Nógrád, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
TEMPRESS-tervek Bemutató előtt a „Csodarokolya” Száz év a színpadon: Az ember tragédiája A Magyar Színházi intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum nemzetközi vándorkiállítása Az elmúlt évben összesen mintegy 100 előadást tartott Nógrád megyében az UM. Salgótarjáni Öblösüveggyár „Kossuth” Művelődési Házának amatőr színjátszó együt- tése. a TEMPRESS játékszín. Az együttes reoertoárjában főként gyermekműsorok szeretteinek, így nem csak művelődési házakban, de iskolákban és óvodákban is' gyakran vendégszerepeit a csoport. A sajátos profilt kialakított együttes terveiben — új vonásként — Nógrád megyében élő „toliforgatók” írásainak színpadra állítása szerepel, illetve megyei szerzőket szándékoznak felkérni gyermek- műsorok írására. E dicsérendő kezdeményezés első eredménye hamarosan a közönség elé kerül. A TEMPRESS játékszín február végén mutatja be Erdős István „Csodarokolya” című kétrészes zenés mesejátékét. Molnár Ernő — a Csoport művészeti vezetőjének — rendezésében. A TEMPRESS számára írt meséhez szervesen illeszkedő dalbetéteket az együttes zenekarának tagja, Gyurcsik László komponálta. Ritka, és közművelődési szempontból hasonlóképp üdvözlendő „fegyvertény”, hogy a mesejáték szerepeire ezúttal Salgótarján másik rangos öntevékeny művészeti csoportjából, a Kohász Művelődési Központba® működő „Petőfi” színjátszó szakosztályból is felkért színjátszókat a TEMPRESS, A „Csodarokolya” főhőseit — Fűz Katát és Káplár Gergőt — egyébként Bazsó Erzsébet, illetve Csaba Péter alakítja. A hónap végén tartandó szakmai bemutatót követően, mindenekelőtt a 4—14 éves gyermekközönség érdeklődésére számíthat a produkció. Képünk az előadás próbáján készült: a három vándormuzsikus (Csatlós László, Gyurcsik Péter és Rozgonyl László). (Gyurkó) Madách Imre leveléből:... Írtam egy költeményt, melyben az Uten, az ördög, Adám, Luther, Danton, Aphrodité, boszorkányok s tud)' isten, mi minden játszik; kezdődik a teremtéssel, )átszik az égben, az egész földön, az űrben...". Ez a mű Az ember tragédiája. e. múlt század nagy romantikus emberségkóltemé- nyei közé tartozik s világhírre jutott. Először éppen száz éve, 1883. szeptember 21-én vitték színre s 90 éve mutatták be először világszinpa- don Ebből az alkalomból Száz év a színpadon; Az ember tragédiája címmel a Magyar Színházi Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum közösen kiállítást rendez, amelyet az év során Európa városaiban mutatnak be. A tárlat a drámai költemény százesztendős pályafutását mutatja be a hazai és a világszínpadokon. Elkészült a kiállítás forgatókönyve. Eszerint közvetlenül a Tragédia színpadi bemutatását szolgálja majd a szófiai tárlat (Bulgáriában ugyanis eddig még nem játszották Madách művét), valamint az NDK-beli weimari és berlini kiállítás (itt 1940 óta nem volt műsoron). A vándorkiállítás egyébként egy példányban készül, orosz, német. cseh, lengyel, bolgár és szerb-horvát mutációban, egységes képdokumentum- és tárgyanyaggal, A kiállítást, ahol erre mód nyílik kiegészítik helyi vonatkozású anyagokkal is. A színháztörténeti kiállítás Madách Imre életéről, koráról és más műveiről csupán nagyvonalakban tájékoztat, elsősorban a Tragédiát mutatja be ennek világszínpadi pályafutását és fordftástörté- netét is. Eszköztára igen gazdagnak ígérkezik, a rendezők a színháztörténeti kiállítás minden eszköztipusát fölhasználják, többek között; színlnpokat, rendezőpéldányi lapokat, műsorfüzeteket, jelenetképeket, színész és színészábrázolásokat stb. szerepeltetnek. Az anyaggyűjtés igen sok hazai közgyűjteményre kiterjed. Ezek közé tartozik a Magyar Színházi Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeumon túl az Országos Szécsényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum. Történeti Képcsarnoka, a Nemzeti Színház jelmeztára, megyénkből, a salgótarjáni Nr.grádi Sándor Múzeum é3 a balassagyarmati Palóc Múzeum. Ezentúl, Prágából, Varsóból Bécsből, és Újvidékről is kaptak anyagot a rendezők. A kiállítás 37 tablóból, hat üvegvitrinből és 20 kiegészítő elemből áll. A kivitelezési és szállítási költségeket a Művelődési Minisztérium fedezi. Amikor azt mondjuk, hogy irodalmunk Az ember tragédiájával van leginkább jelen a világirodalomban, ez nemcsak a mű fordításának nagy számét és elterjedtségét jelenti. Madách művét a szinrevi- tel is jelentős mértékben népszerűsítette, hiszen eddig a hazai és a külföldi színpadokon több mint ezerszer mulatták be Moszkvától Londonig. Természetesen értelmezése is Igen változatos mind a hazai mind pedig a külföldi előadásokon. A készülő nemzetközi színháztörténeti vándorkiállítás hatalmas anyagot vonultat fel a Tragédia pályafutásáról, tovább népszerűsítve ezzel Irodalmunk e nagy alkotását. A tervek szerint az év második felében bemutatják majd Moszkvában, Weimarban, Berlinben, Prágában, Varsóban. A tárlatot Kerényi Ferenc rendezi, aki a forgatókönyvet is írta. Tervezés és grafika: Gádor Emil Zsolt. Zenei szerkesztő: Palásti Pál. .Tel mezrekonstrukció: F. Dózsa Katalin és Kralovánszky Mária. Fotóreprodukciók: Vass Kálmán. Makettek: Bakó József. T. E. Akit a közönség szívébe fogadott, azt már nem felejti el! Kérdezz-felelek Máté Péterrel Effel, a karikaturista Efl'cl portréja 75 éve, 1008-ban született Francois Lejeune, művésznevén Jean Effel francia karikaturista, Európa legnépszerűbb rajzolóinak egyike. A karikatúra századunkban, ha veszített is a XIX. században betöltött közéleti szerepéből, az újságok és folyóiratok révén a tömegek felvilágosításának és hangulati befolyásolásának fontos eszköze maradt. Az autodidakta J. Effel sajátos ízű, kissé naiv, de rendkívül szellemes és találó gúnyrajzaival, amelyek haladó szemléletéhez híven, a francia baloldali lapokban jelentek meg évtizedeken keresztül, hathatósan hozzájárultak a francia polgárok világnézeti neveléséhez. Több mint tízezer rajza közül —, amelyek először a France Soir-ban a L’Expressben, a L’Humanité-ben, a Francia Kommunista Párt lapjában és a Les Lettres Fran- caises-ben láttak napvilágot — sok önálló kötetben is megjelent, világszerte ismertté tette nevét. Mesekönyveket is illusztrált realista, a naiv művészek elbeszélő modorához közelálló felfogásban. Rajzalbumainak csattanós humorú szövegét is maga írta. A csúfondáros, szkeptikus, mégis lírai előadásmód a velős képaláírással feledhetetlenné teszi munkáit, köztük a nálunk is több kiadásban megjelent Az ember teremtése (1956.), Ádám és Éva (1956.), A kis angyal (1957.), Amikor az állatok beszéltek (1957.), Ádám és Éva szerelme című könyveit, melyekben korunk minden hagyományt kétkedéssel fogadó embere számára írta át a Bibliai történeteit megértő humorral, feledhetetlen kedvességgel. Kifigurázta a világ teremtését is. Az Isten nagyszakál- lú öregember képében tudálékosan mondja a két bámészkodó kisangyalnak: „A levegő két rész hidrogén és egy rész oxigén. Ebből közkedvelt koktél lesz, meglátjátok”. Az eső teremtéséhez ezt írta: „Ahhoz, hogy a vízből felhőket gyárthassunk, szükséges egy habverő”. A bányák úgy jöttek létre, hogy egy földgömbbe vájt feneketlen lyuk előtt az angyalokra ráparancsolt: „A szenet hordjuk le a pincébe, gyerekek!” A francia történelmet is át- költötte az 1971-es Képes francia történelem című művében. Fasizmus elleni karikatúrasorozata a De la Rocque ezredes (1953.) Politikai kari,Salgótarjánban járt és a Bányász Kai tárházban énekelt Máté Péter. A nemzetközi hírű, itthon már „klasszikusnak” számító „dalnok”, zeneszerző, szövegíró hatásos műsort adott, majd learatván a tapsot válaszolt kérdéseinkre. — Tudja, milyen kultúr ház ez, ahol énekelt? — Hogyne. Bányász kultúrotthon. — Mit jelent marjának az, hogy bányász? — Az egyik leginkább tiszteletre méltó foglalkozás. Sok veszéllyel, erőfeszítéssel jár. És nagyon fontos az országnak, amit végeznek. — Járt már bányában? — Igen. Tatán. De még kö- lyökkoromban, iskolai tanulmányi kiránduláson. Az már régen volt. De azóta Is találkoztam bányászokkal. Tizenhat éve vagyok a szakmámban, és sokszor adtam bá- nvászoknak műsort, kimondottan bányásznapokon is. Rengeteg rendes embert ismertem meg közöttük. Mondják, Máté Péterről, hogy néha talán túlzott átéléssel adja elő a számait. — Én nem érzem ezt a túlzást. Nem szeretem az érzel- mességet, magát az érzelmes... n é k NÓGRÁD - 1983. február 13., vasárnap 4 ♦ t Tökfllkó! Hagyod magad kifúrni egy ilyen remek helyről katúrája napjaink eseményeit magyai*ázzák pártos állásfoglalással. Munkásságáért a Béke-világtanács 1953-ban aranyéremmel tüntette ki, 1964-ben pedig megkapta a nemzetközi Lenin Békedíjat. Eiffel 1982-ben hunyt el. Brestyánszky Ilona ség szót sem. Távol áll tőlem a szentimentallzmus. Az viszont igaz, hogy átélem a számaimat. Mert elhiszem azt, amit megírok. Észreveheti, hogy nem csak a szerelemről szólnak a számaim. Viszont ami a szerelemről szól, azt mélyen átélem, mert a langyos szerelem — hamis. — Másfél évtized ezen a pályán elég idő hullámhegyekre, hullámvölgyekre. Most éppen hol tart? — Fönt érzem magam. Jó éveim a mostaniak itthon is, külföldön Is. Nem mintha hajlamos lennék az elégedettségre, mert az elégedettség állott pocsolya, ami konzervál — Külfölddi sikereiről itthon ,.csak” a szakma hall. — Jobbára szerzői sikerek ezek. Szerzőként jutok el a külföldi közönség elé. Vannak befutott számaim a Szovjetuniótól az NSZK-lg számos országban. Olyan persze, mint az „Elmegyek...”, r-kán jön össze, ahhoz szerencse is kell. — Van-e mód arra, hogy egy sztár évtizedeken át „fönt” legyen? — Nehéz eldönteni, hogy az ember mennyit adjon fel, és mennyit őrizzen meg eredeti stílusából. Vannak, akik azt állítják, hogy egy idő után törvényszerű a „csillaghullás". De erre ellenpélda a Vámosi meg' a Zárai. Amikor én kölyök voltom, ők a csúcson álltak. Aztán jött tíz rossz évük. És most megint jól megy a bringa. Kinek van annyi pla- tinalemezük, mint nekik?... A tanulság ebből az, hogy aki egyszer sztár volt, az örökre nem tűnik el. Akit a közönség egyszer a szivébe fogadott, ahhoz nem lesz hűtlen. Nem annyira feledékeny a közönség, mint azt né- hányan beállítják. — Érdekelne még, hogy Nógróő megyéhez milyen élmények fűzik? — Nem tudnám megszámolni hányszor adtam már itt műsort. A megyében is, és Tarjánban is. Most, ezután a fellépés után Kazárra megyünk. Mikor ezt hallottam egy pillanatra összetévesztettem a falut Kozárddal. Ott akartam parasztházat venni évekkel ezelőtt. Mire leutaztunk, addigra már elkelt. Sajnáltuk,' mert nagyon szép a környék. Ennél korábbi élményeim is vannak Az ötvenes években többször is nyaraltam Nóg- rádkövesden. Apám akkor óta volt főkönyvelő — a kőbányaüzemnél. Molnár Pál Ahogy bejön a szobába, húzza maga után a kispárnát. Huzat persze nincs rajta. Már korábban megmagyarázta mind a két év és hét hónapjával, hogy: — Tudod, itt nagyon meleg van. Minek neki kabát? Szóval bejön. Borzas Áll az ajtóban. — Olvasol? — Olvasnék. — Nék? Leteszem a könyvet, fölkészülök a csatára. — Most nem olvasok, mert nem hagysz. — Nem hagylak? — Nem. — De csak itt állok az ajtóban. — Mezítláb, mint mindig. — Azért nem olvasnék? — Nem te én. — Mit ite? — Én olvasnék, le olvasnál. — De én nem akarok olvasni. — Én igen. — De nem hagylak? — Nem. — Pedig csak állok mezítláb. — Igen, és ez baj. — Hogy nem olvasok? — csavar ravaszul a dolgokon. — Az még nem baj — nézek szomorúan a széttépett Fényes Adolf-albumra amit egy évvel ezelőtt elolvasott. — Akkor az a baj, hogy te olvasnék. — Nem kisfiam, én olvasnék. — Kát olvass. — De nem hagysz. — Tudom — mondja bölcsen. — Biztos a papucs miatt. — Először is miattiad nem tudok olvasni, másodszor pedig nincs rajtad papucs és megfázol. — Tudom — mondja és fölmutatja a hüvelykujját. — Először is papucs, másodszor. — Hát... — Ha kihozom a papucsom a másik szobából, akkor olvasol? — Nem hiszem — mondom a hátának, de a következő pillanatban már megint ott áll az ajtóban, egy pár papuccsal magasabban. — Nincs kedved? — billenti félre a fejét. — Mihez? — Az olvasnékhoz. — Nézd... — kezdem. — Mit? — Figyelj rám... — Jobban? — így is jő. így szokták mondani azt, amikor az ember olvasni szeretne, de a fia nem hagyja, hogy olvasnék. Érted? Máképpen úgy is lehet mondani, hogy olvasni szeretnék. — Akkor miért nem azt mondod? — Mert így is lehet mondani. — Nekem is? — Neked is. — Nék mondja — Mit csinálnál7 — Hát... nék. — Mit?, — Csak.. .nék. Valamit. — És azt hogy kéne? — így — mondja, és fölmászik az ölembe. — Itt fogok nékni az öledben amíg te olvasol aztán elmegyünk sétálni. Jó? Hortobágyi Zoltán
