Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

Kifogástalan az egészségi állapotuk Magas kitüntetés az űrhajósoknak Az SZKP Központi Bizott- .söga, a Szovjetunió Legfel­sőbb , Tanácsúnak' Elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsa pénteken levélben üd­vözölte a világűrből vissza­tért Anatolij Berezovojt és Valentyin Lebegyevet, vala­mint azokat a tudósokat, konstruktőröket, mérnököket, technikusokat és munkáso­kat, akik lehetővé tették, hogy a Szaljut—Szojuz űr- komplexumon az űrkutatás történetének leghosszabb re- PŰ lÚSCt hajtsák végre. A világűrben végzett mun­kája elismeréseként a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége Anatolij Bere­zovoj parancsnokot a Szov­jetunió vtőse címmel és Le- nin-renddel tüntette ki. Be- rezovoj megkapta a Szovjet­unió Űrhajósa kitüntető cí­met is. Valentyin Lebegyev fedélzeti mérnök másodszor kapta meg a Szovjetunió Hő­se címet jelképező aranycsil­lagot és a Lenin-rendet. A Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének rendelete értelmében Lebegyev szülőhelyén felál­lítják az űrhajós mellszobrát. A Földre pénteken késő este visszatért két űrhajóst a szombat reggel már Bajko- nurban érte. Berezovoj és Le­begyev a következő néhány napban a kazahsztáni űrköz­pontban piheni ki 211 napos útjának fáradalmait. Átes­nek az első orvosi vizsgála­tokon, megkezdik az űrrepü­lés tapasztalatainak értéke­lését, és mielőtt a Moszkva melletti Csillagvárosba vis.z- szatérnének, sajtóértekezleten számolnak be útjukról az új­ságíróknak. Mint Anatolij Jegorov. az űrrepülések orvosi program­jának egyik irányítója, újság­íróknak nyilatkozva elmondta, Berezovojék beszámolója és a leszállás utáni első gyors orvosi vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a két kozmonauta jó egész­ségi állapotban tért vissza re­kordhosszúságú útjáról. A több mint hathónapos űruta­zás során Berezovoj két, Le­begyev pedig három kilo­grammot veszített ugyan sú­lyából, de ez messze a meg­engedett normán belül van. Munkaképességüket, jó pszi­chikai állapotukat útjuk egész ideje alatt megőrizték, sőt a repülés vége felé az orvo­soknak inkább arra kellett inteniük őket, hogy gyakrab­ban pihenjenek, ne vállalja­nak oly sok feladatot maguk­ra. Durva beavatkozás Lengyelország belügyeibe Az Egyesült Államok decem­ber 12-én a szuverén Lengyel- ország belügyébe való újabb durva beavatkozásra készül — állapítja meg a Pravda kom­mentárjában, és hangsúlyozza: ezzel megsérti egyebek között a helsinki záróokmányban foglaltakat. . (Az amerikai szenátus ked­den határozatban szólította fel Az amerikai elnököt, hogy nyil- 1 vánítsa december 12-ét, a Szükségállapot bevezetésének (évfordulója előtti napot „a A floridai mérnök a szívé­hez kapott, amikor rápillan­tott folyószámla-kivonatára. A telefonszámla mellett ez az összeg állt: 23 948 dollár és 70 cent. Karácsony táján komoly érvágás. Emellett Paul Ha­lyardnak volt más oka is a meglepetésre. A számla sze­rint az egész világot felhív­ta: beszélt Iránnal, közel-ke­leti országokkal, az Egyesült Államok szinte mindegyik na­gyobb városával... Nem fizetett, a helyi tele­fontársaság pedig kiderítette, hogy élelmes kiskatonák hív­ták, fel többek között a föld­golyó különböző pontjain élő barátnőiket — Halyard szám­újára. Lengyelországgal való szolida­ritás és az érte való imádko­zás napjává” — a szerk.) A Pravda 'emlékeztet arra, hogy közel egy évvel ezelőtt Amerikában Lengyelországgal foglalkozó tv-showt rendez­tek, amelynek szándékai nyil­vánvalóan ugyanazok voltak, mint az újabb lépések. A lap megállapítja: decem­ber 12-ét nem véletlenül vá­lasztották ki erre a célra: a lengyel hazafiak, meg akar­ván menteni szocialista vív­„A chicagói repülőtéren történhetett a baj... a tenge­részgyalogosok meghallhatták, amikor telefonáltam, és bedik­táltam a hitelkártya szá­mát...” Nemcsak meghallották, ha­nem meg is jegyezték — és a kaliforniai laktanyából meg­indultak a hívások. A be­szélgetések végén pedig bedik­tálták a hitelkártya számát. „A pálmát az a fickó vi­szi, aki összesen 239 percet beszélgetett barátnőjével” — mondja Halyard megkönnyeb­bülten, a floridai telefontár­saság pedig a kaliforniai te­lefontársaságra mutogat: an­nak kell behajtani a pénzt s trükkös katonákon. mányaikat, és el akarván há­rítani a testvérgyilkos háború­ság veszélyét, éppen egy évvel ezelőtt vezették be a szükség- állapotot, és ez az intézkedés azóta teljesen igazolta önma­gát. Az újabb washingtoni pro­vokáció célja nem csupán a Lengyelországon belüli ellen- forradalmi erők bújtogatását szolgálja, hanem egyben az európai helyzet mesterséges kiélezését is, amely viszont egyengeti a Pentagon Európá­val kapcsolatos terveinek meg­valósulását. A Pravda emlé­keztet: ez a dátum más szem­pontból is emlékezetes: a NATO bárom évvel. ezelőtt Washington nyomásának en­gedelmeskedve, éppen ezen a napon fogadta el az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai elhelyezéséről, illetve ennek előkészítéséről szóló határozatot. Ami a rendkívüli állapotot Illeti az a nyugati állításokkal szemben nem az emberi jogok megsértését, hanem épp ellen­kezőleg, az egyszerű emberek védelmét szolgálta Lengyelor­szágban — írja a Trud című lap varsói tudósítója. Erről ma már mindenki meggyőződhet, ha Lengyelországban jár. Éppen a szélsőséges elemek tevékenysége Idézte elő azt a súlyos gazdasági helyzetet, amely az egyszerű' emberek életkörülményeinek jelentős romlásához és a spekuláció fokozásához vezetett. Lengyelországban egyre töb­ben ismerik fel, hogy a haza­fis ág egyet jelent a szocializ­mus vívmányainak megvé- delmezésével. Az emberek most abban reménykednek, hogy a küszöbónálló új eszten­dő Lengyelország stabilizáló­dásának új jeleit hozza — ír­ja a Trud varsói tudósítója. Afrika viharsarkában vál­tozatlanul a fegyvereké a szó. Dél-Afrika fajüldözői semmi­képpen sem akarnak belenyu­godni, hogy a kontinens ar­culata megváltozott. Állásai­kat évtizedek óta tartani tud­ják, mert egyes nyugati ha­talmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatják őket. A fő kérdés Namíbia, az egy­kori német gyarmat. Az or­szág immár 63 éve dél-afrikai megszállás alatt áll. S Preto­ria, az ENSZ számtalan hatá­rozata ellenére nem hajlandó lemondani erről a viszonylag nagy, 800 ezer négyzetkilomé­ternyi területről, Namíbia la­kóinak száma nem éri el az egymilliót, Közülük nem egé­szen tíz százalék a fehér. Miért ragaszkodik a Dél­afrikai Köztársaság ehhez az úgyszólván sivatagos terület­hez? Egyrészt, mert az urán. a gyémánt, a kadmium, az ezüst és a cink kiaknázásában az amerikai és angol vállalkozá­sokkal osztozik. Másrészt, s talán ez a döntő: a terület strat^oial fonto«sága miatt. Namíbia kikötőjét, Walwis A szibériai gázvezeték útja A tervezettnél gyorsabban halad az építés Á tervezettnél gyorsabban halad a Szibériát Nyugat-Eu- rópávai összekötő 4451 kilomé­ter hosszú gázvezeték szovjet szakaszának építése. Szom­batig az építők 1500 kilomé­ternyi csövet fektettek le. Mint Anatolij Veszeljov, a Szovjetunió kőolaj- és gázipa­ri vállalatépítési miniszteré­nek helyettese a Nyegyelja cí­mű hetilap tudósítójának el­mondta: az építkezésen dol­gozó mintegy húszezer ember­nek rendkívül nehéz körül­ményekkel kell megbirkóznia. A szibériai szakaszon nyá­ron a mocsaras, télen a fa­gyott talaj teszi igen bonyo­lulttá a munkát, a vezetéket az Urál és a Kárpátok hegy­láncain kell keresztülvezetni. A vezetékből 150 kilométer­nyi esik olyan vidékre, ahol állandóan fagyott a talaj. 700 kilométer hosszú a mocsaras területre és 545 kilométer a hegyvidékre jutó szakasz. 417 esetben kell alagutat fúrni közutak és vasútvonalak alatt, és 560 kisebb-nagyobb vízaka­dályt kell legyőzni. A veze­ték 200 kilométeren át folyó­mederben halad, a nagy fo­lyók közül átszeli az Obot, Volgát, Kámát, Dont, Dnye­pert és Dnyesztert. A közeljövőben még job­ban felgyorsul a csőfektetés üteme. Az építkezés fő erőit a szibériai szakaszon összpon­tosították; gondolván arra, hogy a mocsarak befagyása után, ha nehéz körülmények között, erős fagyban is, ezen a vidéken is el lehessen kez­deni a munkát. Bármilyen nehezek legyenek is a termé­szeti viszonyok, az építkezé­sen nincs hiány munkaerő­ben. Szerepet játszik ebben az is, hogy az ott dolgozók kiemelt fizetést kapnak. A gázvezetéken dolgozó hegesz­tők havi fizetése például 700 rubel. Az 1984 januárjára elkészü­lő vezeték nemcsak Nyugat- Európába szállít földgázt, ha­nem bekapcsolják a szovjet­unió egyesített gázellátó rend­szerébe is. A nyugat-szibériai, urengoji lelőhely az egész vi­lágon egyedülálló. Készletei nagyobbak, mint együttvéve Algéria, Nagy-Britannia, Hol­landia, Kanada, Mexikó gáz­tartalékai. Trükkös katonák a telefonnál A hét 3 kérdése Mit jelent az MX­rakétaprogram leszavazá­sa az amerikai képviselő- házban? A képviselőházi szavazás előestéjén Reagan elnök sze­mélyesen hívott fel több hon­atyát — a demokrata ellen­táborból is —, hogy rábe­szélje őket annak az egymil- liárd dollárnak megszava­zására, amely összeget az el­ső öt MX rakéta elkészítésé­re szánnak. A képviselőhöz azonban nemcsak elvetette a javaslatot- de rrt meggyőző többséggel tette. "'íven re­publikánus tagja is az elnö­ki indítvánnyal szemben fog­lalt állást, jóllehet azért erő­szakolták ki a szavazást az év vége előtt, mert január elsejétől a képviselőhöz új összetétele kedvezőtlenebb lesz a kormány számára. Mi lehetett az oka a Capi- tóliumon történt lázadásnak? A jelek szerint több tényező együttes hatása okozta a tu­lajdonképpen meglepő ered­ményt. Néhány képviselő va­lóban következetes híve az atomfegyverek befagyasztá- si mozgalmának. Kiállásu­kat erősíti a kilenc államban végrehajtott sikeres népsza­vazás. Sok képviselő a költ­ségek miatt emelt szót. A gazdasági válság szorításában rendkívül drágának mondják az összesen 26 milliárd dol- lárha kerülő MX-tervet, s tartanak attól, hogy a való­ságos költségek még maga­sabbak lesznek. Nem keve­sen a kormány telepítési ter­vét szemlélik bizalmatlanul. Washington ugyanis a Dense pack — (Sűrű csomag) ötletét karolta fel. Elméleti számí­tások alapján azt bizonygat­ja, hogy a szorosan egymás mellé helyezett száz MX ra­kéta többsége képes túlélni egy esetleges atomcsapást. A képviselők azonban egyrészt nem adtak hitelt a bizonyít­hatatlan „csodaötletnek”, másrészt talán maguk is tar­tanak attól, hogy ez a hiede­lem kalandorpolitikára ösz­tönözhet, egy atomháború megnyerésének ábrándját su­gallhatja. A Washington Post egy képviselőt idézett: Va­jon a „Dense pack” nem „Dunse pack”-e? Ez utób­bi kifejezés a köznyelvben, amolyan ostoba ötletet jelent A szavazással szinte egy- időben Usztyinov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének két fontos nyi­latkozata látott napvilágot Moszkvában. Lényegük az, hogy ma a világon fennáll a stratégiai egyensúly és a Szovjetuniónak minden ké­pessége adott az egyensúly további fenntartására. Ameny- nyiben az amerikaiak nem tesznek le az MX-program- ról, szovjet részről megfele­lő válaszban részesülnek, s az annyira áhított fölényt nem lesznek képesek megsze­rezni. Ha ez így van, akkor miért ne lehetne elejét ven­ni a fegyverkezési verseny újabb veszélyes és költséges ágának? A Szovjetunió kész a konstruktív tárgyalásra, de a párbeszéd eredménye mind­két félen múlik. Az Egyesült Államok ve­zetői sajnos nem hajlanak a figyelmeztető szóra, az ész­szerű érvekre. (Az elnök „ki­ábrándító hibának” nevezte a képviselőházi döntést. Mun­katársai „beavatkozásnak” minősítették a moszkvai nyi­latkozatokat.) Most a javas­latot a szenátus elé kívánják terjeszteni. A kongresszusnak ebberí a házában az erővi­szonyok kedvezőbbnek tűn­nek Reagan számára. A washingtoni szavazással párhuzamosan szavaztak Koppenhágában, a dán par­lamentben. Nem nagy ösz- szegről, néhány millió ko­ronáról volt szó, amelyet Dá­niának. mint a NATO tagjá­nak kellene vállalnia az eu- rorakéták telepítése során. Ha közép-hatósugarú Per­shing—2 típusú rakétákat, valamint a robotrepülőgépeket a jövő esztendő végéig tele­pítenék öt nyugat-európai országba, s Dánia nincs kö­zöttük. A szövetség méretei­ben jelentéktelen, mintegy félmillió dolláros összeg ar­ra szolgált volna, hogy a dán részvételt fejezze ki. Az el­utasítás így felér egy elvi ál­lásfoglalással, Az amerikai külügyminisztérium szóvivő­je „példátlannak és haszonta­lannak” mondotta a dán kép­viselők elhatározását — ez persze nem számít „beavat­kozásnak”. Az események ar­ra mutatnak, hogy mind na­gyobb nyomást gyakorolnak Washingtonból a fegyverke­zési tervek végrehajtására, de növekednek az ellenerők is. Ez az összecsapás alighanem a következő időszak egyik legfontosabb, ha nem a leg­fontosabb fejleménye lesz. Mi történt a brüsszeli NATO-nagyhélen? Lezajlott a szokásos de­cember elejei NATO-nagyhét Brüsszelben. Először a kato­nai vezetők, majd a külügy­miniszterek tanácskoztak. A kiadott közlemények — szo­kás szerint — a szövetség egy­ségét hirdetik. Ezúttal már nem vetett árnyékot a gáz­csővita. Gazdasági és pénz­ügyi kéfdésekfől különben is a Frankfurt melletti Kronberg- ben tanácskoztak az öt leg­fontosabb tőkésállam illetéke­sei. A jelenlevők különböző hangsúlyokkal a Varsói Szer­ződéssel való tárgyalás jelen­tőségéről beszéltek, megerősí­tették az eurörakéták telepí­tési programját. Ügy tűnik a Rogers-tervet is: a NATO-fő- parancsriok — akit csupán „Mister 4 százalék” névvel il­letnek — az inflációt leszá­mítva, évi négyszázalékos ka­tonai kiadásnövelést java­solt a tagállamoknak. Lényegében ez történt a felszínen, a kommünikék és a sajtóértekezletek világában. És Spanyolország némileg el­lentmondásos szereplése. Az új külügyminiszter jelen volt a tanácskozáson, de nem ír­ta alá a dokumentumokat, In­kább megfigyelői státust vál­lalt. Csakhogy Ilyesfajta rész­vétel eddig nem volt a NATO- ban. A tudósítók által bőven kiszivárogtatott értesülések viszont kevésbé harmonikus képet festenek. Az atlanti partnerek egy része, jóllehet került minden nyílt összecsa­pást, több dolgot nehezménye­zett. Például a Rogers-terV magak költségeit a közismeri gazdasági gondok közepette, vagy azt a nem mellékes tényt, hogy Washington, a ha­gyományos fegyverzetet főleg amerikai fegyverekkel korsze­rűsítené, s ezzel tovább ron­taná a nyugat-európai mun­kaerőhelyzetet. Vannak,' akik kételkednek a Weinb'erger amerikai hadügyminiszter ál­tal felvázolt kép realitásában, miszerint 1983 végén megkez­dik a rakéta telepítését, de közben azért tárgyalgatnak Genfben... Ebben a helyzetben, amikor az AFP tudósítója egyenesen „transatlanti hasadásról” írt, a már femlített washingtoni és koppenhágai szavazás kétség­kívül a fegyverkezési szélső­ségek bírálóit erősítette. Még akkor is, ha a hivatalos Wa­shington szerint mindenki más „kiábrándító hibákat” vét, csak ő maga tökéletes. Hozott-e új eredményt az Arab Liga küldöttségének körútja? Moszkva után a héten Pe- kingben tárgyalt az Arab Li­ga hetes küldöttsége, Hussze­in jordánlai uralkodó vezeté­sével. A Szovjetunió után Kína is támogatásban része­sítette a nyolcpontos, fezi arab béketervet. Ami a Biztonsági Tanács többi állandó tagjait Illeti, Franciaország tárgyalá­si alapnak tartja, Nagy-Bri- tannia egyelőre nem tette le a garast, az Egyesült Álla­mok pedig megmaradt a Rea- gan-tervnél. A fezi elképzelés tehát nem volt képes első nekirugaszko­dásra áttörni a frontokat, do­hát ezt senki sem várta. A moszkvai és a pekingi báto­rítás (s talán az sem lényeg­telen, hogy a két ország lé­nyegében hasonló álláspontra helyezkedhetett), újabb ösz­tönzést adhat a diplomáciai aktivitásra. Hasznosnak bi­zonyult a körút atekintetben is, hogy mindkét fővárosban szót válthattak a Reagan- tervben kulcsországként em­legetett Jordánia királyával, illetve a szaúdl diplomácia vezetőjével, akinek országá­val sem a Szovjetuniónak, sem Kínának nincs diplomáciai kapcsolata. A hogyan tovább? azonban bonyolultnak tűnik. Az Arab Liga hetes bizottságát a jor- óániai uralkodó vezette, de tagja volt a PFSZ képviselő­je is. Washingtonban viszont nem hajlandók a szervezetet tárgyaló partnernek elfogadni, legfeljebb Jordániát hallgat­nák meg palesztin ügyekben. Nemrég néhány palesztin sze­mélyiség ezt a lehetőséget nein zárta ki teljesen átme­neti,' első lépcsőként, magának Arafatnak is tulajdonítottak óvatos nyilatkozatokat. A hé­ten azonban több palesztin deklaráció — s ilyen értelem­ben beszélt Arafat is ‘— vi­lágossá tette, hogy nem kí­vánnak mást szószólóként; a palesztinok nevében a PFSZ- nek kell tárgyalnia. Réti Ervin nyolult választási rendszert akarnak kierőszakolni, amely a pretóriai fajüldöző kormány­nyal együttműködő' álképvise­letet hozna létre, biztosítva ezzel továbbra is a fehér ki­sebbség uralmát Namíbiában. Sam Nujoma, a SWAPO el­nöke egy londoni sajtóértekez­leten azért is támadta az Egyesült Államokat, mert az — mint mondotta —, „vált­ságdíjként próbálja felhasznál­ni Namíbiát á kubai csapatok Angolából történő kivonásáért cserébe”. Reagan azt állítot­ta, hogy a kubai csapatok je­lenléte a terület biztonságát fenyegeti. Vajon kiét? A ku­baiak egyetlen országot nem fenyegetnek, csupán védik egy afrikai állam biztonságát a dél-afrikai gyarmatosítók ag­ressziójával szemben. Mint­hogy Dél-Afrikának nincs köz­vetlen határa Angolával, ne­vetséges az az állítás, hogy a kubaiak Pretóriát fenyegetik. Világos, hogy az USA célja e képtelen követeléssel á na- míbiai rendezés elodázása. GÁU István Viharsarok Bayt, az elmúlt években az Atlantl-óceánbó' az Indiai­óceán felé haladó Gtnerikai és brit flotta fontos bázirává építették ki. Namíbia ugyan­akkor fontos felvonulási terű. let Afrika független déli álla­mai — Angola, Mozamblk, Bostwana, Zambia. Zimbabwe és Tanzánia — ellen. A déi- afrikai gyarmatosítók fel is használják ezt: évek óta in­nen hatóinak be a szomszé­dos államok területé: e. Azon a címen, hogy » Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO utánpótlási bázisait akarják megsemmisíteni, pusz­títanak, öldökölnék, rabolnak Angolában, Mozambikban, sőt Ztmbabweban Is. Céljuk: ff független afrikai államok gyengítése, az ott működő fegyveres ellenzéki csoportok támogatása. Fidel Castro kubai államfő, az el nem kötelezettek moz­galmának soros elnöke éppen a minap hívta fel a lagorszá­Afrikában gokat arra, hogy lépjenek fel Pretoria legújabb mozambiki rablóhadjáratával szemben és követeljék az ENSZ-től a Dél- Afrikára, s mindenekelőtt a Biztonsági Tanács Namíbia függetlenségére vonatkozó 435. számú határozatának érvénye­sítését. A nyáron tárgyalás folyt Wew Yorkban az öt nyugati hatalmat (USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK) képviselő úgynevezett „összekötő csoport” valamint a „T” frofiiországok és a SWAPO között. A megbeszélés a nyugatiak magatartása mi­att eredménytelen maradt. Az ENSZ-határozat ugyanis vi­lágosan kimondja, hogy Na­míbiában a világszervezet el­lenőrzése alatt szabad és de­mokratikus választásokat kell tartani. Nem kétséges, hogy az Ilyen választásokon a la­kosság túlnyomó többségét képviselő SWAPO aratna el­söprő győ/e’met. Dél-Afrika és a nyugatiak ezért olyan bo-

Next

/
Thumbnails
Contents