Nógrád, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
Békeoffenzíva — megváltozott magatartás A szocialista országok nagy békeoffenzivá- ja kezdetének nevezi a Pravda szombati számában Jurij Zsukov azokat a javaslatokat, amelyeket Jurij Andropov ismertetett mull év december 21-t beszédében, illetve a VSZ politikai tanácskozó testületének prágai ülésén fogadlak el január 5-én. Az ismert külpolitikai szakértő külön kiemeli annak az indítványnak a jelentőségét, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le a katonai erő alkalmazásáról. Ezek a kezdeményezések olyan nagy horderejűek, s oly mértékben megfelelnek valamennyi ország érdekeinek, hogy még a NATO-tagállamok vezetői is szükségesnek tartják alaposan megvizsgálni őket — mutat rá a szemleíró, emlékeztetve arra, hogy korábban az európai NATO-országok politikusai azonnal visszautasította!; minden, a szocialista országoktól származó kezdeményezést. Megváltozott magatartásuk oka, hogy tartanak a háborúellenes, a fegyverkezési hajsza megállítását követelő mozgalom még erősebbé válásától. Az európai NATO-partncrek magatartásának nem kis szerepe van abban, hogy az Egyesült Államok sem tartotta lehetségesnek nyíltan visszautasítani a szocialista országok kezdeményezését, s Reagan elnök szavaiból ítélve, késznek mutatkozik azok megvitatására. Sajtójelentések viszont arról tanúskodnak, hogy a közvéleménynek szánt, mértéktartó állásfoglalásaikkal az amerikai vezetők csak leplezni kívánják valódi szándékaikat — mutat rá Zsukov, idézve a Wall Street Journalt, az amerikai üzleti körök lapját, amely szerint Washingtonban lényegében már eldöntötték, hogy nem fogadják el a prágai tanácskozás politikai nyilatkozatában szereplő javaslatokat. Nyilatkozat a LEMP helyzetéiől Növekedik a pártba lépők száma A Lengyel Egyesült Mun. káspártban az 1980 nyarán kirobbant válság nyomán mélyreható mennyiségi és minőségi változások mentek vég. be, s a pártban ma már operatív tendenciák tapasztalhatók — mondötta a Központi Bizottság szervezési ősz. tályának vezetője, KaZimi- erz Cypryniak a kormány lapjának, a Rzeczpospolitanak nyilatkozva. Mint elmondta, 1980 augusztusától 1982. decemberéig a párt taglétszáma 779 ezer fővel csökkent. Jórészt olyanok távoztak, akik nem bírták ki a politikai ellenfél részéről a párttagokra gyakorolt nyomást, vagy már ko. rabban sem kötődtek igazán szoros szálakkal a LEMP-hez. Egyesek önként léptek ki, voltak viszont olyanok, akiket kizártak a pártból, mert osztályidegen nézeteket vallottak, vagy megsértették a szervezeti szabályzatot. A LEMP tagjainak és tagjelöltjeinek létszáma jelenleg 2 millió 370 ezer, ennek fe. le munkás és paraszt. Az utóbbi hónapokban a kilépések száma lényegesen csökkent, ezzel szemben megnövekedett a pártba belépni kívánók száma. Ezt bizonyítja a többi között, hogy 1932-ben november végéig összesen mintegy hétezer embert vettek fel a pártba. A tagjelöltekkel szemben igen magas követelményeket támasztanak, nincs szó semmiféle „toborzásról”. Az eddig megtartott beszámoló taggyűlések jó politikai légkörben folytak és arról tanúskodnak, hogy a pártban lényeges minőségi változások történtek. Fokozódott a tagság aktivitása, erősödött akcióegysége. Elmondható, hogy n LEMP bár taglétszáma csökkent, ma minőségileg más, mint két vagy három évvel ezelőtt voit. Ugyanakkor az is tény, hogy egyes üzemi párt- szervezetek még nem tudtak feléledni a bénultságból. Cypryniak végezetül úgy fogalmazott, hogy az utóbbi időben kezd feloldódni a párttagok és pártonkívüliek közötti, nemrég még igen éles megosztottság. Egyre több ember számára tudatosul, hogy csak közös erőfeszítéssel küzdhető le a válság, s csak így lehet elérni az életkörülmények javulását. Haladó irányú továbbfejlődés A „zöldek" gazdasági programja A március 6-i, idő előtti országos választásra készülve, a nyugatnémet „zöld” baloldali színezetű tömegmozgalom a Stuttgart melletti Sindelfinger.ben szombaton és vasárnap tartja választási kongresszusát. Erre az alkalomra a zöldek gazdasági munkabizottsága olyan gazdaság: programot terjeszt elő elfogadásra, amely — a változatlanul meglevő gyengeségek és ellentmondások ellenére — a zöldek nézeteinek haladó irányú továbbfejlődéséről tanúskodik. A terjedelmes — mintegy negyvenoldalas — dokumentum legfontosabb hosszú távú követelése: mivel a tőkés nyereségre és az állandó, erőltetett növekedésre épülő kapitalista ipari társadalom gazdasági válsága súlyosan veszélyezteti milliók munka- és életkörülményeit és a természetes környezetet, meg kell változtatni a termelőeszközök, a föld és a bankok tulajdonviszonyát. A zöldek nézeteinek középutas tendenciáját jellemzi, hogy a tulajdonviszonyoknak ezt a megváltoztatását nem a termelőeszközök „egyszerű társadalmi tulajdonba vételével” képzelik el, mert a tőkés rendszerhez hasonlóan ők is elutasítják a szocialista országok társadalmi és termelési rendszerét. A zöldek az új tulajdonviszonyok megteremtését, a termelés és az elosztás közösségi, társadalmi meghatározásét az adott helyi — termelési és lakóterületi — közösségek beleszólási, döntési jogának és mindenre kiterjedő demokratikus ellenőrzésének fokozatos növelésével tartják megvalósíthatónak. Vagyis: a magántulajdont, a tőkés rendszert, egy helyi szintű „közösségi tulajdonra épülő, önigazgatásos, demokratikus rendszerrel” kívánják felváltani. S ez — minden hiányossága, naivitása, irrealitása ellenére — előrelépésnek tekinthető, ha összevetjük a vezető nyugatnémet pártoknak a magántulajdonra épülő programjával, vagy a zöldek korábbi, kiforratlan és döntően környezetvédelmi szempontok által meghatározott elképzeléseivel. A helyi közösségek beleszólását növelendő, a zöldek első lépésként szorgalmazzák az üzemi demokrácia fejlesztését. El akarják érni, hogy a társadalom alsó szintű szervezetei (a községek és városi kerületek) az eddiginél nagyobb mértékben rendelkezzenek az állami bevételekből, s a költség- vetésekben jobban vegyék figyelembe a szociális és környezetvédelmi szempontokat. A „zöld ország” fokozatos megközelítése és új munkahelyek megteremtése érdekében a program sürgeti a hadiipar és1 —, ami már nehezebben érthető — az atomipar leépítését. A nagy beruházások helyett a környezetre nem káros energiarendszer és tömegközlekedés-hálózat kiépítését és a lakásépítés fokozását javasolják. Fő célkitűzéseik megvalósításától a zöldek azt várják, hogy megszűnik „az ember ember feletti uralma”, a tőkéstermelés nagyfokú ellenőrizhetetlensége, a környezet pusz• títása, s mindez — a két és egynegyed milliós munkanélküliség felszámolásával — az emberi élet minőségének javulásához vezet. Mindezért érdeklődéssel várják az NSZK-ban, hogy — szemben a tavaly novemberi, hageni kongresszusukkal — • ezúttal közös nevezőre jutnak-e a marxista, szociáldemokrata, anarchista és utópista nézeteket — egyaránt és egyezerre — váltó zöld tömeg’■lo-’gnl'im küldöttei gazdasági programjuk elfogadásával, avagy sem. Kéksisakosok f Libanonban A Libanonban állomásozó ENSZ-erők (UNISTL) megbízatásának meghosszabbítását javasolta Javier Pérez de Cuellar ENSZ-íőtitkár a. Biztonsági Tanácshoz pénteken benyújtott jelentésében, a következő mandátum időtartamára azonban egyelőre nem tett konkrét javaslatot. A főtitkár jelentése szerint Libanon újabb hat hónapra kívánja a hosszabbítást, Izrael viszont legfeljebb két- három hónapra hajlandó is. mét hozzájárulni az ENSZ- crők libanoni jelenlétéhez. A kéksisakosok jelenlegi megbízatása jövő szerdán jár le, a BT keddre kitűzött ülésén dönt a kérdésről. A világszervezet New York-i székhelyén arra számítanak, hogy a testület valamiféle közbülső megoldást fog elfogadni. Cuellar „nélkülözhetetlennek” minősítette, hogy az ENSZ kéksisakosai továbbra is feladatokat .lassanak el az országban. Nem könnyű meghatározni és elemezni világunk egyik jelentős és érdekes nemzetközi jelenségét, az el nem kötelezett országok, vagyis a tömbön kívüliek mozgalmát. Ennek nehéz voltára példát szolgáltathat az a külügyminiszteri értekezlet, amelyet Managuában, Nicaragua fővárosában rendeztek az el nem kötelezettek. (A márciusra Üj-Delhibe tervezett, csúcsszinten megrendezendő tanácskozás előkészítésére is, de főként a latin-amerikai problémák azonnali megvitatására.) * Amennyire pozitívum, hogy az el nem kötelezett országok képviselői elmentek Nicaragua fővárosába, az USA nyomásának olyannyira kitett közép-amerikai országnak ezzel egyfajta diplomáciai táA hét 3 kérdése Mit hozott a héten a kelet—nyugati diplomáciai kötélhúzás? 1983. eddig eltelt napjai, az elmúlt hét eseményei is igazolták az előrejelzést: ez az esztendő rendkívüli izgalmakat hoz a nemzetközi küzdőtéren. A diplomáciai tevékenység két pólusa Moszkva és Washington, de közbülső fontos színhellyé emelkedik Bonn, az NSZK fővárosa is, ahol a jövő hét elején Gro- miko szovjet külügyminiszter hivatalos tárgyalásokat folytat a nyugatnémet kormány tagjaival. Jelentős szerepet vállalt Vogel, az SPD új kancellárjelöltje, aki korábbi washingtoni útja után Moszkvába ment, majd onnan Párizsba sietett. A nyugatnémet szociáldemokrata politikusnak módjábap volt egy hét leforgása alatt számos értesülést és benyomást gyűjteni a fegyverzetkorlátozási tárgyalások lehetőségeiről, a szembenálló (de tárgyaló) felek szándékairól, elképzeléseiről. A nyugati sajtó például szenzációs tálalásban közölte a Vogel-környezet- ből kiszivárogtatott információt, amely szerint a Szovjetunió ismét továbbmegy egy lépéssel javaslataiban, s hajlandó szétszerelni, nem pedig egyszerűen csak eltávolítani Európából bizonyos számú rakétáját. Ugyanakkor — mintegy az ellenzéki kancellárjelölt tárgyalási eredményeit megkérdőjelezve — a bonni kormány olyan nyilatkozatot adott ki, amely a nyugatnémet hivatalos álláspont rnegrner.eye^ését akarta kifejéZnl..; * ^Washingtonban is történt egy, s más, ami — persze, a tárgyalási taktika és praktika szempontjából érthetően megint keményedésre vall. Reagan elnök menesztette Ros- towot a fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatóját, helyébe egy olyan szakértőt állítani, aki még szovjetellenesebb nézeteiről ismert. Egy másik jelzés: Javier Pérez De Cuellar, az ENSZ főtitkára egy nyilatkozatában az ENSZ New York-i székhazát javasolta egy esetleges szovjet—amerikai csúcs- találkozó színhelyéül. De, amikor az ENSZ-főtitkár megjelent Reagan elnöknél, az nyíltan értésre adta, hogy még nincs ' szó bármilyen csúcstalálkozóról... Viszont nyomban utána rendkívüli sajtóértekezleten jelentette ki, hogy kész „megvitatni minden komoly fegyverzetkorlátozási javaslatot” a Szovjetunióval. Ugyanakkor a Fehér Ház szóvivői sietnek hangsúlyozni, hogy Reagan „bátori- tónak” tartja a genfi szovjet— amerikai tárgyalások helyzetét, s hogy az elnök szerint ott már „lerakták az előrehaladás komoly alapjait...” El nem kötelezettek mogaiást is nyújtva, annyira negatívnak mutatkozott számos tömbön kívüli delegáció magatartása magán az értekezleten. Az imperialisták megbélyegzését célzó határozattervezet ellen sorra-rend- re felszólallak az úgynevezett „mérsékelt” országok küldöttei, így például Egyiptom. Zaire, Nigéria, Szenegál és Szingapúr képviselője többször is követelte a szövegben az USA-ra vonatkozó részek enyhébb megfogalmazását. A zaire-i küldöttség azzal érvelt, hogy az el nem kötelezett mozgalom nem válMi van Jassrer Arafat útjainak, tárgyalásainak hátterében? A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet diplomáciája ezekben a hetekben rendkívüli aktivitást mutat. Tíz napja még Damaszkuszban volt, aztán a jordán fővárosban tárgyalt, onnan ment Moszkvába Jasszer Arafat, utána pedig Bagdadba utazott. A szovjet fővárosban a PFSZ delegációját Andropov, Gromiko és Ponomarjov biztosította a Szovjetunió támogatásáról. A palesztin küldöttségben Arafat mellett ott volt Khaled El-Fahum, a palesztin nemzeti tanács elnöke és Faruk Kaddumi, akit a palesztin mozgalom „külügyminiszterépek” : szoktak nevezni. Arafat tájékoztatást adott Moszkvában á PFSZ céljairól. Megemlítette, hogy a palesztin mozgalom síkra száll a létrehozandó független palesztin állam és Jordánia majdani önkéntes konföderációja mellett. Mint a megbeszélésekről kiadott közös közlemény megjegyzi: „A szovjet fél megértéssel viszonyult a PFSZ vezetőségének állás- foglalásához”. Az izraeli kormány szélsőségeseinek, például Saronnak a településpolitikája előrevetíti azt a veszélyt, hogy bekebelezik Ciszjordániát, ami pedig a leendő palesztin állam területéhez kell, hogy tartozzék. Az úgynevezett Rea- gan-tervnek is ellentmond az ilyen izraeli törekvés. Az amerikai elnök által tavaly előterjesztett- elképzelés:., a palesztinoknak autonómiát helyez kilátásba az 1967-ben Izrael által megszállt területeken, de úgy, hogy azok Jordániához kapcsolódjanak. Nincs kizárva, hogy az USA csak Husszein királyt vállalja partnernak, és, ha egyszer Izrael kiürítene bizonyos területeket, . azokat Jordániának adatná vissza. Arafat helyzete nem köny- nyű: ha diplomáciailag szót is kell értenie Husszeinnel, az nagy politikai kockázattal jár számára a mozgalmon belül, s februárban Algírban a palesztin „parlament”, a nemzeti tanács minden bizonnyal vitájának középpontjába állítja a Jordániával szembeni magatartás kérdését. De az is bonyolítja a helyzetet, hogy a szomszéd arab országok, amelyektől a PFSZ támogatást kér, egymással rossz viszonyban vannak. Szíria és Jordánia szembenállása az egyik oldalon, Szíria és Irak majdnem ellenséges viszonya a másik oldalon. Hogyan alakul Franciaország Afrika-politika ja? Mitterrand francia köztársasági elnök ismét afrikai körútra indult. Immár harmadlalkozhat a „bíróság” szerepére. Mit kellett volna enyhíteni? A határozattervezet megállapította például, hogy Honduras területéről indítanak akciókat a volt somozis- ta gárdisták Nicaragua népe és kormánya ellen, s hogy ezeket a katonai csoportokat „a jelenlegi észak-amerikai kormányzat ösztönzi, pénzeli és irányítja,.. ” Amikor az ilyen véiemény- nyel azon áz alapon szállt vitába egyik-másik el nem kötelezett ország minisztere, hogy nem akar „biró” lenni, akkor tulajdonképpen más szerepet vállalt. Nem is a „védőügyvédét”. Inkább — a „tettestársét”, megmutatva, hogy el nem kötelezettsége ellenére igenis elkötelezett az imperializmus mellett. szór megválasztása, azaz >981 májusa óta. Látogatása 'ingóban, Beninben, Gnbonbán azt mutatja, hogy több-kevesebb változtatással folytatja elődeinek politikáját. Tudnivaló, hogy De Gaulle tábornok a 60-as évek elején úgy hajtotta végre a francia gyarmatbirodalom felszámolását, hogy biztosítsa a francia monopoltőke új gyarmatosító tevékenységét. A francia bányatársaságok, iparvállalatok, nyersanyag-felvásárló cégek minden újonnan függetlenné vált cszágban megmaradtak, sőt, bővítették üzleti körüket, növelték profitjukat. A francia tőkések annak a „kollektív új gyarmatosításnak” az előnyeit is élvezték,, amelyre a Közös Piac adott lehetőséget. Az Európai Gazdasági Közösséghez társultak az afrikai országok, mindenekelőtt azok, amelyek korábban a francia gyarmatbirodalomhoz tartoztak. Az úgynevezett európai fejlesztési alapból a volt francia gyarmatok több mint kétszer annyit kaptak, amennyit a francia állam- kincstár oda befizetett. S a versenytárgyalások útján odaítélt afrikai megrendeléseknek hozzávetőleg a fele francia cégeknek jutott : . . Természetesen most már számos államosított francia nagyvállalat érdekeltségéről van szó —, de az érdek továbbra Is érdek. Itt és ott Franciaország hivatalos állami támogatást is nyújt egy- egy szegényebb országnak, volt gyarmatának, de másutt, ahol a föld mélye kincseket rejt — az uránérctől az olajig — ott kifizetődőbb Párizs számára a korábbi kolóniával való kapcsolat ápolása. Ez áll Gabonra. Nem véletlen, hogy 1960 óta van Ga- bonnal Franciaországnak olyan megállapodása, amely a helyi hatóságok kérésére lehetővé teszi a francia hadsereg beavatkozását is. Togo pedig éppen 29 évvel ezelőtt kötött ilyen megállapodást. (Mitterrand elnök egy évforduló napján érkezett Loméba: 1933. január 13-án gyilkolták meg puccsisták Sylvanus Olimpio köztársasági elnököt). Lomé városának neve egyébként bevonult a Közös * Piac történelmébe: 1975-ben ott írták alá az Európai Gazdasági Közösség és a fejlődő országok kereskedelmi és segélyegyezményét. 1979-ben a második loméi egyezményt már 63 fejlődő ország írta alá. Egyik-másik közős piaci fővárosban néha szót emelnek az ellen, hogy a francia ipar érdemtelenül nagy hasznot húz a loméi egyezmény alapján kötött fejlesztési megállapodásokból. Mitterrand újra csak azt igyekszik elérni, hogy még szorosabb szálakkal kötődjenek az egykori gyarmatok az egykori anyaországhoz. Pálfy József Csao Ce-jang Kenyában Csao Ce-jang kínai miniszter^ elnök szombaton Tanzániából 10 országot felölelő afrikai kőrútjának utolsó állomására, Kenyába érkezett. Csao Ce-jangot és mintegy 100 főnyi kíséretét a nairobi repülőtéren Dániel Arap Moi köztársasági elnök és Mwai Kibaki alelnök fogadta. A kínai kormányfő személyében először jár kínai politikus Kenyában, Csao Arap » Moi elnök három évvel ezelőtti kínai látogatását viszonozza.
