Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-09 / 7. szám
I ATLÉTIKA: Gondolatok egy szakosztályi értekezleten tott számot a szécsényi atlétikai szakosztály vezetője Istók Ferenc, az évet értékelő szakosztályi értekezleten. Mindössze négy serdülő versenyzőjük ért el minősítést. Rigó Gábor ezüst, Tőzsér Katalin, Görög Édua, Bagi Anikó a bronz szintet teljesítették. Még az a tény sem billenti pozitív irányba az egyesület teljesítménymérlegét, hogy megyénkben a D-kategóriájú szakosztályok közötti versenyben a második helyen végeztek. Egy biztos, ennél több van ebben a szakosztályban! Mi lehet az oka a soványka eredménynek? Kétségtelenül '„besegített” az utóbbi évek leggyengébb eredményébe, amit a vezető edző fejtegetett a szakosztályi értekezleten, nevezetesen, hogy hiányzott a fiatalokból a kitartás, a szorgalom. Könnyen feladták. Egy-egy nehezebb „akadály előtt” megtorpantak. Egy éve 19 serdülő versenyző és 39 gyermckatléta kezdte el az edzéseket. Ahogy múlt az idő, úgy csökkent az edzéseken rész vevők száma. „Volt olyan edzés amit nem tudtunk megtartani, mert nem veit kinek’’ állapította meg keserű hangon a vezető edző. A beszámolót hallgatva a tizenéves gyermekeket figyelve tudja isten én valahogy meg tudtam bócsájtani az ifjú atléták „bűnét mármint azt, hogy elmaradtak az edzésekről. Nem szabad elfelejteni, hogy végtére is még gyermekek, akik szeretnek játszani, akik megtorpannak az akadályok előtt. Olyanok, akik még nehezen látják a ma izzasztóan nehéz edzéseiben a holnap sportsikereit. Gyermeki mivoltukból adódik, hogy megfeledkeznek magukról; sokszor a nehezebb, fárasztó edzések helyett, a könnyebb szórakozást, a játékot választják. Ilyenkor lenne nagy szükség a szülők, a társak biztatására, jó tanácsára; az edző gyógyító hatású beavatkozására. Csakhogy egy olyan szakosztályban, ahol az edzik a szakosztály mindenesei, mert nincs szakosztáiyvezetés, épp erre a fontos sportpedagógiai tevékenységre nem jut idő. Valahol itt van, helyesebben volt a szécsényi atlétikai szakosztály „rákfenéje”. Remélhetően csak volt, mert a szakosztályi értekezleten beiktatták a szakosztály új elnökét Ora- vecz Péter személyében. Az új szakosztályvezető jól tudja, hogy a nagyközségben komoly hagyományai vannak az atlétikának. Korábban, amikor ő maga is versenyzett, Szécsény- ben szebb napokat élt át a sportok királynője. De nem is kell olyan messzire visszamenni, még 1979-ben is 18 minősített versenyzője volt a szakosztálynak. Az értekezlet légköréből, az elnök „székfoglaló” beszédéből érződött, hogy Széesény- ben valami elkezdődik. A szakosztályi vezetés biztosítani akarja az edzők számára a nyugodt, tervszerű szakmai munkához a hátteret. Erőteljesebb kapcsolatot akarnak kiépíteni a szülőkkel, az oktatási intézményekkel. A tartalmasabb, jobb munka egyik alappilléré, hogy az új szakosztályvezetés jól látja helyét, szerepét megyénk atlétikai életében. Foglalkozni a szécsényi és a környező települések fiataljaival, a tehetségeket, a legjobbakat továbbadni a megye két kiemelt szakosztályába. Az elmúlt év gyenge teljesítményéből mindenképp kiemelkedik Kőmi yes Éva tért nevelő gyermekcsoportja, amely az utánpótlást biztosítja. A négy minősítést elért versenyző is az ő neveltje. Hogy ebben az évben 30 serdülő atlétája van a szakosztálynak, az a gyermekcsoport életre hívásának köszönhető. Gonda Pál, az egyesület elnöke elmondta, hogy a kiemelt szakosztályok között szerepelnek az atléták. S/écsényben valami elkezdődött. Hogy mérföldkövet jeleni-e ez a szakosztályi értekezlet a nagyközség atlétikai életében, arra a jövő adja meg a választ. Egy már most tény: jobb szervezeti keretek között, nagyobb létszámmal kezdhetik el munkájukat. Az edzőtrió, Istók Ferenc, Dropcsa László, Kőmives Éva. A többi már rajtuk, a versenyzőkön és a vezetőségen múlik. — Szcnográdi Ferenc — Nagy sorozat előtt a MAFC A magyar férfi-kosárlabda- sportot már csak a MAFC képviseli az európai kupák fináléjához közeledő szakaszában. A műegyetemisták a KEK-ben a legjobb nyolcig jutottak, s két vesztes idegenbeli találkozó után január 11. és 25. között három ízben is neves külföldi csapatokat fogadnak Budapesten a középdöntő csoportküzdelmei soréin. Ebből az alkalomból a klub éS a szakosztály vezetői Péter- falvi Lajos elnökkel és Orbán Márton edzővel az élen bemutató edzésen, majd azt követően baráti hangulatú beszélgetésen látták vendégül a sajtó képviselőit. Egyúttal a hazai kosárlabdázás egyik hagyományos fellegvárának életéről, gondjairól is tájékoztatták az újságírókat. A MAFC mintegy hatmillió forintos évi költségvetésből gazdálkodik, s ebből 240 ezer forint jut a kosárlabda-szakosztályra. Tavaly azonban másfél millió forintra rúgtak a kosarasok kiadásai, s a különbséget saját erőből kellett fedezniük. Köztudott, hogy a főiskolásklubok nem tartoznak a tehetős egyesületek közé, így nagyon jól jön a régi egyetemistáktól, egykori MAFC-osoktól kapott erkölcsi és anyagi segítség. Az egyesület igazolt sportolóinak egyharmada kosárlabdázó, így érthető, hogy kiemelt helyet foglal el a szakosztályok között a kosárlabda. A különböző korosztályú bajnokságokban tavaly nem kevesebb, mint 30 csapat indult a MAFC képviseletében, közel 500 a műegyetemista kosarasok száma. Ami a közelgő KEK-mérkő- zéseket illeti: két összecsapáson már túlvan a MAFC. Pozsonyban az Inter Bratislaví- tói 10:—68, Lyonban az Asve.l Villeurbanne csapatától 85—73 arányú vereséget szenvedett. így nem lehet már vérmes reménye a továbbjutást jelentő első -két hely valamelyikének „ megszerzésére. Orbán Márton edző szerint a sportcsarnokban sorra kerülő bárom hazai találkozó közül legalább egyet, vagy kettőt szeretnének megnyerni. Ezek az esetleges részsikerek — várhatóan nagy közönség előtt — segíthetik a magyar kosár labdasport egészét is. A három budapesti KEK-taiálkozó színhelye a sportcsarnok. Időpontjaik a következők: január 11. 17,30 óra: MAFC —Olimpija Ljubljana (jugoszláv!, január 18. 17,30 óra: MAFC —Asvell Villeurbanne (francia), január 25. 17.30 óra: MAFC —Interslovan Bratislava (csehszlovák). Ökölvívás Nem esünk kétségbe... A Népsport január 7-én „Nem szabad gorombán kezdeni” címmel cikket közölt az ökölvívókról, illetve a válogatott keret felkészüléséről. Ebben bő terjedelemben foglalkoznak az egykori salgótarjáni öklözőkkel, s mi több, a cikk szerzője felteszi a kérdést: mi lesz a Salgótarjánnal? Szabó János, az STC ökölvívó-szakosztályának technikai vezetője keresett fel bennünket, s tett nyilatkozatot. — Előrebocsátom, hogy a Népsportban megjelent írás igen tárgyilagos, s maga a szerzője Jakab József személyesen is jó barátom. De mindjárt azt is kijelentem, hogy nem esünk kétségbe, hiszen további megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy Salgótarján ökölvívó- sportja ismét fellendüljön. Igaz, hogy az ötödik ászunkat igazolta le a Dózsa, nemrégen a Budapesti Honvéd kapott, — mint a cikkben is említve van, — három ászt; Révai Györgyöt, Botos Tibit, Hranek Sándort. A Zalka Honvéd Varga János személyében II. osztályú versenyzőt igazolhatott az STC szakosztályából. Ilyen előzmények után jogos az a megállapítás, hogy korábban bombaerős szakosztály voltunk, de jogos a kérdés feltevése is, hogy mi lesz Salgótarjánnal? De szeretném azt is elmondani, hogy mi mindig szívesen segítettünk a Budapesti Honvédnak, a Dózsának, hiszen évek óla szoros, jó barátság fűzi össze a három szakosztályt, igazi sportbaráti kapcsolat van Ba- dari Tiborral és Keiner Ferenccel. Olyanok nékünk, mintha testvérek lennénk és én ebben látom a magyar ökölvívás, jó szellemé^. Salgótarján a magyar ökölvívásban a múltban is, a jelenben is szerette és szeretni is fogja a jó ökölvívókat. Több mint három évtizedes szolgálatom alatt több hullám jelentkezett szakosztályunkén. Volt néhány erős, kiemelkedő, s ez idő alatt jó ökölvívókkal gazdagítottuk az egyetemes sportot. Csak néhány versenyzőt említek, mint Szerémi, Vanó, Csonka, Surján, Bibók, Balcza, Oláh Sándor. Ugye milyen jó hangzású nevek. A második hullámban Botos András, Botos József, Botos János, vagy most épp a harmadik hullámban Révai György, Farkas Sándor, Botos Tibor, Hranek Sándor. Valamennyien magyar bajnokok, a saját súlycsoportjában. Arról is szeretnék szólni, hogy 1981-ben Botos Tibor, tavaly Hranek Sándor volt az ország legjobb ökölvívója. Hogy mi lesz veled Salgótarján? Szeretném elmondani, hogy az edzői feltételek biztosítottak. A jövő nevelése is az ambíciós vezetőkön múlik. Lelkes, nyolcvan ökölvívó-palántánk van, sőt a két kihelyezett szakosztályunk Nagybárkányban és Kistere- nyén is az utánpótlást biztosítja. örül a szívem, amikor a termet ez a sok fiatal betölti és éppen az ő lelkesedésük ad erpt a jövőbeni munkánkhoz. ‘Segíti tevékenységünket, hogy Papp László mellett ma már rendszeresen meglátogat bennünket az OTSH utánpótlás-vezetőjé, hiszen ebben is azt látjuk, hogy az utánpótlás nevelése a sportvezetőknek egyik legfontosabb feladatuk, célkitűzésük. Ezzel is a magyar ökölvívást kívánjuk segíteni. Papp Zoltán a Magas-Tátrában A magyarországi rossz hóviszonyok mellett Papp Zoltán, az STC sprintbajnok sílövője nem tud készülni hazai környezetben a nagy nemzetközi versenyekre. Ezért a szakosztály vezetése úgy döntött, hogy biztosítja a neves versenyző felkészülését, s Papp Zoltán elutazott a Magas-Tátrába. A válogatott versenyző kilenc napig a Csorba-tónál készül az idényre. Ezüstérmes a Volán! Tarjáni sakkbravúr az OB M-ben (2.) A többiek közül Frlnk Ferenc ismét csak segíteni tudott, s bár nem nyert, nem is veszített. Értékes Rövid és Virág mesterek elleni döntetlenje. Váradi Oszkár» aki éveken át erőssége volt az együttesnek, tavasszal abbahagyta a játékot. Visszavárjuk, helye van az együttesben, ősszel Simkó Jenő ugrott be helyére, aki leleményességgel, egykori sikereire emlékeztetve harcolt derekasan és eredményesen. Patai József, mint ifjúsági játékos, kétszer szerepelt Az idén már ott lesz a kezdő csapatban. A szakmai berkekben is elismert szép sikert szakosztályülésen ünnepli majd az St. Volán, ekkor kerül majd sor az érmek kiosztására. Az ünneplés után újra kemény csaták várnak a tarjáni sakkozókra, mert január 16-án sorsolás és 30-án már az első fordulóra is sor kerül az OB II-ben, ahol 24. éves szereplését kezdi meg Salgótarján csapata. (Sz. L.) 4 — 4 — 2 Ügy gondolom, hogy az elmúlt évek alatt jól dolgoztunk. Ez pedig biztosíték a jövőre is, hiszen célunk, hogy Salgótarjánból ismét több válogatott kerüljön a keretbe, öregbítse a magyar ökölvívás hírnevét. Szeretném remélni, hogy ilyen munka mellett mind szakosztályunkban, mind a válogatottban kimagasló eredmények születnek majd. Befejezésül egy személyes élményt hadd mondjak él. Az edzőcsarnokban munka közben mindig figyelek egy sarkot, s szüntelenül keresek egy-egy olyan ökölvívót, aki nagyon a szívemhez nőtt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, ha nem találom ott őket. De tudom, hogy jó helyen vannak, ha más színekben is, a magyar ökölvívás hírnevéért dolgoznak. Más helyre hívta őket az élet, másutt töltik be hivatásukat. De visszavárom őket. Köszönjük a Népsport elismerését, de mégegyszer hangsúlyozom; lesz Salgótarjánban ökölvívás, * amihez kemény munkára van szükség. Ebben pedig nem lesz hiány — fejezte b? nyilatkozatát Szabó János. — Somogyvári — JGyDV Pont % Tóth László 11 6 3 4 7,5 G7 Ponyl Attila 13 3 5 3 5.5 4.5 42 Palla György 12 2 3 3 38 Gál Gábor 12 4 6 2 7 58 Szokács László 12 7 1 4 7,5 63 Klcoc.l József 13 4 8 1 8 62 Kánya Zoltán 13 3 3 3 5,5 42 Szábó Ervin 13 3 8 2 7 54 Tóth Pál 13 6 1 8 6,5 50 Gal’al János 11 7 4 2 9 ti Istvanovszki Kál. 12 5 6 1 8 «7 Ka^al Fándor 11 6 2 3 7 64 £gycd András 12 11 1 — 11,5 913 Könyvespolc Kevésbábos magyar feladványok Karácsony előtt került az üzletekbe Bakcsi György nemzetközi feladványszerző nagymester szerkesztésében a „Kevésbábos magyar feladványok” című sakk-könyv, amely a hazai feladvány szerzők alkotásait gyűjti egybe, A 143 szerzőtől 840 feladványt mutat be a kötet és a szerkesztő Bakcsi György munkáját olyan ismert alkotóközösség segítette, amelynek tagjai Benedek Attila, Érsek Tibor, Kardos Tivadar, Koder Gábor, dr. Lindner László és Szöghy József voltak. A kötetben Szén Józsefnek a Bell’s Life-ben 1840-ben megjelent tanulmányától napjainkig a feladványköltészet színe-javát megtalálhatjuk. Érdekessége a munkának, hogy 290 olyan feladványt is egybegyüjt, amelyekben a bábok száma a 7-et sem haladja meg — ezek az úgynevezett miniatűrök. Külön öröm számunkra, hogy a kötetben szerepel a Nógrád megyei sakkélet nesztora, az idén 75. életévébe lépő Balázs József, az ismert salgótarjáni feladványszerző, aki a gyakorlati versenyzés mellett a sakkozás „költészetének”, a feladvány szerzésnek is hódolt. (Az 1979- ben kiadott Űj magyar sakkfeladvány antológiában 12 művével szerepel.) Ezúttal 829-es szám alatt egy tanulmányát közli a kötet, amelyet Korányi Attilával, a Tipográfia feladványszerző nagymesterével együtt alkotott, s a mü a Magyar Sakkéi et 1973. évi versenyén 2. díjat nyert. A tízbábos tanulmányban kölcsönös áldozatok után igen *tetszetősen, parányi előnyét győzelemig fokozza világos. A kötet gyakorlott és kezdő sakkozóknak, akik szeretik a feladványok világát, egyaránt nagy élvezetet nyújt, ugyanakkor hiánypótló, régen várt munka. (Sport, 1982. 320 oldal) (sz. 1.) NŰGRAD 1983. január 9., vasárnap y V A sikerben 18 játékos osztozik, ennyien szerepeltek, kaptak játéklehetőséget a 13 forduló során. Közülük 13-an, a törzsgárda, akikre a csapat épült, 11—13 mérkőzésen játszottak. Hogy az ezüstérem Tarjánba került, abban ki- eíhelkedő szerepe van az említett 13 játékosnak, akik közül 10-en felülmúlták az S0 százalékos teljesítményt. Ka ehhez hozzávesszük, hogy a besegítők is hasonló százalékban hozták a pontokat, akkor megvan a jó szereplés kulcsa. Egységes, jó teljesítmény, harcos küzdeni tudás, összeforrott csapatjáték volt az St. Volán együttesének jellemzője 1982-ben. Nézzük, mit mutat az egyéni statisztika. A p/<ntokát tekintve, magasan kiemelkedik 11,5 pontos teljesítményével a csapat ifjúsági versenyzője Egyed András, aki a 14. táblán érte el a páratlan sikert, öt Gállal János követi 9 ponttal, majd Klepej és Isivanovszki 8—8, Tóth L. és Szokács 7,5—7,5, Gál. Szabó és Kassai 7—7 ponttal következik a legjobb pontszerzők sorrendjében. A százalékos teljesítmények élén is Egyed András áll 95 százalékkal. ‘itt Gallal (69), Istva- novszki (67), Kassai (64), Szokács (63), Klepej (62), Gál (58) és Tóth L. (57) a sorrend. A legtöbb győzelmet Egyed (11) aratta, őt követi Szokács és Gallal 7—7, Tóth L., Tóth P. és Kassal 6—6 győzelemmel. A legtöbb döntetlent, 8—8-at Klepej és Istvanovsz- i ki érte cL Régi igazság, hogy nincs csapat jó elsőtáblás nélkül. Tóth László ezúttal is vezér- egyénisége volt csapatának. Az első táblán 7,5 pontot szerezni kitűnő teljesítmény. Ha ehhez hozzávesszük, hogy legyőzte Honos és Stugel mestereket, biztosan fektette két vállra a rutinos Riegert, Aranyászt, az ambiciózus Kamarást. El ne feledjük; döntetlent játszott Dely Péter nemzetközi mesterrel, a Törekvés éltáb- lásával, aki 10,5 pontot szerzett a bajnokcsapatban. Po- nyi Attila nagyon rossz kezdés után ősszel magára talált és 3,5 pontjával jól hajrázott. Petri (Törekvés) elleni győ- ze’me taktikai bravúr, míg a debreceni Benczik ellen elméleti csapdával aratott látványos győzelmet. Palla Györgynek, Kánya Zoltánnak nem ment úgy a játék, mint' korábban. Igyekezetük így is dicséretes. Gál Gábor a tőle már megszokott pontos játékvezetéssel gyűjtötte csapatának a pontokat. Klepej visz- szatérése a csapatba, nagy nyereség. Hajszálon múlott, hogy nem maradt veretlen. Szabó Ervin játéka egyre biztosabb. Játszmáiban körültekintő, alapos és ami döntő csapatmérkőzéseken; szívós, kitartó, küzdő. Tóth Pál, aki a szakosztályvezetés felelősségteljes tisztét Is ellátta, nehéz, éles játszmákat váltott. Dicséretére legyen mondva, az elveszített játszmákban is törik-szakedra játszott. Az idén biztos, hogy jobb teljesítményt nyújt! A csapat „ostoráról” a Gallai, Istvanovsz- ki, Kassai. Egyed négyesről csak felsőfokokban lehet beszélni. Gallai éles, kombinativ játékával, s főleg gyors győzel" meivel mindig megadta az „alaphangot”, ami nagyon fontos csapatmérkőzéseken. 1st— variovszki és Egyed — az együttes két ifjúsági játékosa — évről évre meghatározója és legjobban szereplő duója a tarjáni csapatnak. Kassai őszszel remekelt, 6 játszmából szerzett 4,5 pontjával. Megítélésünk szerint még többre képes.
