Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
\ Voh egyszer egy szilveszter ?%*»y mWywi wííl a tett »bio f-d*»FeaBteri iwwstora. ma már koeántfflern oiyan általános társalgási téma. mint korábban volt. Muesli tapodtat a saen- ’X’ed^jeek, a viták a látottak rm-IyeTíSégéről. ma iwúr legfeljebb egykedvű legyíwyésaet intézőik el a kéndést. Tény: a «ejsojépíDŐ ineasze- ségben aránylónak törtnek: a hajdani szilveszterek, de az is kétségtelen, hogy az óévbú- csfetatők rrimdirrkabb szegényesebbek, fmtáziátianabbak. Minth-a készítői mind kevesebb figyelmet, szélién* «oer- giát szánnának rájuk. Hol varrnak már a régi, nagy sztárparádék, melyekben színházi világunk úgyszólván minden számottevő személyisége felsorakozott rau- lattatásunkra!? — kérdezhetnénk. De ne kérdezzük. Ne kérjünk számon olyat a televíziótól. amiről nem teheti Tudomásul kell vennünk, hogy beszűkültek az anyagi lehetőségek, s kényszerétől a szilveszteri műsor sem mentes. Sztárparádé helyett most meg kellett elégednünk egyetlen személlyel: Hofi Gézával. Kényszerűségből. Amolyan eszi, nem eszi alapon. Mert hiszen, ha jól meggondoljuk, ez a megoldás még külön pénzébe sem került a program- szerkesztőknek, Hofi ugyanis ősz óta a televízió főmunkatársa, azért kapja a fizetését, hogy „csináljon” valamit. rágott csonfcfoon rágódott, műkőében lépten-nyomon abban tetszetett, milyen merész szókimondó! El meri mondani, ha fejét veszik is, hogy az ötvenes években bizony voltak hibák nálunk! Hogy a tervtelje- sitésben „lakkoztak” az alsó, középszintű párt-, állami illetékesek, hogy a kulákok nem is úgy, hanem emígy, maguk a földre szállt önszorgalom és szakértelem... Hogy Rákosi bizony. ej-ej, nagy kópé volt ám! De az már csakugyan nem tréfa, — nem lehet tréfa dolga senki számára sem, hogy nem is olyan távoli múltunknak a maguk közegében meggyőződéssel munkálkodó alsó és középszintű káderei kivétel nélkül úgy elevenednek meg Hofi láttatásában, mint a mélységes butaság emberi tenyészetei, Marx, Engels, Lenin olyasmit álmodott, amiből felébredve ködöt markolunk. S mindez, igen silány csomagolópapírba csűrve-csavar- va, elénk hajítva, amúgy hofis módon. Am ez a Hofi csak halvány kópiája, külsődleges utánzója volt annak a másiknak, akit a Mikroszkóp Színpad fénykorában országszerte ismertünk. Az est műsorában leginkább a Szuperbola tett ki magáért A Parabola szilveszteri különkiadása szellemes műsorparódiáival, pikáns látványosságaival valóban élvezetesen szórakoztatott, mint ahogy derűnkre szolgált a kora esti programban a Jogi esetek ezúttal témájában oldottabb válogatása is. Erősen éreztük viszont a más szilvesztereken éjfélig tartó kabarézás hiányát. A csaknem kétórás firt sajnos nem tudta betölteni a magyar és osztrák televízió közös gálaestje, a Bécs—Budapest szilveszter K2. A zenés-táncos sütetben kevés volt a mazsola, így kissé kelletlenül, különösebb étvágy nélkül fogyasztottuk. A búcsúzó és a kezdődő év közös hetében egyébként elég változatos, színvonalában azonban elegyes programot kaptunk. Képernyőre került Zimre Péter történeti hitelességében egészen valószerűtlen tévéjátéka, az ítélet előtt, Dóczí Lajos—Fényes Szabolcs —Szenes Iván: A csók című, a maga korában, a múlt század utolsó évtizedeiben rendkívül, de teljességgel méltatlanul sikeres vigjáléka a kis- várdai Várszínház középszerű produkciójában, majd vasárnap, elégedettségünkre, Karácsony Benő, tragikus végű, erdélyi írónk Napos oldal, a negyvenes években sokas által olvasott regényének tévé- filmváltozata. Mihályfy Sándor rendezte, Székhelyi József, Molnár Erzsébet, Meosáros László, Kubik Anna, Balázs Péter, Benedek Miklós, Tímár Béla formálta a mű filmváltozatát kitűnően — kitűnőre. 0>. t.) Ez a rafcmri volt az iiSei szifveszterest főattrakciója. Legalábbis a szerkesztői szándék szerint, mert a látottak-halict- tak bizony vajmi keveset igazoltak vissza a képernyők előtt ülő jóhiszemű „el'váróknak”. Hofi bizony ezúttal jóval alatta maradt önmagának, annak a bizonyos fajta szintnek, amit tőle megszoktunk. Sajátos, olykor meghökkentő politikai fricskáiból, különleges filozófiai csűr-csavarjaiból szinte teljességgel hiányzott a szellemi vivőerő, általa — és mások által is — százszor leígy látják 6k Középiskolások a közéletiségről ERDŐBEN Egy férfi és egy nő sétál az erdőben. Megkérdik az arra jövő vadászt: — Mondja, milyen messze van a falu? — Hát úgy fél óra és három ói a között! — Nem értem,, minek mond ilyen nagy különbséget? — Ugyanis attól függ, hogy maguk házasok vagy szerelmesek... — Azt mondják, magunknak tanulunk, tehát a tanulás, ami a középiskolában elsődleges kötelességünk, nem közéleti tevékenység — birkózik a közéletiség fogalmának meghatározásával Mol- csányi Éva, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazda- sági Szakközépiskola KISZ- bizottságának titkára, amikor őt, és néhány iskolatársát a közéletiségről kérdezzük. — De amit a tanuláson kívül a szünetben, délután, a többiekért, az osztályért, az iskoláért, a közért teszünk, az közösségi, közéleti munka. Benne van a szóban a jelentés. A „fogalommeghatározás” körül heves vita alakul, van, aki még hozzátesz valamit, más elvesz belőle, végül elfogadják Éva definícióját. — Valamennyien KE5Zíitkárok, funkcionáriusok vagytok, ez közáletiséget feltételez. Milyenek vagytok? Azaz, milyen tulajdonságokkal rendelkezik — kellene, hogy rendelkezzék — a közéleti ember? — Alkalmazkodó, azaz fel tudja venni annak a stílusát, akit meg akar nyerni az ügynek. Nem kétszínűséget, meg- hasonlottságot értek ezalatt! És jó emberismerőnek kell lennie — kezdi a felsorolást Percze Tünde, negyedikes alapszervezeti titkár. — Az igazi közösségi ember elfogadja mások véleményét, a maga igazát nem tekinti kizárólagosnak — így Czene Gábor, aki másodikos számviteli szakos, az iskolai KISZ-bizottság propagandistája. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: A lőporsziget lakói 8.57: A fegyverkovács. Részletek Lortzing operájából 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14 10.35: Népdalok 10.54: Előadja a szerző. Benjámin Britten vezényel 11.39: Jósika Miklós: Emlékirat. Rádióra alkalmazta: Albert Gábor — XV/11. rész. 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát, kb. 14.00: Magyar táncmuzsika. 14.23; Fúvósátiratok 14.43: Élő világirodalom 15.05: Régi híres énekesek műsorából. 15.28: Nyitnikék. Kisiskolások műsora. 16.00: Népzenei Hangos Üjság. 16.40: Kabaré. Részletek Kander zenés Játékából. 17.05: Textil — „textil nélkül”. 17.30: Sosztakevics: VII. vonósnégyes. 19.15: Járdányi Pál népzenei feldolgozásaiból. 19.45: Szintézis 20.15: Hallgassuk együtt! 21.09: Rádiószínház. 22.30: Kodály Zoltán rádióelőadá sai. 22.55: Akitől tanultam. Pásztor Magdolna mikrofonjánál: Szabó László, a szentesi Árpád Tsz elnöke. 23.05: Romantikus zene. 0.10: Koncz Tibor táncdalaiból PETŐFI RADIO: 8.05: Kecskés Sándor klarinéton és tárogatón játszik. - 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Régi táncok gyermekeknek 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.00: Disputa. Arról, hogy ml a bátorság 18.35: Németh Marika operettdalokat énekel 18.54: Noszta lein hullám 19.25: Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban. 1880—1940. Puskás Julianna könyve. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Utazás a Balaton körül. 20.54: Jákó Vera és Bojter Imre nótákat énekel. 21.30: A kamaszkortól a klimaxig. 22.00: Sanzonműsor négy tételben. 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: Döntött a bíróság. Mit mond * a jogszabály? Dr. Timár László előadása. — 17.10: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Bély Katalin és Za- kar János. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Az MSZMP Miskolc városi párt-végrehajtóbizottsága tanácskozása. Felnőtttechnikusképzés Borsodban.) — 18.25—18.30: Lap. és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna (ism.) 8.05: Iskolatévé. Környezetismeret (ált. isk. 1. oszt.) 8.25: Fizikai kísérletek. 8.40: Idesüss! (ism.) 9.15: Magyar nyelv (ált. Isk. 1. ©szt.) 9.25: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) 10.00: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 3—4. oszt.) 10.30: Deltácska 11.05: Képújság 14.00: Iskolatévé. Deltácska (ism.) 14.35: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 3—4. oszt.) (ism.) 15.05: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 7—8. oszt.) (ism.) 15.35: Napköziseknek, szakköröknek. 16.05: Hírek. 4 NÓGRÁD — 1983. január 4., kedd ~ | Megkésett bemutatás FRONT a zenei élet „harcmezején" A Petőfi rádió hétfő délutáni „HANG-ADÖ” című műsora egy induió zenekart is bemutatott: a salgótarjáni FRONT együttest. A rádiófelvétel híre alighanem a nógrádi megyeszékhely rádióhallgatóit lepte meg a legjobban, hisz idáig jószerével egyetlen salgótarjáni zenekar — a FANYÜL — neve volt valamelyest ismert a szű- kébb pátriában. Észrevétlen nőtt fel a feladatokhoz a FRONT, vagy csupán az „illetékesek” nem vették észre fejlődését? A FRONT esetében némileg másról van szó. Nevezetesen arról, hogy zeneileg egészen más stílust képviselnek, mint amit a hazai (és nem csak a salgótarjáni) .közönség megszokott. Ezt a stílust Eurőpa-szerte csak a zenebarátok szűk tábora kíséri megkülönböztetett figyelemmel. A FRONT ugyanis instrumentális, azaz ének nélküli, hangszeres zenét játszik... A zenekar 1981 nyarán — az I. salgóbányai poptáborban — döntött emellett a zenei stílus mellett, s maga az együttes is ekkor állt fel a jelenlegi ösz- szetételben. Tagjai két kezdő együttes — a somosi HÍVŐK és a Bányász Művelődési Ház akkori FRONT zenekarának — tagjaiból verbuválódtak. Úgymint: Alapi István (szólógitár), Szilágyi Péter (Hammond orgona és szintetizátor). Fekete Sándor (ütős hangszerek), Vincze László (basszus gitár), de a muzsikusok a demokratizmus jegyében — a csapat teljes jogú tagjának tekintik Vigh László technikust, és Mezei Istvánt, aki amolyan menedzserféle szerepet tölt be az együttesben. Csak érdekességképp jegyezzük meg, hogy a zenekar tagjai — egy kivételével — műszerészek (a kivétel egy elektromérnök), és egy kivételével valamennyien a salgótarjáni zeneiskola jazz tanszakán tanulnak. Nos, múlt év nyarán — a III. popzenei tábor — adott lehetőséget arra, hogy a FRONT immár felkészülten, új, koncepciózus zenei repertoárjával bemutatkozhasson a szakemberek, meg a közönség előtt. A már említett okok miatt elsősorban a szakemberek elismerését sikerült kivívniuk. Személy szerint Victor Máté kérte fel őket egy úgynevezett „DEMO”-kazetta összeállítására. Hogy kik és hányán hallgatták meg a fővárosban a „demonstrációs” magnókazettát, azt nem tudjuk, de tény, hogy múlt év október 30-án rádiófelvételre hívták az együttest. Hangszalagra került a „Pápua-diszkó” és a „Zsákutca” című számuk, de már elbírálás alatt áll „A hétfejű királykisasszony” című hét- tételes 21 perces kompozíciójuk is. Hogy el ne feledjük, az együttes — önálló koncertjein — kizárólag saját szerzeményeit mutatja be. Ennek ellenére ma még „kettős életet” élnek, tekintettel arra, hogy közkiadásaik fedezésére bálokban is vállalnak fellépéseket, ahol kénytelen-kelletlen slágerzenét játszanak, noha egyértelműen elhatárolják mágusát az „olcsó” zenei műfajoktól. Csakhát a zenekar felszerelésének bővítése, utaztatása nem olcsó. Szükség van tehát a kényszerű kompromisz- szumra, de az ebből származó bevétel minden esetben közös kasszába kerül. Igaz rangos önálló koncertre még nem adtak számukra lehetőséget, de ezt eddig nem érezték tragédiának, mert a tanulás és a repertoár ösz- szeállítása volt az elsődleges feladat. Elvük, hogy csak kiforrott, tökéletesen kidolgozott zene- számolvka! állnak közönség elé. Ma már mintegy másfél órás koncertprogramért mernék vállalni a „felelősséget”. Nagyobb gond az, hogy ..koncertkész” állapotban sem remélhet gyors győzelmet a zenei élet „harcmezején” a FRONT, lévén a siker egyik záloga a hanglemez, melyet instrumentális zenét játszó együttessel elvétve készíttet csak a hanglemezgyártó vállalat. Ami pedig a koncerteket illeti, rangos meghívásokat csak színvonalas zenei igényeket támasztó közösségektől várhatnának, melyekben szintén nem bővelkedik kis hazánk. így legközelebbi — elérhetőnek tűnő — cél, az idei „KI MIT TUD?” marad, melyet több fronton is meg kíván hódítani a FRONT. Természetesen benevezett maga az együttes, de a szólisták „kategóriájában” Alapi István is megkísérel szólósikereket elérni, sőt két tehetséges Nóg- rád megyei énekes lány kíséretére is vállalkozott a FRONT. (A jövőbén egyébként elképzelhető, hogy az énekhangot — mint önálló „hangszert” — beépítik zenei stílusukba, anélkül, hogy a dalszövegek az asszociációra ins. piráló muzsikát korlátoznák.) A „KI MIT TUD?”-on mi mindenesetre a FRONT-nak drukkolunk.. — pintér — — Szakmai, politikai jártassággal leltet csak valaki közösségi ember, mert a pluszmunkának csak akkor van megbecsülése, ha az ember a kötelességét jól ellátja, és a pluszmunkához is kell hozzáértés. S vigye az egyéniségét Is a munkájába! Nem árt, ha vidám, kiegyensúlyozott ember, mert az népszerűsít, az emberek szeretik — folytatja a sort Kortis Gyula, negyedikes alapszervezeti titkár, pénzügyi tagozatos. A továbbiakban már röpködnek a rövid jellemzések: kezdeményező, jó szervező, önzetlen... — Nálunk a közéletiség és a demokrácia szoros kapcsa, latban van. Mi, diákok ítélkezünk a dicséretekről, sőt, a dicséret fokáról is. Jogunk van tanárainkat is előterjeszteni dicséretre, jutalomra. Nem aszerint, hogy mi a kedvenc tantárgyunk, vagy az illető tanár hogyan adja le az óráját, hanem, hogy menynyit segít az osztálynak egyes y feladat megoldásában — magyarázza Varga Erzsébet, aki iskolai megbízatásán túl a salgótarjáni városi KISZbizottságnak is tagja, bár még csak másodikos. Az elismerés kérdése felvillanyozza a kis társaságot, a gondolatot Percze Tünde folytatja: — A közéleti embernek, a közösségért munkálkodónak nagy szüksége van dicséretre, a környezet elismerésére. Ez tevékenysége értelmének fokmérője. Az a legrosszabb, ha észre se veszik a fáradozásait, vagy a gyarló emberek kikezdik. Néhány jó szó azonban feldobja. — Csak jó szó? — A felnőtteknél, lehet, hogy prémiumnak nevezik. — Ha már itt tartunk, hogyan látjátok a felnőttek köz- életiségét? Ismét Percze Tünde válaszol: — Aki az iskolában aktív volt, az később is az marad, mert igénnyé válik a közösségi munka. De mondják, megtörik a fiatalok lendülete az iskolából kikerülve. Ezt még egyikünk se próbálta. Mostanában mindenütt azt hallani, már nem akarják megváltani a világot a fiatalok. Szerintem, ez attól függ, milyen légkörbe poty-’ tyannak. Az idősebbek pozícióféltése megakadályozhatja őket. Olvastam valahol, a féltékenység nem más, mint félelem az összehasonlítástól; Sokszor, nem alaptalan ez a félelem az idősebbek részéről. Ám a felnőttek közéleti- ségét többre kell becsülni a miénknél, mert a kötelességük is több. Én miután megtanultam, elvégeztem a vállalásaimat, mindent, ami a közéletiségemet jelenti, még mindig van néhány órácskám, amivel szabadon ren- delkezhetem. A felnőtteknek — kivált, ha közéleti emberek — kevés a huszonnégy óra. Tizenhat-tizennyolc éves fiatalok vallanak a közéletiségről, olyan fiatalok, akik egy jó szellemű intézmény diákközösségének tagjai. S miközben a maguk életét tartalmassá szervezik, szemlélői a nem sokkal idősebbek, a felnőttek zűrzavaros rendjének. Nem szabad hinni, hogy nem értik. De szeretnénk hinni, hogy mostani lényüket átmentik az érettségi utánra. Veszprémi Erzsébet 16.10: Kiskutya, nagykutya 16.40: Nemzetközi siugróverseny. 17.40: Reklám 17,45: Képújság. 17.50: Emlékszel még? 18.30: Dél-alföldi krónika 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese 20.00: Az Onedin család. Magyarul beszélő angol tévéf ilm - sorozat. X/l. rész: A Helen May elvesztése. 20.50: Stúdió ’83. 21.50: Szép magyar tánc. 21.55: 1982-ben történt... 22.55: Tv-híradó 3. (SZ.) *. MŰSOR: 20.00: Iskolakerülgető 21.20: Tv-híradó 21.30: Rettenetes vasárnap délután. 22.25: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 16.20: Tudomány és technika 17.15: Matematika mindenkinek 17.55: Közép-szlovákiai magazin 18.30: Mezőgazdasági magazin- műsor 19.10: Esti mese 19.30: Tv-hlradó 20.00: Nyárutón. Szovjet film 21.10: A biotechnológia jövője 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Hangverseny Nachodból 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 16.25: Junior 1égkoror,g-VB 18.457 Fiatalok tv-kiubja 1. rész 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 2. rész 21.30: Időszerű események 22.00: Junior jégkorong-VB MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: A lator (18). Színes, szinkronizált olasz—francia filmvígjáték. — Kohász: Szuperzsaru. Színes, szinkronizált olasz bűnügyi film- vígjáték. — Tarján vendéglő: . . . És megint dühbe jövünk. Színes olasz filmvigjáték. — Balassagyarmati Madách: szökés a halál elől (14). Színes, szinkronizált francia bűnügyi filmdráma. — Nagybátonyi Petőfi: Tanú ne maradjon! (16). Színes jugoszláv krimi. — Pásztói Mátra: Csontváry (14). Színes magyar film. — Réiság: a karatézo Cobra (14). Színes, szinkronizált japán bűnügyi film. — liisterenyei Petőfi: üjra szól a hatlövetű. Színes, szinkronizált USA western. H 1983. január 1. — kedd 20.00: Az Onedin család 1. rész J
