Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

Iványi Ödön rajza Wotan és népe Az orosz dal mesterei Mitrofan Pjatnyickij, a ki­váló r.épdalgyűjtő több mint 60 évvel ezelőtt alakította meg Voronyezs mellett az első orosz népi kórust. Ma nincs olyan hely a Szovjetunióban, ahol ne ismernék a Pjatnyic­kij együttes előadóművésze­tét. A kiváló kollektíva a vi­lág 25 országában, köztük ha­zánkban mutatkozott be nagy sikerrel. Fennállása óta a kórus ál­landóan gyűjtötte, feldol­gozta és előadta az orosz népdal és néptánc legszebb darabjait. Szovjet zeneszer­zők számos új dalt írtak az együttes számára. A kórus előadóművészete megőrizte az érzésekkel teli orosz dal eredetiségét. Az együttes műsorának minden egyes száma a szülőföld, a munka, a szépség és a szere­lem himnusza. Az együttes művészeti vezetője, Valen- tyin Levasov zeneszerző, va­lamint főbalettmestere, Tat­jána Usztyinova megkapták a Szovjetunió állami díját. Képes kiadvány jelenik meg januárban, Richard Wagner halálának 100. év­fordulója alkalmából — Wo­tan és népe címmel. Szerzője Erdősi-Imre Má­ria, a Magyar Rádióban el­hangzott, a fővárosi, megyei lapokban, — közöttük a NÓGRÁD-ban — hetilapok­ban, képes folyóiratokban, üzemi sajtóban megjelent cikkeinek válogatását adja közre, egy évszázadot felöle­lő képanyaggal illusztrálva. A Wagner életét publikáló kiadványban, életműve tük­rében próbálja bizonyítani, hogy nem is olyan görön­gyös, tövises az az út, amely a nehéznek tartott komoly zene világába vezet. „A földgolyó e zenébe bur­kolódzik esténként” — írta Thomas Mann 1933-ban Wag­ner muzsikájáról, „Férjem zenéjét a magyarok értették meg először” — mondotta Cosima Liszt Richard Wag­ner felesége 1870-ben, „Ott leszek veletek, nélkülem nem megy” — üzente Wagner, ha­lála előtt a jövő századnak. Az új képes kiadvány nem­zetközi áttekintést ad Wag­ner műveinek napjainkban történő színpadra állításáról, értelmezéséről, bemutatja a külföldi és a magyar Wag- ner-interpretátorokat, felidézi a hazai operakultúra esemé­nyeit. A szerző tolmácsolásé­ban a művészeti élet ismert személyiségei vallanak a ko­moly zene értékeiről, szépsé­geiről. Hatékony múzeumi gyakorlat Nógrádban NEM CSAK SALGÓTAR­JÁN és Nógrád megye, de a magyar. muzeológia történeté­ben is jelentős állomás volt a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum átadása 1980. október 3-án. Az új intézmény az egész megyei muzeológiában alapvető változást hozott. Egy­részt a tárgyi és személyi fel­tételek javulásában, másrészt a megye legfőbb kutatási te­rülete, a legújabbkori történet kutatására, s annak látványos megjelenítésére végre reális lehetőség nyílt. Most jutunk el oda, hogy a múzeumi szem­lélet, a múzeumi gyakorlat mind hatékonyabban bekerül­jön Salgótarján kulturális éle­tének egészébe. Többi között kiderült péjdául, hogy sokkal több van a múzeumban, mint amit korábban a szűkös kö­rülmények között meg tudtak mutatni. Pedig például még a szakmai tudományos munka leginkább „látható” területeit, a kiállítások is csuoán ízelí­tőt nyújthatnak a folyamatos tevékenységről. A tevékenysé­gi körök jóval gazdagabbak. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1977-ben .elemezte a megyei múzeumi szervezet tevékenységét. Akko­ri határozatával megfogal­mazta a szervezet legfőbb te­endőit is, melynek végrehajtá­sát 1980-ban ellenőrizte. Nem­rég tartott ülésén pedig rész­letekbe menően áttekintette a határozatokban foglaltak tel­jesítését. Mint megállapította, a megyei múzeumi szervezet az ötödik ötéves tervi felada­tait megfelelően végrehajtotta, a múzeumi szervezet, amely jelenlegi tevékenységét a ma- .gyar múzeumok hatodik ötéves terve és a megyei középtávú terv alapján végzi, jelentős helyet vívott ki magának me­gyénk . szellemi életében- E megállapítás érvényessége ér­zékeltetésének szándékával emelünk ki néhányat a mú­zeumok sokszínű tevékeny­ségéből, a teljességre való tö­rekvés igénye nélkül. Minde­nekelőtt a tudományos tevé­kenységről szólunk. Ezt három fő kutatási irány határozza meg: A bányászattörténeti kuta­tás 1977-óta tart megyénkben, kapcsolódva az országos kuta­táshoz. amelyben koordináló szerepet kapott a megyei szer­vezet. Témája a bányászkodás történeti feldogozása, mun­kásmozgalmi, életmódbeli szempontok alapján a múlt század második felétől úgy­szólván napjainkig. A megyei kutatás Etes és a köréje cso­portosult üzemek, Amália, Gusztáv, Albert, továbbá Bag- lyasalja (az 1930-as évek poli­tikai harcai, a kommunista szervezetek tevékenysége) kö­ré szerveződött, illetve vizs­gálták az antifasiszta ellenállás kialakulásának körülményeit, a fegyveres harc megjelenését (Karancslejtős, 1944; Gusztáv- akna, Baglyasalja) Karancsal- ján, Karancslapujtőn. Szere­pel a programban a bányász- szakszó-gyűjtés, a bányászko­dás hatásának vizsgálata a né­pi kultúrára, és így tovább. A kutatásban a Nógrád megyei Levéltár, a megyei könyvtár is bekapcsolódott. A gyűjtő- és feldolgozó munka idén le­zárul. Ennek eredményeként tanulmánykötetet adnak ki 1984-ben, a Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve jövő évi teljes számát e témának szenteli. Ugyancsak jövőre országos konferenciát rendez Salgótarjánban a Nógrádi Sándor Múzeum amelyen valamennyi kutató részvéte­lére számítanak. A kutatás során a helyszíni gyűjté­sek alkalmával rengeteg tárgyi és dokumentációs­anyagot sikerült összegyűjteni, élő adatközlők anyagai állnak rendelkezésre, sok — a témá­val összefüggő — levéltári for­rás tárult fel. A REGIONÁLIS szervezésű palóckutatásról már több al­kalommal szóltunk lapunkban. Ezt az 1976-tól folyó munkát a Heves megyei múzeumi szer­vezet irányítja, a tevékenység ugyancsak ebben az évben zá­rul. A kutatásban a Heves, a Borsod-Abaúj-Zemplén és a Nógrád megyei kutatókon túl számos más országos intéz­mény, illetve egyetem kutatói is bekapcsolódtak. Nógrádban a balassagyarmati Palóc Mú­zeum szervezésében folyik e munka, amelynek célja a palóc etnikum mindenoldalú feltá­rása a korszerű tudományos szempontok figyelembevételé- ,vel. A kutatási terület igen széles spektrumot ölel fel az antropológiai kutatásoktól az életmód változásáig. Nógrád megye ezen belül elsősorban a népi gazdálkodós, a népi építkezés és a népművészet fel­dolgozására vállalkozott. A megyei szervezet érintett mun­katársai idén adják le az or­szágos kiadású monográfiába készített tanulmányaikat. A nagy monográfiát dr. Bakó Ferenc szerkeszti. A középréteg-kutatás l szin­tén 1977-től folyik megyénk­ben, a hosszú távú tudomá­nyos tervnek megfelelően több szakaszban, a szécsényi Kubi- nyi Ferenc Múzeum irányítá­sával. Ezen belül vizsgálják a Nógrád megyei köznemesség múlt századi történetét, nol’ti- kai. gazdasági és művelődési szempontból. A kutatás máso­dik fázisában a nógrádi keres­kedő- és iparosréteg kutatása szerepel a múlt század máso­dik felétől századunk első fe­léig. Ez a kutatómunka is már számos résztanu'mányt ered­ményezett. S ehhez volt kap­csolható az az országos konfe­rencia, amit 1900-ban tartot­tak Szécsényben a köznemes­ségről. s amelynek folytatása­ként idén ánrinsban ugyan­csak Szécsényben országos konferenciát tartanok, a XVII. század második fele magyar társadalmának vizsgálata me­gyében. A közéméteg-kutatás célja az, hogy az eddigi me­gyei kutatási fő irányok, az ipartörténet, a munkásmozga­lom-történet, valamint az ag- rártörténet mellett feltárja azoknak az osztályoknak, illet­ve rétegeknek történetét is, amelyek szintén jelen voltak a múlt mindennapi politikai, gazdasági és kulturális tevé­kenységében. A tudományos tevékenységen túl ugyancsak jelentős ered­ménynek számít, bosv a nyil­vántartó és feldolgozó munká­ban folyamatos kiegyenlítődés zajlik. A megyében hagyomá­nyosan jó alapokkal rendelke­ző néprajzi és régészeti muze­ológia mellé felzárkózott e té­ren is az új- és legúiabb- koros muzeológia. Ez utóbbi a szakmai megítélés szerint napjainkban már az országos élvonalban jár. MŰZECMAINK MIND élén­kebbé és sokszínűbbé váló köz- művelődési ^tevékenysége. a múzeumi és művészeti kiállí­tási programok,, a munkásmű­velődésben, az ifjúság neve­lésében végzett tevékenység, a változatos pályázati és múze­umbaráti munka, az üzemek­kel. intézményekkel kötött szo­cialista szerződések rendsze­re eredményesen járul hozzá, hogy a múzeumokban végzett tudományos munka, falaik kö­zött műtárgyakban, dokumen­tumokban- őrzött történelem mind eredményesebben fejt­hesse ki hatását a tudatformá­lásban, a társadalom széles ré­tegeiben. T. E. Azt mondják, hogy, amikor meghalt — Z.-nek tizenegy infarktusheget találtak a szí­vén boncoláskor. ÚTON JARÓ tárgyismereten, ton kívül. hivatástuda­Pusztító állapotok „Legalább ne ijesztgessük egymást”. Ezt szeretném mon­dani, a társaság azonban nem figyel rám, felváltva so­rolják a legutóbbi eseteket. Két közép-európai (plusz ke­let, így középkelet-európai egészen pontosan) író, egy tanácsi dolgozó, de inkább vezető dolgozó (egészen pon­tosan vezető mellett dolgozó beosztott) és egy nyomdász­újságíró, nemrégen még szerkesztő úrnak becézte a pincér, ma már kikéri ma­gának — ő a lap (nyolcszáz­ezres vidéki, tehát vidéken jelentős) egyik irányítója, fő­nöke sok mindenkinek ott a redakcióbán. Kiszámolta, hogy ő a negyedik ember az újságnál (hogyan sikerült megszámozni önmagát és másokat?), de, ami ennél is lényegesebb: tervező szer­kesztő nem tördelő szerkesz­tő! Ezt kéri magának, ha a beosztása, munkája szóba kerül... Ha azt vesszük, ez már értelmiség, ez a kisded társaság itten. Mi lehet ez a halálbanváj- kálás. ez a csendes pánik, ez az előrevigasz, egymást báto­rítás arra, ami még hátravan, minek mind felsorolni azo­kat, akik már elmentek, mert végül szinte egyetlen szót T sem vesztegetnek arra —, milyen ember volt a meg­boldogult? Dehogy, azt nem lehetne szent borzalommal előadni és ugyanolyan bor­zalommal, borzongással lere­agálni. Csupa színész te­hetséggel megáldott rezo- nőr ül együtt, és felváltva ad elő válogatott haláleseteket Lehettek idők, amikor ez egyszerűen ízléstelennek mi­nősült, egyszerűen tabu volt, mert végül is nem illik az elhunytak szívén megszámol­ni és aztán azt mind széle­sebb körben elsorolni az uj- jainkon; hány heget talált rajta a kórbonctan avatott papja. De aztán, ahogy szó­ba kerül — őt is kitárgyal­ják, hogy a felesége végered­ményben irtózik tőle, és, hogy az adjunktussal... Aztán egy újabb tetem kerül a teríték­re, a véresatornás kőasztal­ra. Budapest bombázása után nem volt ennyi realista kép a valóságban, mint ennél a gyengén megvilágított asztal­nál, (így hangulatos a bor­zongató téma, .talán áttér­nek a szellemidézésre is, bár ezzel a márvány asztallappal legfeljebb Herkulest hívhat­ják a túlvilágról). „Egészségetekre!” — mon­dom és megemelem a hegy­aljai borral aranyló szép üvegpoharat. Iszunk egy kor­tyot, de, aki éppen soron van a mesében, nem nyúl az ita­láért, elvész a részletekben: az illetőnek mindene beteg, sőt, mindene halálosan beteg, az a csoda, hogy még él... És részletezi, szakszerűen... „Proszit!” Ugyanaz a társaság négy esettel később. vMehettem volna abba az állásba, végeredményben kész­re futottam, hiszen szó sze­rint hívást kaptam, na, szó­val', beállítok N. elvtárshoz, a titkárnője aranyosan fogad, mondom magamban, minden rendben lesz itt, Rudikám! De éppen értekezlet volt, mondom a hölgynek, hogy nem lehetne legalább kiin­vitálni egy percre a főnökét? Nem, azt nem lehet, de. mert olyan türelmetlen va­gyok és olyan megnyerő, ne­kem megteszi, hogy bemegy és megkérdezi. mi legyen? Jön a nő, azt mondja. titok­zatosan, írjam le röviden, mit akarok, aztán kapok rá vá­laszt. Hát legyen, kapásból lediktáltam ott állva azt a tíz sort, végeredményben tud­tam. hogy mit akarok, nem volt nehéz. Azt a nyolcezre« kis helyet o't FTmerdem te1- iesen • sodfan vártam a választ. Megkapjam, már ak­kor a hely közvetlen főnöké­nek aláírásával, akitől az egész kiindult volna vagy mi, na, elég az hozzá, az állt a rövid levélben, hogy mit képzelek én?! A fejlesztések, személyi dolgok náluk nem az utcán át történnek, ott terv szerint megy minden... Csak egy fél év múlva tud­tam meg kerülővel, hogy ki tartott be nekem. Amikor meghallotta, hogy oda ké­szülök hozzájuk egyszerűen bement a főnökhöz és elhúz­ta a száját... Állítólag eny- nyi is elég volt. Ki az a fő­nök, aki ezután vállalja? Mi baja van velem Z.-nek? Egy­szer ezt találtam mon­dani neki, hogy édesapám, te nem kritikus vagy, hanem olvasó...! Ennyi. Halálig el­lenségem.” Egy heggel több minden történet. Ijesztgetjük. pusztítjuk egymást, és nem vagyunk fel­vértezve semmivel a táma­dások ellen Később megér­kezik a jópofa testnevelő ta­nár. mellesleg szakedző egvik egyetmünkön tehát jól ..be­lelát a'7 ifjúság paklijába” — igv rro-dia. mert iópofa öt-' vet- rsuT>3 élet a hegek nem látszanak a szívén, nem az a fajta, akit meg lehet ijeszteni, de ő sem elpusztít­hatatlan. „Majdnem kétezer a hall­gatók száma, ennyi a nappa­li tagozatos, tanárok lesznek, az ifjúságot nevelik majd, de mindössze a harminc szá­zaléka képes arra, hogy há­rom egymásra helyezett tor­nazsámolyra felugorjon, vagy háromezret egyhuzamba le­fusson. Ezek már Így jön­nek. Jó részük örökre fel­mentett mindenféle torna alól. már az óvodában kisír­ta az édesmama, ezt vitte tovább, ezt a semmit, ezzel ér oda hozzánk... Ha rajtam állna, egyszerűen valamiféle fizikai erőnlétvizsgához kötném a felvételit! Felőlem lehet később jó tudós belőle, de aki tanárnak megy. annak mégis kellene valamilyen fi­zikum is, hogy majd az órá­kat végig tudja állni, be­szélni. ne kelljen mestersé­ges légzést adni neki egy nehezebb nap után... Az ilyennek az agyi vérellátása sincs soha rendben, ez nem bírja a terhelést, ez neurasz­téniái lesz tanárnak, milye­nek lesznek a tanítványai? A gyerekekhez fizikum és ide­gek kellenek a szereteten és „Nem bírjuk a másságot, ha valaki nem olyan, ami­lyennek szerintünk lennie kellene. Nem tudunk vitat­kozni, csak veszekedni tu­dunk, nem tűrjük a másik vé­leményét, ha ellentétes a mi­énkkel, egyenesen személyes támadásnak tekintjük, nem tudunk élni a lehetőségeink­kel, pedig vannak lehetősége­ink, hiányos az eszmecserd- kultúránk, nincs eszmecsere, rögeszmék még csak-csak le­hetnek. abból aztán nincs semmi visszaengedés, mert az már presztízsvesztés len­ne. Nem tudunk igazán örül­ni, őszintén, vidáman, elis­meréssel a másik sikerének, mert ezt is presztízsvesztés­nek érezzük, mintha veszte­nénk, akkor, ha valaki nyer, elér valamit... Létünkben sér­tő minden más vélemény, harcolunk, játszmát , játszunk vérre menően, nem vitatko­zunk, nem változtatunk és nem változunk, végig kitar­tunk az akármilyen vélemé­nyünk mellett, nincs hitele a kételkedésalapnak, nincs ilyen alap teljes joggal” — vélekedik minden indulat nélkül, lassan ejtve ki a szavakat a pszichológus. Milyen lehet egy infarktvtf> heg közelről? T. P. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents