Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
I „Zenéből zenébe tért" Vallomások Kodály Zoltánról Valamikor harcoltam a népies ellen: egy túlélt és ^pi- gon népiesség volt az, a Sza- bolcskáké és Pósáké. Ma fiatal költők mintha' friss forrásokat nyitottak volna ugyanabból ,a régi, népi talajból... Különös ritmusa a magyar lélek életének, hogy ez összeesik Kodályék gyönyörű fölfedezéseivel. (...) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és régibb az irodalminál, mely élni, nőni és halmozódni tud írás nélkül is, mely előbb volt az irodalminál, s ma is él még, noha bujkálva, s kiveszőben. Mély., hála a nagyszerű gyűjtőknek, akik —, mint Kodály Zoltán —, átmentik az irodalom többé-kevésbé biztos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcseit Babits Mihály (1933) Nem őzért becsülöm Kodályt, mirrt a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi (kvalitásaitól eltekintve) a legjobb _ magyar ízenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az 6 nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket rtem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot' nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó. Bámulatos biztos és gyors ítélőképességének köszönhetem akárhány művemnek végleges, az eredetinél tökéletesebb kialakulását. Bartók Béta vm-9 ÓrítUl örökséget hagyott ránk. Páratlan szépségű kórusműoeket, a Psalmus llungaricnst, színpadi alkotásokat, amelyek ma is állandóan műsoron szerepelnek. Számomra azonban talán gyermekkarainak gyűjteménye a legkedvesebb. Mindnyájan tanulhatnunk belőle, hangzásúik szépségéből, friss elevenségükből. Eredetiek, gazdagok, nemesek egyszerűek. A hallgató önkéntelenül is Kodály szavaira gondot: Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon — sőt igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen hozzá. Benjamin Brittan Kodály több a nemzetművelőnél, a honalapító emberi rangja illeti meg. A két világháború között Kodály a nemzeti egység egyik alapvető feltételét kezdte megteremteni: az éneklő Magyarországot. A XVI. század félelmetes válságában egyszerre énekelni kezdett az ország, még a végvárak éhező, rongyos vitézei ie énekmondókat tartottak, Tinódi csupán kiemelkedő nagy példa volt a sokból. Ez az ének tartotta ösáze a csaknem széthulló társadalmat. (...) Kodály ezt az éneklő Magyarországot akarta feltámasztani a lel- kekre rakódott por és hamu alól: honalapító hevülete sohasem apadt. (...) Kodály nem halt meg. Más történt vele: zenéből zenébe tért. Féja Géza (1975 ) A korszakos szenzáció, hogy századunk zenéjében egy kis ország semmiből termett énekkari kultúrája valóságos reneszánsz ígéretét hozta, s végül, hogy a magyar zenei nevelés módszereit, eredményeit világszerte példaként emlegetik, mind-mind Kodály kezdeményének, áldozatos munkájának köszönhető. Egymaga végezte eá, amit századok és nemzedékek mulasztottak. Zenei anyanyelvet adva népének, gondja volt rá, hogy e megtalált nyelvén a kisiskolások, még az óvodások is beszélni tudjanak. Fodor András Ess az 5 nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy milyen munkát vádlott egy ugyancsak nehéz helyzetbe került nemzet életében. Az, hogy ő Bartókkal együtt lenyúlt a népzenéhez, nemcsak azt eredményezte, amit Európában Stravinsky és a többiek csináltak, vagyis, hogy az ősforrásból merítettek értéket: Sókkal többet adott ő: egy nép lelkületét hozta felszínre; ez abban az időben már, azt lehet mondani, a zenében volt konzerválva. Kodály, munkája ezért óriási, öntudatra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őnéki is van sajátos értéke; hogy büszke lehet arra; amit az ősei véghez- viitek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tá- tjabb értelemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelő munka, amit ő itt helyben tán még Bartóknál is szívósabban végzett, nemcsak énekelni tanította meg százezerszámra a gyerekeket. Százezreket ébresztett közösségi öntudatra; arra, hogy hivek legyenek a közösséghez, amelyben születtek. Illyés Gyula ...érzem szikrázó hiányát ennek a szikár és nagyszerű embernek, mint a tiszta tél-, nek, csupa-pára és csupa-.ve- getáció életünkben, érezzük dermesztő hiányát ennek a tűzszárnyú küldöttnek, létünk deres magányában, mert szerénytelenségünkben és köny- nyelműségünkben oly természetesnek, egyszerűnek és törvényszerűnek vettük, hogy van, hogy él, hogy a miénk, hogy magyar: szinte azt hittük, fizikailag nő át a halhatatlanságba, testében is megbonthatatlan, mint a legendabeli királyok és szentek, hogy ő maga a testileg is letező halhatatlanság, mint hitte magáról Goethe, élete ősz tornyán, isteneket-virág- zó szerelmében, mámoros kései pillanataiban! És nem véletlenül mondom Goethét: művei is goethei méretű, nemcsak arányaiban, jelentéseiben is monumentális. Az a fölbecsülhetetlep. , tisztaságú, tisztességű és , szeretetű program, amit • nagybozomt-szakál- lú, kristály-rózsaként világító-szemű ifjúságukban fogalmaztak meg és kezdtek megvalósítani a zseniális Bartók Bélával, s, amit gyötrelme®, küzdelmes és magányos életükkel meg is valósítottak, csak Petőfi Sándor és Arany János 'gyönyörű szellemi programjához hasonlítható történelmünkben. (...) Ö nemcsak a maga forradalmát, de a nép Xorradálmát is megvívta hatalmas és modern zenéjében, nem hagyta magára a népet, sorsára bízva és bánatára, de a népet fölemelve, maga emelkedett föl arany- legyező-szárnyvitorlákkal a nép tiszta énekéig. Juhász Ferenc Kodály Zoltán jóvoltából a katlan perem-hegyeit áttörte a zene, s, ami tegnap még helyi különösség, provincializmus volt; Oltón. Dunán megindult a tenger felé. Németh László (1932) Kodály Zoltán (...) öntudatot lehelt ebbe a népbe. Nemzeti öntudatot, a népnek önbizalmat, a nép múltjának értéket, fényt; nemzeti egyéniséget teremtő művész volt. Kétezer év sivatagjain öszegyűjtötte egy népnek vándorlása nyomán elszórt kincseit és ezekből rekonstruált egy rendkívüli, önálló, a nép teremtette szellemi világot és a művi kultúrával egyenrangú kultúrát. (...) Kodály fél évszázados munkássága a Volga és az Amazonas energiájával és mindent magába gyűjtő sodrával mosta ' ki az idegen kultúrák, a szegénység és a múlt rétegei alól, és gyűjtötte ösz- sze a magyar nép sajátos szellemi birodalmának nyomait, dokumentumait. (...) Azt' a harcot, amelyet függetlenségi háborúink nem vittek diadalra, azt az álmot, mit múlt forradalmaink nem valósítottak meg, nem vívtak ki, Kodály — Bartókkal együtt — megvívta, az országot felfedezte, meghódította és megvédte. (...) Kodályéhoz hasonló életművek nélkül (...) nem lennének a szocializmusnak konkrét, nemzeti, népi és osztály- érvei, érzelmi elemei. Ilyen értelemben Kodály életműve forradalmi tett, és felmérhetetlen társadalmi hatású. Váci Mihály (1967) Réti Zoltán: Duó MÁTYÁS FERENC? KODÁLY G alánta nevét Kodály Zoltán tette világhíressé. A Csallóköz határán, a Vág és a Kis-Duna szögében meghúzódó városka neve a Galántai táncok révén öt földrész valamennyi sarkába eljutott, ahol muzsikál szerető emberek élnek. Vajon mit tesznek viszonzásul az itt élő emberek; hogyan él közöttük a nagy magyar zeneköltő emléke. A mintegy tízezer lakosú kisváros kilencven évvel ezelőtt is jelentős település volt. Vajsúti csomópont. Az állomásépület emeleti lakásába 1885- ben kötözött be a Kodály család. A későbbi zeneszerző itt kezdett iskolába járni, itt töltötte gyermekkora felejthetetlen „hét boldog esztendejét" mezítlábas pajtásaival. Köztük a közeli cigánysor eleven és rendkívül muzikális purdéi- val. akik gyakran kijöttek hegedűjükkel az állomásra, s akiket szülei „Zoltán malac- bandája”-ként emlegettek. Tanítás után iskolatársaival együtt játszottak, csatangoltak. Zoltán lebilincselve hallgatta, dúdolta dalaikat, mon- dókáikat. S itt, ©alántán hallhatta a világot járt hires-ne- ves Mihók prímás bandájának verbunkosait is, amelyeknek a motívumai közül nem egy fölcsillan számos művében. Tehát itt érték az első népzenei hatások; nem véletlen, hogy első szlovákiai népdalgyűjtő útját is ezen a tájon kezdte el Kodály Zoltán. Ma már csak az egykori pajtások leszármazottai élnek. Szívesen, készséggel szólnak, örömmel emlékeznek mindarra, ami Kodály nevével kapcsolatos. Kodály émlékének őrzésében nem elsősorban a külsőségek, a készülő emlékmű, a tervezett háromnapos centenáriumi ünnepség, inkább az évente tömegeket mozgató dalostalálkozók dominálnak. A Tavaszi szél vizet áraszt (a szlovákiai magyarság évente megrendezett népdaléneklő versenye), a háromévenkénti Kodály-napok (a szlovákiai magyar kórusok találkozója és versenye Galántán) és a szlovákiai magyar folklór- együttesek országos népművészeti fesztiválja minden év nyarán, a Saram menti Zseliz- ben — voltaképp mind egy tőről, a kodályi gondolatból fakadnak. Ä Tavaszi szél.. 1 ugyancsak országos vonzáskörű népdaléneklő versenyét immár nyol cadszor hirdette meg a CSE- MADOK. Ebben a Szlovák Szocialista Köztársaság területén működő - magyar folklórcsoportok, énekkarok, hangszeres szólisták, népdalénekesek és hagyorpányőrző együttesek vehetnek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a mozgalom évente ezreket állít a pódiumra népdalokat dalolni, s hogy Kodály emléke Galántán Galántán 1956-ban alakult újjá a Kodály Zoltán-dalos- kör. Nevének viseléséhez még a Mester adta személyes hozzájárulását, szigorúan meghagyva: „nehogy a daloskor munkája minden estéli borozgatássá váljék!...” A figyelmeztetést megszívlelték. Ez az énekkar a házigazdája a háromévenkénti Kodály-napok dalosünnepének és a kórusversenynek. amelyeket a CSEMA- DOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének járási titkársága, illetve pozsonyi központja szervez. Néhány éve a galántai kórus nyerte a III. díjat. Ez azért jelentős, mivel az utóbbi időszakban nem a tömeges részvétel, hanem a minőség a döntő. A galántai magyar oktatási nyelvű gimnáziumban ez év tavaszán alakult meg egy női kórus. A Mester nevét viseli, s jobbára Kodály-műveket és magyar népdalfeldolgozásokat énekel. például csak a galántai járásból legutóbb 32 énekes és 10 muzsikus, 12 énekkar és két néptáncegyüttes vett részt, akkor bizony rá kell jönnünk: mennyire megkopott, elszürkült ehhez képest a mi valaha tömegeket mozgósító Pávamozgalmunk! A galántai járás területén az idei évben 22 magyar ajkú énekkar, 5 citeraze- nekar és két hagyományőrző falusi együttes működik. Az egyik kórust, a diószegi Vox Humana énekkart meglátogattam a próbán. Gondjaik hasonlóak a mieinkéhez: nincs utánpótlás. „Temetjük egymást. .. ” — mondta szomorúan az együttes idős pedagógus karnagya. A fiatalok bizony nálunk sem tolonganak a kóruspróbákon. Pedig ez az együttes tavaly (a gutái vegyes karral osztozva) II. díjat szerzett a galántai Kodály-na- pokon. A harmadik országos nép- művészeti fesztivál a Garam menti Zseliz városkában (előzsürizés után) meghívott 10—10 együttes fesztiválja minden év júniusában. Az idén Diószeg, Somorja, Komárom, Fülekpüs- pöki, Szína. Nagyida, Nagyka- pos. Királyhelmec, Dunaszer- dallely és a galántai magyar gimnázium néptánccsoportjai és kórusai vettek részt. A galántai járás hagyományőrző csoportjai, népi énekesei és hangszeresei Csak tiszta forrásból címmel eredeti folklórműsort tolmácsoltak. Az idősebb korosztályból sokan meghatottan emlékeznek Kodály Zoltán legutolsó látogatására Galántán, amikor ezrek gyűltek össze tiszteletére az Eszterházy-kastély parkjában, 1943 májusában, hogy hallhassák szavát. A programban a galántai járás 15 népiskolájának kórusai adtak műsort, az összkar pedig — 1000 gyerek! — az egykori „mezítlábas pajtások” unokái külön népdalcsokrot énekeltek. Ekkor mondta ünnepi beszédében Kodály: „... Rozi, Ágnes! És ti, többiek: Vágai, vízkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apá- mék tovatűnt drága cselédei, első igazi, felejthetetlen zenetanáraim!... Titőletek tanulhattam meg magyarul dalolni. .. Lehettem volna zeneszerző klasszikus mesterektől tanulva is, s talán európai hírű akkor is, ha sohasem találkoztam volna Galáritával. De magyar zeneszerző, magyar zene szerzője nem lehettem volna soha a házunkban megforduló, s élő szolgálólányok nélkül, akiknek danája először döbbentett rá: amit ők dalolnak, az a mi ismeretlen •történelmünk során tőlünk elidegenedett, de most újra megtalált saját zenei anyanyelvűnk, az igazi klasszikus magyar zene világa... ” E rre emlékeznek talán a legszívesebben ma is Galantán. Walling er Endre Meghalhat-e, kit a zene szelleme szült, meghalhat-e ajkunkon anyánk éneke, jövőnk remény-lehelete, — s elapadhat-e nyelvünk édes teje? Mint páva szállsz házfödelünk fölé, el sose földelünk, csak veled szálljuk be az űrt, magunkból kiűzve a bűnt, — teremtő zene, létünk gyógyító teje. Fájdalmad lelkűnkbe szorult, sírod lezárta koszorúd, csak a tested az, mely kimúlt, porhüvelyedből lángra gyűlsz —, emberségünk eleje, szivünk éltető teje. Félrevert harang vagy, ha baj fenyeget, mennydörgés, robaj csap szét ajkadról, — s biztató, ha te lehetsz a menny-nyitó,— nyugtató zene, *1 lelkünk édes teje. Hangversenyek és színházi előadások a Kodály-centenárium jegyében December 9-én és 11-én a Zeneakadémián, a Magyar Állami Hangversenyzenekar estjén egyebek közt a Missa Brevis lesz hallható a budapesti kórus közreműködésével, Medveczky Adám dirigálásával. Almásy László zongoraestjén — ll-én a Zeneakadémia kistermében — a Székely keserves és a Székely nóta szólal meg. * Az Állami Bábszínház új koncertműsorának egy része Kodály kompozícióra „épül” A bemutatót december ll-én tartják. December 12-én, délután kerül sor a Zeneakadémián a budapesti általános és középiskolák, 17-én este pedig a miskolci, a kaposvári, a debreceni, a nyíregyházi és komlói általános és ének-zenei iskolák énekkarainak koncertjére, amelyen a zeneszerző legnépszerűbb kórusdarabjai kaptak helyet. A születésnapon, december 16-án szintén a Zeneakadémia ad otthont annak az emlékhangversenynek, amelyen Köpeczi Béla művelődési miniszter és Láng István, a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára mond beszédet, majd a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió énekkara, valamint Gulyás Dénes, a Magyar Állami Operaház magánénekese közreműködésével, Ferencsik János vezényletével öt Kodály-kompo- zíció hangzik el. A magyar zsoltár szerepel az Erkel Színház új Kodály műsorában is, amelyneK bemutatója december 18-án lesz.
