Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

Az NB I. kapujában járt Alapozás — tizenhetedszer... A 60-as évek elején Pász- tcn kitűnő kplyökcsapat ala­kult. Csak „Bota'ogó”-nak nevezték Sleicher Sándor gárdáját. A labdarúgópalán­ták között volt egy vörös ha­jú gyerkőc is. Hétről hétre övé lett a 7-es számú mez. Az övé — Antal Istváné. És évek múltán is stabil tagja Volt csapatainak... TIZENÖT ÉVESEN AZ NB III-BAN Amikor 1986-ban Bernáth Imre edző közölte a kezdő csapatot, kissé félve nézett a társaira. Mit szólnak hozzá, hogy ő, a „gyerek’’ befér a kezdőbe?! Jászberényben sze­repeltek. Antal a beállós . posztját kapta — és jól ala­kított. Nem csak ő, az együt­tes is. Nyertek 2:l-re, mind­két gólt az akkor nagy ígé­retnek számító Lőrincz Lász­ló lőtte. Alig valamivel ké­sőbb már Pista is megízlel- ;hette a gól ízét: 10—17 mé­terről a tengernyi láb között italait, be Pereces kapujába. Két pontot érő találatot ért el.... Újházi edző gratulált ne­ki elsőként. Ezt követően a Pásztó csapatának összeállí­tása a beállós posztján nem okozott fejtörést. Legalábbis két és fél éven keresztül. Az SBTC vezetői ugyanis ekkor „jelentkeztek” Antalért. 1903. januárjában került az Nű I- i;es klubhoz. Azonban — ki Ú-udja -talán nagy-voK—a-y.lé- pós", vagy túl jók a társak” csak tartaiékcsapatban ka­pott helyet, összei bevonult •— így a Papp J. SE-ben foly­tatta a sportolást... („Életem egyik nagy állo­mását jelentette Tarján. Nem jött be a számítás! Azért nem kedvetlenedtem el. Ke­ményen edzettem, akartam a sikert. De mire talán Szoj- ka Ferenc újra észrevett volna — mundérba kellett öltöznöm. Azért Miskolcon a harmadik vonalban játszot­tam....”) A MÁSODIK NEKIFUTÁS.,. 1971-ben, a leszerelését kö­vetően, visszatért az SBTC- hez. Szojkánál azonban most sem volt szerencséje. Másfél évig bírta a „kettőben”, az­tán elfogadta a nagybátonyi- ak ajánlatát. A Bányász csa­patában a középhátvéd he­lyére került. Nem vallott szégyent az NB II-ben. Négy év elteltével Egerbe hívták. Bánkút! László a két bajnoki évadben bizalmat szavazott neki. Ennek ellenére mégis hazatért Nagybátonyba. Az ok kézenfekvő: a család így kí­vánta A mcgvel — kissé már szokatlan — szereplést rövid időn belül a magasabb osz­tályok követték. Igaz, volt In­gajárat is. Végül is két éve és 1902-ben a másodosztály­ban 1; ütöttek ki. („Úgy látszik nekem osz­tályrészül jutott a feljutást vagy a kiesést jelentő üt, az előre-hátra mozgás. Mégis csutát nyertem: visszakerül­tünk az NB Ií-be, aztán Szoj­kánál, a bányavárosban már nem volt gondom. És ennel$ -iegniább úgy crültgmy-- -rrnrrt amikor 1972-ben a Salgótar­jánnal Görögországban jár­tam, és a 10 napos túrát vé­gigjátszhattam...”) EMLÉKEK HELYETT — JÁTÉKRA GONDOL Antal István néhány hónap múlva betölti 32. életévet. Sokan kissé öregnek tartjuk, ö azonban még alig gondol — legalábbis rövid távon — a visszavonulásra. Szerencsé­re! Játéka ugyanis minden labdarúgást szerető és értő embert nemcsak kielégít, de — és ez sokszor nem túlzás — el is kápráztat. Ahogyan összpontosít, keresztez, fejel, hajt, rohan. Minden idegszá­lával, erejével küzd a sike­rért, a Bányászért. Ősszel a 19 bajnoki találkozót percnyi szünet nélkül —. Berindánnal egyetemben — végigjátszot­ta. Nem kevesebb, mint 1710 percet töltött a pályán. Nem is számítva az egyéb mérkő­zéseket. Azt kevesen tudták, hogy egy évvel korábban bo- kaszeUg-szakadást szenve­dett, és emiatt meg kellett operálni. Csapata NB 11-ben való bentmaradásábun bízik; ez több mint bi?alopi! . És biztos, hogy, valamit ö is fog tenni ezért... („Ha netárt mégis abba­hagyom a focit, visszamegyek dolgozni a szakmámba. Ká­rtyáson voltam és ott is leszek földalatti lakatos. Akkor majd több időm lesz a gyerekekre is. Fatima 5 éves, Csaba a -21-ik hónapját tapossa. Mi­ként az én -lábamat ,is , sé­tára invitálva. Szakitok rá időt...”) A 60-as évek elején Pász­tori kitűnő kölyökcsapat ver? bu váródét ti •> Antafc István ott kezdte — és eljutott jó mesz- szire. Egészén az "első' osztály kapujáig. Be kár, hogy ott megtorpant... Tóth István Harmadik h©!y Stockholmban K*t kézilabdáim Mindenben (NSZK) nemzet­közi férfikézilabda-torna kez- -dődött, amelyen két nyugat­ul 'met. és egy izlandi csapat árcl’ett az Elektromos is részt 'vesz. A magyar együttes el­ső rr'"!; “zésén 23—19 (13—!!) a-ói í kikapott a nyugat- náme l'ankersen csapatától. * Frnnkfurt-Oderben (NDK) befejeződött a 6. nemzetközi ifjúsági férfi- és nőikézilabda- torna. A magyar színeket kép­viselő Dunaújváros női csa­pata a döntőben 17—12 arány­ban kikapott a házigazda ASK Frankfurt együttesétől, így a második helyen végzett. A férfiaknál szintén az ASK Frankfurt lett az első, a dön­tőben 2?—17 arányban győ­zött az SC Dynamo Berlin el­len. OUva már Eu'ópa-ba nők Tizenkét menet után Az olaszországi Forio d’Ischi- án hivatásos kisváitósúlyú európa bajnoki döntő ökölvívó- mérkőzésen az olasz Patrizio Olíva 12 menetben biztosan, pontozással győzött a címvé­dő francia Robert Gambini ellen és megszerezte az euró- pa-bajnoki címet. Oliva a moszkvai olimpia kisváitósúlyú aranyérmese, aki 1979-ben a kölni EB-n máso­dik lett, s korábban junior euröpa-bajnoki címhez is ju­tott. A Gambini élleni EB-dön­tőn aratta 26. győzelmét, még nem veszített egy mérkőzést sem kétéves hivatásos pálya­futása alatt. A stockholmi nemzetközi férfi kosárlabda-torna befejező fordulójában, az első helyre is esélyes magyar válogatott nem tud a folytatni eddigi jó sze- rep ísét és 12 pontos veresé­ge! szenvedett Svédországtól. A magyar együttes így rosz- szubb kosárka, ön’őségével vé­gül á harmadik helyen vég­zett. A másik találkozón Iz­rael szoros mérkőzésen győ­zőit Svájc ellen és megnyerte a tornát. Nyugat-Berlinben megkez­dődött az a nemzetközi terem- iabdarúgó-torna, amelyen a Bp. Honvéd is részt vesz. A kispestiek az első játéknapon két mérkőzést játszottak, mér­legül; egy győzelem és egy ve­reség. A Bp. Honvéd a jónevű Borussia Mönchengladbach el­len 4—3 (2—3) arányban bi­zonyult jobbnak, míg a Wer­Philadelphiában a rendőrt ség szerdán engedély nélküli fegyvertartásért letartóztatta Michel Spinks hivatásos fél­nehézsúlyú ökölvívó-világ­bajnokot. Spinks Mercedes gépkocsi­jával áthajtott egy tilos jelzé­sen, s ezért több kilométeren át üldözte a rendőrség, majd megállásra kényszerítették A gépkocsiban egy 45-ös ismétlő­pisztolyt találtak. A 27 éves sportolót, aki egyébként 1876-ban Montreál­Eredmények : Svédország— Magyarország 91—79 (48—34). Legjobb dobók: Yttergren (18), Graut (11), Magarity (9), illetve Horváth (29), Kovács (16), Heinrich (lő). Izrael—Svájc 84—81 (49—42). A végeredmény: 1. Izrael 4 pont (250—239), 2. Svédország 4 p. (249—238), 3. Magyaror­szág 4 p. (235—240), 4, Svájc 0 p. (223—237). der Bremen együttesétől 3—2 (2—1) arányú vereséget szen­vedett. Állás az első nap után: 1. Werder Bremen 4 pont (9—2), 2. Nyugat-Berlin amatőr válo­gatott 4 p. (7—1), 3. Bp. Hon­véd 2 p. (6—6), 4. Hertha BSC 2 p. (4—9), 5. Dinamo Zágráb 0 p. (3—5), 6. Borussia Mön- chengladbach 0 p. (4—10). ban testvérével, Leonnal együtt olimpiai bajnoki címet is nyert, a rendőrség őrizetbe vette, míg öccsét, Leont, aki szintén a kocsiban ült, szaba­don bocsátották. A rendőrség további vizsgá­latokat folytat, mert kiderült, hogy az elkobzott fegyvert 1975-ben Kanadában lopták el egy meg nem nevezett sze­mélytől. A philadelphiai rend­őrség az ügyben már kapcso­latba lépett a kanadai hatósá. gokkal is. Egyszer győzött, egyszer kikapott a Honvéd Spinks: tiltott fegyverviselés, letcríóztatás Várjuk a havat Kár, hogy nem volt hó... Hoffman Melinda Vo™'!.»*« — Sajnos ebben az évben végképp nem volt szeren­csénk, pedig harminc fiatal gyerek leste szinte éjjel-nap- pal az eget, s vám a menny­béli áldást, a havat — kezdi a beszélgetést a saigóbányai KISZ-iskolán Rákóczi István tanár, táborvezető. Ezek a nyolc-tizenkét éves lányok és fiúk azért töltöttek négy na­pot rendkívül kellemes kö­rülmények között, hogy meg­ismer'--ű jenek a sízés örö­meivé!, az egészséges élet­móddal, s mivel ennek a tá­bornak már hagyománya van, az a véleményünk, hogy itt fiataljaink nemcsak a sízéssel ismerkednek, hanem elmé­leti dolgot is tanuljjak. javul az együttérzés, a kollektiv szellem, s szinte mindaz, ami általában a jó tanulót — jő sportolót jellemzi az életben és az iskolában egyaránt. Tegnap ugyan bezárta ka­puit az a négynapos sítábor, amelyet az utánpótlás nevelé­se érdekében szerveztek. Hi­szen a régi gyakorlat igazol­ja, hogy szinté két-három év­re előre „itt készül” az STC utánpótlása, itt megszerette­tik a gyerekekkel a sízést, az­tán ők maguk szeretik meg a havat és a végén maradnak is ennél a sportágnál. — Hétfőn este örömmel néz­tünk ki az ablakon, esik a hó! — kiáltották a gyerekek, s szinte órákon keresztül néz­tük a pelyheket. Egyébként egy nagyszerű együttes foglalkozott négy napon keresztül az ifjú lá­nyokkal és fiúkkal, Rákóczi István táborvezető mellett Szlivka Gyula oktató tanár vezette a lövészetet, Juhász Attila a futókkal foglalkozott, Almáshegyi Béla az egyik leg­komolyabbat vállalta magára, a lesiklás tanítását, ami a sí­zés alapja. Mert úgy fogal­maznak a szakemberek, hogy akik szárazon már bizonyí­tottak, illetve jól futottak, azok a lesiklásban is megáll­ják a helyüket. — Az úttörő-olimpián elért eredmények is azt bizonyít­ják. hogy szükséges ez az évek óta megrendezett tábor. Rá­Turányi István kóczl István tábervezefő pél­dául már a tizenharmadik tá­bort vezeti —, s amint maga is megfogalmazta ugyan síel­ni nem tud, mégis szereti ezt az elfoglaltságot. Serlegek, ok­levelek, érmek, ajándékok csa­patversenyben és egyéniben. Egész sora bizonyítja a gye­rekekhez értő tanárok nagy­szerű pedagógiai és szakmai munkáját. Bereczki Brigitta, Galbács Jutka, Brezniczki Já­nos példája, vagy éppen Kad- lót Zoltán, aki mint síző kezd­te, most elsőosztályú atléta és válogatott kerettag, fémjelzi a tábor, a tanárok felkészítő munkáját. — Bereczki és Galbács pél­dául a legutóbbi úttörő-olim­pián tíz olimpiai aranyérmet szereztek. Szenzációs párharc volt a két lány között. Ami­kor például tavaly Kőszegen egymás után szólították gye­rekeinket a dobogóra, szinte már örömteli szégyen fogott el bennünket a büszkeség mi­att — folytatta a beszélgetést Rákóczi István. — Egyébként teljesen pon­tos tematika szerint végezzük a felkészítést — vette át a szót Almáshegyi Béla. Reg­gel hétkor ébresztőt csinál­tunk, nyolckor bőséges regge­lit kaptak a gyerekek, kilenc órakor megkezdődött a felké­szülés az indulásra, majd há­romnegyed 10-től futás, lö­vészet, tornatermi edzés sze­repelt a programban. Csoportos foglalkozás volt, de forgószínpad-szerűen, aztán tisztálkodás következett és délután egy órakor ebéd, mon­danom sem kell, hogy a friss levegő után jó étvággyal. Az ebéd utáni csendespihenőt technikai edzés követte, de szerepelt a programban úszás, újabb tornatermi edzés, még televíziónézés is és este ki­lenc órakor — tábornyelven fogalmazva takarodó. Min­denképpen hangsúlyoznom kell, hogy a gyerekek nagyon fegyelmezettek. NÓGRÁD - 1983. ji Juhász Attila Találkoztunk fiatal tábor­lakókkal. Hoffman Melinda a salgótarjáni Petőfi Általános Iskola 6. osztályos tanulója már harmadik éve, hogy rend­szeresen részt vesz a tábor­ban. — Nekem a lesiklás a leg-' kedvesebb számom. Ez jobban is megy. Bereczki Brigitta és Galbács Jutka a példám, sze­retném őket követni, de ah­hoz még nagyon sok munkál kell végeznem. Turányi István most lesz tizenegy éves, ő az 5. osztály tanulója, s immár harmadé szór lakója a tábornak. — Az első évben lesiklotJ tam, a második évben már fu-' tottam és most lőttem először puskával. Isteni érzés volt. A társaság nagyszerű, a koszt kielégítő, sőt elég és nagyon szerettem itt lenni. Juhász Attila is a tizen­egyedik évét tapossa, ő is 5-dikes, mint társai. Ugyan­csak három éve, hogy idejár. — Én arra is büszke vagyok^ hogy tízen vagyunk jelen az osztályból. Jó a társaság, jó a tábor. Ha valaki valahol, akkor itt elsajátíthatja a jó tanuló, jó sportoló mozgalom feltételeit. Ehhez a tanár bá­csik, meg a pajtások segíte­nek. — Mi évek óta együtt va-' gyünk ezzel a tanári karral folytatja a beszélgetést Rákó­czi István. Évek óta vitatko­zunk, de azért, hogy eredmé­nyekben mindig gazdagab­ban térjenek haza, az iskolai közösségbe, a szülői házba a gyerekek. Ma is sokan van­nak olyanok, akikre 10—12 év után is szívesen gondol visz- sza a tanár, az oktató, vagyis az ember. És hiszem, hogy ez így lesz jövőre is és így lesz az idei bükkszentkeresztesi úttörő-olimpia után is. Kár. hogy nem volt hó. azért az időt így is hasznosan töltöt­tük el.... Somogy vári László ár 7., péntek ___?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents