Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

üj szakasz kezdődött a Salgótarjáni Shofokán Karate Klub életében A versenyzők gyakorlás közben A múlt hét végén övvizs­gával egybekötött edzésso- rozat zajlott a Bolyai Gim­názium tornatermében. A 3 nap alatt a karatézók dr.'Gu­lyás Péter ketdanos mester vezetésével rendszerezték ed­digi ismereteiket, valamint a színvonal emelését elősegítő új elemeket, technikát gya­koroltak. Ez alatt a néhány nap alatt ismét bebizonyosodott a sport­ág változatlan népszerűsége: Salgótarjánból és Nagybú- tonyból mintegy 50—60 fia­tal vett részt a gyakorláso­kon. Az edzések legizgalma- sabb szakasza a vasárnap kora délután rendezett öv­vizsga volt. Vizsgára 47-er. jelentkeztek 5 ovüokozati ^szintre. A legmagasabb szint­re, az országos bajnokságo­kon való részvétel lehetősé­gét biztosító kék övre 4 sportolót jelöltek, akik maxi­mális fegyelmezettséggel, si­keresen vették az akadályt, így Gubán Miklós edző mel­lett Gál László, Józsa Bar­nabás és Ponyi Ferenc kép­viselik a klub színeit az 1983. évi országos versenye­ken. A karatésok ígérik, hogy ezeken a versenyeken tudá­sukhoz híven, teljes szívvel képviselik Nógrád megye színeit, s bíznak abban, hogy ezek a versenyek nemcsak a klub életében, hanem Nóg­rád megye sportjában ás új színt hoznak. A sportág to­vábbi népszerűsítése céljából ■ újabb toborzót hirdet a Sal­gótarjáni Shotokán Karate Klub. Jelentkezni lehet: 1983. január 24—25^-26.-án 17.30 órakor a Bolyai Gimnázium­ban Gubán Miklósnál. A mester gratulál­Á sportvilág áldozatai Miközben szerte a világon ün­nepük 1982. legjobb sportolóit, nem lehet elfelejtkezni azokról, akik a múlt évben áldozatai vol­tak a versengésnek, a sikerekért vívott harcnak. Mert, sajnos az óesztendőben is voltak a sportélet­nek „hősi halottal”, különböző sportágak és országok fiai-lányai. A szomorú lista: A legsúlyosabb baleset szep­tember ll-én Mannheimben, a vá­ros 375. éves jubileumán történt. Harminckilenc francia, brit, ame­rikai és nyugatnémet ejtőernyős ég és föld között új rekordok megdöntésére készült, amikor a szállító helikopter műszaki hiba miatt lezuhant és valamennyien szörnyethaltak. Ugyancsak légiszerencsétlenség áldozata lett a 33 éves osztrák szü­letésű Harald Érti, aki éveken át a Forma 1. gépkocsik versenyé­ben szerepelt sikerrel és baleset- mentesen. Emlékezetes annak a sportgépnek a lezuhanáza, ame­lyen utas volt Üli Hoeness, a Bayern München egykori váloga­tott labdarúgója, ő életben maradt, meghalt viszont a vele együtt re­pülő Wolfgang Junginger több­szörös síbajnok. A híres iglsi bobpályán edzés közben bukott és halálos fejsé­rüléseket szenvedett I. Harison szovjet sportoló. Sokáig remény­kedtek az orvosok abban, hogy si­kerül meementenj az ugyancsak fején sérült dél-koreai ökölvívó Duk Koo Kimet, de hosszú kó­ma után soha többé nem tér- magához. Feljegyzések szerint a második világháború óta ő volt a profi boksz 339. áldozata. Egy év alatt három halottja volt a lovassportnak, világhírű versenyzőktől kellett korai bú­csút venni. Áprilisban a 28 éves angol Sara Bailey kisasszony, a Brigstockban réndezett versenyen bukott, s a lova agvonnyomta. Néhány hónannal később a nyu­gatnémet Wolfgang Rühs került hasonló sorsra, majd a világbaj­nokságon a 33 éves svájci Ernst Baumann lova az egyik akadá­lyon bukott, s lovasa olyan sé­rüléseket szenvedett, hogy nem tudták megmenteni. Az autó- és motorsport a múlt esztendőben is vgen veszélyesnek bizonvult, újoncok és rutinos ver­senyzők körűitek a szomorú lis­tára. A 21 éves nyugatnémet mo­toros Werner M&ttzahn nyitotta meg a sort, a Forma 1. mező­nyében pedig ketten lettek a fék­telen száguldás áldozatai. A ka­nadai G illés Wilíeneuve a belga Grand Prix versenyen, az olasz Riccardo Paletti pedig Montreal­ban leit gépkocsijának a halott­ja. A 28 éves skót Jock Taylor, az oldalkocsisok 1980-as világbaj­noka a finnországi Imatrában bu­kott és már nem lehetett meg­menteni. Valamennyi baleset közül talán a legtragikusabb az volt, amely a római vívó-világbajnokságon tör­tént, amikor a nyugatnémet Matt­hias Behr eltört pengéje átszúrta a szovjet tőrözö, az olimpiai és világbajnok Vlagyimir Szmirnov sisakját. Az éles tör az egész világon népszerű és szeretett sportember fejébe hatolt, s több napos eszméletlen állapot után halt meg. Ez a baleset felhívta a szakemberek figyelmét, hogy pró­báljanak olyan pengéket előállí­tani, amelyek csökkentik vagy tel­jesen. kizárják a balesetveszélyt. Két i9 éves jugoszláv kerékpá­ros-versenyző halt meg, amikor egy viadalon gépkocsi rohant a mezőny közé; autóbaleset áldo­zata lett az olasz síelő Bruno Nöckler, akárcsak a vele utazó Illario Pecorari és Karl Pichler edzők; az óév utolsó napjaiban pedig a szovjet válogatott labda­rúgó Vitalij Daraszelija növelte a szomorú névsort. Visszaadták Thorpe érmeit gyermekeinek Több mint hetven évvel a tör­téntek után visszaadták az ame­rikai Jim Thorpe profivád miatt elvett olimpiai érmeit. Az Í912. stockholmi olimpián hat arany- és két ezüstérmet szerzett Thor- pe-t, mint ismeretes, annak ide­jén profivá nyilvánították, mivel olimpiai sikereit követően kide­rült, hogy 1910-ben egy észak- karolinai baseballcsapatban fél­profi játékosként szerepelt. A már korábban rehabilitált Thorpe olim­piai érmeit kedden, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Los Angeles­ben tartózkodó elnöke, Juan An­tonio Samaranch adta át az egy­kori bajnok gyermekeinek. (MTI) Országos sífutóverseny Hollóházán Remekellek a sa gófarjemi fiata'ok A hóbari szegény tél elle­nére a Magyar Sí Szövetség vasárnap Hollóházán megtar­totta idénynyitó, országos mi­nősítő sífutóversenyét. A he­lyiek nem kis erőfeszítésébe került, hogy a húsz centimé­teres hórétegen csaknem másfél kilométeres pályát ala­kítsanak ki, végül fáradozásu­kat siker koronázta. A Sal­gótarjáni Torna Club sízői már szombaton megtekintették a pályát, és Sátoraljaújhelyen töltötték az éjszakát. Vineze István, Hrabecz Gyula és Juhász Attila, tanítványai más­nap a csaknem kétszáz in­duló között' igazán kitettek magukért, a tíz számból ötöt megnyertek. A férfi juniorok versenyé­ben Horváth János, az STC sílövésze több mint három perccel ért előbb célba a tíz kilométeres távon a H. Papp SE színeiben versenyző név­rokonánál, Horváth Zs.-nél. — Meggyőzően versenyzett Gé- czi Tibor is, aki az idei If­júsági Barátság Versenyre ké­szül. Az ifjúsági I. korcsoport mezőnyében több mint két perccel verte a Bp. Honvéd sífutóját, Schillert. Az ifjú­sági II. korosztályúak verse­nye szintén az STC . győ­zelmét hozta, Brezniczki Já­nos ért a legjobb idővel a célba Bálint (Vasas) és Darázs (STC) előtt. A serdülőfiúk II. korcsoportjában a győztes Panyik (H. Zalka) mögött má­sodik helyen , Farkas, harma­dik helyen Balázs, az STC fiataljai értek célba. A női juniorok öt kilomé­teres távján Telek Olga (STC) a második helyen végzett. Az ifjúsági, lányok hasonló táv­ján Bereczki Brigitta (STC) szerezte meg a győzelmet klubtársa. Galbács Judit előtt, míg az ifjúsági lányok II. kor­csoportjában az ugyancsak salgótarjáni Vineze Katalin ideje bizonyult a legjobbnak. A serdülőlányok három ki­lométeres ver,senyében az STC-s Solymősi álig máísfél perccel szorult • a második helyre, miként klubtársa, Hoffman a II. korcsoportban. Az országos minősítő sífu- tőverseny salgótarjáni mérle­ge: öt első hely, öt második, és három harmadik helyezés. Soha rosszabb idénykezdést! Papp és Horváth Csehszlovákiában Pásztóról lett országos bajnok Csepelre igazolt Bátka Zoltán A megyei testnevelési és sporthivatal elnöke a napok­ban nyújtotta át Nógrád me­gye legeredményesebb spor­tolóinak a serlegeket és az emlékplaketteket. A kitünte­tettek között volt a pásztói birkózó, Bátka Zoltán. Aki mellesleg ifjúsági magyar baj­nok . . . i Tiltották — kevés eredménnyel Bátka Zoltán pályafutása nem éppen rendhagyó módon indult. Bátyjával — a későb­bi válogatott kerettaggal — hetekig valósággal szökött ha­zulról az edzésekre. József biztatta: „Ne félj, ki fogjuk engesztelni az anyut!” Illés Ru­dolf, a Pásztói SE birkózói­nak edzője néhány hónap el­telte után megjegyezte: „Te, Jóska, az öcsédben iátok vala­mit!” A testvér — noha sze­rette volna tovább adni a kellemes hírt —, nem szólt senkinek. De ennél fogva még inkább segítségére volt a vékonyka, mindössze 26 ki­logrammos Zolinak. A szor­galmasnak, szívósnak mu­tatkozó, de koránál fogva még nem igazolható fiúcska egy év elteltével „letehette” név­jegyét — a szőnyegre... (..Anyu elsősorban azért nem lelkesedett a sportért, mert mindig beteges voltam; sok­szor tüdőgyulladás kínzott. És milyen a sors; a nehéz órák, napok, hőnapok alatt elpárol­gott belőlem a kór. Édes­anya is beleegyezett. Igaz, apunak is kellett egy kicsit pártolnia engem"). Sikersorozat... Első versenyén, a szolnoki Tisza Kupán hét ellenfelét legyőzte, a nyolcadiktól, a túr- kevei Kállaitól 11—9 arány­ban pontozásos vereséget szenvedett. A dobogó máso­dik fokára állhatott fel a 29 kilogrammos szabadfogású, még serdülőkorú pásztói ver­senyző. A nagy' „asznák” ki­kiáltott íradista Schmidtet valósággal a sírásig üldözte. V Két év múlva, 1977. decem­berében az úttörő-olimpián aranyér/net nyert. Azóta szá­mára nagyon kedves város Kazincbarcika. Időközben a fővárosban rendezett Kozma 1st ván-emlék versenyen. har­madik lett. Hetvennyolc ele­jén mát a dobogó legfelső fo­kára léphetett. Ä Szombathe­lyi Haladás üdvöskéjét — a jelenleg ifjúsági válogatott — Marosvölgyit „hagyta helyben” kötöttfogásban. Ekkor korban és súlyban is lépett előre: ser­dülő lett és a 48 kilogrammo­sok ■ mezőnyéhez tartozott. Üjra Szolnok következett. Ma­rosvölgyi visszavágott, igaz, csak egy ponttal nyert. Az év folyamán még húsz versenyen indult és az esztendőt öt olimpiai ponttal zárta. („Égy év elteltével már tíz olimpiai pontot szereztem. A legemlékezetesebb verseny a szegedi kötöttfogású országos bajnokság vollt. Második let­tem. Néhány nappal később Debrecenben a szabadfogás­ban is hasonló eredményt ér­tem el. Sajnos, 1981-ben — nem sok babér termett szá­momra! Az ifjúsági versenye­ken nehéz dolgom volt, azért megszereztem az aranyjel­vényt és a juniorbajnokság hatodik helyét") Az elmúlt esztendőben min­denért kárpótolta magát! Deb­recenben került sorra az if­júságiak szabadfogású orszá­gos bajnoksága. Bátka Zoli — három próbálkozás után — .kgjnoltp.^tt), az,. .£fi.í lyfoSfáro­mos ok között, Sosem .fogja, el­felejteni a cívisvárost és április 23-át. Alig valamivel később meghívást kapott az ifjúsági válogatottba, majd augusztus 3-tól Leningrádban versenyzett az IBV-n. Nem sikerült a helytállás. Pontozá­sos vereséget szenvedett ko­reai. NDK-s és szovjet ellen­felétől. Csepeli lesz? Ez évi terveit két körül­mény befolyásolja. Egyrészt junior lett, és 56 kilogramm­ról a 62 kilogrammos súly­csoportba került. Másrészt — és ez a döntő — január 7-én igent mondott a Csepel SC vezető edzőjének. Átigazol! A döntésre nem kevesebb, mint öt hónapja volt, hiszen Maróti István még augusztus­ban. az ifjúsági válogatott tá­borozásán tett neki ajánla­tot. Időközben négy hónapig sorkatonai szolgálatot telje­sített. A döntést motiválta az is, hogy a Pásztóról elszár­mazott magyar felnőttbainok, Robotka István is a Csepel­hez került... („Illés Rudi bácsi és a szü­leim azt mondták, hogy nem szólnak bele a dolgomba. Döntsék, ahogy én jobbnak látom. Egy biztos: a mester nem örül különösebben. Re­mélem. azért nem haragszik meg. ígérem, nem fogok rá szégyent hozni.’’) A jelen szép jövőt ígér Bátka Zoltán nyolc év alatt nagy utat tett meg. Sikeres utat! Mindent akaraterejé­nek, szorgalmának, edzője és bátyja segítségének köszön­het. Még valamit: a múlt évi bajnokságot egy picit a „né­gyes alakú lábkulcsnak”. Ez­zel tusolta ellenfelét a dön­tőben. A bajnok jelenleg alapoz! Készül az újabb próbatéte­lekre. Mert ném a birkózó­trikón levő felirat, hanem a sport a lényeg. Ezért társai, négy testvére és szülei bíz­nak benne. A szívében —, amely örökké Pásztón marad — és, *ámély eddig is űzte, hajtotta a sikerek felé. Így legyen Zoli, a jövőben is! Tóth István fgy látja a főtitkár Dőry Miklós a tat jani ökölvívásról Az elmúlt Héten Papp Zol­tán, az STC felnőttválogatott sílövésze a magyar válogatot­tal az ausztriai Freistliczben nemzetközi biatlon versenyen vett részt, ahol a negyven egyéni induló közül a tizen­kettedik helyen végzett. A váltóban a magyarok tizenöt csapat versenyében a hato­dik lieiyet szerezték meg. Papp Zoltán és klubtársa, Horváth János a hét végét Csehszlovákiában, a Csorba­tónál töltik, ahol készülnek a jövő heti biatlon Világ Ku­pára. A nemzetközi versenyt az NSZK-beli Hrupoldingban rendezik. Géczi Tibor pedig az Ifjúsági Barátság Verseny­re készülő magyar ■ ifjúsági válogatott kerettel a Zemplé­ni-hegyekben gyakorol. Ismert szakember kerüli a Magyar ökölvívó Szövet­ség főtitkári tisztébe. Dőry Miklós régóta megszállottja és nagy ismerője az ökölví­vásnak. A 41 éves főtitkár 1955—63. között az MTK- ban, majd 1963—67 között a Vasas Dinamóban verseny­zett váltósúlyban. Amikor abbahagyta az ökölvívást, nem szakadt el kedvenc sportágától. A MöSZ után­pótlás-bizottságában tevé­kenykedett, majd mint el­nökségi tag. a szervező bi­zottság vezetője volt. Közben megszerezte a bírói Vizsgát, az edzői minősítést és a TF- en sportszervezői szakot is elvégezte. Évekig volt a szö­vetség titkára, 1980-ban pe­Sakk hírek Szombaton Balassagyarmaton rendezték meg a városi-járási sakk egyéni és csapatbajnoksá­got. Az egyéni versenyzők mező­nyében Halaj András érsekvad- kerti sakkozó bizonyult a legjobb­nak, 2. Butkai László (Nagylóc). Csapatban 1. Cserhátsurány, 2. Ersekvadkert, 3. Nagylóc. * A községek sportegyesületei januárban és február elején ren­dezik a szpartakiád téli verseny Várnainak házidöntőit. Nagyíó- cor. közel harmincán ültek le a sakktáblák mellé, hogy eldönt­sék, kik képviselik a községet február 20-án a körzeti döntőn. A járási döntőre március 13-án kerül sor Balassagyarmaton. Ugyanekkor rendezik meg a ,,Ki tud többet a sportmozgalomról” szellemi vetélkedő járási döntő­jét. Coe ismét a rajtvonalon A moszkvai olimpia 1500 m-es síkfutóbajnoka, a 800 és az 1000 m-es, valamint az egymérföldes síkfutás világ­csúcstartója, Sebastian Coe négy és fél hónapos verseny­szünet után január 28—29-én ismét rajthoz áll. Coe a Wol- werhampton közelében levő Cosfordban rendezendő fedett­pályás atlétikai versenyen in­dul, ahol a tervek szerint a 3000 m-es számot választja. Coe az 1982. szeptemberi athéni atlétikai Európa-baj- nokság óta —, ahol a 800 m- es döntőben a nyugatnémet Hans-Peter Fernertől várat­lan vereséget szenvedett — nem indult egyetlen viadalon sem, mert edzéseit hosszabb ideig sérülés gátolta. (MTI) dig mint a sportág szakfel­ügyelője dolgozott, egészen az elmúlt év decemberéig, amikor a hónap derekán fő­titkári á nevezték ki. Dőry Miklós tele van ter­vekkel, elképzelésekkel. A fő­titkári szobában ottjártunk- kor egymást érték a telefo­nok. Nagy volt a sürgés-for­gás a szövetségben. A CSP. sorsolása is elkészült — az NB I-ben és az NB II-ben 6—6, az NB III.-ban 7 együt­tes veszi fel a küzdelmet a február 12-i nyitányon. Va­lamennyien egyesületi csa­patok! A válogatott keret ,a szabadság-hegyi edzőtábor­ban készül a májusi várnai EB-re. Előtte márciusban Finnországgal mérkőznek a -mieink, majd áprilisban az NSZK-ban az Inter Kupán indulnak azok, akik már biz­tos résztvevői az EB-nek. Sok mindenről, elsősorban a sportág felemelkedéséről vál­tottunk szót Dőrv Miklós fő­titkárral. S nem kerülhettük ki, hogy a tarjáéi ökölvívás­ról ne beszéljünk. Ismert, hogy a három ki­váló élversenyző, Botos, Far­kas és Hranek, eligazolásával nehéz helyzetbe került az STC. Nem jegyzik már a szakoszlályt a legjobbak kö­zött, holott éveken át „Tar­tánból jött a fény”. Vajon lesz-e felemelkedés? Kik lépnek. - Hranekék helyére? Hogyan látja a főtitkár a tarjáni ökölvívás helyzetét? — tettük fel a kérdést Dőry Miklósnak. — Kétségtelen, azzal hogy a három kiválóság eligazolt az STC-től, nagyon meggyön­gült a salgótarjáni ökölvívó­NÓGRAD - 1983. ii sport. A jelen helyzetben ez így igaz! Ám ezek a verseny­zők csak átmenetileg kerül­tek el a szakosztályból, ad­dig, amíg katonai szolgálatu­kat töltik. Ismerve kötődé­süket a szűkebb pátriájuk­hoz, leszerelésük után visz- szatérnek anyaegyesületük­be. Ez a három versenyző azonban nem jelenthet egy szakosztályt! S itt most emlé­keztem szeretnék arra az idő­re, amikor — nem is olyan régen — a tarjániáknak Eu- rópa-hírű versenyzőjük volt, Botos András személyében. Mögötte akkor ott sorakoz­tak a 17—13 éves Botos fi­vérek, a Hranekek, Farkas, Révai és a többiek, hogy át­vegyék a váltóbotot az „öreg”-től. Ma azonban mi a helyzet? Az időlegesen hiányzó há­rom élversenyző után óriási űr maradt a tarjáni szakosz­tályban. Valami eltört a fo­lyamatosságban, az utánpót­lás nevelésében Igaz hogy 1982-ben újra nagy erőfe­szítések történtek az STC- nél az utánpótlásbázis szélesí­tésére. elsősorban úttörő és serdülő fiatalokkal, akik már eredményekkel is jelentkez­tek. A tény azonban, hogy 4—5 év kiesett, s ennek pót­lása nagyon nehéz lesz. Ez a valóság, s erről a szakosz­tály vezetőivel is beszélget­tünk. Nagyon kemény mun­kára van szükség ahhoz, hogy ezt a hátrányt pótolják, s az STC újra kiérdemelje, hogy a 6 legjobb szakosztály közé kerüljön. Kitartó, szor­galmas munka vár a tarjáni vezetőkre. Ezt ők is tudják ■» mondta Dőry Miklós főtitká* SZ. L. 20., csütörtök 7 }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents