Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
A ^eredményesebb sportolók A Nógrád megyei Testnevelési és Sporthivatal ágit. prop. bizottsága a szakszövetségekkel egyetértésben megállapították 1982 évre Nógrád megye legeredményesebb sportolóit. Az ünnepélyes eredményhirdetésre, a serlegek és emlékplakettek átadására pénteken délután, az MTSH tanácstermében került sor. Laukó György, az MTSH, az agit-prop. bizottság es a szakszövetségek nevében üdvözölte a jelenlévőket és kihirdette az eredményt. ■ A felnőtt női kategóriában Molnár Zsuzsanna, az ifjúsági leány kategóriában Ba- tovszky Katalin, a felnőtt férfi kategóriában Papp Zoltán, az ifjúsági férfi kategóriában pedig Bátka Zoltán nyerte el Nógrád megye leg eredményesebb sportolója címet. Szúnyog Tibor, az MTSH elnöke a díjak átadása után rövid beszédében emlékeztetett, hogy a győztesek állal elért eredmények széles csapatmunka eredményes teljesítményének jutalma. Dicséret illeti az érdekelt szakszövetségeket, a szakosztályok vezetőit, a versenyzők edzőit, és nem utolsósorban az oktatói intézményeket. Ígéretet tett a feltételek ez évi biztosítására is és befejezésül eredményekben gazdag munkához kívánt az elmúlt éviekhez hasonlóan jó eredményeket. Reményét fejezte ki, hogy a mozgalom egyre szélesebb körben és újabb szakosztályoknál avat majd kitüntetésre érdemes versenyzőket. 1. Molnár Zsuzsanna (St. Volán) 1974-tíil az Nb Il-es asztali- tenisz női csapat meghatározó egyénisége, az utóbbi években íátókos-ctlzóként is működik. 2. Batovszky Katalin (STC) aranyjelvényes ifjüsági válogatott atléta. Országos ifi bajnokság z. helyezettje, távolugrásban, hétpróbában 1 helyezett csapattag. 3. Bátka Zoltán (Pásztó! SE) birkózója ifjúsági magyar bajnok. 4. Papp Zoltán (STC) sífutó biatlon sprint tn km. országos bajnok. MHSZ ÖHV 3000 m. terepfutás országos bajnoka. Válogatott kerettag. M. L. Á Hátra csúcsain .Rosszkedvű a Mátra. Olyan, míftfh'a' gvászrúhát öltött volna, körös-körül fekete minden, Csak fönn, egészen fönn a csúcson fehérük vékonyka csíkokban a hó. Ot't is annyi van csupán, hogy néhányszor lecsúszhassék a szánkó, s a íilécen a siklás alapelemeivel ismerkedhessél: kéttucatnyi apróság „A Kékes slágere most az új kilátó, amelynek beüvegezett, illetve efölött lévő nyitott teraszára gyorslift röpíti fel a látogatókat. Ha valaki gyalogolni akar felfelé, 160 lépcsőfok vár rá a tágra nyíló panorámáért cserébe. A magasban kegyetlenül csíp a szél, a hegycsúcson mínusz nyolc fokot mutat a meteorológiai állomás hőmérője. Az itt dolgozó szakemberek azonban nem jósolnak igazi havazást. — Ha Itt nincs hó, meghal az élet — mondja a kilátó pénztárosnője, Kányámé Nagy Katalin. — Karácsonykor például csupán egy-két látogatónk volt. Most, hogy esett ez a vékonyka hó, négy ötszázan is megfordulnak naponta a toronyban. És természetesen a környékén, ahol ennek ellenére érezni, hogy várat magára az igazi téli szezon. Mátraházán, Kékesen, Galyatetőn most nincs telt ház, tülekedés az autóparkolókban, habár síj felszereléseket cipelő jármű így is van elég. Csakhogy! ■ föként"lefelé' tartanak; 'kaTíya- rognak, kígyóznak Párád, vagy Gyöngyös felé szerpentineken. Mátraháza után, ahol hirtelen éles ívet vesz az út, a kanyarban öles hasábokat rakodnak a favágók; A közelükben kis lánggal pislákol a tűz, kézmelegítőnek. — Hát, emberemlékezet óta nem volt ilyen fekete tél a hegyen... — bólogatnak az érdeklődőnek, majd újra a munkájuk után néznek. Nekik kedvez az idő, minden perc értékes. Dél felé járva, bele- beleszippantanak a levegőbe, a szél idáig göngyölgeti maga előtt a vendégváró illatokat. Serénykednek a környékbeli kifőzdék, éttermek szakácsai, lacikonyhásai. Csákját a forgalom... Sokan ki sem nyitnak, mert ez a keliHií Mmmm Hol van már a tavalyelőtti hó, vés vendég úgy eloszlik a „hurka-kolbász soron", hogy egy-egy pult elé álig-alíg jutnak. Hiányzik a hó! . Vendég azért volt az óév búcsúztatásakor — mondják az idegenforgalmi szakemberek*. meg a. Volánosok. . jQk tudják, hogy aki már egyszer lefoglalta a fízetővendégszo- bát, megváltotta a menetjegyét, az mindenképpen feljön a Mátrába. Ha másért nem — szórakozni. Legfeljebb a téli sport nagy szerelmesei vették az útirányt külföldre, bár távolabbra sem mindenütt kecsegtettek sokkal jobb körülményekkel a hegyek. A gályái SZOT-üdülőben több százan pihennek egy-egy turnusban. A társalgó előtti falon a programokat kínáló hirdetőtábla: változatos időtöltés — sízés, szánkózás hiányában. Kirándulás Egerbe, Párádra, Salgótarjánba... Előadás a palóc népművészetről. .. filmvetítés... KRESZ- vetéikedő kicsiknek és nagyoknak. Ügy tűnik, inkább észtorna, mint a testkultúra jegyében telnek a napok. A fekete telet főként a gyerekek sfnylik meg: kéznél a szánkó, a síléc, a kényelmes és meleg öltözet, de hiába. — Mit szólnátok egy kis hózáporhoz? — Azt kiáltanánk: hahó — hó... ! Vajon meddig vár a Mátra, hogy visszhangozzék csúcsai között, a ..hócsatakiáltás”: hahó — hó... ! Szilvás István KlltlIültllKMllli .. . i.-i.ii li ílljKillMI A szécsényi sportegyesület súlyemelő-szakosztálya az elmúlt hét végén tartotta az 198á-es év munkáját értékelő, s az idei év tennivalóit, célkitűzéseit meghatározó, szakosztályi értekezletét. Gemer Ferenc, a szakosztály vezetője, edzője beszámolójában elmondta, hogy 10 versenyen vettek részt, s 6 sportolójuk ért el minősítést. Az edző részletesen, személyre- szólóan foglalkozott a versenyzők teljesítményével. Oláh Lajos a serdülök „mezőnyében” a bronz szintet teljesítette. A jó fizikai adottságokká) rendelkező fiú, ha szorgalmasabban .látogatja az edzéseket, az idén az ezüst szintet is elérheti Rácz Zsolt ifjúsági súlyemelő a bronzjeí- vény tulajdonosa Nagyobb akaraterő, kitartás, i akkor ebben az évben ő is „feliratÁ szerényebb eredmények ellenére növekedett az egyesület tömegbefolyása Beszélgetés Szélié Istvánnal, az STC elnökével Mint mindenütt az életben, a sportban is most készülnek a zárszámadások. A Salgótarjáni Torna Club ugyan márciusban tartja évadzáró-évadnyitó közgyűlését, azért ma már látni, hol tartott az egyesület az elmúlt esztendőben és milyen feladatok várnak sportolóinkra ebben az évben. Mint a megye legnagyobb sportegyesületének elnökével éppen ezekről folytattunk beszélgetést, elsősorban arról, hogy melyek voltak az elmúlt év legfontosabb feladatai az egyesület számára. Szőke István, az STC elnöke készséggel válaszolt kérdéseinkre. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt év feladatait az 1981- ben elért teljesítések alapján kellett meghatározni az irányító és szervező munkánkban egyaránt. Elsőrendű feladatunk volt, hogy biztosítsuk labdarúgócsapatunk helyét az egycsoportos KB II. mezőnyében. Feladataink között szerepelt, hogy továbbra is kiemelten kezeljük az egyéni olimpiai sportágakat, növeljük a minősített sportolók számát, ezen belül is a magas minősítésűek arányát. Egyesületünknél csapatsportágban stabilizálni kellett helyeinket az NB II. mezőnyében. Feladataink között szerepelt, hogy növeljük az egyesület befolyását Salgótarjánban és vonzáskörzetében, amihez feltétlenül szükségessé vált, hogy gyarapítsák a páríolótagság létszámát. Természetesen mindehhez hozzájárult — és nem is utolsósorban —, hogy rendszerezzük az egyesület anyagi helyzetét, amennyire erre lehetőségünk is nyílt. — Nagyok voltak ezek a feladatok, és még mielőtt a közgyűlésre sor kerülne, elmondaná-e, mit sikerült az önmaguk elé állított feladatuk közül megvalósítani? — Mint ismeretes, szurkolóink örömére sikerült labda- rúgócsápatunknak megkapaszkodni — még, ha ötödiknek is — az NB II. keleti csoportjában. Ezzel jogot szereztünk az egycsoportos NB lies szereplésre. Ez nem csak Salgótarjánban, hanem az egész megye sportközvéleményében általános elismerést váltott ki. Mindjárt azt Is elmondom, ehhez az új szakosztályvezetés nem kis erőfeszítése, és a nagy társadalmi összefogás is elősegítette terveink megvalósítását. Nem kis feladatot vállalt ebben a labdarúgást szeretők széles tábora, akik segítőszándékukkal, tenniakarásukkal, buzdításaikkal segítették labdarúgóinkat eredményeik elérésében. Ha már a labdarúgásnál tartunk, akkor mindjárt jelentsük ki, hogy az egycsoportos NB II-ben az őszi szezon után igaz, hogy csapatunk a 7. helyen végzett, de nem sokkal van lemaradva az NB 1-et jelentő 2. helytől. Az őszi teljesítmény alapján szeretném ldemelni a labdarúgók közül László kapust, Várgát, Bogdánt és a két Kovács Istvánt. Feltétlen szólnom kell arról is, hogy 1992. januárjától néhány egyéni sportágban növelték a minősítési szinteket. Örömmel mondom, hogy mindezek ellenére egyesületünknél sikerült a minősített sportolók számát növelni. Egyesületünk jelenleg 237 ilyen sportolóval rendelkezik. Emelkedett 1981-hez képest a magas minősítést elértek száma. Tíz sportolónk szerzett I. osztályú és harminckilenc ifjúsági sportolónk rendelkezik aranyjelvényes minősítéssel. Mindehhez hozzáteszem, hogy sportolóink 22 országos bajnoki címet szereztek, köztük atlétikában Czuder Antal, birkózásban Berecz Sándor, cselgáncsban Grósz Tibor, sízésben Géczi Tibor és Papp Zoltán, aki egyébként tegnap vette át Nógrád megye legeredményesebb felnőttsportolója címet is. A harmincegy 2. hely és a huszonhat 3. helyezés a magyar bajnokságokon már önmagukért beszélnek. — Külön feladat ;\t egyesület számára az olimpiai pontok gyűjtése. Hol tartanak e téren? — Mondanom sem kell, hogy 1981-ben sikeres évet zártunk és az egyesület sportolói 134 olimpiai pontot gyűjtöttek. Ezt 1982-ben nem tudtuk megismételni, s az elért pontjaink száma 122-re csökkent. Még atlétáink és birkózóink jobb eredményei sem tudták pótolni az ökölvívó-szakosztály „viszonylagos” eredménytelenségét. Közismert, hogy év közben válogatott Ökölvívó sportolóink Hranek Sándor és Botos Tibor már a Budapesti Honvéd színeiben szerezték — bevonulásuk miatt — magyar bajnoki címeiket. Csapatsportágban férfi kézilabdázóink az NB II. Keleti csoportjában a 6. helyen végeztek. Itt is ugyanez a helyzet, mint az ökölvívóknál, a jobb szereplést akadályozta több sportoló katonai szolgálatra való bevonulása. Az is Igaz, hogy sérülésék .....is k özrejátszottak. Szólnom kell a kosárlabdázóink szerepléséről, akik a 81—82-es bajnokságban a férfiak az előkelő 2. helyen, a nők pedig 4- ként fejezték be a bajnokságot. A jelenleg folyó sorozatban az őszi szezon befejezése után a középmezőnyben tanyáznak. Nem sikerült jelentősen előbbre lépni férfi röplabdázó- ink NB Il-es középcsoportjában. Amiről még szólni szeretnék, a vívás. Igaz, ez elsősorban egyéni sportág, de az című', évben férfitőrcsapatunk bejutott az országos bajnokság I. osztályába, ami pedig sajnos női tőrcsapatunk, amely 1981-ben ugyanitt szerepelt, tavaly nem tudta biztosítani a bent- maradást, kiesett. — Hogyan summázná az egyesület tekintélyét? — Kijelenthetem, hogy a szerényebbik eredményeink ellenére is növekedett az egyesület tömegbefolyása. Ennek bizonyítására elmondom, hogy az elmúlt évben például U’abb 300 fővel nőtt a pártoló tagjaink száma. És itt kell azt is elmondani, hogy az 1982-ben beindult úszószakosztállyal együtt ma már 14 szakosztály működik az egyesületnél, s mintegy 1500 fiatal edzéslehetőségét, versenyeztetését biztosítjuk. — Sok szó esik a városban az egyesület anyagi helyzetéről. Ml itt a valóság? — A sajtón keresztül több ízben tájékozódhattak az olvasók az egyesület pénzügyi helyzetének taglalásáról. A valóság az, hogy az elmúlt évben nem sikerült kellő mértékben rendezni gazdasági helyzetünket. Az úgynevezett többcsatornás támogatási rendszerünknek egyik hibája, hogy nem ütemezetten és nem a megfelelő nagyságrendben sikerült bevételeinket realizálni. Ezért többször voltunk fizetésképtelenek. Ebben a pillanatban még pontos számadatot nem ismerve, de az 1902-es esztendőt egyenleg- hiánnyal zárjuk. Mi több, egyes szakosztályunknál szerelési gondok jelentkeztek, így például az ősszel beindult labdarúgó-szakosztálynak sem tudtuk biztosítani még a megfelelő felszerelést sem. A gazdasági életben jelentkező gondok egyesületünk működését nagyban befolyásolja. S, ha ebben az évben nem sikerül a megfelelő gazdasági bázist biztosítani, úgy sajnos, el kell gondolkodnunk néhány szakosztály esetleges átirányításáról. — Az anyag! gondok ellenerő hogyan alakultak a létesítményfeltételek? — Erről örömmel szólok. Sportolóink, sportvezetőink által is rég várt kedvező folyamat indult el ezen a téren. Átadásra került például a gályáiétól síház. A napokban befejeződik a vívóterem felújítása. A Kohász-pályán a nagyfokú rekonstrukció következtében befejeződött a futópálya felújítása, a labdarúgó- pálya gyepszőnyegének teljes felújítása. Sajnos, mindezek ellenére ezen a pályán csak az őszi szezonban lehet labdarúgó-mérkőzéseket tartani. Megkezdődöttaz -állandó futófolyosó építése, sor kerül még ebben az évben átadására. Elkészült a tóstrandi második füves edzőpálya. De továbbra is gondjaink vannak a téli felkészülés idején a tornatermek megfelelő óraszámban való biztosításával, a különböző szakosztályok részére. — Tudom, hogy a terjedelem megszabja mondandómat, és mégis azt mondom, hogy munkánk még további széles körű elemzést kíván. Márciusban közgyűlésen számolunk be tagságunknak az elmúlt kot év munkájáról, s itt kerülnek megfogalmazásra a kővetkező időszak főbb feladatai. Végezetül szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem az egyes gazdasági egységek kollektíváinak, vezetőinek, iskoláknak mindazt a segítséget, amelyet feladataink végrehajtásához nyújtottak. Ugyancsak megköszönöm a párt- és állami szervek segítségét és nem utolsósorban annak a csaknem százfős társadalmi ak- vistónak egész évben nyújtott odaadó, önzetlen munkáját, melyet eredményeinkhez, sikereink eléréséhez nyújtottak — mondt^ a beszélgetés végén Szőke István, az. STC sportegyesület elnöke. Somogyvári László 1)1 Hit Hlllii mid Erős emberek számvetése Szécsényben kozhat” az ezüstjelvényesek listájára. Rácz Csaba bronzjelvényes Ifjúsági súlyemelő fanatikus sportszeretetét dicsérte az edző. Ennél jobb eredményekre is képes: „rejtett tartalékát” ki kell használni. Rácz Nándor felnőtt versenyző a III. osztálynak megfelelő súlyt emelte a feje fölé. Király László az egyik legkiegyensúlyozottabb versenyzője a szakosztálynak. Az eimúlt évben „magasan vitte” a III. osztályú szintet, tgy minden remény meg van ahhoz, hogy az idén „összejön” a másod- osztály. Sportszereié téve!., példamutató magatartásával jó hatással van ji fiatalokra. Jelenleg segédedzői tanfolyamra jár. A szakosztály „mindenese” Gemer • Ferenc évek óta a szécsényi sporíe- gyesület másodosztályú versenyzője Az elmúlt év második felében Balassagyarmaton e;y kihelyezett csoport kezdte meg működését. A beszámoló részletesen elemezte, hogy az 1074 óta működő szakosztálynak miért nincs még elsőosztályú versenyzője. Az okokat a következőkben lehet összefoglalni. Evekig mostoha körülmények között működtek; hol „albérlők” voltak, hol pedig megtűrtek A versenyzőkből is hiányzott az akaterő. Nem volt meg az a tömegbázis, amelyből kinőhetett a minőség. Az objektivitáshoz az Í3 hozzátartozik,. hogy a súlyemelésnek Szécsányben, sőt megyénkben nem voltak ha- hagyománvai. Hiányzott az az erő, amelyet egy elsőosztályú versenyző személyes jelenléte adhat. A sikerek csúcsára vezető ösvényt a kis szakosztály maga taposta és tapossa ki. A balassagyarmati csapat megszervezése talán felgyorsíthatja a szakosztály fejlődését. Igv lehet, hogy egy év múlva több és fényesebben csillogó minősítése lesz a szécsényi súlyemelőnek. — szenográdi —
