Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-27 / 22. szám
3ogi tanácsadó Tanulóidő figyelembevétele munkaviszonynál F. József karancslapujtői olvasónk 1957-tól folyamatosan dolgozik ugyanazon a munkahelyen. Számítása szerint már tavaly jogosult lett volna a 25 éves, jubileumi jutalomra. Amikor kérés nélkül nem fizettek, kérte, hogy fizessék ki. Kérését azzal utasították el, hogy az eltelt időből két évig szakmunkástanuló volt, így az nem számít bele a munkaviszonyba. Jogos volt-e az elutasítás, kérdezi olvasónk. Hatályos munkajogi szabályzataink szerint a munka- viszonyban töltött idő számításánál elsősorban a ténylegesen munkaviszonyban töltött időt kell számításba venni. Ezen felül csak azokat az időket lehet figyelembe venni, amelyeket a jogszabály külön előír. így írja elő a jogszabály az 1950. január 1. előtt tanulóidőként eltöltött időket. Közlése szerint olvasónk szakmunkástanuló-idejét 1957—1958. években töltötte le. Ezért azokat az éveket egyetlen olyan esetben sem lehet beszámítani, amikor valamilyen jogosultság a munkaviszonyban töltött időhöz van kötve: pld. fizetett szabadság, jubileumi jutalom stb. Mindebből látszik, hogy olvasónk kérelmét jogosan utasították el. Más kérdés viszont, hogy a társadalombiztosítási törvény alapján a szolgálati idő számításánál a bármikor szakmunkásképzéssel, vagy tanoncidővel eltöltött időt minden korlátozás nélkül a nyugdíjnál figyelembe fogják venni. A jubileumi jutalommal azonban mindaddig várni kell, amíg a ténylegesen munkaviszonyban, tehát tanulóidő nélkül eltöltött idő a 25 évet el nem éri. Köteles rész az öröklésnél H. József pásztói olvasónk édesapja nemrég meghalt, a hátramaradt örökséget azonban nem kaphatta meg, mert édesapja azt végrendelettel egy idegen személyre hagyta. Az igaz, hogy az utóbbi időben munkája miatt távol lakott a szülői háztól, ez azonban nem lehet indok arra, hogy az örökségből teljesen kizárja. Annál inkább nem, mert az apa—gyermeki viszonnyal közöttük soha semmi baj sem volt, évenként legalább egyszer mindig hazalátogatott családjával együtt és mindig a legjobb viszonyban váltak el egymástól. A végrendeletről soha egy szóval sem emlékezett meg, bár azt már vagy öt éve elkészítette. Lehet olyan végrendeletet készíteni, amellyel az egyetlen gyermekét teljesen kizárják az örökségből, kérdezi olvasónk. Az örökhagyó vagyonát végrendelettel bárkire hagyhatja, hozzátartozóra, vagy akár idegenre is, mint ahogy történt olvasónk esetében is. Azt viszont már nem lehet én- pen törvényes, vagy legalábbis illendő eljárásnak minősíteni, hogy olvasónkat, mint az egyedüli törvényes leszármazottat a hagyatéki eljárásra még csak meg sem idézték. Ennek az leiiet az oka, hogy olvasónkat örökösként nem jelentették be, a hagyatéki eljárás csak a bemutatott végrendelet alapján folyt le, így az eljáró közjegyzőnek még arra sem volt lehetősége, hogy olvasónk figyelmét a köteles részre felhívja. Az örökösök közül ugyanis a leszármazót még szabályos végrendelet alapján is megilleti a kötelesrész, ami a törvényes örökrésznek a fele, vagyis, ha olvasónk örökölte volna az egész hagyatékot, mint egyedüli törvényes örökös, annak felére kötelesrész címén is jogosult, kivéve, ha az örökhagyó az örökségből kitagadta. A kitagadást tartalmazó végrendelethez azonban a törvény pontosan meghatározza azokat az okokat, amelynek alapján valakit az örökségből ki lehet tagadni. A polgári törvénykönyv szabályai szerint kitagadási ok lehet, ha a kötelesrészre jogosult az örökhagyó után az öröklésre érdemtelen lenne, ha az örökhagyó egyenesági rokonainak, vagy házastársának életére tör, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el, az örökhagyó irányában az eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette, erkölcstelen életmódot folytatott, jogerősen ötévi, vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték stb. Minthogy olvasónk közléséből semmi ilyen ok nem tűnik ki, az örökségből való kihagyás oka olvasónk szerint egyedül az lehet, hogy annak idején családjával szülőföldjéről elköltözött, édesapja anyagilag nem szorult segítségre, így a tartási kötelezettségelmulasztással sem lehet vádolni, beteg nem volt, hogy állandó gondozásra szorult volna. Tehát jogosan fordulhat az illetékes megyei bírósághoz keresetével a kötelesrészért, esetleg a végrendeletet is sikerrel támadhatja meg. Dr. Jónás Sándor Az alkoholizmus elleni küzdelemhez Ne szolgálják ki az ittas vendégeket! LEVELEZŐINK JELENTIK Az időjárás is segítette az éves terv túlteljesítését A nógrádkövesdi vasútállomás szállítási feladatai között jelentős szerepet játszik a kőbánya, az erdészet és a Ma- gyarnándori Állami Gazdaság ilyen irányú igényeinek kielégítése. A legtöbb kocsit termékei szállítására a kőbánya veszi igénybe. Az állomásnak az 1982. évi terve, beleértve a kő, fa és termény szállítását is 227 ezer tonna volt, melyet 227 712 tonnára teljesítettek, 101 százalékra. Említésre méltó, hogy az év első öt hónapjában az éves tervhez viszonyítva^ a kőbányaüzemnél nagy lemíara- dások voltak, melyet a kedvezőtlen időjárás is befolyásolt. Ám az elmúlt év második felében úgy a kőbányaüzem dolgozói, mint a vasutasok is mindent elkövettek a lemaradások megszüntetése érdekében. mely sikerült. Az, hogy az elmúlt év során erről az állomásról 6315 rakott kocsi indulhatott el, abból a három munkabrigád is aktívan kivette a részét. Jakubecz János állomásfőnök tájékoztatott arról is, hogy az elmúlt évben személyi baleset nem fordult elő, tárgyi baleset is kisebb és csak két esetben. Az előző évben ezek száma öt volt. Tehát e téren is eredmények mutatkoznak. A munkakörülmények is javultak. A sok éves gond az iparvágány felújításával véglegesen megoldódott. Nem kellett már vízben, sárban végezniük a kocsirendezőknek a munkájukat, megteremtették a balesetmentes munka végzésének feltételeit. A dolgozóknak a védőruhák és eszközök biztosítva vannak a munkájuk végzéséhez. A NÖGRÁD 1982. május 20-i számában erről negatívan lehetett beszámolni. A hivatkozott cikk megjelenése után az iparvágányok felújítása, és a Szeiződésbontás Szécsényben A szécsényi sportegyesület vezetője Kiss Lászlóval, a labdarúgócsapat edzőjével —, közös megegyezéssel — felbontotta a szerződést. A csapat új edzője Kovács József, akinek irányításával a labdarúgók megkezdték az alapozást. Céljuk, hogy a megyei bajnokság „második félidejében” előbbre kerüljenek a tabellán. Az ifjúsági csapat Gyenes József vezetésével készül a tavaszi folytatásra. A csapat a dobogó egyikére pályázik. A serdülők ugyancsak most kezdték meg a téli alapozást. sz. f. Cikkünk nyomán Megjavították a kutat Napjainkban igen sok szó esik az alkohol káros hatásáról, az ellene folyó küzdelemről. Napirenden tartja a sajtó, a hírközlő szervek, a kongresszusok, bizottságok, társadalmi szervezetek, elsősorban a Vöröskereszt igen sokat tesz ezen a téren. Ehhez azonban hozzá kellene járulni minden állampolgárnak, segíteni, jóra inteni azokat, akik erre hajlamosak, akik csak az italboltokban érzik jól magukat. Ott találják meg boldogságukat. ahelyett, hogy kulturált környezetben, mondjuk egy művelődési házban, moziban, vagy kint a természetben töltené el szabad idejét- Ezek a jelenségek főként vasárnaponként ismétlődnek meg. Jó lenne ha az alkoholizmus elleni küzdelembe még többen bekapcsolódnának, éspedig az italboltok dolgozói is, azzal, hogy italos embert nem szolgálnának ki, mert sajnos az a tapasztalat, hogy a forgalom és a nyereség szempontjából nem az embert nézik, hanem az anyagiakat. Még azzal sem törődve, hogy s vendég már annyit ivott, hogy a mentőt, vagy az URH-t kell hívni. Összeállította: Tóth Jolán A Nógrád megyei Patyolat salgótarjáni gyorstisztító szalonja, teljes rekonstrukció után megújulva várja az ügyfeleket. Képünkön: a felújított vegytisztító gépet ruhaneművel tölti Enderesl Gézáné és Szilágyi Lászlóné. Lipták Pálné és Lantos Sándorné a már tiszta fehérneműk mángorlását végzi. Remélem, hogy pár soros írásom gondolkodásra készteti a kis italboltok, uisztrók dolgozóit. S csatiatkoznak az oly sokat emlegetett küzdelemhez! — takácsné — dolgozók védőöltözettel való ellátása megtörtént. Ügy az állomásnak, mint a kőbányaüzemnek ez év első hónapja, a kedvező enyhe időjárás kedvezett. Győri Sándor, a kőbánya szállítási osztályvezetője örömmel tájékoztatott arról, hogy az 1983. év nagyon jó indult. Bízik abban, hogy a vasúttal kialakult jó kapcsolatuk is biztosítéka lesz az 1983, évi tervük teljesítésében illetve túlteljesítésében. Sziics Ferenc Szerkesztői üzenet Kovács Gábor (Salgótarján, Beszterce-lakótelep): Kérjük, közölje velünk pontos lakcímét, esetleg azt a telefont, amelyen napközben is elérhető, mert ennek ismeretében tudjuk a kivizsgálás eredményéről tájékoztatni. Várjuk jelentkezését — akár levélben, akár személyesen. Hatvan év a kaptafánál A Nógrád megyei kis falvak egyikében, Nőtincsen él ifjúságától kezdve, a környező falvak lakossága által is jól ismert Ferencz István, a szinte örökké mosolygó Pista bácsi. Hetven negyedik életévét tölti be idén, s mint elmondotta, ebből 60 évet ült a cipészműhelyben, amint azt mondani szokták, a kaptafánál. Jól ismerte a régmúlt idők falusi lakosságának, a cselédek, szegény- és középparasztok bakancsainak, csizmáinak készítési, s minden javítási fortélyát. Hatvan évvel ezelőtt kezdte, akkor még nehéz inas- majd segédkorban, de később sem volt könnyű. Azért sem, mivel sok-sok aprómunkát kellett végezni a nehéz anyagi körülmények közepette élő falus; lakosság szolgálatában. Szolgálatnak nevezte és nevezi ma is ezt'a tevékenységet. Koránál, s főleg egészség- ügyi állapotánál fogva sem tartozik már a legjobb erőben levőkhöz, de nagy aktivitással, kis nyugdíja mellett is végzi azt, amit fiatalkorában megkezdett, megtanult. Kár, mondja, hogy nincs, vagy csak egész kevés fiatal, aki ezt a szakmát végzi, folytatja, pedig bármennyire modern divatot követünk is, sok-sok, árában nem is olcsó szandál, s cipő számtalanszor egyszerű, de gyors javításra szorul. S ezt a munkát, ha csak lehet, mindig szorgalmasan, nagy-nagy szakmai szeretettel végzi. Kár, hogy nincs mellette más, fiatal utánpótlás, mert előbb-utóbb bizony ezen a téren is nagy űrt, nagy hiányt fog maga után hagyni. Pista bácsi a Szondi szövetkezethez tartozik. Köszönjük, hogy ezzel is segítik a lakosságot, s még jobb lenne, ha nagyobb, s jobb anyagellátást tudnának biztosítani Pista bácsinak, s rajta keresztül nekünk, a területen élőknek. Pista bácsinak születésnapjára, s 60 éves tevékenységéhez további erőt, egészséget. s még sok-sok örömben teljes időt, éveket kívánunk! Vidovszky András Felsőpetény Lapunk január 6-i számában megjelent „Árdrágítás, vagy a technika csal?” c. cikkünkre az ÁFOR Észak-magyarországi Központja, Mis- kolc-Pereces, az alábbi tájékoztatást adta: — A cikkben jelzett hiba a kimérőoszlop belső szerkezetének meghibásodása miatt fordult elő, mely — gyakorlati tapasztalataink szerint —- nem minden tankolásnál jelentkezik. Ezért előfordulhat, hogy dolgozóink nem azonnal észlelik. A meghibásodott berendezés zárt, plombáit rendszerben van elhelyezve, ezért a hibát külső beavatkozással előidézni nem lehet. A cikk megjelenése után a kútoszlop megjavítását elvégeztük. Így fogyasztóink maradéktalan kiszolgálása biztosított. Egyidejűleg kútkezelőink figyelmét felhívtuk a berendezés működésének folyamatos figyelésére és a cikkben leírt esetek elkerülése érdekében végrehajtandó intézkedésekre. A cikk írójától a kellemetlenségért ezúton is elnézést és megértést kérünk. Váradi István központvezető ÁFOR Miskolc Januári vasárnap —Saigon Udvariasságból kitűnő! Hirtelen azt hittem, hogy a fővárosi metrón utazom. Az időpont január 17., 16 óra 55 perc. A 6 G-s BV 49—12 rendszámú autóbusz vezetője a kormányhoz ül és megszólal: „Jó estét kívánok. Tessék vigyázni az ajtók záródnak”. Szavait követi az ajtózárást jelző csengetés. És ez a kellemes közlés hangzik el valamennyi megállóhelyen, az utasok felszállása után. A végállomáson, a kempingben mielőtt kinyílnak az ajtók, ismét egy újabb figyelmesség: „Végállomás, a viszontlátásra”. Mielőtt leszállók odamegyek a vezetőhöz és utastársaim nevében is megköszönöm udvariasságát. Válasza: „Kérem, ez csak természetes”. Természetes. Hm. Elgondolkoztam. Mennyire másabb ez a hangnem, mint amivel „Igen tisztelt autóbuszvezető” cikkem megírása előtt találkoztam. Úgy érzem, mivel Horcsok József és kollégái vannak többen, erről is írnom kellett. Mégegyszer köszönjük! A többi névtelennek is. B. Kovács István Salgótarján Ezen a rendhagyó télen, természetesen Saigon sem számítottunk hóra, amikor a napfényes vasárnap délelőtt sétára indultunk. Itt-ott a dér fehér szőnyeget terített az utakra és a sárga avarra. Az úgynevezett nagyréten egy északra néző dombon akadt kis jeges hó, csúszkált, ród- lizott is rajta pár kisgyerek. Egy évvel ezelőtt — ilyenkor a sízők és ródlizók tömegei szállták meg a havas lejtőket, és jólesett a fehér hóval borított erdei utak keskeny csapásán bandukolni, élvezni a fehér: vastag hótakaró puha nyugalmát. De így is kellemes márciusra emlékeztető időben az erdei utakat járni. Száraz az út, csak a napsütötte részeken olvad meg a fagyott talaj. Az erdei tornapálya útvonalán most is végig lehetne kocogni, és kipróbálni a tornaszereken az ajánlott gyakorlatokat. Pár évvel ezelőtt készült el ez a pálya, mindazok számára, akik a jó levegőn, egészséges — életkorukhoz szabott — mozgással, pár perces gyakorlatokkal akarják gazdagabbá tenni az erdei sétát. Az egyes állomásokon okos és értelmes szép szemléltető táblák adnak útmutatást a gyakorlatokhoz. Ezeken azonban már meglátszik az idő múlása. Repedezettek, kereteik elkorhadtak, egyik-másik már le is esett az oszlopáról. Most még igen kis költséggel javíthatók. Tavaszra az illetékes bizonyára el is végzi felújításukat, meg a kirándulószezon előtt. A várba fakorláttal védett kényelmes út vezet. Fölfelé haladva a bazalttömbök alatt egyre több kisebb-nagyobb terméskövet lehet látni, melyeket vékony fehér malterréteg borít. „Ugyan hogy kerülhettek ezek ide? Talán a szél, vagy a víz sodorta le a falakról?”'— töpreng a turista. Aztán egy puffanás, a lehulló kő zaja. A fal tetejéről egy fiú így üdvözli a felfelé kapaszkodó társait. Szerencsére sem fejet sem bokát nem talált. A csorba sarkú Petőfi-emléktáblától kicsit feljebb, az út mellett nemrég felállított zsindelytetős tábla ismerteti a var történetét. Körülötte szinte halomban található a falakról származó, vakolattal borított terméskő. Figyelmesebben körülnézve látni lehet a kövek okozta kárt. A kis tető félrebillent, tartóoszlopa megrepedt. A hátsó oldalról már nyolc-tíz zsindelyt a kövek letörtek. A szépen megmunkált, lakkozott fadarabok a földön a kövek között hevernek, szilánkokra törve Tehát nem a természet vak erői, hanem a tudatos (vagy tudatlanul vak?) emberi cselekedet rombolja a megkezdett felújítás frissen rakott falait, és juttatja vissza a nehezen — társadalmi munkában — össze- és felhordott kövek mázsáit az alsóbb területeken, és tekinti céltáblának az új tájékoztatótáblát. Örökét és kerítést állítani mindenhová nem lehet. De nem is kell. Elég volna a felnőttek, és fiatalok határozottabb fellépése, az idegenforgalmi csoportok vezetőinek nagyobb figyelme és talán az is segítene, ha az iskolákban hangsúlyozottabban esne szó a történelmi emlékeink, és a kirándulóhelyek egyre szaporodó, az ember tájékoztatását és pihenését szolgáló tárgyainak védelméről, nagyobb megbecsüléséről. Óvjuk, védjük tehát közös tulajdonunkat! Dr. Várkonyi József Salgótarján
