árük vámkezelése részben azonos a turistákéval, másrészt vi­szont sajátos vámszabályok az irányadók. Természetes, hogy a vámhatóság ebben is együttműködik az ellenőrzés­ben érdekelt szervekkel. Kernelem, hogy 1983-ban is intenzíven fejlődik a nemzet­közi idegenforgalom, s ezt mi is segíteni tudjuk. ha javítjuk a vámkezelés és -el­lenőrzés tárgyi, szervezési és személyi feltételeit. Például azzal, hogy új határállomá­sokat adunk át, korszerűbb ellenőrzési eszközöket alkal­mazunk. általában: még kul­turáltabbá tes.szjik a vám­munkát. Meggyőződésem, hagy ezt a turisták milliói is ér­zékelni és értév“1ru fogták. Wiesel Iván Jön a hideg lézer Mind ez ideig elképzelhetetlen volt olyan lézersugár, amely ké­pes lenne arra, hogy néhány per­cen belül elvágjon a szemben néhány „tartószalagot”, és utána a retina (amely e mikroszko­pikus tartószalagoktói elválni ké­szül) normál állapotába kerül­jön vissza. Néhány másodpercig tartó külső lézeres beavatkozás (korábban, hagyományos mód­szerrel ez a műtét legalább más­fél órát vett igénybe) egyik új lehetősége annak a lézersugár­nak, amely oly nagy érdeklődést keltett a San Franciscóban meg­rendezett XXIV. nemzetközi szemészkongresszuson. A lézersugár új generációjáról van szó, amelynek sajátos jel­lemzői lehetővé teszik alkalma­zását a szürke- és a zöldhályog, műtéteknél és a retinaleválás megelőzésében. A korábban alkalmazott lézer­től eltérően, amely termikus ak­ciót fejt ki, az új lézersugár „hideg”, sebessége rendkívül nagy (a másodperc billiomodik része), »mechanikus” hatása folytán a műtét heg nélkül vég­ződik. Szécsényi horgászmérleg Az elmúlt évben a szécsé­nyi horgászok több mint száz mázsa halat fogtak ki. A Pe­tőfi Egyesület tagjainak 6 090, a II. Rákóczi Ferenc Egyesü­lethez tartozó horgászoknak 4 067 kg hal akadt a horogra. A pálmát, hevesebben a leg­több halat Mizsák László vit­te el 208 kg-os összteljesít­ményével. Dóbrei Róbert hor- aásztdrelmét 184 kg kifogott hal igazolja. A jelképes dobo­gó harmajdik fokára Kovács Ilyen szokott lenni a táj feb­ruár elején Salgóbányán. A hó jótékonyan fehérbe borítja a KISZ Nógrád megyei bizottsá­ga politikai képzési központja épületeinek tetejét, a gondo­san ápolt udvart. Az éppen to­vábbképzésen levők legszíve­sebben síléceket csatolnának lá­bukra, hóembert építenének. A néhány óra szabad időből bi­zonyára erre is futja. Miklós László, a KISZ-iskolaként em­legetett intézmény vezetője, a korábbi esztendők havas hó­napjaira gondolva, némi nosz­talgiával tekint ki az ablakon. Csend van, csak valamelyik tanteremben a módszertani foglalkozáson vitatkoznak a titkárok. — Nagyon komolyan veszik az itt töltött heteket, napokat az ifjúsági mozgalom vezetői — jegyzi meg Miklós László és arról a felelősségről beszél, amely nélkül az iskola aligha tudta volna, vagy tudná betöl­teni szerepét. Mi ez a szerep? Először is Nógrád és Heves megyék újonnan választott if­júsági vezetőit itt készítik fel a leendő feladatokra. Munkás- fiatalokat, tsz-ben dolgozókat, diákokat fogadnak, s igyekez­nek munícióval felszerelni őket, hogy munkahelyükön, a falvakban, az oktatási intéz­ményekben pezsgőbb legyen az »lapszervezetek élete. Vezető­NYITOTTABB VITAKÖRÖK „Hatni szeretnénk a fiatalokra..." két, propagandistákat nevel­nek... — Ami az elmúlt esztendőt illeti, elégedettek lehetünk. Ügy vélem. hogy a megye KISZ-alapszervezeteiben sike­rült nagyobb zavarok nélkül áttérni a politikai képzés új rendszerére. Saját bőrünkön érezzük, hogy az elmúlt esz­tendőkben megnövekedtek az if­júság körében végzett eszmei­politikai nevelő munkával szemben a követelmények. Persze nagyobb a fiatalok le­terheltsége is.- Ki túlórát vál­lal, gazdasági munkaközösség­ben dolgozik, ki a több sza­bad idejét utazással, sportolás­sal tölti, azaz kevesebb idő alatt kell a fiatalokat érintő kérdésekre választ adni. Az a törekvés, hogy a KISZ-tag ezt a választ elsősorban és idejé­ben ott kapja meg, ahol dol­gozik, tanul, él... — Adottak hozzá a lehető­ségek? — Vannak kialakult for­mák, s ezek a korábbitól job­ban megfelelnek az igények­nek. Nem célunk például, hogy előírjuk az ifjúsági vitakörök­ben miről, mikor folytassanak eszmecserét. Nyitottabbá vál­tak a téma megválasztásában, több lehetőséget és persze több felelősséget is kaptak. így az­tán a foglalkozások egyre in­kább vitával telítődnek, érde­kes előadások hangzanak el. S nem utolsósorban: felké­szült, a téma megválasztását befolyásolni képes, a témában jártas propagandisták tartják kézben ezeket az összejövete­leket — válaszol a képzési központ vezetője. Persze akadnak azért gon­dok is, ’ mint kiderül a beszél­getésből. Olykor a vitát a fia­talok körében még provokál­ni is nehéz. Máshol az időhi­ány „pergeti” az eseményeket, elvétve előfordul érdektelenség is, vagy éppen a témát válasz­tották meg rosszul. A politi­kai kéozés hatékonyságát itt- ott a kiforratlan módszerek is gátolják. Az azonban bizonyos, hogy a Kiváló ifjúsági vitakör pályázat kiírása termékeny ta­lajra talált, s elsősorban a jó vitaköröket ösztönözte szín­vonalasabb munkára. — Azokat a fiatalokat, akik itt Salgóbányán töltenek el két-négy hetet, az alapszerve­zeti élet irányítására készítet­tük és készítjük fel, figyelem­be véve a rétegsajátosságokat is — jegyzi meg, miközben — visszatérően — pár percre kénytelenek vagyunk a beszél­getést felfüggeszteni. Hiszen csörög a telefon, egy-egy hall­gató kukkant be kérdésével, időpontot kell egyeztetni a jö­vő heti előadásra... — Kialakult a KISZ politi­kai képzésének idei program­ja. Van benne valami válto­zás? — Továbbra is legfontosabb feladatunk, hogy az alapszer­vezetekben végzett eszmei-po­litikai nevelés szolgálja a párt XII. és a KISZ X. kongresszu­sa határozataiban megjelölt célkitűzések végrehajtását. Egyszerűbb nyelvre lefordítva: a fiatalokat sokféle hatás éri, s a fiataloknak csak egy része tagja az ifjúsági szervezetnek. Szeretnénk viszont hatni min­den megyénkben élő fiatalra, minél szélesebb körben megér­tetni és elfogadtatni a párt politikáját, annak megnyerve mozgósítani őket a végrehaj­tásra. Igyekszünk arra bíztatni a fiatalokat, hogy bátran mondják el véleményüket kör­nyezetük dolgairól, példásan teljesítsék kötelezettségeiket. Megjegyzi, ehhez kell a szí­nes, változatos képzési forma. Olyan alkalmak, mint például a megyeszékhelyen is több al­kalommal megrendezett pop­klubok, módszervásárok, poli­tikai kaszinók, melyek hozzá­járulnak a tömegbefolyás nö­veléséhez. A fiatalok igénylik a rendszeres és tárgyilagos tá­jékoztatást, ezt nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. — Propagandamunkánkban jobban kell számolni az élő szó erejével, az egyéni meg­győzéssel. Hiszen a munkakö­zi szünetben, vagy a kőműves­állványon is egyaránt tisztázni lehet kérdéseket. De csak ak­kor, ha a KISZ-tag, ifjúsági vezető felismeri ennek fontos­ságát, ha képes felsorakoztatni érveket, ha munkájával tiszte­letet vívott ki az adott közös­ségben — mondja Miklós László. Lassan beesteledik. A tan­teremben véget ért a foglal­kozás, vacsorához készülődnek. A politikai 'képzési központ vezetője még nem pakolja ösz- sze az asztalán fekvő jelen­téseket. módszertani segéd­anyagokat. A napnak még nincs vége. István állhatott fel. Ö ugyan­is az elmúlt évben 162 kg horgászzsákmánnyal térhetett haza. A halfajták közül a ponty került legtöbb alkalommal szárazra. Több, mint 60 má­zsa. Az Ipolyban, nem éppen honos amurból a horgászok 3 kg-ot fogtak ki. A saját vi­zeken — Ipolyon, mestersé­ges sóderbányatavon, a vár­kerti tavon — a szécsényi horgászok 8 738 kg halat emeltek ki a vízből. Az idegen horgászok is szí­vesen látogatják a szécsényi - ek „vadász”-területét. Termé­szetesen nekik napijegyet kell váltani. Hogy a horgászok az idén sem maradjanak fogás nélkül, arról telepítéssel gondoskod­tak. Tátraszéplaki Ede, a szá- csényi II. Rákóczi Ferenc Horgász Egyesület titkára el­mondta, hogy tavaly novem­berben Nógrádszakálnál az Ipolyba 20 mázsa horogérett pontyot telepítettek. Szécsény- től nyugatra 40 mázsa hason­ló méretű ponty került az Ipoly vizébe. Az egyesület jó­voltából 15 mázsa 40—60 cm- es csuka úszkálhat a határ menti folyóban. Az előnevelt süllőkből 15 ezer darabbal gazdagították haláílományu-; (M. Sz. Gy.) kát. (Sz. F.) NÓGRÁD — 1983. február 15., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents