Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

Újabb elmélet a magyar államalapításról Interjú Krisió Gyulával. a történettudományok doktorával Az év végi két ünnep kft­zőtt Salgótarjánban JártKris- tó Gyula, a szegedi József At­tila Tudományegyetem rekto­ra, a történettudományok dok­tora, s a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei szer­vezete újjáalakulása alkalmá­ból előadást tartott a magyar államalapításról a legújabb kutatások tükrében. A fiatal történész harmadéves egyete­mista korától, 1959-től kutat­ja az Árpád-kort és annak — szavaival élve — „peremvidé­két'’, a magyar őstörténetet és az Anjou családból szár­mazó uralkodók korát. Ku­tatásainak eredményeit nem­csak szakmai folyóiratokban tette közzé, hanem könyvek­ben is. Az Akadémiai Könyv­kiadó jelentette meg a Csák Máté tartományún hatalma, A rozgionyi csata, A tizenegye­dik századi harcegség törté­nete Magyarországon, A feu­dális széttagolódás Magyaror­szágon című munkákat, a Magvető Gyorsuló idő soroza­tában látott napvilágot a His­tória és kortörténet a Képes Krónikában, az Elveit és utak sorozatban a Levendí törzs- szövetségétől Szent István, ál­lamáig, a Magyar história so­rozatban a Gondolat Kiadó­nál Az Aranybullák évszáza­da című kötet, valamint Makk Ferenccel közösen a III. Béla emlékezete című forrás­gyűjtemény. — Rendkívül dolgos életet vallhat a magáénak. Könyvei az úgynevezett laikusok köré­ben is érdeklődést keltenek, hiszen a magyarság „eredeté­ről” szólnak. Hogyan fordult érdeklődése e téma iránt? — Egyetemi tanáraimnak köszönhetem. Gimnazista ko­romban irodalmi érdeklődésű voltam, csak később alakultam át történelmivé. Kiváló ta­náraim hatására — hangsú­lyozom. Persze a történelem engem tágabb értelemben ér­dekel. bele tartozónak érzem a folklórt, a nyelvtörténetet, és sorolhatnám tovább a tör­téneti területeket. Ezekben a témakörökben publikálok is.­— Egyben új megvilágítás­ba helyez korábbit ismerete­ket. Például a Levendi törzs­szövetségétől Szent István, ál­lamáig című könyvében a ma­gyar államalapítást máskép­pen értelmezi, mint a koráb­bi, vagy jelenkori történészek. Mi is hát az ön elképzelése a magyar államalapítással kap­csolatosan? — Meggyőződésem, hogy a magyar államiság a magyar tBrzsiségbői jött létre, vagyis önmagából ért meg. Ez a ma­gyarázata annak, hogy nem azonos egyetlen szomszédos államéval sem a felépítése, ugyanakkor mégis sok hason­lóságot mutat. A magyar ál­lam abból a 7—8 törzsi ál­lamból keletkezett, amelyek már léteztek Szent István ál­lama előtt. Ilyen törzsi állam volt például Ajtonyé a Maros vidékén, Gyuláé Erdélyben, ök valóságos erőszakszerveze­tet építettek ki, s ezekben — ha görögkeleti formában is — megjelent az egyház. Termé­szetes ugyanakkor, hogy a kör­nyező népektől számos hatást átvettünk. A németektől a külső mázt, az eszközöket, a kellékeket — csak egy dolgot említve, a latinul írást a gö­rögül valóval szemben —, mert ezek nélkülözhetetlenek vol­tak a meglevő államiság for­mába öntéséhez. — — Mindaz, amit hatlak, új a számomra. Az iskolában más­képpen tanultuk... — Ezen nem csodálkozom. Ez a történelem, a történe­lemkutatás tulajdonsága. Egy­ben a magyar történelem kar­dinális kérdése. A kutatók új­ra és újra felteszik a kérdést; hogyan alakult ki a magyar állam? Hiszen az előttünk és utánunk itt járt népek közül csak a magyarságnak sikerült gyökeret verni, államot ala­pítani ezen a területen. Ké­pesek voltunk beépülni az európai kereszténységbe. — Valóban. Csak az a kér­dés: hogyant — Erre számos nézet szü­letett, és van kőztudatban, mint ahogyan említette, hogy az iskolában magával máskép­pen tanították. A legelter­jedtebb nézet, hogy a magyar állam német hatásra alakult meg a XI. században. A tör­vényalkotás, az oklevélírás és számos dolog ezt igazolja, de nézetem szerint e hatás fel­színi. Régi „gyanú” mondat­ja a tűrk előzményeket. Csak ha ezt elfogadjuk, akkor mu­tatkozik egy évszázados űr, amellyel nem tudunk mit kez­deni,' leletanyagaink is ellent­mondanak ennek. Nagyon ré­gi elképzelés, hogy a magyar állam szláv eredetű, s a ba- laton-felvidéki pannon-3zláv morva államból származtatják. Ennek nagyságát és hatását azonban, az újabb kutatások bizonyítják, eltúlozták. Sőt, a morva államot 907-ben el­pusztították, és ha hatását el­fogadjuk, akkor azt keli vál­lalnunk, hogy a magyar állam már előtte pár esztendővel lé­tezett. De erre semmi forrá­sunk nem utal. A német ere­detű elmélet után a bolgár- szláv államiság nézete bír a legtöbb realitással. Az ország déli része bolgár fennhatóság alatt állt, s hatása az erdélyi vajdaságra nyilvánvaló— — Ahogy szavaiból kive­szem, eddig azokról az elmé­letekről tett említést, amelyek nem valószínűsíthetők az ön véleménye szerint a magyar államiság kialakulására... — Mondok akkor még egyet, az újabbak közül. Győrffy György szerint — s többek között Engelsre hivatkozva ál­lítja — a nemzetségekből ala­kult ki az állam. Egy-egy nem­zetség alkotott egy vármegyét, s ezek konglomerátuma hoz­ta létre az országot, az álla­mot. Igen ám, csakhogy ezek­nek a nemzetségeknek létez­niük kellett volna a X. szá­zadban is, nemcsak a három­négy évszázaddal későbbiek­ben, ahonnan Győrffy vissza­vetíti az úri nemzetségek lé­tezését Ennek azonban sem­miféle nyoma nincs. — ön tehát az úgynevezett törzsi állam koncepció mel­lett kardoskodik? — Igen. Ezt tudom bizonyí­tani az írott forrásanyaggal, úgy, ahogyan az előbb már rö­viden elmondtam... — Ez a rövid beszélgetés, őszintén szólva, kissé „meg­kevert”. Ügy érzem, korábbi igazságok dőltek meg. — Ez a tudomány természe­te. Valamikor én is a német elmélet híve voltam, de aho­gyan beástam magamat a kor­ba, a forrásanyagba, úgy jöt­tem rá a tévedésre. Persze végleges választ erre az alap­vető kérdésre — hogyan ala­kult ki a magyar állam — én sem adhatok. Csak egyet: egy lehetséges megoldási le­hetőségét. A tudomány fejlő­dése továbbmutató.' — Befejezésképpen egy kér­désem volna: milyen könyv megjelenésére számíthatunk az ön tollából a közeljövőben? — A tavaszi könyvhónapra jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában a Tanulmányok az Arpád-korről című gyűjte­ményes kötetem. Tizennyolc régi és négy teljesen új cik­ket tartalmaz, s lényegében bemutatja azt a huszonegyné- hány évet, arhelyet' ennek a kornak a tanulmányozásával eltöltettem. — Köszönöm a beszélge­tést! ' Sulyok László A hónap műtárgya Bokály a XIX. század végéről A múzeumokban mindig voltak és lesznek is olyan tárgyak, amelyek nem kerül­nek az állandó kiállításokba, de sok információt tartal­maznak. Többi között ezért is szükséges, hogy évek so­rán át ne a raktárakban po­rosodjanak, hanem dónként önmagukban, vagy kisebb tárgycsoportokban kiállítsák őket. Továbbá, ezekben az intézménj'ekben állandó gyűjtés folyik, amelynek so­rán érdekesebb tárgyak is fölbukkannak, és ezek is csak az adott állandó kiállítás új­rarendezésekor kerülhetnek esetleg a nyilvánosság elé s addig szintén évek telhetnek el. Éppen ezért a hazai mú­zeumokban — a nógrádiak­ban is — már hosszabb idő óta népszerűvé vált A hó­nap műtárgya címmel ha­vonta rendezett kiállítássoro­zat, amely a múzeumok gyűj­teményeiből egy-egy érde­kesebb műtárgyát, dokumen­tumot mutat be a közönség­nek. A salgótarjáni . Nógrádi Sándor Múzeum értékes új- és legújabb kori ..tárgyi gyűj­teménnyel rendelkezik. Ez komplex gyűjtemény, amely Nógrád megye, illetve Salgó­tarján társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális fejlődé­sét tükrpző, továbbá szervek, intézmények, egyesületek, vállalatok, üzemek működé­sére, kiemelkedő közéleti személyiségek életére s tevé­kenységére vonatkozó emlék­anyagot tartalmaz. A szakág keretében történik a forra­dalmi mozgalmak, a mun­kásmozgalom, valamint a szo­cializmus építése időszaka emlékeinek gyűjtése -'s. A gyűjtemény több aleso­Bckály a XIX. század végéről (Fotó: Buda László) portra osztható. Így például a numizmatikai anyagra, amelyen belül a kitüntetések, jelvények, emlékplakettek, érmék, papír és fém fizetési eszközök, szükségpénzek stb. érdemelnek figyelmet. Érde­kes a textíliagyűjtemény is; amelybe zászlók, zászlószala­gok, viseleti együttesek, eze- zen túl az életmód textila­nyagának emlékei tartoznak. Az úgynevezett speciális tör­téneti tárgyi emlékek szemé­lyi tárgyakat, valamint az életmóddal kapcsolatos anya­gokat foglalják magukba. Ér­tékes a bútor- és enteriőr­csoport, különböző lakberen­dezési tárgyaival, együttesei­vel. A gyűjtemény tartalmaz még szúró-, vágó- és lőfegyve­reket általában a XIX. szá­zad közepétől a XX. század közepéig. Egy további gyűj­teménycsoport pedig könyJ veket, szobrokat, festménye­ket, speciális személyekhez, hagyatékokhoz kötődő tár­gyakat foglal magába. Ide tartozik például Nógrádi Sándor könyvtára, amely a karancsberénvi múzeumban látható. A munkaeszközök, a termelés tárgyi emlékei, ter­mékek, makettek, modellek, rekonstrukciók szintén külön részt alkotnak. A múzeum egyik speciális gyűjtési, körét jelentik az üveg- és 'kerámiatárgyak is. A hónap műtárgya januárban éppen ebből a gyűjtemény­csoportból került ki, egy bo­kály a XIX. század végéről, felsőmagyarországi hutából. Az üvegek datálása és hu­tahelyhez való kötése a kerá­miákkal kapcsolatban nagyon nehéz, mert nincsenek rajtuk mesterjegyek. műhelyjegyek, így a most kiállított bokály (kancsó) is csupán a stílus­jegyek alapján és szakirodal­mi analógiákra támaszkodva tehető a múlt század végéré. Viszont biztosan hutatermék, tehát nem gyári produktum. Anyaga kobalttal színezett kék üveg, anyagában fehér csavartszál-díszítéssel. Való­színűleg boroskancsóként használták. Érdekessége, hogy nem késztermék, mivel a fü­le kidolgozatlan. Tehát vagy gyakoroltak rajta, vagy pró­bálgatták a fület készíteni. Tanuló inas munkája lehetett, tudvalevőleg igen komoly munka a fülek készítése, sok­sok gyakorlást igényel. így ez a szerény műtárgy szintén azok közé tartozik, amelyek üzenetet hoznak a múltból s a maguk nemében gyönyör­ködtetnek. Tóth Elemér A hatvanas évek közepén a kezdő történészek, a helytör­ténet lelkes kutatói, a böl­csész kar szakdolgozatot írói körében kedvelt, felkapott té­ma volt a kivándorlás. Jó ré­szük egy-egy település, táj­egység vagy társadalmi réteg hazai történetével, a haza el­hagyásának okaival, statiszti­kai, demográfiai összetevőivel foglalkozott. A meghatározó ok szinte minden helyzetben és vonatkozásban egyértelmű volt: a nyomor. Azzal azon­ban alig foglalkozott valaki — alkalma sem nagyon lehe­tett rá —, hogy a már „kint élők” sorsával, társadalmi, gazdasági beilleszkedésével foglalkozzék. Puskás Julianna könyve az első, mely tudomá­nyos alapossággal, a migráció nemzetközi eredményeit is feltérképezte, terjedelmes mo­ŰJ KÖNYflEK nográíiában dolgozza fel a magyar kivándorlás történe­tének legfontosabb fejezetét. Lényegében a kiegyezést kö­vetően indult meg a tömeges méretű kivándorlás — első­sorban az Amerikai Egyesült Államokba. Szabolcsi, nyírsé­gi, zempléni parasztemberek, munkások — egyszóval két­keziek — indultak el magá­nyosan vagy családostul az „ígéret földjére”, hogy ott ke­mény munkával „meggazda­godva” — pár év múlva ha­zatérvén földet vásároljanak. Az a József Attila-i sor, hogy kitántorgott Amerikába másfél Sorozatok szabálykönyve L assan valamennyien sorozatszakértőkké válunk. Természete.sen televí­ziós-sorozatok szakértőivé. Már az sem okoz komoly gondol: honnan vegyük a jó és roßsz példákat. Egyszerű a dolog: jó példát a külföldi tévésoro­zatok között találunk, rosszat meg ugyanilyen könnyen a saját termésű, hazai produk­ciók között. Valóban, ha az Onedin csa. Iádra — különösen az első szé­riára — vagy a Kórház a vá­ros szélén című csehszlovák sorozatra emlékezünk, több­nyire elfogadhatók, vagy ép­pen kellemesek az emlékeink. Aztán ha eszünkbe ötlik a 78-as körzet, méginkább a Dá­niel, jobbára bosssankodás.ain- kat idézhetjüK csak fel. S ha a Liszt életén nem is bosszan­kodunk, úgy tetszik, igazi örö­mökkel sem tudott szolgálni. A talán túl sommás megál­lapítások után illő egyszer a végére járni: mitől nem jók ezek a magyar sorozatok. Azt is tisztázni kellene: van-e egy­általán különbség a sorozatban látott tévéjátékok, tévéfilmek és az.egyedi műalkotások kö­zött? Meggyőződésem szerint van különbség, és ezt a néző öntudatlanul érzékeli is, az alkotóművészeknek meg tuda­tosan számolni kellene ezek­kel a különbségekkel. Először azonban azt kell tisztázni, hogy sorozatból is legalább kétféle alaptípus lé­tezik. Az egyik teljesen önál­ló epizódokból áll, egyetlen darabjának ismerete sem kö­veteli meg egy előző, másik is­meretét. Sorozattá az azo­nos központi hős és az azo­nos dramaturgiai szerkezet te­szi ezeket a filmeket. (Ilyen volt például a Kojak, a Co­lombo. a Petrocelli, általában a legtöbb krimi, amelynek azo­nos a detektív, ügyvéd, ügyész stb hőse). Az ilyen sorozatra az jellemző, hogy ez'a köz­ponti hős mindig pontosan azo­nos tulajdonságokkal rendel­kezik, méghozzá azonos szer­kezetű játékokban. (Gyilkos­ság, zsarolás stb. uíán hozzá, elé kerül az ügy, kideríti, s a bűnöst leleplezi.) A vitatott magyar produk­ciók azonban nem ebbe a so­rozattípusba tartoznak. Erre a másikra ugyanis az jellem­ző, hogy egy központi hős mel­lett nagyon népes társasággal találkozunk, akik vele majd­nem egyenrangúak, helyenkén t a cselekmény szempontjából még a központi hős elé is ke­8 NÓGRÁD — 1983. január 8„ szombat rülhetnek. Ám, ami még lé­nyegesebb: e sorozatfajta egyes darabjai között bizonyos idő- \ rendi összefüggések vannak, valamiféle fejlődésen, átala­kuláson kell keresztül menni­ük a hősöknek. (Példaként gondoljunk á Kórház a város szélén fiatal sebésznőjcre,. és a körzeti orvosként nyugdíjba vonuló főorvosra.) A fejlődés, a változás akár meg is állhat időlegesen, visz- szájára is fordulhat egy-egy epizódban, bizonytalanságban is lehet tartani a nézőt, de va­laminek történnie kell. Ezért a központi szereplőket, lehe­tőleg minden epizódban, va­lami új helyzetbe keli hozni, olyanba, amilyenben még nem láttuk. Éppen ezért kell új, meg új helyzetbe hozni őket, hogy eddig ismeretlen tulaj­donságaikra is fény derüljön. (Maradjunk megint a kórhá­zi sorozat fiatal orvosnőjénél: egyszer beilleszkedési gondja­it éljük át, másszor félresike­rült kapcsolatát egy férfival, harmadszor születő, később ki­teljesedő, majd hamvadni lát­szó szerelmét, végül orvosba­rátnőjéhez való viszonyának változásait). Ez a módszer az­zal az előnnyel is jár, hogy hitelesíti a figurát. Szinte kör­bejárható jellem lesz tőle. Még akkor is, ha a valóság­hoz való viszonyában nem is olyan hiteles ez a figura. Ha úgy tetszik: az irodalmi meg­fogalmazás bizonyos hiányait is eltakarja ez a módszer, ha jól alkalmazzák. És fordítva: az irodalmiiag jól megformált figura is hihetetlen — vagy érdektelen — lehet, ha a so­rozat a „hidegbe-melegbe már­tott főhős” dramaturgiai mód­szerével nem él. (Jól példáz­ta ezt az igazában nem sike­rült Thomas Mann-adaptáció, mert végül is a képernyőn nem vált igazi élményünkké a Bud- denbrook-ház, jóllehet igazán nem lehet kétségünk az iro­dalmi megformáltság színvo­nalát illetően.) Másrészt az új, meg új hely­zetek, amelyek közül egy-egy epizódban az egyiknek be kell fejeződnie, és egy másiknak el kell kezdődnie, igen' alkalma­sak arra, hogy figyelmünket, érdeklődésünket ébren tartsák, várjuk a folytatást a követ­kező epizódig. Mindehhez per­sze a sorozatnak nagyon szi­gorú időszabályait is be kell tartani, függetlenül attól, hogy milyen hosszú egy-egy epizód: 25—30 vagy éppen 50 perc. Akármilyen is egy egység hossza, valahol az elején el­engedhetetlen egy cselekmény- beli fordulat, amit aztán hosz- szabb „lazítás” követhet. Va­lahol az időegység kétharma­dában az eseményeknek' el kell érni a csúcspontra, majd rövid, újabb lazítás után egy lezáratlan fordulattal kell be­fejezni az epizódot. De hiszen mindez olyan mint valami receptkönyv. Hol marad a művészet kiszámít­hatatlan egyedisége? Igen, ez valóban receptkönyv, méghoz­zá szigorú; ha nem a megfe­lelő időben kerül az egészbe, a só és a paprika, akkor még jó nyersanyagból is csak ne­hezen fogyasztható Sorozat­étel készülhet. Mert a soro­zat - valójában nem művészet, abban az értelemben legaláb­bis, ahogy Thomas Mann re­génye, Eizenstein filmje, Shakespeare drámája, vagy akár olyan „egyedi” tévé­remekmű, mint Fehér György III. Richárdja. A sorozat olyan, mint az alkalmazott művésze­tek. Felhasználja a klasszi­kus művészetek eszközeit, de hasznossági funkciója, konk­rét célja van — ha jó. Vagy ismeretet terjeszt, vagy hatá­sosan kikapcsol a hétköznapi élet gondjaiból, és ebben az értelemben szórakoztat, a leg­jobb esetben pedig mind a kettőt teszi egyszerre. Nem csekélység, ez egyáltalában nem szabad a sorozatok ilyen funkcióját lebecsülni. Jól kell csinálni a maga szabályai sze­rint. Éppen ebben különbö­zik az egyedi műalkotásoktól, amelyek, ha igazán azok: ön- törvényűek, ezért megismétel­hetetlenek. Nem ártana, ha a magyar sorozatok is ügyesebben hasz­nálnák a sorozatoknak ezt a „szabálykönyvét”. Bernáth László millió emberünk, egyáltalán nem túlzás; hiszen hivatalos amerikai statisztikák szerint csupán 1871 és 1913 között egymilliónyolcszázezer ma­gyar anyanyelvű telepedett le az USA-ban. Puskás “Julianna Vizsgálja először részletesen ezeket az adatokat, a kiván­dorlók demográfiai, szociális és kulturális megoszlását, s adatai megdöbbentőek. Az el­ső világháborúig a kivándo­roltak közel 40 százaléka 30 éven aluli volt, jó részük írástudatlan. Puskás részlete­sen leírja a kivándoroltak el­helyezkedési, letelepedési szo­kásait, s feltérképezi azokat a városokat, tájegységeket, ahova a legtöbben „tántorog­tak ki” Magyarországról, il­letve az Osztrák—Magyar Mo­narchiából. A Kivándorló ma­gyarok az Egyesült Államok­ban 1880—1940 című hatal­mas anyaggyűjtésen alapuló munkának igen értékes része a függelék, mely a kivándo­rolt magyarok gazdasági,’ szociális, kulturális tevékeny­ségének adattára. Ezt lapoz­va meg is döbbenünk azon a szerteágazó és sokrétű egye­sületi tevékenységen, melyet a szerző eredeti dokumentu­mok alapján összegyűjtött és rendszerezett. A legtöbb ma­gyar Clevelandben és New York Államban él még ma is, de a másod-, harmadge­neráció már csak szülei em­lékét tisztelve magyar — kul­túráját, anyanyelvét tekintve alig. Zilahy Lajos a két háború közti magyar irodalom esvik legnépszerűbb írója volt. Ver­sekkel kezdte, rmjd az első világháború után megjelent regényei — a Két fogoly, a Halálos tavasz — hozták meg számára az igazi sikert. A Szépirodalmi Kiadó gondozá­sában ez utóbbi két regénye nemrégiben jelent meg, s szo­katlan gyorsasággal elfogyott. Zilahy műveinek sorában most nagyszabású regénytri­lógiáját adta közre a Szép- irodalmi Kiadó. (A Dukay család közel 20 évvel ezelőtt az újvidéki Fórum Kiadó gondozásában egyszer már forgalomba került.) A regény első része, az Ararat, 1947- ben jelent meg Budanesten. Zilahy nem sokkal később emigrált az Amerikai Egye­sült Államokba, ott írta meg családtörténeti művének előz­ményét, s folytatta a Dukay család történetét egészen • felszabadulásig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents