Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-12 / 292. szám
Kifogástalan az egészségi állapotuk Magas kitüntetés az űrhajósoknak Az SZKP Központi Bizott- .söga, a Szovjetunió Legfelsőbb , Tanácsúnak' Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa pénteken levélben üdvözölte a világűrből visszatért Anatolij Berezovojt és Valentyin Lebegyevet, valamint azokat a tudósokat, konstruktőröket, mérnököket, technikusokat és munkásokat, akik lehetővé tették, hogy a Szaljut—Szojuz űr- komplexumon az űrkutatás történetének leghosszabb re- PŰ lÚSCt hajtsák végre. A világűrben végzett munkája elismeréseként a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Anatolij Berezovoj parancsnokot a Szovjetunió vtőse címmel és Le- nin-renddel tüntette ki. Be- rezovoj megkapta a Szovjetunió Űrhajósa kitüntető címet is. Valentyin Lebegyev fedélzeti mérnök másodszor kapta meg a Szovjetunió Hőse címet jelképező aranycsillagot és a Lenin-rendet. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének rendelete értelmében Lebegyev szülőhelyén felállítják az űrhajós mellszobrát. A Földre pénteken késő este visszatért két űrhajóst a szombat reggel már Bajko- nurban érte. Berezovoj és Lebegyev a következő néhány napban a kazahsztáni űrközpontban piheni ki 211 napos útjának fáradalmait. Átesnek az első orvosi vizsgálatokon, megkezdik az űrrepülés tapasztalatainak értékelését, és mielőtt a Moszkva melletti Csillagvárosba vis.z- szatérnének, sajtóértekezleten számolnak be útjukról az újságíróknak. Mint Anatolij Jegorov. az űrrepülések orvosi programjának egyik irányítója, újságíróknak nyilatkozva elmondta, Berezovojék beszámolója és a leszállás utáni első gyors orvosi vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a két kozmonauta jó egészségi állapotban tért vissza rekordhosszúságú útjáról. A több mint hathónapos űrutazás során Berezovoj két, Lebegyev pedig három kilogrammot veszített ugyan súlyából, de ez messze a megengedett normán belül van. Munkaképességüket, jó pszichikai állapotukat útjuk egész ideje alatt megőrizték, sőt a repülés vége felé az orvosoknak inkább arra kellett inteniük őket, hogy gyakrabban pihenjenek, ne vállaljanak oly sok feladatot magukra. Durva beavatkozás Lengyelország belügyeibe Az Egyesült Államok december 12-én a szuverén Lengyel- ország belügyébe való újabb durva beavatkozásra készül — állapítja meg a Pravda kommentárjában, és hangsúlyozza: ezzel megsérti egyebek között a helsinki záróokmányban foglaltakat. . (Az amerikai szenátus kedden határozatban szólította fel Az amerikai elnököt, hogy nyil- 1 vánítsa december 12-ét, a Szükségállapot bevezetésének (évfordulója előtti napot „a A floridai mérnök a szívéhez kapott, amikor rápillantott folyószámla-kivonatára. A telefonszámla mellett ez az összeg állt: 23 948 dollár és 70 cent. Karácsony táján komoly érvágás. Emellett Paul Halyardnak volt más oka is a meglepetésre. A számla szerint az egész világot felhívta: beszélt Iránnal, közel-keleti országokkal, az Egyesült Államok szinte mindegyik nagyobb városával... Nem fizetett, a helyi telefontársaság pedig kiderítette, hogy élelmes kiskatonák hívták, fel többek között a földgolyó különböző pontjain élő barátnőiket — Halyard számújára. Lengyelországgal való szolidaritás és az érte való imádkozás napjává” — a szerk.) A Pravda 'emlékeztet arra, hogy közel egy évvel ezelőtt Amerikában Lengyelországgal foglalkozó tv-showt rendeztek, amelynek szándékai nyilvánvalóan ugyanazok voltak, mint az újabb lépések. A lap megállapítja: december 12-ét nem véletlenül választották ki erre a célra: a lengyel hazafiak, meg akarván menteni szocialista vív„A chicagói repülőtéren történhetett a baj... a tengerészgyalogosok meghallhatták, amikor telefonáltam, és bediktáltam a hitelkártya számát...” Nemcsak meghallották, hanem meg is jegyezték — és a kaliforniai laktanyából megindultak a hívások. A beszélgetések végén pedig bediktálták a hitelkártya számát. „A pálmát az a fickó viszi, aki összesen 239 percet beszélgetett barátnőjével” — mondja Halyard megkönnyebbülten, a floridai telefontársaság pedig a kaliforniai telefontársaságra mutogat: annak kell behajtani a pénzt s trükkös katonákon. mányaikat, és el akarván hárítani a testvérgyilkos háborúság veszélyét, éppen egy évvel ezelőtt vezették be a szükség- állapotot, és ez az intézkedés azóta teljesen igazolta önmagát. Az újabb washingtoni provokáció célja nem csupán a Lengyelországon belüli ellen- forradalmi erők bújtogatását szolgálja, hanem egyben az európai helyzet mesterséges kiélezését is, amely viszont egyengeti a Pentagon Európával kapcsolatos terveinek megvalósulását. A Pravda emlékeztet: ez a dátum más szempontból is emlékezetes: a NATO bárom évvel. ezelőtt Washington nyomásának engedelmeskedve, éppen ezen a napon fogadta el az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták európai elhelyezéséről, illetve ennek előkészítéséről szóló határozatot. Ami a rendkívüli állapotot Illeti az a nyugati állításokkal szemben nem az emberi jogok megsértését, hanem épp ellenkezőleg, az egyszerű emberek védelmét szolgálta Lengyelországban — írja a Trud című lap varsói tudósítója. Erről ma már mindenki meggyőződhet, ha Lengyelországban jár. Éppen a szélsőséges elemek tevékenysége Idézte elő azt a súlyos gazdasági helyzetet, amely az egyszerű' emberek életkörülményeinek jelentős romlásához és a spekuláció fokozásához vezetett. Lengyelországban egyre többen ismerik fel, hogy a hazafis ág egyet jelent a szocializmus vívmányainak megvé- delmezésével. Az emberek most abban reménykednek, hogy a küszöbónálló új esztendő Lengyelország stabilizálódásának új jeleit hozza — írja a Trud varsói tudósítója. Afrika viharsarkában változatlanul a fegyvereké a szó. Dél-Afrika fajüldözői semmiképpen sem akarnak belenyugodni, hogy a kontinens arculata megváltozott. Állásaikat évtizedek óta tartani tudják, mert egyes nyugati hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatják őket. A fő kérdés Namíbia, az egykori német gyarmat. Az ország immár 63 éve dél-afrikai megszállás alatt áll. S Pretoria, az ENSZ számtalan határozata ellenére nem hajlandó lemondani erről a viszonylag nagy, 800 ezer négyzetkilométernyi területről, Namíbia lakóinak száma nem éri el az egymilliót, Közülük nem egészen tíz százalék a fehér. Miért ragaszkodik a Délafrikai Köztársaság ehhez az úgyszólván sivatagos területhez? Egyrészt, mert az urán. a gyémánt, a kadmium, az ezüst és a cink kiaknázásában az amerikai és angol vállalkozásokkal osztozik. Másrészt, s talán ez a döntő: a terület strat^oial fonto«sága miatt. Namíbia kikötőjét, Walwis A szibériai gázvezeték útja A tervezettnél gyorsabban halad az építés Á tervezettnél gyorsabban halad a Szibériát Nyugat-Eu- rópávai összekötő 4451 kilométer hosszú gázvezeték szovjet szakaszának építése. Szombatig az építők 1500 kilométernyi csövet fektettek le. Mint Anatolij Veszeljov, a Szovjetunió kőolaj- és gázipari vállalatépítési miniszterének helyettese a Nyegyelja című hetilap tudósítójának elmondta: az építkezésen dolgozó mintegy húszezer embernek rendkívül nehéz körülményekkel kell megbirkóznia. A szibériai szakaszon nyáron a mocsaras, télen a fagyott talaj teszi igen bonyolulttá a munkát, a vezetéket az Urál és a Kárpátok hegyláncain kell keresztülvezetni. A vezetékből 150 kilométernyi esik olyan vidékre, ahol állandóan fagyott a talaj. 700 kilométer hosszú a mocsaras területre és 545 kilométer a hegyvidékre jutó szakasz. 417 esetben kell alagutat fúrni közutak és vasútvonalak alatt, és 560 kisebb-nagyobb vízakadályt kell legyőzni. A vezeték 200 kilométeren át folyómederben halad, a nagy folyók közül átszeli az Obot, Volgát, Kámát, Dont, Dnyepert és Dnyesztert. A közeljövőben még jobban felgyorsul a csőfektetés üteme. Az építkezés fő erőit a szibériai szakaszon összpontosították; gondolván arra, hogy a mocsarak befagyása után, ha nehéz körülmények között, erős fagyban is, ezen a vidéken is el lehessen kezdeni a munkát. Bármilyen nehezek legyenek is a természeti viszonyok, az építkezésen nincs hiány munkaerőben. Szerepet játszik ebben az is, hogy az ott dolgozók kiemelt fizetést kapnak. A gázvezetéken dolgozó hegesztők havi fizetése például 700 rubel. Az 1984 januárjára elkészülő vezeték nemcsak Nyugat- Európába szállít földgázt, hanem bekapcsolják a szovjetunió egyesített gázellátó rendszerébe is. A nyugat-szibériai, urengoji lelőhely az egész világon egyedülálló. Készletei nagyobbak, mint együttvéve Algéria, Nagy-Britannia, Hollandia, Kanada, Mexikó gáztartalékai. Trükkös katonák a telefonnál A hét 3 kérdése Mit jelent az MXrakétaprogram leszavazása az amerikai képviselő- házban? A képviselőházi szavazás előestéjén Reagan elnök személyesen hívott fel több honatyát — a demokrata ellentáborból is —, hogy rábeszélje őket annak az egymil- liárd dollárnak megszavazására, amely összeget az első öt MX rakéta elkészítésére szánnak. A képviselőhöz azonban nemcsak elvetette a javaslatot- de rrt meggyőző többséggel tette. "'íven republikánus tagja is az elnöki indítvánnyal szemben foglalt állást, jóllehet azért erőszakolták ki a szavazást az év vége előtt, mert január elsejétől a képviselőhöz új összetétele kedvezőtlenebb lesz a kormány számára. Mi lehetett az oka a Capi- tóliumon történt lázadásnak? A jelek szerint több tényező együttes hatása okozta a tulajdonképpen meglepő eredményt. Néhány képviselő valóban következetes híve az atomfegyverek befagyasztá- si mozgalmának. Kiállásukat erősíti a kilenc államban végrehajtott sikeres népszavazás. Sok képviselő a költségek miatt emelt szót. A gazdasági válság szorításában rendkívül drágának mondják az összesen 26 milliárd dol- lárha kerülő MX-tervet, s tartanak attól, hogy a valóságos költségek még magasabbak lesznek. Nem kevesen a kormány telepítési tervét szemlélik bizalmatlanul. Washington ugyanis a Dense pack — (Sűrű csomag) ötletét karolta fel. Elméleti számítások alapján azt bizonygatja, hogy a szorosan egymás mellé helyezett száz MX rakéta többsége képes túlélni egy esetleges atomcsapást. A képviselők azonban egyrészt nem adtak hitelt a bizonyíthatatlan „csodaötletnek”, másrészt talán maguk is tartanak attól, hogy ez a hiedelem kalandorpolitikára ösztönözhet, egy atomháború megnyerésének ábrándját sugallhatja. A Washington Post egy képviselőt idézett: Vajon a „Dense pack” nem „Dunse pack”-e? Ez utóbbi kifejezés a köznyelvben, amolyan ostoba ötletet jelent A szavazással szinte egy- időben Usztyinov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének két fontos nyilatkozata látott napvilágot Moszkvában. Lényegük az, hogy ma a világon fennáll a stratégiai egyensúly és a Szovjetuniónak minden képessége adott az egyensúly további fenntartására. Ameny- nyiben az amerikaiak nem tesznek le az MX-program- ról, szovjet részről megfelelő válaszban részesülnek, s az annyira áhított fölényt nem lesznek képesek megszerezni. Ha ez így van, akkor miért ne lehetne elejét venni a fegyverkezési verseny újabb veszélyes és költséges ágának? A Szovjetunió kész a konstruktív tárgyalásra, de a párbeszéd eredménye mindkét félen múlik. Az Egyesült Államok vezetői sajnos nem hajlanak a figyelmeztető szóra, az észszerű érvekre. (Az elnök „kiábrándító hibának” nevezte a képviselőházi döntést. Munkatársai „beavatkozásnak” minősítették a moszkvai nyilatkozatokat.) Most a javaslatot a szenátus elé kívánják terjeszteni. A kongresszusnak ebberí a házában az erőviszonyok kedvezőbbnek tűnnek Reagan számára. A washingtoni szavazással párhuzamosan szavaztak Koppenhágában, a dán parlamentben. Nem nagy ösz- szegről, néhány millió koronáról volt szó, amelyet Dániának. mint a NATO tagjának kellene vállalnia az eu- rorakéták telepítése során. Ha közép-hatósugarú Pershing—2 típusú rakétákat, valamint a robotrepülőgépeket a jövő esztendő végéig telepítenék öt nyugat-európai országba, s Dánia nincs közöttük. A szövetség méreteiben jelentéktelen, mintegy félmillió dolláros összeg arra szolgált volna, hogy a dán részvételt fejezze ki. Az elutasítás így felér egy elvi állásfoglalással, Az amerikai külügyminisztérium szóvivője „példátlannak és haszontalannak” mondotta a dán képviselők elhatározását — ez persze nem számít „beavatkozásnak”. Az események arra mutatnak, hogy mind nagyobb nyomást gyakorolnak Washingtonból a fegyverkezési tervek végrehajtására, de növekednek az ellenerők is. Ez az összecsapás alighanem a következő időszak egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb fejleménye lesz. Mi történt a brüsszeli NATO-nagyhélen? Lezajlott a szokásos december elejei NATO-nagyhét Brüsszelben. Először a katonai vezetők, majd a külügyminiszterek tanácskoztak. A kiadott közlemények — szokás szerint — a szövetség egységét hirdetik. Ezúttal már nem vetett árnyékot a gázcsővita. Gazdasági és pénzügyi kéfdésekfől különben is a Frankfurt melletti Kronberg- ben tanácskoztak az öt legfontosabb tőkésállam illetékesei. A jelenlevők különböző hangsúlyokkal a Varsói Szerződéssel való tárgyalás jelentőségéről beszéltek, megerősítették az eurörakéták telepítési programját. Ügy tűnik a Rogers-tervet is: a NATO-fő- parancsriok — akit csupán „Mister 4 százalék” névvel illetnek — az inflációt leszámítva, évi négyszázalékos katonai kiadásnövelést javasolt a tagállamoknak. Lényegében ez történt a felszínen, a kommünikék és a sajtóértekezletek világában. És Spanyolország némileg ellentmondásos szereplése. Az új külügyminiszter jelen volt a tanácskozáson, de nem írta alá a dokumentumokat, Inkább megfigyelői státust vállalt. Csakhogy Ilyesfajta részvétel eddig nem volt a NATO- ban. A tudósítók által bőven kiszivárogtatott értesülések viszont kevésbé harmonikus képet festenek. Az atlanti partnerek egy része, jóllehet került minden nyílt összecsapást, több dolgot nehezményezett. Például a Rogers-terV magak költségeit a közismeri gazdasági gondok közepette, vagy azt a nem mellékes tényt, hogy Washington, a hagyományos fegyverzetet főleg amerikai fegyverekkel korszerűsítené, s ezzel tovább rontaná a nyugat-európai munkaerőhelyzetet. Vannak,' akik kételkednek a Weinb'erger amerikai hadügyminiszter által felvázolt kép realitásában, miszerint 1983 végén megkezdik a rakéta telepítését, de közben azért tárgyalgatnak Genfben... Ebben a helyzetben, amikor az AFP tudósítója egyenesen „transatlanti hasadásról” írt, a már femlített washingtoni és koppenhágai szavazás kétségkívül a fegyverkezési szélsőségek bírálóit erősítette. Még akkor is, ha a hivatalos Washington szerint mindenki más „kiábrándító hibákat” vét, csak ő maga tökéletes. Hozott-e új eredményt az Arab Liga küldöttségének körútja? Moszkva után a héten Pe- kingben tárgyalt az Arab Liga hetes küldöttsége, Husszein jordánlai uralkodó vezetésével. A Szovjetunió után Kína is támogatásban részesítette a nyolcpontos, fezi arab béketervet. Ami a Biztonsági Tanács többi állandó tagjait Illeti, Franciaország tárgyalási alapnak tartja, Nagy-Bri- tannia egyelőre nem tette le a garast, az Egyesült Államok pedig megmaradt a Rea- gan-tervnél. A fezi elképzelés tehát nem volt képes első nekirugaszkodásra áttörni a frontokat, dohát ezt senki sem várta. A moszkvai és a pekingi bátorítás (s talán az sem lényegtelen, hogy a két ország lényegében hasonló álláspontra helyezkedhetett), újabb ösztönzést adhat a diplomáciai aktivitásra. Hasznosnak bizonyult a körút atekintetben is, hogy mindkét fővárosban szót válthattak a Reagan- tervben kulcsországként emlegetett Jordánia királyával, illetve a szaúdl diplomácia vezetőjével, akinek országával sem a Szovjetuniónak, sem Kínának nincs diplomáciai kapcsolata. A hogyan tovább? azonban bonyolultnak tűnik. Az Arab Liga hetes bizottságát a jor- óániai uralkodó vezette, de tagja volt a PFSZ képviselője is. Washingtonban viszont nem hajlandók a szervezetet tárgyaló partnernek elfogadni, legfeljebb Jordániát hallgatnák meg palesztin ügyekben. Nemrég néhány palesztin személyiség ezt a lehetőséget nein zárta ki teljesen átmeneti,' első lépcsőként, magának Arafatnak is tulajdonítottak óvatos nyilatkozatokat. A héten azonban több palesztin deklaráció — s ilyen értelemben beszélt Arafat is ‘— világossá tette, hogy nem kívánnak mást szószólóként; a palesztinok nevében a PFSZ- nek kell tárgyalnia. Réti Ervin nyolult választási rendszert akarnak kierőszakolni, amely a pretóriai fajüldöző kormánynyal együttműködő' álképviseletet hozna létre, biztosítva ezzel továbbra is a fehér kisebbség uralmát Namíbiában. Sam Nujoma, a SWAPO elnöke egy londoni sajtóértekezleten azért is támadta az Egyesült Államokat, mert az — mint mondotta —, „váltságdíjként próbálja felhasználni Namíbiát á kubai csapatok Angolából történő kivonásáért cserébe”. Reagan azt állította, hogy a kubai csapatok jelenléte a terület biztonságát fenyegeti. Vajon kiét? A kubaiak egyetlen országot nem fenyegetnek, csupán védik egy afrikai állam biztonságát a dél-afrikai gyarmatosítók agressziójával szemben. Minthogy Dél-Afrikának nincs közvetlen határa Angolával, nevetséges az az állítás, hogy a kubaiak Pretóriát fenyegetik. Világos, hogy az USA célja e képtelen követeléssel á na- míbiai rendezés elodázása. GÁU István Viharsarok Bayt, az elmúlt években az Atlantl-óceánbó' az Indiaióceán felé haladó Gtnerikai és brit flotta fontos bázirává építették ki. Namíbia ugyanakkor fontos felvonulási terű. let Afrika független déli államai — Angola, Mozamblk, Bostwana, Zambia. Zimbabwe és Tanzánia — ellen. A déi- afrikai gyarmatosítók fel is használják ezt: évek óta innen hatóinak be a szomszédos államok területé: e. Azon a címen, hogy » Namíbia függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO utánpótlási bázisait akarják megsemmisíteni, pusztítanak, öldökölnék, rabolnak Angolában, Mozambikban, sőt Ztmbabweban Is. Céljuk: ff független afrikai államok gyengítése, az ott működő fegyveres ellenzéki csoportok támogatása. Fidel Castro kubai államfő, az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnöke éppen a minap hívta fel a lagorszáAfrikában gokat arra, hogy lépjenek fel Pretoria legújabb mozambiki rablóhadjáratával szemben és követeljék az ENSZ-től a Dél- Afrikára, s mindenekelőtt a Biztonsági Tanács Namíbia függetlenségére vonatkozó 435. számú határozatának érvényesítését. A nyáron tárgyalás folyt Wew Yorkban az öt nyugati hatalmat (USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK) képviselő úgynevezett „összekötő csoport” valamint a „T” frofiiországok és a SWAPO között. A megbeszélés a nyugatiak magatartása miatt eredménytelen maradt. Az ENSZ-határozat ugyanis világosan kimondja, hogy Namíbiában a világszervezet ellenőrzése alatt szabad és demokratikus választásokat kell tartani. Nem kétséges, hogy az Ilyen választásokon a lakosság túlnyomó többségét képviselő SWAPO aratna elsöprő győ/e’met. Dél-Afrika és a nyugatiak ezért olyan bo-
