Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-05 / 3. szám
Harminc év a sport sxolgákrtában Ki szégyellne magát? A sportok királynőiének szerelmese Szécsényben Dropcra L6srf6 30 íven Ä hol főállásban, hol mellékfoglalkozásként, vagy éppen társadalmi munkában, de mindig táplálta Szécsény sport- tüzét. Három évtizede, hogy eljegyezte magát a sportok királynőjével; s ez a szerelem, az atlétika utáni rajongása azóta is megmaradt. — Fiatal korombai a labdarúgásért rajongtam. 1933- ban az akkori JTSB elnöke voltam. A labdarúgó-centrikus világban senkit sem tudtam rábeszélni, hogy szerezze meg az atlétaedzői minősítést. Így jómagámat Iskoláztam be — valahogy így kezdődött. Dropcsa László 1956-ig Irányította az akkori szécsény! járás sportéletét: próbálta felkelteni a fiatalokban az atle- tizálás kedvét. — Ár ellenforradators idején átmenetileg megszűnt a JTSB. Én a tanácsra kerültem dolgozni. Társadalmi munkában az atlétákkal foglalkozott. Első tanítványai Pataki Éva, Bab- csány Erzsébet, Mede Szilárd és a többiek egymás után érték el a szép sikereket. Megerősítették az edzőt abban a gondolatban, hogy Szácsény- ben jövője van az atlétikának. — Abban az időben nein volt a sportegyesületnek atlétikai szakosztálya. Tömegsport szintjén foglalkoztunk a fiatalokkal. A spartakiádversenyek, a társadalmi ünnepek helyi sportrendezvényei jelentettek versenyzési lehetőséget. A 60-as évek elején Szunyogh Tibor, a megyei sporthivatal elnöke, az akkori MTST vezetője kért meg, hogy alakítsam meg Szécsényben az atlétikai szakosztályt. A szakosztály megalakult. Dropcsa László hosszú évekig egy személyében volt a szakosztály mindenese. Azt a munkát, szervezést,' levelezést, edzések megtartásét, felszerelések intézését, a szakosztály gazdasági ügyének intézését, annak vereteséi, a sportolók versenyekre való kísérését nem lehetett azzal a csekély tiszteletdíjjal megfizetni, amit edzői díjként kapott. Nem is azért tette. A sportba vetett hite, szeretete. a község iránt érzett felelőssége volt az, ami sporttevékenységét mindig is motiválta. Aranyjelvényes atléták kerültek ki a keze alól. A teljesség igénye nélkül egy pár név a sok közül: Jakab Gábor, aki gerelyhajításban az utánpótlás- válogatott tagjaként utazhatott Lengyelországba. Tóth Péter összetett versenyben országos negyedik lett. A diszkoszvető Velenezei Zsuzsanna. Az atlétika új ágait honosította meg Szécsényben. gyaloglócsapata az országos versenyen az ötödik helyen végzett. Takács Béla aranyjelvényes atléta országos negyedik iett — Figyelemmel kísérem azoknak az atlétáknak az útját, akiket én indítottam el. Egy kis büszkeség tölt ei, amikor Kiss Zsoltinak, az STC atlétájának sikereiről olvasok, ö is az én felfedezettem. Sokszor nem állt a háta mögött szakosztályvazetés, egyedüli edző volt, vezetésével mégis országos kapukat döngettek a szécsényi atléták. Volt időszak, amikör akadtak edzőtársak. de ezek mindig ti- szavirág-életűek voltak. — Az edzők nehéz sorsa engem sem kiméit. Ha gyengébben ment, azt hangoztatták: „Hol vannak az eredmények?” Amikor sikereket értünk el, lemondóan megjegyezték: „Ehhez neked semmi közöd, ezek tehetséges gyerekek.” Ezek az emberek elfelejtik* hogy a tehetség magában .véve kevés. Azt fél kell ismerni és ki kell „bontani*. És ez az edző érdeme. Nevezhetik azt x-nek, vagy y-nak, vagy éppen Dropcsa Lászlónak. Négy éve alakult ki Szécsényben az az edzői trió, amelynek egyik tagja Dropcsa László. — A jelenlegi „garnitúra” nagy része, így a vezető edző Istók Ferenc, a szakosztály- vezető Oravecz Péter, tanítványaim voltak. Sikerek és nehézségek kövezték ki Dropcsa László útját. Mi sem bizonyítja jobban sportszeretetét, a község sportjáért érzett felelősségét, hogy nem hátrált meg a nehézségek elől, amikor nehezebben ment nem fordított' hátat, mindig kitartott a sportágak királynője mellett. Élesztgette, táplálta a nagyközség sporttüzét. Jóllehet a 30 év alatt senkinek sém jutott eszébe, hogy erkölcsi elismeréssel is megköszönje, kifejezze a három évtizedes sporttevékenység munkáját'. ^ Amikor arra kértem, hogy nyilatkozzon, tekintsük át együtt az elmúlt 30 éve munkáját, nehezen egyezett bele. — Éppen most, amikor hullámvölgyben vagyunk — men- tegetődzött. Amikor végigpergettük a 30 év eseményeit, eltettem jegyzetfüzetemet. A kötetlen beszélgetésünk témája továbbra is a sport maradt, ö edzéstervekről, elképzelésekről beszélt, egyre lelkesebben. Ahogy figyeltem szavait, megpróbáltam a leikébe látni, s csak megerősödött bennem: az évek ugyan elszálltak, de az 56 éves Dropcsa László hite, sportszeretete, az atlétikairánt érzett felelőssége ma is töretlen. ■fcS’KSWÍiTíiIÍ - .-.‘r.tt *‘*v: f> Szcnogridi Ferenc Versenykiírás Nógrád megye 1983. évi egyéni sakkbajnokságára A Nógrád megyei Sakk Szövetség az idén is megrendezi- Nógrád megye 1983. évi sakkbajnoka címéért folyó versenyt, ami részvételi jogot is jelent az országos vidéki bajnokságba való részvételre. A verseny célja az „Élő” érték- szám növelésére és magasabb minősítés szerzésére való lehetőség adása, s a sakkozók közötti sportbarátság elmélyítése. A verseny helye Salgótarjánban a városi sportcsarnok emeleti tanácsterme. A versenyt január 14—február 28. között, minden kedden , és pénteken 16.30—21.30 óra között rendezik. A versenyen minden, igazolt sakkozó —; akinek nevezéséhez a szakosztályvezető hozzájárul — részt vehet. A szakosztályvezetők a szakosztályuktól részt venni szándékozó versenyzők nevezését — névsorát — január 14-ig közöljék a versenybírósággal. A verseny lebonyolítása során a játékidő 2—2 óra, ez alatt 40—40 lépés teendő. Ha ezen idő alatt a játszma nem fejeződne be, úgy a versenyóra 30 percre állítandó, s ez idő alatt a játszma befejeződik. A nevezők két csoportba osztva mérik Össze játéktudásukat. A verseny során az „A” cső. port első helyezettje Nógrád megye 1383. évi sakkbajnoka, ezzel együtt áz erre a versenyre kiírt vándordíj 1983. évi védője. Az „A” csoport első négy helyezettje jogot szerez az országos vidékbaj- nokságon való részvételre. Az első három helyezett oklevelet és- értékes tiszteletdíjat kap. A ,,B” csoport első helyezettje jogot szerez az 1984. évi egyéni bajnokságon az „A” csoportban való szereplésre. Az első három helyezett oklevélben és plakettben részesüt. A versenykiírás más fontos teendőkről is intézkedik. Kisterenye nagy bánata Mindenről msébe jut sz embernek más valami is. Most például a klsterenyei vezeték vallomását hallgatva, Cso- szogira, az öreg suszterre gondolok, aki megfoltozta a szegény gyerekek folthátánfolt cipőit, sőt a visszajáró pénzt is „megfejelte” néhány krajcárral, igaz, a terenyeieknek is van „Csoszoglja”, aki bőrfoltokat rak a műanyag talpú focicsukákra, csak ő pénzt nem igen tud adni. De hát az anyagiakat nem is tőle várnák a szakosztálynál... AZOK A SZÉP NAPOK ... Szinte közhely, de a kiste- renyei focicsapatra — mint ahogyan még jó néhány nógrádi egyesületre — pontosan illik a jelző: valaha szebb napokat látott... Pályája az NB II. egyik rettegett oroszlánbarlangjának számított, s maga a gárda pedig elsősorban kemény és csupaszív játékáról volt híres. Persze a lelkesedés manapság sem hiánycikk. Sőt! Többnyire még mindig ebből él a létéért küzdő kisegyesület. A már említett „szebb napok” a hetvenes évek elején értek véget, amikor 1973-ban a másodosztályból, majd rá egy évre az NB II-ből is búcsúra kényszerült a csapat Ám még elekor sem „csúnya napok” következtek a klub életében, hiszen lényeges anyagi gondok nem zavarták a szakosztályokban folyó munkát. A bánya megbízható patrónusnak számított, a község fiataljai pedig röplabdában, tekében és labdarúgásban bizonyíthatták sportbeii jártasságukat. Több terenyei sportoló útja vezetett az élvonalba! A nagy változás 1978-ban „köszöntött be”, amikor a bányák leépítése miatt a csapatot a nagy község vette át. Űj vezetőség alakult, amely sorra felkereste a helyi üzemeket, s kérte támogatásukat. S nem hiába: ígérettel távoztak — pénz helyett! Egyetlen olyan vállalat sem akadt, amelyik komoly ösz- szeggel segítette volna az immáron egy szakosztállyal rendelkező egyesületet. .Bér, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az üzemek többségének székhelye nem is Kistererryén van. . HUSZÁR, Ló NÉLKÜL Soós Károly, ss egyesület gazdasági vehetője ftársadal- mi munkában) méltán kesereg: — Eddig száz-ézáztíz ezer forint tanácsi támoga-' tásunk volt évente, idén pedig százharmincezerből gazdálkodunk. Ebből három csapatot kellene eltartanunk. Utazást, étkezést, játékvezetőt, pályagondnókot, edzőt fizetni... Szilágyi Gyula edző már két éve nem kapott fizetést tőlünk! A szakvezető nem a munkabér elmaradása miatt há- borog. Mint mondja, már a felesége is hozzászokott, hogy fizetése egy részét a focistákra költi. Sokkal inkább a tárgyi feltételek hiányát fájlalja: — Már az őszi idény is rosszul kezdődött, állandó vendégünk volt a „nincs”. Hiányzott a felszerelésünk, hiszen három' csapatnak edzésre és mérkőzésre mindössze négy ilyen-olyan garnitúra áll rendelkezésre. Alig van focicipőnk, többen a saját csukájukban edzenek. No és a labda! Az aztán végleg nincs. Pedig a focista labda nélkül... mint huszár ló nélkül. Jó LENNE NÉHA KAPNI IS... A gondokkal többnyire magára hagyatottan küzd az egyesület. A sportkör elnöke, Koós Sándor például „kala- pozó körútra” indult. Sorra felkereste a község üzemeinek, szövetkezeteinek vezetőit, gondolván, ha meghallgatják a panaszokat, nem késik a segítség. Nos mindenütt tárt ajtókkal és zárt pénztárcával fogadták az elnököt. Sőt, a téesznél kerekperec kijelentették: „Éhenkórászoknak semmit sem adunk”. Ezt aztán Koós Sándor annyira szívére vette, hogy be is nyújtotta a lemondását. Csupán egyetlen cég, az SKÜ kisterenyei üzeme állt a szakosztályr.yj klub mellé, munkával, autóbusszal és 130 pártoló taggal segítve a község sportját Pedig Tere- nyén már*leteltek arról, hogy visszaszerezzék a sportkör egykori fényét, csupán nevelőként, tisztes szegénységben, mint afféle nevelő egyesület szeretnék szolgálni a magyar focit. És adnak is játékost,. Egy éve Szabó György, az idén pedig két tehetséges serdülő — Jónás és Tar! ősi — került az STC-hez. És mit kaptak cserébe? Még köszönetét sem. Bár — az edző szerint — a fiatalokért három használhatatlan műanyag labda „ütötte” a te- renyeiek markát: — Mi adunk, de jó lenne néha kapni is. Hiába kérik, hogyan legyünk így nevelő egyesület? Vannak tehetsegeink, s örülünk, ha feljebb kerülnek. De a semmiből képtelenek vagyunk őket felnevelni, megszerettetni veA körülmények ellenére jó munka folyik a szakosztályban. A felnőttek megyei bajnokságban elfoglalt negyedik helye dicséretes, sőt; ha még azt is hozzávesszük, hogy az MNK-ból kiütötték a Stécét, teljesítményük már felsőfokú jelzőt kíván. Mint ahogyan az ifik második, a serdülők negyedik helyezése is. És a játékosok — többségük három műszakban — munkahelyükön is helytállnak. Élvezik a munkatársak bizalmát, a 200—300 rendszeres mérkőzésre járó szeretetek — Van közönségigény, szeretik 'a focit Terenyén. Csak úgy látszik, nem mindegy, hogy főnök vagy beosztott a játék szerelmese — így az edző. — A tavaszi kezdéshez legalább negyven-ötven ezer forintra van szükségünk. Alapvető dolgokra, szerelésre, labdára, hálóra. Mert igaz, hogy a legnagyobb csapat hálója is lyukas, ém a miénk rongyos is. A gazdaságvezető borúlátóbb. Mint említi, félő. hogy 1983-ban a tanács költségvetéséből még a tavalyinál is kevesebb jut sportcélokra: — Pedig az ifniság sportja jó befektetés. Ha nem is látványosan, de mindenképpen megtérül. Éppen ezért érthetetlen az üzemek közömbössége. Amennyiben nem segítenek, bezárhatunk. — Nem! Akkor is tovább ke’l dolgoznunk. A sport nem halhat meg Kisterenyén — mondja Szilágyi Gyula, és alighanem igaza van. Bár, ami a munkát és a terheket illeti, azokból más is átvállalhatna. Mint ahogyan Soós Károly érzéseiből is: — Mostanában «egyebet sem teszek, mint szégyenkezem. Szégyenkezem a játékosok és az ellenfelek előtt a szerelésünk miatt. Szégyellem. bosy nem tudjuk fizetni az edzőt, és még sok mindent. Lehet, hogy ezért nem á y azdasá gvezetőnek kellene szégyellnie magát? Kiss LissM A NÓGRÁD totótippjei, 2. hét 1. AveHioo—-Udinese X 2. Cagliari—Ascoii 1 3. liorentina—Pisi X 4. Genoa—Juventus 1 2 5. Torino—Roma 1 6. Cremouese—C a vese 1 7. loggia—Catania X 8. Lecce—Milan 2 9. Monza—Bari 1 10. Palermo—Atal aut» X 11. Perugia—Campohasso 1 12. Reggiana—Bologna 1 X 13. Sambencdctlese—Varcse X 14. Verona—Sampdoria I 15. Ccsena—Napoli 2 16. Iazío—Arezzo 1 Góltotópályázat Mitől írnak a magyar nye’vű szovjet lapok? Szovjet Sportmagazin Siker Stockholmban és Tamperében A folyóirat 1983. évi első számát Icoozgatva bizonyára sokak figyelmét megragadja az EGYESSEL A HÁTÁN című portré Rinat Daszajevről, a. labdarúgó-válogatott 25 éves kapuskiválóságáról. Háromoldalas, képekkel illusztrált anyag szól indulásáról, pályafutásának fontosabb állomásairól, edzésmódszereiről. Az olvasó^ érdeklődésére tarthat számot az 1SMERI-E ÖN A SZOVJET SPORTOT? című vetélkedő eredményhirdetése, kiegészítve a hatfordulós pályázat kérdéseinek megismétlésével, s a helyes válaszokkal. Népszerűek — ez a szerkesztőségbe érkező levelekből is kiderül — a lapban megjelenő részletek kiemelj kedő szovjet sportolókról szóló, vagy sportkiválóságok által írt szépirodalmi művek. A Szovjet Sportmagazin e száma részletet közöl ' Vlagyimir Kucsmij ök ketten és AL jósa című könyvéből, melynek hősnője Natalja Petru- ceva olimpiai, világ- és Eu- rópn-bajnok gyorskorcsolyázó. A stadionok csillagai rovat ezúttal Vali Ionescu román távolugrónőt mutatja be, akinek pályafutása — szokatlan módon. — a magasugró léctől indult... A 38—39. oldalon található az 1982. évi VILÁGBAJNOKOK LISTÁJA, s helyet kapott a lapban a közelmúltban lezajlott szovjet bajnokságok győzteseinek névsora is. Nemzetközi férfikosárlabda- torna kezdődött a svéd fővárosban, amelyen részt vesz az Észak-Európában túrázó magyar válogatott is. Első találkozójukon rendkívül szoros mérkőzésen egypontos győzelmet aratva 82—81 (43—52) arányban nyertek Izrael el- ien. A legjobb magyar dobók: Losonczy (22), Kovács és Horváth (18—18), A Washingtonban megkezdődött női nemzetközt tenisz- verseny 1. fordulójában a magyar színeket képviselő Temesvári Andrea a 6. helyen kiemelt nyugatnémet Hanika A magyar női kosárlabdaválogatott Tamperében szerepelt egy tornán, ahol utolsó mérkőzésén 85—63 (40—36) arányban legyőzte Svédországot, de így is csak a második helyen végzett. A végeredmény: 1. Csehszlovákia 6 p. 2. Magyarország 4 p. 3. Svédország 2 p. 4. Finnország 0 p. ellen kísérelte meg a továbbjutást. Az 1 óra 43 perces küzdelem végén a , magyar téiiiszezőnő, hä nagyon szoros mérkőzésen is. de 7—6, ,4—6, 7—5 arányban kikapott, s ezzel kiesett. Temesvári keményen küzdött, de kiesett A múlt héten 380 pályázati szelvény érkezett olvasóinktól. A két mérkőzés végeredménye: N apedi—Verona 1—2. Pisa—Torino 0—1. Tizenkét olvasónk ért el egy találatot, s közülük a követ-’ kezök nyertek 10—10 darab totószelvényt: Balázs Pálné Etes-Albert, Felszabadulás út 17., Nagy Sándor Salgótarján, Budapesti út 58/c., Csábi Márton Csitár, Kossuth út 90. Góltotó 1. FIORENTINA—PISA. végeredmény: • ___________ 2. TORINO—ROMA, végeredmény: NÉV: __ ____ L AKCÍM: 1 NÓGRÁD ~ 1983. január 5., szerda . 7 lük a játékot. Ezeknek a gyerekeknek otthon többnyire mindenük megvan, mi meg még szerelést sem tudunk nekik adni! KI SZÉGYELLJE MAGÁT?
