Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

A ^eredményesebb sportolók A Nógrád megyei Testne­velési és Sporthivatal ágit. prop. bizottsága a szakszö­vetségekkel egyetértésben megállapították 1982 évre Nógrád megye legeredménye­sebb sportolóit. Az ünnepé­lyes eredményhirdetésre, a serlegek és emlékplakettek átadására pénteken délután, az MTSH tanácstermében ke­rült sor. Laukó György, az MTSH, az agit-prop. bizottság es a szakszövetségek nevé­ben üdvözölte a jelenlévőket és kihirdette az eredményt. ■ A felnőtt női kategóriában Molnár Zsuzsanna, az ifjúsá­gi leány kategóriában Ba- tovszky Katalin, a felnőtt férfi kategóriában Papp Zol­tán, az ifjúsági férfi kategó­riában pedig Bátka Zoltán nyerte el Nógrád megye leg eredményesebb sportolója cí­met. Szúnyog Tibor, az MTSH elnöke a díjak átadása után rövid beszédében emlékezte­tett, hogy a győztesek állal elért eredmények széles csa­patmunka eredményes telje­sítményének jutalma. Dicsé­ret illeti az érdekelt szakszö­vetségeket, a szakosztályok vezetőit, a versenyzők edzőit, és nem utolsósorban az ok­tatói intézményeket. Ígéretet tett a feltételek ez évi bizto­sítására is és befejezésül eredményekben gazdag mun­kához kívánt az elmúlt évi­ekhez hasonlóan jó eredmé­nyeket. Reményét fejezte ki, hogy a mozgalom egyre szé­lesebb körben és újabb szak­osztályoknál avat majd ki­tüntetésre érdemes verseny­zőket. 1. Molnár Zsuzsanna (St. Vo­lán) 1974-tíil az Nb Il-es asztali- tenisz női csapat meghatározó egyénisége, az utóbbi években íátókos-ctlzóként is működik. 2. Batovszky Katalin (STC) aranyjelvényes ifjüsági váloga­tott atléta. Országos ifi bajnok­ság z. helyezettje, távolugrás­ban, hétpróbában 1 helyezett csa­pattag. 3. Bátka Zoltán (Pásztó! SE) birkózója ifjúsági magyar baj­nok. 4. Papp Zoltán (STC) sífutó biatlon sprint tn km. országos bajnok. MHSZ ÖHV 3000 m. te­repfutás országos bajnoka. Válo­gatott kerettag. M. L. Á Hátra csúcsain .Rosszkedvű a Mátra. Olyan, míftfh'a' gvászrúhát öltött vol­na, körös-körül fekete min­den, Csak fönn, egészen fönn a csúcson fehérük vékonyka csíkokban a hó. Ot't is annyi van csupán, hogy néhányszor lecsúszhassék a szánkó, s a íilécen a siklás alapelemeivel is­merkedhessél: kéttucatnyi ap­róság „A Kékes slágere most az új kilátó, amelynek beü­vegezett, illetve efölött lé­vő nyitott teraszára gyorslift röpíti fel a látogatókat. Ha valaki gyalogolni akar felfelé, 160 lépcsőfok vár rá a tágra nyíló panorámáért cserébe. A magasban kegyetlenül csíp a szél, a hegycsúcson mínusz nyolc fokot mutat a meteo­rológiai állomás hőmérője. Az itt dolgozó szakemberek azon­ban nem jósolnak igazi ha­vazást. — Ha Itt nincs hó, meghal az élet — mondja a kilátó pénztárosnője, Kányámé Nagy Katalin. — Karácsonykor pél­dául csupán egy-két látoga­tónk volt. Most, hogy esett ez a vékonyka hó, négy ötszá­zan is megfordulnak naponta a toronyban. És természetesen a környé­kén, ahol ennek ellenére érezni, hogy várat magára az igazi téli szezon. Mátraházán, Kékesen, Galyatetőn most nincs telt ház, tülekedés az autóparkolókban, habár síj felszereléseket cipelő jármű így is van elég. Csakhogy! ■ föként"lefelé' tartanak; 'kaTíya- rognak, kígyóznak Párád, vagy Gyöngyös felé szerpen­tineken. Mátraháza után, ahol hirte­len éles ívet vesz az út, a ka­nyarban öles hasábokat ra­kodnak a favágók; A köze­lükben kis lánggal pislákol a tűz, kézmelegítőnek. — Hát, emberemlékezet óta nem volt ilyen fekete tél a hegyen... — bólogatnak az érdeklődőnek, majd újra a munkájuk után néznek. Nekik kedvez az idő, minden perc értékes. Dél felé járva, bele- beleszippantanak a levegőbe, a szél idáig göngyölgeti ma­ga előtt a vendégváró illato­kat. Serénykednek a környék­beli kifőzdék, éttermek sza­kácsai, lacikonyhásai. Csák­ját a forgalom... Sokan ki sem nyitnak, mert ez a ke­liHií Mmmm Hol van már a tavalyelőtti hó, vés vendég úgy eloszlik a „hurka-kolbász soron", hogy egy-egy pult elé álig-alíg jut­nak. Hiányzik a hó! . Vendég azért volt az óév búcsúztatásakor — mondják az idegenforgalmi szakembe­rek*. meg a. Volánosok. . jQk tudják, hogy aki már egyszer lefoglalta a fízetővendégszo- bát, megváltotta a menetje­gyét, az mindenképpen feljön a Mátrába. Ha másért nem — szórakozni. Legfeljebb a téli sport nagy szerelmesei vet­ték az útirányt külföldre, bár távolabbra sem mindenütt kecsegtettek sokkal jobb kö­rülményekkel a hegyek. A gályái SZOT-üdülőben több százan pihennek egy-egy turnusban. A társalgó előtti falon a programokat kínáló hirdetőtábla: változatos idő­töltés — sízés, szánkózás hiá­nyában. Kirándulás Egerbe, Párádra, Salgótarjánba... Előadás a palóc népművészet­ről. .. filmvetítés... KRESZ- vetéikedő kicsiknek és na­gyoknak. Ügy tűnik, inkább észtorna, mint a testkultúra jegyében telnek a napok. A fekete telet főként a gyerekek sfnylik meg: kéznél a szán­kó, a síléc, a kényelmes és meleg öltözet, de hiába. — Mit szólnátok egy kis hózáporhoz? — Azt kiáltanánk: hahó — hó... ! Vajon meddig vár a Mátra, hogy visszhangozzék csú­csai között, a ..hócsatakiáltás”: hahó — hó... ! Szilvás István KlltlIültllKMllli .. . i.-i.ii li ílljKillMI A szécsényi sportegyesület súlyemelő-szakosztálya az el­múlt hét végén tartotta az 198á-es év munkáját értékelő, s az idei év tennivalóit, cél­kitűzéseit meghatározó, szak­osztályi értekezletét. Gemer Ferenc, a szakosztály vezetője, edzője beszámolójá­ban elmondta, hogy 10 verse­nyen vettek részt, s 6 spor­tolójuk ért el minősítést. Az edző részletesen, személyre- szólóan foglalkozott a ver­senyzők teljesítményével. Oláh Lajos a serdülök „me­zőnyében” a bronz szintet teljesítette. A jó fizikai adottságokká) rendelkező fiú, ha szorgalmasabban .látogatja az edzéseket, az idén az ezüst szintet is elérheti Rácz Zsolt ifjúsági súlyemelő a bronzjeí- vény tulajdonosa Nagyobb akaraterő, kitartás, i akkor ebben az évben ő is „felirat­Á szerényebb eredmények ellenére növekedett az egyesület tömegbefolyása Beszélgetés Szélié Istvánnal, az STC elnökével Mint mindenütt az életben, a sportban is most készül­nek a zárszámadások. A Salgótarjáni Torna Club ugyan márciusban tartja évadzáró-évadnyitó közgyűlését, azért ma már látni, hol tartott az egyesület az elmúlt esztendő­ben és milyen feladatok várnak sportolóinkra ebben az évben. Mint a megye legnagyobb sportegyesületének elnö­kével éppen ezekről folytattunk beszélgetést, elsősorban ar­ról, hogy melyek voltak az elmúlt év legfontosabb felada­tai az egyesület számára. Szőke István, az STC elnöke készséggel válaszolt kérdéseinkre. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt év feladatait az 1981- ben elért teljesítések alapján kellett meghatározni az irá­nyító és szervező munkánkban egyaránt. Elsőrendű felada­tunk volt, hogy biztosítsuk labdarúgócsapatunk helyét az egycsoportos KB II. mező­nyében. Feladataink között szerepelt, hogy továbbra is kiemelten kezeljük az egyéni olimpiai sportágakat, növel­jük a minősített sportolók szá­mát, ezen belül is a magas minősítésűek arányát. Egyesü­letünknél csapatsportágban stabilizálni kellett helyein­ket az NB II. mezőnyében. Feladataink között szerepelt, hogy növeljük az egyesület befolyását Salgótarjánban és vonzáskörzetében, amihez fel­tétlenül szükségessé vált, hogy gyarapítsák a páríolótagság létszámát. Természetesen mindehhez hozzájárult — és nem is utolsósorban —, hogy rendszerezzük az egyesület anyagi helyzetét, amennyire erre lehetőségünk is nyílt. — Nagyok voltak ezek a feladatok, és még mielőtt a közgyűlésre sor kerülne, el­mondaná-e, mit sikerült az önmaguk elé állított felada­tuk közül megvalósítani? — Mint ismeretes, szurko­lóink örömére sikerült labda- rúgócsápatunknak megka­paszkodni — még, ha ötödik­nek is — az NB II. keleti cso­portjában. Ezzel jogot szerez­tünk az egycsoportos NB li­es szereplésre. Ez nem csak Salgótarjánban, hanem az egész megye sportközvélemé­nyében általános elismerést váltott ki. Mindjárt azt Is elmondom, ehhez az új szak­osztályvezetés nem kis erőfe­szítése, és a nagy társadalmi összefogás is elősegítette ter­veink megvalósítását. Nem kis feladatot vállalt ebben a lab­darúgást szeretők széles tábo­ra, akik segítőszándékukkal, tenniakarásukkal, buzdítása­ikkal segítették labdarúgóin­kat eredményeik elérésében. Ha már a labdarúgásnál tar­tunk, akkor mindjárt jelent­sük ki, hogy az egycsoportos NB II-ben az őszi szezon után igaz, hogy csapatunk a 7. he­lyen végzett, de nem sokkal van lemaradva az NB 1-et je­lentő 2. helytől. Az őszi tel­jesítmény alapján szeretném ldemelni a labdarúgók közül László kapust, Várgát, Bog­dánt és a két Kovács Istvánt. Feltétlen szólnom kell ar­ról is, hogy 1992. januárjától néhány egyéni sportágban növelték a minősítési szinte­ket. Örömmel mondom, hogy mindezek ellenére egyesüle­tünknél sikerült a minősített sportolók számát növelni. Egyesületünk jelenleg 237 ilyen sportolóval rendelkezik. Emelkedett 1981-hez képest a magas minősítést elértek szá­ma. Tíz sportolónk szerzett I. osztályú és harminckilenc if­júsági sportolónk rendelkezik aranyjelvényes minősítéssel. Mindehhez hozzáteszem, hogy sportolóink 22 országos bajno­ki címet szereztek, köztük at­létikában Czuder Antal, bir­kózásban Berecz Sándor, cselgáncsban Grósz Tibor, sí­zésben Géczi Tibor és Papp Zoltán, aki egyébként tegnap vette át Nógrád megye leg­eredményesebb felnőttsporto­lója címet is. A harmincegy 2. hely és a huszonhat 3. he­lyezés a magyar bajnokságo­kon már önmagukért beszél­nek. — Külön feladat ;\t egyesü­let számára az olimpiai pon­tok gyűjtése. Hol tartanak e téren? — Mondanom sem kell, hogy 1981-ben sikeres évet zártunk és az egyesület spor­tolói 134 olimpiai pontot gyűjtöttek. Ezt 1982-ben nem tudtuk megismételni, s az el­ért pontjaink száma 122-re csökkent. Még atlétáink és birkózóink jobb eredményei sem tudták pótolni az ököl­vívó-szakosztály „viszonyla­gos” eredménytelenségét. Közismert, hogy év közben válogatott Ökölvívó sportoló­ink Hranek Sándor és Botos Tibor már a Budapesti Hon­véd színeiben szerezték — bevonulásuk miatt — magyar bajnoki címeiket. Csapatsportágban férfi ké­zilabdázóink az NB II. Kele­ti csoportjában a 6. helyen végeztek. Itt is ugyanez a helyzet, mint az ökölvívóknál, a jobb szereplést akadályoz­ta több sportoló katonai szol­gálatra való bevonulása. Az is Igaz, hogy sérülésék .....is k özrejátszottak. Szólnom kell a kosárlabdázóink szereplé­séről, akik a 81—82-es baj­nokságban a férfiak az előke­lő 2. helyen, a nők pedig 4- ként fejezték be a bajnoksá­got. A jelenleg folyó sorozat­ban az őszi szezon befejezé­se után a középmezőnyben tanyáznak. Nem sikerült jelentősen előbbre lépni férfi röplabdázó- ink NB Il-es középcsoport­jában. Amiről még szólni szeretnék, a vívás. Igaz, ez elsősorban egyéni sportág, de az című', évben férfitőr­csapatunk bejutott az orszá­gos bajnokság I. osztályába, ami pedig sajnos női tőrcsa­patunk, amely 1981-ben ugyanitt szerepelt, tavaly nem tudta biztosítani a bent- maradást, kiesett. — Hogyan summázná az egyesület tekintélyét? — Kijelenthetem, hogy a szerényebbik eredményeink ellenére is növekedett az egyesület tömegbefolyása. En­nek bizonyítására elmondom, hogy az elmúlt évben példá­ul U’abb 300 fővel nőtt a pártoló tagjaink száma. És itt kell azt is elmondani, hogy az 1982-ben beindult úszó­szakosztállyal együtt ma már 14 szakosztály működik az egyesületnél, s mintegy 1500 fiatal edzéslehetőségét, ver­senyeztetését biztosítjuk. — Sok szó esik a városban az egyesület anyagi helyzeté­ről. Ml itt a valóság? — A sajtón keresztül több ízben tájékozódhattak az ol­vasók az egyesület pénzügyi helyzetének taglalásáról. A valóság az, hogy az elmúlt évben nem sikerült kellő mértékben rendezni gazdasá­gi helyzetünket. Az úgyneve­zett többcsatornás támogatási rendszerünknek egyik hibája, hogy nem ütemezetten és nem a megfelelő nagyságrendben sikerült bevételeinket reali­zálni. Ezért többször voltunk fizetésképtelenek. Ebben a pillanatban még pontos szám­adatot nem ismerve, de az 1902-es esztendőt egyenleg- hiánnyal zárjuk. Mi több, egyes szakosztályunknál sze­relési gondok jelentkeztek, így például az ősszel beindult labdarúgó-szakosztálynak sem tudtuk biztosítani még a megfelelő felszerelést sem. A gazdasági életben jelentkező gondok egyesületünk működé­sét nagyban befolyásolja. S, ha ebben az évben nem si­kerül a megfelelő gazdasági bázist biztosítani, úgy sajnos, el kell gondolkodnunk né­hány szakosztály esetleges át­irányításáról. — Az anyag! gondok elle­nerő hogyan alakultak a lé­tesítményfeltételek? — Erről örömmel szólok. Sportolóink, sportvezetőink által is rég várt kedvező fo­lyamat indult el ezen a té­ren. Átadásra került például a gályáiétól síház. A napok­ban befejeződik a vívóterem felújítása. A Kohász-pályán a nagyfokú rekonstrukció követ­keztében befejeződött a futó­pálya felújítása, a labdarúgó- pálya gyepszőnyegének teljes felújítása. Sajnos, mindezek ellenére ezen a pályán csak az őszi szezonban lehet lab­darúgó-mérkőzéseket tartani. Megkezdődöttaz -állandó futó­folyosó építése, sor kerül még ebben az évben átadására. Elké­szült a tóstrandi második fü­ves edzőpálya. De továbbra is gondjaink vannak a téli fel­készülés idején a tornater­mek megfelelő óraszámban való biztosításával, a külön­böző szakosztályok részére. — Tudom, hogy a terjede­lem megszabja mondandó­mat, és mégis azt mondom, hogy munkánk még további széles körű elemzést kíván. Márciusban közgyűlésen szá­molunk be tagságunknak az elmúlt kot év munkájáról, s itt kerülnek megfogalmazás­ra a kővetkező időszak főbb feladatai. Végezetül szeret­ném megragadni az alkal­mat, hogy megköszönjem az egyes gazdasági egységek kol­lektíváinak, vezetőinek, isko­láknak mindazt a segítséget, amelyet feladataink végre­hajtásához nyújtottak. Ugyan­csak megköszönöm a párt- és állami szervek segítségét és nem utolsósorban annak a csaknem százfős társadalmi ak- vistónak egész évben nyúj­tott odaadó, önzetlen munká­ját, melyet eredményeinkhez, sikereink eléréséhez nyújtot­tak — mondt^ a beszélgetés végén Szőke István, az. STC sportegyesület elnöke. Somogyvári László 1)1 Hit Hlllii mid Erős emberek számvetése Szécsényben kozhat” az ezüstjelvényesek listájára. Rácz Csaba bronz­jelvényes Ifjúsági súlyemelő fanatikus sportszeretetét di­csérte az edző. Ennél jobb eredményekre is képes: „rejtett tartalékát” ki kell használni. Rácz Nándor felnőtt verseny­ző a III. osztálynak megfelelő súlyt emelte a feje fölé. Ki­rály László az egyik legkie­gyensúlyozottabb versenyzője a szakosztálynak. Az eimúlt évben „magasan vitte” a III. osztályú szintet, tgy minden remény meg van ahhoz, hogy az idén „összejön” a másod- osztály. Sportszereié téve!., példamutató magatartásával jó hatással van ji fiatalokra. Jelenleg segédedzői tanfo­lyamra jár. A szakosztály „mindenese” Gemer • Ferenc évek óta a szécsényi sporíe- gyesület másodosztályú ver­senyzője Az elmúlt év második felé­ben Balassagyarmaton e;y kihelyezett csoport kezdte meg működését. A beszámoló részletesen elemezte, hogy az 1074 óta működő szakosztálynak miért nincs még elsőosztályú ver­senyzője. Az okokat a követ­kezőkben lehet összefoglalni. Evekig mostoha körülmények között működtek; hol „albér­lők” voltak, hol pedig meg­tűrtek A versenyzőkből is hiányzott az akaterő. Nem volt meg az a tömegbázis, amelyből kinőhetett a minő­ség. Az objektivitáshoz az Í3 hozzátartozik,. hogy a súly­emelésnek Szécsányben, sőt megyénkben nem voltak ha- hagyománvai. Hiányzott az az erő, amelyet egy elsőosz­tályú versenyző személyes je­lenléte adhat. A sikerek csú­csára vezető ösvényt a kis szakosztály maga taposta és tapossa ki. A balassagyarmati csapat megszervezése talán felgyorsíthatja a szakosztály fejlődését. Igv lehet, hogy egy év múlva több és fényeseb­ben csillogó minősítése lesz a szécsényi súlyemelőnek. — szenográdi —

Next

/
Thumbnails
Contents